Még mindig ott tartotok, hogy jellembeli korlátokat állítotok, és ez szerint ítélitek meg a diszciplina használhatóságát. Pedig Yneven nem mindenki Rend-Élet jellemû, és nem mindenki fogja más megmentésére, és a nézeteltérések békés megoldására használni a belsõ idõt. Ez tény. A probléma, mint már párszor elmondtam, a játéktechnikai résszel van. Nem fogom ismételgetni magam, aki kíváncsi visszaolvas. Az, hogy még a 4 támadást is korlátozzuk, az nem megoldás. Nehogy már belsõ idõben kevesebbet támadhasson valaki, mint különben. Szerintem azt a nézetet kellene kivenni az egészbõl, hogy belsõ idõben 1 kör tellik el, amíg másoknak 1 szegmens. Ez az irreális játékegyensúlyfeldöntõ része a diszciplinának. Legyen csak annyi, hogy villámsebesen mozog. Innentõl a KM eldöntheti, hogy milyen extrákat adhat. Esetleg automatikus kezdeményezést, HMnövekedést, több támadást körönként. Innentõl már lehet mirõl beszélni. Ez az én véleményem.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Sokmindenkinek sokféle álláspontja van a varázslóról. Csanádék inkább úgy védekeztek a vérpistik ellen, hogy tettek egy morális határt, hogy aki az alatt van, azt ne is képezzék varinak. Ez egy Doranban, vagy Lar-dorban elmegy, de mi van azokkal a varázslóiskolákkal, akik nem az Ynevben vett jó szerint dolgoznak, cselekszenek, nem olyan az értékrendjük. Jó példa mondjuk a holdkos varázslóiskola, ahol a tanoncokat elõször az alvilágba dobják, hogy életképesek maradjanak, aztán ha 10-bõl 1 túléli, akkor azt továbbképzik. Az ilyen varázslót egy dorani biztos lesajnálná, és nem is tekintené a szakma mesterének, mégha meg is van a tudása. Pedig megvan. Ha nem lenne, akkor nem maradna életben. Az is biztos, hogy egy holdkos varázsló is magasztosan fog tekinteni a mágiájára, hiszen letett valamit az asztalra, hogy megtanulhassa. Talán többet is mint egy dorani, vagy pyarrita. De a világszemlélete teljesen más lesz amiatt, hogy teljesen más a vallása, illetve más körökben forog. A nagy varázslóiskolák beavatottjai mind gazdag családból valók, a kivétel ritkának számít. A tanítás rendkívül drága, és nem mindenki engedheti meg magának, hogy varázslónak taníttassa a fiát. Gorvikban, a ranagolita eszmék miatt azonban nem valószínû, hogy az elsõdleges kérdés a pénz lesz. Egy nemes nem hiszem, hogy kitenné a fiát sokévi alvilági viszontagságnak, ahol elég nagy az esélye, hogy el is patkol. Ott tényleg csak a fizikailag, lelkileg és mindenben rátermettek jutnak el odáig, hogy beavatást nyerjenek. Doranban a tanoncnak legyen intelligenciája, akaratereje, kitartása, alázatossága a mágiával szemben. Ennyi elég is. Nameg apucinak elég lóvéja. Itt is nagy a leforgácsolódás, de mások a kritériumok. Ezzel az egésszel azt akarom kifejezni, hogy nem mindig a szemléletben és mágiával szembeni vallásosságban kell keresni a varázsló megkötöttségeit, mert õk is különbözõek. Nem ilyen viselkedésbeli sematikát kell felállítani, hanem kiszûrni, hogy ki tudja kijátszani a varázslót és ki nem. A KM feladata és kötelessége kordában tartani a varázsló karaktert, de ha nincs más választás, akkor neki kell tudni nemet is mondani. Ez sértõdésekhez vezethet, de a játékélményt nem szabad elüldözni. Egy gátlástalan, ranagolita varázslót is ki lehet játszani ugyanolyan feelingesen, mint egy lar-dorit. Ez játékosfüggõ.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Egyszerûen nevetséges. Aki akármilyen formában harcolt is már egynél több ellenfél ellen, az tudhatja, hogy nagyobb hátrány, mint azt az ETK-ban leírták. Ha jól emlékszem, akkor 2 ellenfél ellen még nincs hátrány, és utána ellenfelenként -5, amit ráadásul szét lehet osztani a TÉ,VÉ között. LOOOOL. Szerintem a minimum a plusz ellenfelenkénti -10 TÉ,VÉ. Ez nem annyira hanyattb*szós, de érzékelteti a hátrányt. Nehogy már 6 ellenfél ellen járjon a -20HM. Szerintem 6 ellenfélre már igencsak reális a -60 TÉ,VÉ.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Én ezt nem igazán tartom ennyire egyértelmûnek. Ugyanis ha harcoltál már valaha több ellenféllel, vagy te többedmagaddal 1 ellen, akkor tapasztalhattad, hogy annak a bizonyos túlerõben lévõ ellenségnek éppen akora hátrány ez, mint az általuk szorongatottnak. Ugyanis egymást is akadályozzák közben. Ha egy támadó csapat nincs összeszokva, nincs kiképezve arra, hogy milyen taktikával, milyen hadrendben kell megtámadni csoportosan egy ellenséget, vagy egy egész csapatot, akkor azok egymást is zavarni fogják. ha már ilyen véresen komolyan veszed azt az ellenfelenkénti -10-et, akor viszont a túlerõben lévõ ellenség tagjainak is jár a társankénti -5 legalább, nem is beszélve, hogy egy beszorított, vagy esetleg bekerített ellenfél annyira kiszámíthatatlan, hogy éppen ezért, gyakran nem merik megtámadni, hanem csak próbálgatják szúrkálni, csipkedni, hátha valahol lankad a figyelme, vagy olyan lépésre szánja el magát, amit a támadók már ki tudnak használni. meg aztán itt az is számít hogy miylen körülmények között folyik az a harc. Hogy milyen fegyverben vannak a támadók, milyen fagyverben a túlerõ ellen hadakozó harcos. Egy nehézvértes lovagnak nincsenek levonásai 8-10 vértnélküli hosszúkardokkal meg tõrökkel felfegyverzett útonállóval szemben, meret õ nem fogja magát bekerítve érezni. Egyszerûen kiválaszt egyet, és azellen fog harcolni, ameddig le nem gyõzi, és ha legyõzte, fordul a következõre, mint egy megállíthatatlan tank, és nem érdekli, hogy több oldalról is támadják, mert a vért megvédi. Ez lélektani hatás. Tudom, mert haditornász vagyok... ha az ember minnél több vértet vesz magára, annál magabiztosabb lesz, és annál legyõzhetetlenebbnek érzi magát. nah, csak ennyit akartam hozzáfûzni a témához.
Minden jót!
Abelsõ idõrõl az a véleményem, hogy nem szabad legyengíteni. Igenis reális lehet a 10szeres sebesség. Mert mindenhol azt írják, hogy szinte láthatatlan elmosódott az alakja, és nem lehet védeni. A túlerõ szabállyal viszont én sem értek egyet. 6 ellenfél ellen a -20 HM semmi. 6an már rendesen be tudnak valakit keríteni, és ha ez megtörténik, még 2 karddal is nehézkes 6ot hárítani. Emiatt viszont érezhetõ, hogy mennyire fontos a harc résztvevõinek helyzete. Tehát ettõl is függnie kell a túlerõ módosítónak. mert ha egy sarokba vonul valaki, akkor szerintem max 3an tudják támadni. De normálisan meg csak ketten. A varikról meg annyit, hogy sajnos teljesen reálisan erõsebbek. Yneven a mágia nagy hatalom. Viszont az új törvénykönyvben tetszik (csak ez, más sajna nem nagyon) hogy a mágia tovább gyengül. És úgy hogy a varik nem tudnak minden fajta varit ész nélkül használni. Viszont a pszi-mester (ott adeptus) tovább erõsödik. És ez is tetszik, mert az emberi elme fejlõdését foglalja bele a játékba.
Abban igazat adok, hogy 2 ember 1 embert nem tud hatékonyan bekeríteni nyílt terepen, mert az az egy ember tud mindig úgy helyezkedni, hogy ne legyen közrefogva. Viszont 3 embernél ez már gáz. A lovag dolog meg biztos így van. Én még nem voltam teljesvértben, és nem tudom, hogy milyen istennek képzelik magukat ilyenkor a lovagok, de ez az érzés veszélyes dolog. Ha nem foglalkozik a többi ellenféllel, akkor könnyen áldozattá válik. Minden vértnek vannak eresztékei. Amúgy a magus szabályrendszere szerint egy embert 6nál többen nem állhatnak körbe harc közben, csak szálfegyverrel, meg ha lovon van.
Engem nem igazán érdekel ez az elmosódós dolog KM-ként, ha tönkreteszi a játékot, mert felborítja az egyensúlyt. Onnantól akkor nem fognak annyira mosódni a harcimarcimûvészek. Szerintem nem baj, hogy a varik erõsebbek. Legyenek is. Végülis a mágia egyenlõ hatalom. De aki nem tudja kijátszani, az ne játsszon vele. És pont az a baj, hogy azok nem veszik észre, akik nem tudnak vele játszani. Na mindegy. Legyen mindenkiben önkritika, és gondolja végig, hogy nem magát játsza ki, hanem egy bölcs, tanult tapasztalt embert, aki tudja, hogy mit tud mûvelni a hatalmával, és tudja is felelõsséggel használni. És ha hatalomvágyó és gonosz is, akkor is tudja, hogy hol vannak a határok, mert a varázslótársadalom nagy része nem viseli el a hozzá hasonlókat, és hamar jeltelen sírban végezheti. Ez pedig a KM feladata, hogy ha túlságosan ugrál az alany, akkor tudjon befûteni alá.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Amit mondtok, aban izagat adok, mindenben, 1 kivétellel. Z pedig továbbra is a túlerõ. Valamit elfelejtetek. Mégpedig azt, hogy egy tapasztalt harcot nem egyszerû bekeríteni. A magusban kitalálták ezt a harchelyzetet, hogy túlerõ, amiben van a falhoz szorított, és a teljesen bekerített tényezõ, de. egy fontos felvetés. teljesen bekerített helyzetben én egy embert csupán egy támadó falkasfalka, vagy valami hasonlónak a gyûrûjében tudok elkézelni, mert abból tényelg nincs menekvés, az ember nem tud odafigyelni, mert akármerre indul, mindíg az ellnkezõ irányból fognak támadni, és ez igaz arra is, hogy bármerre próbál figyelni, ugyanez lesz a helyzet. Gondolkodó fegyveres népek valakit teljesen bekeríteni és úgy támadni csak 1 helyzetben szoktak, ha foglyul akarják ejteni, és ezt meg is magyarázom. ha valakit meg akarok ölni, akkor rámegyek az elpusztítására, ha nem tudom, de van egy társam, akkor ketten, vagy akár hárman, szépen lassna megöljük. Miért lehetséges ez? mert 3 ellenféllel szemben minden tapasztalt fegyverforgató lát kimenekülési utat, így ha bekerítik, akkor megpróbál addig védekezni, míg kiutat nem lát, és akkor rpóbál majd védekezni, vagy megfelelõ helyzetben támadni, hogy kitörjön, sé végre szembe állhasson ellenfeleivel, hogy aztán a bekerítés vezsélye nélkül harcolhasson velük. vagy legaláb is én harci tapasztalataim alapján így tennék. De ha körbefognak hatan, kivont fegyverrel, harcra készen, akkor a túlélésre csupán egyetlen biztos megoldást látok, a megadást. Ugyanis egy telejsen bekerített harcos néhány pillanat alat képes felfogni, hogy vége, ennél tovább nem jut, innen nem tud kitörni. egyébként nincs is értelme 1 ellenfélre 2, max 3 embernél többnek mennie, ha végezni akarnak vele, ha már többen mennek akkor tuti, hogy a másik menekülõre fogja, vagy ha nem tudja, akkor megadja magát. Tehát, mint mondtam, a túlerõ és a bekerített harc gondolatát elvbl azért utasítom el, mert fizikai lehetetlenségnek tartom. Ha valakit körbeállnak, akkor az nem tud 360 fokban védekezni, ezért ki próbál majd törni belõle, ha erre lát esélyt, vagy megadja magát, ha nem ostoba, és nam kíván meghalni. Ennyi a gondolatom. A lovagos példát csak azért hoztam fel, hogy lássátok, egy bekírtett lovag sem fogja leszarni azt, hogy hogyan kerítik be, csupán õ már csak brahiból is bevállal egy kitörést a bekerített helyzetbõl, és akkor az elsõ, meglepetésbõl, össze vissza elszórt csapásokat bevállalja, és ha majd kitört a gyûrûbõl már olyan helyzetben van, hogy jöhet a túlerõ kilóra, majd egyenként, vagy max kettesével fogadatja õket, és akkor már nem hagyja, hogy újra bekerítsék, vagy körbevegyék, vagy hogy legyen lehetõségük az eresztékekre célozni, mert látom imádtok ezzel dobálózni, hogy a lovagi vértet fikázzátok csakhogy azt azért találtk ki, hogy ne legyen rajta rés. Egy ilyen teljesvértben szinte mindenütt tökéletessen illeszkednek a fémlapok, de ahol nem, az olyan kicsi, hogy csak a rapírok, tõrök és szabylák súlycsoportjába tartozó fegyverekkel lehetne oda bevágni, csak azt elfelejtitek, hogy a harcosok sem hülyék, ezeken a részeken a páncélillesztések között általában sodrony van, és azt is elfelejtitek, hogy a nehézvértek alatt egy posztóvért vastagságú és védõértékû fegyverkabát van, ami nem éppen sejem, hanem szõrrel kitömött dúrva lenvászon. Tehát egy nehézvértes lovagon nincs igazából hol fogást találni, max felborítani lehet, de mivel a csapsokat álja, egyzser megint felál, hacsak a támadók nem nagyon ügyesek, vagy nincsenek nagyon nagy fegyvereik. De minnél kevesebb vértet visel valaki, anál gyorsabb, és annál nehezebb felborítani, és igazából a vértek akkor is védelmet nyújtanak, ha már csak azt nem engedik, hogy Ép-re sebzõdj. gondolok itt a láncingekre, meg a sordonyvértekre, pikkelyvértekre, de akár csak a keményített bõrvértekre is.
Hupsz, egy kit hosszú lett, bocs amiért hosszan elkalandoztam
Jó olvasást akit érdekel
És szerinted a 20. felborítás után a tisztelt sebezhetetlen lovag úr ugyanolyan erõvel, elszántsággal és fürgeséggel fog talpra kászálódni, mint az 1. után? Mert én ezt kötve hiszem. Egy teljesvértes ellen simán két vért nélküli tolvaj is sikerrel járna. Mert a páncélos csapkodhat a buzogánnyal vagy a pallossal, nem sok hasznát veszi. Nem találhat el egy fürge tolvajt. Viszont nem csapkodhat örökké. És hiába sokkalta jobb a nehézvértes állóképessége, messze nem ugyanazt az erõt igényli egy súlyos vértben egy súlyos fegyvert lóbálni, mint egy szál tõrrel a kézben rendre félrehajolni egy lomha fegyver elõl. bár elismerem a lovagi harcmodornak is megvannak a maga elõnyei, de ha egy nálam is kezdõbb játékos elolvasná a teljes vértezetet magasztaló ódádat, akkor egybõl jelentkezne egy kalandba egy teljes mithrill vértet hordó pyarroni varázslóval .
Most még egy picit megkeverem a "kását".
Mit tud kezdeni egy picit elõbbiekben említett belsõ idõt használó harcmûvész, egy számára szinte sebezhetetlen lovaggal? Ez még taláûn egy érdekes helyzet.
Gorden barátom, most kihúztad a gyufát, olyan vízekre eveztél, ahol én vezetem a Fekete Gyöngyöt.
Nem kell huszszor elessnünk. Elég, ha most magadból képzelsz kettõt, és mindketten 1. szintû tolvajok lesztek. Én meg magamból képzelek 1-et, nem nehézvértben, csak egy láncingben, és nem pallossal, csak másfélkezes karddal. Már ne is haragudj, de ha feljössz debrecenben eby bármilyen középtermetû, átlagos alaktú osztály, évfolyam,vagy munkatársaddal, és mindkettõtök csak egy kést hoz magával, és esküszöm kiállok elenetek életre halálra a láncingemben másfélkezes kardommal a kézben. De a csúnya többhetes kórházi kezelést nem fizetem nektek. Én nem mondom, hogy egy terminátor lennék. Cssupán 3 éve forgatom rendszeresen, és nagy odaadással a kardom, és viselem a láncinget. és áltam nem egyszer szemben olyan emberrel, aki elõszr vesz kezébe fegyvert. Hidd el nekem, csak annyi a különbség, mint egy 1. szintû tolvaj, és lovag harci tudása között. Egy fegyver az fegyver. Nincs az a "fürgeség", amivel te átlagemberként, (hogy téged idézzelek, Egy tolvaj fürgeségével) kitérsz egy kardcsapás elõl. Ugyanis aki harcol, az nem csalapál, mégha a te képzeletedben, vagy filmes emlékeidben ez így jön le. Aki fegyveres harcot folytat az nem lóbálja azt a kúrva vasat meg hadonászik vele, de errõl csak akkor lenne fogalmad, ha életedben egyszer is fogtál volna valami igazi közelharci fegyver a kezedben. Látszik, hogy foggalmad sincs a fegyveres, valódi harcról, ha lenne tudnád, hogy aki tud pallost használni, az egyáltalán nem lomhán hazsnálja, és egy másfélkezes, karddal, vagy egy buzogánnyal, talán nem lehet lyan gyorsan szúrni, vagy csapni, mint egy tõrrel, vagy akár rapírral, de mégis, ha én azzal megütlek, nem erõsen, csak gyorsan, ott neked bicskástól tõröstül, rapírostul törik szilánkosra a kézfejed, vagy bármely más testrészed, ahol eltalállak. most így hirtelen nem is tudom hogy hány helyen támadhatnám meg az elõzõ hozzászólásod.
Egyet elismerek. ha egy lovagot sokszor levernek, egyre nehezebben ál fel, míg a végén már nem áll fel. De mondtam, borítsd meg, ha tudod. Tudod az nem úgy mûködik, hogy odamegyek, és felrúgom, mint brazil kisfiú a magyar focistaválogatottat. Egy ilyen lovag 80-90 kg tömör emberbõl van, amin 30-40 kg fém van.az bizony 110-130 kg alsóhangon, ha a lovag csak izmos, és nem kövér mellé, és viszonyalg átlagos méretû. ne tudom, te mekkora alkat lehetsz, de szerintem te sem bírnád megborítani sehogy.
Áh... mindegy.
Ezekután lehet ugyan kérdésed, de az elõzõ hsz-ed alapján anyi hibás dolgot mondtál el, hogy ezt a szégyenfoltot csak nagyon sok okulással moshatod le. Sajnálom . Én Lovagfan vagyok, meg bajvívófan is. Mindkét kasztnak ismerem a legtöbb elõnyét, és hátrányát, de enm azért, mert sokat olvasok MAGUS-t, vagy mert sokat néztem a Mennyei királyságot, vagy sokat olvasnék DUMAS-t. Henem mert második éve tanulok vívni Rapirral, tõrrel, és párbajtõrrel. Lassan több mint 3. éve vagyok haditornász, és harcoltam már pajzsal, pallossal buzogánnyal, csatabárdal karddal, egy és kétkezessel, és emelett másodéves törnénész halgató vagyok. és hadtörnészeti specializációt is végzek. Így ebbe a témában legfelejebb csak akkor vonnám vissza a szavam, ha a vívóedzõm, vagy a (Haditrona) egyesületi kapitányom, vagy valamelyik egyetemi történelemtanárom írná fel ide a fórumra, hogy hülyeséget beszélek. De elõre is közlöm, nem vagyok akkora link, hogy hogy a tanításaikat rosszul, vagy tévesen adjam vissza.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Könnyûléptû 2006.10.03. 22:45-kor.
Egyébként, hogy a kérdésed megválaszoljam. A lovagot a belsõidõs Kardmûvész énálam ugyanúgy levágja, mint bármi mást, tekitve hogy a slankard szinte bámit átvág, ha a slan megfeleõen hazsnálja (fegyverhazsnálat Mf) Viszont egy sima harcmûvész már csak annyit érhet el a belsõ idejével, hogy megkerüli a lovagot, és igyekszik a hátulról támadás elõnyeit bevetni, met ha õ belsõ idõben ököllel belevág a harcra kész, harcállásba hyezkedett lovagnak akár a mellkasába, akár a hátba, akár a sisakjába, belsõ idõben, az az én szemeben olyan, mint 80 km/h-val haldó autóból beleöklözni egy lámpaoszlopba. Lehet hogy behorpad, de mi lesz a kezddel
Köszönöm a válaszod a kérdésemre. Sajnos én nem vívok, de volt már a kezemben 2kezes pallos, amit nem a mai technikákkal kovácsoltak. És jó nehéz volt, amit egy képzett fegyverforgató biztosan profin használ. De te egyszer teljesvértezetet emlegetsz, aztán meg láncinget. És ezek nem esnek egy kategóriában. Páncélsisak már volt a fejemen, és eléggé zavarta a látásomat. De biztosan ahhoz is hozzá lehet szokni. De ha azzal érvelsz, hogy a lovag erõs és emiatt nem zavarja az a rengeteg plusz tömeg, akkor nem hiszek neked. Én végig a teljes vértezetnél maradtam. Ezt tenném most is, de csupán érdeklõdés szintjén. Mert még véletlenül sem szeretnék veled vitázni. Szóval egy 80-90kg tömegû ember egy 30-40kg tömegû páncélban úgy mozog mint más a ruhájában? Én 184cm magas vagyok, és 80kg-os, nem éreztem magam soha gyengének, bár nagyon erõsnek sem. De ha rámraknának 40kg-ot, nem sokáig ficánkolnék. Ráadásul egy lovagi vért illesztései meglepõen jók lehetnek, de tudtommal Ynev világában talán csak a kráni lopakodó nyújt úgy védelmet, hogy a mozgást kevéssé akadályozza. Tehát nem csak a tömeg lassítja a mozgást. Az pedig köztudott, hogy minnél nagyobb darab valaki, annál lomhább. És ha valakin súlyfelesleg van, (jelen esetben a vértbõl adódóan) az kevesebb ideig bírja a harcot. De ugyebár minnél nagyobb tömegú egy ember, és minnél magasabb, annál nagyobbat puffan a földön. Mert ha egy lovagnak 1,5-szeresére nõ a súlya és elesik, akkor nagyobbat is kell sebzõdnie. Úgy 1,5-szer akkorát. Mert a páncél alatti posztóvért biztosan csökkenti az impulzusváltozást. Remélem mielõbb megbeszéljük ezt MSN-en, és akkor majd érvelhetüónk, cáfolhatunk, tehát vitatkozhatunk. Mint 2 értelmes ember.
Nekem itt is nagyon jó, végülis nem csak saját szórakozásomra írogatok ide föl, hanem hogy az embereknek legyen valami fogalmuk arról, mi is az, fegyverben, vértben mozogni.
Hogy érvelésedet megcáfoljam belekzedek az elejérõl. Fegyver készítése közben nincs különbség mai és régi technikával készített fegyverek között, mert mindkettõt acélból készítették, legfeljebb az ötvözet változott, de én még nem tartottam a kezemben olyan fémötvözetbõl készített kardot, ami érezhetõen könyebb lett volna, mint a többi.
Másik fegyvert manapság én 3 féle technikával hallttam készíteni.
- 1. Ahogy vannak hagyományõrzõ haditornászok, úgy vannak hagyományõrzõ kovácsok is, akik szénfûtéses kemencében, üllõn, a megfelelõ szerszámokkal, kalapácsokkal készítik a kardokat, úgy, ahogy azt a kovácsok évszázadok óta készítik, mielõtt a gépikovácsolást feltalálták. Ám ha géppel koávsolnál fegyvert, az sem igen különbözik a régitõl, csak gyorsabb.
Véletlenül ehhez is konyítok valamit, mivel édesapám 30 éve dolgozik kovácsolóüzemben, és élettapasztalatainak kivetülésében én is részesülhettem. A Gépi kovácsológép abban különbözik a kezedben tartott kalapácstól, hogy ott egy gázhajtású gép csapja le és emeli fel a kalapácsot, amit te egy áttétes rendszerrel egy pedálról irányítasz. Ez megkönnyíti a kovácsolást, mivel míg normális esetben percenként olyan 10-20 csapás mérhetõ a fémre, így 1kár 120 is. De azt hiszem magának a kalapálásnak a gyorsasága nem változtat sem a fém minõségén, sem a súján, és a pengét mellette ugyanúgy a megfelelõ eljárással kell edzeni.
- 2. A kard, vagy egyébb szúró-vágó / zúzó-vágó fegyverek pengéit a legygyakrabban alvázacélból vágják ki, ami szintén elég jó minõségû pengéket eredményez, csupán nem olyan szépek és kidolgozottak, merevek is egy kicsit, ellenben jóval olcsóbbak, fele, negyede árban hozzájuk lehet jutni.
-3. A Pengéket még szokták késanyagból is kimarrni. Ismerek nem egy fegyverkészítõt, akinek eredeti szakmája Köszörûs-marós, és õ az elitt késgyáraktól rendel beszerzési áron pengeanyagot, nagymennyiségben, és õ abból vágja méretre, és köszörüli, marj forméra a pengéket géppel. Az agy kapott pengék igen szépek, viszonylag jó minõségûek, és egész hajlékonyak is, és az áruk 1/6, 1/10-e a kovácsolt pengéknek. Egyébként a kovácsolt pengék 60-70-ezer forint körüli értékben mozognak. ha valakit érdekel, hát elmondhatom, hogy a középkori kardok, mint mondjuk a másfélkezes 1,5-3 kg közötti súlyban mozognak, maximum, egyébként nem lehetne velük úgy vívni, mint ahogyan lehet. A pallosok súja 3-8 kilógram között mozoghat, de azt a bizonyos 8 kg-osat csak a XVI században használták, az majdnem 3 méter hosszú volt, és a lovag kopja helyett használta könyûgyalogság ellen, (Pl:Hunyadiak lovagjai a török csõcselék ellen) Mielõtt belekötnél, igen, a Török muskétások már abban a korban leszedték a magyar nehézvérteseket, csak éppen te mire egy muskétás sorfalat felállítasz, a magyar lovagok feldúlnak egy tábort, és mire 200 moskétás elsütötte a puskáját, hogy 50-lovagból jó eséllyel leszedjenek 20-at, adigra az az 50 szétdíbolt egy 2000-fõs tábort, amibõl alsóhangon 500-halott jött.
Más. hatalmas különbséget vázolsz fel a láncinges vértezet és a nehézvértezet között. Ebben valamiben igazad van. A Láncingesvértezetek a 8-9. századtól a 13. századig terjedtek, ekkor a 14. századtól kedzték fölváltani õket a lemezes vértek amik a 16. század derekáig fejlõdtek. Egy 12-13. század közötti jól felefegyverzett lovag felszerelése a következõkbõl állt, fegyver nélkül:
Fegyverkabát vastag nadrággal: 3-2 kg, együtt 5
Láncing csuklótól combközépig: 20 kg
Alkarvasak: 1/1 kg, együtt 2
Páncélkesztyûk: 1,5 /1,5 kg, együtt 3
Vállvasak felkarvassal 1 / 1 kg, együtt 2
Lábszárvasak térdvasssal 2 / 2 kg, együtt 4
láncnadrág deréktól térdig: 6-8 kg.
Sisak 3-5 kg.
Akkor kérdezem én, mennyivel könnyebb a felszerelése mint a nehézvértesnek. Egy jól, ügyesen, mindenféle díszítés nélkül összerakott teljesvértezetet a Kisújszállási fegyver és páncélkovács 35 kg-omsra összekalapál. tudom, mert elõttünk ráállt a mérlegre 87 kg-ot nyomott, aztán fölszíjaztuk rá, és megint ráállítottuk, 122 kg-ot nyomott.
innentõl én a két vértezet között csak annyi különbséget látok, hogy amíg a láncing nem véd a zúzófegyverek ellen, addig e lemezvért tökéletesen, véd az ellen is, ha mellbedöngetnek egy buzogánnyal, legfeljebb kicsit behorpad. De hogy a te szavaiddal éljek, a "könnyû" láncingben persze hogy könnyebb mozogni, mint a "nehéz" teljesvértben, akkor ezt gondold újra.
ha jól emlékszem, te láncingrõl beszéltél. Viszont itt felsoroltál csomó olyan vértdarabot, aminek köze sincs a láncinghez, ami merevnek számít. Lásd páncélkesztyû, alkarvasak, vállvért, lábszárvasak, sisak, felkarvasak. Végülis a felsorolás nem tartalmazza a csataszoknyát, a mellvértet. Amúgy komplett teljesvért lenne. Szóval a láncinget és a teljesvértezetet viselõ között még mindig elég nagy különbség van gyorsaságban, mozgékonyságban, energiafelhasználásban. Viszont van valami, amit mindenki elfelejt, és amit a magus alkotói sem tartottak teljesen szem elõtt. A lovag, mint páncélos gigász, nem igazán kalandozó kaszt, hanem fegyvernem. Csatába való. Nagy a hadipotenciálja, de csak ott. Az elõre megtervezett összecsapásokban. Ha egy lovag kalandozni megy, akkor nem igazán teljesvértben teszi azt. Hosszú utazások alkalmával még egy sodronying is elég szenvedéshez juttathatja viselõjét, nemhogy egy tetõtõl talpig vértezet. Ezért nevetséges, amikor egy lovag karakter élete legnagyobb részét vértezetben tölti el. Legyen ez kiinduló alap. Ebbõl következik pár dolog. Pl az is, hogy a vértet mivel csatákra, harcokra tervezték, és nem köznapi életre, ezért valóban nagy védelmet nyújt, mégha nem is teljeset. Ha egy lovag kiáll a csatába, akkor nemhiába elrettentõ erõ. Félnek tõle, mert arra termett, hogy aprítson, és ne sérüljön közben. A lovagi harcmodor ezért sem alakzatban vívott harcmodor a lovasrohamokat kivéve. Ha egy lovag berohan az ellenség gyalogosai közé, akkor nem fog alakzatot tartani, hanem onnantól egyszemélyes hentelõgéppé válik. Suhogtatja a kardját, vagdossa halomba a körülötte levõket és kong a vértje a rá záporozó ütésektõl, vágásoktól. Persze mindig akad egy egy ember, aki vagy véletlen, vagy tudásból betalál a vért gyenge pontjára, mert van olyan és ez is tény. Sok illesztéknél vannak kis fénkorongok, lapocskák, amik védik a láncing takarta részt, de ez sem segíthet mindig. Láncing, fegyverkabát ide-oda, elég sebezhetõk ezek a helyek. Lándzsa, tollasbuzogány, csatacsákány simán átüthet rajta, csak megfelelõ lendület kell hozzá. Sõt a mellvérten a csatacsákány elég csúnyán átmehet. Lékelés rules. Senki sem akarta becsmérelni Könnyûléptû barátunk kedvenc fegyvernemét, ezért nem értem ily leckéztetõ és földbetipró válaszát. Két tolvajnak tényleg nincs sok esélye egy lovaggal szemben, és ez köszönhetõ a lovag kardjának hosszúságának, a harci tapasztalatának, ami a tolvajnak legtöbb esetben nincs meg, és a vértnek. Viszont a túlerõ a lovagnak is túlerõ. Mert egy vért nélküli ember tényleg könnyebben ki tud bújni a bekerítésbõl, mert gyorsan változtat irányt és gyors. Talpig vértben azonban nem fog a lovag ugrálni. Be fogják keríteni ha akarják. És tudni fogják mindig úgy böködni, hogy nem tud teljes értékû választ adni, hacsak nem kezd el kaszálni körbe-körbe. Elindulhat az egyik irányba, hogy kitörjön, de akkor már 2-en a hátában vannak, és lehet, hogy nem is döfködni akarják majd, vagy leütni, hanem elgáncsolni. És akármit is mondasz, ha egy lovag földrekerül, onnantól vége, vagy eszméletlen nagy mákja van. 3-4 katona simán be tud keríteni egy lovagot akár foglyul akarják ejteni, akár meg akarják ölni. A túlerõre tett javaslatomat amúgy átgondoltam, és részben tényleg igazad van, mert 2 ember tényleg nehezebben kerít be valakit, viszont nem csak a bekerítésrõl van szó, hanem pont a túlerõrõl. Szóval az adott szerencsétlennek két fegyver csapásait kell hárítania, meg kell gondolnia, hogy melyik támadóját táamdja vissza, mert a másik esetleg kihasználhatja. A bekerítés ezeken a minuszokon felül más értékváltozásokkal jár. Például harc félhátulról, hátulról, meglepetésbõl. Amit a KM az adott helyzetben reálisnak talál. És lehet, hogy nincs igazam, de két minimálisan képzett harcos nem fogja egymást akadályozni, ha ki akarnak nyírni valakit. Nem fognak megzavarodni. A zavarodottság inkább az áldozatnak jár, hisz nem õ van fölényben, hanem vert helyzetben. Persze itt is bejöhet a felek közötti tapasztalatbeli különbség, de nem érdemes bonyolítani. A lényeg az volt, hogy szerintem kevés volt a túlerõ adta minusz, és ezen én háziszabály szerûen változtattam. Ezentúl nálam így lesz. Szerintem így reálisabb. Ennyi.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
hehe csa kaz utso reagot olvastam el,de igen érdekenek tünt a dolog...úgy hogy ha vmi rosszat irnék sry elõre is.
Lovaggal kapcs:
Ált a csatában a nehéz lovagság addig megy,amig van lendülete,ami ált elég szokott lenni,hogy át gázoljon egy ne manynira képzett gyalogsági csapaton fõleg,hogy ált még ki is feszitenek egymás közt acél szöges drótot vagy vmi hast szóval az eléggé durván aprit...
A képzettség és a fegyelem is sokat számi,mert ha kellõen képzett gylaogság-és természetesen megfellelõ mennyiségben is- képes megállitani egy lovas rohamot igaz elég nagy veszteséggel...
Ha elfogy a ló lendülete nos ott már kezd gondok lenni Halvány emlékeim szerint a Jancsicsárok(janicsár) is megedték a lovagságot és a lovagok nem tudtak ellenük mit tenni és ez köszönhetõ pl a fegyelemnek is.lásd:vagy mész vagy meghalsz,de ha csatában halsz meg legalább hõsies
A könnyû lovagsággal kicsit más a helyzet,de úgy láttom,hogy most inkább a nehéz lovagságról szólt a téma
Azzal nem értek egyet,hogy ha a lovag földre kerül elájul vagy nem tud felkelni...van egy töri szakos ismerösöm és vele beszélgettem vmelyik nap és azt mondta-teljesen logikusan ha az embere belegondol-,hogy olyan páncélt nem terveznek,amiben minimálisan nem tudnak mozogni...ja meg,hogy a középkorban a lovagok rendeztek falon futás versenyt full vértben...alias ki tud magasabbra futni a függõleges falon berugva és full vértben
Persze az teljesen logikus,hoyg ha egy lovagot elgáncsolnak,akkor elég nagyot zakkan nem hiába van leirva az ezüst könyvben(mtk+hbg) az esésnél,hogy az mgt ilyenkor hozzáadodik vagy vmi has....
Túl erõvel kapcs meg annyit,hogy Hadrend/falka taktika.Ne tévesszen meg a néz ugyanis 2v1 ben is alkalmazható ugyanis arról szól,hogy elég ha csak 1 emberrel vannak többen mint az ellen és akire támadnak az hátráló védekezõ a másik meg teljes hátulról csap-ilyen esetben pl ne madnám meg a pajzs vé-jét,de ez szvsz- szóval hasznos taktika...Persze a védekezõ többen vannak és összevennak szokva,akkor más a helyzet,mert megfellelõ taktikával ki lehet védeni a falkát is....
Lovag vs tolvajok:
hát mivel a toliknak vannak alatamos trükök igy asszem nem kérdéses,hogy ki nyer...amugy meg a kifárasztás mindig is hasznos taktika volt
Nem igazán a nehézlovasságról volt szó, csak megemlítettem. Viszont lehet, hogy a janicsárok puskákkal lelõtték a lovasroham elsõ sorát, de a második, vagy harmadik oszlop átgázolt rajtuk. Más kérdés, hogy mi nagyobb veszteség. Egy felfegyverzett, idomított lovakkal ellátott képzett lovascsapat irgalmatlanul sokba került, míg a janicsárokat megtanítani, hogy hogyan használják a puskájukat, az nem hozzámérhetõ. Értékrendekkel nagyobb a veszteség a lovasság részérõl.
A töriszakos ismerõsödet meg kérd meg, hogy 35-40 kilós vértben pattanjon fel úgy, hogy közben csépelik. Utána magyarázzon. Amúgy persze. Én is láttam olyan lovagot, aki simán felfutott vértben egy létrára, meg versenyfutást is láttam, és tényleg mozgékonyabbak, mint azt az ember elsõre hinné, de a 35-40 kiló akkor is 35-40 kiló. Meg mondjuk ha egy csapástól esett el, az is fáj, meg ahogy mondtad a földrenyekkenés is, akár van fegyverkabát alatta, akár nincs.
A tolvaj meg akármilyen kis sunyi cseles, ha már szemben van egy felbõszült felpáncélozott lovaggal szemben, és nincs ideje elrohanni, akkor ganyéztak neki.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."