Félreértetek, én nem esek neki senkinek, és nem igyekszem feltétlen sárbatiporni, csak nem bírom sem a sztereotípiát, sem pedig ha olyasmiben állítalak, (már megbocsásson mindenki) hülyeségeket, amihez értek, sõt, tudom, hogy jobban értek hozzá, mint az átlag.
Most hátulról fogok elõre haladni elõször a Schinter, majd a Limi reagján, és mondom, mit nem látok jónak, vagy mit nem.
Schinter:
Amit most a tolvaj, lovag párharcról írtál, az már ne is haragudj, de hülyeség. A tolvaj nem hasszaszin, meg nem WOW-os Rouge, hogy ilyen mindenféle harcmûvészes kombója legyen amitõl õ a Main Damage Warrior. Nem
Az bazki egy szar kis utcai emberke, aki kifüggte a zsebmetszést, meg a többi ilyen hülye képzetséget. Most ennyi erõvel ha a tolvaj kasztnak olyan táp trükkjei lennének, akkor komolyan félni kezdenék a zsebes cigánytól a buszon, mert ha véletlen leleplezem, akkor rámtól egy vakítást, aztán láthatatlanná válik, és a mérgezett tõrével rámtól egy 10-ütéses kombót, exponenciálisan növekvõ sebzésekkel. Nem, a tolvaj kaszt azért kap 6-os Hm értéket meg szar alapértékeket, mert az egy egyszerû közember, akinek az ügyeskedés a szakmája, és az élete. Ugyanígy a harcos kasztúak azért kapnak 11-12 Hm-et, mert azoknak a harc az élete. Most ezt lebonthatnám az összes fõkasztra, de szerintem elég tapasztalt játékosok vagytok ahhoz, hogy tudjátok, mirõl beszélek. Tehát a tolvajnak nincsenek spéci táp képességei, max a hátbaszúrás, de az 1v1-ben nem igazán mûködik, pláne nem csatában, és pláne nem egy bevértezett lovag ellen, amin rossz esetben a tolvaj még azt sem tudja, hol vannak a megfelelõ rések, mert élete során lehet még nem is volt szerencséje olyat közelrõl megnéznie.
Az meg megint egy sztereotípia, hogy a lovagot kifárasszátok bazzeg. Szerinted ha tolvaj hozzá van szokva a meneküléshez, akkor a tolvaj nincs hozzászokva a harchoz. Meg gondolod, hogy a lovagnak bármi problémát jelent mondjuk az, hogy ha a tolvaj ütõtávról kiugrik, a lovag hozzádobja a kardját (fegyverdobás képzetlenül) 2-3 méterrõl simán bejön, oszt megnézem én azt a tolvajt, aki miután eltalálták karddal, utána még leáll menekülni. És továbbra sem tudjátok felfogni, hogy attól, hogy valaki be van vértezve, az nem azt jelenti, hogy egy nagy lomha állattá válik. Csak éppen sokkal jobban védett, mint a többi harcos, és ennek éppen, hogy tudatában van. Az egyik haditorna egyesületi kapitány nincs 180 cm-ter magas, ellenben van 120 kg, és az nem mi mind izom. Ennek ellenére úgy harcol, abban a láncinges vértben, amit fentebb leírtam, hogy én nem tudok gyakran olyan gyorsan mozogni, mint õ, úgy, rajtam mincs is vért. Ennyit a nagy mozgásszabadságról, meg gátlásról. Úgyhogy ne menjünk bele ebbe a sztereotipizálásba, mert ha a tolvaj bármikor a világtörténelemben (vagy a fantasyban) tápabb lehetett volna a lovagnál, akkor a fõ fegyvernem nem a nehézlovasság, hanem… mit tom… én a könnyû tolvajság lett volna. Ugye milyen hülyén hangzik.
Pajzs VÉ-jét nem adnád meg? Na ne viccelj már? Max ha nincs pajzshasználatom rá. Hát szerinted mi a fasznak találták ki a pajzsot? Azért, ha 1 harcosra rátámadnak többen, akkor a kúúrva pajzzsal védje a testét, a támadások ellen és mellé legyen még egy szabad fegyvere, amivel támadhat. Ha mindig mindenki 1v1-be harcolna, még jó hogy nem kéne a pajzs, de mivel gyakran megesik, hogy ezek többen vannak, mint azok, ezért azok pajzsokat vesznek föl, hogy jobban védettek legyenek emezek ellen. És ide már nem középkori példákkal dobálózhatnék, hanem ókori példákkal. Azt hittem ragadt rátok valami legalább a középiskolás történelemórák alatt.
Nehéz a lovagot földre vinni! Bravó, végre valamiben egyetértünk. Igen, a lovagot nehéz a földre vinni, de miért is mondom ezt. Mert ti nem tudom, mire gondoltok ilyenkor, biztos valami szerepjátékos misztikus sztereotípiára. Nem megmondom miért, és kétféle képen is alátámasztom.
- Szerepjáték: Ahhoz, hogy valakit elgáncsolj, földre vigyél, azt hiszem birkóznod kell tudnod, vagy már van valami elitebb képzettség, a földre vitel, azt hiszem így hívják. Igen ám, de ahhoz mi kell, hogy sikerüljön, sikeres túlütés, na is milye van a lovagnak, ami ezt akadályozza? Sok VÉ-je? Miért is van sok VÉ-je? Hát mert alapból sokat kap, és mellé még geci sok HM-et is kap hozzá. Milyen érdekes, ez hogy vetül ki a valóságra.
- Mondjuk úgy, hogy a lovag sokat tanul harcolni? Talán. Talán tudja, hogy ha le akarnák harc, vagy csata közben birkózni, akkor tudja, hogy hogyan lehet ez ellen védekezni, mert a kiképzés, vagy a sok megvívott csata már felkészítette ez ellen. Vagy miért nem könnyû hirtelen kirúgni a lábát, amikor éppen nincs teljesen egyensúlyánál? Hát mert azért, mert megtanul úgy harcolni, hogy szinte mindig egyensúlyánál legyen. Mert a folyamatosan támadó ellenséggel szemben nem lehet meginogni. Statikusan tartani kell magad. Ja, gondoljátok ti, hogy a lovag ilyen statikusan harcol, akkor mit agyalok én arról, hogy a lovag fürge harcos is egyben. Pont azért, mert ha azt látja, hogy ellensége menekül, vagy támadása nem oly heves, vagy veszélyesen megrendítõ, hogy a legkevesebb energiaveszteség befektetésével kell azokat visszaverni, akkor õ is enged. Akkor nagyobb erõbedobással megy, mert le akarja gyõzni az ellenfeleit. Mint minden harcos. Lehet, hogy õneki a nehézvértes, nehézfegyveres harc jutott osztályrészül, de nem azt jelenti, hogy most törvényszerûen nem tudhat védekezni, vagy harcolni más harcmodort ûzõkkel. Éppen ellenkezõleg. És itt jön be egy Limenelnek szánt gondolatom. A Középkorban is, nem csak a fantasyban, voltak vándor, ha úgy tetszik kalandozó lovagok. Akik a világ számos pontját, helyét bejárták, azért, hogy megküzdhessenek az ottani harcosokkal, kipróbálhassák az ottani fegyvereket, és megtanulják, kitapasztalják, hogyan lehet azokat is legyõzni. Ott van a nagy Oth mester, vagy Fiore Dei Liberi, vagy nagy Tal Hoffer. Mind olyan történész és haditornász körökben elismert középkori vívómesterek, akiknek a kódexei alapján ma is oktatják a középkori fegyveres és pusztakezes harcot.
Schinter, a janicsáros dologban nagyot bakiztál, de mivel írtad, hogy nem olvastál följebb, csak Limi hsz.-ét olvastad, ezért most elnézem neked. Följebb ugyanis írtam, hogy a janicsár, ha éppen tudni akarod, fegyvernemileg tudod micsoda? Puskás nehézgyalogos. Muskétás törökül. Még jó, hogy egy puskasortûzzel útját lehet állni egy lovasrohamnak, de errõl följebb van már írva, ha érdekel, olvasd el, most nem beszélek róla megint.
Limenel:
Neked kezdjük az elejérõl. Valóban nem a láncing darabjait soroltam fel, hanem egy 13. századi nehéz lovagi vértet mutattam be. Annak szemléltetésére, hogy lássuk, mi jelentette 13. és a 15. században a nehéz lovagi vértet, és mégis mennyire kevés különbség van azokban súlyilag. Nem igazán értem mibe is kötöttél bele itt, azt hittem érthetõ volt a példám, de ha nem, akkor folytatott ott, ahol abbahagytam egy hsz-el föntebb. A 13. századi vértezetek alapja a láncing vagy sodronying, míg a 15. századtól fölfele a vállvasas, csataszoknyás mellvért. A kettõ között sem súlyilag, sem mozgásilag nincsen nagy különbség, hisz míg a láncing a testedhez simul, és bár az egész súlyával válladat húzza, de abszolút nem merev, addig a teljesvért ugyan merevnek hat, de nem is azért tervezték, hogy hajlongjunk benne. A láncing rugalmassága abból adódott, hogy amit a lovag nem volt képes pajzzsal hárítani, az elõl esetleg elhajolhasson. Egy merev mellvértben, viszont ha 3 ütésbõl 2 a pajzsával hárít, és a harmadik a mellkasán csattan, hát nem kell feltétlen meghalnia tõle, elvégre a vértje azt megvédte. Egy csataszoknyás mellvért sincsen 20 kg-nál több, és vállvértek nélkül általában még könnyebb is, mint egy csuklótól csuklóig védõ combközépig érõ láncing, mert egyszerûen kevesebb az anyag benne, mert az elsõ két fémlap, ami együtt sincsen jó esetben 1,5 négyzetméternél több fém, addig a másik 10-és 50 közötti acélkarikából alkotott fémmennyiség. Remélem elég kimerítõen bemutattam mire is jók ezek a vértek, de ha nem errõl még szívesen elvitázgatok bárkivel, aki még nem viselt ilyet.
A vértek viselése hosszútávon nehéz. Nos én viseletem már 25-36 és 48 órán keresztül is egyfolytában láncinget. Elárulom nektek, ha megfelelõen alá vagytok öltözve, az elsõ 1-3 órában csak a súlya zavarja az embert, aztán már azt sem. Elismerem, aludni egy kicsit kényelmetlen benne, vagy csak én vagyok mazoista, de én tudtam. A felsorolt fegyverek közül én egyedül csak a csatacsákányt tartom arra alkalmasnak, amit írtál. A lándzsával az a bajom, hogy mivel túl hosszú, ezért túl pontos támadást nem igazán lehet vele intézni, vagy ha mégis megpróbálsz, abba nem sok erõ lesz. A tollas buzogány a középkor legáltalánosabb zúzófegyvere, csak a mágusban van így elritkítva, egyébként a tollas buzogány csupán egy fémrúd, vagy egy fanyél a végén egy fémhengerrel, amire kovácshegesztéssel ráillesztenek 4-7 különbözõ formájú acéllapocskát, ezek a tollak. A tollak gyakran tollak hegyben elkeskenyedõk, így igen csúnya zúzot-szúrt sebet lehet vele okozni egy páncéloson is, ha rendesen eltaláltad, de mivel a fegyver védõértéke igen alacsony, mondhatjuk úgy, nem igazán lehet vele védekezni, a harcosok és lovagok általában pajzsot hordtak mellette, és egyébként is elmondanám, hogy az ilyesfajta egykezes zúzófegyverekkel tényleg csak súlytani lehet, de célzott támadást csak igen ritkán lehet vele kivitelezni.
Amit a bekerítésrõl és túlerõrõl írtál, részben igazat adok neked, részben nem. Az igaz, hogy a vértnélküli könnyebben kibújik egy bekerítésbõl, mint egy vértes, ha elég fürge. Viszont a vértesnek nem kell fürgeség. Mint mondtam, az elsõ 1-2-3 ütést bevállalja, és egy irányba kitör. Most képzeld el, hogy e meg 5 harcostársad bekerítetek egy lovagot, nem tolvajok, vagytok, csak könnyebb fegyverzetû harcosok. És akkor képzeld el, hogy a full nehézvértes lovag gondol egyet, és egyenesen neked ront, elõretolt pajzzsal, hogy még csak véletlenül se találhasd el, és már emeli is roppant másfélkezesét, hogy mikor pajzsával nekicsapódik a tiednek, és félretolja, akkor a kardot a koponyádba meríthesse a könnyû fémsisakon keresztül is, amit viselsz éppen. Többiek csapkodhatják ugyan, de megmozdulása õket is meglepi, agy eltalálják a hátát, a vállát, nekicsapnak a pajzsának, és a hasának, talán még valaki sisakját is megsuhintja. De ez rajtad már nem segít, vagy félreugrasz, és hagyod kitörni, vagy életed árán megállítod, és mindketten meghaltok, vagy félreugrasz és valószínûleg egyikõtök sem hal meg… még. Megpróbálnák esetleg elgáncsolni. Tudod, ezt kötve hiszem. Mégpedig azért, mert tudok vívni. Nem csak Rapírral hanem másfél kezessel is. És amit legelõször el kell sajátítani, az a lábmunka. Így tudjuk, hogy támadás közben testsúlyunk mindig a lépõ lábunkon van, hogy azt még csak véletlenül sem lehessen megállítani, ugyanakkor lábunk nem távolodik el a talajtól, hanem azon csúsztatva halad végi, hogy ha bármikor mégis meginogtatnának minket, vagy pillanatnyi koncentrációzavartól meginognánk, akkor ne eshessünk el, léptünk ne bicsaklódjon meg, hanem ha befejezzük léptünk, ugyanolyan szilárdan állhassunk, mintha el sem kezdtük volna a lépést. De azt alapvetõen szerepjátékban és valóságban is tudják a legtöbb hozzám hasonló fegyveres harccal foglalkozók, tinektek meg nem rovom fel, hisz nem tanuljátok, ezért ne is vegyétek leckéztetésnek, hogy elmondom.
Vissza a túlerõre. Én is elismerem, hogy olyan, hogy túlerõ, illetve bekerítés létezhet egy harci körben, csak az a bajom, hogy ti túlságosan asztali szinten gondoltok ebbe bele. Az, akit a túlerõ, és a bekerítés fenyeget, nem törõdik bele, hogy most levonásokkal, hanem hátrányból harcol, hanem igyekszik azt elkerülni, illetve kibújni belõle, nem pedig alkalmazkodni a kialakult számára vesztes harci helyzethez. Ha látom hogy 6-an támadnak rám, akkor vagy igyekszem úgy védekezni hátrálni és támadni, hogy a 6-ból 1 mindig a többi elõtt legyen, és kénytelen legyen akadályozni õket, és csak vele harcolhassak. Ha látom, be akarnak keríteni, akkor a kerítõk valamelyik szélét, „szárnyát” fogom megtámadni, és az ott állókkal kezdeni a levágásukat, hogy minél kevesebb esélyük legyen erre. Így alapvetõen azt akarom mondani, hogy bár a mágus rendszerében létezhet túlerõ, csak éppen azt már a kezdetekor rosszul alakították ki, mert nincs az-az értelmes ember, aki hagyná, hogy bekerítsék, ha pedig mégis megesett, akkor a sorsa megpecsételõdött. Így azt hiszem olyanról, hogy bekerítés mint harci helyzet nem érdemes beszélni. Mert ha egy kazamatában minden irányból bekerítenek a zombik százával, akkor végem, de az nem 6-szoros, hanem 600 szoros túlerõ. Ellenben ha egy kazamatában bekerít 6 zombi, akkor valamelyiket kipécézem, levágom, letaposom, igyekszem elkerülni a mellette álló kettõ támadásait, és kitörök közülük. Ez ugyanígy zajlana le ha harcosokkal és nem zombikkal állnék szemben, csak legfeljebb kevesebb volna rá az esélyem.
Nah bocsánat, hogy ennyit húztam, remélem azért okuló célzattal fogjátok olvasni, és senki nem sértõdik meg rajta.