Nem igazán értem a játékosaim cselekedetében a logikát; kérlek segítsetek rájönnöm, hogy miért volt jó ötlet az amit csináltatok.
Nézzük Groad szempontjából a dolgot.
A tábornok szarni nem tud anélkül, hogy ne figyelnék, bármilyen cselekedete; megmozdulása ami arra irányul; hogy megmentse a lányát; és arról a zsarolói tudomást szereznek; azt kockáztatja;hogy megelőző csapásként inkább mégis kinyírják a túszt; és más módot találnak a tábornok befolyásolására...esetleg elküldik neki a lánya egy ujját, fülét, hogy jobb belátásra bírják: nem kéne szervezkedni.
Nagy nehezen összehoz egy titkos találkozót; amin ott vannak azok a segítők és az a zsoldos -Kreion- aki a mentőcsapatban részt vesz.
Tudjátok, hogy a ház tele van kémekkel és olyan Fürkészekkel, amiktől nem lehet nyíltan beszélni.
Erre fogjátok kreiont, magatokkal viszitek; és a saját valódi nevén jelentitek be Kinnelnek, mint a kíséret tagját. Kreion dsidoni tűzvarázsló; és megfordult már egyszer-káétszer Yankarban is.
Ti "tiszták" vagytok abban az értelemben, hogy együtt jöttetek mint vendégek és együtt jelentkeztetek be; Tenho a lagzi zenésze lesz; mindenkinek van egy viszonylag hihető álcája, hogy miért van a házban.
Kreionnak nincs; illetvew Xue adott neki alibit.
Ha a komornyik megsúgja az ellenséges Családoknak a tűzvarázsló nevét; -ami "szerencsére" valóban a saját, igazi neve- már csak pénz és kapcsolatok kérdése kideríteni ki lehet ez az ember; amennyiben innen származik "valahonnét a környékről" valószínűleg kiderítik hogy a dsidoni tűzvari céh tagja.
Valószínűleg Groad is oda lesz a boldogságtól ha megtudja, hogy a szupitikos zsoldosa a saját nevével bejelentkezett a házában; hogy ott töltené az éjszakát...Ráadásul Kreionnak tetoválás van a kezén, azaz van egy egyedi azonosító jele, ami megkönnyíti a kutatást a kiléte után...
Nem tudom csak én látom úgy hogy ez a lépés butaság volt?
Nem lehet minden lépésünk átgondolt és logikus. 
Az hogy elfelejtettük egyeztetni, hogy akkor pontosan ki hol mit, így sikerült. Kicsit rohanós a dolog. Lépésről lépésre nem játszhatjuk le a visszautat, mert akkor soha nem érünk vissza. Így meg benne van, hogy hirtelen mivel nem volt idő átgondolni közösen a dolgokat csak hopp ott állunk a vizslató szempárok kereszttüzében a kapuban, mint népes kompánia, imprózik mindenki. Ez vagy bejön vagy bebuktuk. 
.
