Na legalább már a nevét tudjuk a vezérüknek. Hmm... mostmár Selina lesz akire hivatkozok majd, ha esetleg ilyen pókszörny alakban járok. Nem is rossz gondolat... Amikor Erailas felveti, hogy rossz előérzete volt ezekkel a lényekkel kapcsolatban, akkor helyeslően bólogatok, majd "megered a nyelvem":
- Tudomásom szerint ezek valaha tapasztalt drowk voltak, de Loth, a sötételfek istennőjének átkát viselik. Büntetésül azért, mert elbukták az Istennő valamilyen próbatételét. Véleményem szerint, már amennyit hallottam Loth-ról, ez az átok inkább csak megerősít semmint, hogy igazi büntetés volna. Bár mondjuk nem hallottam, hogy mi lett azokból, akik kiállták azt a bizonyos próbát. mesélem a társaknak.
- Nos bizonyára kivágják magukat az indák közül azokkal a hatalmas alabárdokkal, amiket náluk láttunk. Úgyhogy szerintem a természet csak lelassítja őket, az elintézésük valószínűleg majd ránk marad... nem hiszem, hogy ezek után feladnák a harcot ellenünk.
- Ha felkészülünk egy esetleges találkozásra, akkor nem lehet gond legközelebb. Csak akkor előre meg kéne beszélnünk, hogy ki és mit és merre és hogyan. Esetleg néhány jelszóhoz köthetnénk taktikai tanácsokat és akkor harcban nem lenne gond, ha az ellenfél is hallja, hogy mit mondunk egymásnak. pörög a nyelvem és az agytekervényeim, mint a motolla.
- Persze a jó taktikához az is kell, hogy tudjuk egymásról, hogy ki mire képes. Mert speciel arra, hogy Erailas előbb átalakul egy fekete medvévé, majd ködöt fúj, megmondom őszintén nem számítottam. Mint ahogyan gondolom arra meg ti nem, hogy hívok egy tűzlényt, ami végül nem gyújt fel semmit. Sóhajtok, majd folytatom.
- No és ezeket nem itt kéne megbeszélni, hisz itt még a fának is füle van, - nézek körbe gyorsan, hogy tényleg nem kukkol-e valaki éppen - hanem valami csendesebb és nyugodtabb helyen. Va..agy most nem beszélünk meg semmit, hanem biztos távolról követjük őket és meglessük honnan is kerültek ide... a vezérük hol is van tulajdonképpen. Vetem fel az éppen eszembe ötlő fortélyt, majd hozzáteszem: - Pont van egy varázslat a kobakomban, ami elrejtene a szemük elöl minket.
