AD&D mese: Ashabengázló falai

[Castor de Vinter]

A Harc 1. köre

Carturok karmos kezeiből lángnyelvek lövellnek Drider3. felé az felvonyít kínjában, a testét emésztő lángoktól.
Egyéb környezti tereptárgyban nem esik kár.
Bothain befejezi az istenéhez való könyörgést, Áldás varázslata a következő kör elején működésbe lép.

***

Már csak Drider 3. maradt. Bothain áldása kifejti hatását, Eralias pedig medvévé alakul.

Drider3. visítva és fejvesztve menekül, semmi mással nem foglalkozik csak a visszavonulással.
Szabadon lehet rá ütni és varázsolni semmi mást nem tesz csak menekül.
A harc véget ért.

***

Legyőztétek a Dridereket, Rubin tűzelementálja addig nem tűnik el míg Rubin arról nem rerdelkezik.

[Antarys]

Amint látom, hogy a megmaradt drider is menekülőre fogja, a koncentrációt abbahagyom. (Még három körig -3perc- aktív a varázslat.) Csak remélni tudom, hogy a Carturok varázslatával tényleg nem sérült az erdő, mert, ha mégis akkor bajosan fogom kimagyarázni a druidának, hogy erről én nem tehetek. Valamit gyorsan ki kell találnom... Kérdés, hogy ez a medve mennyire lenne megértő...
Meggondolatlan voltam, hiszen ez a böszme bikafejű nem tudhatta, hogy az általam létrehozott tűz nem valóságos és gondolom "a mostmár úgyis mindegy" alapon használt tűzmágiát. Ejj Rubin, legközelebb mindent számításba kell venned!
- Ne aggódj Erailas a tűzlénynek megparancsoltam, hogy csak az ellenfelekben tegyen kárt, s Ő uralja a lángokat. Így az erdő biztonságban van. - mondom a medvének magabiztosan, remélve hogy érti, amit mondok és remélve, hogy a valódi tűz tényleg nem okozott kárt. Remélem át tudom hárítani a felelősséget a tűzlényre... Ha igen, ha nem, sűrgősen el kell kezdenem gondolkodni, hogy miképpen fogok megállítani egy erőtüzet.

[Con Larrodan]

Erailas

Egyetlen dolgot kértem, mégpedig, hogy ne gyújtsuk fel az erdőt... mert az nem tehet semmiről. És mivel kezdenek az újdonsült társaim? Lángokban áll minden... Érzem, ahogy a végtagjaim felveszik új alakjukat... ahogyan az egész testem megnő. Hatalmas pofámat a minotaurusz és a kis gnóm felé tátom, és elbődülök egy jó nyálasat - fröcsögőset, aztán teli pofával rájuk vicsorgok... nyomatékot adva haragomnak, és annak hogy ezért még számolunk.

Megiramodok a menekülő után, hogy ha nem is érem utol, ijedtségét tovább fokozzam.

// Ha mégis elérem igyekszem egy pacsival kicsapni a hátsó lábait, hogy elveszítse az egyensúlyát. Ha nem sikerül, abbahagyom az üldözést, és visszatérek a többiekhez. //

[kalidar]

Vak Bothain


Az erdőben haladás nem egy bonyolult túra és nem is annyira izgalmas,fák...bokrok...fák...bokrok.Az erdőlakó népeknek mint az
elfek biztos sokkalta vidámabb séta...így lépdelek a többiekkel a sorban,amikor olyan ösvényekre tévedünk ahol még egy tünde kisgyerek is csak oldalazva férne el kicsit már kezdek bosszankodni..."Ejnye mán' nem vagyok én őzike hogy ilyen csapásokon nyargalásszak"...
Szerencsére később ismét elhagyjuk a sűrűjét és inkább fás részre érünk,itt viszont fura pókhálók csüngenek szerte-szét...bele,belegabalyodva meg is tapasztaljuk valóban azok,ragacsos-nyúlós fonalak...mintha csak valami böszme nagy pók járt volna erre.A gnóm bőszen káromkodik is,én inkább csak magamban zsörtölődök.Kis idő után tűnnek fel a félig pók,félig humán lények...konkrétan hárman...el is hangzik egy figyelmeztetés "Vigyázz a harapásuk mérgező!"...Úgy látván hogy elég nagy jószágok,a küszöbön álló harchoz a Csaták atyjának figyelmét szeretném elnyerni így egy rövid fohászba fogok miközben a póklények felén vágtatnak a fák közt.
Közben fél füllel hallom csupán hogy a druida és a gnóm valami tüzet és erdőt emlegetnek,rá egy pillanatra a gnóm valami tüzet dob a földre ami nagy lánggá változik,mire tüzet fog a pókfonal,némi növényzet no,meg az egyik pókszörny.Az ima némileg lefoglal és mivel a tűz nem felém terjed egyenlőre a varázslásra koncentrálok.Erre mintegy válaszként a minotaurusz kezéből is lángok csapnak ki,megperzselve a támadóját ami sivítva menekülőre fogja akárcsak a többi jószág.
Eközben már csak azt látom hogy a druida helyén egy hatalmas medve ágaskodik és mérgesen morog.Mintha csak a medvének mondaná a gnóm:

"- Ne aggódj Erailas a tűzlénynek megparancsoltam, hogy csak az ellenfelekben tegyen kárt, s Ő uralja a lángokat. Így az erdő biztonságban van."-mivelhogy befejeztem az imádságot erre a mondatra csak kuncogok egyet a bajszom alatt,ennyit arról hogy ne gyújtsuk fel az erdőt...

Látván hogy a medve-druida a pókszörny után iramodik csak legyintek:

-Ej,kergesd csak...ha tudom hogy ennyire puhányok egyszerűen péppé zúzom őket...de futkosni nem fogok utánuk,majd visszajönnek ha akarnak még valamit.

[Antarys]

Amikor a medve felém tátja pofáját, már tudom mi fog következni. Erősen kell koncentrálnom, hogy a természetes reakciómat -miszerint vetődés közben megsorozzam a nyílpuskámmal- leküzdve: hagyjam, hogy a nyálával beterítsen. Talán ezért tűnhet úgy, mintha nem is érdekelne a dolog. Csak Bothain szavaira térek magamhoz és jut el a tudatomig, hogy a medve -a druida- nekiiramodott. Ó a fene, remélem nem akad fenn a pókhálókon... mert a látszat most nagyot csalhat.
- Majd vigyázz hová lépsz, mert a pókfonalak nem égtek el. - mondom a mellettem maradt törpének majd rákacsintok huncutul.

***
Midőn érzem, hogy a varázslatom hatóideje kezd lejárni a tűzlény felé fordulok és a következőket mondom:
- Köszönöm szolgálatodat, most távozhatsz! -ezt elismétlem egy ősi nyelven is, hogy még hatásosabb legyen a színjáték, aztán intek a "lénynek" hogy tényleg leléphet.

(OFF: Ha valaki érti a sárkány nyelvet, akkor kb. annyit érthet belőle, hogy..."távozz", mert az egyetlen ősi nyelv az Ősi sárkány, amit Rubin ismer. Vélhetően egy kicsit másabb -régiesebb és ezáltal érthetetlenebb- a jelenkori és használatban elterjedt sárkány nyelvnél.)

[Castor de Vinter]

1. nap. 14:20


Eralias

Sikerül elérned és megcsapnod a drider lábát (dobd ki a sebzését), de arra nem volt elég hogy el is hasaljon. Így-vagy úgy de a sérült drider folyamatosan visszavonul, távolodva a helyszíntől. Tudnád üldözni, és újra meg is ütni, de csak annak az árán, hogy eltávolodsz a többiektől. (Megérzed a másik két drider kesernyés szagát a közelben...)

Mindenki (Eralias is érzékeli)
Ahogy Rubin elküldi a tűzelementált, látjátok, hogy -egy gyertyaláng nem sok- de annyi égésből származó sérülés se borítja a helyszínt. Nincsenek perzselt pókhálók, nagy lánggal égők és füstölők, nincsenek égő fák és bokrok. Csak tépett szakadozott pókhálók, törött ágak, és kissé zilált aljnövényzet. (OFF: Mint ahogy Quator kifejtette az ő disznóperzselőnyi lángja nem okozhatott erdőtüzet, az nem lenne reális...így az most nincs is.)

***
Carturok közli veletek:
-Na jó, nekem ebből a túsz szabadítósdiból most lett elegem, istápolja a nyomi embereket kinek hat anyja van, egyébként ti is egy ritka egy rakás szerencsétlenség vagytok,...én leléptem! -aztán öles léptekkel távozik.

[Con Larrodan]

Erailas

//Nem számít a sebzés, nem megölni akartam, csak kibillenteni az egyensúlyából. És mivel ez nem sikerült így a sebzés sem számít. //

Lassítok a tempón, és megállok... Horkantok, majd vicsorgok egyet, hagyom hogy a pók-szörny elmeneküljön, aztán lassan visszaindulok a többiekhez. Kissé meglepődök, hogy a szeretett erdőm mégsem áll lángokban. Nem hittem volna, hogy így tudja kontrollálni a varázserejét a kis gnóm. De megkönnyebbülök, hogy nem kell elcsócsálnom a pálcika lábait, és átrendeznem a minotaurusz amúgy is randa pofázmányát, hogy megértessem velük - a tűzzel csínján kell bánni, főképp egy pókhálóval beszőtt erdőben.

Mire lassú cammogásban visszaérek a kis csapathoz, hallom Carturok véleményét, amit csak egy morgással nyugtázok. Ha meg akarja öletni magát, ám tegye. A többieknek csak egy fejrázással jelzem, hogy kövessenek, és keletnek veszem az irányt, hogy elhagyjuk ezt a pókhálóval borított borzadályt. Maradok továbbra is medve alakban, így könnyebben támaszkodhatom egy ragadozó érzékszerveire.

[kalidar]

Vak Bothain


Amint a medve eliramodik pókot hajkurászni a gnóm hozzám szól:

"- Majd vigyázz hová lépsz, mert a pókfonalak nem égtek el."-majd rám kacsint.Aztán látványosan elküldi a tűzlényt,majd sárkányul is mormog hozzá valamit.Hm...furcsa varázslat,főleg hogy amint eltűnnek a lángok az erdő sértetlen.Megcsóválom a fejem...szemfényvesztés,vagy éteri lángok...sose szívleltem a mágusokat.Az igazi mágia az istenektől ered,a többi csak kóklerség.Ha nem így lenne mi,törpék is használnánk az efféle hókusz-pókuszt...

Közben a minotaurusz a maga módján tudatja hogy elege volt az egészből és a saját módján harcol a barlangjáért.

-Hát,ég veled Vaskoponya...nem tagadom hogy sajnálom amiért elveszítünk egy erős szövetségest de Te tudod...-mondom lényegében már csak a hátának miközben már elfele csörtet a sűrűben.

Eközben visszatér a medve is,megrázza a fejét majd hátat fordít és elcammog.Ránézek a gnómra,megvonom a vállam majd a
bundás jószág után indulok.Még mindig érzem az erőt adó Isteni jelenlétet ezért bandukolás közben morgom csak magam elé törpül:

-Csaták atyja bocsáss meg ezért a pazarlásért,de a fene sem gondolta hogy ezek a szörnyek ennyire nyámnyilák...

[Antarys]

- Nos törpe komám én sem gondoltam volna, hogy ezek a lények ennyire... hogy a szavaiddal éljek: nyámnyilák, no de azt meg végképp nem, hogy a nagy Carturok is ilyen. Mondom Bothainnak az anyanyelvén, miközben a minotaurusz felé integetek búcsúzóul.
Azért jó volt ilyen közelről tanulmányozni a fajtáját, majd esetleg később felbukkanhat a hívásomra... -kuncogok egy kicsit a bajszom alatt- Huh... reméltem, hogy elszáll a mérge a druidának, bár azt nem, hogy úgy, ahogyan a Carturoknak a kedve. Mindenesetre örülök, hogy ezt a döntésemet ilyen jól megúsztam. Bár Sziporka azt tanította, hogy a Pókhálóvarázs azért jó mert beleragadnak az ellenfelek és elég egy szikra, hogy frissensültek legyenek. Kár hogy végül nem volt időm megtanulni tőle ezt a varázslatot. Viszont akkor lehet, hogy a varázslat direkt nagyon gyúlékony szálakat teremt... ezeké a lényeké meg kibír egy-két szikrát is. Ezt azért jó tudni. Gondolom magamban, aztán erről eszembe is jut, hogy akkor ez a pókfonál bizonyára valami varázslat komponense úgyhogy el is teszek belőle magamnak egy keveset. Aztán szólok a láthatatlan segédemnek, hogy amerre haladok tisztítsa meg az utat. Tehát folytassa a munkát amivel korábban megbíztam. Amit vélhetően majd nem nagyon kell, hiszen a druida ebben a nagy feketemedve formájában már szélesebb csapást vág előttünk, mint korábban tette.

[Castor de Vinter]

1. nap. 14:35

Eralias újra a csapat élére áll és vezeti őket kelet felé. Úgy egy jó negyedórás-húsz perces baktatás után éritek el a driderek pókhálóval borított territóriumának szélét.
Sok örömötök azonban nem telik a látszólagos megmenekülésben.
Neszezést, zajt hallotok magatok mögül és jó 200 lábnyira (kb 60m) feltűnnek azok a driderek akit Rubin tűzelementálja elüldözött, és az is akit Carturok Tüzes keze megpörkölt. Bár ez a mozgásán nem látszik hogy olyan nagyon sebesült lenne.
Ezúttal viszont már felkészültek: testüket foszoforeszkáló kékes derengés öleli körül, potrohos tertükön rájuk méretezett láncvért, kezükben hosszú nyelű alabárd. Teljes erejükből rohamoznak felétek, és nagyon úgy néz ki hogy el is fognak benneteket érni ebben a körben, ponotosabban a végén.
1 körötök van rá hogy cselekedjetek a rohamozók mindenképp a kör végén fognak jönni utánatok.
Ti viszont dobjatok kezdeményezést, hogy megállapítsuk hogy egymáshoz képest mikor jöttök.

[Castor de Vinter]

1. nap. 14:35

Eralias felemeli a két mancsát, és egyik pillanatról a másikra akkora köd támad hogy alig láttok valamit ebben a tejfehér kipárolgásban.
(OFF: Con, dobd ki a látótávolságot is. A jövőre vonatkozóan maradjunk annyiban, hogy amelyik varázslathoz verbális vagy anyagi komponens kell, azt nem tudod ellőni vadformában. Végül is az logikosnak tűnik, hogy maci alakban nem tudsz abraka-dabrát mondani ha kéne, illetve a füled tövéből sem ránthatsz elő egy kéngolyót vagy efféle komponenst ha az kell.)

Mindent elborít a köd, örülhettek ha nem estek el a saját lábatokban, ez a csapat törpjére is vonatkozik, nem lát át az infravörös tartományba ebben a mágikus ködben, csak egy picit, amennyit a mágia látótávolsága enged.
A driderek trappolása megszűnik és drow nyelven kezdenek el egymással beszélgetni.

Rubin következik.

[Antarys]

Nofene, nem is gondoltam volna, hogy a medvék lehelete lehet ilyen sűrű miazma is.
Amikor meghallom a driderek hangját... roppant kíváncsi leszek. Engem érdekel, hogy miről társalognak az ellenfeleink, ezért amellett, hogy próbálok nem hasra esni fene még a hőlátásom sem segít a tájékozódásban, próbálom megérteni, hogy miről beszélnek az ellenfeleink.
(OFF: roll20-on dobtam hallgatózást.) Továbbá amerre korábban a törpét láttam mellettem: arra mozdulok, s ha meglátom megfogom a köpenye szélét (vagy az övében lógó rövidkard hüvelyét, az úgy kb. szemmagasságban van), hogy majd, ha elindul követni tudjam.

[kalidar]

Vak Bothain

Ismét hosszú bandukolás kezdődik az erdőben,jó-jó...szép a táj de kicsit már kezd unalmassá válni a kutyagolás...
Egyszer csak üdítő változatosságként visszatérnem a drow-pók-rémek.

-Épp időben barátocskáim,már kezdtem unatkozni!-morgom magam elé,miközben megigazítom a karomon a pajzsot és meglóbálom a csatabárdot-ez az,rohanjatok csak,had hasítsalak kettőbe titeket.

Ekkor,talán káprázott a szemem, a medve mancsaival kalimpálni kezd és sűrű köd telepszik rá az erdőre,még az orromig sem látok...de ami a lényeg szem elől tévesztem az ellenfelet.

-Ördög és pokol Eralias barátom!Bizonyára nem erre a varázslatra gondoltál,talán a szőr zavart kicsit össze...Így hogy fogunk
harcolni?

Aztán érzem hogy Rubin matat az övem környékén fogódzó után,legalább is remélem Ő az.Az ötlet nem rossz,akkora a kulimász
hogy rögtön elveszítjük egymást ha valaki elindul valamerre.Előre tapogatózok ahol a medvét sejtem:

-Ne értsd félre barátom,de ha most elveszítjük egymást a ködben bajban leszünk,bár még nem tudom így hogy fogunk harcolni...

[Castor de Vinter]

1. nap. 14:35

A drider pókszörnyek sem látnak sokkal többet nálatok. Indulatosan kiabálnak egymással.
Eralias megint elkövethetett valami druidaságot, mert azt halljátok, mintha valaki rázná a fák törzsét, neszezne a bokrokban, vagy friss szénában gázolna, és mindezt egyszerre.
A driderek, most már folyamatosan ordítoznak a hangsúlyból ítélve "kurvaanyázhatnak" bőszen.
Nagy sokára botorkáltok csak ki a ködből.

(OFF:Antarys karakterén kívűl tud még valaki drow-ul? Antarys PM-ben küldöm mit tudtál lefordítani magadnak a beszédükböl.)

[Con Larrodan]

Erailas

A köd sikerének örülök. Biztos vagyok benne, hogy ezzel elég időt nyerek a következő varázslatomnak, már csak a meglepetés erejének köszönhetően.

//akkor használtam a Plant Growth 180x180-as terület előttünk a driderek felé, hogy minél jobban belegabalyodjanak, és ez ott marad míg nincs dispell, tűz, kivágják, vagy jön a tél. //

Mikor már biztonságos távolságban vagyunk ettől a három szörnyfajzattól visszaalakulok emberré.

- Remélem ezekkel többet nem találkozunk. Nagyon rossz megérzésem volt ezzel a három döggel kapcsolatban. Bármennyire is kellemetlen volt a mi számunkra is, ez volt az egyetlen megoldás, hogy elkerülhessük a harcot.

- Viszont ami problémát jelenthet, hogy értesíteni akarták -és ezek után valószínűleg fogják is - a parancsnokukat, aki a megszállást vezeti. Nem lesz ez így jó... el kellene őket hallgattatni, viszont nem hiszem, hogy képesek lennénk rá. Így felpáncélozva túl nagy falatok lennének nekünk. -fejezem ki aggodalmamat a többiek felé. Az elburjánzott erdő biztosan feltartja őket egy jó darabig. Ha szerencsénk van és nem tudnak onnan kiszabadulni, még akár ott is pusztulhatnak... de ez már a természeten múlik.