AD&D mese: Ashabengázló falai

[Castor de Vinter]

Prológus:


Ashabengázló falai


Ashabengázló városa régóta áll már a drow terjeszkedés völgyvidéki frontvonalában. Mióta a Vhareaun istenséget követő drow házak úgy döntöttek hogy visszatérnek a felszíni világba, keménnyé és életveszélyessé váltak itt a mindennapok. Először csak a felderítők jöttek fel a Mélyvilágból, utánuk a nagyobb harci csapatok is megérkeztek, végül számtalan rabszolga kíséretében megjelentek az inváziós csapatok is és mélyen bevették magukat, az egykori elf erdő Chormantor szívébe.
Szerencsétlenségére éppen Ashabengázló az a város amelyik a legközelebb fekszik Chormantorhoz, így az itt élők voltak az elsők akik elkezdték a csatározásokat a portyázókkal. Szerencsére a város igen népes, 27 ezer lelket számlál, állandó hivatásos hadseregében 700 nehézlovas és 2000 talpas található, ez pedig azért hatékonyan tarja vissza őket. Ha pedig a drowk totális ostromra szánnák el magukat (ami eddig még nem volt) bízton számíthatnak a többi Völgy támogatására, ez pedig még Zhentilerőd seregeinek is nagy falat. A drok a jelek szerint megelégszenek a felszíni elfek ősi területeinek belakásával és titkaik kifürkészésével, az embereket viszont állandóan zaklatják tesztelve a védelmi képességeit a városnak.
Történ ugyanis, hogy Ashabengázló vezetése -érezvén valami nagyobb fenyegetés eljövetelét- úgy döntöttek, hogy a régi földsáncokra és cölöpkerítésekre alapuló védműveket fokozatosan felszámolják és helyükre új kőfalakat emelnek. Törp építőmestereket fogadtak, akik két évre vállalták az új védművek teljes rekonstrucióját.
Természetesen a drowknak eszük ágában sincs hagyni hogy az emberek a védelmi rendszer fejlesztését befejezzék, ott szabotálták az építkezéseket ahol csak tudták, sokszor kmoly veszteségeket vállalva, nemcsak a rabszolga segédcsapatok hanem a drow harcosok soraiból is. Aztán rájöttek hogy ezzel csak azt érik el hogy lassan felmorzsolják erőiket az építkezések körüli csatározásokban, így taktikát váltottak, felderítettek, kémkedtek és elkezdték a törp munkavezetőket, kőműveseket fogjul ejteni. Ezzel két legyet ütöttek egy csapásra, egyrészt hátráltatják a fal építését. Másrészt szakképzett kőművesmesterekre nekik is szükségük van a cormanthori birodalmuk építésében.
Természetesen a város nem akarja otthagyni a drowknál a törpéket, kalandozócsapatot indított a túszok kiszabadítására.

[Castor de Vinter]

__________________________________________ 1 nap, dél_____________________________________________________

Erailas

Ritkán szokott bármi is kizökkenteni a nyugalmadból, de az utóbbi hónapok eseményei úgyszólván fenekestül forgatták fel a Kör életét.
A drowk.
Sejtetted hogy egyszer felfedezik a Mélysötétből nyíló átjárókat. Természetes képződmények voltak, eszetek ágában se volt beomlasztani, csak azért mert egy kevéssé ismert világra nyílnak, melynek mélye valami iszonyatot rejt. Druida vagy, de nem az a fajata aki jól ismerné fénytelen barlangok világát. Vagy 20 éve ismertél valakit, aki olyan volt, hogy ezt a furcsa világot választotta mentoráljának. Nem lehet letagadni hogy bizony élnek ott növények és állatok amelyek szintén Silvánus a Fák Teremtőjének teremtményei. Azt már viszont te se tudnád megmondani, hogy hol van a határ Mélysötét mutáns iszonyatai és a furcsa, de még természetes barlangi élőlények közt. Inkább csak érzed.
Az invázió teljesen felkészületlenül érte a Kör Druidáit és valami katasztrófa lett a vége.
A drowk főpapnője -Valindra a neve- megidézett egy nagyobb démont, hogy a csizmájuk alá hajthassák a világot.
A Fődruida nem hagyta. A saját szemeddel láttad ezt a harcot. Vagy 20 ent és hat földelementál kellett hozzá, hogy AZT legyőzzétek. A szellemi vezetőtők és a nagy druidák nagy része belepusztult ebbe az ütközetbe, sokuk testét meg sem tudtad találni. A föld ahol a démont széttépték, puszta lett és kietlen.
Pár druida nem győzheti le a drowt. Túl kevesen vagytok, most még inkább szétzilálódtak a soraitok. Hadsereg kell, pénz, paripa, fegyver.
Nem szívesen lépsz be az emberek társadalmába az erdő csendje helyett, de most muszáj, mert nincs csend és minden egyre csak rosszabb lesz.
Kicsit idegenkedve ülsz le a Fehér Szív Tavernában. Rég volt már hogy az emberi civilizációban jártál, bár a közeg minden nehézség nélkül természetesen fogad be, egyszerű fáradt vándornak néznek, aki átutazóban van itt.

OFF: A karakterednek meglehetősen pontos információi vannak 3 drow őrposzt helyéről Cormanthor erdejében. Illetve több tipped is van hogy hol keresnéd Valindra és az inváziós sereg főhadiszállását, ha meg akarnád őket találni. Az állatok is segíthetnek ha érted a beszédüket.

[Castor de Vinter]

__________________________________________ 1 nap, dél_____________________________________________________

Vak Bothain

Különösebb nehézségek nélkül jutottál el Ashabengázlóba. Szívesen veszik itt a tiszteségesen fizető (és sokat fogyasztó) törp utazót, főleg ha pap.
Hasznos vendégek ha épp akkor ütnek rajta a városon, történik elszigetelt gerilla támadás.
Hogy törpök tűntek el, azt mi sem bizonyítja jobban hogy legalább hárman állítottak már meg az utcán az eltűnt kőművesekről érdeklődni, az emberek azt hiszik hogy te is az építőcsapattal jöttéla városba.
Elégedettenek tűnnek, mikor közlöd a tényállást hogy épp eltűnt véreid miatt vagy itt.
Azonnal közlékennyé válnak és meglehetősen sok információt megtudsz az emberektől, már csak azzal hogy beszélgettél pár járókelővel.

A törpök akik az építkezésen voltak Neverwinter városából szerződtek le ide dolgozni. egy tucatnyian voltak, és tényleg nem akárkik, a vezető mester jó hírét még te is hallottad, a tieid között. Építő Zhull-nak hívják, és különösen jó hadmérnök-építész hírében áll Faerün szerte. Nem kevéssé nyúlhattak az itteniek a zsebükbe, ha Zhull hajlandó volt nekik dolgozni. ...Bár drowk ellen készülő megbízással olyan nagyon nem kellett valószínűleg noszogtatni, Zhull az orkok után a drowkat útálhatja jobban.
A hírek szerint gázbombás altatóval támadt egy álcázott gyors drow-kommandó az építkezésen, nem öltek meg senkit, kifejezetten a bódult törpék fogjul ejtése volt a cél. Nem tudod milyen jellegű lehetett az a matéria mitől egy törp elkábul, de a jelek szerint a drowk komoly erőforrásokat mozgattak azért, hogy találjanak olyan mérget ami még egy törpöt is kiüt vagy legalábbis elkábít.

Ennyit tudtál meg, de arról semmit hogy merre hurcolhatták őket. Betérsz hát a Fehér Szív vendégfogadóba, egy kis információ szerzésre. Hátha itt elcsípsz valakit aki többet tud.

Rögtön feltúnik egy állatbőr ruhás, agancsdíszt és hosszú botot viselő ember, aki a természet istenségének papja. Legalábbis a Szent Szimbóluma tanulsága szerint. Ha druida, óriási szerencséd van, mert valószínűleg odakint él, az erdőben, és lehet látott már drow-t közelről, talán tud valamit.

[kalidar]

Vak Bothain


Az már biztos hogy ezen a vidéken rengeteg az erdő.Szerencsére a pár év felszíni kalandozás és a vadászoknál eltöltött idő
kifizetődőnek bizonyult és egyáltalán nem feszélyez a környezet.
A várost elérve már a kapuőrök meglepően kedvesen fogadnak,a falakon belül pedig kimondottan előzékenyek voltak az
emberek.Szinte rögtön megtudom pár beszélgetésből az elrablások körülményeit és hogy milyen munkákat végeztek itt a
törpék.Zhull hallatán felkapom a fejem,az egyik legjobb élő törp ostrommérnök...a Harcok atyjának igen kedvesek az ilyen
képességű törpék így főleg kötelességem kimenekíteni őket.
Más információval sajnos senki nem tud szolgálni ezért betérek egy közeli fogadóba megpihenni a megtett út után.Egy halom átlagos városlakó múlatja bent az időt csak egy kirívó alak tűnik fel,egy agancsos,állatbőrös erdőjáró féleség...talán druida.
Először a pulthoz lépkedek komótosan,rendelek egy korsó sört amit még ott álltó helyemben szép lassan felhajtok.Miután
elégedetten megtörlöm a bajszomat kérek még egyet és miután kifizettem ugyan olyan komótosan a természetjáró ember
asztalához lépkedek.Súlyom alatt több helyen meghajlik a padlódeszka és meg megnyikordul.

-Üdvözöllek vadonjáró idegen!A nevem vak Bothain,Ezüstszakáll Clangeddin papja vagyok és azért érkeztem a városba hogy kiszabadítsam testvéreimet a drowok fogságából.Ha jól gondolom Te olyasféle állatokkal,növényekkel társalgó ember vagy mint az elfvérűek többsége,ami azt jelenti hogy van esély arra tudod merre tanyázhatnak ezek a sötét szemétkupacok.-eközben kihúzok egy széket és fáradt sóhaj közepette leülök-ugye nem bánod hogy leülök?Nos jól gondolom-e hogy tudsz Nekem segíteni?A városlakó népségeknek fogalmuk sincs merről jöhetnek és hova mehetnek a gonosz elfkutyák....Ha csatlakozol hozzám a városiak bizonnyal szép summát fizetnének egy jó vezetőért...úgy hallom ők is valami mentőcsapatot szerveznek.No?Mit mondasz erre?

Ezzel a második kupa sört is leengedem a torkomon.Ismét megtörlöm a bajszomat miközben halkan böffentek.Tán
szerencsém lesz és rögtön találok olyat aki a segítségemre lehet.Épp szememet fürkészően az alakra függesztem és várok...

[Con Larrodan]

Erailas

Hiányzik a csend... és bántja a fülem ez a hangzavar. Nem hallom a madarak énekét, nem érzem az erdő illatát. Annyira borzalmasak ezek a kő börtönök, amit az emberek háznak hívnak. Nem tudom elképzelni az életemet egy ilyen helyen.

Hiába is töröm az agyam, és próbálok megfeledkezni a környezetemről, ez is csak arra emlékeztet, hogy miért is vagyok itt. Hogy mi történt az elmúlt napokban... és meg kell valljam, ezek az idegen hangok és zajok még mindig "kellemesebbek" mint társaim, testvéreim halálsikolyai.

Akaratlanul is összerezzenek, ahogy a gondolataim mélyéből kiszakít a valóság. Egy törp foglal helyet az asztalomnál. Kissé kábán, fásultan, meggyötörten nézek vissza rá. Valamilyen mosoly szerű grimaszt erőltetek az arcomra, miközben intek neki - foglaljon csak helyet. "Megrázom magam", és megpróbálok erőt venni lecsúszott hangulatomon.

- Erailas vagyok, szolgálatára. - válaszolom, és magam is belekortyolok a sörömbe, hogy aztán végighallgassam Bothain mondandóját. Aztán bólintok a kérdésére - Sejtem merre vannak az őrposztok, a főhadiszállás, ámbátor ne haragudj, de ketten vajhmi kevesen vagyunk ellenük. Hidd el, első kézből tudom. Engem nem érdekel a pénz - nézek rá keserűen - de ugyanaz a célunk, és közös az ellenségünk. Segítek abban, ami az erdő egyensúlyának helyreállításában szükséges. Erre a szavamat adom.

- Meséljen, mit tud pontosan?

[Castor de Vinter]

__________________________________________ 1 nap, dél_____________________________________________________

Vaskoponya Carturok

Kínkeserves és hosszú történet volt mire sikerült a város jelenlegi kormányzója, Haresk Malorn elé kerülni, erős őrizet alatt. Mikor előadtad a terveidet hogy ki vagy mit akarsz miért jöttél, még nagyobb ellenállásba ütköztél. A drowk újabb trükkjének hittek. A falak akkor dőltek le, mikor Chuantéa papja hazugségvizsgálat varázsnak vetett alá és kiderült hogy nem hazudsz. Akkor volt aztán csak vita, hogy mit kezdjenek veled. Abban maradtak, hogy egy mákszemnyit sem bíznak benned, de azt se akarják hogy a drowk a maguk oladlára állítsanak. Amit egyébként ők ersen sanszos végkifejletnek is hisznek. Így aztán ráálltak, hogy a mentőcsapat részese légy, előg erős hatalommal rendelkezőnek tűnsz, hogy komoly károkat okozz a drowk-nak, illetve a küldetés sikerétől teszik függővé hogy szabad bejárásod legyen Ashabenbe. Kidoboltatták a városban hogy ki vagy és a város alkalmazásában állsz, hogy elkerüljék a pánikot ha az utcán jársz, illetve ha sikerre viszed a vállalkozást, kapsz egy válldíszt ami menlevélként funkcionál a völgyben, kvázi "vízumot" kapsz Ködvölgybe.

-Már csak egy törpét kellene keresnünk...-mondja Haresk Malorn. -Feltétlen kell, hogy legyen a társaságában, mert a túszok biztos hogy mentegetőjükként fogják üdvözölni...

-Menjen a Fehér Szívbe és viselkedjen rendesen. Hadd szokják a helyiek a fejét, illetve ott fog a város megbízottja toborzót tartani. Látssák a jelentkezők kivel társulnak, ez fontos. Ott majd szó lesz a jutalomról is.

-Ha nincs kérdése, végeztünk is.

Rubin Hood

Te is hírét vetted az Ashabengázlóban zajló folyamatoknak. Állítólag jó pénzt fizetnek minden egyes megmentett törpe bőréért, és másodállású tolvajként tulajdonképpen az arany neked bőven elég indok lehet, hogy csatlakozz egy ilyen küldetésre. A Fehér Szívben ülsz és a híreket igyekszel begyűjteni.


MINDENKI

Kikiáltó érkezik, dobbal és elkezdi:

-Közhírré tétetik! Haresk Malorn főtanácsos úr mentőcsapatot tervez Építő Zhull hadmérnök és 11 törp társa kiszabadítására, a drow fosztogatók fogságából. A küldetésre bármilyen rendű-rangú ember, törp, tünde vagy akárki fia borja jelentkezhet, ha van bátorsága belevágni. Semmiylen útmutatást nem tudunk adni a csapatnak magának kell átkutatnia Chormantort! A feladat nehézségéhez mérten jutalmaz a város:
-Minden egyes törp kőművesért akit élve visszahoznak az építkezésre 5000 arany Építő Zhull szabadságáért 15.000 arany jutalmat adunk. (áltlános felhördülés az összegek hallatán)
-A csapatnak egy tagja már van, ez a Szarvasmarha Fejű Izé Furkóssal, amott az asztalnál! (füttykonceert és fújolás, valaki egy paradicsmot hajít a minotaurusz felé. -Nyugalom! Ez a Főtanácsos parancsa! Szóval ki akar jelentkezni? -mondja kedvetlenül a kikiálltó, mint aki biztos benne hogy senki.

[Quator ar Zaraquer]

Vaskoponya Carturok

*Az emberek ismét csak megerősítették Carturok azon elhatározását, hogy jobb neki egymagában. Mivel sajnálatos módon jelenleg kedvenc barlangja megszállás alatt van, így nagy fújtatások közepette belement az egyezségbe Haresk Malorn-nal. Azt azért nem kötötte a városi vezetés orrára, hogy őt pont nem érdekli a válldíszük meg Ashabengázló is összedőlhetne egészen nyugodtan és elnyelhetné a mocsár.

Most pedig itt vannak a helyi közszállás ebédlőjében, hogy valami ványadt törpöt találjanak, akit felmutathat a minotaurusz, amikor rátalál a több mélynövésű kőművesre. ... A kikiáltás se sikerül valami buzdítóra, sőt még egy paradicsommal is megkínálják a fogadó másik sarkából Carturok széles mellkasát. Ő a vele született kecsességgel mozdulatlanul "várja" a becsapódó lövedéket, ami szét is mállik rajta. Lassan lenéz a piros foltra, majd egy bikához méltó fújtatással a paradicsomdobóra mered és vaskos, hosszú karomban végződő bal mutatóujját rászegezi a megátalkodottra és anyanyelvén morog néhány válogatott szitkot, melyek főként az alany önmaga végtagjainak saját testnyílásaiba tömködéséről festenek plasztikus képet. ... Kis hatásszünet után ismét leereszti karját és tovább fürkészi a tömeget repülő étel alapanyagok, valamint esetleg használhatónak tűnő utitársak után kutatva.*

[Antarys]

Végre valami lehetőség, hogy további hőstett fűzödjön a nevemhez. És még meg is fizetik, hmm... naná hogy vállalom! Gondolom magamban, s örömömnek hangot adva lépek ki a kikiáltó elé.

- Vállalom! - ismétlem magam immár hangosan is.

- Rubin Hood nem ismer félelmet! Bizton állíthatom jó uram, a küldetés sikere garantálva van általam! - mondom fennhangon kissé mókásan és magabiztosan.

Érdekes felállás lesz ez így... nézek fel a kikiáltóra, majd a nála is hatalmasabb bikafejűre. Gyanítom mindkét eset előnyömre fog válni. Ha, most ez egy jól megkomponált káprázat, akkor lesz kitől tanulnom, ha meg valóban egy ilyen félelmetes lény -nyelek egyet, de kétségeimnek nem mutatok más jelét- mellett kell boldogulnom, akkor meg nemhiszem, hogy lesz bármi más, ami a frászt hozza majd rám, illetve majd ez az izé másra is ráhozza. gondolkodom, miközben csípőretett kézzel várom a vélhetően nem várt fellépésem reakcióit. Ha esetleg valaki engem is megkínálna valami zöltséggel, (szó szerint) kapok a lehetőség után, s megpróblom elkapni az ingyen kajákat.

[Castor de Vinter]

__________________________________________ 1 nap, dél_____________________________________________________

Rubin Hood

A bejelentésed akkora sokként érte a helyieket, mókás külsőd, önérzetes kiállásod megtette a hatását, egy-két másodpercig csönd van, aztán az embereken eluralkodik egy általános derültség, vérmérsékletüktől függően ki a markába kuncog, ki röhög, de olyan is van aki a tökeit szorongatja úgy rázza a prüszkölő nyerítés, hogy a taknya folyik belé.

Rézpénzeket kezdenek dobálni feléd (1k10 rész):

-Vicces fiú! Még poént, még!
-Teee? Majd pont, teee??? -Há-há! A drowk kitörlik veled a seggüket aztán odadobnak a pókjaiknak, te bolond!
-Ez aztán a drow tömegpusztító!
-Jaj, de rég röhögtem ilyen jót, köszönjük!
-Buggyantott Gnóm, Sziklafalváról!
-Te, te melyik mutatványossal jöttél?

A kikiálltó is elneveti magát, de azért ő legalább megkérdi:

-Ezt most komolyan mondja gnóm uram? Aztán mit kezd majd egy magadfajta garabonciás csepűrágó, drow talpasok kardjainak hegye előtt? Láttam én már ügyes mutatványos varázslókat, de a drow fajtáját nem olyan egyszerű megvezetni néhány fénygömbbel, meg szívárvánnyal, ugye tudja? Kiontják a belét mire egyet pislanthatna! Én ugyan felírhatom a nevét a lajstromomba, ha komolyan gondolja...

Vaskoponya Carturok

-Látja Carturok, itt az első útitársa! Csak hogy tisztázzuk, nem takarmánynak jön a kis fickó! -mosolyodik el némi cinizmussal

[Antarys]

Értek én a jókedv megteremtéséhez is... együtt kacagok a jónéppel, gondolatban legyintek az ottromba beszólásaikra. A titokzatos hős nem teríti ki a lapjait már rögtön az első alkalommal...
- Uram, nem látja mit okoz a jelenlétem? Biztos vagyok benne, hogy a drow-k is elbízzák majd magukat, ha velem találkoznak. És a meglepetés az én egyik fegyverem. mondom teljes meggyőződéssel a kikiáltónak Bizonyára elkerülte a figyelmét a körém formálódott erőtér, amely meggátolja többek között az én kibelezésemet is, no de sebaj, ebből is látszik, hogy a fellépés ereje gondatlanná teszi az embernépeket. majd hozzáteszem:
- A szándékaim nem változtak, komolyan gondoltam mindent, amit mondtam. -mondom teljes komolysággal.

A megjegyzését melyet a bikafejűnek céloz, egyelőre csak szelektálva értékelem. Hmm... legalább már tudom a nevét ennek az Carturoknak.

[kalidar]

Vak Bothain

Örömmel hallom hogy az Erailas névre hallgató druida tud egy s mást a sötételfek hollétéről és Ő maga is hajlandó
részt venni a mentésben:

-Ha nem érdekli a pénz hát nem érdekli,most Én is kizárólag fajtársaim megmentése miatt vagyok itt.

Ekkor érkezik valami kikiáltó féleség és egy böszme nagy baromállat,felvonom a szemöldököm a minotaurusz láttán.
Hallottam már civilizált életet élő bikafejűről de eddig egyet sem láttam a saját szememmel.A kikiáltó el is mondja tüstént
miért jött,erre még feljebb szalad a szemöldököm.Miután az általános füttykoncert elhallgat a kikiáltó és a minotaurusz felé bökök.

-Hát,Ők többet tudnak nálam mint hallod...méghozzá azt hogy kell valaki aki tudja merre vannak a drowkutyák...nos,aszem
ez lennél Te.

Mielőtt felállhatnék egy gnóm pattan a kikiáltó elé mókásan pukedlizik és hajlong kicsit miközben bemutatkozik és jelentkezik
a feladatra,most fütty helyett az általános derültség hangja töltik be az ivót.Szokás szerint az emberi népek kimutatják
mennyire eszesek és együtt érzőek.Lassan felemelkedek a székről és a gnóm mellé lépek,csatabárdom fejével koppantok a
padlón mint úri körökben a herold a botjával.Remélem ezzel sikerül némi csendet és figyelmet teremtenem:

-A nevem Vak Bothain,...Ezüstszakáll Clangeddinnek...a Csaták Atyjának vagyok a papja!Azért érkeztem hogy kiszabadítsam
törpe társaimat a koszos sötéttünde kutyák fogságából!Ez az apró gnóm,Rubin Hood bátran csatlakozik ehhez a veszélyes küldetéshez-jobbomat a mellvértemre helyezem szív tájékon majd enyhén meghajlok a gnóm felé,ezután körbemutatok a
kocsma népén,miközben vak szememmel végigtekintek rajtuk,tapasztalataim szerint a legtöbb embert eléggé zavarba hozza-Ti...pedig csak nevetni tudtok miközben a kocsma sarkaiba vagy otthon a tűzhelyek biztonságos melegében
reszketve suttogtok az éjsötét alatt érkező hangtalan,sötétbőrű gyilkosokról.Kérdem Én,...melyikőtök olyan bátor mint ez
a tőletek fele akkora lény?Melyikőtök mer hozzá hasonlóan szembeszállni a Ti városaitokat és családjaitokat is fenyegető
fosztogatókkal?No...egy se?Gondoltam!
Kikiáltó...hát kapard oda a derék Rubin Hood neve mellé az enyémet is és Erailas nevét is-mutatok az asztalnál ülő druidára.
Majd a hatalmas minotaurusz elé lépek-Neked pedig megbecsülésem,bármilyen okból is csatlakoztál ehhez az ügyhöz!

[Quator ar Zaraquer]

Vaskoponya Carturok

*Az apró, kalapos gnóm előlépése a tömeghez hasonlóan Carturok-ot is meglepetésként érte. Arra számított, hogy majd mindenféle nyegle lovagocskák, meg elf erdőkerülők sorakoznak fel, hogy majd ők jól megmutatják. Ehhez képest ez a Rubin Hood az első. Egy horkantással és összehúzott szemű méregetéssel fogadja a minotaurusz az utitársat. A helyiek általános derültséggel reagálnak, ami várható volt. Viszont a második előlépő, a törpe, szavaiban van az igazság. A sok paradicsomdobáló és röhögő paraszt közül egy se elég tökös, hogy elvégezze a munkát. Ezért küldik maguk helyett a kívülállókat. Felemelkedik ültéből Carturok. Így meg kell hajtsa busa fejét a kocsmában, de ezzel is érzékelhető az erőfölénye minden jelenlévőhöz képest... átvitt értelemben és fizikailag egyaránt. Első mélyről előtörő és morgó szavait a kikiáltóhoz intézi, bár egy lapos oldalpillantás az apró, de tényleg merész Rubinra és társára Bothainra, elárulja, hogy inkább nekik szól a dolog.*

- Rendben dobos. Szavamat adom, hogy csak tényleges végszükség esetén eszem meg az apróbb népeket.

*Egy újabb horkantás kíséretében rávillantja kicsit sem bizalomgerjesztő vigyorát a két nevezettre. Ezt követően pedig körbenéz ismét, hogy ki is lesz a negyedik jelentkező, akit Bothain nagyon előzékenyen előre felíratott, az illető nyilatkozata nélkül. ... Egyelőre a társaság megfelelőnek tűnik. Mert Rubin biztos jó lesz csapdasemlegesítésre... Vagy szakképzett e téren, mint általában minden sunyi kis mélynövésű fickó Faerűnön. Vagy egyszerűen elég könnyű, hogy előre lehessen dobni a kis testét a kérdéses szakaszokon. A helybéli vezér is megnyugodhat, mert Bothainnal megvan a törpe, akit kívánt, hogy ne ijedjenek halálra a megmentett iparosok, amikor meglátják megmentőiket. ... Már csak találniuk kell valami kivallatható drow-t, akiből kiszedik hova is kell menjenek a törpékért.
A gondolatmenetből a mellé lépő pap szavai zökkentik ki Carturokot, aki a megbecsülés említésére csak felvonja egyik szemöldökét.*

- Őszintének tűnsz törpe. Ezért én is az leszek. Köpök a kis ügyeitekre. Visszahozom a kőműveseteket és közben annyi mélyvilági pondrót taposok el, amennyi csak elém kerül. ... Most pedig igyunk valamit, mert egy rothadt paradicsomtól nem jön meg a jókedvem. ... Csapos egy kancsó vörösbort! Ne tisztán, hígítsd valami töménnyel! Meg... négy kupát, ha a beajánlott Erailas nevű is csatlakozik.

[Con Larrodan]

Erailas

Csendesen követem az eseményeket, és fel sem tűnt honnan került ez a jól megtermett minotaurusz... már csak a kikiáltó hangjára leszek figyelmes. Ismét elkalandoztam a gondolataimban... Szóval igaz hát. Idegenekre bízzák szerencsétlen törpék sorsát. Nem képesek saját erőiket mozgósítani, hogy megmentsék őket... hogy várhatnám, hogy számíthatnék így arra, hogy ezek az emberek segítenek megvédeni az erdőt a sötétlő fekélytől.

Megcsóválom a fejem a gnóm fellépésén felkacagó tömegen... sajnálom, hogy ez az én fajtám. Hogy ők is ugyanúgy a természet gyermekei, és mennyire nem képesek a saját túlélésükre koncentrálni, akkor sem, ha már ennyire kézenfekvő a fenyegetés. Keserűen nézek körbe ezen az egyszerű embertömegen. Tényleg megérdemelnek még egy esélyt? Tényleg megérdemlik a folytatást? Atyánk, testvéreim ezért áldozták hát életüket?

Végtelen szomorúság önti el a szívemet, s nem tudok az újdonsült tréfamester fellépésén mosolyogni. Csak komoran meredek magam elé.

A termetes törp maga is felkászálódik a recsegő székből, ami örömmel nyikordulja el magát - végre megszabadult a számára hosszútávon halálos súlytól. Aztán persze maga is csatlakozik, és immár 3 személyre bővül ez a nem mindennapi kompánia. Ám akaratlanul is felszalad a szemöldököm a nevem hallatán.

- Rem dat kurs leibz tnam, khuzd. - intézem szavaimat nyugodt hangon, s saját nyelvén Clangeddin papjához.

// A saját nevében szóljon törp uram. //

Mérlegelem, hogyan tovább. Ha a későbbiekben sikerülne meggyőznöm a többieket, s legalább a rám eső pénz hányadából katonákat bérelhetnék talán elég ütőképes sereget verbuválnánk össze, amivel felszabadíthatjuk az erdőt, és megelőzhetjük a pusztulást. Más szituációban nem bocsátanám áruba tudásomat, ám most nem válogathatok.

- Írjon hát fel engem is - szólok végül a kikiáltónak. Erailas vagyok, ahogy előttem szólottak. - biccentek az újdonsült társaim felé. Rég ismerem a körülöttünk elterülő erdőséget, a benne élő állatokat és növényeket. Szívesen vezetlek át titeket az otthonomon, és segítek harcotokban a homály népével szemben. Lehet, hogy céljaink különböznek, de ellenségünk közös.

[Antarys]

Reméltem, hogy nem egyedül kell mennem ezzel a Carturokkal. Lélegzem fel, amikor a törpe... Vak Bothain csatlakozási szándékát tapasztalom.
- Köszönöm Bothain uram, hogy kiállt mellettem, bár igazán nem volt szükséges. Már régen nem hatnak meg ezeknek a póroknak a megnyilvánulásai. - mondom a törpe anyanyelvén - Sőt magamban jót mulatok rajtuk. - kacsintok rá huncutul.
A bikafejű felszólalása után már nincsenek kétségeim affelől, hogy nem egy káprázat. Ez a tény és a mondandója azonban újabb lehetőségeket juttatnak az eszembe. Carturok! Én is megfogadom, hogy csak a végszükség esetén használom fel a testrészeidet különleges varázslat komponenseknek... Hmm, micsoda extra juttatásokat szerezhetnék ebből a kalandból. - csillan fel a szemem az ötlet kapcsán, miközben mosolygom rá, és állom a szúrós pillantását. Invitálását elfogadva lépek bátran az asztala mellé, bár leülni nem ülök le, amíg a többi invitált nem teszi ugynezt... kíváncsian várom a fejleményeket.

[Castor de Vinter]

_______________________________________ 1 nap, dél_______________________________________________

Mindenki

-Rendben van. -mondja a kikiáltó. -Jelentem Haresk Malornnak, hogy egy, a nevezett urakból álló kalandozócsapat elindult Chormantorba. Tymora áldása legyen veletek! - aztán sarkon fordul és a dolgára megy.
Az emberek nagyjából napirendre térnek az események fölött, Asahbengázló a csárdában jelenlévő népe nyugtázza, hogy elvállaltátok a feladatot és ti lesztek azok a kalandozók akik elmennek a köművesekért, és ismét egymással, meg a helyi ügyekkel vannak elfoglalva, közéjük véve titeket is mint az úf fejlemények részét. Egymás közt nem hivatalos fogadásokat köznek rátok, hányak és kik fognak visszatérni közületek, távolról méregetve a termeteteket, az izmaitokat, a felszereléseteket. Mint kitűnik a legtöbb esélyt a "keménykötésű törpe és a böszme állat" kapja, a druidát nem tudják mire vélni. Azt tudják hogy vannak, a cserkészek néha összefutottak velük, de nemigen jutnak el hozzájuk azok a hírek hogy mi történik az erdő szívében. A legnagyobb "odds"-a gnómanak van, az ő visszatérésében bíznak legkevésbé. Mindemellett megjegyezve persze, hogy úgyse jártok sikerrel és előbb utóbb úgyis a ködvölgyi hadseregnek kell majd megoldani a problémát, jelentős veszteségek árán persze.

***

-Aztán pénzed van-e minotaurusz? -kérdi a csapos.
Ha villantasz neki pár érmét, némi szájhúzgálás és pofavágás után azért kihozza a rendelésed, jól beleharap az érmékbe hogy lássa nem vágod-e át.