Rah Gul

[Ruyan]

Astagor

//A diszciplínát akkor akartam alkalmazni, amikor már visszatértem a templomba, de jelenleg mindegy nem aktuális a dolog//

A szelencét gyorsan a ruhám zsebébe csusztatom, csak aztán nézek szét. Miután nem látok senkit a fal felé lépek, nehogy meglepjen az illető hátulról. Az előttem levő teret továbbra is fürkészem, hátha meglátom a hang gazdáját. Közben válaszolok neki:
- Mi közöd van hozzá, hogy mivel foglalkozik a F'horuum?- kérdezem számonkérő hangon- Takarodj innen, s ne fenyegesd Ranagol papját, mert még a végén megjárod!- hangom egyre emelem, de nem kiabálok.

Közben az áldozótőröm markolatára fonom a kezem, ha a hang gazdája továbbra sem hajlandó békén hagyni.

[Shackallor]

Játékos: Astagor
Helyszín: Rah Gul, Aranynegyed, Lovarda
Időpont: Káosz-Oudakka hava, második nap - reggel
Esemény: A Második

- Te járod meg, ha nem tágítasz!

Nem tágítasz, hátad a falnak vetve várod a továbbiakat.
Pár pillanat múlva szinte a semmiből érkezik a támadás, de az ismeretlen árnyék tőre a falba csapódik - ha húst ért volna a csapás, most holtan feküdnél a földön. Fém ordít a fából állított falon, a recsegés nem valami kellemes a fülnek.

//Cselekménytervet, illetve közelharcba bonyolódás esetén hat darab Ké, Té, Vé értéket kérnék dobás+alap+fegyver leosztásban. No meg hat darab esetleges sebzést is.//

[Garmacor]

Játékos: Avalaren
Helyszín: Rah Gul, Aranynegyed, Főtér
Időpont: Káosz-Oudakka hava, második nap, reggel
Esemény: Terepszemle

//off Kicsoda Oudaka mond a neve valamit? Ha jól sejtem valami istenség lehet//
akaraterő: 14
dobás:3
megvan

Az ácsmester tréfáján elmosolyodok, a hátbavágás láttán megfeszítem a megfelelő izmaim, hogy tompítsam az erejét, de uralkodok magamon
<nem is sejti milyen közel jár a valósághoz>
- Csak munkát keresek az elkövetkezendő napokra, hogy az ünnepen ne legyenek anyagi gondjaim.
<sajnálom jóember, de muszály körbenéznem és keresve se találhatnék jobb álcát>
látva, hogy mennyivel erősebbek nálam elgondolkozok egy pillanatra, hogy jó ötlet volt-e csatlakozni hozzájuk, de ha már így alakult beállok a sorba és közben igyekszem ellesni a trükjeiket, hogy minnél jobban takarékoskodjak az erőmmel

a durva tréfákkal nem foglalkozok ha akad olyan köztük ami tényleg mulatságos akkor velük együtt nevetek függetlenül attól, hogy én voltam-e a célpontja

- Köszönöm. Igyekszem.
- Köszönöm megtisztel, de más terveim vannak csak most szükségem van egy kis pénzre. Nem erre sajnos nem gondoltam, de mindjárt kerítek valamit a környéken, mennyi ideig tart a szünet mikorra kell visszaérnem?
megvárom a választ majd valami ennivaló után nézek valahol a környéken valami nagyon olcsó helyen, hogy ne keltsek feltűnést majd visszamegyek a többiekhez és velük együtt fogyasztom el a reggelim és közben igyekszem megfigyelni a környéket

[Wolftern]

Ordwick Atar

<Ez szép. Nem elég hogy éhes vagyok, még éhesen is harcolok. Na mindegy>

Másfélkezes kardomat előveszem. Lecsapok vele a borzalmasan büdös, és nagy emberre.

1.TÉ:45(alap)+12(fegyver)+96(dobott érték)+30(meglepetés)=183 sebzés: 1+5+1=7
2.TÉ:45(alap)+12(fegyver)+76(dobott érték)=133 sebzés: 5+3+1=9
3.TÉ:45(alap)+12(fegyver)+16(dobott érték)=73 sebzés: 2+5+1=8
4.TÉ:45(alap)+12(fegyver)+08(dobott érték)=65 sebzés: 5+6+1=12
5.TÉ:45(alap)+12(fegyver)+57(dobott érték)=114 sebzés: 6+2+1=9
6.TÉ:45(alap)+12(fegyver)+29(dobott érték)=86 sebzés: 5+3+1=9

[Ruyan]

Astagor

A tőrt gyorsan megnézem, hátha megtudok általa valamit a tulajdonosáról, aztán válaszolok csak:

- Én nem járhatom meg, ha jobbnak bizonyulnál nálam, akkor Uram mellé kerülök, ha pedig én leszek az ügyesebb, akkor egy hitvény féreggel kevesebb tapodja majd a Kosfejes Úr földjét. Utoljára mondom, menj míg megteheted!

<<Mit meg nem merészel, rám akar támadni. Lehet hogy jól harcol és előnyösebb helyzetben van nálam, de Uram mellettem áll>>

Ha továbbra is támadólag lép fel előveszem az áldozótőrömet és védekezőn magam elé emelem, támadni egyenlőre nem támadok. Közben Ranagolhoz fohászkodom:

Uram segíts szolgádon, segíts, hogy erősebb, s gyorsabb legyek, mint az ellenem törő, add, hogy vérét vehessem a Te dicsőségedre.

//nem támadok teljes védekezésben vagyok, de nem tudok hátrálni, ezért +25 VÉ, kezdeményezést, támadást és sebzést ebből kifolyólag nem dobok.

A védőm összesen: 107//

[Shackallor]

Játékos: Ordwick
Helyszín: Rah Gul, Angyalok Negyede, Az Ő Temploma
Időpont: Káosz-Oudakka hava, első nap, este
Esemény: Próba


Előhúzod kardod, s beleadod minden erődet az első csapásba. Az ágyékkötős borzalom valószínűleg nem tartott attól, hogy valóban meg tudod sebezni, mert bambán figyeli, ahogy pengéd a törzsének jobb oldalán behatol testébe. Hallod a bordák repedését és az ágyékkötősből azonnal dőlni kezd a vér. Még benne van a penge, amikor a borzalom erőtlen támadást intéz feléd - páncélod megfogja.
Elengeded kardod markolatát, s egy visszakezes pofonnal teríted le.
A büdös valaminek nincs szerencséje - először a szűk szoba falának csapódik, így kardod még mélyebben vág húsába - aztán a földre zuhan. Egyetlen, apró mozdulat kell hozzá csupán, hogy ki tudd rántani belőle pengédet.
Ezzel végeztél is.

- Ez drága mulatság volt, óh Ranagol! - mondja a hosszú hajú idegen az ég felé nézve.
Aztán megváltozik arckifejezése, kifejezetten tiszta tekintettel fordul feléd.

- Bocsáss meg, Hírnök. Tudni akartam, hogy az vagy - e, akinek a lelked mutat.
Az vagy.

- Yukk'rt ne adja, hogy éhen maradj. Jer velem.

Hagyományos, papi ruhát ölt, s int, hogy kövesd.

Folyosók rengetegén haladtok át, mikor végre kinyit egy hatalmas kaput, amely egy viszonylag kis terembe vezet. Rogyásig rakott asztalok minden földi jóval, ez valószínűleg a Méltóságok étkezőterme lehet.

- Vedd magadhoz ami jár, Hírnök.

Leülsz a legmegpakoltabb asztalhoz, s enni kezdesz.

- Kérlek, mondd el, miért járod ezt az utat. Mi hozott erre? Vezeklést emlegettél, de nem értek semmit. Ha úgy kívánod, eztán melletted állok mindenben.
Mesélj, kérlek!

Jobban megnézve a fickót egész szimpatikusnak tűnik. Elképesztően jóképű, vékony alkatához képest szinte lehetetlenül izmos. Kíváncsi szemeket mereszt rád, nagyon érdekli mondanivalód.

[Shackallor]

Játékos: Avalaren
Helyszín: Rah Gul, Aranynegyed, Főtér
Időpont: Káosz-Oudakka hava, második nap, délelőtt
Esemény: Terepszemle


// Oudakka Ranagol Angyala. Lásd: Tizenhárom Félisten, Tizenhárom Angyal, Négy Kalahora topic Kránban, avagy Summarium 455. oldal. A karaktered ismeri, hisz' neve a nép száján forog, főleg az ő ünnepén.//


- A szünet addig tart, amíg azt nem mondom, hogy nincs már szünet.

Drow egy intésével elbocsájt.
A piac nagyon közel van, az első stand gyümölcsöket árul. Két rézért cserébe kapsz egy yop-gyümölcsöt (zöld színű, alma formájú, édes, laktató gyümölcs, tüskés héjjal).

// A zsebedben volt két kallódó réz, de ez eszedbe juttatja, hogy nem ártana felváltatnod ezüstjeidet, mielőtt feltűnést keltesz velük. A gyümölcsárus nem tudta volna felváltani egyetlen ezüstödet sem//

Visszatérsz, együtt eszel a többiekkel. A yop nagyon jól esik, de nem nehezít el.

- No, munkára emberek! Drow készíti el az alapot, addig a többiek fele méretre szab. A másik fele előkészül az alap felhelyezéséhez. Szenet, pengét ide, de rögtön! A festés holnapra marad.

Nem vagy pontosan tisztában azzal, hogy mire gondolt a mester, de teszed a dolgod, mintha értenél hozzá. Méretre szabsz, így viszonyleg közel maradhatsz a kúthoz. Ez nem igényel különösebb szakértelmet, a többiek útmutatásai alapján szénnel vonalakat húzol a lapokon, s társaid egy speciális pengével elvágják azokat.
Drow a túloldalon egymaga építi az alapot. Nem igényel segítséget, így azonban nem férsz a kút közelébe.

A viccelődés megszűnt, mindenki a munkára koncentrál.
A forgalom kezd megnőni az utcákon, egyre több embert látsz. Páran megállnak nézelődni, munkátokat figyelik. Férfiak - nők - gyermekek vegyesen.


// Érzékelés - próbát kérnék//

[Shackallor]

Játékos: Astagor
Helyszín: Rah Gul, Aranynegyed, Lovarda
Időpont: Káosz-Oudakka hava, második nap - reggel
Esemény: Raddaq Csókja


Szemügyre veszed a suhanó tőrt. Mintha megállt volna az idő, s a tőr mozdulatlan maradna a levegőben.
Kiszakadsz az időből.
A tőr pengéje szinte valószínűleg az arany egyik ötvözete, ezüstösen csillog. Valamiért biztos vagy benne, hogy arany. Markolata csodásan kivitelezett, Khakht ezüstös szárnyai fonják körbe támadód csuklóját.

Lótolvaj, mi?

Az idő újra dolgozik, s áldozótőröddel hárítod a következő csapást. Aztán még egyet. És még egyet. A fickó gyakorlott rejtőzködő lehet, mert minden támadása után az árnyékok között keres menedéket. Az alakját tisztán látod, de az arcát nem sikerül elcsípned.

- Most aztán készülj a Trónus elé...

Apró vágás csupán, szinte meg sem érzed. Az idegen támadása lecsúszott védekezésre emelt tőrödről, s kis sebet ejtett karodon.


Hárítasz még két támadást. Egész jól védekezel ahhoz képst, hogy ritkán harcolsz.
Még egyet hárítasz. Kezded úgy érezni, hogy nem jelent rád igazi veszélyt az idegen.
Ranagol vezetheti kezed, amikor egy gyomorszájra irányuló támadás mellől félrelépsz, s megragadod a fickó karját. Csavarsz egyet a csuklóján, s az belevigyorog az arcodba.
Végre megvan, azonosíthatod támadódat.

Az első áldozat házmestere az, az elvágott torkú nayan. A vágás ott vöröslik a nyakán.

A meglepetés enyhít szorításodon, s a nayan kicsusszan a szorításból. Visszamászik az árnyékok közé, hogy onnan ordíthasson:

- Gyűlölöm a F'horuumot!

A szavak hosszasan visszhangoznak a fejedben, a világ forogni kezd. Karjaidba borzasztó fájdalom hasít, majdnem elejted a tőrödet. Remegsz.

- Látom, kezd hatni.

A győztesek magabiztosságával lép elő az árnyékból. Az arcát nézed, ez Kurrah.
Kurrah melléd lép, és gyomorszájon szúr.
Olyan erő lakozik a támadásban, hogy a penge kiszögez a fából ácsolt falhoz. //Ez összes Fp-d elvesztésével jár//


A fájdalmat szinte nem is érzed, csak azt, hogy a világ kifordul magából. A lovarda apró, vörös szilánkokra robban, támadód immáron nem Kurrah, hanem egy útszéli rabló arcát viseli. Minden szétfolyik, hogy aztán egyetlen, összefüggő sötét masszává egyesüljön.
Időtlenül, tértelenül lebegsz a semmiben. A gondolataid idővel kitisztulnak, mindenre emlékszel.
A távolból éneket hallasz, egy magányos nő énekét. A szöveget nem érted, de csodás dallama van. Megismered a hangját - tavaly két társaddal Bid - Gromból utaztatok Rah Gulba egyetlen nap erejéig, hogy hallhassátok a messzeföldön híres Qryn hagját. Tíz nap múlva lesz pontosan egy éve.

Az emlékek vakítóan színesek, környezeted azonban csak egyetlen színnel rendelkezik - éjfekete.
Nem érzékeled saját tested.

Tökéletes környezet ez arra, hogy elrebegd utolsó //(?)// imádat.

[Wolftern]

Ordwick Atar

<Mi a...? Ez se bírta Ranagol kardjának ütéseit>


Odamegyek az ájulthoz, és kardommal átvágom a torkát. Elteszem a kardot. Bal kezemmel a nyakamba lévő láncot megfogom. Föléhajolok és halkan a fülébe súgom:

-In tanem corra, gan langar Sciak

<Uram, remélem megtiszteltelek ezzel az áldozattal>

-Hol is van az az étel?

Ránézek a hosszú hajú idegenre és megyek arra amerre mutatja az utat.
Mikor odaérünk az asztalokhoz, elmosolyodok.

<Úgy látom, ők is tudják mi az az étel. Hmm....Ez kedvemre való.>

Szétnézek az asztalon. Magam elé veszek egy kupa bort, és jó sok húst. Majd elkezdek enni.

-Azért jöttem, mert az EGYETLENT magára hagytam hosszú- hosszú ideig. Gorvikból száműztek ide, az EGYETLEN szülőföldjére, hogy közelebb legyek. És úgy látom tényleg közelebb vagyok hozzá. Ez egy jó hely.

Rámosolygok.Majd folytatom az evést.

[Garmacor]

Játékos: Avalaren
Helyszín: Rah Gul, Aranynegyed, Főtér
Időpont: Káosz-Oudakka hava, második nap, délelőtt
Esemény: Terepszemle

Érzékelés próba:
Érzékelés: 16
dobás: 5

[Ruyan]

Astagor

Örülök, hogy ilyen jól megy a védekezés, bár gyanítom, hogyha támadnék is akkor koránt sem lenne ily kedvező.A nayan láttán megdöbbenek.
<<Hát ez meg hogy került ide? Nem Ranagol trónusa előtt kéne már rég csúszni-másznia?>>

Majd egyik meglepetést követi a másik, Kurrah megjelenése. A felfedézbe bele is sajdul a fejem.
<<Nem lehet ő a gyilkos... Az nem lehet... De hát miért tenne ilyet... Miért?>>

Mikor leszúr teljesen összekeveredik bennem minden, nem értek már semmit sem. Aztán csak lebegek a sötétben. Miután felötlik bennem, hogy elmondjam utolsó imámat Hozzá, gondolkodom egy kicsit, aztán belekezdek, halkan mormolom magamban, bár nem tudom hallaná-e más is akkor, ha hangosan mondanám.

Utolsó imámat zengem most hozzád Uram, az utolsót, miben téged dicsőítlek,
Utánna Égi trónusod elé járulok, hogy eldöntsd, méltó vagyok-e egy újabb életre,
Méltó vagyok-e arra, hogy újra testet öltsek és újra dicsőíthesselek,
Mert Te vagy az egyetlen, ki nem hagyott eleddig cserben,
Te vagy kire mindenkor felnézhettem,
Te tökéletességed fáklyaként világította meg utamat,
Bár leléptem néha e fényes ösvényről, mindig visszataláltam rá Általad,
És most hozzád imádkozok,
És nemsokára Eléd járulok,
Ó, Kosfejes Nagyúr, halld hű szolgád utolsó sohaját feléd, csak ennyit kívánok még...

Miután befejeztem csak hallgatom az éneket és várom a halált, mellyel Ranagol ítélőszéke elé ragad.

[Shackallor]

Játékos: Avalaren
Helyszín: Rah Gul, Aranynegyed, Főtér
Időpont: Káosz-Oudakka hava, második nap, napközép
Esemény: Terepszemle másképp'



A bámészkodók között egy oda nem illő személyt fedezel fel; egyetlen félmozdulata árulta el, mikor rejtett fegyverét ellenőrizte.
Mellette egy fiatal lány ácsorog, az ő tekintete sem nayant takar.
Agyad dolgozni kezd, lopva sandítasz körbe.
Vomk Teaházának egyik legmagasabb ablakában az előbb nem állt senki, most viszont igen.

Éles kontraszt hasít a szemedbe, az utcák - az előttetek álló bámészkodók kivételével - teljesen kiürültek.
Az imént még úgy láttad, élénkül a nép kedve...
Most hét férfi és egy leány néz veletek farkasszemet.
A gyermekeket valaki elkísérte valamelyik kijárathoz.
A leány előrelép a nyolcfős csapatból.

- A munkát ezennel átvesszük.

- Menj haza, kislány - sziszegi az ácsmester, aztán dobótőr járja át torkát. Megperdül tengelye körül, s elesik. A vér bemocskolja a macskakövet, jó másfél lábnyi felületet csúszóssá téve.

A tőrt a lány dobta. Magad mögé lesel, Drow eltűnt az alapok közeléből.

Maradt a sok bamba, erős, tehetetlen ács. Szerszámaikat szorongatva várják, hogy valami történjen. Idegesen pillantanak egymásra, s néha rád.

A terepszemle vérfürdővé válik nemsokára, szakad elmédbe a felismerés.

- Ha nyugodt maradsz és követed az utasításaimat, nem érhet baj.

A hang legbelülről jött, s elmédben a Meridianra ismersz.

- Négyen támogatunk, nincs félnivalód. Húzd az időt, amíg mindenki felveszi a kijelölt pozíciót.

A kisebb épületek felett szemedbe süt a nap - ez nem válik előnyödre.

- Fegyvert egyelőre nem fognak rántani. Ha a lány tőrrel akar megdobni, az alkaroddal fogd fel. Nem használ mérget. Húzd az időt, Messor!

[Shackallor]

Játékos: Ordwick
Helyszín: Rah Gul, Angyalok Negyede, Az Ő Temploma
Időpont: Káosz-Oudakka hava, első nap, késő este
Esemény: A Tudat



- Hmmmm... Nos, ne vedd tolakodásnak, Hírnököm... Kezdem inkább úgy, hogy mindenképpen megérts...

A hosszúhajún látszik, hogy gondban van a szavakkal

- Kezdem az elején. A nevem Hvraq. Rah Gul lelkésze vagyok, a Lélek Igaz Tudója. Ezért vagyok benne biztos, hogy Te vagy az, akire lassan százharminc éve várunk. Te külhoni vagy... Külhoni Hírnök... Eddig nem volt. Soha. Elméden azonban oly' erővel mutatkozik meg az Egyetlen akarata, hogy fejet kell hogy hajtsak előtted.
A legjobbkor érkeztél, Hírnök.
Krán épp' most ír történelmet. Te pedig történelmi követ vagy. Döntésképes követ.
Persze nemet is mondhatsz. Az Ő akarata erősebb a törvényeknél, döntésed mindenképpen elfogadom.
Nos...
Ranagol nevében
Akarod - é,
Hogy neved eggyé váljék Kránnal?

Nem igazán érted, miről beszél, de komolyan gondolja, az biztos.

[Wolftern]

Ordwick Atar

<Tedd azt. Akkor úgybeszélj, hogy értselek.>

-Krán miért is ír történelmet?

Végig hallgatom a mondandóját, majd hangosabban megszólalok, mint ahogy eddig beszéltem.

-Én? Nemet mondani az egyetlen feladatára? Mond Hvraq mi lenne az a dolog amire meg akarsz kérni?

Figyelmesen nézem a lelkészt és várom a válaszát.

<Akarom-e? Miféle kérdés ez? Igen, Kránban akarom a nevemet viseltetni, ha már ilyen jó ez a hely. Különben is Krán Ranagol otthona. De vajon mit akarhat?>

[Shackallor]

Játékos: Astagor
Helyszín: Valahol Téren és Időn túl
Időpont: Ismeretlen
Esemény: Túl mindenen



Az ének hangja erősödik. Teljesen betölti az elméd, s te boldogan adod át magad neki. Eljött hát a pillanat, a Trónus elé kerülsz. Érzed, ahogy emelkedsz a semmiben. Bizonyosan az Ő hívó szava mozgat.

Aztán...

Hirtelen összekuszálódnak gondolataid. A nyugalmat száz élet szavai törik szét. Riadtan veszed tudomásul, hogy képes vagy ork nyelven megformálni gondolataidat, majd belesápadsz a tudatba, hogy ugyanezt akár elf nyelven is.
Szemed előtt sokezer éves emlékek cikáznak égi hajókkal, aquir fajzatokkal, szörnyű hatalomszavakkal, pusztító háborúkkal.
Látod végre a saját kezed.
Háromhüvelyknyi köröm nőtt rajta.
Önkéntelenül karmolsz az arcodba, hogy felébredj e szörnyű álomból.
A körmeid véresek lettek, arcodat azonban nem marcangolja fájdalom.

Arc...
Nincs is arcod. Nincs kezed sem. Körmeid ezáltal nem léteznek.
Kurrah hangját hallod nagyon messziről.

- ...mert Te Örök vagy, s lelkeid Örökké élnek. Katonáid újjászületnek a vérből, s új katonákat nemzenek. Engedd hát, hogy gyermeked könyörületéért esedezzem...

Kár, hogy Kurrah nem létezik, fantázia csupán.
Kár, hogy meghaltál.
Nagy kár.
Bár sohasem éltél, így nem halhattál meg.

A körbe-körbe járó gondolatmenetet fénycsóva töri meg.
A semmi közepén vaskorong anyagiasul, s a közepén találod magad. A fény valahonnan felülről esik rád. A semmiben lebegsz a koronggal. Érzed, hogy valamiféle testet visszakaptál. Vizsgálnád magad, de a korongra - a semmiből - egy ismeretlen mászik.
Habár - jobban szemügyre véve - nem is ismeretlen. Rah Gul főpapjaként ismerted meg, de Guv bőrkötényét hordja.
Beugrik, hogy meglepően hasonlítanak egymásra, s egyazon magasságúak is...
A visszakapott emlékek szörnyű fájdalmat okoznak elmédnek.
A kép kissé elhomályosul, s mire visszanyered látásod, a Guv - Főpap vékony, patás, karmos démonná alakult át. Szája szinte a nyakából nyílik, azzal üvölt feléd:

- Ölj meg! Megöllek! Ölj Meg! Megöllek!...

Feléd indul.

[cir=300x400]http://dougbot.com/forum/meatHoleDemon.jpg[/cir]