Rah Gul

[Shackallor]

Játékos: Avalaren
Helyszín: Rah Gul, Aranynegyed, Főtér
Időpont: Káosz-Oudakka hava, második nap, napközép
Esemény: Tőrtánc



Alig suhintanak párat a a tőrökkel, amikor valaki titkos kézjellel mutatja, hogy a F'horuum egyenruháját látta.
A tőrtáncot lejtőket gyors, határozott kezek választják szét.
A nagy kiabálásban alig hallható suttogás jut el az imént még küzdők füléig:

- Jogos bosszú ide - vagy oda, ezekkel nem éri meg packázni. Majd elrendezitek szépen csendben.

A táncosok nemrég még a Törvény mintaképei voltak... Lám, most némán tűrik, hogy társaik taszigálják őket, s hangosan kiabáljanak velük. A tér két átellenes kijáratánál engedik csak el őket egy ésszerű tanáccsal:

- Fuss minél messzebb.

Jobb így mindenkinek. Ha a F'horuum egyszer beleüti valamibe a nagy fekete orrát, abból általában hosszú és alapos nyomozás lesz.
Hosszú és alapos nyomozásra egyik jelenlevőnek sincs szüksége.
Ezért mindenki hallgat, mintha semmi sem történt volna.
A tér kezd úra megtelni emberekkel, elnyelve a F'horuum figyelő szemeit.
Több ügynök volt a környéken, mint azt bárki is sejtette volna.

[Shackallor]

Játékos: Ordwick
Helyszín: Rah Gul, Angyalok Negyede, Az Ő Temploma
Időpont: Káosz-Oudakka hava, első nap vége, éjközép
Esemény: A Tudat



Két állas is becsúszik a szerencsétlennek, szinte azonnal. A harc hamar végetér, a félszemű ájultan fekszik a földön.
Hvraq elmosuolyodik, s hosszú sétára invitálja a lovagot.
A húszperces, néma gyaloglás vége egy óriási tölgyfaajtó.

- Most tanulnod kell

Nyílik az ajtó, mögötte könyvek ezrei, egy szatal, egy szék, s egy szolga.

- Hadászat, csillagászat, biológia...válogat a könyvek között a lelkész
...nem fogsz unatkozni. Majd jövök.

Majd magára hagyja a lovagot.

Örökre.

[Shackallor]

Játékos: Astagor
Helyszín: Rah Gul, Angyalok Negyede, Az Ő Temploma
Időpont: Káosz-Oudakka hava, harmadik nap
Esemény: Eszmélés



Iszonyú gyengeség lesz rajtad úrrá, mikor rádöbbensz, hogy ismét a saját testedben vagy.
Veled szemben Kurrah gondterhelt arca körvonalazódik az ágy felett.
Amikor nyivánvalóvá válik számára is, hogy visszatértél, egyetlen szót mond neked csupán.

- Beszélj

[Ruyan]

Astagor

<<Visszatértem... De mit is mondjak neki? Oly sok minden történt már azóta. A halott nayan aki mégiscsak mozgott, a leszúrásom, az azt követő látomásaim, ha azok voltak egyáltalán, a találkozás Ranagol angyalával, a felfedezés, hogy Guvot kell felkutatni. Meg kéne próbálni összefoglalni Kurrahnak is.>>

- Rengeteg dolog történt, s össze is vagyok zavarodva, de... megpróbálom elmondani. A legelső meglepetés az istálóban ért... Megtámadott egy nayan, akit már egyszer megöltél... aztán leszúrtak- mutatok a sebre- és minden elsötétült és úgy éreztem a Kosfejes elé járulok, de mégsem ez történt... s úgy éreztem nem is élek, nem is éltem, semmi sem létezik, semmi sem létezett és értelme sincs semminek. Rengeteg kérdés... semmi válasz... Aztán megkeresett Thuragh, az Ő angyala.... és Hiqurriannak, a Sikolypengéjűnek hívott és azt mondta keressem meg az alakot, akit Guv-ként mutattál be... és öljem meg... aztán felébredtem.

Beszéd közben igyekszem felidézni még egyszer, hogy mi történt velem, nehogy kihagyjak valamit. Ha úgy érzem szünetet kell, hogy tartsak megteszem, bár nem akarok gyengének látszani. Miután befejzetem tekintetem Kurrahra emelem, hogy lássam mit szól mindahhoz amit elmondtam.

//Örülök, hogy Krán újra beindult és újra írhatok ide //

[Shackallor]

Játékos: Zarren Morovis,
Helyszín: Rah Gul, Mosolynegyed, Ketrec
Időpont: Káosz-Oudakka hava, harmadik nap
Esemény: Túlélni az esőt


ZARREN

SSSSSSSCSATT
Egy a jobb szem mellett.
SSSSSSSCSATT
Egy a bal szem mellett.
Megint sikít a levegő, aztán újabb két nyílvessző csapódik be a falemezbe, melyhez hátad simul.
Egy a szíved mellett, hegye felsérti kissé a hónaljadat.
Egy a májad mellett.

Még négy és vége.
Senki sem szereti ezt a játékot, de ez Dak, a fehérhajú kiképzőtiszt kedvenc időtöltése. Mindenki kénytelen volt beletörődni, hogy naponta legalább kétszer játszotok... De ha valaki nagyon felhúzta, akkor a pihenőidőtök is a játékra ment el.
Egyszerű szabályai vannak.
Állva kell egy kitámasztott falapnak dőlnöd, Dak pedig hét láb messziségből egy könnyű nyílpuskát szegez rád.
Több lövést is lead, de te nem mozdulhatsz.
A játék alaptétele, hogy Dak soha nem hibázik. Úgy szakad az eső, hogy csak a körvonalait látod, de ő nem hibázik. Ha ezt elfogadod, nem fogsz ugrálni és Dak szépen körbelövöldözhet.
Ez azonban nem ilyen könnyű, hiszen ösztöneid ezer hangon ordítják a fejedben, merre ugorj.

SSSSSSSCSATT
Jobb comb
SSSSSSSCSATT
Bal comb
És a két boka, természetesen

Amikor bólint, hogy mehetsz, felsandítasz az égre. Megteheted, hiszen edzőtermetek - bár falakkal körbeépítették - felül teljesen nyitott, s így ömölhet rátok az eső Ranagol akaratából. Egy lépést alig tettél meg, mikor
- Hé - mordul rád Dak - a vesszőimet kérem vissza.
Ah, igen. A vesszőket mindig ki kell tépni a fából és a kezébe adni. Most nehezebben megy, mint szokott, mert csúszik a kezed.
Jobbra sandítasz - Syrael köre jön.
Visszaállhatsz a társaid mellé, hogy csendes mozdulatlanságban nézhessétek, ahogy a fekete vesszők újra útnak indulnak.
Miután a játék végetért, Dak egy fejmozdulattal magához hívja Syraelt, majd néhány súgott szó után társad gyorsan eltűnik.
A vesszők a falapban maradtak.
A többieket egy kurta vakkantással meditálni küldi, de tekinte folyamatosan téged pásztáz. Újabb fejmozdulat, ezennel rajtad a sor. Kemény és erőszakos vonások, fehér bőr,a víztől a fejre tapadt fehér haj, sav-sárga szemek... Határozottan emlékeztet valakire. Lehellete édeskés, hangját először hallod kevésbé fenyegetőnek.

- Egy óra múlva Rantanban, a Halott Hold Gyermeke tetőzetén randevúzol Syraellel. Egyikőtök sem késhet, ezért most indulsz.

Nem szól többet, magadra hagy. Ázol az esőben.
A csontig ható esőben. Bizony indulnod kéne, hosszú az út az orkok negyedéig...

[Shackallor]

Játékos: Syrael zu Doqour
Helyszín: Rah Gul, Aranynegyed, Piac
Időpont: Káosz-Oudakka hava, harmadik nap
Esemény: Túlélni az esőt

SYRAEL

Nem rossz, nem rossz. A levegőben füstölt hal illata terjeng, meg ázott orkszag. Az viszont rossz.
Hatalmas tömegben, esőtől ázva tolakodnak az emberek és orkok, s bár egész gyorsan haladsz, azért nincs egyszerű dolgod. Példának okáért véletlenül belerúgsz egy előtted somfordáló páncélos törpe lábába, aki nem örül a történteknek.
Ezt úgy adja tudtodra, hogy beleharap a combodba.
Egy mozdulattal lerázod, feltűnés nélkül. Ezek az apró kis izék valahogy mindig mosolyt csaltak az arcodra.
Nem úgy az, hogy késésben vagy. A szakadó eső nem vette el a nézelődő tömeg kedvét a piactól, pedig erre számoltál. tíz perced maradt arra, hogy elérj Rantan szívébe, a fogadó ivójának középső asztalához. Esélytelennek tűnik, de a parancs az parancs, személyesen a kiképzőtisztedtől kaptad.
Még az edzés is rövidebb volt ma, mint eddig bármikor. Fegyverek nélkül, azonnal kellett indulnod, ez nem volt igazán ínyedre...
Gyakorlott mozdulatokkal kerülgeted a testek fürtjeit, igyekszel sietni.
- Mézet, friss mézet - kiáltja valaki, de elnyomja a hangját egy másik árus - Ilyen finom bort még nem ivott drága uram!
vagy
- Tudom, hogy furán néz ki ez az állat, de ez egy nagyon különleges bestia!
És erre még vagy hatan mondják a magukét, ki-ki a sajátját tukmálva.
A tömeg kevésbé éles, de kitartó moraja azonban elmossa a kiabáló árusok zavaró zaját.

Az sem tiszta még, hogy hogyan jutsz be Rantanba, ugyanis a Negyed kapuit -bár több is akad- elég jól őrzik. Ott bizony csak az orkokat várják szeretettel, vagy valami ilyesmivel.

Ha jól számolod... Jelen tempóban öt-hét perc kell, hogy lejuss a Piactól Rantan főkapujáig. Hogy onnan mennyi idő lehet a Halott Hold Gyermekéhez címzett fogadó, fogalmad sincs. Sohasem jártál még Rantanban. Sőt, ha jobban belegondolsz, nem is ismersz senkit, aki járt már az orknegyedben.

Jó móka lesz.

[Rhizan Zild]

A parancs megértése után egyből elhagytam az edzőtermet és útnak indultam az esőben.

<Orkok. Ha ranagol eltűri őket maga alatt akkor nekem is el kell tűrnöm őket magam mellett. Legalábbis egy ideig. De miért pont Rantan..?>

Az úton és a tömegben nem állok meg nézelődni, csak felmérem a leggyorsabb utat a sokaságon át. Lépteim sietősek hisz feladatom van a túlzott figyelmet mégis próbálom elkerülni, elvegyülök, sodródom a tömeggel. Az eső nem nagyon zavar, inkább éberebbé tesz minden egyes koppanás ami jelzi, hogy egy csepp amelyet Ranagon küldött az égből, megérkezett. A kő csúszik, sok a hang, sok a nyirkos test melyek között átvergődve csak újabbakra találok s az eső közben kopog, a környező házakon az utcaköveken, az embereken s hallom hogy rajtam is kopog, nedve elnehezíti a ruhámat s gátolja a szememet is a tájékozódásban. De mindent el kell, el lehet viselni s ha megértem a lényegét már nem is zavar annyira, már közel járok.

<Fogy az időm és a kapun sem lesz egyszerű átjutni, de nem okozhatok csalódást.>

Megszaporázom a lépteimet Rantan felé. Minden lépésem közelebb visz a Halott Hold Gyermekéhez.

[Rannien Siey]

Syrael

Indulás előtt felhúzok az elmém köré egy Membránt //-10 Pp//, hogy érzékeljem, ha elmémet próbálják fürkészni vagy támadni, illetve hogy tudjak róla, ha huzamosabb ideig figyelnek.

Kissé meztelenül érzem magam így, minden fegyver nélkül a nagy tömegben, de hát a parancs az parancs...

Próbálom kerülni a feltűnést, ha tehetem mellékutcákon, kevésbé zsúfolt helyeken haladok, közben figyelve a környezetet (pl.: házak tetejét), már ha van olyan, ami útba esik.

Az árusokat és a járókelőket figyelmen kívűl hagyom, próbálok a célra (és a haladásra) fókuszálni.

Gondolataim a bejutás körül forognak, de azért próbálom tartani a tempót, nem lenne kellemes elkésni. Ki tudja milyen következményekkel járna...

Próbálom felidézni magamban a kapu képét, s az azt vigyázó embereket (számukat, fajukat, fegyvereiket, egyszóval mindent, ami fontos lehet), természetesen csak akkor, ha láttam már. Ha kell az Emlékbeidézés nevezetű diszciplinához folyamodok, de az információt mindenképp szeretnék a "kezemben" tudni.

[Shackallor]

Játékos: Zarren Morovis,
Helyszín: Rah Gul, Mosolynegyed, Ketrec
Időpont: Káosz-Oudakka hava, harmadik nap
Esemény: Túlélni az esőt


Kétféleképpen juthatsz el Rantanba, vagy a Piacon át, vagy a Halmon keresztül. Mosolynegyed főútja kettéágazik, mindkét út a célodhoz vezet, de el kell döntened, merre mész.

Az eső halkan suttog a köveken, melyből az utat építették.

[Shackallor]

Játékos: Syrael zu Doqour
Helyszín: Rah Gul, Aranynegyed, Piac
Időpont: Káosz-Oudakka hava, harmadik nap
Esemény: Túlélni az esőt

Ügyesen, három perc alatt siklasz át a tömegen.
Membránod az út során egyelrőre mozdulatlan marad, bár a forgó tömeg olyan hullámokat generál, ami kellemesen lezsibbasztja a fejed. Senki nem figyel, nem tűnsz fel senkinek. A házak tetején varjak tanyáznak.
Miután kiértél a Piacról, Rantan falai láthatóvá válnak. Igen hosszú és igen magas falakat látsz, amiket néhány helyen különös növények nőttek be. A kőből mívelt falak tökéletes kört alkotnak egyébiránt,s a kőbe ügyes kezek halott hatalmasságok, vezetők, filozófusok mellszobrait faragták. Néhány modell kifejezetten VALÓSNAK tűnik, ahogy az eső körbecsókolja őket...
Tőled ötszáz lábnyira, balra sejted a főkaput, nincs látványos őrizet. Körbenézel, a Piacról éppen nem tart feléd senki, szinte mérföldes körzetben egyedül maradtál. Legalábbis úgy tűnik. Az eső miatt nehezebb a vizuális érzékelés, Membránod teljesen néma már.
Emlékeid között nem találsz, nem találhatsz semmit, erről a helyről csak kevesen tudnak biztosat állítani. Úgy tudod, orkok őrzik, és orkok élnek bent. Hogy mi folyhat odaát, arról fogalmad sincs. A fegyverzetről szintúgy.

[Rannien Siey]

Syrael

A kapu közelébe megyek, körbenézek az anyagi szemeimmel, próbálom felmérni, hogy milyen következménye lenne, ha csak egyszerűen átsétálnék, illetve figyelek a Membránomra, hogy miközben ott bóklászok egy-két percet, nem kezd-e el valaki figyelni. Továbbá felnyitom a harmadik szemem a mentél síkra, és ott is körbetekintek, illetve megszámolom, hogy mennyi ember van a kapunál és azon túl a közelben. //Tudatnyitás: -1 Pp//

[Shackallor]

Játékos: Syrael zu Doqour
Helyszín: Rah Gul, Rantan, Főkapu
Időpont: Káosz-Oudakka hava, harmadik nap
Esemény: Túlélni az esőt

A kapu sötét vasból kovácsolt, nagyon masszívnak tűnik. Az esőtől alig látsz valamit.
Amikor felnyitod Harmadik Szemed, majdnem összeroskadsz. A kapu túloldalán megszámlálhatatlan lélegző test, mintha a városból mindenki oda ment volna...
Némi zajt is hallasz, halk morajlást. Elönt az érzés, hogy odaát nagyon dühösek a népek. Megremeg a föld egy pillanatra, de nem veszted el egyensúlyod.
Aztán megint, ez jobban meglep.

Érzékelés, valamint Intelligencia-próbát szeretnék kérni.

[Rhizan Zild]

ZARREN

A piac felé fordultam és indultam tovább, hátha így a tömeg eltakar a nem kívánatos szemek figyelme elől. Egy tanult technikát alkalmazva (Érzékélesítés(látás)-1Yp) élesítem a látásomat. Még mindig a kapu felé haladva fürkészem a tömeget figyelő tekintetek, orgyilkosok után kutatva.

Miközben egyre közelebb érek a kapuhoz a bejutáson elmélkedem. Balommal megkeresem a kosfejes nyakláncát kissé megszorítom majd ravasz mosollyal az arcomon folytatom az utamat.

[Shackallor]

Játékos: Zarren Morovis,
Helyszín: Rah Gul, Mosolynegyed, Piac
Időpont: Káosz-Oudakka hava, harmadik nap
Esemény: Túlélni az esőt

Már a Piac elején besétál a képbe valaki, aki nagy harangokat kongat meg benned. Helyes a kongás, mert nemsokára őrszemet szúrsz ki egy közeli tetőn. Lehet, hogy csak a helyiek embere...néhány árus hangján furcsa tónus remegett végig...
Vagy nem?
Érzékelés próbát szeretnék kérni

[Rhizan Zild]

Zarren

Erőt veszek magamon, s bár az ösztönöm mást súg mégis "nyugodtan" a feltűnést kerülve haladok tovább közben megpróbálom elhitetni a felderítőkkel hogy nem is tudok róluk. Ez hasonlít Dak játékához. Legszívesebben kiállnék velük, felrúgnám a bezárulni kész csapdát, de most sietnem kell, s lehet hogy ez lesz a vesztem. Tovább haladva lassan elhagyom a tömeget hiszen az már nem nyújtja számomra az arctalanság védelmét s kissé néptelenebb utcákon haladok tovább ügyelve arra hogy csak olyan mellékutakon haladjak el amelyeken több elágazás is van.

<Minden játékot többen játszanak, és a csali is tesz előre nem látható dolgokat.>

Ha elérek az egyik mellékutcáig bekanyarodom rajta, majd minden leágazásnál újból jobbra majd balra aztán megint jobbra és így tovább. Arra azért megpróbálok ügyelni hogy a célomhoz közelebb jussak de közben félrevezessem a követőimet hogy mint én, ők se tudják hogy melyik utcán merre s hogy fordulok és végül melyik úton érem el a kaput.

/Érzékelésem 15 a próba értéke 3 lett a Gurító szobában./