Barhelm

[Quator ar Zaraquer]

.

[Quator ar Zaraquer]

Barhelm története

A Bakacsinerdőben születtem. A Bar nagycsalád egy elvadult hajtásaként tart számon a családi história. Valami lehet ebben, mert sosem vonzott a letelepedett életmód, a favágás vagy hasonló foglalatosság. Mindig is kíváncsi voltam vajon mi lehet az erdőszélen túl? Vagy a Ködhegységen túl! Vagy... még azon is túl?!? ... Így mikor már a magam ura voltam, összepakoltam és nekiindultam. A őseim által a tündéktől és más varázslatos népektől kapott harci eszközöket (fegyvert és vértet) a Családfőtől kaptam. Mondván segítsenek utamon. Óvjanak, amíg meg nem nyugszik a vérem és haza nem térek.
Az Erdő nyugati szélén bukkantam ki a rengetegből és a lélegzetem is elállt a felém magasodó hegy-óriások látványától, melyek csúcsai tényleg egész idő alatt ködbe burkolóznak. Utam először a Magashágóhoz vezetett, itt találkoztam Beorn népével. Nem csak Bakacsinerdőben terjed a Homály. A hágót is újra erőre kapott orkok fenyegették, így segítségére voltam a medve-népnek a hegyekben megbúvó ork-fészkek felkutatásában. Itt kerültek hozzám azok a varázslatosan illeszkedő kar- és lábvértek, melyek bizonyosan nem ork munkák, csupán a koboldnép elragadta őket egykori gazdáiktól.
Ezt követően leereszkedtem a nyugati oldalon és kiértem Eriador végtelen síkjára. Csupán a messzi távolban hullámzott néhány domb, de más nem törte meg a horizont vonalát. Már nem voltam messze Brí-től, amikor egy éjszaka egy szembe jövő karavánnal osztottam meg a táborhelyet. Ekkor rontott ránk egy dombi troll, hogy a napi betevőjét megszerezze. A karaván kísérőivel közösen sikerült győzedelmeskednünk a bestia felett. Hálája jeléül a karavánvezető egy bőrsisakot adott nekem, valamint volt lehetőségem a gyógyfűkészletem felfrissítésére is, cseréltük, adtuk-vettük a különféle tájak növényeit.
Brí-ben csak két éjszakát töltöttem. A város az utak keresztezésében számomra már túl nyüzsgő volt. Viszont itt láttam életemben először hobbitokat! Megyefiaknak is hívják magukat, illetve őket. Megtudtam, hogy eme számomra kicsit furcsa, de nagyon kedves és vendégszerető nép nem messze él Brí-től. A Megyében, mely az ő hazájuk. Elhatároztam, hogy megnézem magamnak ezt az érdekes és varázslatosnak ígérkező fertályát a világnak. Így kerültem Michel Delving városába...