A Palást

[Wolftern]

A városállamok. Ynev egyik legsűrűbben lakott vidéke, határai a Kráni hegyek lábaitól egészen a Gályák-tengeréig terjed. Északról az Ibara gyilkos sivataga és az északi óriás; a Sheral egy csökevénye határolja. Míg délről a nomádjárás után újászülető Pyarroni állam.

3701. Tavasz
Magasan jár a nap a déli féltekén, s az előző hetek esőzései jót tettek a veteményeseknek. Amerre csak a szem ellát mindenütt burjánzik az élet. A távolban halk kürtszó hallatszik, amire néhány erdei állat felkapja a fejét, de amint a macskaköves úton közeledő szekér közelebb ér a mókusok és őzek rajához, azok azonnal visszamenekülnek a bozótosba. A kordé hangosan és gyorsan igyekszik Lewgenau-Isturna felé, hiszen a koronázási ünnepség néhány nap múlva veszi kezdetét. Ilyenkor mutatványosok és árusok tömege lepi el az utcákat, és aki nem siet az lemarad a legjobb helyekről és szállásokról.


Yryan Lavange és Azulth
Tegnap este érkeztetek Lewgenau városába, nem kevés megpróbáltatás közepette. Előző éjszaka vad monszun tombolt a tájon, alig lehetett 1-2 méternél távolabb látni, már az is csoda volt, hogy épségben elértétek célotok. Yryan egy pyarroni kereskedőtől hallott a városról és az ünnepségéről, de mit sem sejthetett a közeledő viharról. Gondolhatta jó móka lehet ez az állítólag híres esemény, sőt ha Noir is mellé szegődik, vagy egy kicsit is le pillant rá végre itt az alkalom a behemót elvesztésére. Sajnos számításai nem jöttek be, sőt ha nincs a barbár az éjszakát is az esőben kellett volna töltenie, mivel a település összes fogadója zsúfolásig megtelt. Azult ráhatással bírt a "Háromfejű Tigris" fogadósára és egy nem túl kényelmes egy ágyas szobát szerzett, igaz elég borsos áron.


Almor Cortina
Egy ideje már Lewgenau városában tengeted mindennapjaid. A helyi rendháznak ugyan akadnak kisebb-nagyobb ügyei, főleg az újjászervezés terén, mivel a Dúlás mély nyomokat hagyott a bazilika épületében és a rend életében egyaránt. Az ünnepség jól jön az egyháznak, sőt a vérre éhező lovagok egynémelyike már alig várja hogy beverhessen egy két arcot. Uwel a bosszúk istene, azonban profétái kényszer esetén sem riadnak vissza az igazságszolgáltatástól. Néhány napja a palotában történt egy incidens, melynek kivizsgálására VII. Azgares a király a rendház segítségét kérte. Az egyház helyi nagymestere Totram Bel Arco, téged bízott meg, hogy beszélj ez ügyben a királlyal, s ha Uwel nevéhez méltó feladat, akkor segítsd az uralkodót.
Épp a szobádban tartózkodsz, amikor valaki kopogtat az ajtódon. Amikor kinyitod az ajtót egy vézna futár áll a bejáratban, kezében egy hosszú díszes bottal. A fiú ötözetén végig nézve önkéntelenül a piacon rikácsoló papagájok jutnak eszedbe. A futár gyorsan üdvözöl, majd mikor megkérdezte a neved bólint és elhadarja miért jött.
-A király üzenetét hoztam neked Almor Cortina! Ma este Alborne tercének harmadik napján VII. Azgares, a Galauhidák leszármazottja, Levgenau-Isturna uralkodója meghív téged vacsorára a királyi ügyek megbeszélésére a palotába.
Miután elmondta beszédét sietve távozik.

[uspcow]

Yryan Lavange

Felkelek és kinyújtóztatom végtagjaimat. Az együtt töltött idő után már meg se lepődök rajta, hogy Azulth ébren van. Ez a behemót egy óra alvással ki bírja pihenni 3 nap alvás nélküli utazását. Hasznos egy képesség. Sajnos ez az egyik ok, ami miatt nem bírtam még meglógni előle.
Igaz most kint alhattunk volna a zivatarban ha ő nincs mellettem, ami nem tett volna semmi jót az egészségemnek. Betegen meg elég nehéz lett volna véghezvinni a tervemet.

Közeleg a koronázási ünnepség. A fogadók zsúfolásig tele gazdagabbnál gazdagabb emberekkel, de ők csak apró példa a számomra. Ráadásul a tömegben még esélyem is lehet ellógni a "követőm" és majdani üldözőim elől. Első lépésként természetesen fel kell mérnem a terepet.
- Figyelj Azulth, kimegyek körbekérdezősködök a városban, hátha látta valaki az öcsédet. Maradj itt nyugodtan, pihenj, visszatérek vacsorára, sok kajával.
Sajnos már előre tudom a válaszát, de egy próbát megér. Ha most elengedne, többet nem látna viszont. Szerencsére a "testőrnek" vannak előnyei is. Amikor velem van a behemót, valamiért könnyebben megered a nyelvük a titkolózó árusoknak.
Megvárom Azulth válaszát, majd elindulok az ajtó felé...

[Azulth]

Szeretem az esőt. Megnyugtat. Bár elázni nem szeretek. Az a fogadós még azt mondta nincs szobája. És lás csodát mihelyt felkaptam a grabancánál fogva mindjárt lett egy szabad szobája. Milyen lassan telik az idő. Végre megmozdult a kis „hercegnő”. A gyors alvás áldásával születtem, de ez átok is egyben. Legalábbis mióta meg kell várjam a „társam” felébred.
- Azulth veled megy. Azulthnak szüksége van egy kovácsra. Azulth kardja elgörbült a legutóbbi üldözők sisakján. Neked lenni sok ellenség.
Na persze a kardomnak semmi baja de nem engedhetlek szabadon kószálni ebben a városban. Még a végén valami bajod esik. Tudom mivel keresed a kenyered. Emiatt mentem bele a szoba borsos árába is. A fogadós úgyis két vagy háromszoros árat fog „visszafizetni”. Pont emiatt a szenvedélyed miatt vigyáznom kell rád. Legalábbis addig amíg a bátyám feje a zsákomba nem kerül. Ráadásul lehet hogy a bátyám is a városban van. Behemoth mindig is szerette a nagy felhajtást. A kovácshoz viszont tényleg be kell nézzek. Ahogy a bátyámat ismerem apánk kardja valamelyik kovácsnál van letétbe helyezve. Persze az árát már rég elitta. A zugárusok valamiért ódzkodnak a kardtól úgyhogy azokat nem kell végignézni. Egyszer láttam amikor apánk megmutatta az egyik zugárusnak. Persze ő nem eladni akarta csak megtudni honnan származik a kard. Az árus a kardot látva elmenekült még a portékáját is hátrahagyta.
- Felállok és csatlakozom Lian-hez

[Quator ar Zaraquer]

Almor Cortina

*A lovag - más dolga nem lévén - a rendház által számára biztosított szobában tölti az idejét. A kiadós esőzés elvonultával újra kisütött ma a Nap. Almor ezt kihasználva szobája keskeny ablakát kitárva a párkányra könyökölve olvasgat egy nem túl vaskos, de bőrkötésű könyvet. Közben elmélyülten hümmög és egy-egy sort eldünnyög valami aratódalból. A kezében lévő könyv a helyi növényvilág említésre méltó és emberi fogyasztásra ajánlott példányait mutatja be. Épp a lupen-nél tart, amikor a kopogtatás felhangzik. A könyvet egy selyemzsinórral bejelöli, hogy hol is tartott, majd az asztalra teszi és ajtót nyit. A herold szinte eltörpül a szálas termetű lovag mellett, azonban Almor ezt igyekszik egy szelíd mosollyal ellensúlyozni. Meghallgatja vendége mondandóját, majd bólint a meghívás elfogadásaként.*

- Köszönöm a szíves invitálást. Őfelsége meghívását köszönettel és mély tisztelettel elfogadom. A vacsora időpontjára ott leszek és természetesen állok rendelkezésére.

*Miután a futár távozott, Almor visszatér a könyvhöz és az ablakhoz. Ismét kinyitva szórakozottan elmosolyodik. Hiszen a lupen méregdrága csemege és helyi specialitásnak számít mind pácolt bogyója, mind a friss őrleménye. Egy királyi vacsorán pedig méltán számíthat r az ember fia, hogy mindkét változattal találkozik. ... Bár már jópár napja megérkezett a rendházba Almor, mégis eddig csak "mezei" árusokkal volt alkalma találkozni, akik ugyan lupen-nek hírdették "titikos fűszerkeveréküket", de a lovag meglátása szerint inkább zöldfűszeres bors volt az, nem valódi kuriózum.
A napot imádsággal és az estére való felkészüléssel tölti. Végül felölti ünnepi ruházatát, melynek zekéje gyanánt egy hímzett nemezkabát szolgál, álló gallérral és olyan anyagsűrűséggel, hogy az már könnyű vértezetnek sem kutya. Szent pallosát ma este a szobájában hagyja pihenni. Ez egy protokoll vacsora lesz és nem hadjárat. Így csupán lovagkardjával övezi fel magát. Az istállókhoz érve felül jóelőre felnyergeltetett csataménjére, Dióra és a palota felé veszi az irányt. Mindezt úgy időzítve, hogy a vacsoráról semmiképp se késsen el, de pár percnél hamarabb se érkezzen. Egyik sem lenne ildomos egy királyi meghívás esetén.*

[Wolftern]

__________________________________________________
Helyszín: Lewgenau városa
Időpont: kora tavasz
Résztvevők: Yryan Lavange és Azulth
__________________________________________________

Miután a déli napsütésben felébredtek, városnézésre indultok. Kiléptek a szobából, ahol a folyosón egy rozoga asztalnál két öregúr kártyázik. Elhaladva mellettük a kopasz végig méri Yryant, majd elismerően köszönti a tolvajlányt.
Amikor kiléptek a macskakövekkel kirakott utcára akaratlanul hunyorogni kezdetek, hiszen a Háromfejű belsejében jóval sötétebb és hűvösebb volt, mint kint.
Ezt követően mikor már szemetek kezd hozzászokni a fényhez, az előző estéhez sokban hasonlító látvány fogad benneteket. Az utca szinte most is majdnem üres, leszámítva egy-két csörtető inas fiút. A Háromfejű Tigris környéke, nappal sem bizalomgerjesztőbb, mint éjszaka. A fogadóval szemben egy otromba és magas raktárház áll, amelynek faláról mállik a vakolat, s törmeléke beteríti a járdát. Jobbra egy kicsivel arrébb az egyik rozoga épületből vastag sűrű füst száll az égbe, s az iszonyú szagokból ítélve feltételezhetően ez valami feldolgozó céh lehet. Tovább haladva a lejtőn tető magasságban, végtelen sok keresztbe feszített zsinor és kötél, rajtuk ruhák láthatóak. Hirtelen a kastély felől, halk muzsika szó hallatszódik. A vár az utcán felfelé rejlik, s ha valaki jobban megnézi, mintha a végén tömeg gyülekezne, melyek távolról hangyáknak látszódnak...

[Wolftern]

__________________________________________________
Helyszín: Lewgenau városa
Időpont: kora tavasz
Résztvevők: Almor Cortina
__________________________________________________

Napod nyugodtan és csendben telik. A könyv amit az egyik helyi árustól szereztél be igen érdekes olvasmánynak tűnik. Az idő gyorsan múlik, és az este egyre jobban közeledik. A nap folyamán a már berögződött alkalmakkor imádkoztál, s ennek eredményeként továbbra is urad kegyében részesülsz.
Napnyugtakor felöltözöl és mivel egy idegennél kicsivel jobban ismered a várost, tudod hogy kb 1 fertály órába kerül a rendháztól a palotáig eljutni. Kilépsz az Uweliták menedékéből, átsétálsz a királyi botanikus parkon, majd a hatalmas szökőkútnál elfordulsz balra, ami már a várhoz vezet. Megérkezvén a kaput örző két strázsa megállít, de mikor mondod a neved tovább engednek. Elsőként a főkapun haladsz át, melyet csapóhíd és rács is véd a betolakodók ellen. Ezután a külső várba érkezel, ahol rendszerint a királyi cselédeket és szolgálóit szállásolják el. A külvár szép méretet mondhat magáénak, habár ez meg sem közelíti Syburr és Sempyr citadelláit. Oldalra 35 lépés míg előre 25. Átsétálsz a háromszög alakú téren, melynek közepén egy kocsma áll. De a hangzavarból és az épületből áradó italszagból következtetve, ez talán valami szórakozóhely.
A fellegvárat már zárt kapu vigyázza, nem biztos hogy annyira konnyű lesz az átjutás, mint az előzőn. A bejárathoz közeledve három alakot figyelsz meg. A három fickóból kettőnél lándzsa látható, míg a harmadik egy lovag lehet. Teljes vértje messzire csillog az éjszakában és a fegyelmezett őrökhöz képest, hátát lazán az őrbódé ajtajának támasztja.
Megérkezvén a két őr, kb 6 lépésre a kaputól, épp hogy az árnyékból kiléptél, felszólít.
-Ki vagy idegen és mit szeretnél ilyen késői órán? Ha megtévedtél javaslom állj meg ott, és felelj!

[Quator ar Zaraquer]

Almor Cortina

*A palotába vezető út és a külső várba bejutás is zökkenőmentes volt. A várudvaron álló taverna láttán Almornak megfordul a fejében, hogy érdemes lenne betérni egy kis szóbeszédért, hátha megtudhatna valamit a meghívás hátteréről a palotaszolgáktól. Azonban erre most nincs idő már, így folytatja sétáját a belső vár felé. Az árnyékba burkolózó sarkon befordulva megpillantja a kaput, az őrbódét és a három alakot. A két őr szokványosnak tűnik, azonban a talán kissé rátartinak látszó lovag nem illik az esti kapuőrség képbe. Minden esetre a felszólításra Almor megáll a fényben, hogy szemügyre vehessék az őrök. Kezeit kissé eltartja magától. Jelezve, hogy egyenesek a szándékai.*

- Jó Estét Uraim! Almor Cortina vagyok, Uwel lovagja. Őfelsége, a király meghívására érkeztem. A mai vacsorán én képviselem a Rendházunkat.

[uspcow]

Yryan Lavange

Az hogy végigmérnek, nem újdonság, hozzászoktam már. A köszönésre illően megemelem szoknyámat, és enyhén meghajolok. Válaszreakciót nem várva elindulunk kifele az ajtón.

A háromfejű tigris környéke arról árulkodik, hogy ebben a városban is vannak szegények, zsebtolvajok, ezért az őrök jóval óvatosabbak lesznek. Nézzük csak, hol bír egy alacsony lány lerázni egy óriást? Akárhol, ha nem erről a behemótról van szó. Pontosabban Azulthról, mert a testvére a "Behemoth". Kellene valami, amivel elterelem a figyelmét, mert ha sikertelen a szökésem, nagy eséllyel nem élem túl mégegyszer.
A zeneszó hallatára elkezdem hegyezni a fülem, és ha ismerem a dalt, még halkan dúdolom is. Minden szó nélkül a vár fele veszem az irányt, hisz kíváncsi is vagyok, hogy mire gyűlik a köznép, és a tömeg még hasznomra is válhat.

[Azulth]

A folyosón két vénember kártyázik. Nem tűnnek veszélyesnek. Csak két rozzant vénember.
- Gyors pillantást vetek rájuk, hogy felmérjem nincs e náluk fegyver. Majd szó nélkül továbbmegyek.
Túl gyanakvó vagyok talán? Bár a hátamon lévő sebhelyek emlékeztetnek rá az ember nem lehet elég óvatos.
- Az utcán fintorgok a bűz miatt. A szememet becsukom pár pillanatra, hogy szokja az új fényviszonyokat.
Utoljára akkor éreztem hasonló bűzt amikor az egyik célpont egy bőrfeldolgozó szemete között bújt el. Azt hite a kis naiv, hogy ott nem találom meg. De az már régen volt. A fejéért kapott pénz is rég elfogyott már. Pedig szépen megfizettek érte.
Úgy látszik lesz egy kis móka. A vár tövében valakik gyülekeznek. Lian biztos megint el akar majd tűnni előlem a tömegben. De úgyis megtalálom. Előlem nem tud elbújni. Magasabb vagyok az átlag embereknél így könnyen átlátok a tömeg felett. Igaz ő gyorsabban tud mozogni szűk helyeken, de neki kerülgetni kell az embereket. Előlem viszont valamiért kiérnek. Ráadásul ha el is tűnik a szemem elől akkor is meg tudom találni. Valami munka is jó lenne már, mert az erszényem igen csak lapos. Legalább két hónapja nem kaptam munkát.
- Ballagok szótlanul Lian után. A szemem egy pillanatra sem pihen. Megnézek minden árnyékot, ajtót ablakot, vagy bármilyen tárgyat ami mögött ellenség lapulhat.

[Wolftern]

__________________________________________________
Helyszín: Lewgenau városa
Időpont: kora tavasz
Résztvevők: Yryan Lavange és Azulth
__________________________________________________

4 perc séta után felértek a domb tetejére. A palota előtti téren ekkorra már, szép kis tömeg gyűlt össze, a zsivalytól és az ordibálástól a közelben állók szavai is alig hallhatóak. Elsőként a két fő tájékozódási pont tűnik szembe: a hatalmas várkapu, és a 3-4 méter magas delfines szökőkút, ami a vizet akár hat-hét méter magasra is képes fellőni. Ezután az ismeretlen muzsika, melyet egy társaság ad elő a mészárszékek árnyékában. Az egylet az egyik lantjuk tokját tette a földre, hogy előadásait a publikum pénzzel is honorálja. A dallam kellemes, azonban művésztudomány nélkül is hallható a zenészek néha-néha megbotló játéka. A szórakozást kicsit elhagyva, a szökőkút és a várfal tövében hoszú sávban kufárok sorai láthatóak. A nagy ünnepségnek köszönhetően itt minden megtalálható, boldog-boldogtalan megvehet bármit. Még azt is ami nincs, az árusok beszerzik, csak az illetőnek elég pénze legyen. Van aki sült békacombot, van aki dzsad selymet és akadnak olyanok is, akik lupent kiálltoznak. Az embertömeg komótosan hömpölyög, legtöbbjük csak nézelődik e tavaszi délutánon...

[Wolftern]

__________________________________________________
Helyszín: Lewgenau városa
Időpont: kora tavasz
Résztvevők: Almor Cortina
__________________________________________________

Amikor a két őr tisztán lát, feszült mozdulataikon kicsit lazítanak, s mielőtt újabbat kérdezhetnének a páncélos alak lép eléd.
-Üdvözlet Almor Cortina! Már nagyon vártunk, a király engem küldött hogy elkísérjelek a vacsorához. Az én nevem Mattias de Cwellano, a királyi gárdisták egyike vagyok. Kövess kérlek! Kéznyújtással üdvözöl, majd mikor elmondta mondókáját az őrök felé fordul.
-Nyissátok ki a kaput együgyűek, a király vendége megérkezett! Ma már nem jöhet be senki, aki nem a várhoz tartozik.
Miután a két strázsa megértette a parancsot, az értelmesebbnek látszó egy fülsértőt füttyent, amire néhány pillanat múlva hangos lánc csörgés és ajtónyikorgás hallatszódik. A hatalmas tölgyfakapu megmozdul és lomhán kitárul.
Elsőként egy masszív kőépületet; az öregtornyot pillantod meg, tőle jobbra egy fehérmárványból épült szentélyt, láthatsz. Az épület esztétikussága és stílusa az aranyúrnő jegyeit viseli magán, ezért azt a következtetést vonhatod le, hogy talán az udvarház ő hozzá imádkozik és ő benne hisz. Ahogy közeledtek a palotába bal kéz felől a kaszárnya patinás épülete is feltűnik, s egyre több tábortűzet figyelhetsz meg, körülötte a vár őreivel, akik már a szolgálatukat leadták és most pihennek, mulatoznak. Ügyet sem vetnek a két érkező alakra, mondván nem az ő dolguk és társaik biztosan figyelmeztették volna már őket. Kellemes tavaszias este van, a csillagok apró szentjánosbogárként világítanak az égen.
Kísérőddel beléptek a főépületbe, ahonnan a kocsmához hasonlóan erős piaszag árad. Hirtelen egetrengető felmordulás rázza meg a termet, s ahogy haladtok az őrjöngő-drukkoló tömeg felé, egyre jobban világosodik a helyzet.
A király a vendégeit állatviadallal szórakoztatja vacsora előtt. Egy a padlózathoz láncolt medvét, illetve két nagyméretű kutya viaskodásának lehetsz szem és fültanuja. A fekete medve kissé megtépázott állapotban van már, de ez nem csoda hiszen még másik három kutyadög fekszik kicsavarodva a küzdőtér sarkaiban.
-Íme megjöttünk! Elmegyek és bejelentem érkezésed a királynak. Mindjárt jövök, addig maradj itt Almor Cortina! szólít meg ismét a lovag, majd elindul a trón irányába.

[uspcow]

Yryan Lavange

Annyira még sincsenek annyira sokan, mint messziről látszott, így megpróbálom Azulth figyelmét elterelni a zenészekkel, de a tekintetét folyton a hátamon érzem. Biztos megérezte a szökési vágyamat, így ez a terv kilőve. Nézzük, mi a portéka? Bőséges választék, mindenféle szem-szájnak ingere dolgok, ami egyértelműen arra utal, hogy nagy esemény közeleg. Ha ez van a palotán kívül, most már kíváncsi vagyok mi van odabent.

Tapasztalatból tudom, hogy falakon belül mindig az értékesebb dolgokat őrzik, a nemeseknek fenntartva. Nem érdekel a kereskedők pénze most, hogy nem vagyok rászorulva. Odaszólok Azulthnak:
-Megnézem a palotát közelebbről, te addig menj keress egy kovácsműhelyt.

[Azulth]

Talán igaza van úgyis kilógnék a nemesek közül. Sem az alkatom sem az öltözékem nem illik a palotához.
- Előveszek a zsebemből egy kisebb féle vászonzsákot és megmutatom Lian-nak.
- Lian tudni kinek a feje kerülni ebbe ha Lian átverni Azulthot? Lian menni palota és szórakozni. Azulth keresni kovácsot. Holnap kakas kukorékol. Azulth várni Liant ugyanitt. Addig Lian kerülni bajt.
Ahogy ismerlek mire a hold felkel már a fél őrség téged fog hajkurászni. Nem baj kicsit szórakozunk , és esetleg nekem is leesik pár arany az őröktől.
- Odalépek a legközelebbi kereskedőhöz és megkérdezem
- Merre lenni kovács?

[Quator ar Zaraquer]

Almor Cortina

*A gárdista üdvözlését és kézfogását viszonozza a lovag, majd követi ideiglenes kísérőjét a palota szívébe. A várudvaron keresztülhaladva megpillantja a szentélyt, mely minden bizonnyal Dreina védelme alatt áll. Nagyjából erre számított Almor, hiszen az uralkodó réteg jobban kedveli az Arany Úrnő törvényeit, mint mondjuk Uwel vagy Kyel igazságát. Ezen mereng séta közben a lovag, mikor megérkeznek a palotába. Odabent éppen tetőfokára hág a hangulat. Bár Almor enyhe rosszallással nézi az állatviadalt és főként az összesereglett nézőket. Ezért Mattias szavaira csupán bólintással válaszol és az ajtó közelében maradva összefonja mellkasa előtt a karjait. Egyre kíváncsibb, hogy vajon mi lehet a pontos feladat, melyet Uwel rendjére bízna a király, ha közben ennyire ünnepi a hangulat errefelé?!*

[Wolftern]

__________________________________________________
Helyszín: Lewgenau városa
Időpont: kora tavasz
Résztvevők: Yryan Lavange
__________________________________________________

Miután nagydarab kísérőd fenyegetőzését végig hallgattad, elválik útad a korgétol, s a kastély felé veszed az irányt. Átvergődsz a tömegen és kikerülöd a rikácsoló kereskedők sorait. Innét már tisztábban látszik a vár, és a mérete sok kincsre és nagy gazdagságra utal, a felsőbb réteg biztosan valami fontos dolgot vagy dolgokat őrizhet a palotában. A várfal 8-10 méteres magassága, még Pyarronban is elismerést keltene. Amíg felmérted az erődítményt, sikerül egyet fújnod, hiszen egy ilyen alacsony lánynak nehéz feladat az embertömegeken keresztülverekedine magát. Csak ezután pillanthatod meg a várpalota előtt hosszan kígyozó sort, amely nagy batárokból és mindenféle népekből áll. Ha beakarsz jutni, két választási lehetőség van. Beállsz a sor végére, vagy az ösztöneidre hallgatsz és kiskaput keresel.