Nizaylu, a szobában
Vékony, 175cm, szétszórt kinézetű, jóképű fiatal srác, rövid, vörös hajjal. Vadiúj Lovaglócsizmát és laza, terepzöldes árnyalatú ruházatot visel, mely alatt simán megbújhat egy tőr, vagy akár egy kisebb kard. Kulacs az övén. Borostás. Lovon ülve egy tegez és egy hosszú íj is át van vetve a vállán a tarisznya mellett.
Elsőre én is idegenkedem aláírni a papírt, de miután megmagyarázza, mire jó, újra a levél felnyitásakori Arel pecsétre gondolok, majd ránézek a barbárra, odamegyek és aláírom.
- Azért ha ez ennyire kifent-titkos, meg hogy ne legyünk feltűnők, meredeknek érzem heten elindulni egy csapatban. Legalább két kisebbre szétválhatnánk. Semmi bajom nincs veled, öreg - nézek a lovagra - de egy emberre bízni a vezetést erős ellenérzéseket fog kelteni. - egy pillanatra Hísenre pillantok.
A monológot követően visszamegyek a helyemre és leülök a barbár mellé. Oldalbalököm.
- Pajtás, aláírod?