Kisej
//off: Úgy gondolom, hogy a karakter élettan, orvoslás, legendaismeret képessége elég ahhoz, ha nem is tudja mik támadnak, de észrevegye, hogy már nem élő emberek. Ha mégsem, jelezd, és módosítom a reagot.//
Első vágásom után megbizonyosodok róla, hogy nem élő emberekkel harcolunk. A sebeik tényleg halálosak voltak, és nem azért mozogtak ennyire rendezetlenül, mert sérültek.
Tényleg nem értem, hogy mit nem lát a pap. Nem folyik a vér a vágások nyomán. Még a lefejezett nyakából sem fröcsköl a vér. Kit akar megmenteni. Nem szeretem mindenáron megölni ellenfeleimet, de inkább ők mint én. Már talán a fogja is halott lenne. Szerencsére több nyugalom szorult a papba, mint belém. Így talán megtudhatom, ki akarja megölni a lányt.
A lány! Majdnem megfeledkeztem róla. Felnézek a harc hevében, és ha a lány segítségre szorul, rohanok neki segíteni.
Ha nincs szüksége rám, folytatom a harcot, de nem a sodronyingest, hanem a zombikat támadom. Végre nem kell emberi életet kioltani, hogy az igazi harcot gyakorolhassam.
Rupert felszólítására, miszerint meg fogja ölni ha nem állítja meg őket, gúnyosan megjegyzem:
"- Igyekezzen dönteni, már nem sok harcosod van akit megállíthat, és akkor nem tudod a pap utasítását teljesíteni. A te véred biztosan fröcskölni fog a torkodon, nem úgy mint cimboráidé!