Méregszárny emelkedése és bukása [ÚTK]

[Nozar-thin]

[Hibás HSZ, mert 1k10/1k100 helyett k100-at írtam be a kockákra, ami úgy látszik, hogy 0k100 ]

[Nozar-thin]

Mook célzott támadó:
1k100+18 = 12(+18) [30]

Siker esetén sebzés:
2k6 = 3+6 [9]

Mook ellenfele támadó:
1K100 = 34 [34]

Siker esetén Erőpróba neki:
Erő 18 1K10 = 8 [8]

Erőpróba Mook:
Erő 15 1K10 = 6 [6]

Első kör támadó Haurusra, mindkettő:
Első lény: 1k100 = 44 [44]
Második lény: 1k100 = 38 [38]

[Nozar-thin]

Mindenki

//A következő körökben mindenki magának dob (az NJK-knak én), mert impotensek a kockaeredményeim, mind itt, mind azok, amiket otthon dobáltam //

Haurus

Haurus bármerre lépne el, mintha a másik ettől csak közelebb kerülne hozzá. Gyors léptekkel képes elkerüli a rohamokat, melyek a falba berobbanva hangrobajjal rázzák meg az épületet, egy sor csempét le is sodorva. A lények sem ússzák meg oly könnyedén, válluk behorpad, ha van mögötte csont, most szilánkosra törött. De mintha meg sem éreznék, újult erővel vetik magukat Haurus felé, testközelbe akarnak jutni. De a támadásokat gyorsan hárítja, nem tűnnek olyan erősnek, ha nincs meg a lendületük. Ami jobban bántja a szemét az az, hogy még számtalan lény várakozik és amíg a rohamozókat kerülte, mintha lopták is volna a távolságot. Az alabárdos int egyet a fejével, mintha parancsot adna. Az épület bár lehet stabil, nem biztos, hogy felkészült az oldalfalának bontására.

//Nem érdemes sok körrel előre dobni a támadókat, mert könnyen megakadályozhatják az eseményeket, de 5 segmensnyi időd lesz azelőtt, hogy újabb rohamozók indulnak//

Grark'h

Ő maga gyorsan érezheti, hogy tető nem a legkellemesebb környezet, amikor a kettő fanatista belekoslat a falba meglepi az apró kiingás, mely a régi csempék egy sorát ki is csúsztatja a lába alól. Az egyensúlyát gyorsan visszaszerzi, leginkább csak a váratlanság zavarta meg. De ahogy letekint, nem biztos benne, hogy megvárná, amíg mind egyesével beleszáguld. A másik, ami feltűnhet a számára, ha már élvezi a magaslati viszonyokat, hogy több, apróbb csoport is az irányukba tart a távolból, a legtávolabbi, egyben legveszélyesebbről pedig éles látása nyomán megborzonghat. Láncinges katonák, erioni átlag városőri viseletnek tűnik, persze fertőzöttek egészen a sisakjukig és a már nem tisztelendő atya, aki... egészen emberien mozog, nem csak úgy húzza maga után a testét, fehér köpenyét haloványzöld penész eszi, nyakában egy hatalmas zöld drágakő, láncon. Olyan tíz perc lehet legfeljebb, mire ideérnek, felső hangon. Grarknak eszébe juthat, mielőtt gyújtogatni kezd, hogy a földszinten a lovak, és a házban lévő társuk sem szívlelhetik a gondolatot, az állatok biztosan elszabadulnak, ha így tesz. Ellenben, szabadon cselekedhet és egy lapáttal akár az istállóba is öntheti.

Mook

Mookot elsőre mintha kijátszotta volna a lény, amidőn megpróbál felé közeledni, hogy a kezétől távol tartsa, a fertőzött azzal a lendülettel próbált ráugrani Mookra, karjának teljes hosszán kitüremkedő tüskékkel felszabdalni a bőrét, és ki tudja milyen mérget csempészne a testébe így. De nem jár sikerrel, ellenben így Mook fejre érkező csapása is túlmegy. A lény közel van, túl közel és a hely sem elegendő. Ezen túl, az egyik gyertya leesik a csillárról, ahogy a falat elkezdi dübörögtetni valami. Ha oda néz, egy karcolást sem láthat a falon, csak Haurust elmenni az egyik ablak előtt és két lényt őt követve. És távolabb ezen undorító lények egy nagyobb csoportját.

[Con Gosep Romuald]

Grark'h

Fent a tetőn érezve a kilengést kicsit elbizonytalanodok, hogy biztos, hogy jó ötlet volt ez így, ahogy feljöttem ide... Körbe tekintve konstatálom, hogy egyre többen és többen jönnek felénk, ami azzal tetőzik, hogy egyre bizarrabb és bizarrabb lények jelennek meg a látóhatáromon belül. Az épület megingását és a társak és állataik épségét tekintve nem biztos, hogy jó ötlet a pajta felgyújtása, viszont átugorván a szomszédos épületekre begyújtom azokat. Illetve figyelmeztetem társaimat a közeledő bajokról.

[gihike]

Ez a támadás nem sikerült. Mook egy kicsit kellemetlen helyzetbe került és kint is történik valami. Azzal a jelen helyzetében nem törődik hisz csak további problémákat szülne ha a figyelme elkalandozna a harctól. Füttyent egyet a kutyáinak akik valószínűleg körbeveszik az élőholtat és acsarognak rá. Támadásra még nem ad parancsot elég ha csak zavarják az ellenfelét. Ő maga próbál helyhez jutni és úgy a kardjával odavágni az ellenfelének.

//Úgy látszik én tényleg szerencsésebben dobok. 99(Ezt dobtam.)+68=167 Ez találat esetén: 6-os sebzés.//

[Narxes]

//Egy ideje minden gondolatom tönkremegy még mielőtt az eszembe jutna és nem vagyok valami boldog tőle, ezért legjobb lesz ha elköszönök ettől a tevékenységemtől is. Ne értsetek félre,sajnos tisztában vagyok vele, hogy a hiba bennem van.
A karakter küzd halálig, ha csak valami mód rá nem jön, hogy fontosabb a küldetése.
Nagyon köszönöm a játékot és további jó szórakozást kívánok. Sziasztok.//

[Nozar-thin]

Mook

Talán a szerencse, talán a tapasztalat, talán kompániáinak segítő határa, de úgy tűnik, hogy végre sikerült a dög koponyáját egyetlen ütéssel darabokra zúzni, és a borzalom hátra vetődve csapódik a falnak. Ez nem jelenti azt, hogy a lény maga legyőzetett, de abból a szerencsétlen kaparózásból, amit még csak nem is tudja, merre tegyen, úgy tűnik, tovább nem érdemes szenvedni vele. Főleg, mivel kutyái vakkantása tüzet jelez a közelben, nem a melengető kényelmi fajtából. És persze újabb csapódások hangja a falban. Ami a lovát illeti, meg tudja nyugtatni, hogy kivihesse, hol meglátja a társát meglepő ügyességgel lavírozni a lények között. És persze a további borzalmak meglétét.

Grark'h

Gyorsan lángra kapnak a környező házak, ami azt is jelenti, hogy nem sokáig maradhat fent, ha jót akar magának. A harcost látja kint, de tisztában van vele, hogy a túlerővel szemben, sőt az erősítéssel együtt nem fog elbírni vele, még ha kifejezetten jól is küzd. Ritkán támad, vár a lehetőségre, addig pedig próbál nem sarokba szorulni és felhasználni a környezetében rejlő lehetőségeket. De hátrál, hátrálásra kényszerítik. A kocsiról lehet le kell mondani.

//És kicsit fejtsd ki, hogy miként jelzel nekik, mert a mutogatásra még lehet nem figyelnek fel, ha még fent vagy//

[Con Gosep Romuald]

Grark'h

Egyre jobban kétségbe esik a helyzet láttán, hiszen az esély a túlélésre és a zsákmány megmaradására nem sok van. Minden perc kincs számukra, de ugyanakkor annál tovább maradnak az élők sorában is. Társait kiáltással figyelmezteti. Próbál valami fedezéket lelni a tetőn, míg épségben marad a tűztől, de előveszi az íját és azzal támad. Megpróbálja a harcost segíteni, hátha sikerül ilyen módon megmenteni. Abban reménykedik, hogy a tűz elvonza a nem evilág szülötteit a többiektől, így megkönnyítve az Ő sorsukat.

[gihike]

A következő mozdulatával Mook eldönti a harc kimenetelét. A buzogány olyan rombolást visz végbe ami az egyébként sem túl csinos pofikát még rondábbá teszi. Viszont a lény továbbra is kaparászik csak olyan szerencsétlenül, hogy nézni is rossz.
~Mi a jó franc mozgatja ezeket. Rohadnának meg.~
A mágia azok közé a dolgok közé tartozik amiktől a harcos ha tud akkor távol marad. A kutyái jelzésére összébb húzza a szemöldökét. Nem tetszik neki ez a dolog. Megnyugtatja a lovát és kivezeti ahol teljes káosz uralkodik. A külhoni ügyességét elismeri viszont az ellenfél száma túl sok neki.
~El kéne húzni innen a belünket.~
Megnézi a kocsit, hogy meg tudja-e menteni. Mégiscsak kellemetlen volna üres kézzel hazamenni. Kalandnak jó volt ez, de Mook örülne ha kicsit gazdagabban sikerülne kikerülnie belőle.

[Nozar-thin]

Mindenki

Sajnos a kocsit nem tudják menteni, ha még a lények között át is lehetne vágni egy gyors és szerencsés rohammal, a tűzvész megfullasztaná a csapatot. Narxest a falhoz szorítanák, kicsit távolabb csalva a zombikat a kocsiktól, de ő inkább él a lehetőséggel és átugrik az ablakon, vissza a kőházba. Onnan, rövid időn belül már a lován távozik és bár nagy hezitálás után, de végül megáll a ház előtt, amin Grark'h van, hogy a goblin leereszkedhessen a nemes állatra. Grark'h azért is érezheti fontosnak, hogy elhagyja a tetőt, mert a tűz elég gyorsan terjed, ezen túl, hatalmas sárgolyók is érkeznek feléje, melyek erőset löknek rajta, ha eltalálják, bár ilyen nem történik, ellenben kénes bűzt árasztanak, ahogy a lángok megkapják. És úgy látszik, az adott területet el is oltja. A szörnyek úgy döntenek, hogy valami kezdetleges tűzoltással próbálkoznak így. Narxes bal karjában egy másik jobb kar van, ami minden csatolmány nélkül, de élve rángatózik és megpróbálna bárkire támadni, akire van lehetősége.
-Nem halnak.
Zárja rövidre, majd beteszi egy zsákba, végigtekeri kötéllel, szorosan meghúzza és elteszi. Mookra tekint, már csak neki kell összekapnia magát az induláshoz. És a kutyák is meg lesznek futtatva.
-Merre?

//Van jutalom, csak nem itt (és a levágott kar is sokat ér!). A menekülés biztos, a kalandnak csak akkor van vége, ha nem akarjátok folytatni. Ezt azért mondom, mert gondolom látszik, hogy egy fejezet végénél járunk (van még 5 készen, a további készül). //

[Con Gosep Romuald]

Grark'h

A kis goblin épp, hogy leér Mook segítségével az égő tetőről, érzi a kénes bűzt, ami abból a különös golóbisból jön. Jobban tette, hogy elhagyta a tetőt, mert ki tudja milyen lépfene támadhatja meg ezen varázs gömbökből. Mook rövid helyzet jelentésére, egyet értek a szégyen a futás, de hasznos elvével. Fontosabb az életem, mint pár koszos réz. Ezért mondom társamnak, hogy induljunk. Ha meg is indulunk pár perc múlva felocsúdok s jelzem, hogy harmadik társunkat mi lelte?

[gihike]

A kocsit sajnos lehetetlen megmenteni. Szomorú, de ez van. A lényeg, hogy ne itt keljen megdögleni. Ő is felszáll a lovára és mivel a külhoni is úgy dönt, hogy ez a tökéletes pillanat a menekülésre ezért együtt távozhatnak. Úgy látszik mind túlélték. A kérdés tényleg csak az, hogy merre.
-Vissza megyünk a városba vagy akarunk még valamit?
Kérdezi a többieket. Neki mindegy. Mindenesetre azért örülne ha ezektől a valamiktől tisztes távolságra kerülhetne.

[Nozar-thin]

A menekülés sikeres volt, de nem zökkenőmentes. Idegen terepen trükközni a sikátorokkal nem épp a legkellemesebb, szerencsére az állataikat hajtó félelem és a csendes külhoni ösztönszerűsége kivezeti őket a városból. Nagyon nem lélegezhetnek fel, mert hátranézve a pusztító tűz csapkod fel csápjaival az ég felé. Abban egyáltalán nem bízhatnak, hogy esetleg bent fulladtak volna, de abban inkább, hogy szénné égtek és el is felejthetik ezeket a borzalmakat. Vagy nem, de ez legyen mások gondja. Mook és Grark'h beszélgetését nem zavarja meg túlságosan Haurus, de figyeli, mire jutnak. A mező még mindig csendes, élettelen, közelben viszont vágott kalászok tűnnek fel. Az Erion felé vezető utat is látják.

[Con Gosep Romuald]

Grark'h

Kis szerencsével, meg némi futással sikerült túlélni ezt a borzalmas poklot. Az apró teremtés társaival épp, hogy túl van a nem evilági történéseken, felocsúdva rá kell jönni, hogy szép és jó, hogy túlélték ezt a kalandot, de most itt vannak minden nélkül és a vállalt feladatot ettől függetlenül nem teljesítették. Üres kézzel visszatérve, megszégyenülve, nincstelenül nem lenne szerencsés visszatérni Erionba. Mook kérdéséne pedig elgondolkodik.

- Mi lenne, ha megpihennénk annál a furcsa romos viskónál, ahol előző este és másnap visszamennénk valami zsákmány reményében, mert véleményem szerint nem mennék vissza Erionba üres kézzel... Vagy találnánk valami apró tanyát, amit kifoszthatnánk, mondván, hogy dolgunkat elvégeztük és kikérnénk a nagy jutalmat, mert nem volt szó túlvilági lényekről. No mit szóltok hozzá?

[gihike]

Szégyenkezni Mook nem szégyenkezne a teljesítményük miatt. Mikor lehetőségük van kicsit megpihenni akkor visszább fogja a lovát és hagyja pihenni az állatait akik meg is érdemlik ezt. Jó munkát végeztek. A goblin javaslatára ő elmondja a saját véleményét.
-Tudunk szekér nélkül elég árút elhozni onnan? Egyáltalán megéri a pénzt, hogy olyanokká váljunk? Szerintem már ez az információ is megéri az összegyűjtendő pénzt, hogy ilyen förmedvények vannak Erion-tól két napra. Nem akarok visszamenni.
Nem tud semmit az élőholtakról, de ha sima élőholtakkal találkoztak volna akkor azokat nem tartaná veszélyesnek. Ezeknek viszont volt egy kis eszük és nem haltak meg. Ezt bizonyítja a külhoni nyeregtáskájában mocorgó karmos kéz is. Ha vissza is menne nem harmadmagával tenné akik közül az egyik nem hiszi, hogy megállná a helyét a harcban.