Életút

[Thor]

________________________________________________________

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava (tavasz), első hete, tar napja, a higany órája és az ólom órája közt (01:00-02:00) (egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll. Evir, Higr, Asor, Emor, tar)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus, Meeker, Zul'Khugal ________________________________________________________


//Off: Hugilee, nem dobtál célzást. Ezekre légy szíves figyelj oda. Az eseménnyel kapcsolatban én is úgy értettem, hogy Marion és Meeker fent őrködik, míg Aedus meg nem érkezik, de nem gond, ügyesen megoldjuk.//


Meeker még visszanéz Marionra, majd épp nyitná a csapó ajtót, mikor meglátja Aedust, amint lassan feléjük lép. Mivel ő is ember szülötte, így nem sokat lát ebben a sötétségben, így lassan lépked felfelé. Megbeszélik, hogy miképp tovább, majd egyetértve készülnek fel a kinti őr levadászására. A fejvadász újra neki készül a csapóajtó felnyitásának. Marion kezében a fegyverrel lövésre kész, a vadász úgyszintén.


Az ajtó nyílik. Éjjeli fény, és fáklyák fényei szűrődnek be kintről. Az ajtó nincs bezárva, és nem is nyikorog. Meeker teljesen kinyitja, és rögtön észreveszik mind a hárman az orkot, amint féloldalasan állva krákog és köpköd. Rozsdás láncinget visel, alatta bőrruhát. Jobb oldalán egykezes csatabárd lóg. Termetes fickó, kopasz fején megcsillan a fáklya fénye. Szerencsére itt közvetlen mellette nincs fényforrás.


A lépcsőnél guggoló három kalandor adrenalin szintje az egekig emelkedik, minden érzéküket az orkra szegezik. Nem akarnak riadót, hisz tudják, az egyenlő lenne a halálukkal. Meeker azonnal két pengét kilő a fickóra. Hangtalanul csapódnak a szerencsétlen nyakába. Az azonnal a torkához kap, és csak egy pillanattal később már egy nyílpuska vessző fúródik az ork halántékába. Az őr minden nyikkanás nélkül dől hátra. A fejvadász azonnal ugrik, és az utolsó pillanatban kapja el a halott testet, mielőtt nagy puffanással érne földet. Izmai megfeszülnek a súlytól, dereka fájdalmasan reccsen egyet az erőlködéstől. Lassan leteszi a földre az orkot, majd csendben figyeli az előtte lévő falon távolodó őrt. Nagy megkönnyebbüléssel fújják ki a levegőt mind a hárman. Nem vett észre semmit a katona. Aedus elismerően bólint a kyr nő és a fejvadász felé.


Mikor az adrenalin mind felszívódott a testükben, oly erővel csapja mellkason őket a hullaszag, hogy mindegyik szeme azonnal könnybe lábad. Szörnyülködve néznek körbe. Egy kisebb udvaron vannak, mely úgy 50 méter átmérőjű lehet, és minden oldalról magas kőfalak veszik körül. A kőfalakon őrök sétálnak, de jelenleg csak távolban lehet látni a fáklyát szorongató katonákat. Az udvar szélén, a falak mellett méteres botok vannak a földbe szúrva, melyeken fáklyák égnek. A fény nem elég arra, hogy minden jól megvilágítson, de arra elég, hogy lássák hová is kerültek. A tér közepén több méter magas hulla halom terpeszkedik. Mellette nem sokkal egy bitó áll és alvadt vértől mocskos fejvesztő bakok. Bár Aedus látta ezt már, de még is megállítja a látvány. Egyedül Meeker az, ki nem dermed meg a szörnyűséget nézve. Hamar indulásra is ösztökéli két társát. Az orkot gyorsan betuszkolják a lépcsőre.


A vadász egy ajtó felé mutat, mely az egyik falba nyílik. Lopakodva indulnak meg felé. Szerencsére az ajtó mellett nincs fáklya, és az oda vezető úton is van bőven hordó, vagy épp széna, mely mögött elbújhatnak. Egyedül a vörös sár akadályozza őket a haladásban. Gusztustalan egyveleg, mely mintha belekapaszkodna a lábbelikbe, oly nehéz lépkedni benne.


Az ajtóhoz érve megállnak. Meeker nem hall semmit bentről, így megpróbálnak bemenni. Az ajtó nyitva, és hamar egy korom sötét folyosón találják magukat. Se fáklyafény, sem nyílás, melyen bejuthatna a hold fénye.


//off: Nem folytatom, mert nem tudom, hogy gyújtotok fáklyát, vagy sem. Ha nem, akkor csak a fejvadász lát.//


Az öreg hamar magára kapja a katona ruhát, és sebei ellátásához pár darabot leszakít belőle, majd beköti vele. Közben Pelso kérdést intéz hozzá. Az öreg már kissé nyugodtabban válaszol, talán a varázsló hipnotizálása miatt lett kevésbé feszült.


(Erv)


- Igen, többen is vannak még, kik megmenekültek a mészárlástól. A belső várrészben és egyaránt a külső várrészben is vannak foglyok. Csak azért élnek még, mert szükségük van rabszolgákra. Bár ezt nem lehet életnek nevezni. Szörnyű dolgokat művelnek velük. És ha nem engedelmeskednek, akkor vérebek elé vetik az engedetlent. – Ekkor hangja kissé elcsuklik, és úgy meséli tovább, mint aki tanúja lett volna ilyennek. – A lány sikoltozva könyörgött, hogy ne tegyék vele. Az új gazdájának nem tett kedvére, ezért vetette a dögök elé. Azok könyörtelenül marcangolták, hosszú perceken keresztül. Az egész környéken csak a kín és fájdalom sikolyát lehetett hallani. Végül csend lett, csak morgást és csontrecsegést lehetett hallani.


Ekkor mintha lelkiismeret furdalás gyötörné, olyan arccal tekint a lépcső felé, ahol a harcos őrködik, de nem szólal meg.


//off: Pelso a botot nem használhatod a varázslat erősségének növelésére. Csak távolság, vagy idő, illetve célzás növelésére. Nem vagy képes így nyolcas erősségű Paraelem energiát létrehozni. Tűzlényt így is létre tudsz hozni, ami felgyújt mindent a közelében. Most úgy írom, hogy elkezdted a mágiát. Majd döntsd el, hogy folytatod-e. //


A dorani csendben végig hallgatta az öreget, majd elgondolkodva lép a titkos kijárat felé. Nem sokkal később vissza jön kezében a pókkal, melyet érkezéskor vetett oda. Moech nem veszi észre a dögöt, ő most a gondolataiba mélyedve félre vonul és leül. Viszont Zul'Khugal látja, és jobb szemöldökét felhúzva figyeli a varázslót. Pelso most nem foglalkozik senkivel. Bízik a társai tudásában, kik a lovagot keresik, és bízik a harcosban, ki megvédi, ha úgy hozná a sors. Lassan letelepszik a megcsonkított pók mellé, és hosszú meditációba kezd. Szavakat mormog, melyek belengik a börtönt. Kezeivel jeleket fest maga elé, majd a pókra. Néha a dög teste megrándul, de nem lát a harcos egyebet. Egy ideig figyeli, majd miután semmi változást nem lát, inkább a lépcsőre összpontosít. Rossz érzése van ettől a helytől, és szeretne mihamarabb az élő lovaggal tovább menni.


Pelso lassan arra a tudatállapotra kerül, mely elengedhetetlen a komolyabb rituálék elvégzéshez. Suttogása lassan ritmikus dallamot vesz fel, teste előre hátra dől, és közben jeleket rajzol a levegőbe. Tudata már rég kizárta a külvilágot, csak a varázslásra összpontosít. Csak a bestiát látja, majd lassan az is kezd homályossá válni előtte. És hirtelen megnyílik előtte a szelem világ. Egy apró fényforrást lát a homályos pók testében, melyet vékony fénycsápok tartanak ott. A varázsló pupillái kitágulnak, és mohó tekintettel nézi az apró lelket. A vékony fényhártya, mely a lelket védi, könnyű akadály lesz a doraninak.


//off: Mivel egy órás a mágia, még nem fejezte be a dorani. Így Pelso, ha betudod fejezni a mágiát, akkor most pár reaigig csak azt csinálod, nem kell írnod. Természetesen minden reagban írok pár sort a rituáléról.//

PM: Meeker

[Gorodak]

Dink Meeker

Miután sikerült, az orkot elkapnom, enyhén megkönnyebbülök, főleg, mikor egy őr halad el mellettünk, nagy levegőt veszek és sóhajtok egyet halkan, hogy meg úsztuk a lebukást, és miután ledobtuk az orkot, a csapóajtót vissza csukom és úgy helyezem el a láncot meg a lakatott rajta, mintha be lenne zárva, Majd halkan lopakodva tovább megyek a többiekkel kezemben az egyik skorpiómmal, hogy ha kell rögtön lőhessek.
Álcázás:6+1+9+7+1+3=27
Mielött elindultunk ha a többiek is benne vannak akkor gondolom meg beszéltünk valami kézjeles mutatást az álljra meg e figyeljre, hogy ne legyen baj... // Asszem ez Aedus ötlete volt... //

< Ezt meg úsztuk , remélem legalább ekkora szerencsével járunk majd befelé a lovaghoz és kifelé is, és ha Pelso tényleg valami nagyot alkot akkor simán eltűnünk, anélkül, hogy bárki is észre venne minket. Remélem, de nyitva tartom a szememet nem szeretném itt hagyni a fogam... >

Általában a sor végét zárom, és hagyom, hogy Aedus vezessen minket mivel ő tudja merre kell mennünk.

Mikor be érünk a sötét folyosóra gyorsan körbe nézek és kicsit fülelek is, majd halkan a többieknek oda súgom, hogy:

- Balra 15 méterre vége a folyosónak és egy ajtó található, jobbra pedig nem látom a folyosónak a végét, a folyóson vannak fáklyák is az egyik oldalt.
Merre tovább Aedus? -

Majd várom a választ és közben fülelek és körbe tekintek újra meg újra a folyóson.

[HugiLee]

-Marion-

Mikor megérzem a szagot, s aztán meglátom a forrását elborzadok.
" Óh az istenekre, ez undorító...még jó, hoyg csak azt a gombát ettem, különben most bajban lennék....mielőtt elmegyünk innen ezt fel kell gyújtani.....nem szaporodhat a sereg ezzel a halommal....szerencsétlenek elég bajuk volt élve, legalább holtukban nyugalmuk legyen ...valahol azt hallottam, hoyg ahol sok a bomló tetem, ott betegségek tanyáznak és terjednek....tűz kell ide...."

Meekert és Aedust figyelem, hogy merre , és hogyan haladjunk. Jelzek Meekernek, hogy lássa, a nagy nyílpuskát otthagyom a csapóajtó biztonságos oldalán, túl nehéz lenne azzal lopakodni és közelre jobb a kicsi. Egy biztonságosabbnak mondható szalmahalom mögött azért megkérdezem Aedust a lehető leghalkabban félig mutogatva:
-Mi az irány? Hová tartunk?
" ha ő meghal, véletlenül , fogalmunk sem lesz , majd hová menjünk...bár akkor már nekünk sem lesz sok lehetőségünk"
Amikor Meeker elmondja, hogy folyosó jobbra balra, visszakérdezek:
- És van most itt valaki? vagy üres?
Ha indulhatunk , én követem Aedust , ha az ajtó zárva , azonnal cselekszem és már nyitom is ( a zárat ! nem az ajtót!!) , aztán félreállok hogy Aedus mehessen előre.

//Lopózás: 33
Zárnyitás :31
Mechanika:33 //

[Sirak]

<Zul'Khugal>

Meghallom a mágikus szavakat, látom ahogy egyre jobban mélyül el Pelso a varázslatban. Szinte érzem, hogy valami történik. Nem tudom pontosan miért, de érzem minden porcikámban, hogy nem szabad közel mennem hozzá.

Ezt mutatja a testem reakciója is: Eddig nyugodtan álltam, vállamon a bárdommal, mint mindig. Azonban most, mikor Pelso kántálni kezd, jobb karom, mely eddig a testem mellett lógott, remegni kezd.

Vajon ez félelem-e, vagy harag, ami a pusztítási vágyamat táplálja.

Testem kissé meggörnyed, jobb kezemet immár ökölbe szorítva emelem a fejemhez közel, s behunyom szemem.

<Csak az ismeretlentől való félelem, vagy valóban meg vagyok átkozva az istenek által?> -gondolom magamban.

Beletúrok a hajamban, s mély sóhajjal kiegyenesedem, a tekintetem pedig az égnek szegezem. Megvakarom a fejemet, aztán a karomat újra magam mellett pihentetem. <Vajon mit csinálhatnak most a többiek?> -fut végig a gondolat a fejemen.

[Gorodak]

Dink Meeker

Marion kérdésére, csak meg rázom a fejemet jelezvén, hogy nincs itt senki egyelőre.

- Nem nincs még és nem is hallok senkit -

Majd Aedusra nézek, hogy merre menjünk.

[Thor]

//off: Üdv mindenkinek. Eléggé akadozva halad a kaland. Sirak jelezte, hogy most egyéb dolgok miatt ritkábban ír, esetleg NJK kis időre. Hugilee és Gorodak ír rendesen, Revoltz és Pelso mostanában elég ritkán. A kérdésem az, hogy ez most ideiglenes belassulás? Mert másfél hetente egy reag eléggé karcsú? Légyszíves jelezzetek vissza. Köszi. Ui: Ha szóltok, hogy vizsga, munkahely, stb. miatt van nem gond, csak szóljatok, mint Sirak.//

[Sirak]

//off: Nekem most egy hónapig szünet van, szóval én már tudom nyomni rendesen //

[Thor]

//off: Üdv mindenkinek. Akartam ma írni, de fáradt vagyok. Kedden utazok vissza Ausztriába. Ha holnap nem leszek ilyen fáradt, írok. Viszont ha nem írnék, akkor leghamarabb szerdán, vagy csütörtökön tudok. Elnézést előre, ha csúszni fogok. Ui: Remélem holnap tudok írni //

[Thor]

________________________________________________________

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava (tavasz), első hete, tar napja, a higany órája és az ólom órája közt (01:00-02:00) (egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll. Evir, Higr, Asor, Emor, tar)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus (NJK), Meeker, Zul'Khugal ________________________________________________________


A vadász enyhe mosollyal jelzi Marion megjegyzését, az ő életével kapcsolatban. De tudja jól, hogy igaza van a kyr nőnek.


- Oda megyünk. – Mutat egy bástya felé.


Így a sötétben nem lehet látni a tetejét, mintha maga a sötétségből építették volna. Természetesen ez csak a szem és az agy fantáziája.


Bent a folyosón csendben haladnak az ajtó felé. Aedus halad elől kezében egy égő fáklyával. Muszáj volt gyújtani, különben szinte vakon haladtak volna. A vadász után nem sokkal a kyr nő lopakodik, míg a végén a fejvadász. Hamar oda érnek az ajtóhoz. Egyszerű fadeszkákból összeszögelt ajtó, egy vas fogantyúval, és egy zárral. Meeker figyelmesen hallgatózik, de nem hall semmi gyanúsat. Jelez a többieknek, hogy minden rendben. Marion azonnal serényen neki lát a zárnak. Két vasszög félét nyom bele, melyeknek a vége laposra van verve, és kilencven fokkal elhajlítva. Óvatosan feszengeti a fémlapokat, melyek a zár fő részei. Halkan kattannak a mechanikák, csendben csúszik félre a nyelv. Jelez a kyr nő, hogy kész.


Aedus lép az ajtóhoz, és jelez, hogy készüljenek a többiek, majd eloltja a fáklyát. Az ajtó kitárul, a három kalandozó pattanásig feszült, de csak a sötétség fogadja őket. A vadász újra meggyújtja a fáklyát, majd bevilágít. Egy csigalépcsőt világít meg, melynek kőből épült fala van, és a lépcsőfokok is egyszerű kopott kőlapok. Keskeny a lépcső, csak egymás mögött férnek el. Valószínű a nagydarab harcos csak oldalazva tudna itt menni.


Lassan haladnak felfelé, szerencsére semmi és senki nem állja útjukat. Meglepő módon egy darab lőrés sem volt útközben. Hosszú felfelé „kapaszkodás” után elérik a bástya felső szobáját. Nincs csapó ajtó, egyenest a padlóból nyílik a csigalépcső. Óvatosan fellépdelnek. Egy üres, kör alakú szobába jutnak. A falon körbe három lőrésen lehet kitekinteni, és végig láncok vannak felszögelve majdnem a plafonról. Az egyik láncról egy koszos, szakadt és vérfoltos ruhás alak lóg, a csuklójánál fogva láncolták fel, és a lába fél méterre van a föld felett. Arca a padló felé néz, és egy két csepp alvadt vér lóg róla. Haja a mocsoktól és vértől sáros barnás színű, csak egy két tincs világít fehéresen a fáklya fényében.


…


Zul'Khugal a fegyveréhez kap, mikor fentről hangokat hall. Mintha egy alak közeledne, és valamit mérgesen motyog, de a nagydarab harcos nem ért belőle semmit. Fémcsizmás léptei, és a láncing csörgése harcosra utal.


//off: Ha a lépcső mellett elbújik a harcos, akkor nem veszi észre a közeledő alak. Pelso karakterét is csak akkor veheti észre, mikor leért a börtönbe, de akkor minden bizonnyal meglátja.//


Ha a lépcső mögé bújsz.


Úgy két méter magas, erős testalkatú férfi lépked lefelé. Testét sötét bőr ruha fedi, és láncing védi. E mellett egy lila színű köpenyt visel, melynek alja súrolja a lépcsőt. Jobb oldalán egy szöges buzogány lóg. Ami hamar feltűnő, az az ezüstösen csillogó amulett, mely a nyakán lóg egy ezüstláncon.


Pelso mentális csápokat küld a gyenge hártya felé, és apró kampós végeikkel bele kapat, majd, mint a nyulat úgy nyúzza meg. Halvány fény permetek lebbennek szét a hártya alól, miután láthatóvá válik a pulzáló nyers energia, a démonok kedvenc csemegéje, a lélek. A dorani homlokán egy izzadságcsepp folyik végig a koncentrálástól, de ő ebből semmit nem érez. A mentális csápok, melyek eddig kampós véggel tépték le a hártyát, most anyai gyengédséggel ölelik körbe a pók apró lelkét, és úgy emelik ki a pórhüvelyből.


PM: Zul'Khugal

[HugiLee]

-Marion-

Mikor felérünk a toronyba :
" óh istenek ...szerencsétlen fickó "
Aedushoz fordulok:
- Őt keressük?
Közben körbenézek, látok e rejtett csapdát, mágiát, végignézem a láncokat, hogy tudom leoldani a rabot, mi történik, ha leoldom? Mi van még a szobában?
Ha semmi veszélyeset nem látok , indulok, hogy leszedjem a fickót .... na persze nem egyedül ...

[Gorodak]

Dink Meeker

Miután felértünk a szobába, ahol a fogoly lóg a plafonról, gyorsan körbenézek hátha észreveszek valami gyanúsat, ha nem, akkor a fogolyhoz megyek, hogy megemeljem, hogy Marion kényelmesen levehesse, illetve ha kell, rámálljon, hogy hozzá férjen a láncokhoz. Bár remélem Aedus segít neki.

< hm ezzel a fickóval jól elbántak, bárki is tette; De vajon ő az akit keresünk, vagy nem... Remélem ő az, mert ki tudja meddig lehetünk itt még észrevétlen. >

Majd ha sikerült levennünk a fickót, akkor a többiekre hagyom a kikérdezést amíg én gyorsan körbenézek és hallgatózok, nem jön e valaki. Ha megbizonyosodtunk róla, hogy ő az, akkor segítek vinni a fickót, mivel gondolom, hogy egyedül nem lesz képes jönni a kínzások miatt.

Majd utolsóként indulok lefele a fickóval, adva néhány méter előnyt a többieknek, hogy miközben segítem őt, legyen idejük nézni visszafele, hogy ne bukjunk le.

< na öreg te aztán peches voltál. Reméljük az információk amiket lehallgattál minket segíteni fognak, különben fölöslegesen tesszük kockára az életünket... >

[HugiLee]

-Marion-

Meekerhez és Aedushoz:
- Meeker jobb lenne , ha te mennél előre , hogy ne kelljen fáklyát gyújtani .

[Gorodak]

Dink Meeker

- Rendben -

Akkor miután leszedtük a lovagot akiért jöttünk előre megyek egy jó 10m ert vagy kicsit többet, hogy elébe mennyek a kellemetlen vendégeknek, természetesen lopózva és halkan, mivel nem akarok lebukni idő előtt és igy tudom figyelmeztetni a többieket is időben ha arról van szó!

[Sirak]

<Zul'Khugal>

Természetesen megbújok a lépcső mellett.

Ajjaj, ez nagyon nem jó. Borzalmas időzítés, ráadásul onnan jött amerre a többiek mentek.
Nem, biztos nem buktak el. Akkor nem csak egy ember jönne és nem így mérgelődne. Nos, kivételesen valahogy csendben kéne elintéznem.

No lám, egy isten szolgája. Örömömre lesz végezni vele. De most sajnos nem szórakozhatok vele, gyorsan és halkan kell végeznem vele.

A csigalépcső alatt bújok meg, hogy mikor elhalad felettem, utána kapok a palástjának, s azzal rántom le a földre, hogy a fejszémet a mellkasába mártsam.

KÉ: 23+47=70
TÉ: 34+62=96
VÉ: 16+39=55
Sebzés: 13

[Thor]

________________________________________________________

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava (tavasz), első hete, tar napja, az ólom órája és a cink órája közt (02:00-03:00) (egy nap 20 óra, egy hét 5 napból áll. Evir, Higr, Asor, Emor, tar)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus(NJK), Meeker, Zul'Khugal ________________________________________________________



A vadász a kyr nő kérdésére megvonja a válát.


- Nem tudom, de szedjük le a szerencsétlent, és utána megtudjuk.


Közelebb lép a három kalandor, és rögtön észreveszik a szöges ostor nyomait a férfi bőrén és ruháján. A fogoly egyébként elég erős testalkatú, fénykorában talán kimagasló harcos lehetett, sőt az izomzatából gondolva, még nehéz vértet is hordhatott. A fejvadász és a kyr nő, még gyorsan körbe kémlel, de semmi gyanúsat nem találnak, így belekezdenek a fickó mentésébe. Meeker megemeli a derekánál fogva a fickót, Aedus pedig bakot tart Marionnak, hogy könnyen elérje a csukló bilincset.


Szerencsére nem komoly a zár, így pillanatok alatt lehullik a béklyó, és hamar szabad lesz a férfi. A fejvadász óvatosan leteszi a kőre. Aedus közelebb tartja a fáklyát, hogy jobban szemügyre vehessék. Egy igazi szívtipró férfi. Szép izomzat, tökéletes férfias arc, egyedül a kínzás nyomai rontanak a kinézetén. A szerencsétlen teste tele régebbi, és újabb sebekkel. Az újak főleg szöges korbács okozta hegek. Még az arcára is kapott pár csapást. Sajnos az egykori fogoly most ájult, így nem tudják kikérdezni. Meeker többször is megrázza, de annyira kimerült az alak, hogy nagyobb esélye lenne egy Mantikor megszelídítésére, mint a fickó felébresztésére. Míg a fejvadász próbálkozik, Aedus kitekint a lőréseken, hogy minden rendben van-e odalent. Majd halkan szitkozódik egyet.


- Hogy a féreg rágta volna le a lábatokat! Nézzétek! – Szól a többieknek.


A másik kettő ott hagyva a férfit a lőréshez rohannak.


A lőrésen át egyenest az udvarra lehet látni, ahonnan jöttek. És amiért a vadász szitkozódott, az nem más, mint a csapó ajtó mellett hét alak áll. Hat ebből egyértelműen katona lehet. Mintha bőrvértet viselnének, illetve valamilyen kard lóg az oldalukon, igaz kissé messze vannak. A hetedik alak egy lila köpenyben lévő, láncinges fickó. Fegyvert nem lehet innen látni nála. Ami biztos, hogy a hat katona nagy tisztelettel áll a fickó mellett. A csapó ajtó nyitva, és a halott ork kihúzva hever a katonák mellett. Ekkor a lila köpenyes férfi valamit mond, és hirtelen felizzik a mellkasánál valami sárgásan, majd alább hagy, és utána mintha utasításokat adna a katonáknak. Öt még ott marad, de a hatodik elsiet az az ajtó felé, ahol a torony felé lehet eljutni. A lila köpönyeges pedig elindul lefelé a lépcsőn a börtönbe.


Aedus azonnal a többiek felé fordul.


- Meeker azonnal indulj és vadászd le azt, amelyik az ajtó felé indult meg,hogy ne tudjon riadóztatni! Marion, te gyere velem! Végeznünk kell csendben a másik öt katonával! Remélem Zul'Khugal hamar végez a köpönyegessel. Indulás!


//off: Gorodak, légy szíves dobj lopakodást, rejtőzködést, ügyességet és gyorsaságot. Dobj reakciót, támadást, célzást és védekezést. A dobásaid alapján derül ki, hogy sikeres volt a vadászat, vagy sem. Ha sikeres volt, akkor a támadóértéked (vagy célzó értéked) alapján végzel a fickóval, persze ahogy te leírod úgy. Ha nem volt sikeres, akkor lehet szükség lesz VÉ-re, azért dobjál azt is.//


//off: Hugilee, illetve ha addigra Revoltz is ír, akkor ő is, dobjatok lopakodást és rejtőzködést. A bástyából láttátok, hogy egész közel, úgy 5 méterre tudtok a katonákhoz menni fedezéktől-fedezékig, ha akartok. //


…


Zul'Khugal mozdulatlanul vár a lépcső alatt. Tekintete csak a feljárót fürkészi, és hamar meg is érkezik a férfi. A harcos nem gondolkodik egy pillanatot sem. Keze azonnal a köpeny felé mozdul, de meglepetten látja, hogy a láncinges fickó hirtelen felé néz, és elkapja a lila ruhadarabot, mire Zul'Khugal erős keze csak a levegőt markolja meg. A fickó azonnal lepattan a lépcső legalsó fokáról, hogy szembe állhasson ellenfelével, és közben buzogányát kirántja övéből, mintha tudta volna mi fog történni. De a nagydarab harcos sem rest, tapasztalt rókaként nem hagy időt ellenfelének. A láncinges fickó gyűlölettel a szemében üvöltene valamit Zul'Khugal arcába, de a csatabárd ütése nem engedte, hogy kifejtse mondandóját. A hatalmas fejsze egyenest a fickó mellkasába csapódik. A nagydarab harcos oly erővel sújtott le, hogy a szerencsétlen három métert repült hátra, mire hanyatt vágódott. Nagyot csörömpölve zuhant a kőre. A harcos arca megrándul, ahogy eszébe jut, esetleg ezt halhatta valaki, de mikor meglátja, hogy ellenfele nem, hogy nem halott, de még a láncingje sem sérült, nem törődik a gondolattal.


Zul'Khugal kissé feszülten nézi ellenfelét. Fegyvere, ha így betalált, mindig csúnya vége volt, de ez még él.



//off: Pelso, nem folytatom a varázslás mesélését, mert még nem mondtad, mi lesz a mágia, amivel az előzőt helyettesíted.//