Életút

[HugiLee]

-Marion-

sírni szeretnék a megkönnyebbülés, és a félelem , a rettenet minden egyszerre jön.
<Az a látvány, a varászló szeme , és , hogy megúsztam és ......auuuuuuuuuu a fejem ....az fáj...ezek meg itt püfölik egymást...>

Hirtelen magamhoz térek, a fejfájástól eltekintve , kitisztulnak a gondolataim.Bárhol legyek is ez itt az a kurafi, aki leütött, tehát ellenség. Felmérem a helyzetet és ha látok olyan helyet a katonán, ahol megsebezhetem ,
elsősorban a combját nézem, hogy van e jól sérthető felület , vagy a vádlit , csak ha ezek nem alkalmasak, akkor célzom a fejét . Előveszek egy vagy két tőrt az övemből, mivel gondolom a nyílpisztolykámat kiverte a kezemből, s az nincs itt .
Felállok, és a lehető legjobb pozícióból eldobom a katonára a tőrt,vagy tőröket, természetesen ügyelve, nehogy Zul'Khugalt találjam el...bár nem biztos, hogy sok kárt okozhatnék benne.

//off: mivel nincs hadviselési tapasztalata, és egy kicsit zabos is, mert ez a kurafi leütötte, ezért nem gondol arra, hogy talán nemfeltétlenül kell megölni, szóval ha a combján , a vádliján nem talál megfelelően célozható felületet, akkor a fejét veszi célba //

Ha úgy látom ezek után, hogy a katona már nem menekülhet, és elbírnak vele a társaim, akkor az előző csatatér felé befordulok egy szikla mögé, ránézek még a halottakra, Pelsora, s ha vele is mindent rendbenvalónak látok , akkor a sziklának vetett háttal lecsúszok ülő helyzetbe, térdeimre támasztom könyökömet és fejemet két tenyerem közé veszem, és remélem hogy hamar elmúlik ez a fejfájás. Elegem van a csatából mára.
Később , ha visszaindulunk, megkeresem a nyilpisztolyomat, és ellenőrzöm, hogy minden felszerelésem meglegyen az övemben, a ruhámban stb .Ha benne maradt és lehet ,visszaveszem a dobótőreimet a katonából, ha félrecsúsztak , akkor is összeszedem őket. És mindenképpen jól meghúzom a pálinkás butykost is. HA kiesett valami a ruhámból, akkor azt megkeresem.

//off: 2 gyors dobás
1. dobás: Ké: 36 Té: 17 Dé: 46 seb:3
2. dobás: Ké: 36 Té:17 Dé: 58 seb:3 ) //

[Gorodak]

- Dink Meeker -

Lepattanok a lóról rá a sziklákra és rögtön célzok is a bal combjára, majd lövők.
Ha van nálam nyílpuska töltve azzal ha nincs akkor az alkar védővel.

- Ne öljétek meg még szükségünk van rá! -
Ordítom a többieknek!

Ha ártalmatlanítottuk, akkor hozok kötelet a lovamról és meg kötözöm, igen erő teljesen. Majd amíg a többiek figyelnek rá össze szedem a holmijaimat a csata térről, majd őrzöm én a foglyot, amíg mindenki össze szedi magát és Pelso ellenerőzi ki van még életben a társaink közül...

< Remélem a lovag túlélte és nem halálos sebet kapott >

[revoltz]

Aedus

Felmászva a sziklára szemlélem a csata színhelyét a nyílpuskán át. Látva a csatározó Zul'khugalt és a fickót nem eresztem útjának a nyilat egyből. Várok. Egyrészt még ugye Meeker is ott van, ha nem bolond a fickó megadja magát, másrészt nem akarom eltalálnia többieket. Így csak is akkor lövök, ha mindenképp szükség van rá, amúgy hagyom hadd folyjanak az események.

Ha elkapják, akkor lemászok a szikláról és odamegyek hozzájuk. Mivel mire odaérek már elkezdték faggatni a megmaradt fickót én abból kimaradok. Szétnézek a csatatéren élők után keresve és hozzá felveszek egy kardot a földről. Ha találok ellenséges túlélőt és még kikérdezhető, akkor odaszólok a többieknek, ha nem akkor egyszerűen kiontom életét. Ha közülünk való túlélő van, akkor a mágusnak szólok. Tudom fáradt, de már egyszer láttam, ahogy sebet gyógyított képességével. Hátha képes még életet menteni...

Ha ezzel megvagyok, akkor a zsebeket és egyéb helyeket kutatok át, ahol lehet valami rejtve, hátha találok valami hasznosat.

[Pelso]

//telefonrol írok így csak nagyvonalakban fogalmazok.//

*A toroni sorsa vértes sorsa mem érdekel. Ha úgy látom, hogy Zul'kugal felé kerekesne toroni akkor átveszem az eméje felet az uralmat. //Hipnózis 4P, Távolság 2P,Időzatzam 2P// A patancs egyszerű, ne mozduljon.xEzt leszámítva csak a nekromana maradványaival foglalkozom. Megbizonyosodom afelöl, hogy biutosan halott. Utána a maradványaiba bale is kotrok. Kivácsi vagyok rá, hohy marad e valami a szeméjes hilmijábol. //pl:drágakő, levél varázstárgy.// Utána a nekromanta lovát nézem meg magamnak


// Körpontok:

2P hipnòzis varázs
3P: Kuzakodàs//

[Sirak]

<Zul'Khugal>

Megragadom bal kezemmel a pajzsát, ahogy ráfogtam, már rántom is magam felé, hogy kibillenjen az egyensúlyából. Közben jobb öklömet (benne a fegyverrel, igen) arcába mélyesztem, a pajzsot még mindig fogom, jobb kezemmel a hátának támasztok (ha pár lépésen belül van a legközelebbi szikla amely elég magas) s nekicsapom a kőfalnak

KÉ: 25+44=69
1TÉ: 35+57=92
2TÉ: 34+57=91
VÉ: 11+45=56

[Thor]

________________________________________________________

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava, első hete, emor napja, a vöröslunír órája (09:00)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus, Meeker, Zul'Khugal ________________________________________________________



//off: Olvassatok emailt, Sirak elküldte mindenkinek a változásokat. Harci és mágikus kifáradás, képzettség módosítás. És lehet FP-t vásárolni. //



Hatodik kör


//off: Amit leírtál Sirak, az már három támadás.//


Zul'Khugal dühében felröhög, és egyszerűen közelebb lép ellenfeléhez. A toroni maga elé emeli a pajzsát védekezően, de a nagy harcos nem csap fegyverével. Lapát kezével egyszerűen megmarkolja a pajzsot, és satukén szorít rá. Thar katonája ijedten próbálja kirántani ellenfele kezéből, de esélye sincs. Az óriás felmordul, közelebb rántja magához, és fegyverrel a kezében, erővel úgy homlokon vágja, hogy a toroni szeme egy pillanatra felakad.


Egy nyílvessző, majd rögtön utána egy tőr suhan a katona felé. Mind a kettő cuppanva fúródik a ball combjába. A fájdalomtól felnyög, és azonnal elernyed a teste. Csak azért nem esik össze, mert Zul'Khugal még mindig tartja a bal kezében. Látva, hogy ez már nem szalad sehová, mint egy rongyot dobja félre. Nagyot puffanva csapódik egy sziklának, majd onnan a földre esik.
A toroni nyöszörögve fordul a jobb oldalára. Kardja még repülés közben kiesett a kezéből, és tőle 3 méterre esett le. A pajzs még a kezén van, de most inkább nyűg neki, mint védelem. Jobb kezével a combját fogja, és a vesztesek tekintetével dönti hátra a fejét, és néz az égre.


Hatodik kör vége. Csata vége.


//off: Összesen 10 TP kaptok. //


A csapat nem igazán vesződik fogjuk megkötözésével, hisz sérült lábával nem tud elfutni. De azért Meerek és Zul'Khugal őrködnek felette. Marion fáradtan dől neki a sziklának. A feje még mindig zsong az ütéstő, és tudja jól, hogy időbe telik, mire elmúlik. Majd összeszedi magát, és a holmiját.

Aedus végig sétál a csatamezőn. Egy fejnélküli test, szíven szúrt, és kibelezett tetemek mindenfelé, majd megáll az egyiknél. Hátán fekszik, testén díszes bőrvért. A szúrás egyenest a szívét érhette. A sebből kifolyó vér, vörösre festette körülötte a követ. A vadász lehajol a tiszthez, és kezével becsukja a halott szemét, majd hangtalanul pár szót mond lelki üdvéért. Sajnos mind halott, egy dwyll katona sem élte túl. Megcsóválja a fejét Aedus, majd ott hagyja Arganur Kradont.



Pelso lassú léptekkel megy az izzó maradványhoz. A nekromanta ruhája teljesen megsemmisült, és oldaltarisznyájából is csak a szíj maradt meg. Óvatosan megkotorja a csontot, és észreveszi, hogy az egyik ujjpercre sárgás színű fém folyt rá. Talán gyűrű lehetett, de a hő megolvasztotta.


Míg a vadász a halottakat nézi át, Marion a toronit őrző két társához sétál, kezében egy pálinkát rejtő kulaccsal. Az óriás már levette a sisakját, és maga mellé letette a földre. Meeker fegyvereit eltéve a földön fekvő katonát nézegeti, mintha azon gondolkodna, hogy miképp kezdjen bele a vallatásba. A kyr nő pálinkával kínálja társait. Meeker nagyot húz belőle, Zul'Khugal felé nyúl, aztán eltolja magától. Fáradt tekintettel merednek maguk elé, és elméjükben cikázó gondolatok foglalják le mindet.


A kalandozó csapat ismét túlélte a csatát, igaz elég nagy áron. A szövetséges katonák vérben fekszenek, szörnyű sebekkel szabdalva. Talán az istenek akarták így, és bárhogy is igyekeztek volna, sorsuk már előre meg volt pecsételve. De nincs idő, sajnálkozó gondolatokra. Tovább kell haladniuk, hisz küldetésük sikere, talán a háború végét jelenti.



//off: Senkinél nincs semmi. Csak a fegyvereik. A katona kivallatását még nem írom le, hisz nem tudom mit akartak tőle megtudni. Amit már tudtok, hogy senki nem őrzi a lovaikat.//



Kicsit később.


A toroniak lovainál.


Tizenegy könnyű harci ló, toroni címeres nyergekkel. A nyeregtáskákban összesen 11 embernek egy heti (öt nap) szárított élelem és víz. Összesen 39 nyolcszögletű arany érme, és 154 nyolcszögletű ezüst érme bújt még meg a nyeregtáskákban. E mellett papírt, kis üvegnyi tintát, tollat, 10 fáklyát, és egy kulacs jó minőségű vörös bort találtak. A nekromanta nyeregtáskájában, Pelso még egy réz nyakláncon lévő, napot ábrázoló rézből készült medaliont talál.


PM: Hugi, Pelso

[HugiLee]

-Marion-

Fogok egy kötelet és a thoroni lovakat úgy kötöm össze, hogy egy száron lehessen vezetni őket , de mégis tudjanak libasorban jönni. Pelso a közelemben volt, ezért neki mondom, de ha a többiek is hallják az még jobb.Hangomban fáradtság , fásultság, és egy csepp szomorúság hallatszik és talán a fejfájás is.

-Ezek jók lesznek majd a sebesült katonáknak.

Ránézek Pelsora, és ,vagy a többiekre, egy egyetértő pillantást vagy biccentést várva. Ha egyetértenek, vagy nem reagálnak azt beleegyezésnek veszem és teszem tovább a dolgomat.
Miután a kötözéssel végeztem átvezetem a lovakat a mieinkhez. Egy pár másodpercre a fejemen lévő ütés nyomát, talán enyhe pukli is van rajta , odanyomom egy hideg sima felületű sziklához. Jólesik a hideg és enyhíti a zsongást is .
Előszedek egy marék mazsolát és a lovamnak adom...na azért néhány szemet én is bekapok.
Megsimogatom . Jólesik egy kis élet a sok halál után. Majdnem fel is vidámodok tőle.
-Ezek után már téged is megüllek majd rendesen.

Közben , vagy utána gondolom egy helyre gyűlünk, hogy megbeszéljük a továbbiakat.S talán mind végighallgatjuk a vallatást is . Vallatás alatt leülök egy közeli kőre, és figyelem a fickót, hogy hazudik e.Nem szeretem a fölösleges kínokozást, úgyhogy remélem nem fog handabandázni. Arra is kíváncsi vagyok , ezért figyelem azt is, hogy a kínzója, Meeker mennyire tudja érzékelni, hogy az illető hazudik e , illetve , hogy élvezi e a kínzást, vagy csak azért csinálja, mert ezt kell tennie, hogy a mi esélyeinket javítsa.NEm akarom, hogy bárki is feleslegesen szenvedjen, ezért, ha azt látom, hogy az illető igazat mond, Meeker mégis kínozza, akkor szólok neki, hogy az illető igazat mondott .

Mielőtt visszaindulunk a táborba, Aedustól visszakérem az ajándékba kapott nyílpuskámat és ha van , nyilakat is, ha itt nincs nyíl és a halottaknál sincs, akkor majd a táborban keresek hozzá megfelelőeket.
Aedushoz, ha átadta. Elgondolkodva nézegetem a kezemben tartott fegyvert.

-Itt az ideje, hogy megismerkedjek vele még közelebbről. Te sokkal gyakorlottabb vagy ekkora fegyverekkel. Mondanál nekem valamit, amit te tapasztaltál ezeknél ? Biztosan tudsz trükköket . Kevés tapasztalatom van ekkora "csúzlival".
Itt rámosolygok és remélem, hogy ad néhány jó tippet.

[Gorodak]

Dink Meeker

Miután mindenki végzett, a foglyot megkötözve a lovamra teszem. Én egy másikat használok, illetve a lovag testét is az egyik lóra teszem, mivel úgy gondolom, hogy őt el akarják majd temetni az emberei. Ha a velünk maradt, sérült katona ragaszkodik hozzá, akkor a többi társát is a lovakra tesszük, de meg mondom neki, hogy a megmaradt sebesülteknek nagyobb haszna lenne!
A csata térről elhozom, az egyik katonának az egyenruháját, páncélját és fegyvereit, meg mindent!!

Miután visszaértünk a táborba, hagyom, hogy mindenki ki pihenje magát egy kicsit!!!
Addig csendben teszem a dolgom.
A foglyot jól ki kötözöm és megszabadítom a páncéljától és felsőruházatától, majd segítek a többieknek eltemetni a holtakat, illetve, ha kapok tolmácsot a fogolyhoz vagy valaki mondja, hogy kezdhetem akkor kezdem is a vallatást. Ha van tábortűz vagy izzó parázs akkor abba bele rakom a kardomat, a fogoly megkötözése után.
Amíg mi mást csinálunk, addig a fogoly feje fölé kötök egy kulacsot a faágra és úgy hagyom, hogy pont a fejére csepegjen.

Pelsonak szólok, hogy szóljon mikor kezdhetjük:
- Mágus ha készen állsz, akkor szólj kérlek illetve ha túl fáradt vagy és Aedus is beszéli a nyelvüket akkor vele kérdezném ki a fogjot! -

Mikor elkezdjük vallatni:
Megvárom, míg felteszik neki a kérdéseket, s ha nem felel akkor neki kezdek a dolgomnak.
Fogok egy kést, majd a bal kezéről elkezdem levágni az ujjait ujjpercenként. A kisujját vágom le először, három részletben majd a következőt , és így tovább, míg el nem fogynak az ujjai a bal kezéről, vagy addig amíg nem mondja valaki, hogy hagyjam abba.
A kést előtte felmelegítem, hogy ne vérezzen el idő előtt!
Ha beszél, akkor várok, ha megint van olyan kérdés amire nem felelne és tudni akarjuk, akkor hozom a kardomat, amit felmelegítettem, és a jobb lábába szúrom, úgy hogy a kard pengéje a lábujjai és a sarka között legyen!
Majd megint várok, ha nem beszél, akkor hozok, valami kanál szerű tárgyat és kikanalazom a jobb szemét, vagy kivágom késsel.
Ha ez sem töri meg, akkor kihúzom a kardot a lábából és átszúrom vele a sebét a lábán és megforgatom benne háromszor, négyszer!


// Kinzás 3as: 4+5+10 A kérdéseimet leírtam már az előző reagomban! //

[Sirak]

<Zul'Khugal>

//Elköltöttem a 10TP-t! Vettem 30FP-t és az akrobatika edzettséget 4es szintre emeltem.//

A csatamezőre csak a sisakomért megyek vissza. Miközben felveszem a földről, s végig nézek a sok halott emberen normál hangerőn elejtek pár szót:
-Sok lelket kapnak ma az istenek...Lakomázzatok csak, zabáljatok amíg tudtok!

A kínzást eszem ágában sincs végig nézni. Nem sokat jelent számomra egy idegen ember élete, de nem szeretem az ilyet. Elvonulok a magányomba a többiek elől hogy egy kicsit lenyugodjak.

[revoltz]

Aedus

Ha a fordításnál szükség van rám természetesen segítek. Habár kínzási módszereivel nem igazán értek egyet... Túlságosan durvák. A fickó szenvedése természetesen nem érdekel.
Ha végeztünk a vallatással a többieknek segítek, hogy visszaindulhassunk végre a táborunkhoz.
Közben felvetem a többieknek a kérdésem, mely elkezdett a csata végével foglalkoztatni.

- Mit fogunk csinálni a sérült katonákkal? Nem érünk rá, hogy kísérgessük őket és valakinek megkellene mutatni a titkos bejárót a várba...

Mondatom végén Marnokra nézek. Mivel ő még egész jó állapotban van a többiekhez képest, így neki kéne vezetni sérült barátait a legközelebbi helyőrséghez, illetve minket elvezetni a titkos bejárathoz, de legalább elmondani merre van.
Így eme ötletem fel is vetem.

- Marnoknak kell elvezetni minket a bejárathoz és neki is kell a bajtársait biztonságos helyre vinnie. Szerintem ő is egyetértene ezzel.

Marion kérése meglep, de nem szeretnék egy kolonc diákot a nyakamba, így nem igazán fűlik a fogam a tanításához. Sajnos, ebben nem ütöttem apámra.

- Nem vagyok jó tanár. - Válaszom, habár tudom kevés, de remélem érzi, hogy csak kifogás, habár egy valódi kifogás, hisz nem is vagyok.

[HugiLee]

-MArion-

Aedussal beszélgetve:

-Tanár??!
Itt majdnem elnevetem magam , de csak egy széles mosolyt engedek meg felé, nehogy megbántsam.Beszéd közben majd kicsit megemelem a vállam és visszaejtem
-Csak gondoltam tudsz egy trükköt, de ha nem tudsz, az sem baj.

Lassan elfordulok tőle és visszamegyek a lovamhoz.
Szavaim és gesztusaim együttesen , éppen hogy csak a lesajnálás határát súrolják.
Amit csinálok, az átlátszóan provokáló. ha ért egy kicsit a színészethez , lélektanhoz pontosan láthatja , és azt is , hogy az is szándékos, hoyg ezt észrevehesse, hogy úgy teszek, mintha a hiúságára próbálnék hatni , de inkább csak viccelek vele. Ha bizalmatlan , hát bizalmatlan. Megértem, ha fáradt, én is az vagyok .Úgy érzem, jó , néha kibillenni egy egy pillanatra a koncentrációból, hogy lélegzethez jussunk, a harc feszültségéből.
Ha mégis mond majd ennek hatására valami apró trükköt, az jó , ha nem , akkor is legalább kicsit másra is figyeltünk ebben a pár pillanatban, mint a csatározásra, amiben vagyunk.


-

[Pelso]

</Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit)/>

*A toroni hamvaiban fel lelt arany gyűrű maradványai láttán elmosolyodom.
<... Hát ha volt is abban mágia akkor igen gyenge lehetett ha nem bírt ki ennyit sem...>
*Mivel nem találtam ott semmit elkezdek járkálni a csatatéren.
- A fegyvereket szedjük össze. Szerintem a vértek jól jöhetnek még a sebesült katonáknak.
*Szemrevételezem a veszteségeink. Mikro meglátom Arganur Kradont holtesté elkomorodok. Megállok felette és legalább egy percig meredten nézem.
<... Most ki mutatja meg a titkos alagutat...Vagy talán...>
*Letelepedek a test mellé. Kiterjesztem a tudatomat az éteri síkokra. Keresem a kapcsolatot a lélekkel. Miután megvan megkérem mutassa meg mindazt amit az erőd alaprajzáról, titkos járatairól, termeiről tud. A legfontosabb hogyan tudunk észrevétlen bejutni.
//Akkor a megbeszélteknek megfelelően a hipnózist kívánom használni. Van 4 Pontom. A botból meg 4 Pont az időtartamra. Mivel az elhunyt életében jóban volt velünk így első körben csak kapcsolatot akarok teremteni. Ezek kérem együtt működését.

Hogy ha nem tudok kapcsolatba lépni vele akkor neki látok az előkészületekhez egy nekromantikus szertartáshoz. Off.: Ezt majd csak akkor számszerűsítem ha átnéztem a karakterem. Majd a következő írásban.//

*A hosszas meditálás után megmozgatom elgémberedet ízületeim. Közben próbálom feldolgozni a látottakat. Közben segítek a felszerelés összepakolásában, az elhullott bajtársak össze szedésében. Amit a nekromanta lován találok azt mind elteszem. Ami azt illeti a Nekromanta lovát a magam vezetem a táborig. A saját lovam mellé állítom majd.
Marion:
- Magam is a katonáknak akartam adni a lovakat. Viszont lehet szükségünk lehet a toroni lószerszámokra. Abban az estben ha beöltözve kell átlovagolnunk az ellenséges táboron.
*A talált toroni érméket kezembe veszem. Kíváncsiságból szemlélem meg. Nem túl sűrűn látok ilyet Doranban. Miután megnézem a mintázatokat vissza teszem a többi közé.
- Szerintem egy ember vigyázzon rá. Később tán még jól jöhet. Addig is felesleges elosztani.
*Ha nincs rá jelentkező akkor én elteszem a nyeregtáskámba.


*A táborba vissza érve a vallatással nem foglalkozom.
Meeker:
- A vallatást rátok bízom Aedus - sal.
*Azt elgondolkozva leülök a közelben.
<... Merre is menjünk be a várba...???...Mit kezdünk a megmaradt katonákkal... Harcolni tudnak de a sérülések miatt szinte teljesen hasznavehetetlennek... >

[Thor]

________________________________________________________

Helyszín: Dwyll Unio
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava, első hete, emor napja, a vöröslunír órája és az acél órája közt (09:00-13:00)
Résztvevők: Marion, Pelso(Pekar Eravisc Lars Sul’Oserit), Aedus, Meeker, Zul'Khugal ________________________________________________________


A kyr nő kötélen vezetve hozza a lovakat. A harcosok a toroniakról fejtik le a vérteket, és lovakra teszik fel a szövetségesek testét. Lassú és fáradságos munka. Még Zul'Khugal is nehezen boldogul a pakolással. Igaz, ő nem a testek súlya miatt, hanem a zúzódások okozzák szenvedését.


Míg a csapat pakol, Pelso a tiszt holteste mellé guggol. Sajnálkozó tekintettel nézi a halottat. Jó embernek tűnt, és biztos sokat tudott volna nekik segíteni élve. De talán még segíthet nekik. Behunyja szemét a dorani, és lassú, monoton kántálásba kezd. A közelében álló Aedus egy pillanatra megnézi, mit csinál a varázsló, majd arrébb megy, nem akarja megzavarni.
Pelso érzi, ahogy a mágia szétterjed a testében. A mágikus botot két kézzel fogja, mely az asztrális világban ezüstös fényben izzik fel. Persze ebből a többiek mit sem vesznek észre. Szemét kinyitja, és tekintete már a szellemvilágba réved.


Meeker erősen megkötözi a foglyot, és az egyik lóra ülteti, mivel a sérült combja miatt nem tud gyalogolni. Ekkor észreveszi, hogy Pelso egy pillanatra meginog, és előre dől. Sietve fut oda hozzá, és felsegíti a botjára támaszkodó varázslót. Az falfehér arccal néz a fejvadászra, és megköszöni segítségét. Szerencsére hamar jobban lesz, csak pihenésre van szüksége.


Közben a csapat befejezte a pakolást. Mazsola örömmel fogadja Marion ajándékát. A ló eléggé megkedvelte a nőt, talán már nem lesz olyan kezelhetetlen, mint eddig.
A csapat visszaindul a táborba.


A katonák gyászos tekintettel nézik bajtársaikat. Könnyes szemekkel búcsúznak el tőlük. Sajnos nincs erejük a testeket eltemetni, ráadásul a hely túl sziklás, szinte lehetetlen sírt ásni nekik. Ha tüzet raknak, a füstöt észrevehetik messziről. Így úgy döntenek, hogy a sziklák közé helyezik a testeket, és úgy búcsúznak el testvéreiktől.


Meeker nem kezd bele a vallatásba, míg a szertartást nem fejezik be. Mindenkiről pár szót mondanak, és sirató dallal búcsúznak el tőlük. Az egész táborra a gyász leple borul rá. Zul'Khugal egy sziklának dőlve pihen a tábortól kicsit messzebb. Most nem akar társaságot.


Pelso egy fatörzsének dőlve pihen, és próbálja kitalálni, hogy miképp kellene bejutni a várba.


Marion, Meeker, és Aedus lassan előkészülnek a kínzáshoz.


A toronit kikötik egy fához, száját betömik, hogy az üvöltése nem szálljon messzire. Felső ruháját már levették róla. A fejvadász egy kulacsot kötött a fogoly feje fölé, hogy amíg a katonák társait siratják, vízcseppekkel tegye elviselhetetlenné az időt. De ez nem törte meg. Némán néz az őt kérdező Aedusrea. A fejvadász bólint egyet, ezek szerint nem lesz egyszerű.
Sisteregve égeti meg húsát az izzó penge. A toroni fájdalmasan felnyög, de üvölteni nem tud a szájába tömött rongy miatt. Nyakán az erek kiduzzadnak, fejéről patakokban folyik az izzadság. Jó fél óra telhetett el, mire a fickó elájult a fájdalomtól. De Meeker nem lesz kegyes hozz. Vizet locsol az arcába, majd miután magához tért folytatja.
A katonák szörnyülködve nézik a szenvedő toronit. Az hörög, rángatózik a fájdalomtól. A helyet belengi az égett bőr, és hús szaga. Az egyik katona elhányja magát.


Hosszú órák múlnak el. Az izzó penge többször lecsap. Égett ujjak esnek a sziklás talajara minden kimondatlan válasz után. A toroni végül feladja, teste elernyed, és többé már nem lehet felébreszteni. A kínzás bizonyos szinten sikeres volt, mert pár dolgot kilehetett szedni belőle.


A kínzás után félórával


A kis csapat, és Marnok ülnek körbe, egymással szemben. A katona a többiekhez képest jó állapotban van, és csak ő tud a katonák közül ervvül.


- Én mutatom, hol bejárat rejtek. De mi nem harcolunk. Fáradt mind. Én is. Mi elmegyünk, ha mutatni nektek rejteket.


Beszédéből egyértelműen kivehető, hogy nem akarnak harcolni.
Közben Aedus elmeséli, hogy a toroniból mit tudtak kiszedni.
Élőholt katonák már nincsenek. A vár támadói aránylag jó harcosok, de nem olyan jók, mint akik a kyr boszorkánymesterrel jöttek. Sajnos azt nem tudták kiszedni belőle, hogy mennyien vannak.
Azt viszont igen, hogy az a nekromanta, aki a holtakat felébresztette, Zhotas Enth’dan. Toroni nekromanta. Azért jött ide, mert egy jóslat szerint itt is eldőlhet a zászlóháború kimenetele. De nem tudja, mit is kell keresnie. A foglyok nagy részét már vasra verve vezetik délfelé rabszolgának. Csak néhány tucat férfit és nőt hagytak itt szolgának. A tiszteket nem végezték ki, és van köztük egy kyr lovag is.


Mindenki beleborzong, mikor a jóslat jön szóba. Ezek szerint igaz lehet? Tényleg véget vethetnek a háborúnak? Fura súly nehezedik mindenki szívére. Valahogy most kezdik megérteni, hogy tetteikkel több ezer ártatlan életét menthetik meg. Csendben mered mindenki maga elé.


PM: Marion, Aedus,Pelso


//off: Döntsétek el, hogy miképp cselekedtek. Ha az alagutat választjátok, nem vihetitek magatokkal a lovakat.//

[HugiLee]

-MArion-

-Ha bemegyünk a várba , a lovakat kinnt kell hagynunk. Bevallom nem lenne kedvemre, hogy távoztunkkor majd gyalogszerrel kelljen menekülnünk. Talán két katonát elrejthetnénk a lovakkal egy biztonságos helyen, a közelben.
Egyébként támogatom a rejtekfolyosó használatát, hisz valószínűleg csekély esélyünk lenne a főkapunk keresztül bejutni.....élve....hacsak nem mi leszünk a visszatérő felderítőcsapat .

Várom a többiek javaslatait.

[revoltz]

Aedus

Mikor Marion elfordulna tőlem megragadom a kezén elég erőteljesen és kissé visszahúzom, nem idegből csak, hogy tudja, hogy kinek fordítson hátat.

- Remélem nem gondoltad, hogy minden jött ment kalandozó cafkának elárulom a titkaim egy mosolyért cserébe... Nem tudom miféle csitri vagy, de velem szemben válogasd meg a szavaid.

Nem szoktam fenyegetni, mert ha nem buta nagyon jól tudja, hogy mi vár rá. Szóval nem is teszek semmit a szavaim végére, egyszerűen elengedem.

Megbeszélés:
- Szerintem is az alagutat válasszuk. De a lovakat el kellene a közelben rejteni, hisz lehet, hogy menekülnünk kell, amikor kifelé tartunk.