A tartomány úr.

[Thor]

Romund

//off: Észrevétel: Elég nagy az erőm (20), így én is úgy gondolom, hogy lazán félre kéne dobnom őket, de azért nem panaszkodom, mert bizonyára a KM kidobálta a dolgokat. //


Torkom szakadtából üvöltök fel, mikor a karomba mélyednek a fenevad agyarai. De nem a fájdalom miatt, hanem a düh és a harag jön ki ilyen módon belőlem. Szerencsére fegyverem betalál, és már nem akarja húsomat a dög. De nem számítok a másik kettőre, és ahogy ledöntenek a lábamról, teljesen meglepődök. Nincs időm gondolkodni, mert ezek a fránya nagyra nőt kutyák ebédnek néznek engem. Már lelki szemeimmel látom, ahogy azok a fogak belémélyednek, de ekkor történik valami. Annyira meglep, hogy egy pillanatig fel sem fogom, hogy már nincs rajtam a két farkas.


Lassan felülök, majd látva, hogy mindenki egyben van, és a farkasok is eliszkoltak, a fejemet vakarom.


- Ez a hely átkozott! - Mondom annyira hangosan, hogy mindenki halja. Majd leteszem a pajzsot magam elé, és a sajgó karomat vizsgálom. Fel kell keresnem a falu papját, nehogy valami korságot elkapjak ezektől a dögöktől. Felveszem a pajzsomat, és hátamra erősítem, majd a csatabárdomat visszadugom az övemre.


Ramnusz kérésére odasietek, és bólintok, mikor azt kéri, hogy fogjam meg a földön fekvő fickót. Viszont, mikor azt kéri, hogy a törpe maradjon itt egyedül, közbe szólok.


- Te tudod testvérem, de szerintem jobb vo’na, ha Kyen is itt maradna. Azok a dögök megtéptek mindannyiunkat. Osztán meg, még a végén elunná itt egyedül magát. – Mondom mosolyogva, pedig a fájdalom az alkaromban nem ad okot a viccelődésre.



Természetesen a fickót óvatosan a vállamra rakom, és elindulok a falu felé vele, vagy amerre Ramnusz mondja.

Útközben csendben ballagok, és finom sörről álmodozom. Ekkor Ramnusz megtöri az egyhangúságomat.


- Boszorkányság, én mondom! Azokat a dögöket démon szállhatta meg. Nem mond el senkinek, de mióta itt vagyunk, mintha valami elvenné az erőmet. Egy hete azok a nagy dögök csak úgy vigyorogtak rám, pedig teljes erőmből vertem be a bamba pofájukat, és még is, mintha sziklát csapkodtam vo’na. Aztán ezek a farkasok. Úgy a földre teremtettek, mintha egyszerű kölök lennék. Te lehet, hogy megátkoztak engem?


És ekkor riadt képpel nézek a testvéremre. Ő már eléggé ismer, láthatja az arcomon, hogy most tényleg megrémültem a gondolattól, hogy megátkoztak.

[Sirak]

<Ramnusz>

//Mekkorak is a farkasok?//

-Kyen-t elküldtem mar elöre, hogy hozzon segitseget. Ha jobbnak latod, akkor persze, inkabb jöjjön a Tomek is.

-Ha te el vagy atkozva, akkor en is. DE szerintem ezzel a hellyel nem stimmel valami. Emlekszel az oroszlanokra? Neked nem volt furcsa hogy halalukig maradtak? Vajon miert harcoltak a vegsökig? Vagy nem is volt idejük eliszkolni? Azt hiszem beszelek a pappal es a vadasszal, körbe szaglaszok mi a fene folyik itt. Boszorkanysag müve lenne? Ha igen, mihamarabb el kene menni innen.

Visszafele az utan elszoritom a verzest a karomban valamivel.

(Nem tudom hogy Tomek jön-e velünk, szerintem ez az ö döntese lesz hogy jön vagy marad)

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla - hegység Ny-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 20. napja. A vas órája(10)
Thor, Sirak , Woftern (NJK), Flame (NJK)
_______________________________________________________________________________________________

//A vér ritmusos rész elsődlegesen költői fordulat volt. Amúgy mikor hevesen dobog a szíved hallod ahogy áramlik a vér az ereidben a dobhártyán. Legalább is én néha szoktam hallani. Ennek van egy ritmusa. Állandó és lényegében soha nem változik. Az, hogy ezzel a szófordulatommal mit kezdtek az a ti dolgotok.
A farkasok mérete.: Átlagos méretűek mint az európai vagy inkább mint az észak amerikai példányok. Durván 70 kilósak voltak. Egy tucatnyian (12) voltak az elején. Öt példány menekül. Hét fekszik a földön. Hármat Kyen karaktere terített le.
Romund földre lökése.: Tény, nagy az ereje. Viszont összesen 140 kg-nyi súly vágódott a mellkasának nem kis sebességgel. Ez azért megérdemel egy két mínuszpontot. tehát már dobni kell, hogy talpon marad-e. A dobás eredményét olvashattad.

Halkan hozzá tenném írtam farkasok támadtak nem kóbor kutyák.//



Hét farkas teteme található körülöttetek. Ebből hármat nyílvessző terítet le. Öt farkas menekül. Kyen az íját kezében tartva fut felétek, hogy leküzdje a hátralévő távolságot hozzátok. Mögötte kőhajításnyira fél tucat katona siet felétek.



//Holnap írok egy hosszabb írást az eddigi párbeszédek alapján. Ha még hozzá tennétek valamit nyugodtan.//

[Flame]

< Csontzúzó Tomek >

// off Most Romund vagy Ramnusz nevében írtál Sirak ??? Merthogy kettővel ezelőtt a posztod kezdetén a név nem stimmel ...

Vérköd kerül a szemeim elé amikor a farkas belém mar. Ezt a lehető leghamarabb értő kezeknek kell ellátnia. Ha a szolgálat végén visszaérünk a szállásunkra akkor okvetlenül megmutatom, a sebeimet eddig is ellátó papnak.

- Megfutamodtak a toportyánok ! Én és Én harcos társim megfutamitánk Őket ! Miután felfogák hogy kikkel is harcolának, Énvelem és Én barátimmal, menten nyakukba szedék az Ők lábaikat és elkushadának innen !

Körbejárom az elhullott állatokat, és ha valamelyikben még találok életet, akkor nyomban átpenderítem az örök vadászmezőkre. Felettébb gyanús nekem a farkasok szokatlan viselkedése. ismereteim szerint ritka, de nem elképzelhetetlen a farkasok csapatos támadása, de ez a mai szokatlan összhangról tett tanúbizonyságot. Nem szokták ilyen hamar és pláne egyszerre feladni a harcot, inkább küzdenek mindhalálig.
Ezen észrevételeket rögvest meg is osztom társaimmal, miközben megpróbálják ellátni a sebesültet.

- Nem volt Tinéktek is hasonlatos gondolata Én velemmel hogy ez egy irányított támadás lészen mit a vezérük jelére egyszerre hagyának abba és kotródénak elfele ?
Érzem ezen még sokat fogok ezen gondolkodni. Remélem idővel az emlékek újbóli átélésévél sikerül olyan tapasztalatokat leszűrnöm, hogy legközelebb ne tudjanak így meglepni, és reménykedem abban is hogy olyan új momentum jut az eszembe amit a mostani adrenalinnal fűtött állapotomban elkerülte esetleg a figyelmemet.

- Elátkozott hely ? -Kapom fel a fejem Romund mondatára.
- Annál jobb. Sohasem győztem Én még le elátkozott helyek elkorcsosult teremtményeit. A fegyverim súlya préseli majd ki utolsó szuszukat. Tudjátok ez a leggyorsabb út Én nekem és Én társaimnak a hősök csarnokába !

- Elátkozott hely ? - emelem fel a hangomat az erdő felé.
- Bújjatok elő gyáva mihasznák, hogy megküzdjetek ÉN velem és Én barátimmal !
Kicsit várok, gondolom semmi nem történik, ha igen annál jobb.

Miután meghallgatom Ramnusz kérdését, készséggel meghajlok fajtájára nem jellemző bölcsessége előtt. Első a kötelesség, jelen pillanatban pedig ezt úgy tudom legjobban ellátni, ha a favágókkal maradok a váltás megérkeztéig. Túl rövidek a lábaim ahhoz hogy ne lassítsam le a többieket a visszaúton. Jobb szegény embernek ha mihamarább a pap gyógyító kezei közé kerül.
A nap hátralévő részében különösen éberen őrködöm, hogy másnak már ne eshessen semmi bántódása. Mióta új megvilágításban látom a favágást, felettébb érdekes szakmának tartom. Mintha korcs elfecskék csontjait fűrészelnék a közelembe. Mennyei muzsika ez nékem mert mint tudja rólam mindenki, utálom a fákat.
Ha visszaérünk a faluba akkor elláttatom a sebeimet majd kis iszogatás keretében megbeszéljük a többiekkel a nap eseményeit, meg a következtetéseinket.

[Sirak]

<Ramnusz>

//off: Bocs az ujjbotlasert, termeszetesen Romund neveben NEM irok, Ramnuszt akartam irni, es valamiert elirtam. Bocsi.//

[Flame]

< Csontzúzó Tomek >

//off Semmi gond áttolsz a többieknek a magadéból fejenként 1000 xp-t és el is felejtettük

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla - hegység Ny-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 20. napja. A vas órája(10)
Thor, Sirak , Flame
________________________________________________________________________________________________

//Bocsánat a kihagyásokért hosszú fárasztó napok állnak mögöttem.//

Ramnusz, Romund, Tomek.
Mire fel eszméltek már legalább 10 lábnyira eltávolodtak. Mégse siettek utánuk. Távolodnak. Arra amerről jöttek. A falusiak így biztonságban vannak.

Romund: -EZ A HELY ÁTKOZOTT!!!

Tomek: Elátkozott hely ? *Kapja fel hirtelen a törpe, a felyét.
- Annál jobb. Sohasem győztem Én még le elátkozott helyek elkorcsosult teremtményeit. A fegyverim súlya préseli majd ki utolsó szuszukat. Tudjátok ez a leggyorsabb út Én nekem és Én társaimnak a hősök csarnokába !
Azzal az erdő felé forudl.

Tomek: - ELÁTKOZOTT HELY ? BÚJJATOK ELŐ GYÁVA MIHASZNÁK, HOGY MEGKÜZDJETEK ÉN VELEM ÉS ÉN BARÁTIMMAL !
A hirtelen felgyülemlő feszültséget kiadva magából a törpe visszafordul társai felé.

Tomek: - Megfutamodtak a toportyánok ! Én és Én harcos társim megfutamitánk Őket ! Miután felfogák hogy kikkel is harcolának, Énvelem és Én barátimmal, menten nyakukba szedék az Ők lábaikat és elkushadának innen !
Kyen oda siet mellétek és oldaltáskájából gyolcsot véve elő, szorító kötést rakjon a sebeitekre. Látva, hogy Ramnusz megpróbálja elkötni vérző sebét elsőnek neki segít. Közben Tomek véres lábbal sántikálva el kezdi megnézni él e még valamelyik dög.

Ramnusz: - Kyen hozz segítség...

Ekkor oda ér a hat katona aki veletek együtt őrizték a favágókra. A fejük fölött elnézve látjátok, hogy a többi őr és a fát vágó falusiak mint azt nézik a távolból, hogy mi történik. Az őrség rangidőse is köztük van. A törpe felé fordulva szólal meg.
- Jelentse az esetet a nagyúrnak. Ezzel majd mi foglalkozunk.
Azzal int az egyik katonának, hogy vigye be az idegent a faluba. Másik kettőnek, hogy gondoskodjon a farkas tetemekről. Ő maga és még két katona visszatért a favágókhoz.

Bicegve elindultok vissza a faluba. Útközben beszélgettek.

Ramnusz: -Romund, van tipped miért futamodtak meg a farkasok?

Romunk: - Boszorkányság, én mondom! Azokat a dögöket démon szállhatta meg. Nem mond el senkinek, de mióta itt vagyunk, mintha valami elvenné az erőmet. Egy hete azok a nagy dögök csak úgy vigyorogtak rám, pedig teljes erőmből vertem be a bamba pofájukat, és még is, mintha sziklát csapkodtam vo’na. Aztán ezek a farkasok. Úgy a földre teremtettek, mintha egyszerű kölök lennék. Te lehet, hogy megátkoztak engem?

Ramnusz: -Ha te el vagy átkozva, akkor én is. DE szerintem ezzel a hellyel nem stimmel valami. Emlékszel az oroszlánokra? Neked nem volt furcsa hogy halálukig maradtak? Vajon miért harcoltak a végsőkig? Vagy nem is volt idejük eliszkolni? Azt hiszem beszelek a pappal és a vadásszal, körbe szaglászok mi a fene folyik itt. Boszorkányság műve lenne? Ha igen, mihamarabb el kéne menni innen.

Ramnusz: -Kyen, mi történt a farkasokkal? Marcangoltak, majd hirtelen eliszkolt mind. Mi lelte őket?

Kyen: Nem tudom. Az egyik pillanatban még bőszen támadnak rátok félelmet nem ismerve a következőben meg már fülüket farkukat behúzva iszkolnak el. Valamitől a marcangolás közben összerezzentek majd elfutottak.
Tanácstalanul széttárja a karját és meghúzza a vállát.

Tomek: - Nem volt Tinéktek is hasonlatos gondolata Én velemmel hogy ez egy irányított támadás lészen mit a vezérük jelére egyszerre hagyának abba és kotródénak elfele ?

//Ha szeretnétek még pár szót váltani az ügyről egymás közt megtehetitek. Egy időbe beletelik míg elsántikáltok a faluba.//

Halkan tanakodtok miközben lassan visszasántikáltok a faluba. Kyen az idegent cipelő katonával lépdel, a sebeit egyenlőre nem köti be. Úgy látja nem fog elvérezi, még.

[Thor]

Romund

Végig nézem a testvéremet, de mivel nem látok rajta semmilyen átkos jelet, így kezdek megnyugodni, hogy nem vagyunk átkozottak. Igaz nem tudom, milyen egy megátkozott, de biztos megérezném a bűzös rothadó szagát. Ez kissé megnyugtat, és már mással foglalkozom.


- Igazad van, azok az oroszlánok a végsőkig harcoltak. – Ekkor ér be minket a törpe, és a kérdésére hevesen bólogatok. – Igen, pont erü’l beszé’tünk. Emlékszel, azok a nagy oroszlánok a halálukig harcoltak. Az állat elmenekül, ha bajt szimatol. – És ekkor akaratlanul is a levegőbe szimatolok. – Oszt ezek nem mentek, mintha meg akartak vó’na halni. Azt hiszem teljesítettük a kívánsá’jukat – És felröhögök. – Ezek a mostani dögök, meg egyszerre támadtak, és egyszerre ismerték meg a vas ízét. – Röhögök fel újra. – De mé’rt menekült el mind? – Ekkor megvakarom a fejemet, majd mivel nem jut eszembe semmi, megnyomogatom a sebemet a kezemen, mire fájdalom nyilall végig a testemben, és hamar rájövök, hogy abba kellene hagynom. – Szerintem is menjünk a paphoz, osztán majd az megmondja, hogy átkozott a hely, vagy sem. És, ha átkozott, akkor meg mit csinálunk? – Kiveszem a csatabárdot az övemből. – Ezzel vajon kettéhasíthatom egy démon koponyáját? Mert ha nem, akkor bajban leszünk. – Majd visszarakom a fegyvert a helyére.
Csendben hallgatom a többieket, és közben észreveszem, hogy kezd kiszáradni a torkom. Gyorsan az övemhez nyúlok, de a kulacsot a mezőnél hagytam. Mondjuk nem kár érte, hisz csak víz volt benne. Megpróbálok nem gondolni az italra, de minél jobban harcolok ellene, annál jobban érzem az ízét a számban. <Finom sör, pálinka, esetleg bor. Vajon a papnál van bor? Biztos!>


- Siessünk a paphoz, mer’ má nagyon fáj a karom. Meg, megkell tudjuk, hogy mi történik. – Majd reménykedve, hogy a többiek is sietősre fogják, kissé gyorsabban szedem a lábam.
A paphoz érve megkérem, hogy nézze meg, nincs e valami korság bennem, illetve valami módon italhoz próbálok jutni.

[Sirak]

<Ramnusz>

-Öszinten szolva Romund, nekem nincs ötletem hogy mi tevök legyünk, en nem szivesen maradnek itt ha nem ez a küldetesünk. De ha igen, többet kell megtudnunk. Hagyjuk is a talalgatasokat, kerdezzünk körbe.
Körbetekintek a többieken, hogy lassam mi van az arcukra irva.
-Igen, jobb lesz ha sietünk. Es en is gyorsabban szedem a labaimat. Aztan eszembe jutnak a törpe kurta labai, es vetek egy pillantast ra hogy birja-e az iramot.

Ha latom hogy nagyon erölködik, nevetek kicsit es megbököm Romundot:
-Te, szerintem ne ilyen gyorsan -török ki nevetesben megint es mutatok Tomekra.
Ne haragudj Tomek, nem akartalak ki nevetni -veszem komolyabbra a hangom eröltetetten- de meg sosem lattam ilyen alakot mint te -megköszörülöm torkomat- erdekes.

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla - hegység Ny-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 20. napja. Az acél órája (13)
Thor, Sirak , Flame (NJK)
________________________________________________________________________________________________

Romund, Ramnusz, Tomek.
Az eseten töprengve lassan visszaértek a faluba. A falusiak össze súgva találgatják ki is lehet az idegen ki a farkasok elől menekült. A falu bejáratánál összegyűltek a pihenős katonák. Ők is azt találgatják ki is lehet a bőr ruhás idegen, miközben el sétáltok mellettük. A falu főterére érve elétek siet a falu papja. Hamar betessékel titeket a templomba. Azon belül az egyik vándoroknak fenntartott hálóhelyiségbe. Kyen és a katona egy másik szobába viszik a sebesült idegent. Közben a pap beköti sebeitek, majd magatokra hagy, hogy megnézze mi van az ismeretlennel. Vele együtt Tomek is távozik. Egy fertály órán belül vissza is térsz. (15p.)

Tomek.
Sebed bekötése után a pap nyomában kilépsz a szobából. El mész megkeresni a nagyurat, hogy szólj az estről. Ahogy kilépsz a templomból szembe találod magad a fiával. Ép a templom felé halad a tér közepén. Elé bicegsz és pár szóban összefoglalod mi is történt a mezőn. Az uraság fia egy biccentéssel nyugtázza a beszámolót majd visszaindul ahonnan jött. Példáját követve visszatérsz a templomba, mivel letudva érzed az urak felé a jelentést.

Romund, Ramnusz, Tomek
//Itt még van lehetőség a megkezdett beszélgetés fojtatására. Igény szerint nyugodtan nyissatok hozzá külön idősíkot. Kb 2 – 2,5 óra nyugodt beszélgetés áll rendelkezésre.//

Friss kötéssel a sebeteken várjátok, hogy vissza térjen a pap. A szobában lassan egyre kevesebb a fény. Odakint már lemenőben a nap. Lassan eltűnik majd a hegy ormai mögött. A katona ki idáig cipelte az idegent már rég visszatért csapatához. Kyen meg az öreg pap meg kisem tette a lábát a szomszéd szobából. Folyamatos halk mormogás és fojtott beszélgetés hallatszik csak át. Úgy döntötök egyenlőre jobb nem zavarni őket. Úgy is csak útban lennétek.

Épp egy rövid szünet közepén vagytok a beszélgetésben. Emésztitek az eddig megbeszélteket. A szomszéd helységből továbbra is csak a halk zsolozsmázás hallatszik át. Váratlanul abba marad. Hosszúra nyúlt pillanatig néma csend uralja a kistemplomot. Aztán ugyanilyen váratlanul dulakodás hallatszik. Fa csúszik és koppan fán. Majd egy test puffanása a padlón.

//Dobjon mindenki: Kezdeményezést, //

[Flame]

< Csontzúzó Tomek >

Ké: 36 + 8 = 44 ( Ez fegyver nélkül ha mégis fegyverrel gondoltad akkor +2 a dobáshoz )

( http://invisiblecastle.com/roller/view/3813779/ )

[Thor]

Romund

Szótlanul tűröm, ha fáj, mikor a pap bekötözi a sebemet. Miután végzett, megtapogatom a kötést, és mosolyogva nyugtázom, hogy ez is le van tudva. Szólnék a papnak, hogy nincs-e véletlenül egy kancsó bora, de sajnos látszik, hogy sok dolga akad, így nem zavarom. Miután lecsendesedik a helyiség, egy ideig szótlanul ülök, és a csatabárdomat babrálom, majd egyszer csak egy kérdés tőr ki belőlem.


- Te Tomek, nálatok a húsos asszonyállatok a szépségek, vagy mint az elfeknél, a zörgő csontú élőholt asszonyok? Azt hallottam, hogy az elf férfiak a sápadt bőrű, vézna gebékre ugranak. – Ekkor gúnyosan felnevetek, jelezvén véleményemet róluk. – De szerencsére az embereknél van igazi fogdosni való. Múltkor is egyiknek belecsíptem a sej hajába, oszt olyan pofont lekevert, még este is sajgott az állam. Na, az ilyen a jó nő. Nem az, amelyiket kicsit megöleled, és már reccsen a csontja, mint a száraz faág.


Megvárom Tomek reagálást, majd már folytatnám ezzel a témával, de ekkor látom testvérem gondolkozó arcát, így abba hagyom és a mai támadásra térek rá.


- Azt hittem azokat karcolás nélkül belezzük ki, de azok a dögök nagyon gyorsak vo’tak. De az istenek megint velünk vo’tak. – Ekkor végig húzom a kezemet a csatabárd élén. – Te Ramnusz, ezek a vad ebek nagyon rendezettek vo’tak. Még belém sem tudtál ilyen engedelmességet verni. Néha szégyellem is magam miatta, mikor bajt hozok a fejedre. Persze csak miután kijózanodtam. – És mosolyogva ránézek a testvéremre. – A disznó ól falát sem szakítottam vo’na ki, csak az a rühes disznaja beleharapott a combomba, persze, hogy dühömben arrébb löktem a dögöt. Arról ma’ nem tehetek, hogy olyan gyengére csinálták a falat. Tudom, minek feküdtem közéjük? Igazából magam sem tudom. Szerintem abban a kancsó pálinkában vo’t valami.



Mikor a dulakodás hangját meghallom.


Mivel harcoltam ma, ezért az alapnál kissé jobban forr a vérem, és a dulakodás hallatán azonnal csatabárdomhoz, és pajzsomhoz nyúlok. Ránézek Ramnuszra. És, ha bólint, megnézem mi történik, persze óvatosan.


Kezdeményező érték:
fegyver nélkül: 32+4=36
Fegyverrel: 40+4=44

[Sirak]

<Ramnusz>

Bar en nem akartam kinnt varakozni, es konyitok is egy kicsit a gyogyitashoz, bennt akartam lenni a pappal a szobaban, addig is tudtunk volna beszelgetni. De ugy tünik a pap ugy gondolta halaszthato a dolog.

//off: egyebkent nem kaptam informaciot az idegen allapotarol, amit mar akkor kertem amikor elmentek a farkasok//

Romundnak valasz:
Felnevetek s azt mondom- szerintem abban a kancsoban mar reg nincs semmi, annyira a fenekere neztel, hogy csodalkozom hogy nem egy hazat döntöttel le- s nevetek tovabb mikor eszembe jut az a nap.
Majd komolyabbra veszem a szot- de igaz, valami vagy valaki megbabonazta azokat a vadakat.

Ekkor meghalljuk a dulakodast, egyböl egy hajitobardert nyulok, es biccentek Romundnak.

[Pelso]

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
Erigow, Mivaxia tartomány K-i határán, Seoxla - hegység Ny-i lejtőin.
Pyr.sz. 3698 Áradás hava 20. napja. Az acél órája (13)
Thor, Sirak , Flame
________________________________________________________________________________________________

//off. A z idegen állapotának leírását benéztem. Bocs. A karján és a vállán sérült meg.
A pap meg harcosnak nézet, nem kuruzslónak így eszébe se jutott, hogy segíts neki. //

Romund, Ramnusz, Tomek

A puffanást halva összenéztek. Mind fegyverhez kaptok és megindultok a szomszéd szoba felé. Elsőnek Tomek ér az ajtóhoz. Újra összenéztek. Az eltökéltséget olvassátok ki egymás szeméből, hogy bármi legen is bent megbirkóztok vele. Még ha az egy elejtett kancsó is.

A törpe felrántja az ajtót. Fegyverrel a kézben megindultok a szobába.
- MEGÁLJ!!!
Zendül egy mély hang . Önkéntelenül is engedelmeskedtek az egész szobát betöltő hangnak.
- TEGYÉTEK LE A FEGYVERET.
A hang nem hangos, de még is erőt hordoz és betölti az egész teret. A szoba másik feléből érkezik. A falupapja lehet a hang forrása de az ő hangja rekedtes és suttogós volt még tegnap. Ennek ellenére tudjátok csak is ő lehet az. Egy fehér szemcsés porból //Érzitek a levegőben a só illatát.// rajzolt kör közepén áll. Kezében a medálja fényesen világít. A furcsa fényben mintha nagyobb lenne. A bútorozatlan szobában egyenesen óriás. A teremben ugyanebből a porból különböző jelek és körök tucatjait rótták fel. Első ránézésre szabálytalan összevisszaságban másfél láb//1,5m// magas gyertyák sorakoznak egy – egy jel közepén. Oldalukon és lábuknál kaotikus formákban gyűlik a lefolyó viasz.

A szoba közepén két kör található egymásban, alig két lépésnyire a paptól. A külső kört a teremben található kisebb jelek tucatjai veszik körbe és sértetlen. A belső kör körül csak négy jel van de a kör és az egyik jel megsérült. A sérült jel mellet fekszik Kyen. Rajta térdel a megmentett idegen. Ball kezével a feje fölött a padlóhoz szorítja Kyen mindkét kezét jobbjával épp előrántotta a félelf tőrét. A tekintete ellenben rátok szegeződik. Bőre sápadt arca hosszas fájdalmaktól elgyötört. Mindkét szeme teljesen fekete. Felületén visszatükröződnek a gyertyák fényei. Még sem láttok egy árnyékot sem a szobában.
- DÉMON-SZÁLLTA MEG. A FEGYVERETEK NEM ÁRTHAT A DÉMONNAK CSAK AZ ÁRTATLANNAK.

[Sirak]

<Ramnusz>

//off: Sejtettem hogy nem hobbi orvosnak nezett, csak benn akartam lenni, mivel ha nem sulyos az allapota akkor addig tudtam volna beszelgetni a pappal, de ha meg sulyos akkor meg tanulhattam volna vagy isteni csodat lathattam volna.//

-ES MEG IS MIT AKAR ATYAM? HOGY RABASZELJEM A SZEP SZORA?

Egy gyors valaszt megvarok, ha nem jön egyböl akkor:
-Kapjatok el, ne sebesitsetek meg nagyon. GYERÜNK!
Es abban a pillanatban ahogy kialtom hogy "GYERÜNK" egy hajitobardot dobok az idegennek, a fegyvertarto vallat celzom.
Majd elöveszem az ijamat es keszen allok vele ha szükseges (menekülni probal vagy rosszabbul allnak a tarsaim).