Fior-Sha Kryel
A kocsmában töltött idő sok-sok zenével telt. Reggel van. Egy egész éjszakát átmulattam. A szálásomra sietek, és a fogadóst kifizetem. Megkérem, hogy a szálásomat tartsa fent, a holmimat és a lovamat meg tartsa biztonságba.
A szobámba megmosdok, összekészülődök, majd indulás előtt lantomat a kezembe veszem és halk egy zenébe kezdek. Egy imádságot dalolok, mivel megkérem Alborne-t, hogy segítsen energiáimat újratölteni. Indulást úgy időzítem, hogy a levéltárba még be tudjak menni. Nem érdekel, hogy milyen korán van. Nemesi mivoltomra hivatkozva azonnali fogadást kérek, és kikérem a felkutatandó hajó kapitányának (a magiszternek) minden feljegyzett iratát tanulmányozásra. Csak átsiklok a lapokon, úgy, hogy az elmémbe zárom és tanulmányt készítek a jegyzetekről. (Majd a hajóúton tanulmányozom Ybonnal.)
//off : Mindenesetre politika képességemet használom a hozzáférésekhez//
A találkozási pontra kissé késve érkezek. Út közben egy két gyümölcsöt, cipót veszek és egy könnyebb borért is beugrok. A hajóig való utunkon a fáradtsággal küszködve, csendben haladok. Mikor körbevezettek a hajón, keresek magamnak egy helyet, ahol később megpihenhetek. Nem óhajtok a minimálisnál többet pihenni, a fáradtság tompítja az elmét. Miután pihentem, felkeresem Ybon-t, hogy ha van kedve akkor erről a magiszterről (persze ha tudtam róla bármi infót is összeszedni) megtudhatunk együtt valamit, mert csak mégis többet tud a magiszterekről mint én, vagy bárki a társaságunkban.
//off.: Itt megidézem az iratokat illúzió formájában/
A hajóút kissé megvisel. Amint lehet alkoholhoz nyúlok, illetve zenélgetek. Bár nem most utazom először hajón, de ilyen kicsin…
A hajón való beszélgetés közben:
Figyelmesen hallgatom Ybon szavait. Nem akarok senki előtt se szólni, ezért csak akkor teszem meg, ha van egy kis szünet.
Amikor szóhoz jutok:
- Ami a csapdákat illeti, nem vagyok jártas a keresésükben, sem a likvidálásukban, viszont legyen egy tárgy mechanikus, vagy mágikus, én azt áttetszővé teszem, ha kell. Ha másra nem, arra jó, hogy megtudjuk mi vár ránk. Ne feledjük el, az a hajó kihalt. Mi van, ha bezárkózott a legénység és belülről is intézkedtek a biztonságról? Viszont jó volna felkészülni arra, hogy mi van akkor, ha az egyik szellemhajó legenda itt életre kelt?
A szárazföldre érve leülök egy kényelmesnek tűnő szikla kinövésnek, jó nagyot nyújtózva élvezem, hogy nem hánykolódik alattunk a tenger. Mikor útnak indulunk, nem igyekszem legelöl menni. „Lassan járj, tovább élsz” elvet vallva haladok, inkább a környezetre fókuszálva, figyelve azt. Kezembe nyílpuskámat felajzva tartva bandukolok. Társam figyelmeztetésére eszmélek…
<Mi ez a furcsa szerzet?> gondolom magamba, és már készítem a tanulmányt a lényről. (2Mp) Kérdésére már nyitnám is a számat:
- A…- de tanult társam gyorsabb volt nálam – ...sztal. De mond talányok ismerője, ki az ki nekünk fejtörőket ad, és milyen névre hallgat?