Életút

[Pelso]

<Pelso(....)>

*A kikötőben szó nélkül követem a katonákat. Közben pattanásig feszült idegekkel kémlelem a környéket. Kezemet a késeimen nyugtatom. A hajón a mágiával hajtott lapátok lekötnek de nem eléggé. Azért már kezdek megnyugodni. Végül is a fogadóbizottság elénk jött és úton vagyunk a menedékre. Nagy baj már úgysem lehet. Irány a város. Úgy is oda készülünk.
A hajón. Skinernek.
- Hatásvadász látvány az biztos.
*Elgondolkozva tekintek a szobrokra.
- A kapitány nem izgat. Így nem is gondolok róla semmit.
* Tekintetem elszakítom a városkapuról és Skinerre nézek.
- A vonaton csak ti voltatok érdekesek. Más nem. És szerintem nem voltak kevesen, ha mi nem vagyunk ott még tán le is gyűrtek volna kettőtöket. Elég átgondolt támadásnak tűnt. Csak azzal nem számoltak, hogy lesz más utas is aki ébren marad kettőtökön kívül. Vagy, hogy első dolga lesz rájuk rontani.
*Úja vissza nézek a városra. Nagylevegőt veszek és lassan fújom ki ahogy újra végignézek a városon.
- Engem inkább más foglalkoztat. Ez.
*A város felé intek.
- Csodálatos látvány. Határtalan lehetőség rejtőzik minden sarok. Mi meg azért jöttünk, hogy mindent megtegyünk azért, hogy megragadjuk.
<...Hatás vadász szobrok nem mondom... No csak nem itt megyünk a városba?... Na akkor merre?... Aha... Hát itt meggyünkbe... Víz??... Miért öntenek ide ennyi vizet. A hajó úszik és a fedélzetre nem jut belőle?!?...Ohh!!!... Jé emelkedünk... Hova jutottunk? Ezek meg ki?....>
*Miután rögzítették a hajót a parthoz, ellenkezés nélkül hagyom, hogy oda kísérjenek ahova akarnak. A terembe érve látva a gyümölcstálakat oda lépek melléjük. Kiválasztok párat amit ismerek. Megszagolom, majd ha ismerős az illata is akkor fogyasztok belőlük. Az italokkal is így teszek. Várva, hogy valaki megérkezzen a vendéglátóink közül. Szerencsére nem várat magára sokat. Mikor végre megérkezik leteszem a kezem ügyében lévő gyümölcsöket és kupát. Aztán Sirak mellé lépek. Mondókáját nem szakítom meg.
<... Nem tesz semmit... Kedvenc hobbink fiatal lánykák megmentése... Na ez is kezdi a bosszút... Még a végén nézhetünk másik menedék után... Huu.... Jól van. Ő úgy fest nem akar még meghalni... Remek.... Biztos meg vannak erre az emberei és nem min vagyunk azok... Helyes... Tökös legények?... Nocsak csak nem máris lesz munkánk?... Jól hangzik...>
*Mikor a szolga behozza a ládát megnézem magamnak de nem igazán törődöm vele. Jobban leköt a láda tartalma. Mikor megmutatják ránézek Sirakra. Majd vissza.
<... Egész szép summa jutalomnak... Elfogadom... Ezzel el lennénk egy darabig...Mi van?!?... Vegyük el a pénzt és menyünk vagy hagyjuk ott és dolgozzunk neki még többért? ... Minek hozta egyáltalán ide a ládát?...>
*Közelebb hajolok Sirakhoz majd összesúgok vele.
- Szerintem elfogadhatjuk az úr ajánlatát. Úgy is munkáért jöttünk. Ő meg munkát ad.
*Ha sirak is rábólint akkor Zethus felé fordulok. //Szerintem hallgatás beleegyezés.//
- Elfogadjuk a munkát.

[Thor]

//off:olvassatok légyszi emailt //

[Thor]

//off: email //


Caleum. Ezt a nevet halva sokan jókedvre derülnek. A szép utcái, tiszta terei, művészi szobrai, és persze a gyönyörű hölgyek, kik csekély adományért cserébe boldoggá teszik azt, kikre ráfér. De van egy réteg, kiknek nem csal mosolyt az arcára e név. Inkább csendben hallgatnak, és azt figyelik, mikor mozdul meg az árnyék rendellenesen. Mikor csillan meg a hideg pengén a hold fénye, és mikor árulja el magát a halál szolgája. Igen, jól gondolod, ez egy kettős réteg. Fejvadász és testőr örökös játszmája. A tábla a város, a bábuk pedig már felállítva. Már csak az a kérdés, melyik oldal irányítói lépnek ügyesebben.



Hajnali 2 óra TÉL



Csillagok milliárdjai tekintenek le a város utcáira. De hiába ragyognak gyémántként az égen, ebben a hidegben senki nem sétál az utcákon. Csak a hóember van egyedül kint, de az sem az eget fürkészi, hanem fáradhatatlanul néz az utca sötétjébe, mintha várna valakire. Az őrök is bebújtak a vackukba, és a jó kis tűz mellett ütik el az idejüket.

De ekkor egy árnyék mozdul meg a sötétben. Lassú léptekkel halad tulajdonosa egy kietlen sikátorban. Nincs fény a közelben, de szeme hozzá szokott a fény nélküli világhoz. Ruházata egyszerű, fekete akár a bőre. Arca bebugyolálva, hogy védje a hidegtől, és senki se ismerje fel. Egy vasajtó előtt áll meg. Szemeivel a sikátor két végét fürkészi, de nincs mozgás. Elméletileg könnyen nyitható az ajtó, de a hideg miatt félő, hogy befagyott a zár. Ha a szellemek vele vannak, akkor ki tudja nyitni az ajtót.



//off: Szerezd meg a nyakláncot Adips kereskedőtől. A medál és a nyaklánc mindig a nyakában lóg//

[Gorodak]

- Dink -

Ovatosan körbe szemlélek és mikor már biztos vagyok dolgomban akkor surranok az ajtohoz anyira halkan amennyire a szél és a ho engedi..
< Rohadt egy idő, de legalább ez eltereli majd a figyelmet rólam, csak az a rohadt ajtó ne nyikorogjon és ne legyen szét fagyva különben bajaban leszek... >
Előveszem a szerszámaimat és kezdek probálkozni az ajtó kinyitásával. Igyekszem minnél gyorsabban és hallkan dolgozni miközben néha fel pillantok, hogy még nics senki itt a környéken, majd nyitom az ajtot, de még mielöt bármit tennék meg mered a kezem és ha risztos, gyorsan, az ajto alá nézek hátha észre veszek valamit, majd fel , hogy nics e csengő, ami jlezné a belépest, ha szerencsém van még egy gyors pillantás körbe és emgyek beflé az ajtón, miuzán, de haéégattam rajté és néztem a kulcs jukon,
HA nem látok fényt akkor már surranok is befelé...
< Remélem jó mélyen alszanak, nincs kedvem semmiféle harchoz, goyrsan be és ki aztán, otthon a jó meleeg ágy vár, már ha az marha befütött... hm... Na gyerünk.. >

zárnyitás: 3
Dobás: 1+7+9=18

< Reméelm szerencsém lesz és az a némber is alszik, remélem lesz olyan hiú és az ékszerével alszik, csak hogy ne legyen olyan könnyű dolgom... >
Amikor végzek azjó kinyitásával ovatosan kicsitom résnyire elösször gyorsan köörbe kunkantok, majd ha nem nyikorog az ajto gyorsan és hallkan bemegyek majd be csukom magam mögött az ajtott, lopakodva és ügyelve, higy az árnyékban maradjak el indulok célom felé...

Lopakodás rejtözködés: 4
Dobás: 4+2+10+5=21

Mikor sikerül beljebbjutni és kezdi át járni a véremet a meleg és az izgalom, de hamar gyorsan felmérem a terepet és megyek a dolgomra, határozott de halkan mozgok a lakásba igyekszem minden fel mérni mi hol van ami még jól jöhet meg hátha találok valami érdekeset...


< Már biztosan alszik vajonmelyik lehet a szobálya, remélem úri hölgynek hiszi magát és van neki olyan kis piperés szekrénye meg tükre, akkor talá mázlim lesz és egy dobozba teszi a nyakláncot ha nem az peh.Vajon miért kelhet ez a fönöknek, bár igazából nem érdekel,a munka az munka ha lopásról, ha gyilkoságról van szó a többi meg legyen a fünül gondja és csak elvégzem a munkát amilyen jól csak tudom... >

Na lássuk, most merre!
Mi után meg találtam a szobűkat ovatosan benézegetek , hogy ki van bent ahogy meg találom a nő szobálytát, ovatosan megnézem magamnak az ajtot < NEm kellenem a meglepetések , remélem nem nykorog, bár ilyen szép lánynak biztos uri szobálya van > Ovatosan ki nyitom az ajtaját és hamar fel mérem még az ajtoból mely csak résnyire nyitok ki elösször a terepet, mitán ez meg van mint valami árnyék megyek az asztal felé, ha van és körbe nézek ott... <Remélem szerencsem lesz bár nem hiszem, > Elösször nem is nyulok semmihez, majd oda sétálok hallkan a lányhoz és a nyakára pillantok még mielött bármihez hozzá nyulnék...

// Az egyik skorpi fel van ajzva, hogy ha meg lepi lenne, ez persz ugy is van rögzitva, hogy jó legyen a számszer ij most nincs nálam, mert az tul nagy és ennél a melonál hátráltatna csak a mozgásban, így azt a sikátorban hagytam fel ajzva és elrejtve, hogy ha menekülni kell akkor, hasznot hozzo nekem... //

[Thor]

//off: email//


A férfi előveszi a tolvajkulcsot, és a zárhoz hajol. Óvatosan kotorászik a zárban, majd egyszer csak megakad a kampó. Mosoly jelenik meg egy pillanatra az arcán. Ahhoz képest, hogy le vannak fagyva az ujjai, elég hamar megtalálta a zár gyenge pontját. Innen már csak abban kell reménykedni, hogy nincs befagyva. Óvatosan elfordítja, és hamar hallatszik a zár halkan kattanó, tolvajok számára a muzsika hangja. Szerencsére rendesen beolajozták, így nem fagyott be. Dink, mivel ez a fickó neve, óvatosan behallgatózik, és mivel semmi hangot nem hall, benyit, nincs nyikorgás. Egy sötét konyhában találja magát. Csak a hold fénye ad némi világosságot. Hamar beoson, és becsukja maga után az ajtót, hogy a hideg ne árulja el. Egy kis ideig vár. Meg kell szoknia a sötétséget, mert még a végén lever valamit, és vége a küldetésnek. Lassan kibontakozik előtte a helyiség. Igaz nem részletesen, de neki bőven elegek a körvonalak.


Lassan halad, egészen az ajtóig. A rajz szerint, amit még tegnap megtanult, egy előtérbe kerül az ajtón át, ahonnan egy lépcső vezet fel a felső szintre. Óvatosan kinyitja az ajtót, és szerencséjére csendben történik. De, ahogy kinyílik, lámpás fénye szivárog be a résen. Riadtan áll meg, de nem történik semmi. Lassan kijjebb nyitja, hogy kiláthasson a résen. Egy nagyjából 10x10 m-es szobát lát. A falain díszes képek, a kőpadlón barna, mintás szőnyeg. A terem közepén egy falépcső vezet fel az emeletre. A fény a földszinten, a lépcső mellett lévő falon lógó lámpásból árad. És azonnal meglátja az őrt is. A lépcső egyik alsó fokán ül, nekitámaszkodva a korlátnak, mely művészien faragott, és halk szuszogás hallatva, lehajtott fejjel alszik. Szürke szövetruhát hord. Teste vaskos, egy átlagos bőrű (emberi) morat. Egyszerű bakancs van a lábán.


A fejvadász egy ideig vár, majd lopakodva elindul kezében a felajzott fegyverrel. Lassan lépked, és mikor az őr mellé ér, még óvatosabbra veszi a lépteit. Elég buta képe van a fickónak. Ahogy elhalad mellette, egy buzogányt vesz észre a lépcsőre fektetve. Valószínű kényelmetlen volt az övébe dugva. Végig feszülten figyel, csak egy mozdulat az őrtől, és fegyvere halálos fullánkja fog a felébredő testébe fúródni.


Sikeresen felér az emeletre. Szerencsére tudja, merre kell menni, mert több ajtó is sorakozik a folyosón, és idő lenne, míg mindet átnézné. Ráadásul ő nem tolvaj. Ha az lenne, biztos végig nézné a szobákat. De ez különbözteti meg a tolvajt a fejvadásztól. Egy jó fejvadász csak a küldetésre összpontosít. Persze előfordulhat, hogy a küldetés, rablás. Azonnal az adott irányba indul, majd hamar meg is áll, egy sima faajtó előtt. Réz kilincs és alatta a kulcslyuk, melyet egy réz lap takar. Dink, először hallgatózik, majd miután nem hall semmit, óvatosan lenyomja a kilincset. Az ajtó enged, szerencsére nincs bezárva.


Belépve a szobába, egy hálószoba képe fogadja. Már amennyire lehet látni a hold fényében. Szerencsére nincs a spaletta behajtva, különben nagyon sötét lenne. A szoba közepén egy nagy ágy, benne a nő alszik csendesen. Jobbra egy cserépkályha, mely kellemes meleget ont ki magából. Balra szekrény, és a pipere asztal nagytükörrel. Már épp indulna az asztalhoz, de megáll. Valahogy érzi, hogy nem ott van. Így először az ágyhoz közelít. Az mellett egy kis éjjeli szekrény rajta egy olajlámpással, de nem világít. A nő a hátán fekszik. Barna hosszú haja kiengedve pihen a párnán, középkorú nő. Szépnek mondható, már amennyire látható. Egy sötétmedve bundába takarózik. És igen, a megérzés jó volt. A nő nyakában ott a nyaklánc, és a medál a keblei közt pihen. Igaz nem volt kikötve, hogy a nőnek sértetlennek kell lennie, de ez most egy vizsga. És az a legjobb, ha mint egy szellem jár a házba. Senki nem tudja meg, hogy itt járt. Igaz, még le kell venni a nyakáról az ékszert.



//off: Légy szíves azt is írd le, hogy mit csinál a karaktered, ha felébredne a nő. És persze dobj a megbeszéltek szerint próbát//

[Gorodak]

- Dink -

< Ez az néha csak a meg érzésekre kell hallgatni, na jó, de hogy is veszem én ezt el... hm, ha fel ébred meg hall, ha nem akkor meg úszta, nem volt le kötve hála az égnek, hogy élve kell hagyni a lányt, de jobb benyomást tennék a főnökre, ha életben maradna így jelezve nem cselekszem feleslegesen... De most munkára >
Gyorsan végig gondolom a dolgokat, majd a nyílpuskát fel ajzva hagyom, de le rakom, hogy mind két kezemet tudjam használni, először óvatosan ki kapcsolom a nyakláncot, majd amikor kicsit is mozdul azzal egy időben kicsit el veszem a nyakláncoz, ha úgy látom akkor egyből el is veszem, de nagyon óvatosan és figyelve fel ne ébredjen.

Szinte vissza fojtott lélegzettel és nagy óvatossággal próbálom el venni a nyakláncot, miközben az idegem is meg feszülnek, hogy ha fel ébredne egyből eltörjem a nyakát, nehogy egy hang is el hagyhassa az ajkait...
Ahogy meg szerzem az erre szánt kis erszénykébe süllyesztem nagy gonddal, hogy el ne vesszen

Dobások: A nyaklánc megszerzésére...
első: 1+2+5+7=15
Második: 6+10+1+8=25
Harmadik: 7+9+5+7=28

< Ha nem sikerül ide adnod ezt nekem anélkül, hogy fel ébrednél hamar a más világon fogod magad találni kedves >
igyekszem koncentrálni és felkészülni mindenre, de most szinte csak a nyakláncra és a lány mozgására figyelek...
Ha fel ébrdne azzal a mozdulatra, hogy rám néz már töröm is ki a nyakát időt sem engedve neki a meg szolalásra, vagy egy hang ki adására, de még mozgásra sem...

Miután megszereztem nagyon halkan és óvatosan ki megyek a szobából és be csukom hangtalanul az ajtót magam után, majd gyorsan végiggondolom, merre lenne a legrövidebb kiút, ha nincs más akkor a nyílpuskámmal a kezemben, amit nem hagytam a nő szobájában megyek vissza hangtalan az őr felé, az őrre és a bútorokra különösen ügyelve próbálom ki kerülni az ört és a tárgyakat hangtalan, mintha, csak a lágy szél lennék a kihalt temetőben...

Majd olyan hakan mint ahogy érkeztem hagyom el a házat, de az ajtot magam után, még a zárt is vissza zárom, hogy ne keltsek gyanut, majd a sikátor felé veszem az írányt ahova a vadász nyilpuskát rejtettem, Elmegyek érte, majd el bujok várok egy fél órát elbuja hátha valaki követett és akit át küldök istenéhez a másvilágra ha így tett, majd az idöú leteltével elindulok a megbeszéltek alapján... Meg mé mielött hó meber válna belölem...

Lopodzás/ rejtözködés: 7+5+9+3

[Thor]

//off: email //


Óvatosan nyúl a nyaklánc felé, hisz nem akarja, hogy a nő felébredjen. De ahogy megérinti a medált, a nő azonnal mozgolódni kezd. Dink mintha megfagyna áll meg, és reménykedik benne, hogy hamar visszaalszik. Szerencsére pár pillanat múlva, megint mozdulatlanul fekszik a nő. A fejvadász megpróbálja újra. Óvatosan húzza le a feje körül, majd kihúzza a haja alól. És már ott lóg a kezében a nyaklánc a medállal. Így a homályban nem igazán lehet kivenni semmit a medálról, de most nem is ez a lényeg. Hamar belegyömöszöli az erszényébe, és halkan elmegy a szobából, mintha itt sem járt volna.


A lépcsőhöz érve, nyílpuskáját készenlétben tartva néz ki a fal takarása mögül. Szerencsére az őr ugyan úgy ül ott, és halkan szuszog, ahogy alszik. Lassan ellépdel mellette, majd a konyhába lép. Az ajtót óvatosan becsukja maga mögött. Itt kissé hidegebb az idő, mint a hálószobában. Igazából kicsit még maradna a melegben, de menni kell. Kinyitja a hátsó ajtót, majd miután becsukta maga mögött, még vissza is zárja. Siker. Gyorsan elhagyja a sikátort. Kis idő után egy oldalsó utcába megy, majd lélegzet visszafojtva figyel, hogy löveti e valaki. De senki. A küldetés sikerült.


Visszaérve a klánhoz büszkén adja át a klán vezetőjének a medált. A vezető, 50-es éveiben járó onis, zöld bőre van, mely a kopasz fején csillog a viasz miatt. A neve Assa. Ruházata egyszerű bőr. Mosolyogva átveszi tőle a nyakláncot. A medál két galambot ábrázol, ami valószínű egy szerelmes párt akar ábrázolni.


- Jó munkát végeztél fiam. Tudom, hogy ettől a csecsebecsétől nem vált volna meg az a nő. Most fogd, mert neked adom. Ez a bizonyíték, hogy érdemes vagy a klán nevére. A mai naptól fogva az „Árnyak” (ez a klán neve) megbecsült tagja vagy. Ne feledd, ha bajba kerülsz, segítünk, de a legfontosabb mindig a klán létezésének a titka. Idegen soha ne tudja meg, hogy ki vagy, és a klán is maradjon a titkok homályában.



//off: Pénzt nem kap a karaktered, de 5 TP-t igen, amit el is költhetsz. A nyaklánc egyszerű arany. Értéke 150.000 ARK. //



Egy héttel később



Miután a klán teljes jogú tagja lett, Dink szinte alig bírt magával. Folyamatosan azt várta, mikor kap egy saját küldetést. Minden egyes nap hónapoknak tűntek. Maga a klán székhelye egy földalatti csatornarendszerből átalakított hely, mely nem igazán érdekfeszítő. Dohos levegő, visszhangzó falak, és alacsony, boltíves plafon. A klán tagjainak a nagyobb része általában nincs itt, inkább a várost járja, és néha benéznek, hogy van e valami feladat.


Majd egy szép napon sürgős munkát kap a fejvadász. Izgatottan hallgatta végig Assa mondandóját, de természetesen figyelmesen.


Egy kisebb banda jött össze nem rég a városban, és védelmi pénzekkel kezdtek foglalkozni. Ezzel nem igazán foglalkozott a klán mindaddig, míg belenyúltak a levesükbe. Az árnyak egyik besúgója egyben üzlet tulajdonos is. És ez a kis banda felkereste őt, hogy fizessen nekik védelmi pénzt. Ezzel természetesen kihívták a klán haragját, de nem annyira, hogy Assa a halálukat követelje.


- A feladat nagyon egyszerű. Ma este elmész hozzájuk, és megérteted velük, hogy Abdomen-t hagyják békén. Nem kell megölnöd őket, elég, ha tudtukra adod, hogy őt békén kell hagyni. Persze ha nem nyugszanak, akkor küld őket a másvilágra. Ezt még ma este old meg, mert holnap mennének a védelmi pénzért.



Dink örült az új feladatnak, még ha sietve is kell elvégezni. Majd lesz olyan feladat is, mikor nyugodtan fel tud készülni rá. Szerencséjére szinte mindent tudnak a kis behajtó csapatról, ezt persze Assa el is mondja neki. Öten vannak összesen, és most a búvóhelyükön van mind. Ebből négy agyatlan verő legény. Egy viszont értelmesebbnek néz ki, neki egy pisztolya is van.



Egy órával később


Dink egy havas háztetőn guggol a kémény takarásában. Nem igazán mások elől akar elrejtőzni, hanem a jeges szelet próbálja kijátszani. A környék, ahol van, elég lepukkant. Romos épületek, bedeszkázott ablakok. Eléggé kihaltnak tűnik. De ez nem csoda, hisz a város nyomor negyedében van. Az utcán derékig érő hó, ennek a háznak a teteje néhány helyen beszakadt. A szembe lévő háznak nincs is teteje, de mivel 3 emeletes, így a legfelső emelet szolgáltatja a tetőt, míg be nem szakad az is. De viszont a legalsó emeleten az egyik bedeszkázott ablak mögül fény szivárog ki. És a fejvadász tudja, hogy ott van a kis banda. Már csak egy jó terv kell, és hamar vissza lehet menni a melegbe.


//off: Az a ház, amelyiken a karaktered van 3 emeletes, és teljesen üres. A két ház között kb. 8 méter távolság van. //

[Gorodak]

- Dink -

A medált meg tartom, mint az első küldetésem és a vizsgám elvégzése jeleként, a bal csuklomra rakom rá...

< Ez az végre valami kis feladat, amit rám biznak, most meg mutathatom, hogy mást is meg tudok oldani >
Figyelmesen végig hallgatom Assant minden informácioját...

< hm szoval 5 -en vannak és az egyiknek még piasztolya is van, kérdés, hogy mennyire bánik jól vele... hm ilyen hamar, hm.. kár , hogy nem szoltak elöbb, akkor mokásabb lehetett volna a dolog... >
- Rendben fönök, meg fogják tanulni, hogy rossz helyre tévedtek... -
Majd biccentek tisztelet tudoan és elindulok a banda lako helye felé.
< Nem szeretem a telet, olyankor mindig meg fázok egy egy küldetésnél ahol a türelem a fontos... >
Mielött elindulnék szerzek kölcsön egy éles kést, és ugy kb 20m-er kötelet... Meg némi huzatott amit egyenletesen szét vágok és ezt mind össze pakolva elindulok.

A másik ház tetején jól körbe szemlélem a másik három emeletes házat háta valahol fel lehetne mászni annak a tetejére, illetve messziről körbe sétálom , felmérve az esetleges hátcso kijáratott illetve az ablakok el helyezkedését is.
Ezek után igyekszem ki használni a szél süvitő hangját és a ház falához lopodzok az árnyékos feléről, pr obálva a ház árnyékát is ki használva a falához jutásához, majd probálok az ablak közelébe menni és bekukkantani, úgy hogy nem vegyenek észre, fel mérem a terepet, majd keresek egy ablakot ahol esetlegesen jól hallom a társaság beszélgetését.
Fel mérem, hogy ki milyen veszélyes lehet, nézem ,hogy kin min van az esetleges fegyvereket náluk és a szobában, a butorok elhelyezkedését, és, hogy hány ajto nyilik a szobábol, esetleg lépcső a második emeletre...
Meg nézem isznak, e.
< Remélem ivos kedvükben van a többség úgy mokásabb lesz a buli és meg könnyitenék a dolgomat is, na gyerünk.>
Majd miután jól felmértem a terepet mindent számitásba veszek,majd várok, egészen addig,míg mindenki elalszik, addig ígyekszem a légzésemre figyelni és melegen tartani magam.
< Vajon mennyire vannak szét rohadva a tetön a gerendák, meg menyire nyikoroghat, nem a tető nem jó ötlet, már ha a harmadik emeletett mondhatjuk tetönek. Vajon ez csak a buvó helyük, vagy itt gyülnek össze. Nem is értem őket, vajon a barátunk melyik szavát nem érthették, hogy már védelem allatt áll, s vajon miből gondolják, hogy ők bárkit is meg tudnak védeni másoktól, vagy lehet azért szednek pénz, hogy ők ne okozzanak a boltosnak kellemetlenséget, akkor meg vagy nagyon hülyék vagy nagyon erősek... >

A bejárati ajtót is meg nézem magamnak, hogy nincs e véletlen, csapda felállítva, vagy valami mi zajt csinálna ha be akarnék menni az ajtón, persze ezt csak miután mindenki alszik

< Remélem hamar elalszanak, nincs kedvem orákig fagyoskodni ide kint mert ezeknek szó fosásuk van és ha mázlim van még ört sem állitanak, aki vigyáz a többiekre... Meg talán ha nem mészárolom le őket, akár még hasznunk is lehtne ebből az uj fital klánból, már ha a többi klán nem irtja ki őket. Vajon sikerült másokat is felhuzniuk, de kár, hogy nem tudtam infot gyüjteni...>

Lopodzás/ rejtözködés:
A házhoz: 2+9+3+10
A ház körül: 4+6+8+5
A két skorpit persze felhuztam, ahogya vadász számszer ijat is, összesen 10 nyil van nálam 8 a skorpiokhoz és kettő a vadász szemszer ijhoz. Az egyik skorpió be is van töltve a bizti kedvéért...
A zárat is meg vizsgálom, de valoszinüleg hamar ki tudnám, nyitni ha arról van szó....
Várakozás és onfó gyüjtés közben figyelek a környékre is, hátha észre beszek valaki mást is, esetleg... Illetve, probálok a ház árnyékosabb oldalán maradni.
< Vajon , miért pont itt laknak erre futya, vagy csak itt futnak össze vagy ki tudja, bár nekem ez nem is fontos... Vajon mennyire okos a vezér és mennyire össze szokott és éber csapatról van szó akkora buli lenne, ha össze tudnám kötözni mindnek a kezét és a lábár, meg be kötni a szájuk, majd itt hagyni őket kényelmetlenül, akkor biztos nem tudnának el menni a védelmi pénzért, sőt még mokásabb ha itt maradnék velük és elmesélném nekik, hogy mi is volt a propbléma, amiért gusba vannak kötve, hm söt lehet genyó leszek ha sikerül, és kicsit meg leckéztetem őket meg el szorakozok velük, de azt majd akkor ki találom, ha sikerül meg csinálnom, de lehet okosabbak mint azt gondolom, úgy hogy infó, már amennyit tudok szerezni és kivárok, de utálok a hidegben várni, fhu... >

// Infot gyüjtök a tervemhez, mert nincs kedvem csak ugy be nyitni és beszélgetni, viccesebb dolgot eszeltem ki, de ahoz tudnom kell ezt azt azért várok és figyelek.. //

[Thor]

//off: email //


Sajnos a hideg szél örömét leli a fejvadász sanyargatásában, ezért mikor az elindul felmérni a terepet, még jobban belekezd. Süvítve száguld végig az utcán havat szórva a lopakodó arcába. De az nem foglalkozik a hideggel, töretlenül tapos a hóban, míg el nem éri a házat. Könnyedén felkapaszkodik a kiálló téglákba, és hamar a ház első emeletén találja magát. Végig járja az egészet, és hamar rájön, hogy valaha ez egy fogadó lehetett. Minden emeleten egy nagyszoba középen, ahol lépcső vezet fel az emeletekre. A szobából két irányba folyosó, ahonnan ajtók nyílnak, jobban mondva csak a maradványaik. Az öt fős társaság a földszinten van, szemből nézve a házat balra a folyosó végéből nyíló szobában. Az ajtaja még megvan, igaz már kicsit viseltes állapotban. A szoba mivel a ház végében van, három ablaka van, ami mind be van deszkázva. Az egyik ablak az utcára néz, míg a másik kettő a ház mellett és mögött lévő sikátoros szemét és hó kupacokra. Dink, könnyen feltudja mérni a terepet, mert a kicsiny csapat nem tart attól, hogy ezen a helyen zargatnák őket. Négy dekid és egy morat a csapat létszáma. A négy bőrhajú tipikus verőlegények. Mindegyik zúzófegyvert használ. Az ötödik lehet a vezető, mert nagyon úgy beszélnek vele. Az ő oldalán egy vékony pengéjű kard, és egy pisztoly van felerősítve. Egyébként mindegyik vaskos bundás ruhát hord.
A szoba közepén egy vaskályha ontja a meleget, ők pedig az előtt ülnek, háttal az ajtónak. Még a szobában szalmából készített fekvőhelyek, illetve élelem és bor van.


Éppen azt ünneplik, hogy tökéletesen bevált a tervük. Eddig rájuk járt a rúd, de most újra visszatérhetnek a jólét ösvényére. Olyan kereskedőket fenyegetnek meg, akiknek nincs pénze védelmet fizetni a helyi klánoknak, illetve elég kicsik ahhoz, hogy ne foglalkozzanak velük. Egész későig ünnepelnek, mire végül az utolsó is kidől, mert végül a bor győzött.


Bár nagyon hideg van, és sokat kellett várni a fejvadásznak, még is boldogan nyugtázza, hogy könnyű dolga lesz. A szobában hangosan hortyognak a részegek. Az olajlámpás még világít, és hallatszik, ahogy a kályhában pattog a tűz.

[Gorodak]

- Dink -

<hm.. lám lám a turelem soha sem volt erényem, de a hidegben még rosszabb az egész, de az élet meg tanitot, hogy ne rohannyak a halálba még ha az olyan közel is van, de ti comboráim ha elegett ittatok akkor igen kellemetlen helyzetbe fogtok kerülni... >

Amig várok a kötélböl öt egyenlő hosszu részt vágok és előre elkészitem a hurkokat, hogy már csak meg keljen huzni az áldozatokon , hogy minnél gyorsabban végezhessek a dolgommal és legalább addig is telik az idő, mind ezt hallkan teszem az árnyékban, hogy ne haljon és lásson meg senki...

Össze szedem magam, kicsit kinyutozom és meg feszitem izmaimat, hogy egy kicsit melegebbek legyenek a végagjaim a munkához, hogy ne merevedjenek nagyon...
Majd elindulok lassan, a fogadoban és annak egy másik szobályának az ablakán megyek, be ha nem szögelték, be ha még is akkor a fő bejáraton megyek, be minnél hangtalanabbul, vagy ha van lépcső bármilyen hely helység ahol be juthatok az ő szintük folyósólyára hangtalanul, igyekezve nem zajt csapni és minnél gyorsabban és halkan vissza csukni a bejáraott ahol be jöttem, mjad halkan oda lopodzok az ajtojuk hoz még egyszer körbe nézek és fel mérem a terepet, majd lasan benyitok, de csak résnyire, nyugtázom, hogy mindenki igen mélyen alszik e. Majd neki állok a tervemnek.

Lopodzás: 4+7+9+5

A skorpio a jobb kezemben készen, hogy bárkit a halálba küldjön, elösször a vezérhez megyek, ovatosan a már előre elkészitett kötelet elő véve számára. Hallkan a padlora teszem a skorpiot, de egy karnyujtásnyira csak, hogy ha baj van meg medhessem az életemet, majd gyorsan és ovatosan a kezét és a lábát, a csomogba csusztatom és meg huzom őket, De nem túl szorosan, majd a szájára kötöm a szövet darabott, hogy mukanni se tudjon, majd jobban meg huzom a köteleket, hogy mozdulni se tudjonés a lábát és a kezét közelebb is huzom, ha fel ébredne, rögtön amilyen erősen csak tudo tarkon vágom, nem kimélve, de nem őlve meg, mivel rá szükségem, van...

A többieknél is hallkan, és csendes vagyok! Igyekszem gyorsan haladni mivel öten vannak, de csendben is mivel nem akarom, hogy idő elött még haannyit ittak is fel ébredjenek vagy fel keltsék egy mst, ha ez még is meg történne, mindel végzek zokszo és könyörület nélkül...

Ügyesség Mindere ha kell:
2+8+6+3

Csomozás:
első / a vezér /: 1+7
Második: 2+4
harmadik: 6+2
negyedik2+5
ötödik:7+9

Ha minden sikerült végeznem büszkén nyugtázom a dolgokat, ellemörzöm a csomokat és mindet egymás után igrn erösre hzuzom, hogy fájjon... Majd teszek a tőzre, és meg melegitem, a végtagjaimat, miközben az idiotákat figyelem, a csukja a fejemen van, mivel nem akarom, hogy lássák az arcomat még, nem...

< Meglátjuk mennyire lehetnek hasznomra vagy mennyire jok illetve kiről mit milyen infoik vannak másklánokról, vagy akármiről amiről tudnak, és ha nem veszik komolyan a dolgokat akkor majd véresen komolyra forditom a szót , hogy el jusson a lelkük mélyére a félelem, és a tudatukba, hogy most végük... >
< De elösször hagyom őket hátha felébrednek maguktól a kényelmetlen alvás okozta zavar miatt, de ha nem sem érdekel várok egy két órát mielöt neki kezdek, adig legalább fel melegszem a feladat azon rését már teljesittetem, ezek nem menne sehová, ha én nem akarom. >

Miután tetem a tűzreaz össze alakot egy sarokba huzom lefegyvereve őket a fegyvereiket a másik sarokba téve. A fönöktől eleveszek mindent, rögtön miután meg huztam a köteletit aztán teszek a túzre és a töbitől is leveszek mindentát kutatva mindenüket aki fel ébredne erre, az kap egy jó kis fej ütést hagy kábljon még egy kicsit, ellenörzöm a csomokat ha kell ujra meg huzomvagy ha nagyon erösnek látszik a maradék kötélbol , illetve amin rajta van abbol ujabb gust kötök neki, hogy ne legyen tul könnyü része....
Mindenkit a tűztöl messze a másik oldalra huzok, a fegyvereiket egy szomszédos szobába rakom minden mással együtt amit találtam náluk, majd, kintről be hozok egy kis havat, amiből csinálok kint pár hó golyot mikor be megyek ezeket jól a képükbe vágom, hogy fel ébedjenek velük szemben egy széket teszek a két skorpioban töltények és a vadász számszer ijban is, ami a ezembn van a két nyilpuska meg a földön melletem két oldalt, én a tűzhoz ülük közelebb.

A felébredésüket nyugtázva elekzdek beszlni...

- Nos uraim, ma azért vagyunk ittmert tul kevesett tudtok bizonyos , dolgokról!
Kis hatás szünet.
- De még éltek, avezérrel kezdem ha nics kifogása senkinek persze ha van akkor az elöbb megy a tul viládra, mint gondolná...

A nyilpuskákat a szék nél hagyom a vezér a többek elött volt hagyva direk egy lépéssel,
Wgy jo keményet az arcába utök, hogy fel repedjen a bör a szeme alatt, de nem annyira eroset, hogy eláljujon, vagy vele haljon, majd leveszem a szájárol a kötést és utánna az állába térdelek minden kérdés nélkül lehetöleg, hogy a fogai koccanyanak, de figyleve, hogy ne törjem össze az állkapcsát... majd hárább lépek egyett.

- Nos most , hogy be melegitettünk, kezdhetjük is ügye? -
Amolya költöi kérdés de választ várok ha nem jön akor bel rogok egy kicsit a gyomrába majd ujra fel teszem a kérdést!

- Na akkor most elmondod kik azok a kereskedők kocsmák egybek akik be lettek fenyitve általatok, hogy hivják a fönököket és hogy melyik mivel foglalkozik, kik vanak körülöttük és hogy van e családjuk, hogy hol laknak éss hányan, mihez értenek, esetleges fegyver forgató a családban stb.. Bármit amit tudsz vagy tudtok, ha valamit valamelyik társad tud csak nevezd meg melyik az mögötted és öt is meg hallgatjuk róla.. -

Ebben az esetben akit meg kérdezünk azt nem de mindenki másnak a hasba rugok mindenki mást vagy gyomor szájon majd le veszem annak szájról a kötést akit kérdezek, utánna vissza kötöm, ezt mind untalan meg teszem...

Ha a fönök nem elég réyszletes, vagy nem tetszik untat kap egyet, homajd tovább folytatom, i kérdezem, hogy miota vannak itt miota egy banda és hogyan honana ismerik egymást, ha úgy gondolom, hogy hazudik akkor a kést amit kölcsönöztem elő veszem és meg vágom egy kicsit a melkasás, de nem tuol mélyen...

Miután mindent elmondott, várok egy kicsit vissza ülve a székre kezemben a anyilpuskával, a vadásszal és gondolkodom,
Amíg gondolkodom rájuk nézek és szólok, is nekik, hogy ne muzduljanak ficánkoljanak, ha valaki ezt meg teszi azt zokszó és figyelmeztetés nélkül le lővöm...

// A többit az infok után //
// ha harcra kerülne a sor akkor mindenkit meg ölök semmin sem gondolkodva. Ebben az esetben a harcor rád bizom, és csak lövök akit csak tudok , majd aki a legközelebbi azt űtöm... De gondoltam ha nem jönn be a tervem akkor másik reagit irnék rá.. //

[Thor]

Befejező reag


Dink könnyedén megkötözi mind az öt balgát. Az ostobák tényleg azt hitték, hogy büntetlenül garázdálkodhatnak Erionban. Nos, tévedtek, és lehet ez az életükbe kerül majd.
Mikor végzett a csomózással, röhögve nézi, hogy még mindig nem ébredtek fel. Természetesen pár jól irányzott rúgás igazi kakukkos órának bizonyult. Öklendezve ébrednek fel, ahogy sorra kapják hasukba a görcsöt a fájdalomtól. Riadtan veszik észre, hogy megkötözve fekszenek a földön.
Leghamarabb az elf józanodik ki félelméből, és körbe tekintve látja, hogy egy árny ül velük szemben egy széken, és csendben figyeli a rángatózó társait, mint a horog végén fickándozó kukacok, úgy szenvednek. Az elfben annyi méltóság maradt, hogy nem próbál kiszabadulni, de a másik négy barom még küszködik. A fejvadász türelmesen vár, de nem sokáig. Előhúz egy tőrt hüvelyéből, és csendesen nyugalomra inti a társaságot. A fickók értve a jelzést, nyugton maradnak.


És elkezdődik a vallatás. Nem volt nehéz dolga Dinknek. Bár kirúgott fog, és néhány gyomorszájon ütés megtette a hatását. De leghatásosabb az egyik torkának az elvágása volt. Onnantól kezdve, mint jól nevelt diákok feleltek minden kérdésre. Hamar kiderült, hogy elég sok árust felkerestek már, persze köztük van az is, aki miatt ebbe a helyzetbe kerültek. A fejvadásznak ekkor egy ötlet ragadt meg a fejében. Mivel az elf tűnik a legértelmesebbnek így vele egyezkedett, sikerrel.
Hamar közös hangra találtak, és Dink már is egy kisebb csapattal gazdagodott. Innentől kezdve, mint a mesékben folytatódik a története. Hamar megvastagodott a fejvadász erszénye, és a kezdő négy emberéből egy tucat, majd még több lett. Jól mentek a dolgok, és a saját klánjánál is minden rendben volt. De mint minden történetben, itt is megérkezett a sötét felhő. Dink klánja összerúgta a port a Cobra klánnal, és egyértelműen egyben alá is írták a halálos ítéletüket. A rajtaütés nagyon gyors volt és halálos. Senki nem élte túl a támadást. A Cobra klán mindig is arról volt híres, hogy jól felkészül a feladatra, és soha nem hibáznak, de most hibáztak. Ugyan is egy klán tagot nem öltek meg. Dink volt az, szerencséje volt. A klánnak azt hazudta, hogy a kereskedő negyedbe megy, de közben az öröm negyedben szedte össze a védelmi pénzeket. Mikor megtudta mi történt nem gondolkodott, és ez mentette meg a haláltól. Minden pénzét a nyeregtáskába rakta, és még éjszaka elhagyta a várost, talán örökre.


Északnak indult, és úgy döntött soha nem tér vissza. Kalandos út várt rá, de nem ölte meg, csak erősebbé és tapasztalttá tette. Erenben talált otthont magának. Először összeszedett pénzéből élt, de sajnos az hamar elfogyott. De szerencséjére itt északon egy háború előszelei fújtak, minek köszönhetően minden szerencsevadásznak akadt munka, és nem kérdezték meg, hogy honnan jött.


Dink is jelentkezett a vörös hadurak nevű rendjéhez. Ez természetesen egy átfogó név. Itt a lovagtól, a fejvadászig, varázslótól a tolvajig megtalálható. A fejvadásznak fogalma sem volt, hogy milyen háború közeledik, és mibe tenyerelt bele. Ha tudta volna, innen is inkább menekült volna. De nem így történt, és bizony megismerte a zászlóháborúk félelmét, és kegyetlenségét. Dink most először életében igazán rettegett. De mivel nem egy tejfeles szájú kölökről írok most, így egyértelmű, hogy a fejvadász nem hátrált meg. Erősebb lett testileg, lelkileg, és hamar rájött, hogy az igazán nagy kincs, ha olyat tudhat maga mellett, aki nem löki a fenevadak elé, ha úgy hozza sors.



Hogy mi történt vele? Nem tudni. De ha a sors is úgy akarja, biztos hallunk még róla.



Folyt. köv.

[Thor]

A Zászló



Béke. Érdekes szó ez. Hisz sokan a nyugalmat érzik a jelentésében. Nincs háború, sem veszély. A polgárok békességben élnek, és a viszályok messze kerülik azt a helyet, ahol ennek a szónak a jelentése honol. De létezik egy hely, ahol az a közmondás járja: „A béke nem más, mint a következő háborúra szánt felkészülési idő.”


Igen, Toron urai vélik így, és mivel mindegyik ezt az elvet vallja, így egyértelmű, hogy nem élhetnek északon békében. Sajnos, míg a káosz urai egyetértenek a hódításban, esetleg a területek felosztásánál fordul elő vita, addig az északi szövetség vegyesen áll a háborúhoz. Egyes vezetők a hatalmat pártolják, és háborúzni akarnak. Míg mások a diplomáciában látják az egyetlen győzelmet.


Nos, míg az északiak civakodnak, Toron újra egyesíti a fekete hadurakat és seregeiket. Majd hadüzentet küldenek a hitetlenkedő, a jólétben elgyengült északiaknak. Az-az Dwyll Unio egyik tartományát lerohanják. A kegyetlen mészárlásnak köszönhetően számtalan megkínzott lélek bolyong a földeken, hogy megtalálják a békét, melyet a fekete hadurak serege elvett tőlük.


Sok idő eltelik, mire észak belátja, hogy egy újabb zászlóháború tört ki. Sajnos addigra a délről jövő halál előre tőrt. Dwyll Unió nagy részét elfoglalták, és csak néhány bátor kalandozó csapatnak köszönhető, hogy nem az egészet. De mikor már csak abban reménykedhetnek a megtépázott harcosok, hogy gyors haláluk lesz a kegyetlenségeikről híres ellenségeiktől, északon megjelennek a vörös lobogok, és hatalmas, csillogó vértesek dübörgő rohamuk ad reményt Dwyll Uniónak, és veri vissza a káosz seregeit.


Észak Ynev megremeg a mágusok és boszorkánymesterek űzte mágikus csaták által. Hatalmas, városnagyságú kráterek, leéget erdők, és kiszáradt legelők maradnak utánuk.


Hiába a vörös hadurak igyekezete, az északiak híres lovagrendje, a dorani mágusok támasza, mind hiába. A fekete hadurak stratégiája jónak bizonyul. És amerre a seregeik járnak, csak a szenvedést és halált hagynak maguk után.


A nagy elkeseredésben az északi szövetség, a vörös hadurak olyan lépésre szánják el magukat, amiért tudják, később vezekelniük kell. Szövetséget kötöttek a hírhedt Silpal kalózkirállyal. A szövetség lényege, ha az egész flottájával rendelkezésre áll a vörös haduraknak, akkor minden eddigi tettét, mellyel megkeserítette az északi becsületesek hajósok életét, elfelejtenek. Silpal rábólintott, és így Észak-Ynev leghatalmasabb hajóflottája készen állt, hogy végső csapást mérjen a fekete hadurak szívére, Toronra.


De ekkor Torrof Oggi Tarin királya figyelmeztette a vörös hadurakat. XI. Rounn, Toron császára nem oly ostoba, hogy védelem nélkül hagyja szeretett birodalmát. Igaz haderejük nagy része most az északiak földjeit tapodja, de az egyik fekete hadúr zászlajának hatalmával őrzi a Kyr birodalmat. Ott, hol a Quiron- és Sinemos -tenger szerelmesen ölelik egymást. Ez a hadúr nem más, mint XV. Hiere dal Raszisz, Abaszisz királya. Az ereklye segítségével képes irányítani az időjárást. Egyetlen intésével háborgó pokollá változtathatja a nyugodt tengert, és hiába a hatalmas flotta, hamar a tenger lesz a sírja.


Ez igen komoly gondot jelentett, de ekkor egy ötlettel áll elő Doran nagy mestere, Celorn Rysdan. Egy kis csapat, lopott toroni hajón eljutna a zászló urához, és térmágia segítségével észak Ynev egyik leghíresebb kalandozóit zúdítanánk Abaszisz királyának nyakába. Az ötlet már a létrejöttekor halálra volt ítélve, hisz Abaszisz királya biztos hatalmas sereggel védi magát. Viszont egy véletlen folyamán egy toroni kém került az északiak kezére, és kiderült, hogy XV. Hiere dal Rasziszt csak kevés katona védi. A fekete hadurak túl magabiztosak ahhoz, hogy azt higgyék, a vörös hadurak odáig eljutnának.


Így végül rábólintottak a tervre. Már csak a legmegfelelőbb személyt kell megkeresni, aki átjuttatja a megszerzett toroni kereskedő hajót, a fekete hadurak hadi flottáján. Végül egy lovagra került a választás. Toronban született, Kyr vérű. Ott is nőtt fel, de valamiért Tharr megtréfálta, mert bár toroni nemes, szíve inkább az északi szövetségben élők szerint dobogott. Hamar otthagyta otthonát, és végleg északra költözött. A neve Raim Marses.


//off: Még megvárom az utolsó karakterlapot, és indul a kaland. //

[Pelso]

Karakter kinézete.

Kb 1 70 magas. Átlagos testalkatú. Világosbarna haj, kék szem. Fehér sápadt bőr. Arcát rövid szakáll fedi. Jóvágásúan szögletes enyhén ovális arca van. Hajában enyhe hullám, és a válláig ér. Barna szövetnadrágot, inget, mellényt és talárt/dreggist visel felette. Sípcsontközépig érő csizmával. Világoszöld szövet kesztyűt hord. Jobb kezén vörösréz pecsétgyűrű. Ugyanebben a kezében egy bordó színű egyenes fa bot. A vállamig ér.

Ruhám enyhén kopottas. Bőrömet megfogta a nap.

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Eren
Időpont: 3694. Igere évszak, Fák hava, első hete, asor napja, a vas órája (10.00)
Résztvevők: Marion, Pelso, Revoltz, Meker, Sirak
_____________________________________________________________




Határozott léptekkel halad a tiszt a palota folyosóján. Ruházata az Ereni tisztek díszes egyenruhája. Kék és barna színekkel. Testén láncinget hord, melynek a közepén egy tenyérnagyságú vaslap díszeleg, amin Eren címerét lehet felismerni. Oldalán egyenes, hosszú kard. Markolata fehérszínű csonttal kirakva. Haja rövid, barna és ápolt, arca simára borotvált. Első ránézésre senki sem gondolná, hogy országa háborúban áll. Igaz, itt északon csak a hírek borzasztják el a polgárokat, a háború szele nem ér el idáig. Csak a piacon érezhető, hogy délre innen szörnyű dolgok történnek, hisz minden drágább lett.


De hiába az itteni nyugalom, a tiszt gondterhelt arccal halad célja felé. A feladatnak, amit kapott egyáltalán nem örül. Egy zsoldos csapattal kell találkoznia, és egy feladattal kell megbíznia őket. Csak, hogy nem egyszerű zsoldosokról van szó. Az egyszerű nép isten csapásának nevezi az ilyeneket, vagy más néven kalandozóknak. Nem is csoda. Ott van az egyik, az a harcos. Állítólag folyamatosan küzd a lelkében uralkodó káosz ellen. Ha a démonai elszakítják láncaikat, akkor nem lehet megállítani, és nem kegyelmez sem ellenségnek, sem barátnak. Aztán ott az a dorani varázsló. Már a gondolattól is kirázza a tisztet a hideg, ha varázslóval kell találkoznia. Azok képesek az ember lelkének legmélyére betekinteni. Arról a kyr nőről meg ne is beszéljünk. Talán nincs is olyan börtön északon, melyben ne vendégeskedett volna tettei miatt. És ilyenre bízni feladatot? Hiba. És a negyedik alak? Róla semmit sem lehet tudni. A neve Meker és ennyi, mintha szellem lenne, csak ez hús vér szellem. A csapatban egyedül abban a vadászban lehet megbízni. állítólag akit célba vesz, az hamar találkozik Dartonnal, de ártatlanokat nem öl.


A tiszt a fejét csóválja, de ekkor meg torpan. Két katona áll előtte, és tisztelegnek neki. Megérkezett, a gondolatai voltak vajon ilyen hosszúak, vagy a folyosó rövid? Megvonja a vállát, és belép az ajtón.


Egy vendégszobába lép be. Simára csiszolt kőpadló, díszes bőrfotelek, gyümölccsel és borral roskadásig megpakolt asztal. A falakon díszfegyverek, és egy kifeszített vaddisznó bőr. A tiszt lassú léptekkel lép beljebb, és közben végig pillant a szobában lévőkön.


Az asztalnál egy nagydarab harcos válogat a gyümölcsök közt. Fél vértezetén látszik, hogy az élettől kapott már áldást eleget. Mellette egy vadász kinézetű fickó önt magának bort egy rézkupába. Az egyik fotelban ülő férfi biza a varázsló lehet, a botjáról rögtön fel lehet ismerni. A katona egyáltalán nem keresi a tekintetét. Mellette a másik fotelban a kyr nő ül. Unott arccal kortyolgat a kupájából. És az ablaknál ott áll a szellem. Ha nem lenne ilyen esős idő, akkor nagyon szép látvány lenne a város az ablakból, de mivel a Fák havát tapodjuk, mely a tél vége és tavasz kezdete, nem csoda a hideg és nyirkos idő.


A tiszt megáll, körbetekint, és megszólal.


- Üdvözlöm önöket! Örülök, hogy találkozhattunk. A nevem Imfried Philtan, és Eren századosa vagyok. A dolgom elmondani miért is vannak itt. Küldetésen kell részt venniük, de nem egy küldetésen, hanem A küldetésen. Ha sikerrel járnak, akkor talán hamarabb vége lesz a háborúnak. Kyelhez imádkozom nap mint nap, hogy így legyen.


Ekkor egy kicsit elidőz, majd folytatja.


- Egy levelet kell elvinniük egy ereni lovagnak. A neve Raim Marses. Ha átadták neki, onnantól kezdve a lovag alá lesznek beosztva, az ő parancsait kell követni. Nem lesz könnyű feladat, ugyan is a lovag innen délre, a Dvyll Unio egyik várát védi. Az erődítmény Bernard De Montchrestien gróf tulajdona. Sajnos az ellenség hadai ostrom alá vették, de a legfrissebb hírek szerint még tartanak a védők. Az istenek segítség bátor harcosainkat, és átok szálljon ellenségeinkre. A szörnyű az, hogy most nem tudnak katonákat küldeni a megsegítésükre. A csapataink messze jár onnan. – Ekkor ökölbe szorítja a kezét. -
Mivel minden óra számít, így még ma este fognak indulni. Az út nagy részét mágia segítségével fogjál legyűrni. Én magam nem értek a csodákhoz, egy kaput nyit önöknek egy varázsló, mely kétnapnyira fog nyílni a vártól. Azért nem a várhoz nyitnak egyenesen, mert az ellenség mágiával védi a hadseregét, és állítólag ha valaki még is megpróbál mágiával bejutni oda, annak teste darabokra szakad, és lelke örökre a semmiben lebeg.



A dorani varázsló enyhén elmosolyodik. Mindig jó kedvre derül, ha olyat hall beszélni mágiáról, akinek a babonáig jut a tudása.


Viszont a többiek egyáltalán nem mosolyognak a hallottakon. Hisz a front vonal mögé kell lopakodni, és egy ostrom alatt lévő várban kellene egy lovagot megkeresni. Ez nincs így jól. Viszont az is igaz, hogy háborús időben nem érdemes nemet mondani, mert könnyen bánya munkára fogják az embert. A tiszt folytatja.


- Kapnak egy heti élelmet, és némi aranyat. Ha úgy érzik szükségét, az ellenségtől szerzett ruhákat is tudunk adni, de sok a külhoni zsoldos a csapataikban, így nem feltűnő, ha nem az azok ruhát viselik.
A lovag kit keresniük kell, egy kyr vérű férfi. A farkas jelét viseli.
A levelet ma este kapják meg mielőtt a mágián átlépnének. Ha végeztünk, naplemente után induljanak a várostól keletre, és az úton haladjanak. Egy férfi fog önökre várni az útszélén. Ha találkoznak vele, akkor kérdezzék meg tőle, hogy: Miért időzik itt ily későn?. Erre őneki azt kell felelnie, hogy: A békességhez vezető utat keresi.
Ne adja az ég, de ha holtan lelnének rá, akkor hozzák vissza a levelet Pantal városába, mely 4 napnyira van a gróf várától északra.
Sikeres küldetés esetén talán hamarabb vége lsez a háborúnak. – Majd miután nem látja a lelkesedést mindenki szemében, hozzá teszi. – És nagy jutalomban részesülnek.



Revoltz, Pelso, Sirak PM


//off: Nyugodtan lehet a tiszttől kérdezni, vagy kérni. Egyébként folytatom majd, hogy este lovagoltok az úton. Írjátok le, hogy ki vesz fel ellenséges egyenruhát. Ha valakinek a nevét írom és a PM-et, akkor a karakterének az észrevételeit írom az adott reaghoz kapcsolódóan PM-ben. //

[revoltz]

180 Centi magas, rövid, szőkés barna, zsíros, hátrafésült hajú, zöld szemű, komor és unt ábrázattal. Ruházata testhez álló, szövet. Nadrágja barna, inge szürke, felette pedig egy fekete mellény sötétbarna gombokkal, kezén egy fekete, bőr kesztyű van, melyen apró fémszegecsek vannak, lábán pedig enyhén világosbarna csizma. Egy fekete köpenybe burkolódzik csuklyával, hátán egy számszeríj.