Életút

[Pelso]

<Pelso(...)>

*Egy fejbiccentéssel nyugtázom, hogy a maradást elfogadja az ifjú. Mikor kilétem felől érdeklődik felnyújtom a kezem.
- Szólítson csak Pelsonak. A Barátom Sirak. Ugyanolyan polgárok vagyunk mint ön vagy bárki a vonaton. Nem szeretjük az útonállókat. Szavamra egy pillanatra azt hittem oda az életünk. Soha nem gondoltam volna, hogy egy vonatrablásban fogok meghalni. Természetes, hogy nem hagyjuk magunkat. Még is miféle onisok lennénk különben. Amúgy kegyedben kit tisztelhetünk? *Fordulok a lány felé.

*A cselekedeteim az előző reag szerint. A hullákat javaslom, hogy vigyük a postakocsiba. //Itt gorodak karaktere ha még mindig dumálni akar megteheti.// Készségen válaszolok a vonat őreinek kérdésére. Próbálok az ismeretlen onis kisasszony közelében maradni és beszélgetésbe elegyedni vele.

[Thor]

//off: Revoltz karakter sebei teljesen begyógyultak. Különleges képesség mostantól nincs, kivéve a papi.//


Revoltz nem késlekedik. Egy kívülálló biza azt hihetné, hogy Pelso a főnök, és társa inkább szolga, mint barát, de ők ketten tudják egymásról, hogy ez nem igaz. És ilyen helyzetekben, mikor a halál szolgái a közelben leskelődnek, várva, hogy lelkeket vihessenek uruknak, nincs helye udvariaskodásnak.


Pelso hamar lecsatolja a szíjat a halottról. Nem sok minden van nála, egyértelmű, hogy felbérelt zsoldosok, kik értik a dolgukat. Se pénz, se irat, vagy bármi jel, mely árulkodó lenne. Egyedül egy vasból kovácsolt golyó, melybe fura jeleket véstek, van a szíjára madzaggal felkötve. Illetve a földön fekvő fegyvere.


Mire végez a kutatással társa megtölti fegyverét, és már dobja is neki. Pelso gyors mozdulattal elkapja, és addigra letisztított tőrét visszadugja a tokjába. A két kalandor már kevésbé érzik magukat sebezhetőnek. Míg Pelso a vagon elejére megy, Revoltz kicsit körbe néz, és összeszedi a cuccait. Miközben pakol, észreveszi tőle egy karnyújtásnyira guruló vasgolyót. Érte nyúl, majd megvizsgálja. Hamar rádöbben, hogy nem gáz okozta a kábulatot, hanem mágia. Olyan jeleket véstek a golyóba, melyet ő maga is ismer és használ. Ez nem jó jel. Remélhetőleg csak szabad zsoldosok voltak, és nem valami gazdag fickó kis csapata, mert akkor még számítani lehet meglepetésre. A vasgolyó már hasznavehetetlen, hisz a mágia már kiszállt belőle.


//off Hipnotizáló mágia van a golyóba vésve, de már csak egy vasgolyó.//



Letörli a könnyeit arcáról Gorodak, és hamar a racionális gondolkodás lép a bosszútól túlfűtött lelke fölé. Kérdés nélkül átkutatja mestere holmiját, hátha talál valami használhatót. Érdekes módon csak pár személyes holmit, pénzt, egy iránytűt, talál, semmi mást. Nem érti ez, hogy lehet. Hisz tudott varázsolni, de még sincs nála varázstárgy. Ez lenne hát a titok, melyet még vele sem osztott meg. Egy pillanatra az onis az emlékei közt kutat információk után, de túl sok minden történt, ahhoz, hogy bármi is eszébe jusson. Majd egy nyugodtabb pillanatban átgondolja, hogy vajon mi is lehetett az a titok, melyet mestere nem osztott meg vele, és hogy tud tárgyak nélkül mágiát alkalmazni.


//off: 200.000 ARK-ot találtál mesterednél, illetve a személyes tárgyak vajszínű zsebkendő, író toll, üres papír, tinta egy üvegcsében, és egy 2 cmx2cmx2cm nagyságú kis faszelence mely nem nyitható, de nincs rajta kulcslyuk. Mivel fából van, majd nyugodtabb körülmények közt fel lehet feszíteni.//


Elrakja gyorsan a holmikat, ekkor árnyék borul rá. Felnéz, és az egyik onis, ki segített nekik áll tőle két lépésre, majd nem sokkal később megjelenik a másik segítő is. Mind a kettő kezében puska.


……….


Fület sértő sikoly zavarja meg a beszélgetést, ahogy az utasok magukhoz térnek. A vagon őrzője is magához tér, és azonnal előkapja pisztolyát. Kis időbe telik, mire lenyugodnak a kedélyek. Szerencsére az őr vaskos, csontos homloka értelmet rejt, mert hamar megvilágosodik, hogy a három onis mentette meg az utasokat.


Kicsivel később már egy másik vagonban ül a négy onis. Az őrök mindenkit áttessékeltek egy másik kocsiba. Gorodak mesterét egy szürke pokrócba becsavarták, és előre vitték a legelső vagonba, ahol nem zavar senkit. A két gyíklényt ott hagyták, majd a következő megállónál intézkednek velük, addig jó helyen vannak.



A beszélgetés


- A nevem Honesta. – Szólal meg a bájos teremtés. Még így megszeppenve is gyönyörű szép, egy törékeny ékszer, melyre vigyázni kell. Szemei igézőek, haja akár a selyem. Hangja törékeny, és érezhető rajta, hogy fél. – Nem is tudom, mit mondjak. - Szólal meg sírás közeli hangon. – Ne haragudj Gorodak, én nem akartam, hogy Desudas meghaljon. - Ekkor már nem bírja tovább tartani magát, és el kezd zokogni.


//off: Mivel ez az összemesélő rész, illetve fontos beszélgetés, nem mesélem tovább. Nyugodtan beszélgessetek. Még 1 óra, és kiértek a hegyek közül, és a kikötőhöz értek, de azt majd elmesélem.//

[revoltz]

A lány szépsége elkápráztat, szinte le sem tudom venni róla a szemem. Persze megpróbálom nem bámulni, nem akarok bunkó lenni.
Mikor leülünk az asztalhoz lenne pár kérdésem hozzájuk, ahogy Pelso barátomnak, bár neki bizonyára több is, mint nekem. Én főleg arra lennék kíváncsi, hogy egy ilyen szépség miért van ekkora bajban, ami talán magyarázatul szolgál Pelsonak, hogy miért és miben kell segíteni neki.
Épp fel is tenném első kérdésem, amikor a leányzó kitör, ez kicsit összeszorítja a szívem és valami megnyugtatón gondolkodom.
Nem sokat gondolkodok, gyengéden megfogom kezét és nyugtatóan megsimogatom, majd ugyanígy nyugtatóan megszólalok.
- Nem vagyok vallásos ember, de hiszek dolgokban. Köztük a sorsban és a túlvilágban. Biztos vagyok benne, hogy oka volt halálának és hogy már egy jobb helyen van Desudas.
Ha felnéz, akkor mosolygok is rá egyet és ha látom, hogy megnyugodott, akkor elengedem és folytatom beszédem.
- A találkozásunk sem volt véletlen. Nekünk találkozni kellett. - Ekkor már mindkettőjükre nézek, utolsó mondatom első felét a lányhoz a végét pedig a harcoshoz és a lányhoz egyaránt intézem. - Benne voltál barátom álmában, úgyhogy bármi is legyen küldetésetek, segítünk benne.
Ezzel hagyok egy kis szünetet, mert itt rejtve elhintettem a kérdést, hogy mi is az ő küldetésük, egyszóval arra várok, hogy most elmondják.

[Pelso]

<Pelso(.....)>

Még a megtámadott vagonban.

*Mikor az őrök elkezdenek mindenkit kitessékelni vetek egy pillantást a másik hatott támadó övére. Ha azon is van olyan gömb mint ami nálam van akkor oda megyek az a testhez és csak a gömböt leveszem róla. //Remélem jól gondolom, hogy a vagon őrök ezzel nem nagyon törődnek. Meg ha még is az utasok tessékelése közben nem figyelnek arra mit csinálok. Na meg, hogy ennyit elnéznek nekem.// Utána hátra megyek a holmimhoz és összepakolok. Mikor el hagyjuk a vagont közelebb intem Sirakot és a fülébe súgok.
- Ezt használták a támadók mikor mindenki kidőlt. Tedd el őket később még jól jöhetnek.
*Azzal oda adom neki a még fel nem használt golyókat. No meg az elkobzott övet, hogy legyen min tartania.

A másik vagonban.

*A holmimat elteszem a poggyásztartóban majd elgondolkozva nézek az ifjúra meg az álmaimban szereplő onisra.
<... Vajon miért fontos a szellemnek, hogy segítsek rajta ?... Ki ő, hogy ennyire el akarják kapni, hogy egy száguldó vonatott is megtámadnak menet közben... Na meg ki ez a ifjú ?... Tán lassan választ is kapunk majd rá... Egy biztos egyenlőre a közelében maradunk... Még jól is elsülhet, hiszen....>
*Gondolataimból az arcán megjelenő könnycseppek rántanak vissza a valóságba. Magam is szívesen vigasztalására keltem volna de Sireka megelőzött. Szavai után egyetértően bólintok és magam is várom a válaszukat.

[Gorodak]

-Skiner-

Amikor meg szólalok hangom normális, bár enyhe fajdalom hallatszik benne mesterem elvesztése miatt, mely enyhe dűvel keveredik...
Először még is minden kérdés helyet Honestára nézek, és válaszolok számára...
- Nem a te hibád volt... A harcközben én hibáztam és ezt a mesterem fizette meg! -

-Skinernek hívnak. Nos.., uraim köszönöm, hogy segítenek nekünk, de mint tudják a világon semmi sincs ingyen mi az ár amit kérnek a seitségükért, vagy ha be érik akkor én tartozom maguknak egy szívességgel ami bármi lehet, amit az erőmből meg tudok majd tenni...
Ha ez elfogadható ár, vagy miután sikerült biztonságba vinnünk Honestát utána is mondhatnak egy árat ezt magukra bízom...

Várok egy kis szűnetett míg meg gondolják majd válaszolnak...
- Nos jelenleg annyit tudok, hogy miután elérjük a várost biztonságba vagyunk, de ezt én egy kicsit másképp látom a vonat támadás óta, és nem biztos, hogy nem támadnak újra meg minket, még mielőtt elérnénk a várost, bár én a városban várom a következő támadásukat.
A városban pontosan még nem tudom kit keresünk... -

Itt honestára nézek

- Nos pontosan, hol is lakik az ismerősöd akivel biztonságba leszel majd? Illetve mennyire ismered a várost, ahova mindjárt meg érkezünk? -
Meg várom mig válaszol..

Majd mindenkire nézek
- Csak hogy legyen egy kis hely ismeretünk, illetve ha meg érkeztünk, akkor merre találjuk a legközelebbi ruha boltot, hogy álcázni tudjam magunkat, mivel 2 en is meg szöktek akik minden bizonnyal tudják, hogy nézünk ki, és éppen ezért a vonatrol sem lenne bölcs dolog együtt leszálnunk mivel, hamar fel ismernének minket bár sajnos nics tul sok választásunk az örök miatt kik azt hiszik, hogy meg mentetük a vonatott egy rabló támadstól...
Az ismerösöd ügye nem jönn ki a vonat állomásra?
Csak azért mert úgy könnyebb lesz elrejtenünk magunkat és abarátod családja is nagyobb biztonságba lesz ha mi megyünk hozzá, szoval ha ki is jönn, nem mehetünk oda hozzá. Ha tudod , hogy lakik...


Igyekszem uralkodni érzelmeimen, de lehet meg láccanak arcom kemény vonásaimon, hogy az érzelmeimen próbálok uralkodni amiért nem tudtam, jól használni képességeimet... valamint a maesterem elvesztése okazta fájdalom, miatt...

[Thor]

//off: emailt olvassatok légyszi . Holnap valószínű fogok írni.//

[revoltz]

Amikor az árat feszegeti a lányra vigyázó fickó realizálódik bennem, hogy ez az ember nem érti a célozgatásokat, egyenes, jószívű ember, úgyhogy nekem is hasonló egyenességgel kell mondanom, amit gondolok.
"Ha pénzért akarnánk segíteni a beszélgetést ezzel kezdtük volna. Ezt kerek perec ki kell mondanom, de úgy hogy ne sértsem meg."
Úgyhogy így is teszem, amint befejezte a pénzezésről szóló mondani valóját félbe is szakítom, hogy ne folytassa erről a diskurzust.
- Azt hiszem elbeszéltünk egymás mellett. Nem a pénzért segítünk, hanem emberségből és kötelesség tudatból.
A hangomban a komolyság, a kedvesség és a makacsság keveredik. Ahogy mondtam azt úgy gondoltam és nem engedek belőle, bárhogy is akaratoskodik.
"Pelsonak ez fontos, tudom. Nem véletlen jelent meg az álmában és az arcán is láttam, amikor meglátta."

[Pelso]

<Pelso(...)>

*Az ifjú onis szavait csendben halatom végig. Mikor fizetséget említ magam is kérdőn tekintek vissza.
<... Na most már legalább tudjuk a nevüket... Fizetség??... Hmm... Vajon mikor utaltunk mi arra, hogy pénzt kérünk?...>
*Rögtön nem is jutok szóhoz. Sirak válasza oldja meg a nyelvemen a csomót.
- Pontosan. Szívesen segítünk Honestát biztonságos helyre kísérni a városban. Már csak azért is mert újak vagyunk a városban és jól jönne egy biztonságos hely ahol álomra hajthatjuk a fejünk. Meg természetesen nyugodtabbak lenének az álmaink ha tényleg biztonságban tudhatjuk kegyed.
*Biccentek egyet Honesta felé. Majd egy gyors pillantást vetek a környezetünkre, hogy hallgatózik e valaki. Közelebb hajolok Skiner-hez, hogy csak mi négyen halljuk miről is beszélgetünk.
- Tud arról valamit, hogy a város mely-részébe és hogyan juttatja el a kisasszonyt?
*A választ türelmesen végighallgatom. Meg azt is mikor Honestával beszél az úti célról.
- Egy. Csak egy menekült el élve.
*Pillanatnyi szünet.
- Elég baj ha úgy gondolja, hogy olyanoknál hagyja akik az ilyen támadások ellen csak az ismeretlenség fegyverével tudják felvenni a harcot. Mivel csak addig vannak biztonságban míg valaki úgy nem dönt, hogy ne legyenek. Álcázásra még az út elején kellet volna gondolni. A városban ezzel nem kell foglalkozni. Ott majd a tömeg gondoskodik róla. A lényeg, hogy cselekedjünk gyorsan. Meg, hogy mindenképp legyen ki hamar menedékre kisír. Én nem bóklásznék csak úgy az utcákon.
*Pillanatnyi szünet. Utána a Honestára nézek.
- Akikhez megy, ha kell megtudják védeni egy támadástól mint mi az előbb a vagonba. Mert ha nem akkor jobban járunk ha másik rejtekhelyet keresünk.

[Gorodak]

// Azért be mutatkozhattatok volna már nem azért, mert egyikőtök sem írta le hogy hívjak, és egyikőtök sem nevezte a másikat a nevén na mindegy... //

- Skiner -

- Nos rendben köszönöm a segítségüket, de nem azért nem álcáztuk magunkat, mert nem akartuk, hanem mert nem volt rá idő...
De egyetértek abban , hogy a tömeg majd eltakar minket le szállás közben, de utána lehet szükségünk lenne egy gyors álcázásra, ezért is lenne jó tudni hol van egy olcsóbb ruha bolt... Kivéve ha ismerőse Honestának nincs túl messze, vagy ismeri a várost, hogy hamar el tűnhessünk... -
* Természetesen hangom nem túl hangos, ne hogy meg hallja valaki *
Majd természetesen, türelmesen végig hallgatom Honestát mivel, az ő információi most lét fotóssággal bírnak, avval kapcsolatban ahogy majd cselekszünk..

[Thor]

A lány letörli a könnycseppeket az arcáról. Látszik rajta, hogy magát hibáztatja, de jól esett neki a vigasztaló szó mindenkitől. Revoltzra még egy pillanatra rá is mosolyog. Körbe néz a társaságon, és nagy sóhaj után elmeséli keserű sorsát, és annak okát. Úgy érzi, muszáj elmondania, ezzel a csapatnak, és magának is tartozik. Talán könnyebb lesz, ha kimondja magából. Szavai néha megtorpannak, mikor fájdalmas részhez ér, és egyértelműen látszik, hogy az igazat mondja. Az ilyen érzelmeket nehéz eljátszani.


- A város neve, ahol születtem és felnőttem Iselastim. Ez egy nagy erővel bíró városállam, melyhez több falu, és gyönyörű legelők és mezők tartoznak. Apám, Funem a helyi uralkodó családnak a tanácsosaként dolgozott. Az uraság, kinek a neve Paresul, jól kormányozta a kis birodalmat, és nem sanyargatta a népét.
Egy ideje az apám gondterhelten tért minden este haza. Nem kérdeztem mi bántja, mert úgysem mondta volna el nekem. Egyik nap, mikor tanítómesteremtől, ki a versek mestere, tértem haza, olyan dolgot láttam, mely az óta is kísért álmaimban. A házunk lángokban állt, és a testvéremet, szüleimet megkötözve hurcolták ki az útra. Aki a segítségükre sietett, azt azonnal felkoncolták. Testvérem, anyám, apám mind ott térdeltek a katonák előtt. Ami ezután történt az maga volt a pokol. A katonák parancsszóra lefejezték mindannyijukat. Először nem hittem el, hogy ez megtörténhet, majd elsötétült előttem a világ. – A lány, síró szemekkel meséli tovább, ahogy az emlékek előbuknak, mintha most történne minden. – Desudas mesternél ébredtem. Először azt hittem az egész csak egy rossz álom, de hamar megtudtam, hogy a pokol az ez a világ, nem a túlvilág. A mester varázslattal megnyugtatott, de míg az elmém lenyugodott, a lelkem kínok közt szenvedett. Nyugodt elmével az első kérdésem az volt, hogy miért. A mester mindent elmondott, ami tudott. Funem, a város ura idővel kezdett megváltozni. Úgy viselkedett, mintha valaki a hatalmára törne. Idővel növelte a testőrségének a számát, majd egyre több embert börtönzött be elkövetett bűn nélkül. Ez egészen addig fajult, míg parancsot nem adott bizonyos emberek kivégzésére. Apám ezt már nem bírta tovább, és levelet küldetett ezeknek a családoknak, hogy meneküljenek a városból. Sajnos Funem ezt megtudta, és apám lett számára a közellenség. Parancsot adott a házunk porig rombolására. A szolgákat a házba zárták, és rájuk gyújtották azt. A többit már láttam. Most a nagybátyámhoz tartunk, aki ebben a városban él. Hatalma elég nagy, mivel a varázsló kovácsok egyik tagja. Oda már nem ér el Funem keze. A vasút állomáson várnak ránk az emberei. Onnantól biztonságban vagyunk.– És ekkor a lány arca megváltozik, és a fájdalom mellett megjelenik a gyűlölet képe. – Esküszöm, hogy a mocsok kínok közt fog meghalni. Fél, hogy valaki elveszi a hatalmát? Hát elérte, hogy legyen mitől félnie. – Ekkor Skinerre néz. – Köszönöm, hogy megmentetted az életemet. Tudom, hogy amit most kérek tőled túl sok, hisz eddig is többet tettél, mint amit kérhetek tőled, hisz mestered halott. De szeretném, ha a bosszúmban segítenél. Kérlek, nem könyörgök, segíts. Nem nyughatok, amíg a vérét nem látom a padlón annak a patkánynak.


Ezek a szavak erőt adtak neki, és már a tekintete is keményebb. Ránéz a két idegenre, kiknek ugyancsak sokat köszönhet.


- Bocsássatok meg nekem, hisz meg sem köszöntem, amit értünk tettetek. A nagybátyám Zethus, bizonyára megjutalmaz benneteket segítségetekért. Viszont azt nem értem, hogy a barátod álmában voltam. Ez mit jelent? – És ekkor érdeklődve néz a két kalandorra. – De nagyon jól esik az önzetlen segítségnyújtásotok. – Majd Revoltzra néz. Szemei akaratlanul is leveszik lábairól a kalandort. – És, ha tényleg segíteni akartok a küldetésemben, én szívesen veszem.



Közben Pelso néha a környéket vizslatja, nem e hallgatózik valaki, de az utasok a pletykáikkal vannak elfoglalva. A szóbeszéd annyira elferdítette a valóságot, hogy a négy gyíklényből már tíznél is több volt, és ha a bátor testőrök nem állnak azonnal helyt, akkor most nem beszélgethetnének itt. A lövész fél mosolyt enged az arcán, és dünnyög egyet a hallottakra.



//off: Pelso megszerezted a másik vasgolyót is. Mindannyian 5 pontot kaptok, amit a szabályoknak megfelelően eloszthattok. Mesélem tovább, de nyugodtan lehet még folytatni az itteni beszélgetést.//



A vonat kiérve a hegyek végtelennek tűnő kanyonjain, gyönyörű tájon halad tovább. Jobbra Mezők, és erdők zöldellő tömkelege mindenfelé. Míg a másik irányban a szikrázó tengerpart. A levegő sós illata üdítő hatással van. Mind az utasok, mind a kicsiny csapat egy kis időre a táj szépségén ámul. A város is látható a messzeségben. Oly hatalmas, hogy a szigetet teljesen benőtte, és nem is látható meddig nyúlik, de az égig nyúló tornyai tisztán kivehetőek. A sziget, melyen a város nyugszik, a tenger kezdete, és folyó torkolatánál fekszik, ahol a tengerbe ömlik, ezzel kettévágva azt. A sziget és a szárazföld között mérföldes távolság van. A folyó tele van gőzös, és vitorlás hajókkal. Viszont egy híd sem látható, ami a szigetet összekötné a szárazfölddel.


A vonat szikrázó napsütésbe ér az állomáshoz. Egy kisebb város nőtt a part mentén, hol hajók tömkelege ringatózik a nyugodt vízen. Ez a kis település egyértelműen abból él, hogy a városba igyekvőket eljuttassa oda, illetve elhozza onnan, kik már megunták azt. Házaik gyorsan ácsolt fadeszkákból készültek. Nem a szépség volt a lényeg építésükkor, hanem a gyorsaság. Hisz miért törekedjenek a szépségre, mikor mellettük nyüzsög a világ egyik kulturális központja. Caleumban található szobroknak és festményeknek nincs párja. Igaz még innen nem láthatók a művészi faragásokkal teli épületek, de állítólag, ha valaki először látja meg a várost a hajóról, mikor felé igyekszik, mindnek tátva marad a szája, és soha nem feledi azt az élményt.


Na de ne siessünk annyira előre. A vonat hangos fémcsikorgások közepette megérkezik az állomásra. Az utasok nagy része le is szál róla, mire hatalmas kavalkád alakul ki, az egyébként nagy téren. A kis csapat is leszáll, és körbe tekint. Rengeteg féle nép mindenfelé, szó szerint mintha hangyabolyba tévedtek volna. E mellett szekerek, lovasok, és lovas kocsik keserítik meg a gyalogosok életét. Maga a pályaudvar egyben tér, és utca. Innen egy széles, döngölt földút vezet a kikötőhöz. De mielőtt elindulhatnának, egy tisztnek kinéző személy lép az útjukba.


Az illető egy morat. Rövid, ápolt barna hajú, barna bajszú férfi. Bőre barnás (emberi), testalkata vaskos. Barna katonai egyenruhát visel, melyet díszes jelek ékesítik, mutatván, hogy tiszt az illető. Biccent Honesta felé, majd a másik három férfi felé.


- Bocsássanak meg, hogy zavarom önöket, de köszönettel tartozom, amiért megvédték az utasok épségét. Ezért kérem, ezt vegyék át tőlem. – Egy barna, vastagon megtömött borítékot nyújt át. – A halott barátjukat pedig hamarosan lehozzák a vagonról, és csak mondják meg, hova kérik, és a katonáim oda viszik az elhunytat. Részvétem miatta.


Tisztelettudóan biccent, és ott hagyja a társaságot.


Nem sokkal később négy morat egyenruhás jön a bebugyolált halottal. Most már nem pokróccal tekerték be, hanem egy szebb lepedő félével.


//off: Ha a borítékot elveszitek, összesen 500.000 Ark van benne, és Honesta nem kér belőle. Ott álltok az állomáson, de egyelőre a forgatagban nem látjátok, hogy valaki is keresne benneteket, vagy a lányt.//

[Gorodak]

- Skiner -

A lány kérésére, rögtön ignnel válaszolnék, a mesterem elveszétse fájdalom, miat, de mesterem intései, megállitanak ebben és, ígyekszem racionális válszt adni, de arcom lehet látni, hogy igen válszolnék és mindent a pokolra küldeném..
- Nos, elösször jutassunk téged biztonságba a nagybátyádhoz utána, majd beszlünk a bosszuról is...
De meg értelek, s ha úgy alakul segitek... -

Ez tuán a környéket figyelem és hallgatoma többieket, nem nagyon szolalok, meg elmélyülten gondolkodok és ujra játszom a fejemben az eseményeket, hol is rontottam el, amiért, halál lakolt a mesterem...

Mielött meg érkeznénk ki revedek és körbe nézek, onantól kezdve folyamatosan fülelek és figyelek a környezetre, bárki akit gyanusnak itélek igyekszem szemmel tarni a vonat le szálása után, mig Honesta meg találja a kavalkádban és az állomáson a nagy bátyát....

Amikor oda jönnek a örök, akkor elmondom, nekik a klánunk székhelyének cimét, mivel úgy érzem ők tudják, a legjobban hogy hol akart nyugodni...

Majd miután elmentek a katonák még egyszer mesteremre nézek majd, ujra körbe, Majd a lányra néze...
- Mond ki jönnek ideelénk? Tudják, hogy jövünk, mert ha nem akkor javaslom míg itt a tömeg, használjuk ki és tünjünk el a hajókhoz és mielöbb menjünk a nagybátyád házába, mivel itt túl sok ember, van... -
- Gondolom ebben min egyet értünk? -
Itt mindenkire nézek,
Ha elindultunk és Honesta meg látja az ismerösét akkor arra megyünk ha nem akkor a ki kötő felé mellék utakon ha lehet kivéve ha valkinek nem tetszik a terv...
Vagy honesta észre veszi az ismerüseit..
Igyekszem szemmel tartani a környéket és figyelni...
A két kezemben egy egy dobó tört tartok, melyeket, bármikor el tudok majd dobni, természetesen ugy , hogy ezt senki ne vegye észre...

Álcázás: 3

[Pelso]

<Pelso(....)>
//Skiner bemutatkoztunk. Legalább is én bemutatkoztam majd bemutattam a barátomat is. 39 oldal utolsó hozzászólása.//

Beszélgetés a vonaton.
//A vasgolyókat át adtam Siraknak a tárolásukra szolgáló övvel együtt. Remélem majd használni is képes lesz őket.//

*Beszámolót csendben hallgatom végig. Azt is mikor a Skiner nevezetű ifjúi hévvel felajánlja feltétel nélküli szolgálatát Honestának.
<... Érdekes történet... Most már legalább tudjuk ki ő, mit követett el, miért üldözik, no meg, hogy kinek van ekkora hatalma egy ilyen vonattámadás elrendeléséhez... Az érzéseit is meg értem de sajnos velünk rossz lóra tesz... Szépnek szép de még nem áll szándékomban meghalni...>
- Ne szabadkozzon. Nem történt semmi. Meg aztán nem is a jutalom reményében segítettünk. Mint már említettük.
*Legyintek egyet majd veszek egy mély levegőt.
- Hogy mit jelent, hogy az álmaimban volt. jó kérdés. Még én sem tudom biztosan. A hogyan-t viszont tudom. Szoros kapcsolatban vagyok az ősök szellemeivel. Az álmaimon keresztül sugallnak ezt azt. Nem mindig tudni mit. Most szerintem azt, hogy segítsünk biztonságos helyre jutnia.

A végállomáson.
*A vonatról leszállva tekintetemet magával ragadja a színes forgatag. Lelkemben vegyes érzések kavarognak. A tömeg, a zsúfoltság, a különféle közlekedési eszközök végeláthatatlan sora a parton. Lenyűgöz a látvány, még is elveszetnek érzem hirtelen magam. Szinte el is felejtek gyanús elemek után kutatni a tömegben, de aztán rá ébredek, hogy úgy se vennék észre semmit. Nem tudom mi a szokatlan itt. Minden új, minden más, minden szokatlan és gyanús. Mégis természetes.
<... Hatalmas... Zsibongó... Szines... Kaotikus... Itt aztán ellehet veszni a tömegben. Ha akarnánk se tűnnénk ki a tömegből... Na menyünk...>
*Mikor a tiszt odajön hozzánk hagyom, hogy Skiner beszéljen vele. Mivel ő nem veszi át a borítékot a beszélgetésük egyik szünetében átveszem az őrtől. Magam is egy biccentéssel búcsúzom a tiszttől. A borítékot el teszem a lőszeres táskámban a lőszerek közé. Majd később szétosztjuk.
//Remélem senkinek sincs ellenvetése. Ha igen akkor most szétosztom//
- Szerintem is induljunk. A vonat pontosan érkezett, de legalább is semmiképp sem értünk ide korábban. Valahol csak itt kell lennie a fogadó bizottságnak.
<...Viszont ha még-sincsenek akkor baj van...>
*Figyelem a tömeget, de gyanús dolgokat keresek mivel azt úgysem látnám meg. Helyette azt figyelem van e valaki aki minket néz. A futó pillantásokat is megjegyzem de nem foglalkozom vele. Viszont, ha valaki hosszasan figyel azt megnézem magamnak.

[revoltz]

Figyelmesen hallgatom a lány történetét. Meg is esik rajta a szívem, nem kellett volna ilyen szomorú sorsa legyen.
"Szemet szemért, fogat fogért. Megérdemelné az a féreg, hogy pusztulás utolérje..."
De a történetet végighallgatva engem kínoz egy gondolat.
"Valami furcsa a történetben, egy megmagyarázatlan, fontos esemény. Ez pedig a uralkodó gondolatainak hirtelen megváltozása. Az ember a szokások híve, nem változik meg, ha arra nem kényszeríti valaki vagy valami. Itt még van valami a háttérbe..."
A feladatot én is szívesen venném, szeretnék segíteni ezen a lányon. De az a bizonyos megszállottság, ami elborult az uralkodó felett, egyszerűen kínoz a kíváncsiság miatta.

Leszállás után

A katona távozása egy kicsit nyugtalanít, de lehet, hogy csak túl paranoiás vagyok.
"Ha pénzt ad, amiért épségben elhoztuk a lányt, akkor nyilván a nagybátyja embere, de akkor miért nem kísér a házához minket?"
Ezt egyenlőre nem teszem szóvá, inkább csak várakozok a többiekkel. Ha elindulunk az ember kavalkádba, akkor megfogom a lány kezét, hogy el ne vesszem a tömegbe.

[Thor]

//off: Lehet kicsit rosszul fogalmaztam. Az a katona, aki a borítékot adta a vonathoz tartozik, és csak meg akarta köszönni, hogy az UTASOK életét megmentettétek. A halottat meg úgy értettem, hogy megmutatjátok, hogy hova tegyék, illetve követnek benneteket. Bocsánat, ha félre érthetően írtam. Engedelmetekkel most négy katona hozza utánatok a halott mestert. Összesen 3 hipnózis golyód van Revoltz, mind 3-as erősségű//



A csapat érdeklődve figyeli a környéket, és nem kell sokáig várniuk. A kikötő felől erélyes parancsokat osztogat valaki a járókelőknek.


- Félre az utamból, ha nem akarsz bajt magadnak!


A tömeg engedelmeskedik az akaratos szavaknak, és félre állnak az útjából. Ahogy a tömeg szétnyílik, a kis csapat meglátja a fickót. Egy erős testalkatú Dekid közelít feléjük. Bőrhaja varkocsba kötve, bőrrojtos szakálla középen összekötve. Testét félvért védi, bal oldalán másfél kezes kard, jobb oldalán kétcsövű pisztoly, az a fajta, amelyiknek a csöve egymás alatt van. Egyértelmű, hogy egy bika erejével rendelkezhet. Ahol látszik, vaskos izomkötegek feszítik a ruháját. Mögötte kettes oszlopban 10 katona követi. Bőrruhát és láncinget viselnek. Bal kezükben kerek fém pajzs. Bal oldalukon egyenes kard. Egyértelműen a kis csapat felé mennek.


A vértes fickó megáll a kalandozók előtt. Úgy egy fejjel magasodik feléjük. Szúrós tekintettel nézi végig a társaságot, majd mikor szeme eléri a lányt, enyhülnek a vonásai. Amennyire a vért engedi, meghajol előtte.


- Honesta kisasszony, nem is tudja mennyire örülök, hogy látom. A nevem Altiloquens százados, és a nagybátya küldött önért. Személyesen engem, mivel nagyon félti kegyedet. Halottam mi történt útközben, de szerencsére jó testőröket választott magának. Katonák! – Int a pajzsosok felé. - Vegyétek át a mester holtestét. Zethus mester régi jó barátja volt, szeretné ő intézni a temetést.


Nem kérdez meg senkit, hogy jó, vagy nem. Csak parancsol.
A lány már épp közbe szólna, mintha azt akarta volna mondani, hogy ők nem a testőrei, vagy valami hasonlót, de a százados nem engedi szóhoz jutni.



- De mily faragatlan vagyok, bizonyára elfáradt az utazás alatt. Kérem, kövessen, hogy mihamarabb találkozhasson az urammal, az-az a nagybátyával, és lepihenhessen.


És gyengéden, de határozottan a lányt a kikötő felé tessékeli. Egyértelmű, hogy a lány ismeri régi emlékekből a tisztet, így nem áll ellen neki. Hat katona unottan követik a tisztet és a lányt, négyen pedig át veszik a holtestet.



//off: Nyugodtan lehet ellenkezni, vagy közbeszólni. Én azért mesélem tovább.//


Észre sem veszi a három kalandozó, de akaratlanul is egymás mellett haladnak, mint régi jó ismerősök. A tiszt elől halad a lánnyal, és folyamatosan beszél, a 10 katona utánuk kullog. Normális tempóval érnek a kikötőhöz. A hajókhoz fából eszkábált kis hidakon lehet eljutni. Elég hamar mélyül a parttól befelé, így közel köthetnek ki a hajók. Egyik sem hatalmas csatahajó, de még is van valami szépség bennük. Maga a kikötő forgalmasabb, mint az állomás. Ez már igazi káosz. Szerencsére senki nem áll az utjukba. Ezek szerint ismert fickó lehet ez az Altiloquens. Pelso egyáltalán nem örül ennek a forgatagnak, de az ő érdeklődését is felkelti ez a színes népáradat. Szerencsevadászok, rosszarcú fickók, kalandorok, zsoldosok. Mind a városba igyekeznek.


Egy kisebb fura hajónál állnak meg. Barnára lakozott deszkái még nem különösek, de hátul lapátokból összeállított kerék van felhelyezve, mint a gőzhajóknál, csak épp nincs kéménye. A hajón még vagy két tucat katona várakozik, igaz ezek bőrvértesek, és nincs pajzsuk. Mind vigyázba vágja magát, ahogy oda ér a százados. A három kalandor követi a katonákat a kis hídon. Mire a hajóhoz érnek, a tiszt már a hajóba tessékeli a lányt. Az megáll, és tekintetével a kis csapatot keresi, majd mikor meglátja a három gyanakvó fickót, mosolyogva int, hogy minden rendben. Ők is felérnek a hajóra, a katonák nem törődnek velük, hisz sima zsoldosoknak hiszik őket. Skiner szemével végig követi mesterét, ahogy a hajó gyomrába viszik. Erősen megszorítja a hajó korlátot, ahogy az érzelmek megint úrrá lesznek rajta. Pelso kissé gyanakodva figyeli a katonákat. Egyedül Revoltz van teljesen felpörögve, hisz hamarosan álmai városába mennek. Az ígéret földje.


Ekkor parancsszavakat osztogatnak, és matrózok ugrálnak össze vissza, hogy a köteleket eloldozzák. Hirtelen ózon illat járja be a levegőt, és hátul a lapátokon zöldes fényben jelek izzanak fel, majd a lapátok megindulnak. Ettől a látványtól még a kikötőben is megáll kissé az élet. Ezek szerint ez még itt is ritka jelenség. A hajó hangos recsegések közepette megindul a város felé. Orra könnyedén szeli a hullámokat. A három kalandor a hajó orrába megy, és onnan figyeli a várost, ami egyre nagyobb, ahogy közelítenek felé. Útközben néhány csónak, vagy vitorlás mellett haladnak el.


Egyszer csak láthatóvá válik a csoda. Hatalmas falak, mintha óriások építették volna, veszik körbe a várost. Több emeletes ház nagyságú szobrok emelkednek ki a folyóból pár méterre a falaktól, mintha megkövült titánok masíroznának a falak felé. Döbbenetesen gyönyörű. Hatalmas kapu tárva, mely egy öbölszerűségbe engedi a hajókat. Gyönyörű épületek, szobrok. Mindenfele kő, és tisztaság. Sehol a mocsok. De ők nem arra mennek. A hajó jobbra kormányoz, és a falak mellett halad észak-keleti irányba. Ekkor mind a három kalandornak rossz érzése támad. De most tévednek. A hajó egy másik kapu felé halad. Kátránnyal feketére mázolt hatalmas nagy kétszárnyas kapu, mely alja a vízbe vész. Ahogy közelednek, hangos recsegések közepette a monumentális ajtók befelé nyílnak. A hajó egy zsákutcaszerűségbe ér. Mögöttük a kapu bezárul hangos robaj közepette. A hajó megáll. A kalandozók érdeklődve figyelnek, hogy most vajon merre. Hisz nincs tovább. Balra, jobbra, és elől kőfal a végtelenségig nyúlva. Hátuk mögött a kapu zárva. Ekkor fent vízmorajra figyelnek fel, majd a falak mentén egyszer csak vízesés indul meg. Olyan erővel zúdul le a víztömeg, hogy a hajón érezni lehet a remegést. Mind a hárman görcsösen kapaszkodnak a hajó korlátba, és meglepetésükre észre veszik, mintha emelkedne a hajó. És igen, lassan, de felfelé haladnak. Míg nem egy fedett hatalmas csarnokba nem emelkednek. A robaj abbamarad, csak kevés víz folyik tovább a falak széléről több méteres lyukakból.


A csarnok hatalmas. Mintha egy palota termébe medencét építettek volna, amiben egy hajó elfér. A csarnok szélénél köteleket hajigálnak a hajó felé, melyet a matrózok elkapnak, és húzni kezdik, mire a hajó a széle felé megindul.




A választás



A hatalmas csarnokból tucat folyosón és lépcsőn át egy szobába vezetik a három kalandort. A szoba ablaka a városra nyílik, és ekkor döbbenek rá, hogy több 10 méterre az alap város felett vannak, egy hatalmas nagy várkomplexumban. A szoba szépen díszített, bőrfotelekkel teli. Egy szépen faragott sötét barna színű asztal van középen, mely rogyásig pakolva gyümölccsel, és italokkal, kupákkal.


Kis idő elteltével kinyílik a kétszárnyas ajtó. Két félvértes katona nyitotta ki az ajtót, melyen egy vörös bőrű, szőke, hosszú hajú Onis lép be. Ruhája díszes csuha, melyen arany, ezüst és a kék dominál. Nincs ujja, melyen ne lenne gyűrű, nyakában vaskos nyakláncok. Haja egy kékszínű fejpántot takar. A férfi átlagos testalkatú, de megjelenés erőt sugall. Már az idős kort tapodja. Megáll, mire a katonák bezárják az ajtót, kívülről. Az onis bólint a kis csapat felé. Hangja karizmatikus, mintha vezetőnek teremtette volna a sors.


- Üdvözlöm önöket. A nevem Zethus, és köszönettel tartozom, amiért élve elhozták az unokahúgomat. Szörnyű dolgon ment át, akár csak én. Megölték a bátyámat. – Hangja némi érzelmet rejt, de csak keveset. Végig néz mind a három férfin. – És meghalt Desudas is. – Erre Skiner arca megrándul. – Honesta bosszút akar, akár csak én, de ez időbe telik. Viszont ez a város fenevad. Vigyáznom kell, hogy az itteni politika ne faljon fel. Szükségem lenne megbízható, tökös legényekre, kik tudják mikor, mit kell tenni.



Ekkor kettőt tapsol, mire kinyílik az ajtó, és egy szépen öltözött szolga lép be, kezében egy kis faládával. Meglepő, mert a szolgacsillogó barna ruhája, máshol nemesi öltözék, de itt egyértelmű, hogy szolga. A gyíklény leteszi az asztalra a ládát, majd elmegy, és a két katona megint becsukja az ajtókat, kívülről. Az onis oda lép a dobozhoz, és kinyitja. A három kalandornak kikerekedik a szeme a látottaktól. A láda színültig pakolva kötegelt ötezresekkel.


- 9.000.000 Ark – Mondja a fickó. – Ennyi van a ládában. Választás elé állítom most önöket. Itt van ez a láda. Az önöké lehet. Megfoghatják, és békében kiléphetnek az ajtón. De ha megteszik, ellökik maguktól a lehetőséget, hogy ennek a többszörösét megszerezzék. Illetve, hogy nyomot hagyjanak a történelemben. A másik lehetőség, hogy nekem dolgoznak. Teljesítik a kéréseimet, és cserébe az lesz a legnagyobb gondjuk, hogy mire költség a vagyont, amit megszereznek. Nos, hogy döntenek?

[Gorodak]

- Skiner -

Folyamatosan figyelem a környéket,de hamar felfigyelek a közeledőkre, s mikor közelednek felénk ,először ellenségnek tekintem őket, de amikor köszönti honestát meg nyugszom, hogy még sem kell harcolnunk...
< Érdekes egy fickó, de végül is ha magasabb rangban van akkor nem csoda, hogy nem köszönt minket, és csak a parancsal foglakozik...De a lány ismerheti... >
Figyelem a beszédét,meg meg nézem magamnak jobban a páncélját is, vajon mágikus, vagy csak sima páncél.
< hm.. Testőrök, végül is, akár lehetnénk azok is a lány származásából, ki indulva, talán jobb is ha a lovagot ebben a hitben hagyom. >
Amikor a fickó testőrnek nevez minket, csak rá nézek Honestára és ha rám néz akkor csak biccentek, hogy jól van ez így...
Arcom pedig barátságosan fejezi ki, a mondandómat, a lány felé
< Remélem a többieknek is meg felel egyelőre, de ha nem úgy is szolnak... >
A mesterem valószínű ismerte ezt az embert és egyelőre nincs jobb ötletem, hát rá hagyom a katonákra...

Útközben folyamatosan figyelek és a biztonság kedvéért a töröket sem teszem el,a környéket próbálom figyelni illetve, hogy nem e követ valaki...
< MEkkora kikötő azta.... >
Oda érve a hajóra,már tudom nagyjából biztonságban vagyunk,tudom, hogy most már biztonságba tudhatom a lányt, azért figyelem a környéket, és a gyanús elemeket, azt hogy nem foglalkoznak velünk azzal nem foglalkozom, inkább örülök, neki,mivel így jobban körül nézhetek, bár a gyönyörű látvány le foglalja szemeimet.

A hajó orrában a többiekkel...
- Szép látvány mi? Ti mit gondoltok a kapitányról?
Illetve ti észre vetetek valami érdekeset a vonaton a támadóinkon valamit? Bármit ami érdekes lehet?
Meg szerintetek nem voltak túl kevesen, ahhoz képest,hogy mennyire fontos lehetett a lány? -

< Mekkora szobrok és falak, de vajona szobrok tényleg csak szobrok, vagy a város védélében játszanak szerepet egy támadás kapcsán... hm... >

< Azta mekkora ötlet, hogy mágia nélkül feljebb juttathassunk egy hajót akár méterekkel is, nagyon nagy >
S mikor fel érkezünk teljesen akkor már tudom, hogy biztonságban vagyunk és a lány is ha minden jól megy akkor több meglepetés nem ér minket.

Majd tüelmesen várok abban a szobában ahova vezettek minket...
< Micsoda gazdagság. >

< Amikor szoba hozza a mesteremet meg rándul az arcom, és újra bevillan az agyamba ahogy meghalt, mert hibáztam >
< Bosszú igen a jól előkészített bosszú a legjobb... >Egy kis idöre ki ülnek az arcomra az éréseim, majd ujra kordában rakom őket..
- Nos Zethus uram, szeretnék ott lenni a mesterem Desudas temetésén, hogy leróhassam neki tiszteletemet. -
< Az életemért.>
- Az ajánlatát pedig tisztelettel elfogadom, hogy magának dolgozzak, remélem a leendő társaim is elfogadják. -
Itt meg várom a többiek reakcióját, és válaszukat...
< A történelemben meg hagyjanak nyomot a hősök, a bosszú amúgy sem a történelembe való... Vajon a pénzt akko is nekünk adja ha beállunk hozzá...>

< Fu mennyi pénz, remélem a magikus tárgyak készítői céh is vannak szigeten, mert asszem, vennék ezt azt... Na jócskkét dolgot amiröl álodok eg ideje... >