A fergeteg átvonul (ÚTK)

[Altair]

Alavero del Montargonis

Azt, hogy a laikus testvért, akit én már fel is szenteltem volna, ne vigyem harcba amennyiben lehetséges, egy bólintással nyugtázom az apát felé.
- Rendben.
Látszólag nem nagyon akar jönni, amit meg tudok érteni. Itt nyugodtan megvolt eddig, semmi kedve életveszélybe menni. Néha jön az anélkül is, hogy elébe menne az ember.
<Ha elindultunk, vagy talán még ma este nem ártana elbeszélgetni vele. Ha nem jön csatába, minden bizonnyal visszajöhet majd ide, és nyugta lesz. Én még mindig élek, pedig már jó néhány harcban ott voltam.>
Con Hierono biccentését én is hasonlóképp viszonzom, úgy tűnik, neki sincs túlzottan ínyére a dolog. Néha kénytelen az ember veszélyt vállalni. Még ha eddig csak munkával segített is egy apátságban. A két lovag bemutatkozására én nem válaszolok ugyanúgy. Nincs szükség rá. Tudják a nevem, ha eddig nem is tudták, többször említette az apát is. Csak annyit mondok nekik:
- Örvendek!
Most jól megnézem őket, mennyi idősek lehetnek.
<Nagyon remélem, nem én viszem majd őket az első csatájukba. Harc közben nem tudok rájuk vigyázni.>
Elindulok kifelé, de nem fordítok hátat nekik, bevárom, hogy kövessenek. Mikor kiértünk az étkezőből megkérdezem tőlük:
- Hány csatában voltak már?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Féldomíniumok
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 6. napja; tavasz közepe, délelőtt
Résztvevők: leiosz thaira Arhtas Rheonark [Gordon]
_____________________________________________________________

Szívesen mesél Elloye a könyvről, de azért több érdeklődésnek, hozzászólásnak jobban örülne. Továbbra is szakaszosan mesél, hagy neked is alkalmat a közbeszólásra.
- Tudja, így is meg úgy is. Ez egy nem szokványos lovagregény, ahol a hős lovag elmegy világot látni, a hölgye meg otthon ül és kötöget évekig. Itt Irénne többször felnukkan a történet során. Az eleje persze ugyan az, mint más könyvekben, hogy ül otthon, de kiderül, hogy a családjának vannak az ország másik végén is birtokai és ott is összefutnak Quontes lovaggal, vagy egyszer haramiák karmaiközül menti meg, akik korábban elrabolták, de Quontes ezt csak akkor tudja meg, amikor újra találkoznak.

- Szerintem ez a legszebb rész az egészben. Nem azért, ahogyan le van írva, hanem mintha egy allegória lenne. Ahogyan a lovag egyre újabb és újabb feladatokat teljesít, mintha egyre közelebb és közelebb kerülne valamihez.

Az udvaron látsz egy parasztszekeret, ami szinte csak úgy oda van téve félre, hogy ne legyen útban. A ló elé is csak széna van lökve, pedig füvet is kaphatott volna.

- Szerintem itt Irénne csak egy allegória, egy magaszos cél eléréséhez. És így talán maga Quontes is.

A lovagterem túlsó végén van az emeletre vezető falépcső.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, este
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

Ahogy elindulsz kifelé, a három lovag azonnal követ. Négyen egy négyszöget alkottok, előtted Weintensteff, jobbra Querder, balra, kissébb hártalépve pedig a harmadik, Lainelomo.
- Én háromban - hallod Weintensteff lovag válaszát.
- Igazából először akkor, amikor lázadoztak Genserion úr parasztjai. Felálltunk mi, fegyvernökök, néhány harcos meg persze az úr és a lovagja, lándzsát szegeztünk és elkezdtünk léptetni. Amikorra az ügetéshez értünk, már mind szétszaladt, azóra rendben fizettek minden adót, de ezt igazából az előbb nem számoltam. Az első igazi még egy nomádok elleni büntetőhadjáratban volt, ahol ránk a szekerek és a tábor védelmét bízták. Egy csapatuk megrohanta a tábort és fosztogatni kezdtek volna, amikor rajtuk ütöttünk. Kétszer annyian voltak, de gyorsan felmorzsoltuk őket. A menekülők után én már nem mentem, de a többiek rohamát nem bírta feltartóztatni a többi pogány.
- A második és a harmadik várvédelemben volt. Szintén Genserion úrnál tartózodtunk épp, amikor valami vita miatt az udvarházára támadt a szomszédja. De amikor világossá vált neki, hogy segítsége van Genserion úrnak jelentős segítsége van, gyorsan eloldalgott.
- A harmadik pedig tavalyelőtt a deltavidéktől délkeletre volt. Kalózok rohanták meg Baramantona városát, de a falakra sehol sem jutottak fel.

Querder lovag csak másfelet-kettőt említ: mind a két ütközetében a Feketerend elleni háborúk egyik mellékhadszínterén harcolt, hallottál is a csatákról, de te a sűrűjében voltál.

[Altair]

Alavero del Montargonis

Ahogyan lassan haladunk kifelé a felállás éppen szerencsés. Leghátul az a lovag követ, akivel nincs dolgom. Weintensteff lovag úgy tűnik, már többféle harcmodort is látott, többek között a nomádokét is, akik ellen most készülünk. Bár az ő három csatája sem túl sok, mégis tud már valamit.
< Egyiket se nekem kell az első csatájába vezetnem szerencsére.>
Querder lovag kevésbé tapasztalt, a nomádok máshogy harcolnak, mint akik ellen ő eddig, én pedig az utóbbi időben harcoltunk. Majd biztosan lesznek ott olyanok is, akik már jól ismerik a harcmodorukat. Ezek majd nagy segítséget jelenthetnek. Bár a kard minden ellenséget megsebez, függetlenül attól, hogy hogyan harcol. Csak el kell jutni odáig, ha elég közel jutunk hozzájuk, onnan már mi vagyunk előnyben.
- Örülök, hogy már mindketten rendelkeznek éles harci tapasztalatokkal. – mondom a két lovagnak, akik majd velem jönnek. Mivel nem kérdeznek semmit, elkezdek a másnapi indulás gondolatával foglalkozni.
– Későre jár, javaslom, hogy most vonuljanak vissza. Holnap hosszú utat kell majd megtennünk, mire a kolostorba érünk.
A mai napon már én sem szándékozom mást tenni, miután elváltam tőlük, megkeresem a szállásomat és lepihenek holnapig.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, este
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

- Engedje meg Montargonis lovag, hogy megmutassuk a szállását - ajánlja fel Weintensteff. Az ám! Kaptál külön cellát, a felszerelésed egy része minden bizonnyal ott is van, csak épp még senki sem mondta, hol is van az az ott.

Bentről, a refektóriumból csörömpölést hallatok, talán poharak esnek le és egy része törik is, majd valami furcsa pezsgés következik. Aztán a bent maradt barát viharzik el mellettetek, se szó, se beszéd. A fiatal lovagok önkéntelenül is arrafelé néznek, nagyot is nyelnek mellé. Némi csend után Querder lovag szólal meg:

- Engedjen meg egy kérdést, Montargonis lovag! Mindt mondtam, én a Deltavidék keleti részén vettem részt a Tedragonn-féle rajtaütésekben, de úgy hallottam, ön nagyobb csatákban is ott volt a Feketerend ellen, például ahol az a partraszállás is volt. Ezekről tudna mondani néhány szót? Csak ... amit ... fontosnak vél...

A lovaguk mutatják az utat abba az irányba, amerre a barát tűnt el. Előbb beértek egy nagyobb helységbe, ahol talán a káptalan szokott ülésezni, vagy könyvtár, mert van benne jópár könyv is, vagy valami ilyesmi, majd távolról hallatok egy ajtó csapódását. Átmenve a káptalani helyiségen/könyvtáron kijuttok egy kerengőbe. A templom oldalához épült, a díszudvar felől a templom is és a refektórium - könyvtár/káptalani helyiség is takarja. Elég sötét van már, némi holdfény és a csillagok világítanak meg itt mindent. Még kora tavasz van, így a kerengő belső oldalát befutott vadszőlő még nem hajt, de a kerengő által közrefogott kis udvarocskában már nyílnak a virágok. Máshol szokott még egy díszkút vagy csobogó is lenni, ide ez nem fér be. Amint körbementek, látod, hogy a kerengő másik két fala mentén nagyrészt néhány üres cella, egy bejárat, illetve talán még az apát lakóhelyisége lehet. Amint kiléptek az udvarra, a kerengőben tartózkodó Perignon apát, con Hierono lovag és Clement cellárius abbahagyják a beszélgetést, rátok néznek, majd a kijáraton egymás után elhagyják a kerengőt. A fiatal lovagok a cellád ajtajáig kísérnek majd ott megállnak; biztos vagy benne, hogy megvárják a mondandód végét.

[Gordon]

//Arhtas Rheonark//

Aztán válaszolok is neki, hogy nagyobb érdeklődés mutassak a könyv iránt.

- Szóval közös a kalandjuk, mivel nem ér véget, lehet Irén ennyire megszerette a lovag társaságát vagy közösen a lovaggal együtt akart volna kalandozni és utána ment, de az is lehet csupán sors alakította véletlen szerűen útjukat, ezt nem lehet tudni, majd elkérném és elolvasom, hát ha többet tudok mondani utána a könyvről Elloye.
Hagyom beszélni, aztán amennyire tudok válaszolok neki a könyvel kapcsolatban.

- Lehetséges, amihez közelebb kerül az a halhatatlanság, amikor gondolnak rá és neve hallatán tisztelet övezi, meg évente gondolnak rá… Itt meg szakítottam mondatomat.
<Elloyetét nem akartam elszomorítani, hogy évente gondolnak rá, amikor sírjához viszik a virágot, mert minden regénynek szép a vége, ám sajnos a valóság egész más.> Majd végén még kérdezek Elloyetől.

- Szerinted mi lehet a magasztos cél Elloye, én halhatatlanságra tippeltem?

Megvárom a kérdésemre a választ, ha kapok, majd elköszönök Elloyetől és felmegyek a falépcsőn, ami a lovagterembe visz.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Féldomíniumok
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 6. napja; tavasz közepe, délelőtt
Résztvevők: leiosz thaira Arhtas Rheonark [Gordon]
_____________________________________________________________

Elloye hallgatja a válaszodat, majd halkan, lassan, szinte magába meg is ismétli, amit mondasz.
- Hallhatatlanság... tisztelet övezi...
Érdekes. Eddig legalábbis nem volt szokása. És mintha egy könnycsepp jelent volna meg a szeme sarkában.

A lovagteremben lelassulnak a lépteitek, meg is álltok, úgy kérdezed Elloyét. Széttárja a kezeit:
- Minek lehet Irénne a metaforája? - Elgondolkodik. Lassan elindul a lépcső felé, majd felfelé rajta - Nem tudom, még nem értem a végére. Egyelőre több tippem is van, - rád néz, huncutúl mosolyog, de mindez csak egy pillanat - de engedelmével, még nem árulnám el.

Ahogy felértek, néhány lépés, és ott vagytok con Brazzano úr emeleti dolgozószobájának ajtaja előtt. Elloye hírtelen hátat fordít az ajtónak, feléd fordul, két kezébe fogja a csukott könyv alját, feléd billenti a tetejét, talán még hozzád is ér vele.
- És maga szerint Quontes lovag így, a bolyongásában, boldog?
- Eléri végül Irénnét?

[Gordon]

//Arhtas Rheonark//

<Könnycseppből kiderülve sikerült elszomorítanom Elloyetét, pedig nem akartam.>
Folytattuk a sétánkat, Elloyete kérdezett.
- Minek lehet Irénne a metaforája?
Aztán válaszolok. - Sajnos erre még nem tudok válaszolni.
Utána válaszol a kérdésemre, de a mondata vége volt a lényeg.
- de engedelmével, még nem árulnám el.
Elloyete mondata befejezésével válaszolok is. - Rá érünk még a válasszal.
Majd hirtelen Elloyete két kérdést tett fel hirtelen, megpróbálva minél őszintében válaszolni, még ha nem is olvastam a könyvet.
- És maga szerint Quontes lovag így, a bolyongásában, boldog?
- Lovagok, ha kötelességüket teljesítik boldogok, ám egyúttal szomorúak is, mivel magasztos célért harcolni társaival vagy valakiért dicsőség és öröm, ám egyedül vannak, ha nincsenek, akkor végén egyedül lesznek, de aki lovagnak készül az a sorsára is felkészült.
Erre a kérdésre is válaszolok.
- Eléri végül Irénnét?
- Szerintem igen, mint ahogy mondtad, mindig ott volt neki.
Kopogok és ha nem jön be Elloye, akkor illedelmesen elköszönök tőle, majd ha hallom, hogy bemehetek, akkor bemegyek.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Féldomíniumok
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 6. napja; tavasz közepe, délelőtt
Résztvevők: leiosz thaira Arhtas Rheonark [Gordon]
_____________________________________________________________

Az utolsó két válaszod az ajtó előtt megfogta Elloyét:
- Lovagok, ha kötelességüket teljesítik boldogok, ám ...de aki lovagnak készül az a sorsára is felkészült.
- Tehát egy lovag sorsa a szomorúság, amit néha az ilyen-olyan harc öröme szakít meg? - Egy újabb könnycsepp; de gyorsan le is törli.

- Szerintem igen, mint ahogy mondtad, mindig ott volt neki.
- Éppen ez az, hogy nem volt neki, csak néha, ritkán összefut vele röpke pillanatokra, aztán... - elfordítja a fejét, majd lassan, lehajtott fejjel el is indul a lépcső felé. A földszinten a lovagterem van, amin az előbb jöttetek át, a második emeleten pedig a con Brazzano család szállása. Ha megvárod, látod, hogy fölfelé indul. Ha ez a beszélgetés csak a könyvről szólt volna, nem váltott volna ki ilyen érzelmeket Elloyéból.

Kopogásodra egy mély bariton "Jöjjön be!" a válasz. Belépsz. A szoba ezúttal sem változott. Neked jobb oldalt egy polc, rajta pár tekercs, irat és három könyv, bal oldalon a falon Sirone con Brazzano úr néhány kedves fegyvere és a páncélja, előttük a padlón pedig egy haralmas medve bőre. Szemben van két ablak az udvarra, előtte féloldalasan egy szék, asztal, rajta tinta, toll, egy tőr, néhány papír és egy ostábla. Ugyan nem nézel oda, de a bal oldaladon biztosan ott van a szokott kis asztalon egy tálcán a két kancsó: egyikben bor (meg is csapja az orrod az illata) a másikban pedig víz, és mellettük pár pohár. Ketten vannak bent, mind a ketten állnak: Sirone con Brazzano úr és Malik in Hafed. Minden bizonnyal beszélgettek, de már nem lehetett érdekes a téma, mert mind a ketten feléd fordulnak. Az úr kezd beszélni a szokásos határozott, talán kissé kemény stílusában:
- Lépjen beljebb. Nemrég érkezett a hír, hogy a birtokom déli részén, a hegyek lábánál egy rablóbanda ütötte fel a tanyáját. - A tél végefelé jártál arra utoljára és még semmi sem volt. Azóta vagy két hónap, ha eltelt? - Egyelőre talán nincsenek sokan, négy-öt ember legfeljebb. Magával vihet az emberein túl még három katonámat - itt Hafed aprókat bólogat - és egy írást, hogy a helyiek - ismered a birtokot, ez a gyakorlatban a helyi parasztokat jelenti, de végül is helyismeretük nekik van - is kötelesek magát támogatni.
- Kérdése van? Egy óra múlva jöjjön, és ebédeljen velünk, akkor is felteheti a kérdéseit. Hozza magával leiosz tharia sin Antarat és con Dhaarsylt is, hátha nekik is eszükbe jut valami.

[Gordon]

//Arhtas Rheonark//

Az utolsó két válaszod az ajtó előtt megfogta Elloyét, majd mondja.
- Tehát egy lovag sorsa a szomorúság, amit néha az ilyen-olyan harc öröme szakít meg? - Egy újabb könnycsepp; de gyorsan le is törli.
Válaszolok Elloyenek.
- Harc nem okoz örömet Elloyen, hogy miért harcol az igen, vagyis életét, rendért, szeretekért, mert ez a kötelessége, mint ahogy apám tette egyszer. Lehajtottam a fejemet és egy pillanatra közben elhalogatok, meg gondolataimban folytatom mondatot. <Legszívesebben sírnák, hogy apám nélkül kellett felnőnöm, ám egy férfi soha nem mutat ki fájdalmat és egyúttal büszke is vagyok rá, mivel bátran fronton halt meg, legalábbis így emlékezek rá.>
Majd következőt mondatom végét is mondja. - Éppen ez az, hogy nem volt neki, csak néha, ritkán összefut vele röpke pillanatokra, aztán...
Lassan megy el Elloyen, közben mondom neki, utána hagyom elmenni. - Bár lehet néha vagy ritkán találkoznak, de ilyenkor Quontes lovag boldogabb mint eddig bármikor, amikor láthatja Irénnét, ha néhány pillanatra is.
<Elloyenek próbálom boldoggá tenni, de csak szomorúságot okozok neki, vagyis a lovag inkább szerette volna, hogy mindig ott legyen neki, mint ahogy én is.>

Kinyitom az ajtót és belépek, közben körül nézek és ha rám figyelnek Sirone úr és Hafed parancsnok, akkor köszönök nekik, majd válaszolok. - Úgy látszik a ellenség soha nem fogy el, na mindegy Domvik hű szolgáit és Shadon határait megvédelmezzük két társammal együtt, igen két hónappal ezelőtt jártunk ott.
Amikor megemlíti emberei támogatnak, végül is rá bólintok, majd mondom. - Köszönöm nagylelkű segítségét, főleg helyiek információi elég hasznosok.
Ebéd meghívásra válaszolok. - Köszönjünk az ebéd meghívást a társaim nevében is és közben megbeszéljük a részleteket, addig engedelmükkel távoznék, ha nincs más kérésük?
Ha megengedik, akkor távozom és lassan felkeresem többieket.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Féldomíniumok
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 6. napja; tavasz közepe, délelőtt
Résztvevők: leiosz thaira Arhtas Rheonark [Gordon]
_____________________________________________________________

Utolsó válaszodra con Brazzano úr bólint.
- Rendben, távozhat. Maga is, Hafed.
A beszélgetés alatt Malik in Hafed nem szólt semmit, az apró bólogatásán kívül semmi reakcióját nem vetted észre, csak hallgatta, ti mit beszéltek. Most bólint egyet és mivel te vagy lényegesen közelebb az ajtóhoz, minden bizonnyal utánad lép ki a teremből és beteszi maga mögött az ajtót. Ha nem akarsz vele beszélni, akkor köszön, majd lemegy a lépcsőn, végig a lovagtermen és az udvaron a dolga után néz.
Az ebéd, ha van meghívott, mint most például ti, a lovagteremben szokott lenni. Még egy órád van addig, és nektek nem illik megvárakoztatni az urat.

[Altair]

Alavero del Montargonis

A lovagok ajánlatát, miszerint megmutatják a szállásomat, örömmel, bár kicsit furcsállva fogadom. Nekem semmiképpen nem jutott volna eszembe ilyet kérni tőlük. Megtaláltam volna magam is, megkérdezve valamelyik barátot, vagy munkást itt. Na de ilyet kérni egy lovagtól, azt azért mégsem. Még ha elég fiatal is. Viszont, ha ő ajánlkozik, akkor megköszönve a segítséget elfogadom. Csendben követem a két lovagot, akik tudják, merre kell menni. Az étkezőből kirohanó barátra sem szólalok meg, csak megerősödik bennem az az érzés, hogy beszélnem kell majd a fejével. A csendet később megtörő Querder lovag kérdésére néhány pillanatig nem válaszolok, csak némán sétálok tovább.
- Legfontosabb az, hogy nyertünk. De gondolom részletekre kíváncsi. – teszem még hozzá a második mondatot, mielőtt reagálhatna rá valamit. – A Feketerendi seregekben sokkalta több a gyalogos, mint a mienkben. A lovasságuk viszont kevesebb. Éppen a partraszállásukkal kezdődő csatában követtük el a hibát, hogy a még tömött sorokban álló gyalogságba rohantunk. A nyilaknak szét kellett volna oszlatniuk őket egy kicsit, de nem bomlottak fel a sorok. Az első néhányon még könnyedén áttört a lovasroham, aztán egyszer csak elakadt. Lendület nélkül semmit sem ért a kopja, eldobáltuk őket az ellenséges gyalogság között és karddal, buzogánnyal próbáltuk kiverekedni magunkat. Sokaknak nem sikerült, de még így is kevesebben haltak meg, mint ahányan megtehették volna. Ez már kellőképpen szétzilálta a soraikat, újabb rohamokkal részekre szabdaltuk az egységeket, amiket a gyalogság, majd később mi is könnyedén felmorzsoltunk.
A kerengőben beszélgetőket meglátva felmerül bennem, hogy vajon miről is beszélnek. Alighanem azokról, akik épp engem kísérnek, és akikhez beszélek. Na meg a többiről, akik elmennek innen holnap. Az apátság három legfontosabb embere, az este történtek után mi másról beszélne.
A rövid történetem vége előtt nem sokkal már oda is értünk a cellámhoz. Még befejezem, amit mondani akartam, majd ismét megköszönöm a két lovagnak a segítséget, hogy idevezettek.
- Nyugodalmas éjszakát – mondom nekik, majd én is bemegyek a szobámba és lefekszem.


//Jól eltűntem, elnézést érte. Igyekszem most már gyakrabban írni.//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, éjszaka
Résztvevők: Alavero del Montargonis lovag [Altair]
_____________________________________________________________

- Nyugodalmas jó éjszakát Önnek is! - Az ifjú lovagok végighallhatták a történeted, majd mind elköszöntek és elindultak visszafelé a kerengőben.

A sötét celládba lépve az ilyen helyen megszokott mozulattal az ajtónál egyből jobbra nyúlva megtalálod a tűzszerszámot és a gyertyát. Kis fényt csinálsz és látod bontatlanul a felszerelésed a padlóra téve, továbbá van még a celládban egy lavor tele vízzel, egy lepedő, egy kancsó, szintén vízzel tele egy üres pohár, no és egy vetett ágy. Az éjszakai teendőid elvégezve lefekszel és a gyertya elfújása után jót alszol.

Arra ébredsz, hogy kettőt kondul egy harang. Mivel a cellád majd a templom mellett van, akármilyen kicsi is a harangszó, te biztosan jól hallottad. Úgy érzed, kialudtad magad (legalábbis annyira, amennyire egy kolostorban lehet), így talán pirkadat felé járhat az idő, fény mindenesetre nem szűrődik be a celládba. Az ám! Nemsokára itt a Príma, mindjárt hallani a barátok énekét!

[Gordon]

//Arhtas Rheonark//

Kimentem az ajtón, Hafed parancsnok utánam, de mondani nem sok mindent tudtunk volna, elköszöntünk, utána megkeresem a társaimat, körbenézek a környéken, szállásain, stb. amíg meg nem lelem őket.
Utolsó húsz perben, ha nem találom meg őket, akkor szálásomon átöltözöm és megyek ebédelni.
< Ha nem találom meg a társaimat, így lehet Sirone con Brazzano úr, jobban tudja jelenleg hol vannak. >

// Malik in Hafed, keresztnév nem fordítva van a magusban, mivel legtöbb mesélő fordítva használja a nevet, pl: Rajzen Rasint, mindig Rajzen-ként szólítottak meg NJK és nem Rasintként, ezért mindig megcseréltem és így Rasint Rajzenre és akkor Rasintot használta a mesélő az NJK-nál? //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Féldomíniumok
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 6. napja; tavasz közepe, délelőtt
Résztvevők: leiosz thaira Arhtas Rheonark [Gordon]
_____________________________________________________________

Első gondolatod, hogy a társaid a szállásukon keresd, gyorsan elhessegeted. Ilyen későn már valószínűleg nincsenek ott, talán még eléred őket a gyakorlótéren. Lemégy a földszintre, átsietsz a lovagtremen és az udvarról bemégy az istállóba. Kihozod Zedort, felpattansz a hátára és irány a gyakorlótér. Hiába van közel, lóval sokkal hamarabb odaérsz. Már messziről látod, Acapella és Lorthiras végeztek, menni készülnek, de a porfelhő felkeltette a figyelmüket. Amint látják, hogy te vagy az, tesznek feléd pár lépést. Megállítod mellettük a lovad, Lorthiras elkapja Zedor kantárját és Acapella kérdezi:
- No, mi ez a nagy sietség, így, ebéd előtt?