//off: Mégegyszer bocsi a késlekedésért. És köszi a megértést.
Awder Umro
Davram kiáltása kizárja, hogy ez a Teron a közeledben lenne.
Egy pillanat hezitáls utáln, és miután szóltál Arbonak és Davramnak megindúlsz a hat haramia felé, akik a kocsisor elött a még két hajtóval és eggy dzsaddal, ill. egymással hadakoznak. Ebbe a pillanatba veszed észre, hogy Arbo eltűnik a szemed láttára. Ép, hogy csak elindúlsz, mikor hirtelen egy keskeny, de hosszú fatörzs jelenik meg elötted keresztbe az úton. Elmondasz magadban egy szitkot, vagy többet is, mert biztos, hogy ebben a fatörzsbe bukott fel a lovad. Térded magasságában helyezkedik el, így nem nehéz átjutni rajta, de láthatatlanúl... Átléped és már veted is bele magad a csatába, csak úgy 10-13 lépést kell megtenned. Hirtelen, mintha egy láthatatlan penge aprítana a három egymással hadakozó körűl úgy éri őket valami támadás, amitől az egyik összeesik.
Arbo Barbillo
//off: Mivel 4-5 méterre van a karaktered a cetepatétól, így egy számára látható helyen, ami a többiek elől takarásban van, tudja létrehozni a fantomot.
Koncentrálsz. Formálod a varázslathoz szükséges szavakat, és mozdulatokat, mire a testeden visszaverődő fénytörés (ahogy azt a mentorod mondta) akaratod helyszívére vetül, bent az erdő sűrüjében. Hárítótőröddel a kezedben közelítesz az ellennek. At első két támadásoda után az egyik összeesik, a harmadikat a következőre méred, ami áthatol ugyan a Bőr vérten, de komolyabb súlyos sebet nem okozál, mite az ösztönösen visszacsap, de nem járt sikerrel.
Davram
Egyenlőnre úgy tűnik jó ötlet volt a helyeden maradni, mert mindenki vagy előre, vagy hátra csoportosúlt. Bár neked sincs köjnnyű dolgod, mégis öjrűlsz, hogy nem kell harcba bontakoznod. Most hogy nagyjából tudod hol van Cwa Teron és látod Estios szorúlt helyzetét, elkiáltod magad. Egyszerre előről is és hátúlról is érzed ahogy egy-egy varázslat megfogan, mire hirtelen eltűnik a szemed elöl Arel pártfogója, de úgy, hogy még a mágikus auráját sem látod. -Ez itthagyott valamilyen fohászávat titeket?- Villan át az agyadon, hisz reggel valamilyen küldetésről beszélt. Ha ez így van meglehet, hogy bajban vagytok. Ekkor hallod meg Awder utasítását, hogy te és Arbo foglalkozzatok Cwa Teronnal. A három haramia azért szépen elbántak egymással. Több, kissebb sebekek szereztek, sőt az egyiknek a fegyverforgató keze úgy megsérűlt, hogy art a viszonylag rövid pengét is csak két kézbe tartja. Észreveszed, hogy egy manaszőtte aura, ahol Arbo volt (most feltételezed, hogy ő az) megtámadja a három mentálisan irányított bábodat, mire az egyik összeesik, egy málsik megsérül. A háltúl levő két alak kissé értetlenűl néz körbe, majd miután észrevesznek elindúlnak feléd.
Estios Alver
Nem látsz semmit, s ezek meg hárman vannak ellened és legalább ketten jönnek feléd. Ennek nem lesz jó vége, gondolod, minre eszedbe jut egy esély. Lehunyod a "használhatatlan" szemed, és pár szóban segítséget kérsz Areltől és hátraszjkkensz. Szerencsédre sikerült a röktönzöt terved, a két kard elől még idejében sikerűlt kitérned. Úgy hallod, mintha megdöbbennének. Most, hogy nem látsz, de ők sem látnak éged, biztosabb helyre hátrálsz. Lassan kell haladnod, nehogy eless vagy lebukj. Csak reménykedsz, hogy ez egy átmeneti vakság. De ha nem is az, idő és biztonság kell neked Egyenlőnre ez a legfontosabb.
Mindenki kivéve Estios
Elől a harcban látjátok, hogy összeesik az egyik megmaradt hajtótok. A dzsadnak és a másik hajtónak is vannak már sebesülései és lászik rajtuk, hogy nem bírják már sokáig.
Szinte elhagyott tudattal vicsorgok mikor komoly sebeket fakasztok az ellenfeleken, ám hamar ismét önmagam leszek Awder szavaira. Eddig minden külső hatást, történést kizártam és csakis a mozdulataimra koncentráltam hatékonyságom érdekében, de most eljut tudatomig a jelen szituáció. Jelentősebb emberi értékek megóvása forog a fejemben. Ha tehetem búcsúzásképp még taszítok, vagy rúgok, döfök egy közelemben tartózkodó rablóra mielőtt megiramodok a karaván közepe felé, Davram segítségére. Már az sem számít, hogy egy idiótaként futkározok fel, s alá, mert nagyon eltökélt vagyok.
< Hajrá Awder! Jut még neked majdnem féltucat, de hol van Estios? Lehet, hogy bajban van? >
Davram mellett óvatosan haladok el, aztán elrugaszkodok, hogy a közelebbi haramiát rohamból ökleljem a tőröm hegyére. A másik elől kitérek, majd tökön rúgom (kocsmai verekedés 2.) aztán markolattal csapok halántékra. Körbenézek, hogy ki merre jár, mit csinál, Teron rejtekére éhesen. Közben sosem állok meg egy helyen, nem tudhatom honnan céloznak épp felém. Nagyjából derék magasságba görnyedve kémlelem a terepet, miközben osonok.
// A KM-et szeretném kérni, hogy ha nem nagy teher, intézze helyettem a karakterem támadásait. Előre is köszönöm. //
*Lassan lépdelek a fák felé, de óriási hittel lelkemben. Arel meghallgatta fohászomat, és segített, hogy túléljek. Még, ha azért is tette, hogy bevégezzem a küldetését, nem számít. Ami most fontos, hogy kikerüljek ebből a szorult helyzetből, és legjobb tudásommal az Úrnő parancsa szerint cselekedjek. Ám jól tudom, hogy egyedül nem leszek képes véghezvinni a küldetést. Szükségem lesz a többiekre. Ekkor villámként csap belém a felismerés. Hisz a többieket nem támogatja az istennő, és ha ők is megvakulnak, könnyedén lecsapják mindegyikőjüket. Ezt nem engedhetem. Hirtelen megtorpanok, és vérem nem engedi meg, hogy elosonjak, mint valami toroni féreg, ki ha veszélybe kerül, inkább elkotródik, minthogy harcoljon. De miképpen segíthetnék a többieken, ha vakon még magamat sem tudom megvédeni. Nagy levegőt veszek, és halkan súgok a levegőbe:
- Úrnőm, kérlek, segíts.
*És csodával határos módon eszembe jut valami. Mesterem mikor kissé lenyugodott, és én is alkalmas voltam a tanulásra, egy olyan titokba avatott bele, ami most talán hasznomra lehet, és az átok okozta gyengeségemet, az előnyömre változtathatom. Nem is gondolkodok tovább. Társaimnak szüksége van rám, és nekem pedig őrájuk. Újból az istennőhöz fohászkodom, hogy lecsaphassam az ellenséget, kik álnok módján a felszentelt papjára támadtak.
//off: Fohász neve: Asztrál/mentálálpillantás, kegypont: 1, varázslási idő: 5 szegmens, időtartam: 6 kör. A leírás szerint elméletileg megláthatom az asztráll/mentál testüket, így tudhatom merre vannak. Tehát látom őket. Próbálok rá jönni, hogy ki az ellenség, és ki a barát. Valószínű, akik a közelemben vannak, az az ellenség. Ha esetleg te külön-külön engeded használni a mentál illetve az asztrál pillantást, akkor megcsinálom mind a kettőt.//
*A mély hitből jövő fohász után felegyenesedek, és az isteni erővel véremben már minden félelemtől mentesen nézek körbe, hogy újra szembe szállhassak az ellenséggel. Reménykedve, hogy különbséget tudok tenni az ellenség asztrálja, és a társaim asztrálja közt, megindulok a harcba.
//off: A következő körben fogok támadni, ha lesz rá lehetőség.//
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.”Aruth Dyn-Dayaell
*Látóterem szélén tisztában vagyok vele, hogy egy társam köddé vált, és a haramiák az önnön kezük okozta sérüléseken kívül más sebet is szereztek ám agyam már kiválasztotta a célt és viszi tovább a testem. Harci rutinom és haragom Cwa iránt egyenlőre megóv attól, hogy leblokkoljak a furcsaságok láttán. Torpanás nélkül haladok tovább a hajtókat támadó haramiák felé és sújtok le rájuk. Szép sorban. Minddel csak egy csapás erejéig foglalkozom aztán haladok is tovább. Kihasználom a meglepetés erejét, hogy épp mással vannak elfoglalva így vagy hátba vagy oldalba támadom őket.
//off: Paga, mivel továbbra sem utaltál rá, hogy másképp lenne, Teront láthatatlannak tekintem.
Awder kiáltására morgok egyet az orrom alatt, hogy boldogan tenném, csak már nincs mivel... és a két fickót sem tudom megállítani. Aztán eszembe villan, hogy mégis van egy utolsó lehetőségem. Kotorászok pár pillanatig az övemen (francba, ez is most szorul a kabát alá), mire a sima markolatra talál a kezem. Felpillantva konstatálom, hogy kicsit rossz felé billent a helyzet, Arbot nem akarom megsütni a többivel együt. De azért hálás vagyok, hogy időt nyert nekem, addig talán rálelek a fő ellenfelünkre. Így Teron mágikus auráját keresve körbefürkészek, és ha megtalálom, nem sajnálom tőle a tüzet. Ezután jobb híján megpróbálom, amilyen gyorsan csak lehet, visszanyerni a hatalmamat, anélkül mást már nem tudok tenni.
<Ha megtalálom Teront (a társaimmal most már nem tévesztem össze, az ő aurájukat már ismerem), akkor pont az arcába fog kapni egy löketet a tűzgolyót szóró pálcámból. Ha esetleg valaki a társaim közül a közelében lenne, akkor úgy helyezem el a kitörést, hogy csak Teront sebezze (még ha ezzel a távolabbi középpont miatt kisebb is a sebzése). Ha az arcába rakhatom, akkor 3k6 - 8 Fp; ha 1-2 láb távol, 2k6 - 9 Fp; ha 2-3 lábnyira, 1k6 - 6 Fp.
Ezután nekilátok pszivel visszatölteni a manámat. Kinyerés diszciplíni, 6 körig tart. Remélem, az a #kisípolt szó#, aki ezt 2-ről 6 körre váloztatta az ÚTK-ban, most nagyon csuklik. :S >
Nem futhatsz el a Halál elől - de jól megizzaszthatod az átkozottat!
//off: Thor! A varázslat célpont személy ellen alkalmazható. Mivel nem látsz célpontot így nem tudod alkalmazni ezt a fohászt. Ha gondolod még korigállhatsz a reagodon. Kieron! Senki sem mondta, hogy láthatatlan Cwa Teron, csak annyit jegyeztem meg, hogy nem látjátok. Ettől függetlenűl feltételezheti a karid, hogy láthatatlan. Mind e mellet, akik idáig Etriost támadták, most téged vettek célba. Mindenki! Azért dobattam veletek tulajdonság próbákat még a harc elején, hogy a harcba fel tudjam használni. (Pl.: Ha valakinek megoszlik több felé a figyelme én nincs meg az IQ-ja, akkor annak hosszabb lesz a reakcióideje.) Egyenlőre ennyi! Ma vagy holnap reagolok.
//off: Mivel van aki lált, így a meglepetést nem, de a félhátulról módosítót megkapod erre a körre.//
A csata felmérése után, azonnal nekiiramodsz a megmaradt öt támadónak. Az egyik (aki veled szembe helyezkedik), még időbe észrevesz és elkiáltja magát. -Háltulról! Vigyázz!!!- A kiszemelteid felkapják tekintetüket, az első már emelné is a kardját hárításra, de elkésett. Így már csak annyira maradt energiája, hogy egy erőtlen kiátás kiséretében eldőljön (persze eszméletlenűl/ holtan). A következő támadálsod így már csak egy esetlen, visszaíves támadás után teszed meg. A haramia megpróbál vetődni előled, de kardod még időben érkezik. Vér fröccsen a vágásod nyomában, mire a férfi hatalmas ordítás kiséretébeb, mint egy liszteszsák puffan a földre.
Arbo Barbillo
Hogy lendületet vegyél, még egy rugást engedsz meg magadnak egy a közeledben lévő haramiára. Bár a rúgásod (érzed) elég erőtlenre sikeredett, de arra jó lehet, hogy egy kicsit kizökentsd a harcból. Nem is foglalkozol vele többet, mert érzed, hogy Awder akár egy kézzel is el bánna velük. Így visszaszaladsz Davramhoz, viszont valami nincs rendjén. Kezdenek az érzékeid tompúlni. Nem tudod mi lehet, de mire odaérsz a varázslóhoz már szédelegsz. Mintha alkonyodna, és a talaj is instabillá válna. Mágia lenne talán, vagy valahol mégiscsak eltalált egy lövedék? Lendületedet kihasználva még tudsz egy szúrást/vágást véghezvinni az egyik személyre, akinek a bőr mellényét kissé felhasítod is. A meglepett férfi hirtelen a melkasához nyúl, mire a másik is megtorpan. Ezután egy sötét emberi árny jelenik meg, a harmadik és a negyedik kocsi közűl és sodor el a másik két támadóval együtt.
Látod, hogy a két alak feléd közelít. A köppenyedbe dugott pálcádért kutakodsz, mikor tőled úgy 8-9 méterre, az utolsó kocsi másik oldalánál újjabb mágia aktiválást érzel. Ezt követően egy hangos emberi morgást hallasz ugyanarról az irányból. Mire előhalásztad a fegyvered valami aura ronyol el melletted és felhasítja az egyik felsőtestét. Erre a két férfi megtorpan. Hirtelen azt veszed észre, hogy Estios jelenik meg kimért léptekkel a harmadik kocsi mögűl. (Tekintetedet "majd elvakítja" a mágiával telítődött aurája) Üvölt, s mint egy őrűlt, úgy veti magát az elötted álló két fickóra, besodorva őket (a láthatatlan személlyel együtt) a sűrű aljnövényzetbe.
Estios Alver
Hátrálsz! Letértél az útról pár lépéssel ezelött, de most valami bokor féleség lehet melletted. Meg valami fa. Ez jó helynek igérkezik egyenlöre. Gyorsan a fa takarásába tapogatod magad. Lépéseid bizonytalanok, mert elégy nagy és kiálló gyökerei vannak ennek a fának, de sikerűl megkerűlni. Végül valami tébolyúlt üvöltést hallasz a kocsisor felől.
Egész pontosan még hány haramia van és milyen felszereléssel? Csak mert az első harci körnél kb 8-12, ám lehet csak 9 haramia volt megemlítve ellenfélként és ha jól számolgatok már vagy 6-7 halottnál járunk. Viszont mintha nem akarnának fogyni. Most mennyit látok? Milyen fegyverzettel ellátva?
Karizma13 próba dobás 5 = 18 Ellenpróba a haramiákkal szemben. Támogatandó azt az érzésüket, hogy jobban tennék ha futásnak erednének//
//off: Akikkel a csapat találkozott: 9 elől; 5 hátúl. Ezekből elől már csak 3 van, hátúl 2. A mind bőrvértbe, kezükben rövidkard van. Viszont aki legelől van az nem tudja mi van hátúl és fordítva.
< … Látod, fiam, ? Mondtam én, hogy a gabonák csak mosléknak jók a disznók vályújába, mert a legértékesebb cefrék párlatai csakis gyümölcsből készülnek.. prrrr Látod Ardo?! Most láthatod, hogy miről beszéltem, hiszen az Ikrek java látogatott meg itt a rakparton... De neked ehhez semmi közöd, most takarodj és soha ne nézz vissza... Mit mondtam te bolond... Fuss, ha kedves az életed!!! >
Pörög le előttem életem egy-két szegmense amint hangtalan próbálva nyekkenek egy bokor tövében a két rabló takarózásában...
A tehetetlen testek szorításából ösztönösen gördülök félre, majd kótyagos fejjel lapulok egy fatörzs mögé, hogy nyugodtan szemügyre vehessem ki sodort el és, hogy Davram mire is készül éppen...
Kivárok pár pillanatot cselekvésem előtt, de ebben a mámoros állapotban a tőrdobást biztosan kizárom. Nem keveset kéne poharazgassak valami középszerű lőréből, hogy ezen állapotot érjem, tehát óvatosan teszem a következőket.
Ha nincs akadálya...
Félretántorgok a fatörzs mögül, majd az árnyalak gyengéjére döfök.
// Ha észreveszem, hogy Estios tör elő eszelősen, elhiszem, hogy ő az és nem támadok. Ha érzékelem Davram szándékát és tudom, hogy ott mágiával támad a rablókra; kivárok és nem támadok. De ha ezek nem tiszták akkor hátrányaim ellenére is a lehengerlő alakkal próbálom felvenni a harcot
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Narxes 2015.11.12. 14:27-kor.
*Óvatosan lépkedek, nincs kedvem vakon hanyatt esni. Vérem bugyog a dühtől, de nem tehetek semmit, ez most Darton kegyetlen játéka. Talán ő jót kacag ezen, de én valahogy nem nevetek. A megmaradt érzékeimmel próbálom tovább folytatni az utamat a rengetegbe. hisz idővel Arel áldása lefoszlik rólam, és akkor teljesen vétlen leszek. Ösztönösen ugrok egyet, mikor meghallom az üvöltést, majd csendben várok, hogy mit halhatok még. Csak reménykedni tudok benne, hogy nem a csapat valamelyik tagjával történt valami.
//off: Továbbra is meghúzom magam, hisz esélyem sincs harcolni.//
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Thor 2015.11.12. 19:20-kor.
„Virágozzék ki lelkedben a gyűlölet, mert igaz belső békét csak ez által találsz.”Aruth Dyn-Dayaell