Életút

[Narxes]

Ardo Barbillo

Még az úton (ami kimaradt)

Estios társaságát mindig örömmel fogadtam, s ha úgy adódott én magam kerestem. Bár kissé őrültnek tartom az Arel papot a meggondolatlan magánakcióiért, (valami ilyesmit is hallottam róluk) örülök, hogy van velünk egy olyan ember is, ki közel áll az életstílusomhoz. Nótázásait szívesen kísértem a kobzon, ahogy tudtam és ha számomra ismeretlen dalt énekelt, titkon tanulmányt készítettem róla a bárdmágia segítségével. Igazából, nem az előadását akartam megörökíteni, csupán a dal szövege, ritmusa érdekelt. Innunk mindig volt mit... Míg mások, csak kulacsban hordják borukat, én szemérmetlen módon egy 50 literes hordónak szorítottam helyet szekeremen teli borral, nehogy bárki ez irányú szomjazást szenvedjen. Sosem lehet tudni... Az égetett szeszektől viszont tartózkodom. Elmondtam, hogy gyermek koromban mindig pálinkát kellett szagoljak a szerény hajlékunkban, mivel nagyapám azt párolt minden este.

Szintén tanulmányt készítettem Awder és Estios vívógyakorlatairól, gondolván, hogy mindig jól jöhet egy-két ügyes fegyverforgató mozgásának illúziója. Davram pedig akkor vállt számomra becsessé, mikor láttam az erőfeszítéseit haldokló társunk életben tartásáért. Ekkor én is elővettem a „Sötétcsont Mandolint”, hogy életet énekeljek belé, de az égiek csak maguknak akarták a társunkat. Akkor az egyszer láthatta a társaság a drágaköves berakású éjfekete hangszert rejtekéből előhúzva a kezemben. Egyébiránt a vörösesbarna koboz pengett... Davrant egy roppant intelligens különcnek tartom, kivel mindig szívesen elbeszélgetek a tábortűz mellett, már ha alkalmasnak találom a pillanatot (lélektan 1), és Awderrel is a kártyázások és egyebek alkalmával. Miután ők beszéltek nekem a rendről, én beszéltem nekik a káosz rendjéről. Talán az utazás 60adik napján tudták meg tőlem (és lehet kicsit nehezteltek/nek is rám emiatt) a fejemre akasztott ifini vérdíjat, de hát ekkor már nem nagyon volt visszaút új kocsist keresni...

Mindenki számára világos, hogy szeretem az életet és nem állhatom a halál hírnökeit. Szeretem a természetet és az állatokat (akármilyen éhes vagyok, előbb a pacit etetem meg). Szeretem a mulatozást, vigadalmat és néhány alvilági mámort, de a csalás, lopás sem áll távol tőlem, ha jó ügyért teszem azt...

// Elnézéseteket kérem! Karialkotásnál én Erionra koncentráltam, de így Erigowhoz közel, szerintem nagyon el van veszve a karakterem az Erv nyelvtudás nélkül (gondolhattam volna rá). A KM szíves és utólagos jóváhagyásával az Erv nyelvet szeretném felírni a képzettségek közé (legalább 1 fokon) az Akrobatikára költött Kp rovására. Tehát: Erv nyelv lenne 1.fok, (Estioshoz is jól jönne) Akrobatika pedig maradna +10%. Durva aszisz akcentussal makognám az ervet...
Paga, köszi az értékelést és az extrákat. Már meg sem merem kérdezni (mert félek, hogy túl kapzsinak tűnök) a választott varázstárgy: varázsköpeny (láthatatlanság k.) legalizálásának mikéntjét, vagy semjét. Részemről jó az ÚTK-s képzettség dobás. //

Jelen

* Úgy gondoltam, nem lesz jó az első pofont kapni, de utolsóként sem lesz túl szerencsés a sorrend, ezért másodikként hajtom szekerem a karavánban. Lágy ez eső, ez éltető eső, ritmust csepeg a kalapom karimájáról lefolyva mellettem a bakra. Önkéntelen mosoly húzza számat a ritmusra.

Meghókolom lovam, mikor megáll az előttem haladó szekér és csak bámészkodok, míg az idegen nyelvet fürkészem. *

„ Bocsájt jó úr, szedjük vámot. Jó nélkül a szekérsorok nem mennek át itt az úton. Maguknak nincs engedély...”

< Kicsit éhes itt az uralkodó, de ha mégsem,.. Ej de jól megy itt a koldusoknak! >

* Mikor Awder előre botorkál egy kis szabályos trükkel és az Erv nyelv kincstárával, már igen kezd érdekelni a dolog. Rárugok a kocsifékre, s lepattanok a bakról balra, hogy szemügyre vehessem, mi folyik ott elöl. *

[Thor]

Estios Alver


//off: Nekem jó a k10-es rendszer, és így nem neked kell mindent csinálni. Idővel fárasztó. //

Idáig

*Ez idáig sok munkában kivettem a részem. Például: Megmondtam, hogy hova tegyék a tábortüzet. Többször is jeleztem, hogy kevés lesz a fa. Ha elakadt a szekér, leszálltam róla, hogy könnyebben ki tudják húzni. Reggelente lehugyoztam a hamut, hogy ne legyen erdőtűz. Szóval keményen kivettem a részem a munkából.

Reggel

*Felébredek. Nem várok egy pillanatot sem, sietve kapok a táskám felé, és miközben a papírt, a tintát, és a tollat keresem, hangosan szentségelek, de persze csak annyira, hogy csak a holtak nem ébrednek fel rám.

- Hol a büdös dögbe raktam ezt az átkozott pennát? Hogy egy ghoul rothadó fogai marnának beléd. Na végre, megvan!

*Nem törődve az esetleges gyilkos szempárokkal, melyek rám szegeződnek, belemártom a tintába a tollat, és leírom a nevet, amíg még él az elmémben. Mikor végeztem, visszadőlök kissé, és amíg nem fakul ki Nilian nőies vonása emlékemből, szívesen gondolok vissza rá.

*Kis idő múlva összepakolom a cuccaimat, és persze megint feláldozom magam az önzetlenség oltárán, és elővéve férfiasságomat, lehugyozom a hamut, és közben hangosan kérdezek.

- Hé, valamelyikkőtöknek nem cseng ismerősen az Arten con Datida név?

//off: A válasz fényében folytatom.//

*Még indulás előtt kicsit távolabb megyek a tábortól, majd megköszönöm Arelnak, hogy még egyszer láthattam Niliant. Imát mormolok, hogy ne essen senkinek bántódása, na jó, a két dzsad kicsit megsérülhet. Úgy is csak lehúzzák a jó kedvet. Majd befejezve, visszatérek a többiekhez.

Az úton

*Bőrköpenyemben lovagolok a karaván mellett, a csuklyát a fejemre húzva. A nyeregben üldögélve kortyolok a kulacsomból, melyben finom vörösbor rejtőzik. Néha el-ellovagolok valaki mellett, akkor széles vigyorral kínálom felé a finom nedűt. Természetesen nem részegre iszom le magam, csak annyira, hogy kellemes legyen. A többiek számára talán meglepő, de nem fütyörészgetek, vagy hisztizek, hogy unatkozom, hanem csendben, elgondolkodva meredek magam elé.

<Vajon miért pont engem kérsz meg rá úrnőm? Hisz nálam ezerszer értelmesebb felkentjeid járják a világot. Remélem nem fogsz csalódni bennem. Sőt, mindent megteszek, hogy ne csalódj bennem! Igen, így lesz!>

*Gondolataimból az alak rángat ki. Mielőtt még megállnánk, húzok egyet a kulacsból, majd betömve a száját visszaakasztom a nyeregre. Ekkor állunk meg. Én a szekér jobb oldalán ügettem éppen, aminek egyáltalán nem örülök. Vagy legyek elől, hogy azonnal tudjak rohamozni, vagy hátul, hogy védve legyek szemből. De ez. Na mindegy. Elhessegetem a nem ide való gondolatokat, és csendben elsuttogom a szót, melynek hatására remélhetőleg a gyűrű védelmi burkot húz körém. //elméletileg ezt nem láthatja az ellenség// Ezután jobb kezemet a kard markolatára teszem, és szememmel a megbízónkat keresem. Amint meglátom, mellé, illetve elé lovagolok, hogy jelezzem, én a testőre vagyok. Egy kicsit ki is húzom magam, hogy nagy és izmos testemet mutogassam, hátha megijednek. Ekkor Awder, hőn szeretett barátom belekezd az unalmas monológba.

<Minek ez ide? Csapjuk le a bandát, aztán kész. >

*Balhéra készen állva várok a jelre, ami bármi lehet, csak legyen már. Természetesen azért fürkészem a környező erdőt, hogy hátha meglátom az ott lapuló zsiványokat.

//off: Érzékelés: 15 dobás: 7 //

[Kieron]

Davram

//off: Az alapkönyves k10-es tulajdonságpróba nekem is teljesen jó.//

Az utazás alatt:

Igyekszem kideríteni már az elején, hogy bír-e valaki mentális képzéssel (megnézem, óvja-e pajzs az elémjüket). Ha bajba kerülünk, fontos lehet.

Estios mocskos káromkodási eleinte zavarnak, de idővel rájövök a humoros oldalukra, és onnantól csendes derűvel fogadom őket, olykor jókat somolygok (már amíg csak zsörtölődik).

- Hé, valamelyikkőtöknek nem cseng ismerősen az Arten con Datida név?

Itt csak értetlenül megrázom a fejem. //off: Elnézést, hogy utólag beleírok, de történt itt kis változás, lásd a következő hsz-emet!//

Ardo-val beszélgetek örömmel, érdeklődöm az utazásai felől (elég világlátott fickónak tűnik), olykor kifaggatom érdekes romokról vagy furcsa helyekről, amiket látott. Ha nagyokat lódít éppen, nem fogom lehazugozni vagy ilyesmi, csak érdeklődve felhúzom a szemöldököm, amolyan jelzésképpen.
A rovott múltját nem feszegetem, csak annyit kérdek, hogy ugye azért nem a nagykirálynak tett keresztbe?
A nyelvi korlátok áthidalásában segítek neki, ha nagyon nem bír velük.

Egyébként a tábor közelében olykor elbóklászom füvészkedni, akár a gyógycsomaghoz, akár az ebédhez. Ha akad, ritka kavicsokat vagy ásványokat gyűjtögetek, és elszöszmötölök a vizsgálatukkal. Ha valami érdekes romot, természeti jelenséget látunk, azt megörökítem rajz formájában. Előbbieket külön meg is vizsgálgatom.
Olykor a tábori életről, az útitársakról is készítek rajzokat (nem nagy műremekek, de nem is pálcikaemberkék), hobbiból meg gyakorlásként.
Ha nem csak annyiból állt a na, hogy "mentünk, mentünk, majd letáboroztunk", hanem történik valami, vagy találunk valami érdekeset, jegyzetelgetek a naplómba.

A "vámszedőnél":

A fickó első mondata után rögtön haramiára tippelek. És kissé el is gondolkodom, hogy ha az, akkor ez vagy nagyon hülye vagy nagyon sok barátja van itt. Gyorsan körül is pillantok.
<Érzékelés 14, dobás 4, megvan.>
Awder pont azt kérdezi, amit én is kérdeznék, így csendben várom a fejleményeket.
Ha észreveszek valaki(ke)t a környéken, csendben odasúgok a hozzám legközelebb állónak, hogy mi a helyzet.

Ha az derül ki, hogy ez itt egy törvénye adószedő, igencsak meg fogok lepődni. Az ellenkezőjére és balhéra számítok, így a kezem lassan a védőgyűrű felé mozdul, hogy bármikor aktíválhassam.

[Kieron]

//off: Egy kis helyreigazítás az előző reagomhoz, az imént kaptam Pagától az infót. Ezek alapján mégis tudok valamit Estios titokzatos emberéről.//

- Hé, valamelyikkőtöknek nem cseng ismerősen az Arten con Datida név?

- Hallottam róla híreket a háború után. Azt mondják, Krad lovagja, aki nagy hőstetteket vitt végbe a Zászlóháború alatt. De nem a csatamezőn, hanem az emberek (és értékek) mentésében, az ártatlan falvak védelmében. Állítólag egyiket egyszál magában óvta meg, ennek köszönheti leginkább, hogy elterjedt a neve. Viszont a háború után 1-2 évvel nyomtalanul eltűnt.
Egyébként most nagyjából 60 esztendős lehet.

[Thor]

Estios Alver

*Davram monológját csendben hallgatom, és közben befejezem a parázs eloltását. Ám mikor az 1-2 évre tér rá, nagy szemekkel nézek rá, és mintha ő mondta volna, hogy találjam meg, széttárt karokkal szólalok meg.

- Micsoda, pár éve eltűnt? Akkor még is, hogy a ménykűbe fogom így megtalálni? Á -* Legyintek kissé lemondóan. Ekkor viszont eszembe jut valami. Még az indulás előtt párunkat összehívom a karavántól kicsit távolabb. Először a régi cimborámhoz megyek.

- Figyelj pajtás, lenne valami, amit el kell mondanom, csak nem itt, gyere légy szíves velem.


*Ha velem jön, akkor a bárd felé veszem az irányt.

- Ardo! -*Szólok felé. – Velünk jönnél egy kicsit, mondani szeretnék valamit.?

*Ha ős is csatlakozik, akkor a varázslót veszem célba.

- Davram, kérlek velünk jönnél, lenne itt egy kis dolog, és meg akarom osztani veled is.

*Ha mind velem jönnek, egy kicsit nyugodtabb helyet keresek, majd egy fának nekidőlve szólalok meg.

- Meg kellene találnom egy fickót, és segítenem kell neki. A neve Arten con Datida. -* Ekkor kissé szívva a fogam folytatom. – Semmit nem tudok az ürgéről, de Arel adta parancsba, így mindent meg fogok tenni, hogy megtaláljam. Csak, ha egyedül állnék neki, akkor annyi esélyem sem lenne, mint egy féllábú vaknak. Szeretnélek titeket megkérni, hogy segítsetek benne. Nem tudok sok mindent felajánlani. Van pár aranyam. Viszont bármit is zsákmányolunk az út során, az mind a tiétek lehet. Nekem elég, ha az Úrnőt szolgálom. Mit szóltok hozzá?

[Pelso]

Awder Umro

[u]Még a tábor elhagyása előtt mikor Estios félrehív beszélgetni[/u]

*A reggeli készülődésnél csendben tisztogatom a fegyvereim. Mikor Estios felemlegeti annak a fickónak a nevét csak megrázom a fejem és nyílpuskáimat félre rakva neki látom a kardom és tőröm tisztogatásához. Jó minőségű katonai pengék de nem kéne nekik megrozsdásodni.

<... Vajon ki lehet a fickó, hogy Estios gondolatai körülötte forognak?... Hmm... Mindegy...>

*Davram szavaira nem nagyon figyelek, teljesen leköti a figyelmem a fegyverzetem karbantartása.

<... Hmm... Véres és rövid háború volt mi pajtás...>

*Kardom dédelgetéséből barátom szavai rántanak vissza. Bólintok, majd követem. Mondandóját csendben hallgatom.

- Rám számíthatsz. Végül is ezt a félőrültet is elkísértem idáig a kérésedre ahelyett, hogy feltettem volna egy hajóra a rakományával együtt. Kár, hogy ez akkor nem jutott eszembe. Nem jó ötlet másnaposan egyezséget kötni.

*Fanyar mosollyal megrázom a fejem.

- És mikor hagyjuk magára a kereskedőt? Még elkísérjük a határig vagy már most magára hagyjuk.?

[Thor]

Estios Alver

Awder válaszánál bólintok, és így szólok:

- Köszönöm barátom, hogy mellettem állsz. ÉS fogalmam sincs, mikor hagyjuk itt ezt a szerencsétlent. Sajnálnám a banditák kezére hagyni. Ám lenne egy módszer, ami lehet megsúgná merre is van ez az alak. Csak az a baj, hogy nem biztos a siker, mivel csak a nevét és az életkorát tudom, de fogalmam sincs, miképp néz ki. Így a rituálé, melyet egykori mesteremtől tanultam, csak fél sikert hozhat. Mondjuk egy próbát megér, és választ adhat arra a kérdésre, hogy meddig kísérjük ezt a fickót.


*Ezután a többiekre nézek.

[Narxes]

Képzettségpróba:
Legendaismeretre vonatkozó tulajdonság: Int.
Legendaismeret 2. (módosító nincs)
Int: 14
1k10 = 2 [2]

[Narxes]

Ardo Barbillo

Reggel

* Összepakolom az éjszakai szálláshelyem a szekéren, feltekerem a gabonás zsákokra terített matracot és a pokrócot is. Reggeli dolgaim elvégzése után, hogy felfrissüljek, egy vödör vízben megmosakszok.
Az Arten con Datida nevet mintha nem most hallanám először Estiostól, miközben a tábortüzet oltja. Először nem fordítok neki különösebb jelentőséget, gondolván; talán az Arel pap valami rosszat álmodott, de mikor Davram mesélni kezd a Krad lovag hőstetteiről, akkor már beugrik, hogy Északon sokat járt Mesteremtől hallottam valami ilyesmi történetet évekkel ezelőtt.
Mikor Estios félrehív minket és beszél a dolgáról, örülök, hogy velem is megosztotta. Kivárom a megfelelő pillanatot a válaszomnak, majd enyhe, ám őszinte mosollyal tekintek a Kalandozókra. *

- Egy ilyen Datida -féle legenda elég érdekesnek tűnik. Amúgy sem terveztem konkrét dolgokat ezért örömmel veletek tartok. Mivel Estiossal kapcsolatba lépett az Úrnője ez ügyben, lehetséges bajban van az Öregúr, tehát mihamarabb meg kéne találni. Talán abban a faluban többet megtudhatunk róla amit Davram említett, de azért addig is próbáld meg azt a rituálét, lehet eredményt hoz. -

* Nézek Estiosra. *

- Viszont... nélkülünk ez a karaván még védtelenebb lesz. Döntsétek el. Tőlem bármikor megpattanhatunk. -

[Paga Sker]

//off: Narxes! Most még engedéjezem ezt a fajta változtatást, de még a kalandbevezető elött közözltem, hogy a nyelvekre figyeljetek. A választot varázstárgyad, mivel nem volt hozzáfűzni valóm, engedélyeztem.

Party:
*reggel*
Miután összeszedelőcködtök és megbeszélítek, hogy miként tesztek majd, egy fontos dolog fordúl meg a fejetekben. A falu nevét sem tudjátok.

[Paga Sker]

...

//off:Thorral telefonon megbeszéltük a fohászát. //

Ami kimaradt...

A reggeli készülődést a félrehívott beszélgetés után, Estios nélkűl fejezitek be. Ő,-mit tudtok is- ez idő alatt valami fohásszerű rituálét csinál, hogy az istennője kedvére tegyen. Már jócskán a készülődés végén jártok, amikor újra a köztetek van. Kedve egyre bosszúsabb, mert a fohásza eredménytelen lett. Bár lehet, hogy ez csak egy próba amit önerőből kell megycsinálnia, de egyenlőre "(kicsi) tűt a (rettentőnagy) szénakazalba" helyzet van kilátásba. Végülis Estios úgy dönt, hogy legalább addig kiséri a karavánt, amíg nem talál egy aprócska nyomot amin elindúlhat.

[Paga Sker]

*Az úton*

Az ismeretlennek egy arcizmaúl.

-A nevem Cwa Teron. -Felmutatja a jobb kezén lévő pecsétgyűrűt, amit nem láttok tisztán, csak annyit, hogy míves. A férfi arcmimirája nem árul el semmit. Mintha miden érzés közömbös lenne számára. - Északi szabad nemeskénti jogomban áll válmot szedni a bírtokomon. Maguk az erdőmet akarják kereskedelmi célból használni, én meg ebből részesedni. Szerintem ez jó üzlet. Ha önök erről máskép vélekednek, nem garantálhatom a biztonságukat.

Két kézre fogja a nyílpuskát és az első kocsisra tart célt.

Ardo Barbillo

Az elöttetek álló idegen és a harcos kisérőtársatok párbeszéde, felűlmúlja erv nyelvtudásod. Az alak bemutatkozására felkapud a fejed. Ez azt állítja magáról, hogy ő Cwa Teron. E név hallatán enyhe hidegrázás szalad végig a hátadon.


Estios Alver

Minden figyelmedet összeszedve merengsz a viszonylag dús aljnövényzettel tarkított erdő sűrüjébe. Tudod, érzed, hogy nem vagytok egyedűl. Bármennyire is figyelsz, nem veszel észre semmit, ami elárúlná a kelempce milétét, illetve a többi utonálló holvoltát -persze csak ha a megérésed nem csal.


Davram

A karavá elött álló alak igencsak baljós előérzetet vált ki belőled. Elkezdesz körbetekinteni a fálk közé, mikor érzed, hogy a manaháló megrezeg a karaván túloldalán, úgy Estios felől... Mintha megmozdúlna az egyik bokor, ott is és ott is! Ezek nem kevesen vannak. Vagy tutira akarnak menni, vagy tudják kikkel van dolguk. Nyolc fő akiket össze tudsz szálmolni, de biztos többen is vannak, mert a másik oldalra nem látsz át.


Awder Umro

A szavaidra mintha számított volna ez a férfi, úgy felel. Egyértelműen nem kezdő. közelebb érsz az utatokban álló alakhoz, de ő figyelmen kívűl hagy téged. - Pedig te vagy az, aki beszél vele.- Hirtelen, mikor az első kocsisra emeli a számszeríjját, bevillan valami. Ha ez lelövi azt a hajtót, akkor a karaván menekülésképtelen lesz. A kézi nyilpuskád be van töltve, talán ha jól és gyorsan lősz megelőzheted a bajt.

PM:Narxes

[Pelso]

Awder Umro


*Mikor a hajtóra szegezi a nyílpuskáját mit sem törődők vele, hisz az sem izgatna ha az összes szekér itt maradna és a banditák hajtanának vele tovább. Ám, hogy még mindig egymagában fenyegetőzőik az zavar.

- Ha jó üzletet akar kötni akkor talán először figyelmezzen oda a másik szavaira!

*A szavakat továbbra is elmélyítve és artikuláltan ejtem ki, hogy a közelemben mindenki tisztán értse a szavaim. Lovammal lassan az élen haladó kocsi elé léptetek és nem rejtegetem a számszerílyam. Egyenesen az útonállóra szegezem. Ám beszéd közben ahogy haladok előre nem teszek semmilyen hírtelen mozdulatot. Viszont folyamatosan beszélek.

- Mint mondottam lépjenek elő a társai és nevezze meg magát a vezető! Ne húzzák az időmet hitvány csapda állítgatásokkal! Nyíltan nevezzék meg az árat! Még a Gro-Ugoni gyepük goblin tolvajai és útonállói is tisztességesebben intézik az ilyesmit! Na mi lesz akarnak részt a szállítmányból vagy mindenáron harcolni akarnak!?

*Folyamatosan figyelem az előttem álló alakot. Ha a legkisebb jelét is látom annak, hogy lőni akar útjára engedem a vesszőt. Ez látszik is rajtam. Cwa Teron hangom színezetéből is könnyedén kihallhatja, hogy nincs türelmet a kis játszadozásához.

<... Még egy ekkora hólyagot… Azt hiszi, hogy nem tudom a világ mely részén vagyok, és milyen úton…>

//Na ha jól sejtem a távolság most kb 20 m lehet köztem és közte vagy annyi sem.

KÉ:56+Dobás 2 = 58
CÉ:54+Dobás 79=133
Sebzés:5


Akkor ismételten dobnék karizma próbát az előttem álló alak meggyőzésére.
13+Dobás 8=21

Szeretném, ha az előttem álló NJK kiérezné a szavaimból, hogy keménykedéssel és a banda maradékának rejtegetésével csak feldühít és ha észhez térne végre és elő jönnének a rejtekükről akkor kb 15 perc alatt felmarkolhatnák mindazt amit akarnak és már tovább is állhatnának.
Amit viszont jobban szeretnék, ha az előttem álló alaknak leesne végre, hogy már másodszor közöltem vele, hogy felőlem viheti amit akar ám mérhetetlenül dühít, hogy egymagában álldogál itt előttem fenyegetőzve és rejtegetve a társait mintha a banda maradék felének felbukkanásával elvesztenék a helyzeti előnyüket és tárgyalási pozíciójukat.
Hangom színezetéből könnyel leveheti, hogy pont amiatt nem tartom tárgyalópartnernek, hogy még mindig egyedül álldogál előttem.//

*A részemről ha a rablóbandának végre megjön az esze és előbújik akkor levehetik a sápot a rakományból és elvihetik magukkal. Ha a kereskedő tiltakozna akkor magam fogom le. Utána felőlem mehetünk tovább.

[Kieron]

Davram

Con Datida és a kereskedő magára hagyása:

- Érdekes ez az eltűnési eset, kíváncsi lennék, mi történt vele. Ha gondolod, én is veled tartok. Azonban a kereskedővel mind megállapodtunk: Erigowba kísérjük. Előbb ezt végezzük be, nem akarok esküszegéssel bekerülni a mendemondákba!

Az útonállás:

Miután megláttam a rejtőzöket, a mellettem állónak halkan jelzem, hogy vannak itt vagy nyolcan, és távolabb több is lehet.
Különösnek találom a nyílpuskás furcsa érzelemmentességét, normális ember legalábbis izgatott lenne. Megpróbálok olvasni a testbeszédében, mimikájában (míg Awderrel beszél), mit jelez számomra. Ha valami rendelleneset találok, a belső síkokon is szemügyre veszem a fickót. Amennyiben ez is "pozitív" eredményt hoz, annak fényében figyelmeztetem a társaságot.
<Lélektannal megpróbálom megállapítani, hogy az útonálló reakciói csak elképesztő önuralomról árulkodnak vagy valami nem normális lelkiállapotban van.
Lélektan 3., Intelligencia 17+1 a képzettség, dobás 8, megvan.
Ha önuralom, megnézem egy Tudatnyitással, van-e pszipajzsa. Ha rendellenes a viselkedése, Asztrál- és Mentálszemet vetek rá, hogy van-e valami nem odaillő (kívülről gerjesztett) érzelmi vagy tudati folyamata, netán mentálfonál kapcsolódik-e rá.
>

[Thor]

Estios Alver

Indulás előtt

*Ardo válaszára jobb kedvre derülök, és mosolyogva mondom neki:

- Úgy érzem jó kedvnek nem leszünk híján. És igazad lehet abban, hogy talán van valami abban a faluban, hisz nem véletlenül most jelent meg a látomás. Már csak az a kérdés miképpen fogjuk megtalálni. A rituálét természetesen végig csinálom, és reménykedek az Úrnő jóindulatában.

*A varázsló válaszára kissé elgondolkozom.

- Egyszer azt mondta nekem valaki:”Ha olyan próbatétel előtt állsz, melyen könnyen elbukhatsz, tarts mindig magad mellett egy varázslót.” -*Ekkor elmosolyodok. - Nos ez a valaki mindig jó tanácsokat adott, így örülnék, ha velünk tartanál. Viszont arra nem adom a szavam, hogy végig fogom kísérni a karavánt. Ezt a döntést Arelre bízom.

Rituálé

*Előveszem a szimbólumomat, és gyengéden végig simítom. Bal kezembe teszem, és jobb kezemmel felrajzolom a levegőbe a szent jelet, és normál hangerővel életre keltem a fohászt. Elmondom a nevét, és életkorát, majd mély hittel várom az érzést. A megszokott idő többszörösén türelmesen végig várom, ám mikor már biztos vagyok benne, hogy ebben az Úrnő nem segít, mély bocsánatkérések közepette fohászkodok hozzá.
*Kicsit később újabb imával zaklatom Arelt. Bocsánatot kérek tőle, hogy csak csekély áldozatot mutatok be neki, egy kulacs jó minőségű bort. Ám nem akadt szembe velem méltó ellenfél, melynek fegyverét adhatnám át neked. Áldozat bemutatása után kegyért is fohászkodom (kegypont), és reménykedem benne, hogy meghallgat.

Az úton álló

*Ahogy a fickó beszél, még jobban beleforgatnám a kardomat.

<Nemest még úgysem döftem le. Bár igaz, az ilyen féle gyilkosságot nem nézik jó szemmel. Bár csak tudnám mennyien vannak. Átkozott erdő, tényleg fel kellett volna gyújtani.>

*Türelmetlenül várom a végkifejletet. Nem szólok közbe, ez nem az én asztalom. Ám mikor fenyegetően a karaván felé céloz, kissé összecsikorgatom a fogamat. Csak kicsin múlik, hogy még nem rontottam a fickónak.

//off: Kérdés: A megbízónk melyik kocsin van, hisz most én is ott vagyok? Csak, hogy tudjam. //