Életút

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Erigowtól északra
Időpont: 3615. Hideg évszak, Gyökerek hava, negyedik hete, azor napja, a bronz órája és a kéklunír órája közt (05.00-06.00)
Résztvevők: Armon Vilonio, Neji, Nokips, Pelso, Revoltz
___________________________________________________________


Neji

Radaconte boldogan veszi, hogy meghívhat reggelire. Az asztalhoz ülve a többiek is bólintanak. A vértes egyenként bemutat mindenkit.

- Ő Saun. – Mutat a félelf fickóra, mire Ő fakupáját emeli feléd üdvözlésképpen.
- A rettenthetetlen Estios. – És a nagydarab bőrvértes felé mutat, mire mosolyogva nyújtja feléd kezét.

Végül a nőre mutat.

- Ő pedig a szépséges Karina. – A nő nem hagyja abba az éneklést, de mint a nemes asszonyok szokták, pukedlizik.
Leülsz az asztalhoz, és a fogadós boldogan hoz bármit, amit szeretnél.


Armon

Mikor megérkezel, már Neji az ismeretlen csapat asztalánál ül, és boldogan nevetgél velük. De nem ez, ami téged most leköt. Karina némán néz téged, és látszik rajta, hogy mondani akar valamit, de még is csöndben marad. Mikor mellé érsz, és befejezed a dalt, mely a hegedű hangjával még az élettelen kőből is könnycseppet fakasztott, egy pillanatra egymás szemébe néztek. Karina nem vár egy pillanatot sem, ha engeded közel lép hozzád, teste a tiédhez simul, és átkarolva csókol. Férfiasságod rögtön jelzi, hogy ez a nő igen csak érti a nyelvedet.

A csók csata után.

Leülsz a kis csapathoz. Karina szívesen ül melléd, és ha majd lesz olyan, hogy ti kettesben, elmeséli miért is hagyott ott téged, azon a reggelen. Nem látsz semmi különöset a kis csapaton, csak annyit, hogy látszik rajtuk, régóta ismerik egymást.



Neji, Armon


Neji, mikor kérdezed, hogy ismerik e egymást, akkor a nő Armont megcsókolja (Ha Armon engedi). Erre Estios felnevet: - Úgy tűnik igen!

Armon, Karina bemutat mindenkit neked. Az ott ülők mosolyogva biccentenek feléd.
Közben megérkezik Revoltz, aki meglát benneteket, és rögtön felétek indul.


Revoltz, Neji, Armon

Revoltz odalép az asztalhoz és Nejire pillant, hogy mutassa be a csapatnak. Neji eleget tesz a ki nem mondott kérésnek.

A beszélgetés Neji borával kezdődik, majd szóba kerül, ki miért járja a havas utakat. A társaságnál a félvértes Radaconte a szószóló. Egyáltalán nem tart benneteket ellenségnek, így elmeséli miért is vannak itt.

Északról jöttek Wersilis városból. Egy küldetésben járnak, miszerint Erigow fővárosából egy mágiatudó az elme hatalmával jelezte, hogy egy gyilkos tart a város felé délről a fővárostól, feltehetően nem egyedül. Megölt egy félelfet, és egy erigowi tisztet. Mindenképpen kapják el, mert Kars városába már nem tudnak szólni. Sajnos nincs semmilyen leírás róla/róluk, de ilyen időben kevesen mászkálnak az utakon.
Bár nem bérelte föl senki ezt a kis csapatot, de remélik, ha elkapják a gyilkos, akkor kapnak valami kis pénzt, mert mostanában az Istenek nem bőkezűek.


Nokips

Látod, hogy jól elbeszélgetnek, nevetgélnek társaid a kis csapattal. Leülsz a pulthoz, és ételt, italt kérsz. Az idős fogadóson látszik, hogy szinte kicsattan az örömtől, hisz nem gondolta volna, hogy most ennyi vendég lesz itt.
Megérkezik Pelso is. Kiviszi a kutyáját az udvarra, és kis ideig ő is kimegy, majd visszatér. Hozzád megy, és letelepszik a pulthoz.
Közben már kihozták neked a meleg reggelit, és a sört. Jól belakmározol belőle, finom főtt hús, sajt és kenyér.


Pelso

Végig nézel a fogadón, de közben a kijárat felé veszed az irányt. Lassan lépkedsz, hisz koncentrálnod kell. Kinyílik a harmadik szemed, és a fogadóban áramló energiákat lesed. A társaság körül mana örvények kavarognak, de nem az egész csapat mágikus. Armon körül örvénylenek az erővonalak, de ezt már tudtad, viszont a nő körül is örvénylik erővonal, sőt a hangszere körül is. A többieken változás nélkül haladnak át a mágikus vonalak.
Kilépsz az udvarra. Csípős hideg levegőt szívsz be, mire rögtön libabőrős leszel. A kutya boldogan rohangál fel, alá és szimatolgat. Kint nem zavarja semmi a mana hálót. Lovaik az istállóban vannak felnyergelve a tiétek mellet, és a kecske, igásló és tehén mellett. Semmi különöset nem látsz a felszerelésen.
Visszamész a fogadóba Nokips mellé a pulthoz.


Mindenki

//A pultnál ülők is halják az asztalnál ülők társalgását, Pelso ,akkor ér oda, mikor Radaconte épp befejezte mondókáját.//


Az asztalnál

Míg a félvértes beszélt megfigyeltétek a csapatot. Jól fel vannak fegyverkezve. A buzogányos oldalán még egy egykezes csatabárd van, míg a félelf oldalán egy rövid kar van felszíjazva. Radaconte-nek a kardján kívül még egy tőr díszíti oldalát.
Armon hamar megtudod mi a szándékuk, és Revoltz nem látsz hazugságot szavaikban.

Mikor a félvértes befejezi, hogy miért is vannak itt, Estios a nagydarab szólal meg egyhangúan.

- Ti délről jöttetek nem? Hisz nem voltak nyomok idáig. Nem láttatok útközben egy csapatot? – De látszik a harcoson, hogy ezt naivan kérdezi tőletek.

Ekkor fagyos csönd telepszik a társaságra. Egyértelmű, hogy a négy illetőnek ugyan az villan át az agyán.

Karina Armonra néz, úgy, mint aki nem akarja elhinni. Bár még meg sem szólaltatok ezzel kapcsolatban. Majd megkérdezi.

- Nem ti vagytok a gyilkosok, igaz?

[Gorodak]

* Jó ízűen meg reggelizek és a tőrömet használom kés gyanánt a reggelihez, közben folyamatosan fülelek és felmérem a terepet.
A tőröm persze bármikor dobásra kész.
A fogadóstól közben meg kérdezem, hogy tudna e néhány napra csomagolni nekünk útra való élelmet. Ha igen meg kérem, hogy csomagoljon 4 napit mivel ha jól számolok már csak négy napi élelmünk van.
* Majd amikor meg hallom a kérdést és utána felfigyelek a nagy csöndre az izmaim automatikusan meg feszülnek, de csak lazán nem feltűnően, majd halkat várom a fejleményeket.
< Ha a srácok azt mondják, hogy igen akkor itt vér fog folyni és ha azt mondják, hogy nem akkor is, még szerencse, hogy olyan óvatosan jöttem le így eszükbe sem juthat a gondolat talán, a csapat tagja vagyok. Bár ha a válasz az nem lesz itt akkor is vér fog folyni és, most jobban kell kijönnünk belőle mint múltkor. >
* Tőrömet dobásra készen szorítom, s a válasz után lévő reakció fogja eldönteni, kibe is dobom először.
Aki a leginkább veszélyezteti a társaimat, abba dobom a törőmet először, ha a helyzet meg kívánja ezzel időt nyerve ott lévő társaimnak a fegyver rántásra és a gyors támadásra, utána egyből kardot rántok és a hozzám legközelebb lévőt támadom meg.
< Gyorsan le kel zárjuk ezt a csatát és ha lehet minél kevesebb vér veszteséggel, most nem járhatunk úgy mint múltkor, nem lesz megint szerencsénk, ráadásul ezek képzett harcosok itt jobban kell vigyázni velük mint múltkor a kocsmában, és bizony ott is porul jártunk a túlerő miatt... >
Feszülten figyelek és várok a megfelelő pillanatra, abban a pillanatban, hogy bármelyikük fegyvert ránt már dobom is a tőrömet, mely remélhetőleg gyors halált hoz az illetőre, s örökre távozik erről a világról istenéhez.
< Arel ha támogatsz minket, akkor kérlek segíts meg minket, mert utunk során máris túl sok vér folyt fölöslegesen... >

1.kör: Tör:
Ké: 38+10=48 Té: 51+77+ meglepi 30 =158 Sebzés: 6+1 +orvtámadás 4+4 Sebzés össz: 15

2.kör: Kard:
Ké: 39+6=45 Té: 62+19=81 sebzés:5+1=6 Vé: 106
3.kör: Kard:
Té: 62+71=133 sebzés: 2+1=3 Vé: 106
4.kör: Kard:
Té: 62+100=162 sebzés:4+1=5 Vé: 106

[Pelso]

<… Ma reggel érkeztek… Akkora lovaik fáradtak… Nem tudnak rögtön utánunk jönni… Még szerencse, hogy erre az útra csak alap felszereléssel jöttünk, és mindenkinek már a keze ügyében van a cucca… A szobákban nem hagytunk semmit… Legalább is nagyon remélem, hogy senki nem hagyott semmi lényegeset… Már csak az a kérdés, hogy távozzunk minél kisebb feltűnéssel… Hümm… Hümm…>
*A pultmellé ülve hozzálátok a reggelimhez, és ha a fogadós magától nem hozott még semmit a kutyának akkor kérek valamit enni a kutyának is. Valamint kezdje el felkészíteni a lovainkat az indulásra, a Nokips által kért élelmet meg lemondom. Nem szólok bele a beszélgetésbe. Közben fülelek minden szóra ami elhangzik. Miután a fogadós elindulta a kért dolgok elintézésére Nokopshoz fordulok.
- A város csak egy napnyira van. Készleteink ott is feltölthetjük. Jobb ha mihamarább indulunk….
*Halkan szólaltam meg végig, nehogy a vidám asztaltársaság meghallja. A hirtelen beálló csend váratlanul ér. Én is abba hagyok a beszélgetést. Minden figyelmem az asztaltársaságé.
<… Pont ezt kellet volna elkerülni… Most mit fognak mondani? … És, hogy fognak reagálni a válaszra? … Meddig tart ez a csend… Nem jó, ha sokáig tart… Az majdnem egy beismerés… Nem mintha nem mi lennénk már a gyanúsítottak…>
*Talárom zsebében kitapintom a két varázstekercset. A telekinézisest fogom meg, és húzom ki a zsebemből. Igyekszem nehogy zajt csapjak. Nem szeretném megtöri a csendet. Figyelemmel kísérem az eseményeket. Bízok benne, hogy kidumálják magukat a többiek.
<… Nem a legszerencsésebb ötlet ha most közbeszólnék… >
*A botomnak sugallom, hogy ő a nőt tartsa szemmel.
Abban az esetben ha harcra kerülne sor.
*Kimondom a varázslatot aktiváló parancsot. A pergamen a belőle kiszabaduló mágia örvényében megsemmisül, szertefoszlik. A vázsálat nekicsapódik az asztalnak amit körül ülnek. A következő pillanatban nekicsapódik az idegen harcosoknak. A legutóbbi harcból okulva nem pazarlom az időmet. Azonnal igéket kezdek kiejteni valamint rúnákat rajzolni a levegőbe.
//Varázslat.: Tompítás.: Időtartam 6kör. Varázslás ideje 1s. 10 MP 30E +dobás k10 = 10E + 20MP plusz két célpont hozzáadása a mentális operációhoz.
Hatása: Az áldozatok érzékszervei eltompulnak (látás, hallás, tapintás, szaglás, ízlelés). Ügyességet és figyelmet igénylő kézimunkát végezni képtelenek. (Szerintem akkor nem is tudnak innentől kezdve vívni vagy íjászin.) A mennyivel a varázslat átütötte a mentális védelmüket csökken a TÉ, VÉ és KÉ értékük. A CÉ ennek a duplájával.
Célponttok: A három harcos//
*Arra az esetre ha a nő igéket kezdene el formálni nem várom meg míg Armon lágy szíve ráveszi magát arra hogy megüsse. A botom fogja kivonni a harcból.
// Varázslat: Tompítás.: Időtartam 6kör Varázslás ideje 1s. 9MP 27E + dobás k10 = 7E
Hatása: Mint az előzőnél.
Célpont: A nő.//

[Thor]

//off: Jogos észrevétel, nem írtam le, ki ki mellett ül. Armon háttal ül a pultnak. Jobbra tőle Saun a félelf és ő az asztal sarkán ül. A félelftől jobbra Estios van a harcos, ő az asztal végében ül. Tőle jobbra Radaconte a félvértes aki már az asztal sarkánál ül. Tőle jobbra Neji, míg Nejitől jobbra Revoltz aki megint már az asztal sarkánál ül. És Armontól balra Karina ül.//


-----------------------------Pult--Pelso---Nokips--------

---------------Saun-----------------Armon-----------Karina
-------------------------------------------------------
---------Estios-----Asztal-----------Asztal-------------
-------------------------------------------------------
------------------Radaconte--------------Neji----------Revoltz

[revoltz]

Intelligencia: 7
Egészség: 9
Akaraterő: 5
Asztrál: 9
Érzékelés: 6

Amikor belekezd a fickó, hogy miféle küldetésen vannak egy kicsit megáll bennem az ütő, ezt viszont leplezem, amennyire csak tudom. Mivel igen kínálkozó nekik a lehetőség, hogy mi vagyunk a gyilkosok, ebből már semmi jó nem fog kisülni.

"Hát ez nem a legszerencsésebb fordulat...már reméltem, hogy esetleg valami nem ellenséges csapatba botlottunk. A válasszal nem habozhatok, hisz az feltűnő lenne, de nem is vágom rá a "nem"-et. "

Egy apró kuncogást gerjeszt ki belőlem a kérdése...feltételezi, hogy igennel felelünk egy ilyen kérdésre...?

- Nem, a tisztek ölése nem épp a legjobb ötlet... - S szavaim a sörömbe fojtom.

"Utazásom alatt sokat tanultam, de talán a legfontosabb, hogy ne hagyj a hátad mögött ellenséget, mert az bármikor hátba szúrhat."

Gondolatomnak engedve, nem is hagyok. Miközben a sörömbe kortyolok, Nejire nézek; jó ideje társak vagyunk, így könnyen kiolvashatja belőle szándékomat...most bizony harc lesz és bizony neki kell kezdeni a mellette lévő Radaconteval. S közben a másik kezem elindul a tőröm felé, amennyire csak lehet úgy, hogy ne lehessen észrevenni azt (ügyesség: 3).
Amikor Neji már támadásba lendült én sem habozok tőrömet rántásból a félelf felé hajítom, s már kardom húzom elő hüvelyéből; de mindenképp megvárom, míg Neji támadásba lendül.

Tőr dobás:
KÉ: 3 + 42 = 45
TÉ: 70 + 59 = 129 (+ ha kapok meglepetés bónuszt)
SP: 7

Ha a körben még tudok támadni a kardommal, akkor:
TÉ: 26 + 59 = 85
SP: 1 + 1 = 2
2.kör:
KÉ: 10 + 42 = 52
TÉ: 48 + 59 = 107
SP: 10 + 1 = 11
3.kör:
KÉ: 7 + 42 = 49
TÉ: 14 + 59 = 73
SP: 2 + 1 = 3

[Sirak]

<Neji>

Amikor Estios nevetve mondja hogy igen, én is nevetésben török ki.
-Igen, igazad lehet!
Mikor Revoltz odalép, természetesen ahogy azt illik, bemutatom mindenkinek.

Mikor Estios felhozza hogy délről jöttünk-e és Karina kérdése után:
-Rossz híreket hoz a szél. -és az ablak felé tekintek, majd a tekintetem Karinára helyezem- Nem, a mi feladatunk nem az, hogy városőröket írtunk. -elmosolyodok, és Estios felé nézek- Hát, ha mi lennénk a gyilkosok arról azt hiszem tudnék! -és felnevetek.
<remélem velem nevetnek, akkor túl léphetünk az ügyön>
Rápillantok Revoltzra és az arcomon kivetül a gondolatmenetem, hogy nem szívesen ölném meg őket és nem kéne támadni, persze ez csak egy pár pillanat. <A francba is, ugyanolyan csapat mint a milyenk, mindnek van célja és mindegyik el is akarja azt érni. Ekkor bevillan hogy én miért indultam el otthonról. Talán szimpátia, talán csak könyörület. De nem szívesen végeznék olyan emberekkel akikkel talán még barátok is lehetnénk. Hiszen ők is csak azért csinálják ezt, mert kell nekik a pénz. Nem azért indultam el, hogy legyilkoljak mindenki aki az utamba áll, és Mesterem jó mondása szerint nem csak az az erős aki meg tudja ölni a másikat.>
Ha Revoltzon még mindig azt látom hogy támadni akar, a megbököm a lábfajét a lábammal, úgy hogy ne lássa senki. De ha még mindig támadni fog, és az ellenfeleink még nem támadtak, megfogom a kezét támadása közben, tehát megpróbálom megakadályozni, bármit is tesz és közben figyelek a hátam mögé hogy mit csinál Radaconte, ha támadni akar lendületet véve páros lábbal bele rúgok Radacontébe, hogy elessen.
Ha viszont támadni készülnek, ügyet sem vetem mit reagál Revoltz, ugyanúgy felrúgom Radacontét és Eliosra is ugyanúgy támadok. Amit mondok pedig mindenképp mondom harc esetén.
Majd ráüvöltök Radacontére egyből miután felrúgtam és megyek is tovább Eliosra: -A saját érdekedben kérlek, hogy ne állj fel!
Ezután a sárkány táncát használom hogy megacélozzam magam egyből miután ráüvöltöttem Radaceontére.
Ezután átugrok az asztalon és Estiosra támadok: felugrok az asztalra és felé kezdek futni, majd átugrok fölötte úgy, hogy mögé érkezzek és bele rúgok a térdhajlatába, ettől majd elesik és megfogom a fejét és bele verem az asztalba hogy elájuljon. Ha ez nem üti ki, akkor utána hátra hajtom a fejét és bele térdelek az arcába.
Majd újra felkiáltok: -Ha pénzt akartok, megtriplázom a jussotokat amit a városiak adnának! Ha az igazságot, azt is szívesen elmesélem és ki is fizetlek benneteket!
(az igazságból csak annyit árulok el ha végül rátérünk, hogy sietős dolgunk van, el kell jutnunk Doranba, többet nem mondok a küldetésről viszont ami az utunkon történt mindent elmondok.)

1.kör: KÉ:59 TÉ:170 VÉ:115(+16akrobatika) SP:5 (gondolom csak a második körben tudom aktiválni a sárkány táncot)
2.kör: KÉ:58 TÉ:80 VÉ:120(+16akrobatika) SP:8
3.kör: KÉ:53 TÉ:156 VÉ:120(+16akrobatika) SP:5

[revoltz]

Neji szeméből kiveszem, hogy nem szívesen harcolna, de tudom, hogy ha kell ő nem habozik. Mikor megszólal, s megpróbálja kimagyarázni helyzetünk leteszem kupám az asztalra, de másik kezem még mindig a tör közelébe tartom, s figyelem az asztalnál ülők reakcióit a szavakra.

Ha Úgy látom elhiszik, akkor nem támadok, de a beszélgetés maradék részében, figyelek minden részletre, minden mozdulatra, s megpróbálom a legrövidebbre fogni, mert nekünk tovább kéne haladnunk.

Ha viszont gyanút fogtak és úgy látom, hogy harcba akarnak lendülni akkor előző reagom szerint cselekszek a harcban.

[Jomadar]

Armon

A lány reakciója visszazökkenti a lelki békéjét.
A beszélgetés alakulása viszont nem tetszik. Épp azon goldolkodik, miként lehetne felhasználni a helyzetet a javukra, amikor megfagy a levegő és a harcosok a fegyverükhöz kapnak.
Hidegvér!!!, súgná legszívesebben, de nincs rá alkalma.
<Még csak az hiányzik, hogy ők is nekünk essenek, és újfent gyógyítóra legyen szükség>
- Természetesen nem vagyunk gyilkosok, de nem véletlen az egybeesés, mi is ebben az ügyben járunk. Őszintén elmondok mindent, amit elmondhatok, és ha ismeritek a társatokat - a lányra mutat - akkor tudjátok, hogy ő képes kiszűrni, ha hamisat szólok.
Testbeszéde és tekintete is nyílt, őszinte. Felhasználja minden verbális képességét (ékesszólás 3, karizma 19), de igazat beszél.
- A félelf, akiről szó van, Thimul Zahran, a barátom. Na nem olyna, akire rá merném bízni a lovamat, de olyan ellenállhatatlanul jó humora van, és olyan ártatlan képe, hogy nem lehet haragudni rá, bármilyen is valójában. Nemrég megkért valamire, amit most nem részleteznék, majd megértitek, miért. Megkértem e derék embereket, hogy kísérjenek el utamon, hiszen én nem tudnám igazán megvédeni magam. Pár napra rá, egy fogadó étkezőjében egy csapat katona özönlött be egy titokzatos csuklyás alak kíséretében. Egy tiszt vezette őket. Közölték, hogy megöltem Zahrant. A vád nyilván ostobaság, és csak remélni merem, hogy nem fáradtak azzal, hogy valóban megöljék, de arra mindenképp elég, hogy engem megakadályozzanak az utamban. Amikor kifejtettük volna a katonáknak, mi a helyzet, a csuklyás megcsillantott a tisztnek némi aranyat, aki a továbbiakban nem volt kíváncsi az érvekre. Megérdemelte volna a halált, hogy a tisztét eladta, de mi mégsem öltük meg. A csuklyás már rosszabbul járt. Igazából nem sikerült még kideríteni kik, de biztosan komoly erők küldték ránk, lévén minden vallatási kísérletünk kudarcba fulladt. Megtört, de nem vallott. Vagyis valóban nem emlékezett rá, hogy ki is miért bérelte fel, csak a dolgát tudta. Vajon ki lehet képes ilyet tenni egy emberrel? Szóval olyan erők dolgoznak ellenünk, akiknek nem számít az élet, a szabad tudat meg ilyesmi, és erős a gyanúm, hogy tanúkat sem akarnak hagyni maguk mögött. Ha végeznétek is velem, nem a jussotokat kapnátok meg, szálka lennétek a gépezetben, akik túl sokat tudnak. A szavaimat ellenőrízhetitek a fogadóban, ahol a harc zajlott, de inkább mást ajánlok. Ha segítetek nekünk, mi is fizetünk, sőt jó okunk van feltételezni, hogy a küldetésünk további erők bevonását igényli a későbbiekben, ahol szükség lesz potens kalandozókra. A munkát nem mi adjuk, és nem is garantálhatok semmit, de legalábbis beajánlhatlak benneteket.
Ha meg gyors pénzre van szükségetek, induljatok vissza északra és vigyázzatok magatokra. Nem nehéz meló, ugye? De nem árt megfontolnotok, hogy a szálka már bekerült a gépezetbe, akárhová is mentek, most már ti is benne vagytok a játszmában. Legalábbis ha tehetik, meg fogják kérdezni, mire jutottatok. Nem tudtok annyit, hogy veszélyt jelentsetek a számukra, de ebben ők már sosem lehetnek biztosak, amíg éltek. Vigyázzatok erre a lányra, szeretném még viszontlátni.
Ha hajlanak rá, ajánl egy északi fogadót valahol max néhány napi járóföldre a valós céljuktól, ahol várniuk kellene a feladatukat. Ahogy a papnő szavaira gondol, jól fog jönni még egy csapat. Ez esetben kialkudhatnak némi pénzösszeget, amit fizetnek azért, ha elmennek abba a fogadóba.
<Nem hiszem, hogy ezek a kalandozók nagyobb kedvvel emelnének fegyvert ránk, mint mi rájuk, és ezzel megoszthatják az ellenségeik figyelmét, vagy legalábbis leköthetnek némi erejüket.>

[Thor]

___________________________________________________________

Helyszín: Erigowtól északra
Időpont: 3615. Hideg évszak, Gyökerek hava, negyedik hete, azor napja, a bronz órája és a kéklunír órája közt (05.00-06.00)
Résztvevők: Armon Vilonio, Neji, Nokips, Pelso, Revoltz
___________________________________________________________


Karina kérdése után megáll az idő. Nem sokáig, de ti mégis úgy érzitek, hogy hosszú percek teltek el. Neji és Revoltz válasza nem tűnik elégnek, hogy komolyan meggyőzzék a csapatot, de arra elég volt, hogy kis gondolkodási időt szerezzenek annak, aki a meggyőzésből él.
Armon hosszú és lényegre törő válasza után a három kalandor Karinára néz.
Ő bólint, és csak annyit mond: - Igazat beszél.

Ezután Radacontéra néz a csapat, ő pedig hosszasan gondolkodik. Nem is sejti, ha rosszul dönt, élete megpecsételődött. Bár vértezete mester munka, de ketten is arra várnak, hogy elinduljon a játék, és akkor a repülő tőr, meg a mindent elsöprő mágia hamar helyet teremt a társaiknak a csatatéren.

Végül dönt.

- Köszönöm a fáradságot, amiért igazat mondtál, és nem próbáltál a szavak bűvöletével elhomályosítani elménket. Komoly dologról lehet szó, ha ilyen erős az ellen. De apám mindig azt mondta: „Fiam, ha tetteid során folyamatosan akadályokba ütközöl, akkor a változás is nagy lesz, mit magaddal sodorsz!” Ha elfogadtok két tanácsot tőlem, könnyebb utatok lehet. Az egyik, ne menjetek be Wersilis városba. A másik, fogadjatok fel minket. Már hiányzik egy jó kis balhé.

Erre Estios feláll, és felemeli kupáját.

- Igyunk a közös útra!

Feláll Radaconte, őt követi Saun és Karina is feláll miközben Armonra kacsint félre érthetetlenül.

Ha beleegyeztek, és felálltok koccintani, akkor Radaconte mond köszöntőt, meg persze ti, ha akartok.

- Igyunk a közös útra, melyet, ha az istenek is úgy akarják hosszú lesz! És igyunk az istenekre, hogy izgalmakban és nőkben gazdag utat adjanak nekünk! És igyunk Armonra, hogy végre lecsitítja Karinát, mert már kezdett az idegeinkre menni!

És ekkor hatalmas nevetés tör ki a három férfiből, persze Karina kissé dühös szemekkel néz a hahotázó félvértesre, és csapatára.


//off: Nem írom tovább, mert itt fontos tudnom, miképp reagáltok, beleértve a pultnál ülőket is, hisz úgy tűnik, a kis csapat nem tudja, hogy ők is benne vannak a buliba.//

[Gorodak]

< hm... A végén még tényleg hívő leszek, elsem hiszem, hogy nem kell harcolnunk és talán még társakra is leltünk, talán még Arel keze is benne lehet a dologban... >
* Pelsohoz fordulok, úgy mondom neki a következőket, halkan.
- Nos szerintem mi is bemutatkozhatnánk nekik, meg ha felbéreljük őket adhatnánk nekik valamennyi előleget is, mondjuk 1a fejenként ha gondolod ki fizetem a felét. Természetesen útközben végig rajtuk lesz a szemem, főleg éjszaka, még én sem bízom bennük...
A beszéd közben meg tisztítom a törőmét az ételtől és elrakom. Majd egy gúnyos mosollyal az arcomon megyek a új vendégek felé.
Ha Pelso benne van az előlegben, akkor mielőtt oda mennénk adok neki 2a ha elkéri vagy úgy dönt, hogy fizessünk nekik, ha nem, akkor nem adok neki pénzt.
* Ha Pelso is bele egyezik akkor oda megyek az asztalhoz a kupámmal és hagyom, hogy Pelso bemutasson minket. Majd természetesen biccentek feléjük és üdvözlöm őket.
Az asztalvégében ülök le és szótlanul figyelem, a társaságot, de közben folyamatosan mosolygok, mint aki őrül az új társaknak.
< Nem tetszik ez nekem, lehet csapda is, akár így próbálják kideríteni, a csapattal vagyunk e vagy sem... készenlétben maradok és ha kell nem habozok majd cselekedni és hideg acéllal a másvilágra küldeni őket. Inkább ők mint mi, de egyelőre örülök, hogy még nincs harc, de még lehet meg akarnak lepni minket útközben, vagy csak kirabolnak és tovább állnak, jobb ha rajtuk tartom a szemem... >
A fogadósnak közben szólok, hogy igen is kérnénk azt a 4 napi élelmet, csak már nem5 hanem 9 főre, és ha tud siessen egy kicsit , mert lassan indulnánk is, persze udvariasan kérem meg, már amennyire ez tőlem ki telik...
* Ha a többiek is úgy gondolják, lassan indulhatnánk is, hisz még hosszú út áll előttünk és még annyi jég csap meg hó és főleg egy kis hideg, hogy minél jobban örüljünk...

[Jomadar]

Armon

Még egyszer végignézi a kalandorok tekintetét, és ha nem talál ármányra utaló jelt (lélektan 4), akkor boldog mosollyal emeli a kupáját. Az asztalnál ülő csapattársak tekintetéből igyekszik kitalálni a véleményüket, de bízik az idegenekben, az emberismeretében és néhány további harcos ereje jól fog jönni.
<Még szerencse, hogy ezt a dolgot nem fegyverrel akartuk rendezni. Ha csak kalapácsod van, mindent szögnek nézel.>Amikor a nőt cukkolják:
- Az én apám <bár ismertem volna, bár hagyott volna rám valamit> pedig azt hagyta rám, a nőkkel boldogulni olyan nehéz feladat, hogy sose bízd másra :)
Ha a többiek is felfedik magukat és az asztalhoz jönnek, szívesen bemutatja őket.
- Milyen útvonalon menjünk tovább? Hogy tudjuk elkerülni azt a várost? Mivel legnagyobb előnyünk, hogy az ellenségeink még nem tudták összeszedni az erejüket ellenünk, ezért valóban mielőbb útnak kellene indulnunk.
Ha alkalom adódik rá, hogy kettesben maradjon a lánnyal, akkor szívesen meghallgatja a történetét, főleg hogy miért lépett le legutóbb. Meg persze ha alkalom adódik rá, hogy megcsillanthassa szexuális kultúráját (és megcsodálja a lányét), nem fogja vissza magát. De persze csak diszkréten kettesben, nem hergeli a többieket, mások előtt teljesen visszafogott.

[revoltz]

"Hm...most sem csalódtam Armon szavainak erejében, megint hasznos munkát végzett; nem kell harcolnunk."

A kupák emelésére én is hasonlóképp reagálok. Székemből felemelkedek kupámat a többi közé téve koccintok, de nem a közös jövőre. Mivel bennem még mindig vannak kételyek a csapat iránt és nem feltétlen tűnik a legjobb ötletnek, ha velünk tartanak. Miután Pelso és Nokips is az asztalhoz jött csatlakozva hozzánk a koccintáshoz csak egy kérdés formázódik meg bennem, hogy a többiek hogy vélekednek.

- Koccintsunk hát, de utunk közös jövőéről még tanácskoznánk.

Az én apám azt mondta, hogy a bizalmat csak a bolond adja könnyen; nekem nem tetszik ez az egész valahogy...

[Sirak]

<Neji>

Látszik rajtam az öröm, akaratlanul elmosolyodom miután Estios felszólal. Miután Radaconte is felszólalt, látom hogy Gorodakék megfordulnak és nyomban fel is állok, emelt pohárral:
-Örülök az új társaknak és az új barátnak, de nem feletkezhetünk meg régi bajtársainkról sem. Nem igaz, Gorodak és Pelso?
Először az asztalnál ülő társaságra emelem tekintetem, majd egyenest Gorodakra és Pelsóra nézek.
Végig mutatok mindenkit Gorodakéknak és fordítva:
-Radaconte, Estios, Saun, Karina; ők is a társaink: Gorodak, bátor és ügyes kezű harcosunk és Pelso kinek elméje erősebb mindannyiunkénál.

Az indulással kapcsolatos dolgokba nem nagyon szólok bele, de indulás előtt valami főzhetőt is elvitetnék magunkkal, zöldség stb, az első pár napba az úton fel is használnám őket. Ezenfelül Pelsóval megbeszélem hogy az anyagiakra gondom lesz, bármennyiben is egyezzenek meg.

Esténkénti vacsora főzés és meditáción kívül semmi különöset sem csinálok, ha nem történik semmi akkor csak beszélgetek az új társakkal, minél többet megtudva róluk, de nem akarok külön odamenni hozzájuk, az én társaimtól sosem különülök el.

[Pelso]

*A feszült csendben minden egyes másodpercet egy kész örökkévalóságnak érzek. A feszültségtől majd szétrobbanok, de még is ura vagyok minden mozdulatomnak és arckifejezésemnek. Egészen Armon beszédéig. Meglep minden szavával. Valamint az is hogy ez visszatartja a harcosokat a harctól.

<… Hümm… Ha engem próbált volna ezzel a beszéddel meggyőzni akkor már halott lenne… De… Itt mégis úgy fest, hogy beválik és szavait mégis jól választotta meg… Vajon őszintén ilyenek vagy csak megjátsszák?... Jó kérdés… Nézzük meg…>

*Armon beszédének közepe táján felnyitom a harmadik szemem. Radaconte válasza is váratlan. Szinte már biztosra vettem a harcot. Ettől csak még nagyobb gyanakvás érlelődik bennem. Így őt jobban megnézem magamnak a többihez képest.

//Tudatnyitás 1ΨP 1s időtartam 1p Ha jól feltételezem Karinát leszámítva egyik harcosnak sincs Pszi pajzsa. Ennél fogva az éteri világban a nem anyagi teste fényesen világít. Szerintem mivel nem jártasak abban, hogy elrejtsék érzelmeiket az éteri világban is az asztráltestük színárnyalatain látnom kéne ép milyen érzelmeik vannak. Valamint milyen érzelmeket sugároznak a környezetükben, meg hogy próbálnak e rajta uralkodni.
Amire kíváncsi vagyok:
Vannak e egyáltalán érzelmeik? (Még Karinát is megnézem.) Ha van az személyenként milyen irányúak és fajtájúak? Akar e bármelyik is uralkodni az érzelmein? Reakcióikban van e bármilyen mesterkéltség? (Lélektan 4) //


- Nem fogadjuk fel őket. A pénzed maradjon az erszényedben. Kezed meg a kardodon. Figyelmed ne lankadjon biztos ami biztos. Az extra élelemben viszont igazad van, most már tényleg kell.

*Halkan szólaltam meg, hogy csak Nokips hallja. Ezután visszafordulok a fogadóshoz és szólok neki, hogy a lovak felkészítése közben tegyen 4 napi élelmet fel rájuk. Utána meg fizetném a számlát. Ezután csatlakozom az asztaltársasághoz. Hagyom, hogy bemutassanak, és vigadjanak az új ismeretségre. A figyelmem viszont egy pillanatra sem lankad. Megtartom a kellő távolságot a társaságtól. Ha még is ránk támadnának Rögtön a tompító mágiát idézem meg. //A már korábban részletezett felosztásban.//

Radaconte
- Örülök a találkozásnak. Tanácsai figyelmes fülekre leltek. Viszont attól tartok egy rövid időre el kell raboljam újdonsült fegyvertársait.
*Fejemmel intek a társaimnak és a fogadó másik felébe invitálom őket. Halkan beszélek, hogy csak mi halljuk. Úgy állok meg hogy szemmel tudjam tartani a jövevényeket.
<… Remélem senki nem most akar puszi pajtáskodni az úton ilyen messzire még a Dorani határtól…>

- Gondolom nem kérdéses, hogy nem jönnek velünk. Nem bízok bennük, és egyáltalán nincs kedvem miattuk éjszakázni meg itt tölteni a nap nagy részét, hogy a lovaik kellően ki pihenjék magukat. Még ebben az órában útnak kéne indulnunk.

[Sirak]

<Neji>

-Szerintem nem lenne baj ha velünk jönnének, várni magam sem szeretnék, tudom milyen fontos dolgunk van. Egyébként ha ennyire tartotok tőlük, ha velünk jönnének legelább szemmel tudnánk tartani őket, hogy biztosan ne tegyenek keresztbe nekünk. De ha nem jönnének most, akkor itt kell hagynunk őket.