Életút

[Paga Sker]

Marko Lestarn

//off: Perl Lawarin Solec-val való beszélgetést még kiegészíteném.

-A nyaklánc felett nincs hatalmam még Dimvik segedelmével sem. Csak az tudja elpusztítani aki vsinálta és félek, hogy vele már nem fogunk találkozni.

//off: Kedves KM! Nagyon nagy ez a nyaklánc. Grattula érte. Ilyet nekem is kellene csinálni. Mi a titka? Sonioni Opál kis szentéllyé áldva?

[Pelso]

Lovag Perl Lawarin Solec



//Off.
Remélem a KM kegyes lesz hozzám és megúszom egy kicsinyke büntetéssel, hogy elárulom a nyakék titkát.

A titok meg: A Kaland Mester Akarata //

-A nyaklánc felett nincs hatalmam még Dimvik segedelmével sem. Csak az tudja elpusztítani aki csinálta és félek, hogy vele már nem fogunk találkozni.

- Ez sajnálatos. Nem gondoltam volna, hogy Shadon dicső földjén is képesek a hitetlenek praktikái dacolni Domvik hatalmával. Hmm. Akkor nincs más hátra nem szabad a nyakéket a nő és az ön közelében tartani.

A nőnél.

*Mikor végez a nő a beszéddel biccentek egyet.

- Igazat szóltál. Derék. Így szól egy igaz Shadoni még ha hitében eltévelyedett is.

- Beszéled-e gorviki nyelvét ?- Kérdezek a lányra.

<... Még is mit számít, hogy tud e Gorvikiul vagy sem?...>

*Merül fel a kérdés bennem amikor a paplovag megkérdezi a nőtől.

-Lovag uram! Ez az ügy az egyházat érinti. Jogomban áll ennek az eretneknek a bírája és ítélet végrehajtója lenni. Tudom, hogy mi lenne számára és Domvik kiengesztelésére a legjobb büntetés.

*Fel állok a nő mellől és szembe fordulok Marko Lestarn-nal.

- A fogoly az öné. Ezennel átadom az egyház számára. Ítélkezzen felette.

*Majd ezt követően lehajolok a nőhöz és megoldom a csomót ami béklyóban tartja a lábát. Majd a vállánál fogva megragadom és felrántom a földről. Térdeplő helyzetben egyenesen Marko Lestarn-nal szembe állítom. Kezem a vállán nyugszik míg a paplovag beszél. Szorosan tartom nem engedem ficánkolni.

- Én Marko Lestarn, Domvik egyházának tagja és Shadon népének törvényszolgája bűnösnek ítéllek. Bűntetteid oly mértékben túltesz mindenen, hogy azonnali kínhalált érdemelsz. Számos egyházi személy életének kioltása, király katonáira rátámadása, bűnös praktikák üzése, lopás, csalás és még amiket kihagytam... Az ítéletem a következő:Kiátkozlak Domvi földjéről. Minden harmadik nap amivel Shadont jelenléteddel szennyezed, gyengébség sújtson rád. Napjaid meg párosával múljanak, amíg a gonosz első szolgája felkent hívei közű legalább másfélszer annyival nem végzel, mint amennyivel végeztél Egyetlen felkentjei közül. Ami meg a láncot illeti, csak úgy veheted le, ha Ranagol papok hatalmát akarod elfojtani, különbem érzékszerveid hadjanak cserben

*Érdeklődve hallgatom a paplovag ítéletét. Mikor a szimbóluma felfénylik nem rajzolom mellkasom fölé domvik jelét de azért magamban elsuttogok egy rövid imát.

- Domvik akarata szerint legyen.

<... Hmm… Életben hagyja… Én megöltem volna… Hmm…>

*Mormogom magam elé mintegy az imám lezárása képen mikor a paplovag befejezte az ítélethozatalt, majd szemébe nézve szólok.

- Valóban az imént elhangzottak szerint fog hátralévő életében cselekedni, Domvik akarata szerint?

*Ha a válasz igen akkor csak biccentek majd végignézek a csapaton, hogy mindent összeszedtünk e? Majd felkiáltok.

- Jól van emberek! Indulunk! Amit még nem szedtük össze azt vegye magához az akihez tartozik, azonnal útra kelünk.

*Miközben még fogom a kötelet, hogy nem menjen sehova nő oda megyek az íjamhoz, amit a nő holmija mellet tettem le a földre és magamhoz veszem. Végignézek az embereken. Ahogy indulásra készek vagyunk újra szólok.

- Jól van elől Nagilla Ves Erhan és Triptipol Kopt halad, valamint Darla. A dolgotok Darla védelme. Semmi más. Csak arra mentek amerre ő mondja. A sor végén Edwin Van Allen és Celestius Clash halad. Mindenki más középen. Az íjak legyenek készenlétben. Szemek éberen pásztázzák a környéket.

*Majd Darla felé fordulok.

- Mutassa az utat kérem. A köd határán várjanak be. Mindjárt megyek én is.

*Ahogy a csapat megindult a mocsár irányába és elérik a tőlem nézve a köd határát megoldom a nő kötelékét.

- Ritka szerencsés napod van. Én simán kivégeztelek volna.

*Ahogy megoldottam a köteléket három lépést hátrálók tőle. Az íjam és a kötelem a bal kezemben fogom. Jobb kezem a kardom markolatán nyugszik.

- Fogd a holmid. Abban az irányban előbb utód településbe botlasz.

*Intek a fejemmel előre a mocsárnak háttal. Amikor eltűnik a szemem elől, az eddig a kardom közelében az övembe tűzött ork totemet megfogom és vetek rá egy pillantást.

<... Begyógyítja a sebeket?... Hmm… Az inkvizítor azt mondta holtakat támaszt fel… Hmm… Vajon mire lehet jó ez?... Egyenlőre nálam marad…>

*Azzal az erszényembe teszem és csatlakozom a többiekhez. A kötelemet feltekerem és az tőröm mellet az övemre erősítem.

- Induljunk. Még napszállta előtt alkalmas szállás helyet kell találnunk és felkészíteni éjszakai pihenésre.

[Paga Sker]

Marko Lestarn

- Amennyiben nem így tesz, úgy rövid élete lesz. -Válaszolok Solec kérdésére. - Napjai gyosabban pereg, nem lesz könnyű feloldozást nyernie sem így, sem úgy. Viszon ha most megölnénk, még el is kéne temetni, ahogy azt az Egyetlen megköveteli. És most már tényleg nem időzhetünk tovább.

Amint elhangzik az indulásra szólító parancs, odamegyek a cuccaimhoz kiveszek egy gyolcsot megy egy kis cickafark főzeret. A főzettel benedvesítem a kötszert, amit a nyakamra tekerek.

< Remélem, az esti ima után lesz alkalmam a nyakammal kicsit többet foglalkozni, mert kellemetlen fájdalom van benne.>

Miután végeztem a nyakam bekötésével, vértem lánckámzsályát a fejemre húzom, amire meg felteszem a bőrsisakot. A lábvasam kötésén is oldok, ha ingoványos terephez érünk, könnyű legyen levenni. Megfogom a felszerelésemet a hátamra vetem, majd a pajzsomat a bal a hosszú botot vagy lándzsanyelet a jobb kezembe tartva indulok a mocsárnak.

[Gorodak]

Nagilla Ves Erhan

< Talán meg is érdemli az átkot amit rá mértek, de vajon ......... >

Majd csak meg rázom a fejem, oda dobok neki egy napi élelmet majd a sor élére állok, mivel már jó ideje készen állok az idulásra, majd Perl parancsa szerint meg indukok.!

[Thor]

//off: Szeretném megkérni azokat a játékosokat, akik ritkán írnak, hogy írjanak, mert így csökken a játék hangulat. Tudom, hogy most bejött ez a lehangoló idő, illetve vannak egyéb dolgok, de kérlek titeket, írjatok. Ez csak arra vonatkozik, aki sűrűn kimarad.//


Mindenki


*A döbbenet szele söpör végig a csapaton. A három zsoldos halk fohászt mormol maga elé, és csak a jól neveltségnek, és a parancsnok, illetve a paplovag iránti tiszteletnek köszönhető, hogy nem csapták le azonnal a nőt.

*Mikor Marko közelebb lép a nőhöz, Darla elfordul, mert azt hiszi, hogy a paplovag menten ketté vágja a gyilkost, de nem ez történik. Kérdést intéz hozzá, mire a nő halkan válaszol, de közben nem néz fel a lovagra.

- Egy keveset értem a nyelvet.

*Majd mikor Darlához szó, ő kissé idegesen válaszol.

- Nem is tudom. Ha mocsarat kikerüli plusz öt nap, de még lehet, hogy több is.

*Látszik rajta, hogy most nem igazán tud gondolkodni.

*Majd el jő az ítélet. Az inkvizítor kezébe veszi a szimbólumát, és átkot mond a bérgyilkosra. A nyakék vörös fénnyel izzik fel, és tündököl. Az egész csapatot a melankólia, és kábultság érzése veszi körül. Mikor a pap befejezi a súlyos litániát, csend telepszik a környékre, még a varangyok is abba hagyják nászi kuruttyolásukat. Csak a szél fúj, de az baljóslóan. A nő nem mond semmit, szemét lesüti, és csak maga elé néz. Mikor a paplovag leveteti vele a csizmát, nem ellenkezik, és leveszi.

*A csapat készen áll az indulásra. Darla csendben mindenkinek kioszt egy pici bőrtömlőt, talán ha egy deci belefér.

- Keserű ital van benne, de jó hatással van a vérszívó piócák, férgek és rovarokkal szemben. Megérzik az ital szagát rajtunk, és nem bolygatnak tovább.

//off: Aki megissza dobjon egészség próbát. Ha sikerült, akkor egy nagyon keserű, rossz ízű italt ivott. Akinek nem sikerült, annak is rossz ízű, de sajnos komoly gyomorégést okoz.//


Perl Lawarin Solec

*Elengeded a nőt, és mikor a szerencséjéről beszélsz, a szemedbe néz. Összeráncolod a homlokod a látottakon. Egyáltalán nem az erős akarat tükröződik vissza a tekintetéről. Inkább a meggyötört, és belül üres emberek szoktak így nézni. Majd megfordul, és lassú léptekben távolodik el tőled, egyáltalán nem menekül.


Mindenki


*Belevetitek magatokat a bűzös lápba. A köd kezd felszállni, így messzebbre láttok, ami a lelketeknek is jobban esik. Mélyen süllyedtek a sáros talajba, csak a bokátok látszódik ki, ám Clash a sípcsontjának közepéig merül a súlyos vértezet miatt. Aki megitta a keserű italt, azt békén hagyják a moszkitók, aki esetleg ezt kihagyta, most megérzi annak az átkát.
Fárasztó, hosszú utat tesztek meg. Néha káromkodtok, de a nap végére-annyira elfáradtatok, hogy csendben haladtatok tovább. Útközben Darlának hála nem esett senki áldozatává a feltörő gejzíreknek. Ijesztő látvány, ahogy előjel nélkül, hatalmas robajjal, óriási sárdarabokat repít fel az égbe, és pár másodpercig óriási gőz és forró víz emelkedik fel, mintha az égbe vágyna.
Éjszakára egy fánál telepedtek le. Sajognak a lábaitok, és nem kell altató dal, hogy elaludjatok. Természetesen őrködtök, hogy nyugodtabban teljen az éj.

*Másnap felébredtek, este szerencsére nem történt semmi. Csendben elfogyasztjátok a reggelit, majd összepakoltok, és útnak indultok. Darla még elmondja, hogy ma elméletileg kijuttok a mocsárból. Lassan haladtok, mivel mindenki izomlázzal küzd.
Dél környékén járhattok, és már jó ideje csak nádat, és lápot láttok mindenfele, mikor egy érdekes dologra figyeltek fel. Tőletek ötven méterre, fából, gyökerekből hatalmas barlangot épített valaki, vagy valami. A bejárata még az öt métert is meghaladhatja. Amit viszont hamar észrevesztek, hogy a barlang szája előtt, deréktól lefele hiányzó, emberi torzók vannak karókba húzva. Talán úgy nyolc, tíz szörnyű halál. Darla azonnal elfordítja a szemét, és a sírás környékezi, közben Rászim halkan megjegyzi.

- Szörnyű halál, és még szörnyűbb temetés. Jó magam uram azt tanácsolnám, hogy messzire kerüljük el a helyet, ám úgy látom, mintha az ellenségeink vértjét viselnék a holtak.

*És jobban megnézve igaza van. A lerohant tábor katonái is ilyen bőrvértet viseltek.


//off: Döntsétek el mit tesztek. //

PM: Pelso, Sirak, Hugilee, Gorodak, Paga

[Thor]

//off:Kétszer küldte el az írásom. //

[Paga Sker]

Marko Lestarn

//off: Ne haragudj meg kedves KM, de a szinbólumom nem izzik fel vörös fénnye, mert az a halál szféra szine. A fehér vagy az arany szebb árnyalat egy makulátlan és szent ember mágiájában. De ha tényleg vörös akkor kissé meglepődök és az esti imádság mellet még útmutatást is kérek egy transz kedetein belül..

Miután végeztünk az előkészületekkel, a Dalra álltal kapott kis micsodára fél szemöldökömet felvonom. Egy vállránditás követleztében a tartalmát kiiszom.
(Egészség: 14) A keserű ízt a torkomba, nem leplezem, hogy kedvem ellen való így azonnal a nő felé fordulok.

-Dalra! Le lehet ezt a fanyar ízt öblíteni a számban?

Út közben. Nem szólalok meg, csak ha kérdeznek. < Vajon helyesen döntöttem-e az itéletemmel kapcsolatban?> Ez a kérdés zakatol a fejemben egész nap az esti imádkozásomig (amit kissé elnyújtok hálaadással és még elötte, a nyakam begyógyitásával). A kötszert ha a parancsnok engedi elégetem. Ne hadjunk maguk után egyértelmű nyomokat. Az örség utolsó szakaszát kérem, hogy indulás elött kb.: egy órával megidézzem ezen a reggelen is a szférák zenéjét, hogy teljes kipihentségünkben, izomláz nélkűl vághassunk az utunknak tovább. ( Az egy óra keretein belűl ismét imádkozom Domvikhoz. Ezzel 51 kegypontom lesz.)

Az utuk során nem csak a környezetet szemlélem, hanem a mocsárba található álltalam ismert növényeket is szemügyre veszem (herbalizmus 2-es fok int: 10). Ha találok olyan növényeket amik összeszedése nem lassítja a csapatot és fel tudunánk a késöbbiekben használni, azokat elkezdem összeszedni.
A barlanghoz érve kissé megfagy bennem az élet.

-Domvik összes szentjére- rajzolom uram jelét a melkasomra- mi a kénköves ménykü...- kérdésemet nem felyezem be, mert nem találom a szavakat.

A botot leszùrom a mocsárba, majd a kardomért nyúlok. <mennyien halhattak meg itt?> Kissé undorodva, de a legközelebbi testhez megyek, közbe figyelek mindenre amire csak tudok. Megpróbálom megállapítani, hogy mikor halhattak meg. (Orvoslás: 2 élettan:2 int.:9)

Ha sikerül megtudni a halál idejét, akkor megosztom a többiekkel miközben visszafordulok. Ránézek Solec-ra, mint aki a böntést várja.
<Remélem nem maradunk tovább. Akik elöttünk faladtak huszan voltak. Legalább ennyien elhullottak. Mi tizen vagyunk. Nem jó jell.>

[Sirak]

Celestius Clash

*Megiszom a rovarirtószerdolgot.

//Egészség: 18, dobás: 12; siker//

*Mikor Perl kiadja az utasításokat, bólintok felé. Az úton nem kezdeményezek beszélgetést senkivel, azon igyekszem hogy ne essek pofára, mindezt minél kisebb feltűnéssel.

*Marko elindulna a holtak irányába, de én utána sietek, s alabárdomat elé emelem.

-Mocsári óriás végzett velük, s ha nem akarsz hasonló sorsa jutni, nem mész közelebb.

*Addig amíg meg nem fordul és vissza nem csatlakozik a csapathoz, nem mozdulok. Nem engedem tovább, semmi esetre sem.

[Paga Sker]

Marko Lestarn

Mikor a nagy darab harcos alabárdja elém kerűl, kérdő tekintettel nézek rá. Szavait hallgatva, a döbbenettől majd kiejtem a kardomat a kezemből.

- Szóval mocsári óriás. Köszönöm figyelmeztetésed Celestius Clash. Ebben az esetben jobb volna, ha tovább haladnánk ezt a helyet nagy ívbe elkerűlve.- Tekintetemet a parancsnokra szegezem.

Nem fordítok teljesen hátat a fákból összeálló barlangszerű építménynek, úgy zárkózok vissza a csapathoz.

- Mi a véleményed lovag uram? - Teszem fel a kérdést Perlnek- Nem vagyok jártas az oriások viselkedési szokásaiban, de jól jönne az az információ, hogy az elöttünk lévő csapatnak mekkora előnye lehet, ha van még egyátalán.

Ha tovább haladás mellet dönt, simán fogadom a döntését és megyek tovább.

[Gorodak]

Nagilla Ves Erhan

Indulás elött magamhoz veszem a löttyüt melyet Darla nyujt nekünk, és ígyeksszem egy huzásra lehajtaani ahogy a keserüket szokás!
Egészség: 13 Dobás: 10
Mitán megérzem az izét magamban, halkan jeyzem meg,
- URam segits, rosszabb mint a méreg.... Vlee... -

< Gilla segitsen utadon és ha megérdemled segitsen életben maradni vándor... Kegyetlen átkot, de olyan tetekért melyek után szenvedni kell, Domviknak okozott károkért! >

A mocsárban igyekszem Darla utasitásai szerint haladni és figyelni mindenre...
Figyelem a környezetett is...
Az első néhány feltörés még kicsit idegessé tett az elején, de Darla utasitása szerinthaladva késöbb megnyugszom, mivel érzem, hogy nem lesz bajunk és látom, hogy tudja hogyan kell itt haladni...

A mocsárban haladás igen sok eröt kivesz belölem és érzem hogy mikor az est leszál már nem kell sok , hogy békésen aludjak.
Perl utasitássai szerint kezdem vagy végzem az örségét, asszerint hogyan oszt be....

A Markonak hála, másnap is kicsit pihentebben haladhatunk tovább az izom lázak nélkül. Így abban az órában vagy kis időben mielött indulnánk, magamban elmondok egy fohászt Gillához, az én uramhoz!

Másnap megintsak az élen haladok ügyelve mindenrre amire, csak tudok...
Meg látva az épitmény furcsá nézeek, viszont amint meglátom a holtkat kicsi borzongás fut át a gerrincemen...

< Ha ellenségeink is, vagy bárkik is legyen, azért ilyen halált halni.... >

Marko, mikor elkezd arra menni, csak figyelem , vajon mit akarhat...

< Vajon mit akarhat, de minden esetre jó tudi, hogy ellenségeinkek nincs akkora elönye, mint az hittük, de bármi is végzet velünk, valahogy em akarodzik össze futni velük... >

Mikor Clash megálltija Markot és figyelmeztetni egy kis döbbenet ül ki az arcomon, majd gyorsaan meg rázom a fejemet, és várok Perl parancsára, hogy mi legyen...

< Most már teljesen biztos vagyok benne, hogy nincs kedvem össze futni ezekkel... De vajon Clash honan tud ijenek, úgy tünik müveletebb, mint aminek kinéz, vagy csak volt szerencséje ezekkel a lényekkel korábban... Ha igen akkor borzasztobb ellenfél mint aminke gondoltam korábban!! >

[Pelso]

Lovag Perl Lawarin Solec



//Egészség próba
Dobás.: 9
Sikeres//


<... Igen… Magam is a halált választanám a helyedben…>

*Nem lepődök meg azon, hogy a nő nem menekül el rögvest ahogy megszabadítottam a kötelékeitől. Nem is számítottam másra. Kezem is csak az elvek miatt nyugszik a kardom markolatán. Nem számítok arra, hogy ránk támadna újra ám inkább nem bízok semmit a véletlenre. Mikor végre elég távolra került csatlakozom a többiekhez.
A fiola tartalmát egy húzásra felhajtom. Majd a kesernyés utóízt ízlelgetve a menetparancsot követően, ahogy beleveszünk a ködbe még egy utolsó pillantást vetek hátra abban az irányban amerre a nő távozott.

<... Vajon miféle pusztulást hagy majd maga mögött, amerre csak megfordul élete hátralévő részében?...>

*Mikor tekintetem úja a mocsár felé néz gondolataim már csak a küldetésünk körül járnak. Pihenő helyünkön ismételten páros őrséget állíttatok. Pont mint a mocsár szélén csak a sorrend fordított. Valamint mindenkinek felhívom a figyelmét a fegyverek karbantartására. Legalábbis azok figyelmét akik nem fordítanak rá figyelmet maguktól.
Magam is átnézem a fegyvereim. Elsőként a kardomat nézem meg. Ám mikor látom, hogy nincs rajta sorjáznivaló csorba és tükörfényes mintha most csiszoltattam volna tükörsimára a kováccsal. Elégedetten biccentek a tényre, hogy Domvik áldása van rajta.
Hüvelyébe vissza téve az íjam veszem kezelésbe. Az ideget levéve mind a fát mind a húrt lekezelem zsírokkal és olajokkal, hogy mikor használnom kell tökéletes legyen a rugalmasságuk. Végül a tőrömet is lekezelem. Amikor alszom az íj idege nincs a fán. Ám mikor őrségben vagyok akkor rajta van. Az őrség végén újra leveszem.

<... Szerencsés vagyok, hogy Domvik áldása van a kardomon…>

*Másnap örömmel veszem, hogy lassan kiérünk a mocsárból. A nádasban már szinte a felhők felet járok a boldogságtól. Ám ez mit sem változtat éberségemen. Így mikor a karóba húzott testeket meglátjuk a barlang, viskó vagy mi a fene mellet. Első dolgom, hogy tekintetem körbe hordozom a látóhatáron és a nádason odáig. Majd csak ez után fordulok, hogy jobban megnézem magamnak a vérteket mikor Rászim felhívja a figyelmem a hasonlóságra.

- Való igaz szerintem is hasonlítanak.

*Mondom ösztönösen halkan. Szinte suttogva. Ám mikor látom a paplovag kiválását a sorból még ez a halk szó is a torkomra forr.

<... Hát ő meg hová megy egyedül?...>

*Mikor Clash megállítja és vissza hozza egy biccentéssel jelzem a nagydarab harcosnak, hogy jól cselekedett. Majd végighallgatom a paplovagot mikor körünkbe vissza térve felém intézi szavait.

- A véleményem az, hogy ezt azelőtt kellet volna megkérdeznie, hogy egymaga közelíti meg azt a helyet.

*Intek a fejemmel a “barlang” szája előtt karóba húzott torzók felé.

- Ha csak valaki nem tud egy biztos módszert az óriás távol tartására. Én megelégszem a tudattal, hogy nyolccal biztosan kevesebben vannak a másik csapatban. Esetleg képes rá?

*Továbbra is halkan szólok.

Ha a válasz igen.

- Jól van. Akkor én Clash, Allen és ön odamegyünk. A többiek itt maradnak védelmi állásban.

*A tegezből elő veszek egy nyilat és az idegre teszem.

Ha válasz nem

- Akkor tovább megyünk. Jól van indulás.

*Halkan megyünk tovább. Egy nyilat helyezek a idegre.

[Paga Sker]

Marko Lestarn

- Való igaz, önálló döntéseket hozok, de nem szoktam ahhoz, hogy csapat része vagyok. Azt meg még gondolni sem próbáltam, hogy itt akár egy óriással is összeakadhatnánk.

Mind ezt halkan mondom.

Solek kérdésre én annyit válaszolok:

- Ha a gyerekmesékre lehet alapozni, ősi mágia folyik az ereikben ezeknek a lényeknek. Ha ez igaz, nem tudom, hogy milyen szinten hat rájuk a hatalmam. Inkább menjünk tovább.

[revoltz]

Edwin Van Allen

Lehajtom én is a nedűt. Habár a fintorgó arcokat nézve kicsit tétovázva, de legyűröm az italt. Nem szívlelem a rovarcsípéseket és ha ettől jobb lesz, akkor legyen bármilyen keserű. (egészség: 13)
Letörlöm szám szélét és vele együtt a grimaszt is, amit az ital okozott.

"Nem volt ez ám olyan vészes".

A helyszínre érkezve a nagydarab figyelmeztetése ellenére pár lépéssel még közelebb lépek, hogy kielégítsem szakmai kíváncsiságom. Megpróbálom, így távolabbról felmérni a történteket. (nyomolvasás)

Viszont én is egyetértek azzal, hogy nem tanácsos itt sokáig időzni, így nem időzök sokat csak amennyit szükséges.

[Pelso]

- Bizonytalanra nem alapozunk. Tovàb megyünk.

[HugiLee]

Triptipol Kopt

Tetszik az inkvizitor döntése, így nem is foglalkozom tovább a nővel. Megkapta az útravalóját, most már kezdjen vele, amit akar. Az egyetlen majd figyel rá.
Hálát adok érte magamban, hogy itt van velünk felkentje.

Megiszom az italt, ami igen keserű.
//egészségpróba: 13//
Megrázom a fejem kicsit az italtól, aztán a parancs szerint előre megyek.
Menet közben mindig figyelek Darlára és lépteimre. Igyekszem csukva tartani a szám, nem szeretném, ha valami kéretlen mifene belerepülne, meg aztán jobb, ha minél kisebb zajt csapunk olyan terepen, ami nyilván valóan nem előnyös, ámde roppant hátrányos az itt lakó „fenetudjákkal” szembeni harcnál. Persze, ha valaki kérdez, akkor halkan, de válaszolok.

Amikor megpillantom a szörnyű helyet, azonnal megállítom a sort. Először csak nézem,hogy mi lehet ez, s kik az áldozatok, de nemmegyek közelebb, hanem hátranézek Perlre:
- Uram…! …-szólok csendesen, és be sem kell fejeznem a mondatot, hisz egyértelműen a további parancsra várok, s látom, hogy már ő is látja miért.
Amikor Marko Lestarn elindulna a hullákhoz , ha addig még nem tette meg Celestius Clash, akkor én állok elé, jelezve, hogy nem szeretném, hogy továbbmenjen.
-Jobb az alvó oroszlánt nem ébresztgetni. Kérlek ne!