Egy ideig figyelem amint tevékenykedik és néha elvélem kapni egy-egy lesújtó pillantását mik mögött ki nem mondott gondolatokat sejtek, de nem kérdezek rá.
Mikor bort említ, egy ideig habozok hátha előkerül valahonnan egy tömlő, de ha nem kerül elő és esetleg vádlón pillantana rám valaki (mert tudják hogy nálam van) akkor előveszem és egy jó nagyon húzva belőle oda adom. (tartalma olyan 1.5 liter predoci óbor 3-4 fürt ezért ne kövezzetek meg ha ezt mondom):
- Ha megitatnád vele lehet hogy többet segítene, még a fájdalmat is enyhítené. Egyébként lehetőleg hagyj belőle - bocsánat kérő pillantással nézek körbe és kissé mentegetőzve teszem hozzá - kellhet még.
A rúnás kérdésre:
- Úgy véled, hogy Erman olyan erős lélekkel van megáldva, hogy idáig vissza fogta az átok erejét? Vagy, hogy öngyilkos módon direkt kilökte az életerejét? - kérdezem cinikusan - Nem, nem sértegetném szerencsétlen kapitányt, de az az átok még engem is legyűrt volna, ha nem készülök fel mentális védművek ide, vagy oda. Ott helyben levágta volna a fejét, a csinos szablyájával, vagy kibelezi nem tudom kalózok közt hogy szokás -
vonom meg a vállamat.
/Az hogy a láda kinyitását Zerefre bízom az attól függ, hogy a zár mennyire esik szét, ha simán is felnyitható akkor kissé félre húzódva pszí telekinézissel igyekszem felnyitni./
Ha még is Zeref nyitja, mert a fedő még mindig tart és megkapom Migra kérdését:
< Huh mégis..>
- Migra - mondom neki kissé lenyugodva - természetesen mindenkit, így az egész kincs az enyém lehet, bár lehet hogy meg hagyok valakit hogy cipelje a kincseimet, - válaszolom maró gúnnyal - és igen leleplezted gonosz szándékomat, mindenkit úgy veszejtek el hogy azt állítom megvédi majd egy nagy és erős anya istennő, és csak mi ketten fogjuk tudni, hogy hazudok, mert az csak egy erdő szellem, egy hamis bálvány, egy fogalom amit az erdei asszonyok imádnak, hogy ne érezzék magukat egyedül, akinek semmi hatalma nincs semmi felett, és szolgáit a legkisebb védelemmel se tudja ellátni, - felelem miközben a gúny nem veszik ki a hangomból, de egyre feljebb emelem a hangomat a halk suttogástól egészen a majdnem kiabálásig.
Ezután egy kis szünetet tartok és figyelem, a reakcióját, a szemét, hogy mennyire sértette meg a felszólalás, majd mikor megszólalna le intem, vagy ha nem akkor csak folytatom immár erősen nyájas, majdhogynem negédes hang hordozással:
- Ha esetleg nem értesz egyet, és úgy gondolod, hogy lovagod még is biztonságban van csak szólj, hozzá teszem, mélyen tisztel Darton, vagy Domvik számára ez egy mindennapos cselekedet. - Nézek rá mélyen a szemébe nézve, szelíd mosollyal.
/Megjegyzés: Ezen az oldalon a válasz előtt az utolsó előtt is dobtam asztrál egy ki mínusszal amit az előző veszekedés és a mostani hibám miatt adtam magamnak és (elrontottam).

