Hísen Maranwë
A pult szélénél állok az árnyak közt, szinte észrevétlen némi jóféle borral, amit Rufattól kértem. Látom, ahogy a barbár és a pap Rufattal cseveg, ,majd szép lassan mindenki az asztalhoz szivárog, mikor a lovag és társa is csatlakoznak. Lassan mind bemutatkoznak, mindannyiuk nyakában ott lóg az érme, ezért vagyunk itt, együtt.
<Szép kis társaság! Egy gorviki nemes, egy tolvaj, egy barbár egy pappal, egy kyr lovag és egy fejvadász? >
Mikor mindannyian bemutatkoztak, kilépek én is feléjük és nem létező kalapomat meglendítve színpadiasan meghajlok feléjük:
- Hísen vagyok és bárd, szolgálatukra Uraim!
Ezzel leülök az asztalhoz a pap és a lovag közé, szemben a gorvikival.
A gorviki ficsúr érdeklődése meglep, rámosolygok alkalmanként, de „kisiklok” a keze közül valahányszor azt hiszi elért valamit, mivel már megvan az esti programom.