A fergeteg átvonul (ÚTK)

[Niadal Ranien]

//Aydal Hassilim Zubair//

A lány családjának ki nem mondott óhaját természetesen tiszteletben tartom, nincs szükségem sem balhéra, sem kényszer esküvőre. Valószínűleg a hirtelen jött "dicsőség" zavart meg, hogy elfeledkeztem küldetésemről. Ráérek majd a kard és a levél átadása után asszonyok társaságát keresni.
A mulatság elültével aludni térek és másnap, a szokott időre állított ébresztésem hatására, nem túl vidáman bár, de felkelek és hozzálátok a reggeli rituáléimhoz: edzés, gyakorlás, tisztálkodás, fegyverek átvizsgálása/élezése, stb. Miközben test és szellemformáló gyakorlataimat végzem a friss levegőn, jót mulatok magamban a szolgálók szórakozásán.
Miután végeztem az első étkezés előtti teendőimmel reggeli után nézek.
A fogadós kérdését örömmel veszem és heves igenlő bólogatás mellett először shadoniul, majd inkább közös nyelven magyarázni kezdek neki a teáról: "-Igen, igen, kérek szépen forró víz. Fűt teszek bele, öhm..." közösül Teafüvet. Úgy látom erre felé nem nagyon ismerik, bár északabbra a tengerparton még igen. Főleg nálunk dzsadoknál van ennek nagy hagyománya. A feketelevestől kifinomultabb, lágyabb és persze finomabb ital, hasonló de enyhébb és hosszan tartó elme élénkítő hatással, viszont hidegen és melegen egyaránt iható. A teacserje szárított, esetenként fűszerezett, illatosított és aprított leveleiből készült keveréket kell leforrázni, mint a kamilla vagy fenyőtű főzeteknél, amit betegségek kezelésére használnak. Ennek a főzetnek sok elkészítési módja van, tradicionálisan különleges teázókészletekkel isszuk, de én mint egyszerű utazó megelégszem azzal, ha a főzet megfelelő ízű lesz. A kész forrázatot ki-ki kedve szerint ízesítheti, mézzel, cukorral, tejjel, citromlével vagy héjjal, fahéjjal és a legkülönfélébb aszalt vagy friss gyümölcsökkel. Kellemes íze és hosszan tartó enyhe élénkítő hatása van. Én melegen, mézzel és citrommal kedvelem leginkább. Kóstoljon meg egy pohárral." Kínálom meg a fogadóst. "-Rendben akkor, megpróbáljuk a postaállomáson. Hozzávetőleg mennyi idő alatt juthatunk el addig? És Köszönöm." Válaszolom neki. Ezután megreggelizem és feltöltöm az ivóvíz készleteimet és a lovak abrak készleteit is, majd miután Fransico is előkerül, közlöm vele, hogy, ha elkészült az indulásra menjünk a postaállomásra, ott próbáljunk venni neki egy saját lovat, hogy kényelmesebben utazhassunk. Onnantól ismét rábízom magam, elvégre ő csak jobban ismeri a saját országát, vezessen Shadlek felé. Az úton ügetve, beszélgetni próbálok Fransicoval és azzal is szórakozom, hogy az út szélén lévő gazokat, leveleket próbálom eltalálni a lándzsámmal. Mintegy fejlesztve a lóról történő célba döfésem. Ha eljön az ideje, ebédet is csinálok a készleteimből.
"-No, most már igazán elmondhatnád, mi volt az a "Solo", ami egy fogába került annak a fickónak."
"-Amúgy be kell valljam, tetszetős előadást rittyentettél, igazi zenész vagy." Elismerően bólogatok közben
"-A lovakhoz értesz-e? Csak, hogy melyikünk alkudjon majd a lóra. Kifizetni, kifizetem én."
"Az ilyen kocsmai verekedés és modortalankodás a városaitokban is gyakori vagy csak a parasztok közt dívik?"

[Iymer]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Féldomíniumok
Időpont: Az Egyetlen 2682. esztendeje, Dorjan
Sum havának 7. napja; tavasz közepe, délelőtt
Résztvevők: leiosz thaira Arhtas Rheonark [Gordon]
_____________________________________________________________

Mindenki szorítja a kezében a fegyverét és haladtok a szurdokban: elöl a Kisbalog, utána Acapella, majd te és még utánad három embered/társad. Mindenki a lehető legnagyobb csendben halad, amikor is a Kisbalog felemeli a kezét, megáll, majd egy szikla mögül kihajol. 2-3 szívdobbanásnyi idő után visszalép és int Acapellának, hogy jöjjön. Te már nem tudnál, nem férnétek el pláne csendben nem tudnátok maradni.

Acapella leteszi a pajzsát, elölrébb lép és kinéz. Most látod, valami kis csenevész bokor takarhatta, de szerencsétlen bokron még rügy sincs ilyenkor. Az erdőben még csak a földi a virágok nyílnak - meg is érzed az illatukat egy pillanatra, de csak egy pillanatra, hiszen most más dolgod van. Újból hallod a hangokat, biztosan többet, de nem veszed ki, mennyit is és talán idegesek is ezek a hangok. Vagy csak így szeretnéd érezni? Ekkor Acapella is visszalép, a hóna alá veszi a kardját, odamegy hozzád és mutogatni kezd.

Előbb a háta mögé mutat a hüvelykujjával, majd kettőt mutat az ujjaival. Kicsit vár, óvatosan lép egy nagyot és tizet mutat az ujjaival, majd újból tizet. Újból vár egy kis időt, majd az ujjaival egy gyorsan szaladó emberkét mutat majd az öklével hang nélkül a másik öklébe üt - hiába, továbbra is az egyszerű megoldások embere.

Acapella hátrább lép, kiveszi a hóna alól a kardot, kezébe veszi a pajzsát és kérdőn rád néz. Téged néz a Kisbalog is, Lorithasnak, Cendennek és Derollnak pedig nem is nagyon van más választása.

[Iymer]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Shadon, Shadlek tartomány
Időpont: A Vörös Félhold mecset építése utáni 7137. év, Galredzsen hónap 20. napja, délelőtt; tavasz közepe
Résztvevők: Aydal Hassilim Zubair [Niadal Ranien]
_____________________________________________________________

Megkapod a forró vizet a teádhoz és a fogadós érdeklődően hallgatja az előadásod. Elfogadja a kóstolásod is, és amikor megkapja a teát, megnézi, beleszagol, megkóstolja és tartja a szájában a folyadékot, úgy mint borkóstolásnál szokás. Végül kiköpi, mint borkóstolásnál szokás.
- Igen érdekes. Finom. Tudna ebből a levélből nekem eladni?

- A postaállomás? Olyan egy-ké... - elharapja, fenéz a lépcső irányában, legyint egyet és folytatja - bő két óra. Nem lehet elrontani.

A saját lóra Fransico felveti, hogy neki nincs annyi pénze, de amikor kiderül, hogy te fizeted, már nincs semmi probléma. Indulásra előkerül a kutyád is.

- A Kolo is egy tánc, játszottam nektek is, amikor fűzted azt a telt menyecskét. Nincs azzal semmi baj, csak azért vetette fel az a paraszt, hogy kötekedhessen. Ha elkezdem neki, akkor azzal köt belém, hogy lassú, vagy gyors, vagy tudom is én, miért nem lila a lantom nyele.
- A dicséretet köszönöm, nos, a metaphysica meg ilyenek helyett ez ragadt rám a kihelyezett tanszékeken. De te is jól verekszel, hallod-e!

- A lovakhoz nem értek különösebben, csak annyira, mint bárki más. De az itteniek nyelvét jobban bírom és a gondolkodását is jobban ismerem. Bár ha gondolod, megpróbálhatod...

- Nem volt ez modortalankodás! Az igaz, hogy úri közönség nem verekszik, legalábbis nem olyan társaságban, amilyennel mulatni megy, de a többiek szoktak. Hol a kocsmában, hol kint, hol messzebb, de azért van, sűrűn, majdnem mindig. De ha jól emlékszem, a tenger északi partján is ilyen emberek éltek. Egyébként te honnan jöttél - már ha szabad tudnom?

Tényleg rövid út volt, hamar megérkeztek a postaállomásra. Fal vesz körbe egy nagy udvart, amiben egy igen hosszú istálló van, a végén kocsiállásokkal, kissé távolabb egy igencsak ürülőfélben lévő szénapajtával, két eperfával és van egy ház is, láthatóan ivóval. Az udvar közepén egy nagy kút, egy hosszabb és egy rövidebb vályúval. Egy alak áll az istálló egyik bejáratában, a szájából valami hosszú szalmaszál lóg ki, a másik végét rágja és közben benneteket néz. És akkor is, amikor beérkeztek a kúthoz.

Amikor megjöttök, Fransico nem is köszön neki, hanem a lóval odaáll a rövidebb vályúhoz, leszáll róla, kiveszi a zablát a szájából és mer neki vizet. Amikor már a lovak isznak, odamegy az istállóhoz és az ablakon át, csípőre tett fél kézzel, egyenes tartással, mustrálni kezdi a lovakat. Az alaktól távolodik, úgy halad. Letép egy pitypangot és egy laza, unalmas mozdulattal ellövi a még ki sem nyílt bóbitát. Végül csak megáll egy ablaknál és hosszan méreget bent egy lovat. És elérte, amit akart; a postamester valami kegyetlen lassan csak odamegy hozzá.
- Az úr arra a lóra szeretné cserélni a sajátját?

[Niadal Ranien]

//Aydal Hassilim Zubair//

A fogadós szakértő teakóstolásán mosolygok magamban, az eredmény azonban büszkeséggel tölt el.<Elvégre, nem csak a teafű számít, sokat jelent a szakértő ízesítés is.>
"-Örülök, hogy ízlik. Bár nekem sincs sok, de egy részét áruba bocsájthatom. Ha tud adni egy edényt beleszórom magának." Ha kapok tárolóeszközt, a nálam lévő teafű 1/3-át, //kb. 10 dkg-ot// beleszórom neki a tálba. "-Nem akarok nyerészkedni, és mivel úgyis híján vagyok a váltópénznek azt mondom 50 rézért a magáé." Ha elfogadja az üzletet, ellátom még pár tanáccsal a teázással kapcsolatban; főzési idők, ízesítési módok, mikkel lehet pótolni, hígítani a teafüvet, stb.
Megköszönöm az útba igazítását a postaállomáshoz. Nem kerüli el a figyelmem a megakadt mondata, megnézem mit vehetett észre. Majd elköszönök tőle.
"-A viszont látásra fogadós uram, remélem egészségére válik a teafű."
Beles visszatértét rezignált félmosollyal fogadom.
"-No mi az bolhazsák, nem ízlett a fogadó kosztja? Álj be a menetoszlopba, indulunk." Mondom, az ebnek, bár inkább csak a saját szórakoztatásom végett.
Fransico magyarázatát a Kolo-ról érdeklődve hallgatom, a verekedésem dicséretére csak legyintek savanyú arccal. "-Ha nincs így lerészegedve, csúnyább vége is lehetett volna, azt hiszem kissé berozsdásodtam."
A lóvásárlást rábízom, elvégre igaza van, ő van itthon. Annyit mondok még, hogy:"- Te fogsz rajta utazni. Mindenesetre nyereg és lószerszám is kéne hozzá, legalább egy málhás, legfeljebb megkapod azt, amin most ülsz."
A modortalanságról szóló és a származásomat firtató kérdésekre imigyen válaszolok: "-Való igaz, bár arra a kalmárhercegségekben, ahonnan én is származom, mindenféle népség él. Én dzsad vagyok, bár sejtem ezzel nem sok újat mondtam. És ezzel az országgal szemben, nálunk kevesebb a paraszt, a földműves, sok város és városállam van arrafelé, inkább kereskedőkben és kézművesekben bővelkedünk. Azok ritkábban verekszenek, inkább a kalandorok és zsoldosok.
- Egy Lambden nevű városkából jöttem, oda pedig még gyermekkoromban kerültem. Azt a helyet tekintem otthonomnak, ez egy hegyi település, közel a tengerparthoz. De jártam én már sokfelé a délvidéken, az államszövetség területén, sőt itt Shadonban is. Bár többet tudok az említett országok erdeiről, mint embereiről. És te Fransico, honnan származol?"

A postán lejátszódó kis jelenetet eleinte szó nélkül nézem. Én is lekászálódok a lóról, megitatom. Majd a lándzsámat markolva követem Fransicot, kis nosztalgia gyanánt a megszokott védőállást és merev tekintetet öltöm magamra, a tipikus karót nyelt testőrhöz méltóan. Közben szemügyre veszem a lovakat, különösen azt amit Fransico kinézett magának. Ha úgy gondolom érdemes megvenni, akkor egy kis komédiára adom a fejem. És tört shadoniságommal odafordulok Fransicohoz -miközben rákacsintok- és halk tisztelettel megkérdezem: "Ezt a lót akarja az úr? Kifizessem a fűrágó paraszt?" Helyeslő válasz esetén odafordulok a postamesterhez és dobbantok a lábam mellett a lándzsanyéllel: "A nagyságos úr méltóztatik akarni megvenni ezt a lót és hozzá nyereget és lószerszámokat. Intézkedj lovasember! A nagyságos lelkű úr másfél aranyat hajlandó fizetni neked a lóért, ha fertályórán belül egy heti abrakkal útra kész az állat." A nyomatékosítás végett dobbantok a végén is, majd két kézre fogom a lándzsát és vicsornak beillő vigyorgással biztatom munkára a postamestert miközben tüntetőleg a lándzsanyélen dobolok a jobb kezem ujjaival. Mindezt érzelemmentes faarccal és villámló tekintettel igyekszem előadni.

[Gordon]

//Arhtas Rheonark//

Haladtunk a megadott sorrend szerint a szurdokban, majd Kisbalog felemelte a kezét és megálltunk, utána kihajolt a szikla mögül, aztán pár pillanattal később intett Acapellának, hogy jöjjön.

Közben figyeltem a természetet és megpróbáltam koncentrálni a hangok idegességére, aztán elgondolkodtam. <Nyomok elég zavarosak, ugyan is az ellenség hangja ideges, de mért, talán keveset loptak vagy tudják, hogy kövesük őket, főleg ez a rendszertelen lopás is nyugtalanít még mindig.>

Aztán Acapella a kardját hóna alá veszi és odajön hozzám, aztán mutogatni kezd. <Mutogatásából azt veszem ki, hogy ketten vannak kb. 20 lépés távolságra tőlünk, aztán még azt mutassa, hogy rohanjuk le őket.>

Amikor mindenki rám néz, akkor Acapella mutogatására egyet bólintok és előhúzom a kardom, aztán márt csak a jelére várok.