A tartomány úr.

[Pelso]

//Utólagos kiegészítés.//

Shanna kérdezte

- Nincs valami tüzes isten, Foir?

- De van; több is de miből gondolod, hogy én ismerem őket főleg a szent szövegeiket?

[Thor]

Ybon Gar

- Figyi Ybon, adtam nekik gyógynövényeket. Ha minden igaz, akkor ennek segítenie kellett. Persze amennyiben nem bízol azokban, – mutatok a gazokra, amit éppen rágcsál a két férfi – Foir is segíthet nekik, ha tud.
Próbálom elrejteni, de természetemből fakadóan nehezen viselem el a magiszter kételkedését, ezért szavait nyílt támadásként élem meg, akaratom ellenére is kissé élesen reagáltam a mondandójára.

*Shannára tekintek, és bólintok felé: - Rendben.


//off: Tudom kedves KM, hogy lezártad, csak gondoltam így teljes a kép.//


*A vörös fények láttán igen csak meglepődök. Hisz nem érzem a mana mozgását, tehát vagy leplezve van, vagy teljesen másfajta mágia, amit én már nem tudok érzékelni. Remélhetőleg csak leplezve van.
Mikor lassan beljebb lépünk, erőteljesen koncentrálok a mágiára. Nem mondok senkinek semmit, hisz tapasztalt csapattársaim vannak, tisztában kell lenniük, hogy bármi megtörténhet.


*Lassan belépek, mikor hirtelen beránt valami a szobába. Erőteljesen fogom a varázsbotot, és közben heves szívesések közepette nézek körbe. Mikor meglátom a lényeket, az első gondolatom, hogy újra megidézem az erőteret magam körül.


//off: elemi erő aura: Gondolat, 1 szegmens. Időtartam 1 perc, 20-as sfé.//


*Csendben várok, és minden idegszálamat megpróbálom összpontosítani, hogy ha kell, gyorsan tudjak cselekedni. Viszont teljesen meglepődök, hogy nem támadnak. Így egyelőre én sem támadok.


//off: Kérdés: A fű is ég, és a fa is? Illetve éget minket?//

[Black Cat]

Shanna "Halszálka” Elkins

- De van; több is de miből gondolod, hogy én ismerem őket főleg a szent szövegeiket?

- Nos, úgy gondoltam, közülünk talán te lehetsz ebben a témában a legjártasabb. – lassan elmosolyodok.

Az ajtó kis idő múltán feladja a harcot ellenem és sikeresen feltöröm a zárat.
- Milyen hajó, Max? – kérdezem halkan abban reménykedve, hogy nem csak elismételni fogja a nevét, hanem valamiféle magyarázattal ki is egészíti a megjegyzését.

Mikor az ajtó Ybon intésére kinyílik, kikerekednek a szemeim. Az ajtó mögül kellemes meleg áramlat csap meg, ami már önmagában is hívogató lenne, ha valami különös erő nem rántana be, valószínűleg a saját lábaimon is lazán besétáltam volna. Így a pillanatnyi jó érzés viszont elszáll, ha valamit nem önszántamból teszek, az jó nem lehet.

Magamon erőt véve már rohannék is kifelé, de azzal a lendülettel az előttem bevágódó ajtóra kenődök fel.
<Ez így nem jó, nagyon nem jó.>
- Ne, ne, ne! – sikoltozom az ajtót püfölve egy rövidebb pánikroham közepette. Gyorsan feladom a harcot, ahogy a szoba egyre forróbbá válik.

Ahogy visszapillantok, látom, hogy körülöttünk minden lángokban áll. Lángoló fű, fa, kutya, tigris, oroszlán, róka. Se oroszlánt, se tigrist nem láttam még, legfeljebb mesekönyvekben. Mialatt a hozzám két legközelebbi férfi közé lépdelek menedéket keresve, erősen töröm a fejemet azon, hogy mit tehetnék. Ha közönséges példányokkal találkoznék, valószínűleg tűzzel próbálnám elhessegetni őket a közelemből, de kötve hinném, hogy a tűz fájna ezeknek a bestiáknak.

- VÍÍÍ...Vííí...VÍÍÍ

Egyből a hang irányába kapom a tekintetem. <Madarak is?> Mikor a szemeimnek sikerül jobban ráfókuszálniuk a fiókákra, akkor veszem észre, hogy ezek griffek.

<Jaj…> Pillantom meg szemsarokból a lassacskán mögénk ólálkodó rókát. A kulacsomért nyúlok, hogy vízzel le tudjam önteni, amint közelebb ér. Ekkor nézek farkasszemet saját emberi hülyeségemmel – a kulacsomban nem víz van, hanem alkohol, ami csupán olaj lenne a tűzre.

Teljesen tehetetlennek érzem magam, két rövid kardommal nem fogom tudni felvenni a harcot ezekkel a lényekkel, legfeljebb a fiókák ellen érek valamicskét.
Szemmel tartok minden apró rezdülést magam körül, hogy baj félre tudjak vetődni az útból.
\\Off: Gyorsaság 18, Ügyesség 18, Akrobatika 83%\\

[revoltz]

Max

Homlokom ráncolva és nyakamat nyújtogatva nézem a vörös fény forrását. Amikor realizálódik benne, hogy mi van bent leesik az állam.

Miután behúz a szobába valami majd becsapódik a hátam mögött az ajtó gyorsan hátra nézek, hogy mi lehetett ez. Majd visszatekintve magam elé meglátva a tűzdémonokat magam elé szegezem a kardom. Kissé beleremeg a lábam a félelemtől.

[Pelso]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
É - Ynev, Erogow királyság Hesseby kikötővárostól nem messze, Névtelen sziget.
Pyr.sz. 3700
Thor(Ybon Gar) rovoltz (Max) Black Cat(Shanna Elkins)
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Black Cat írta:
- Nos, úgy gondoltam, közülünk talán te lehetsz ebben a témában a legjártasabb. – lassan elmosolyodok.

Foir:
- Nagy fájdalmat okoz számomra, hogy csalódást kell okozzak de én sem ismerhetem minden jelentős vagy jelentéktelen szekta belső litániáit és liturgiáit. Remélem elnézi nekem ezen apró hiányosságot hölgyem.

*Azzal bemutat egy színpadias meghajlást is iménti szavait megkoronázandó.

Black Cat írta:
- Milyen hajó, Max? – kérdezem halkan abban reménykedve, hogy nem csak elismételni fogja a nevét, hanem valamiféle magyarázattal ki is egészíti a megjegyzését.

- Nagy, mint ez.

//Black Cat
Az ajtón nem tudsz dörömbölni mivel ahogy a berántó erő után megszilárdult a talaj a lábatok alatt az egész terem anyagtalanná lett és abból emelkedett ki a körülöntettek lévő táj.

Igen minden lobogó lángra emlékeztet mindenkit a fűszálak az ágak és a levelek, ennek ellenére megőrizték fű, levél, ág mivoltukat csak minden a piros valamilyen árnyalatában tündököl. Ellenben nem éget de kellemes melegség áraszt el mindenkit.//

*A griff fiókák láttán ösztönösen feltekintetek egy pillanatra és a korona ágai között egy hatalmas fészekre lesztek figyelmesek. Valamint, hogy most valami nagy turpisság kerített hatalmába titeket mivel fölöttetek az égen - ami eddig nem volt- viharfellegek gyülekeznek. A fiókák mindeközben egyre elkeseredettem víjognak.

*Az alattatok vörösen izzó homok, a tűzként lobogó tűz de még a máglyaként ragyogó hatalmas tölgy sem égeti a testetek. Az ágak és a görcsöket elnézve még akár könnyedén fel is tudnátok mászni a fára.

//PM//

[Thor]

Ybon Gar

*Az ideg nem enged bennem egy pillanatot sem, ám, ahogy tapasztalom, hogy egyelőre nem akarják a vesztemet, kissé engedek magamon, és az elmém száz, meg száz variáción fut végig. Egy pillanatra még az is eszembe jut, hogy a vízi manó tavától nem messze álló fura, természetellenes fának köze lehet ehhez. Viszont most ez jelen pillanatban lényegtelen. A fejünk felett megjelenő viharos ég viszont nem kecsegtet semmi jóval. A többiek reakciójából leolvasva valószínű tőlem várják a megoldást, így mivel nem tudom mennyi időnk van kipróbálok valamit.


*A bot erejét használva a fiókákat felemelem a fészekbe, de csak óvatosan.


Ha sikerrel járok


*Csendben várom a reakciókat. Hisz ez valószínű egy próbatétel, és félő, ha sikertelenül járunk igen komoly gondokkal fogunk szembe nézni.


Ha a mágia nem működik, vagy morogni kezdenek a használatakor, akkor a többiek felé szólok.


- Shanna, Max. Vigyétek fel a fészekbe a fiókákat, jelen pillanatban más nem jut az eszembe.


*Remélhetőleg elindulnak, és én közben folyamatosan figyelek. Ha esetleg meg akarják közben támadni őket, akkor a bot erejével védő falat húzok társaim elé, hogy kivédjem az első támadást.


//off: Ha szükséges. 2 méteres elemi erő fal ami így 10 SFé-t biztosít a többieknek. Varázslási idő 1 szegmens//

[revoltz]

Max

A lábaim a földbe gyökereztek, kardom inog remegő kezemben. A tekintetem és a kardom a rókát követi, hiszen az mozog egyetlen.

<Tudtam, hogy kár volt ide bejönni... Most biztosan meg fogok halni...>

Nagyon nyelek, majd a magiszterre nézek. Szememben láthatja a félelmet.

- Most mi legyen? - Kérdem halkan, kissé remegő hanggal.

Hallva saját nyámnyila hangom erőt veszek magamon. Ismét rápillantok a bestiákra és néhány pillanat erejéig figyelem őket. Megköszörülöm torkom és ezúttal határozottabban szólok a magiszterhez.

- Miért nem támadnak?


Amennyiben nem tudja a magiszter felemelni a fókákat:

- Shanna, Max. Vigyétek fel a fészekbe a fiókákat, jelen pillanatban más nem jut az eszembe.

- Mégis hogyan? - Kérdem hitetlenkedve.

Rápillantok a fiókákra, majd a fészekre. Még néhányszor pattog köztük a tekintetem.

- Az egyikünk felmászhatna egy kötéllel, amit leereszt, hogy rákössük a fiókákat, majd felhúzza. - Osztom meg az ötletem.

Ha senki nem vállalkozik a mászásra, akkor végül kelletlenül jelentkezek rá.

[Pelso]

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
KM: Pelso
É - Ynev, Erogow királyság Hesseby kikötővárostól nem messze, Névtelen sziget.
Pyr.sz. 3700
Thor(Ybon Gar) rovoltz (Max) Black Cat(Shanna Elkins)bejelentet NJK
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Farkas szemet néztek a lényekkel miközben belülről feszít az érzés, hogy csinálni kéne valamit. Végül Ybon botjával a fiókák felé ínt, el is mormog hozzá valamit az orra alatt de azt már nem értitek. Az öt “madárka” közül az egyik fel emelkedik és a fészekig meg sem állt.

- Ennek nem így kellet volna történnie.

*Szólal meg félhangosan mintha csak magában gondolkozna.

- Vigyétek fel egyet-egyet a fészekbe, jelen pillanatban más nem jut az eszembe.

*Magnus és Foir nem vitatkozik a varázslóval, még a mondat végére sem ért és már fel is kaptak egyet-egyet. Szerencsére a fának vaskos ágai vannak és már igen alacsonyan is ered néhány így félig mászva félig lépcsőzve de feljutottatok. Mégy Ybon is felmászott mivel az állatok időközben megmozdultak és most lassan köröznek a fa körül.

- VÍÍÍÍÍ. VÍÍÍÍÍ.

*Hangzik fel a magasból. A fészek méretőből kiindulva, ami jó tíz méter széles, nem okozott nagy döbbenetet a hatalmas test felbukkanása az égen. Széles köröket téve ereszkedve közeledett felétek. Míg egyszer csak lebukva már - már tűzgolyóvá alakulva egyenesen rá nem repült a fára. A lángok körbe öleltek bennetek és ugyan az az erő ami berántott most magával ragad mindnyájatok. A körötetek tomboló kavarodásban felismerni vélitek a grif hatalmas szárnyainak mozgását. Aztán mintha csak egy gyertya láng lobbanna el kihunynak a lángok és a fény.

- Hát, Sogron is megirigyelné ezeket a küldötteket.

*Szólal meg Foir a hirtelen beálló vaksötétben. Mintha a szavak nem csak az imént beállt csendet de a homályt is megtörték volna gyenge derengő fény vesz titeket körbe. Egy újabb ajtó előtt találjátok magatokat. Bal oldalt egy csapat galab, jobb oldalt egy tekergőző sárkány (kínai) található. Felette ahol az előző ajtónál a vers volt most egy majom látható.

- Hát akkor mennyünk.

*Mondja ki Magnus mindnyájatok gondolatát. Hiszen csak ti az ajtó és a domborművek tapinthatóak, minden más homálybavész. Érzitek, hogy akár az ítélet napig is itmaradhatok akkor sem fog változni semmi. Leolvassátok egymás arcáról, hogy mind tudjátok most már nincs megállás. Ahogy nyílik az ajtó mindent aranyló fény áraszt el valamint az ábrák megelevenednek. A galabok felfelé elrepülnek, a majom vet egy bukfencet hátra és egy ifjú terem a helyén, a sárkány óriás harangok csilingelésével bömböli el magát majd miután néhányszor körbe került titeket vet egy bukfencet és egy aranyló úttá alakul át a lábatok alatt.

- Egyetek.

*Hangzik fel tucatnyi gyermekhang. Ekkor veszitek észre, hogy az majomból lett ifjú helyén legalább tucatnyian állnak. Mind nagyon hasonlít egymásra mint az ikrek és kettesével két-három méter átmérőjű aranytálcákart tartanak felétek. A tálcákon sült disznó és vaddisznók, galambok, kolbászok végtelen sora. Néhány tálcán még olajban kisütött szarvaskígyók és giliszták sorakoznak.

- Egyetek.

*Hangzik újra az ifjak felől. Ezzel egy időben az imént a magasba röppent galambok újra vissza tértek közéteké és a fejetek fölött és az étellel megrakott tálcák között elrepülve az út mentén tovaszállnak. Ahogy a szemetek követte a röptüket lehetőségetek nyílt egy kicsit körbetekinteni. Az arany fényben úszó utat fellegek veszik körben és a nap fénye aranyoz be mindent. Igaz napot nem láttok sehol sem. Az út másik végén mintha egy másik ajtót látnátok körvonalazódni de sajnos nagyon messze van. Az utat alkotó kövek között füstszerűen gomojognak elő.

- Egyetek.

[Thor]

Ybon Gar

*A hatalmas madár, a lángok, a kavalkád magával ránt, és pár pillanatra még azt is elfelejtem, hogy a többiek is velem vannak. Ekkor csend, és sötétség. Mikor kicsit magamhoz térek a hírtelen jött révületből, galambokat, és sárkányokat látok. Ez a káosz legyengít, és gondolkodás nélkül engedelmeskedek Magnus akaratának. Belépve az ajtón, és látva a fiút, a sárkányt amint híddá változik, majd amint a fiúból még több lesz, kezd sok lenni számomra.


*”Egyetek” Hangzik az utasítás, majd még egyszer. És ekkor valami felébreszt.


<Sárkányok, melyek híddá változnak, lángoló madarak, kinövő fák.>


*Hamar életre kell bennem a gondolat. Illúzió. Viszont ez az a fajta, amit jó magam is képes vagyok megalkotni. A legveszélyesebb. Hisz az elmében jön létre, miért gyanakodna bárki rá, hisz teljesen valóságosnak tűnik. Hirtelen kézzel foghatónak érzem az esemény sorokat, és oly erővel ruház fel, hogy elmémről lefoszlik a homály fátyla. Gondolkozni kezdek.


<Nos, meg kell tudnom, hogy mi folyik itt.>


Megállok ott, ahol vagyok. Nem törődöm azzal, hogy evésre utasítanak. Két kézre fogom a botot magam előtt, úgy, hogy a talajon van a vége, majd meditálni, és varázsolni kezdek.


//off: Fürkészés: másodpercenként 1 mp/2 E. A végkifejlett maximum 200E. Ez 100 másodperc. //


Ha nem fejtem meg a mágiát

*Teljes erővel koncentrálok. Érzem, hogy lassan a végére érek energiámnak, de nem adom fel. Az utolsó pillanatig koncentrálok. Majd hirtelen vége, és csak az üresség. Értetlenül állok pár pillanatig, de nem történik semmi. Hirtelen döbbenek rá, hogy elbuktam. Hatalmam semmit nem ér ez ellen. Annyira legyengít a tudat, hogy térdre rogyok, és a bot előttem dől el. Üres tekintettel maradok így, nem foglalkozva a környezetemmel, hiszen a legrosszabb dolog történt velem. Elbuktam, mint varázsló.

Ha valamit megtudok a fürkészés után, akkor annak a fényében reagálok később.

[revoltz]

Max

Nem akaródzik bemenni a következő szobába. De ahogy látom más választásom nem igazán van.

<Tudtam, hogy nem kéne ide jönni... Úgy tudtam>

Átkozom magamban a napot, amikor elvállaltam ezt a küldetést. Most ihatnék valami lebujban...

A következő ajtóba a közép mezőnybe lépek be. Se elsőként nem akaródzik belépni, mert nem akarom első kézből megtudni mi van bent. De a sötétben sem nagyon van kedvem maradni egyedül.

Ahogy a tálcát tukmálják rám erős ellenszenv alakul ki bennem az ötlet iránt, hogy az egyikbe belekóstoljak.

- Mennünk kéne tovább. - Mondom a mágusnak, mikor megáll.

Ahogy ott mormol magában, kezdem elveszti az önkontrollt. Nagyon nem tetszik ez a hely...

Amennyiben leborul:

- Állj fel! Itt nem maradhatunk! - Hónaljánál fogva próbálom felállítani. Majd felveszem a botot a földről és a kezébe nyomom.

- Gyerünk. - Mondom és utat török magamnak a gyerekek között... Alaposan figyelem őket, nehogy valami meglepetés érjen.

[Pelso]

Tisztelt játékosok.

Szeretném megköszönni mindazoknak akik eddig részt vettek a történetben de sajnos a továbbiakban nem tudok időt szakítania a történet fojtatására így berekesztem a játékot.

Még egyszer köszönöm mindenkinek a játékot.

KM.

[Thor]

Én is köszönöm szépen a játékot.

[Black Cat]

Úgyszint, köszönöm a játékot