Go to footer

Testvérviszály - Karakterek

Az Első Törvénykönyv szabályai alapján

Moderátor: Admin


Testvérviszály - Karakterek

HozzászólásSzerző: Haome no Munemoto » 2011.05.17. 20:25

Ide várom majd a négy játszó karaktert névvel-előtörténettel-stattal-miegymással.
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
Avatar
Haome no Munemoto
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 402
Csatlakozott: 2009.03.15. 12:28
Tartózkodási hely: Budapest
Karakter: Essilor en Pyron - Manifesztáció


Re: Testvérviszály - Karakterek

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2011.05.21. 22:35

Sebille Hosstra - Dartonita paplovag



Előtörténet:

Gyermekkor:

Milyen nemzetiségű a karakter és hol született?
Déli Városállamok – Piestra nevű kis halászfalu.

Kik voltak a szülei? Mi a foglalkozásuk/vagy kasztjuk?
Apja Karsa Hosstra – halász.
Anyja Ema Rasivan – szövőnő.
Egyetlen gyermekük, akik korukhoz képest későn jött a világra. Ema már elmúlt 35 éves a teherbeesés idejekor.

Milyen társadalmi pozíciót és vagyoni helyzetben volt a család? (gazdagok, szegények, megbecsültek, számkivetettek, stb.)
Szegények voltak. A mindennapi falatért keményen megdolgoztak. A faluban azonban megbecsültségnek örvendhettek másoknak nyújtott önzetlen segítségük és becsületességük miatt.

Hol és milyen formában végezte tanoncéveit a karakter? (Céh, iskola, magányos mester, szülők okítása)
Déli Városállamok – újonnan alapított maremita paplovagrend (Greko)

Gyermekkorban történt jelentős családi tragédiák (ha voltak ilyenek)
Születésekor az anyja fertőzést kapott, melyet a szervezete nem tudott leküzdeni semmilyen segítséggel. Karsa másfél évig bírta felesége szenvedését nézni, miután önön kezével küldte a másvilágra. Nem vonták felelősségre, de tette megosztotta a kis falut ahol éltek. Az valamit javított visszaesett megbecsülésén, hogy Sebillét önön erőből egyedül nevelte tovább.

Gyermekkorban történ jelentős - a karakter életútját befolyásoló- örömteli események (ha voltak ilyenek)
Az első hosszabb tengerre szálása apjával – 6 évesen (mindösszesen 3 nap volt).
8 évesen összetákolt egy madáretető szerűséget. Eleinte csak verebek látogatták, majd később fekete varjak. A varjak két éven keresztül állandóan odajártak, még meg is hagyta némelyik magát simogatni Sebillenek.

Miért azt tanulta a karakter amit? (a képzettségek megindokolása; pl.: a Céhben tanulta, az apja kovács volt, stb.)
Az úszást apjától tanulta el.
Minden egyéb képzettséget a rend által sajátította el.

Mi az amihez a karakter különösen jól ért és miért sikerült ilyen magas szintre jutnia benne? (Értsd a karinak mely képzettségei vannak 3. fok fölött és miért?)
Fegyverforgatás-pusztítás. Ehhez érzék kell.

A karakter családi kapcsolatrendszerének vázolása. (Pl.: van egy fogadós nagybátyám Erionban)
Anyai ágon élő nagynénje a Kereskedő hercegségek Odara városában él (bár nem lehet tudni meddig, hisz már igen idős 63 éves). Két fia (Oissin és Rakman) közösen vezetnek egy kisebb kereskedő céhet – hajóval szállítmányoznak kizárólag a Gályák tengerén.


Ifjúkor

Szerelmek és barátok (ha voltak/vannak)
Gyermekkori barátnője Lolita. Szomszédjuk volt míg az apjával élt. 10 éves korától nem látta.
Renden belül: Samor Deitsu – alig két évvel idősebb tőle. Egy évvel hamarabb nyert beavatást. Neki köszönheti, hogy a kocsmákban manapság már megállja a helyét egy balhé alkalmával. :D
Karl Minarid – jelenleg 28 éves teljes jogú paplovag. Az első szerelem 16 évesen. Beteljesült, de vége szakadt. Azóta is beszélgetnek egymással – nincs harag kettejük között. A szakítás azért következett be, mert rájöttek mégsem olyan érzések kötik össze őket mint amilyennek tűnt – megkopott a szerelem, és inkább nem kínlódtak tovább egymás árnyékában.

Pártfogók és ellenségek (ha vannak ilyenek azokra hogyan milyen körülmények között tett szert a karakter?)
Pártfogók:
Arman Warhost – mentora
Quanta Nolimera – idős paplovag már. Ő talált rá a lányra a rendbe való visszatérése alatt. Piestrán át vezetett az útja és meglátta amint Sebille egy varjat simogat. Pár napot maradt a faluban, ez idő alatt figyelte a 10 éves leányzót. A különös jelenséget (varjúsimogatás) Darton égi jelének titulálta. Sebille hívő apját nem volt nehéz meggyőznie arról, hogy a lánya hivatott paplovaggá válni Darton égisze alatt. Sebille először nem akart menni, hisz visszatartotta az apja szeretete, a barátnője, az eddigi élete, mely mind-mind Piestrára kötötték. Azonban a fondorlatos észjárású Quanta annyira felpiszkálta a leányzó kíváncsiságát, hogy két nap múlva már azzal állt elő apjának, hogy inkább mégis csak az idegen férfival tartana.
Ellenségek:
Gawain Elidure – volt növendéktársa. Minden áron meg akarta szerezni magának „trófeaként” Sebillét, de ő az arrogáns fiút nem engedte magához közel sosem. Többször összekaptak, két alkalomkor össze is verekedtek. Az első alkalommal Sebille győzött, míg a második alkalomkor Gawain. A fiatal növendék annyira bepörgött, hogy a verekedés színhelyéül szolgáló sikátorban meg is erőszakolta a lányt (Sebille ekkor 18 éves volt). Sebille nem nyelte le a békát és bepanaszolta mentorának. Kivizsgálták az ügyet, aminek a vége az lett, hogy Gawaint örökre eltanácsolták a rendből.

Jelentős ifjúkori életesemények (leégett a házuk, elutazott Beriquelre a mestere kíséretében, első csata átélése, stb.)
Sebille beavatási szertartását akadályozta (késleltette), hogy az erőszaktétel után állapotos lett. Későn derült ki számára állapota, s már nem tudták elhajtani tőle a magzatot az ő élete kockáztatása nélkül. El kellett hagynia ez időre a rendet. Utálta önmagát, amiért hagyta ilyenné válni az életét, és utálta a magzatot is, aki élősködött rajta. A szülés idő előtt elkezdődött (6,5 hónaposan). Bár a gyerek csepp volt, hisz nem fejlődött még ki rendesen, a szülés annyira megkínozta Sebille szervezetét, hogy napikig csak feküdni tudott, miközben „ömlött” belőle a vér. A gyógyítók nem tudtak mit kezdeni vele, a fiatal nő pedig csak egyet hajtott, hogy hagyják magára, hagyják őt megtérni Urához. Senkit nem tűrt meg látogatóként. Két hét múltán az állapota azonban javult. A vérzés egyik napról a másikra elállt, s testébe szépen lassan visszatért az erő.
A teljes felépülésig csupán két hónapnak kellett eltelnie. Nem tért azonnal vissza a rendhez, hiába várták tárt karokkal. Majd egy egész hónapig latolgatta életét, esélyeit, s tisztázta magában, hogy mit is szeretne az élettől – ez idő alatt többnyire egyedül sétálgatott a helyi temetőben, vagy kéredzkedett be a hullaházba besegíteni a boncolásoknál, a balzsamozásnál. Végül arra a következtetésre jutott, hogy az élete már eldöntetett, meghallotta a Hallgatag Úr hívását, be kell hát teljesítenie azt.

A tanulóévek vége (Mi volt a karakter "mestervizsgája" azaz mi volt az a momentum amikortól az adott Kaszt tagjának számított?)
Nem volt különleges „mestervizsgája”.
Amikor mestere elérkezettnek látta az időt a rendvezetőségével megvizsgálták tudását, hitét, elméjét – majdan átesett a beavatási szertartáson 20 éves korában.

Mit vár el tőle az iskolája/céhe/rendje/mestere?
Éljen úgy, ahogy a tanok megkövetelik, ahogyan az Dartonnak tetsző.

Mi a karakter célja most hogy az lett aki?
Minél többet megismerni a világból, miközben osztja Istene akaratát, igazságát sajátos módszerekkel.

Kihez hű a karakter? (Kiért érez felelősséget? Kinek hajlandó szívességet tenni/engedelmeskedni és miért?)
Felelősséget a barátai iránt érez. Szívességet nekik hajlandó tenni, és olyanoknak, akik valamilyen oknál fogva rászolgáltak bizalmára, vagy esetleg már előtte tettek szívességet Sebillének.
Istene akaratának, a rendje vezetőinek engedelmeskedik. A törvényeket betartja de csak addig amíg az érdekei, feladata nem kívánja másképp.


Kalandozások

Megjárta Gorvikot, ahol Warvik városában található Ranagolita katedrális oltárköve díszítésére szolgáló ékkövek közt egy varjúszárnyat jelképező medaliont szerzett meg, mely a rend szerint Dartont „illeti”.
Így történt az eset:
Warvik városában eltöltött pár napot, mielőtt munkához látott. Ranti - a szőke gorviki fiú, aki eddig elkalauzolta – most is mint mindig kisegítette a fordításban, az információszerzésben.
Egyetlen esély a varjúszárny alakú drágakő megszerzésére egy csendes éjszakai malőr volt, amikor senki sincs a templomban.
A bejutással nem is volt gond, de hogy üres lett volna a templom az kissé túlzás. Volt ott valaki, aki feketében öltözve mászott felfelé a katedrálisnál. Talán az alak is meglepődhetett, mert jópár szegmens erejéig néma szempárbajt vívtak. Aztán jöttek többen – valószínűleg templomszolgák lehettek, s Sebillenek csak arra volt ideje, hogy egy tőrrel kipeckelje a drágakövet a helyéről, majd gyorsan elrejtőzzön a szobor mögött.
Ott gémberedve kénytelen volt végighallgatni a misét, mely szinte fizikai fájdalmat okozott Sebillenek, de arra jó volt, hogy pár dologgal tisztában legyen Ranagol szertartásai alatt. Igaz semmit nem értett a beszédből szinte, de szavakra nem is volt szükség akkor és ott.
Aztán történt valami. Szavak helyett bugyborékolás jött ki a misét tartó pap száján, majd arccal a hallgatóság közé esett. A zűrzavar nagy volt, s ez volt a szerencséje Sebillenek, mert így ki tudott osonni egy közeli kijáraton. Ahol viszont ott volt az a feketeruhás illető. Testtartásából ítélve férfi volt, s látszott rajta, hogy nem tisztességes szándék fordult meg a fejében Sebille irányába. Akinek a háta mögött már trappoltak a templom szolgák, vagy bárkik, de biztos, hogyha őt ott elfogják kínpadra, Ranagol elé állítják. Ezt nem akarta, s az egyetlen dolgot tette meg, amit tehetett.
- Én dolgom nem te!
Aztán, hogy ez hatotta-e meg a fickót, vagy az, hogy ő is észrevette a templomból érkezőket, s ő sem akart „kézre kerülni” hagyta Sebillet elmenni…
Ranti már várta a megbeszélt helyen, ahol egyből lóra szálltak és sietősen távoztak is, még a városból is – mintha csak hajnalban indultak volna útnak. Az út során nem egyszer volt olyan érzése, hogy követik, de piszok jól csinálhatta az illető, mert kiszúrni nem bírta egyszer sem. Két nap múlva történt, hogy Sebillet utolérte az ismeretlen, majd még pár rosszarcú figura is két csoportra bontva. Nem barátkozni akartak. Később kiderült, hogy a két csoport külön érkezett és közük egymáshoz nem volt azon kívül, hogy egy helyen találtak rá a prédájukra. A harc ádáz volt és kegyetlen, de a két ismeretlen végül sikeresen legyőzte a támadókat. Viszont Ranti, a csupaszív és bátor legény életét vesztette, nem kímélték a gyereket. Sebille eltemette őt, Darton kegyelmébe ajánlotta, majd Corarral együtt tovább álltak – ki az országból mielőbb, de ez sem ment egyszerűen és hamar. Hónapok teltek el mire eljutottak Eroneba – becsalingázták fél Gorvikot. Ez idő alatt összecsiszolódtak, összeszoktak. A hűvös, háromlépéses távolság nagyon lassan oldódott bennük – talán a neveltetési, felfogási különbözőség miatt. Azonban Sebille bízni kezdett a férfiban lassan. Soha nem tekintett rá Úgy – mint egy férfi egy nőre. Társak voltak, bajtársak.
Odra városában jártak, amikor egy utasítást követve Sebillenek el kellett jutnia Equasselbe – itt várta egy rendtársa, hogy a követ biztonságba helyezzék – biztonságba, mert tudták, hogy őket még mindig követik. Felajánlottak segítséget a rendtől, hisz már nem gorviki földet tapodtak, de ezt meg Sebille utasította el.
Alig, hogy a drágakő biztonságban tovább állt újabb gondja támadt a párosnak. Egy sikátorban érkezett a következő csapat, akik az életükre törtek. Talán szerencse, vagy Darton egyik vicce volt, hogy egy tiadlani kardművész és egy varázsló épp arra tévedt – s látván a páros küzdelmét az oldalukra álltak – megérzés lehetett csupán, hogy nekik segítettek. Kellett is, mert a leszámolás erősre sikeredett, s csak négyesben birkóztak meg a feladattal.
Másnap egy újabb hajóra szálltak fel, hogy az esetleges többi üldözőt maguk mögött tudhassák.
Raquan Tüzére nevű hajóval északföldjére utaztak volna – ott már bizonyára nem követik az üldözők.
Ezen a hajón a viteldíj nem volt más, mint szolgálat, védelmi szolgálat, probléma megoldó csapatmunka. A hetek alatt, míg elértek El Zashra városába, s innen is tovább álltak, hogy északi vizekre fussanak tovább annyira összehozta a csapatot, hogy az eleinte karót nyelt Sebille nem csak Corarral tudott kommunikálni néha élcelődve, fekete humorral, hanem Arthurusszal és később Iymerrel is.



Személyiség

Van a karakternek jellegzetes szokása? (rágja a száját, káromkodik, fütyörészik, mindig zabál valamit, stb)
Ha elgondolkodik, vagy épp tétlen hajlamos a száját csipkedni a körmével – volt, hogy már kiserkent a vére e miatt.

Mi a karakter gyengéje? (Pl. női társaságban annyira zavarban van, hogy nem bír kinyögni egy épkézláb mondatot)
Nem bírja a gyerekeket – hidegrázása van tőlük. A terhes anyákat is inkább kikerüli nagyívben.

Mi a karakter kedvence? (Pl.: Imád meztelen talppal sétálgatni a fűben, imádja a törpe pálinkát; stb.)
A hangulatos, ápolt sírkertekben szeret egyedül sétálgatni, ha módja és ideje van rá. Horgászni is szeret, bár már nem tudná megmondani, hogy mikor ült le egy pecabot mellé.

Mi az amit szívből utál? (pl: a fűzős ruhákat, a füstös kocsmákat, az izzadtságszagot, stb)
Az erőszakos, agresszív, durva férfiakat – minden téren.

Mi a karakter legnagyobb félelme? (ez lehet irracionális is) (pl: élve eltemetve lenni, víziszony, stb)
Újra teherbe esni – ezért is utasít el maga mellől mindenkit.

Mi akarakter legmerészebb álma? Mire vágyik a legjobban?
A legmerészebb álma, hogy cselekedetei révén hasonlóan kedves legyen Dartonnak, mint Airun al Marem.

Vannak-e a karakternek előítéletei? (nem szükséges ésszerű magyarázatot adni rá, elég hogy a karakter úgy véli ő megfelelő indokkal rendelkezik; Pl: utálom a gorvikiakat, mert egytől egyig aljas gyikos az összes)
Nincs benne előítélet ha csak azt nem vesszük annak, hogy minden férfit, aki csak egy kicsit is férfi szemmel néz rá, már elkönyveli csélcsapnak, szoknyapecérnek, bunkónak, stb.

Mit tart a karakter a mágiáról és a használóiról?
A mágia az élet része. Szükség van rá. A használóit nem sorolgatja sehová, azonban az ártó mágiát használókat nem szívleli (hogy mi az ártó mágia, attól függ, hogy aki használja milyen célra használja hatalmát a köznéppel, a pyarroni hittételekkel szemben).

Ha egy mottóval kellene kifejezned a karakter személyiségét mi lenne az?
Nincsen rózsa tövis nélkül.


Kinézet:

170 cm magas, durván 60 kg súlyú déli származású nő.
Éjfekete haja vacskorba van kötve, de elölről a rakoncátlan tincsek állandóan szabadon keretezik kissé kerek arcát.
Szépen ívelt fekete szemöldöke és hosszú íves szempillák keretezik sötétbarna szemét.
Orra alig észrevehetően hegyes, szája szépen ívelt, nőies.
Alkatára is a nőiesség a jellemző, Hosszú karcsú, de mégis eléggé izmos lábak, Széles csípő, ami a szülés eredménye, a dereka hozzá képest vastag. Mellben nem túl erős, de megvan a mellei gömbölydedsége.
Általában a vértjében jár. Ritka amikor anélkül jelenik meg valahol. Ekkor színfekete ruházatot visel – fekete inge, bőr fekete mellénnyel, fekete nadrágot és egy vasaltorrú bakancsot. Mindezek felé egy köpönyeget terít, melyen szent jelképe látható (ezt a köpönyeget a vért fellé is fel szokta venni).



Statisztika:

Erő 15
Ügyesség 13
Gyorsaság 14
Állóképesség 15
Egészség 12
Akaraterő 15
Asztrál 12
Intelligencia 13
Szépség 14
Érzékelés 12


Ép

Ép alap 8
Int.tfr +2
Max. Ép 10

Aktuális Ép 10


Fp

Fp alap 7
Állk.tfr +5
Ake tfr +5
szintenként k6+5 (a dobás eredménye itt van) +11, +10, +7
Max. Fp 45

Aktuális Fp 45


Mp

Alap Mp 9
szintenként k3+6 (a dobás eredménye itt van) +7, +8, +9
Max. Mp 33

Aktuális Mp 33


Pszi pont

Alap Pp 5, szintenként +4
Max. Pp 17

Aktuális Pp 17


ME

Asztális ME
- Tudatalatti 2
- Statikus 17
- Dinamikus 0

Mentális ME
- Tudatalatti 5
- Statikus 17
- Dinamikus 0

Teljes AME 19
Teljes MME 22



Harcértékek

Alap:
5+3+4+5 = 17
20+3+4+5+13 = 45
75+3+4+9 = 91
0+3= 3

Tőr (AF)
17+10 = 27
45+8 = 53
91+2 = 93
Sebzés 1k6
2 tám/kör

Egykezes csatabárd (AF)
17+5 = 22
45+12 = 57
91+11 = 102
Sebzés 1k10
1 tám/kör

Másfélkezes kard (MF)
17+4+5 = 26
45+13+10 = 68
91+12+10 = 113
Sebzés 2k6
1 tám/kör
Pusztítás képzettséggel túlütési küszöbérték 40, sikeres találatkor még elszenved az ellenfél 1k6 Ép sebződést is.


Képzettség

Kp alap 5
Int. tfr +3
szintenként +5
Max. Kp 28

Aktuális Kp 0


Nehézvértviselet AF
Fegyverhasználat (tőr) AF
Fegyverhasználat (egykezes csatabárd) AF
Fegyverhasználat (másfélkezes kard) MF
Hadvezetés AF
Pszi MF
Anyanyelv ismeret (pyarroni közös) AF (5)
Írás/olvasás AF
Vallásismeret (pyarroni) AF
Történelem ismeret AF
Heraldika AF
Etikett AF
Lovaglás MF
Kultúra (pyarroni) MF
Helyismered (déli államok) 60%
Erkölcs MF
Birkózás AF
Méregkeverés/semlegesítés AF
Csapdaállítás AF
Kocsmai verekedés MF
Pusztítás MF
Esés 24% (2Kp)

Fegyverdobás (egykezes csatabárd) AF (4 Kp)
Balzsamozás AF (5 Kp)
Élettan AF (15 Kp)
Úszás AF (2 Kp)


Felszerelés:

- fekete teljesvért, melyben ezüstös színű minta látható (lásd a képen) (SFÉ 6, MGT -8)
- 2 db kétélű csatabárd
- 1 db másfélkezes kard, fekete hüvelyben
- 1 könnyű harci ló (Ruly) felszerszámozva
- 1 Szent szimbólum (Egy pecsétgyűrű, melyet a bal kezének középső ujján visel. A pecsét átmérője cirka 2 cm.)
- 1 Nyeregtáska
- 1 Málha
- abrak a lónak
- Tisztálkodó felszerelés
- 1 Takaró
- 2 Lúdtoll
- 5 Pergamen
- 1 Tinta
- 1 Kulacs vörösborral
- 2 napi élelem
- 2 váltás ruha
- 1 Vasalt bakancs
- 3 fáklya
- Tűzszerszám
- Erszény

Vagyon: ?
Arany:3
Ezüst:6
Réz:40


Könnyű harci ló - Ruly
Termete nagy
Méretkategória 3
Időigény 5
KÉ 20
TÉ 45
VÉ 80
Sebzés 2k6
Ép 20
Fp 40
Asztrál ME 0
Mentál ME 0
Méregellenállás 4
Intelligencia állati
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend


Re: Testvérviszály - Karakterek

HozzászólásSzerző: Haome no Munemoto » 2011.05.23. 20:01

Yv!

Átfutottam - és mit mondjak: nem hogy kivetnivaló nincs benne, de egyenesen szórakoztató is (annak ellenére, hogy kérdés-felelet formában adtad meg az előtörit.)
Az általam preferált részletek - teljességigénye nélkül:
1.
Mi az amihez a karakter különösen jól ért és miért sikerült ilyen magas szintre jutnia benne? (Értsd a karinak mely képzettségei vannak 3. fok fölött és miért?)
Fegyverforgatás-pusztítás. Ehhez érzék kell.

Érzék, mi?.. :lol:

2.
Gyermekkori barátnője Lolita

Hmm... :D

3.
Sebille beavatási szertartását akadályozta (késleltette), hogy az erőszaktétel után állapotos lett.

Ez meg durva.

Összeségében mégis csodálatos, úgyhogy elfogadva!

H.
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
Avatar
Haome no Munemoto
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 402
Csatlakozott: 2009.03.15. 12:28
Tartózkodási hely: Budapest
Karakter: Essilor en Pyron - Manifesztáció


Re: Testvérviszály - Karakterek

HozzászólásSzerző: Quator ar Zaraquer » 2011.05.24. 18:39



Karakter neve: Corar ab Torra
Kasztja: Fejvadász
Faja: Ember
Jelleme: Halál, Rend
Vallása: Ranagol
Születési helye: Gorvik (Gorvik tartomány)
Iskola/Klán: Giribichi Vértestvériség (Dögkígyók Klán)
Neme: férfi
Életkora: 24
Tapasztalati szintje: 4.


Erő: 12
Gyorsaság: 18
Ügyesség: 17
Állóképesség: 11
Egészség: 14
Szépség: 9
Intelligencia: 14
Akaraterő: 12
Asztrál: 13
Érzékelés: 15


ÉP:
Alap: 6
Aktuális: 10

FP:
Alap: 7
FP/szint: K6+5
Aktuális: 45


HM/ Szint: 11(4)


PSZI:
Használat foka: Af
Tipusa: Pyarroni
Szintje: 4.
Aktuális: 17 -> 15

Mágiaellenállás: 20/21
Statikus: 17/17
Dinamikus: 1/1


Harcértékek:

KÉ:
Alap: 10
HM: 8
Fegyver nélkül: 33
Páncélban: 33

TÉ:
Alap: 20
HM: 22
Fegyver nélkül: 59
Páncélban: 59

VÉ:
Alap: 75
HM: 16
Fegyver nélkül: 106
Páncélban: 106

CÉ:
Alap: 0
HM: 0
Fegyver nélkül: 7
Páncélban: 7

Fegyveres értékek:

Fegyver Tám/kör KÉ TÉ/CÉ VÉ/Táv Sebzés
Tőrkard 2 42 71 120 K6+4
Ramiera 2 41 76 120 K6+3
Dobótőr 2 43 70 108 K6+2
Garott 1 x 64 86 K10+2
Könnyű nyílpuska 1 35 23 50 K6+3
Szurony 1 36 69 116 K6+2
Ugrás +9
Alkarvédő +15


KP: 34
KP alap: 3
KP/szint: 5
Aktuális: 0

Képzettségek:

Megnevezés, Használati foka, KP felhasználás
Ökölharc Mf
Fegyverhasználat
- rövidkard Af
- hosszúkard Af
- tőrkard Af
- predoci egyeneskard Af
- fejvadászkard Af
- ramiera Af
- tőr Af
- hárítótőr Af
- könnyű nyílpuska Af
- nyílpuska szurony Af
- kézi nyílpuska Af
- garott Af
- csatabárd Af
- bot Af
- lándzsa Af
Fegyverdobás
- ramiera Af
- dobótőr Af
- bola Af
Pszi Af
Úszás Af
Csapdaállítás Af
Futás Af
Álcázás/álruha Mf
Hátbaszúrás Af
Mászás 67%
Esés 47%
Ugrás 47%
Lopózás 52%
Rejtőzés 57%
Csapdafelfedezés 42%
Belharc Mf
Kínzás elviselése Af
Kötelékből szabadulás Af
Vakharc Af
Nyomolvasás/eltüntetés Af

Kétkezes harc Af (15kp)
Írás/olvasás Af (5kp)
Éneklés/zenélés Af (5kp)
Etikett Af (8kp)
Lovaglás Af (1kp)

Nyelvek
Gorviki 5
Közös 4


Felszerelés, fegyverzet, :

Megnevezés, mennyiség, elhelyezés

Tőrkard 1 hüvelyben, övön
Ramiera „special” (méregfogasított változat) 1 hüvelyben, övön (+4 adag Vérizzító)
Garott 1 övben
Dobótőr 10 (1-1 csizmaszár-tokban, 1-1 alkarvédő alatt, 6 deréknál rejtett tokokban)
Szuronyos könnyű nyílpuska 1 kézben/nyergen
20 nyílvessző + tegez 1 övön/nyergen
Alkar-, lábszárvédők 2-2 karokon/lábakon
Bőrvért (SFÉ: 1, MGT: 0) 1 viseli
Lant 1 vállszíjon
Alborne szimbólum ezüstláncon 1 nyakban
Váltás ruha 4 hátizsák
Ásó 1 nyereg
Fáklya 2 hátizsák
Fenőkő 1 övtáska
Gyertya 5 hátizsák
Hátizsák, nagy 1 háton/nyereg
Kardhüvely 1 övön
Kova és acél 1 övtáska
Kötél 20m nyereg
Kréta 5 övtáska
Kulacs (2l) 2 hátizsák
Lánc 3m hátizsák
Mászóvas 1 kötél
Lámpaolaj 1l keménybőr flaskában
Övtáska 1 öv
Síp 1 övtáska
Takaró 2 hátizsák
Tapló 5 hátizsák
Tömlő (5l) 2 nyereg
Tőrhüvely 1 övön
Tükör, fém 1 hátizsák
Viaszosvászon 6rőf összetekerve nyergen
Zsák 3 hátizsák
Sminkkészlet (álcázáshoz) 1 hátizsákban
Borotva szett 1 hátizsák
Szappan 1 hátizsák
Törölköző 2 hátizsák
Erszény 3 hátizsák/övtáska/övön
Szárított élelem 5 napra hátizsák


Pénz, vagyon, hátas, utitárs
Arany: 8
Ezüst: 4
Réz: 20

Mogyoró (utazó ló, felszerszámozva)


A Karakter "rövid" előtörténete:
Gorvik: az aljas, pár garasért vagy akár puszta kedvtelésből ölő vademberek hazája… Mondják a felfuvalkodott, magukat az „emberség tornyaiként” aposztrofáló szobatudósok. … Mit is jelent Gorvik egy kisgyerek számára? Egy álmos kis halászfalu a Gályák-tengerének partján. Apu katona, fontos ember, mert sokat kell éjszaka is dolgoznia és sokszor van hetekig távol. Ahogy a felnőttek mondják sok gonosz ember feni a fogát a kicsi falucska lakóira. Apu pedig megakadályozza, hogy valami igazán rosszat tehessenek. Ezzel együtt jár, hogy a gonosz emberek megsebesíthetik aput, de végül mindig ő győz és hazajön. Anyu közben nevelget, főz, mos, takarít, megvarrja nem csak a mi ruháinkat, hanem a faluból mások is idehordják a varrnivalót, kérnek új, szép ruhát. Mikor hazajön vagy épp nem kell szolgálatot teljesítenie apu horgászni tanít. Bár ez eléggé unalmas, de azért jó közösen horgászni…

Ilyen és hasonló egyszerűségében derűs dolog jár egy alig ötéves gorviki fiúcska fejében. Aztán a „nagyok” ebbe is beleköpnek. Egy nap shadoni felségjelű karakkák érkeztek és a tengermelléki Gorvik tartomány partjára okádták a bűzös hordára emlékeztető, vérre és kincsekre áhítozó birodalmi zsoldosokat és az őket vezető, magukat „Taleiosz-nak” nevező hatalomtól ittas őrülteket. Hiába a kemény kiképzés és a több tucat emberöltőnyi felhalmozott tapasztalat. A corga nem tarthatta magát sokáig a shadoni királyi légió ezredei ellen. A számbeli fölény hamar legyűrte, elsöpörte a fal védelmét és magát a települést is. Az életben maradottak a közeli hegyekbe, erdőkbe menekültek és ki-ki vérmérséklete szerint vagy gerilla akciókban próbált elégtételt venni a déli szomszédokon vagy útra kelt, hogy értesítse a többi környékbeli települést az inváziós seregről. Corar családja a támadás első hullámának esett áldozatul. A fiú is csupán annak köszönhette életét, hogy az őt üldöző súlyos fémvértben loholó brigantik nem ugrottak utána, mikor fejest ugrott az egyik stég végéről. Az áramlatot kihasználva jóval lejjebb sodródott a part mentén mire ki mert evickélni és azzal, amit apjától tanult életben maradt a vadonban is, amíg rálelt egy hasonló, bár a hegyek védelmében rejtőző elzárt falura. Mint kiderült nem is kicsit volt hasonló a település. Ugyan olyan corga volt, mint az ő falujuk, csak a Vértestvériség egy másik „al-ágához” – a Dögkígyók Klánhoz – tartozott, mely már Warvik déli részében bújik meg. Ez persze mit sem jelentett akkoriban az ötéves kisfiúnak. Csak azt tudta, hogy itt is apjához hasonló katonákat képeznek, akik arra hivatottak, hogy végezzenek a szülőfaluját lerohanókhoz hasonló külországi fattyakkal. A felszínes érdektelenség természetesen visszafelé is megvolt. A corga elöljáróját nem nagyon érdekelte, hogy hova született a dacos fiúcska, aki bizonyította rátermettségét Ranagol előtt azzal, hogy önerejéből elérte ezt a kiképzőtábort. Így hallgatólagos megegyezéssel véget értek a „boldog gyermekévek” és megkezdődött Corar kiképzése. Természetesen míg testben és lélekben meg nem erősödött addig csak szépen fokozatosan terhelték mesterei. Főként mentora Nicci Mester figyelt az ifjú lépéseire. Talán öreg korára feltámadtak benne az apai ösztönök és mivel életét teljes mértékben a Klánnak szentelte, ezt jó lehetőségnek érezte, hogy a hosszas és nyűgös asszonyszerzős procedúrát kihagyva rögtön ötéves fia legyen. Itt egy kicsit összefolytak, felgyorsultak az évek. A következő tíz év hamar elröppent. Főként szenvedés és testet-lelket próbára tevő „leckék” sorozataként emlékszik rá Corar. Olyan 13-14 lehetett mikor megismerkedett a romantikus túlzással első kamasz-szerelemnek nevezett dologgal, ami inkább a hirtelen fellángoló vad szexualitást jelentette a hasonló korú női növendéktársak egyikével, másikával. Bár szűkmarkúan mérték a jóképűséget, mikor őt alkotta a Sors, de állhatatos eltökéltsége és kissé grimaszba futó, de mégis szinte letörölhetetlen félmosolya jól állt neki a sajátos fahumor mellé. Öreg mentora sokat töprengett, hogy vajon hogy lehet, hogy egy személyben már ilyen fiatalon kialakul a fatalistának mondható cinizmus, a feltétlen kötelességtudat és a derűs üresség. Ahogy fejlődött és egyre gyakorlottabb fejvadász, elit katona, orvgyilkos – kinek melyik tetszik – lett Corar, úgy erősödött benne a tudat, hogy egyszerű eszközként tekintsen Önnön magára. Egy egyre csiszoltabb, értékesebb eszközre, így ez a felismerés hozta azt is, hogy a Klán jótéteményét, miszerint sikeres végrehajtóvá képezte azzal kell meghálálnia, hogy nem hullik el az élet harcai során. Ennek köszönhetően egyre többet járhatott a corga beavatottjaival a küldetésekre és egyre felelősségteljesebb feladatokat bíztak rá. Fokozatosan a létratartástól, a megfigyelő és a helyszínt biztosító őrszem pozícióján át elérte, hogy ő került az áldozat mellé és az ő kezében volt a gyilkos fegyver. Ezek a tanítások is eléggé gyorsan peregtek, így a beavatást jelentő küldetést alig tudja már elválasztani, kiemelni a többi emlék közül, amik összegyűltek 15-18 éves kora között. A beavatása után jött a következő nagy lépés. A külországi szolgálat. Első kiküldetése Erionba a Kalandozók Városába szólította, ahol Kis Gorvik báróinak támadt problémája a dzsad Bankházakkal. Itt a kemény, embert próbáló éjszakai árnyékháborúk, embervadászatok és hajszák közepette mégis volt esélye kicsit belekóstolni a Nagyvilág nyüzsgésébe és megismerni a gorvikihoz képest igen bizarrnak kinéző kultúrák képviselőit is. Itt találkozott Aldem di’Varez-zal, Alborne felszentelt papjával. Bár már néhány fűzfapoétát, sőt egy alkalommal ihletett hóhérpoéta által költött allegóriát is látott Corar, de a zene kifejező ereje és tökéletes összhangja lenyűgözte. Talán ez az egyetlen, ami megtöltötte már réges rég kiürült lelkét. Minden lehetőséget megragadott, hogy Aldem mellé csapódhasson, aki pedig eléggé elhivatott művészet-pártoló volt ahhoz, hogy felülemelkedjen a gorviki=gyilkos sztereotípián, még akkor is, ha lelke mélyén tudta, érezte, hogy ez esetben pontosan ez a helyzet. A pap kezdte tanítgatni a lassan húszéves ifjút az ének és a különféle zeneszerszámok fortélyaira. Arra mindketten hamar rádöbbentek, hogy a lelkesedés és a kitartás gyors fejlődést hozott az alapok tekintetében, de igazán ihletett tehetség nincs Corarban. Így megmaradt a műkedvelő félamatőr kategóriában. Igazi bárddal vagy zeneművésszel nem veheti fel a versenyt sem tudásban, sem ügyességben, de élvezhető, nem műértő közönség számára szép előadásokat tud produkálni. Ennek a fajta kicsapongásnak akkor szakadt vége, mikor egy nap Corar megkapta a feladatot, hogy hallgattassa el végleg a Bankházakat pártoló „főpap-féleséget” az erioni Örömnegyed Tanácsában. A célpont megnevezésénél a fejvadász csak elmosolyodott. Az élet fintora, hogy a szóban forgó pap alborne felkentje volt és Aldem di’Varez-nak hívták. Így egy éjszaka újra meglátogatta zenetanárát Corar, de nem dalba fojtották a bánatukat, hanem egy gyors és tiszta mozdulattal kivégezte Aldem-et. Hiszen a világi hívságok és a művészetek talmi káprázata sosem állhat a Kötelesség útjába! Ez a corga törvénye, mely mindig is áthatotta az ifjú testét, lelkét. Csupán apró, pillanatnyi enyhülést mutatott, mikor megtorpant és kis töprengés után magához vette Alborne szimbólumát, a Csillaglant medált. „Emlék gyanánt.” Ezek után természetesen nem maradhatott Erionban. Túl sokan voltak a jól informáltak között, akik ezt jó alkalomnak tekintették, hogy érzékeny pontján találják el Kis Gorvik báróját. Így az elkövetkező két évet Dél és egy-egy rövid kiruccanás erejéig Északi kisebb-nagyobb városain keresztül vándorolva töltötte. Bár külső szemlélő által összevisszaságnak tűnhet a bejárt útvonal, az igazság az, hogy Corar mindig oda ment, ott tűnt fel, ahol a Vértestvériség érdekeltségekkel, „leányvállalatokkal” rendelkezett és éppen külsős segítségre volt szüksége. Hűsége és következetes „munkája” végül úgy egy éve elnyerte jutalmát. A kiképzését végző falu hazahívta. Warvik egyik nagyra törő tartományi püspöke túl sokat engedett meg magának és el akarta törölni a corgát, mondván „politikailag és vallásilag egyaránt nem érzi eléggé biztosítottnak a Dögkígyók feltétlen odaadását”. Azt már előre tisztázták a Mesterek, hogy igen veszélyes küldetésről van szó, ahol csak magára számíthat és nem hozhatják közvetlen összefüggésbe „anyaklánjával”. Viszont ha sikerrel jár biztosan menekülnie kell az egyház és a politika azon elemei elől, akik a püspök halálával elbukják hosszasan építgetett pozícióikat. Mivel áttételesen a Vértestvériség minden ága érintett a precedens értékű „corga felszámolás vs. Preventív gyilkosság” ügynek, így a fejvadászok most pont kimerülnek a nagy hajszában és bár üldözőbe veszik a merénylőt, de egyikük se kívánja ténylegesen utolérni. Valamint az „önként vállalt” politikai meghurcolással és időleges száműzetéssel kiérdemli a lovagi címet. Természetesen ismételten nem tehetik meg, hogy a corga befolyási területén jelölik ki „birtokait”, így erre a célra egy közeli, de mégis eléggé távol eső és főként teljesen értéktelen helyet javasolhat a Vértestvériség „bürokratáinak”, akik a procedúrát a megfelelő fórumokon érvényre juttatják. Erre valami megmozdult Corarban, amit még ő maga is azt hitt, hogy már rég maga mögött hagyott. Így elfúló, megremegő hangon Torra halászfalut nevezte meg Gorvik tartomány partján és sosem tapasztalt feszültséggel figyelte, hogy elég félreeső és értéktelen-e a hely? Végül a döntés igen volt. A halászfalunak „álcázott” corga, mely Torra néven futott majd’ 20 évvel ezelőtt áldozatul esett egy shadoni portyának. Azóta sem épült újjá, csak üszkös romok maradtak, ha el nem marta őket az idő vasfoga. Így esett, hogy Corar összeszedte tudása minden morzsáját, testben és lélekben felkészült a megmérettetésre és egy borongós napon Ranagol warviki főtemplomának falai között a püspök éppen imára nyitotta száját, széttárva karjait a gyülekezet felé, de szó nem hangzott el, csak gurgulázás hallatszott az áhítattal teli csendben, Ahogy a corga ellen szervezkedő főrend nyílvesszővel torkában hátrabukott. …

Természetesen ez sem olyan egyszerű, mint elsőre hangzik: „Egy lövés, egy halott.” Tiszta és letisztult. Viszont az Istenek nem szeretik, ha a halandók egyszerűen tudják intézni az ügyeiket. Így történt ez a merénylet napján is. Corar jó orvlövészhez illően az elmúlt napokban többször végigjárta a katedrálist és végül megtalálta az egyik többszörösen áttört, magasba cikázó tartópilléren a megfelelő lőállást. Csak a feljutás volt problémás egy kicsit. Mivel a ki-be járkáló, főleg a prominens személy által vezetett misére gyűlő, hívek között furcsán nézett volna ki a számszeríjjal a hátán, felfelé mászó sötétbe öltözött alak. Így a fejvadász előző éjjel a tett színhelyére érkezett és már félúton járt felfelé, mikor motoszkálásra lett figyelmes odalentről. Amennyire csak lehet a falnak lapult és figyelte ki jöhet ilyenkor ide?!? Persze a Kosfejű papjai elég sok bizarr dolgot tudtak éjszaka művelni, de oda általában többen kellenek, minimum egy áldozat. Corar legnagyobb meglepetésére egy nehézpáncélba öltözött, külhoni nő óvakodott be a templomba és az oltárhoz igyekezett. A meglepetés egy pillanatra kizökkentette a koncentrációból az orvlövészt és a nyílpuska acél íve hozzákoccant a kőfalhoz. Ezt egy kihalt és ennek megfelelően visszhangos nagytemplomban lehetetlen meghallani. Így fél kézzel és lábakkal megtámaszkodva fogást váltott, hogy dobótőrt húzzon, legalább azzal védje magát. Ismét meglepő módon a nő felnézett és biztosan meg is látta a feketébe öltözött alakot, de nem nagyon tudott mit kezdeni vele olyan magasságban. A patthelyzetet végül a szintén hajnalban érkező templomszolgák oldották meg. Jöttükre megtört a feszült szellemi práharc és Corar sebesen, hangtalanul mászott tovább, míg a nő egy tőrrel kifeszített egy nagyobb ékkövet az oltárkő széléből. (Szerencsére nem a hívek felé néző peremből, így alaposabb körbejárás nélkül nem látszott meg.) Továbbállni viszont már nem volt ideje, így behúzódott Raquan - Ranagol egyik démonlovagja - szobra mögé. Bár kínos volt, hogy valaki tudomást szerzett a jelenlétéről, de Corarnak a kötelesség teljesítése volt a legfontosabb, akár az élete árán is, így kivárta a megfelelő pillanatot a liturgiában és torkon lőtte a pökhendi püspököt. A hirtelen támadt felfordulást kihasználva olajozott mozdulattal kicsusszant az egyik felső ablakon és gyorsan a templom mögötti bozótosba ereszkedett. Bár nem figyelte, de az orvlövész okozta felfordulást kihasználva a felugráló, beözönlő-kirohanó őrök között a páncélos nő is ki tudott slisszolni az egyik hátsó kijáraton, ami pont a bozótos melletti ösvényre vezetett. Így adta magát a helyzet, hogy pontot lehet és kell is tenni a „felfedezés ügy” végére. A menekülés, mint utóbb kiderült mindkettejükre fájt a foga az egyháznak, első napján Corar csak követte a leendő prédát és várta a megfelelő alkalmat. Végül mégis egymásra maradtak, mert sajnálatos módon mindkettejük üldözői egyszerre érték utol a párost. Heveny harcban végül sikerült felülkerekedniük, de hosszú az út Gorvikból, így a túlélési esélyek növelése végett együtt menekültek tovább. Innentől már felgyorsultak az események, a napok tíznapokká, majd hónapokká olvadtak. Eroneban szálltak hajóra, majd Odra és Laroque érintésével, két hajócsere után a nő javaslatára Equasselbe, a Hat Város egyik legnagyobb kikötőjébe, utaztak. Itt találkoztak két furcsa szerzettel, akik inkább csak belecsöppentek ebbe az egészbe, mintsem tudták volna, hogy mit tesznek, amikor segítettek Sebille-nek és Corar-nak egy sikátoros leszámolásban. A véletlen avagy az Istenek sodorták pont akkor arra az ismételten eltévedt varázslót és a tiadlani karművészt. Épp a dolguk után siettek volna, mikor egy hamisítatlan délvidéki vendettába keveredtek. Volt ott minden, hurkos haramiák, jól képzett orgyilkosok, feketemágiával manipuláló boszorkánymesterek. Amit csak mozgósítani tudott Ranagol egyháza ilyen messzire a Szentföld befolyási övezetétől. Így esett, hogy másnap már négyesben szálltak hajóra és próbáltak eltűnni a gorviki kémek szeme elől. (Bár a többiek nem tudják, de ez sikerült is, a Dögkígyók ügynökei éppen jókor néztek más nyomok után és vezették el a szárazföld belseje felé a többi üldözőt is.) Innentől egy csendesebb és békésebb hajókörút kezdődött a Gályák-tengerén. Pyarron és Edorl érintéséve Shadon északi öbleibe értek az utazók. Itt végül egy újabb hajóváltás következtében egy félig meddig kétes uticélú galló fedélzetére kerültek, ami a kissé baljóslatú „Raquan Tüze” nevet viseli. A lényeg az volt, hogy megfelelő mennyiségű készlettel emgpakolva a hajó nem szándékozott kikötni Gorvik egyik tartományában sem, hanem a félszigetet teljesen megkerülve a dzsad fennhatóságú El Zashrába tart, majd ott „árut ki- és bepakolva” tovább hajózik Észak, Észak-Kelet irányába. Ha minden jól megy Damakig, talán még tovább juthat a négyes ezzel a fuvarral…



A karakter jellemvonásai:
Eltökélt és állhatatos. A Klán, mesterei és kötelessége iránti hűsége megingathatatlan. Ezekről semmi és senki kedvéért nem mondana le. Általánosan hideg, számító és kegyetlen. A kegyetlenség viszont nem a mások fájdalmán élvezkedő, érzelemmel túlfűtött gonoszság, hanem a ranagolita tanítások és az élet megpróbáltatásai által kihozott távolságtartásból, érzelmi sivárságból, az Élet „szentsége” iránti érdektelenségből fakad. Egyetlen kivétel van ez alól, amit sosem szegett meg: terhes nőt nem öl! Szülés után a nőt megölni vagy felsőbb indokok nyomán a csecsemőt elhallgattatni azt szemrebbenés nélkül, de Ranagol mindenkinek esélyt ad. Ha nem akarná, hogy megszülessen egy gyermek, akkor az vagy meg sem fogant volna vagy külső beavatkozás nélkül is halál várt volna rá, így ezt az egyet „vassal siettetni” nem szabad!
A mindennapokban persze nem élet úgy senki, hogy csak a gyilkolás körül járjon az esze, vagyis az már nem valami hatékony és letisztult létezési forma, így mindenkinek szüksége van valami kreatív hobbira. Corar ezt a zenében találta meg. Ennek megfelelően alakította ki a „fedő személyiséget” is, akinek a bőrébe bújva járja a Világot. Derűs, kissé cinikus vándor dalnok, aki élvezni igyekszik az élet rejtett szépségeit. Számára a nyugalom és magány ugyan úgy érték, mint másnak a forró tivornyák ricsaja és testisége.

Általános világnézetét, mozgatórugóit egy gondolatban összefoglalva:
„Ölsz vagy téged ölnek. Az erős túlél, a gyenge meghal.”

A karakter kinézete:
Magas, vékony kissé darabos képű fiatalember. Enyhén kreol bőr, rövid fekete haj, hegyes bajusz és állszakáll. Sötétbarna, enyhén vágott szemek. Ruházatát tekintve: Bőrcsizma, sötétszürke vászonnadrág, fehér bő ujjú selyeming, könnyű bőrvért térdig érő stílusos kabát gyanánt, valamint ehhez illő vívókesztyűk. Az időjárástól és hangulattól függően fekete csuklyás köpeny. Ékszer gyanánt vastag ezüstláncot hord, rajta Alborne szent jelképével a csillaglanttal. Bal oldalán míves, gazdagon díszített tőrkard, jobb oldalán hosszú, keskeny pengéjű tőr lóg a hüvelyében. Vállszíjával hátára vetve míves lantja.

A karakter képe: http://fc01.deviantart.net/fs51/i/2009/ ... danvil.jpg
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Quator ar Zaraquer 2011.05.29. 8:48-kor.
Avatar
Quator ar Zaraquer
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 5621
Csatlakozott: 2006.07.12. 18:50
Tartózkodási hely: Gyula


Re: Testvérviszály - Karakterek

HozzászólásSzerző: Haome no Munemoto » 2011.05.24. 20:03

Naggyon jó!!!

Jó csapat lesz - fel kell nőjek a feladathoz.
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
Avatar
Haome no Munemoto
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 402
Csatlakozott: 2009.03.15. 12:28
Tartózkodási hely: Budapest
Karakter: Essilor en Pyron - Manifesztáció


Re: Testvérviszály - Karakterek

HozzászólásSzerző: Togar » 2011.06.01. 9:22

Név: Arthurus Reich
Faj: ember
Kaszt: Varázsló
Iskola: Dorani
Születési hely: Haonwell
Neme: Férfi
Életkora: 30 év
Szint: 4.

Tulajdonságok:

Erő:10
Gyorsaság:10
Ügyesség:12
Állóképesség:15
Egészség:15
Intelligencia:17
Szépség:10
Akaraterő:17
Asztrál:15
Érzékelés:14

Ép: 8
Fp: 30
Manapont: 40
Pszipont: 29
Statikus pajzsok: 29
Asztrál ME:34
Mentál ME:36
Kp:13

Harcértékek:

Kezdeményező:2+2=4
Támadó: 15+2+4=21
Védő:70+2+8=80

Fegyverek:

Bot hosszú

TÉ: 31
VÉ:96
KÉ:8

Képzettségek

1 fegyver használat Af
Pszi (Kyr) Af
2 nyelvtudás Af 5.,4.
Ősi nyelv ismerete Af (Kyr)
Alkímia Af
Írás/olvasás Af
Sebgyógyítás Af
Élettan Af
Legendaismeret Af
Történelemismeret Af
Rúnamágia Af
Herbalizmus Af
Méregkeverés/semlegesítés Af

Felszerelés:

Hátizsák közepes
Váltás ruha 2 db
Tinta
Toll 3 db
Tekercs 4db
Kréta 3db
Hálózsák 1db
3 napi élelem
Fáklya 2db
Kulacs 1db
Kötél 10m

Előtörténet

Arthurus Reich

A kis Arthurus Haonwellben látta meg a napvilágot, egy középnemesi család tagjaként. Harmadik fiú volt a családban és mondhatni a legsatnyább. Míg fivérei, erős testalkatúak, és jártasak mindenféle harci eszköz kezelésében, jól lovagolnak és vadásznak. Addig Arthurus pont az ellenkezője ennek, vézna, gyenge testalkatú és meglehetősen szétszórt. Apja bánatára sohasem érdekelték sem a fegyverek, sem a lovak, sőt a nők sem nagyon, szívesebben ült egésznap a könyvtárban, és olvasott. Inkább az elméjét edzette, mint a testét. Tíz éves korában jöttek rá, hogy a fiúnak tehetsége van a mágiához, így a családi pénz révén hamarosan Doranban találta magát. Mindenki jól járt, az apja mert nem kellett szégyenkeznie, fia miatt, és a fiú is mert azt csinálhatta amit szeretett, tanulhatott és olvashatott rengeteget.

A tanárai jó tanulónak tartották, azonban néha túlságosan szórakozott volt, így eléggé oda kellett figyelni rá. Élete meghatározó élménye volt az első alkímia órája, első látásra megszerette ezt a témát, és a mai napig a megszállottja. Az iskolát elvégezte és kiérdemelte tagságát a varázslók rendjében. Elhatározta, hogy elindul világot látni, nem mondhatni, hogy nagyon marasztalták volna, mert a tudása, és az önveszélyessége, valahogy nem ált arányban. Így inkább azt mondták neki menjen nyugodtan. El is indult a nagyvilágba, járt elég sok helyen, keveredett elég sok kalamajkába, azonban mindig épen került ki belőle. Egy félresikerült térkapunak köszönhetően az isten háta mögé került, mivel túl sok fogalma nem volt róla hol van, viszont talált egy hajót amely jó irányba ment, úgy döntött felszáll rá. Nem nagyon akart még egy térkapuzást megkockáztatni az előző élmények hatására.

Kinézet:

180 cm magas, világosbarna hajú, szeme kék, és arca borostás, néha mikor eszébe jut megborotválkozik. Egyszerű utazóruhát hord, egy kék köpennyel, és a kezében egy egyszerű bot látható, abszolút díszítésmentes, mintha valamelyik közeli fáról vágták volna le. Tekintete tö9prengő és folyamatosan nézelődik maga körül, inkább érdeklődően, semmint félve. Mivel ez élete első hajóútja, így ha lehet az ideje nagy részét a fedélzeten tölti, néha magában beszélve.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Togar 2011.06.14. 8:03-kor.
Nem az a lényeg kinek van kezében fegyver, hanem az ki üt először.-harcművész
Nem az a lényeg hogy ki üt először, hanem hogy legyen sör-Tooma pap

Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld...

Először ütünk aztán nem kérdezünk semmit...-törpe taktikai útmutató
Avatar
Togar
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 1638
Csatlakozott: 2007.12.15. 8:46
Tartózkodási hely: Debrecen


Re: Testvérviszály - Karakterek

HozzászólásSzerző: Haome no Munemoto » 2011.06.03. 16:59

Togar!

A stat egyben van - várom az előtörit.
Még jobban azt, hogy elkezdjük végre!
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
Avatar
Haome no Munemoto
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 402
Csatlakozott: 2009.03.15. 12:28
Tartózkodási hely: Budapest
Karakter: Essilor en Pyron - Manifesztáció


Re: Testvérviszály - Karakterek

HozzászólásSzerző: Iymer » 2011.06.09. 10:12

Karakter neve: Iymer cwa Takeda
Kasztja: Kardművész
Faja: ember
Jelleme: Rend - jobb híjján. Van valakinek jobb ötlete?
Vallása: Pyarroni
Születési helye: Délkelet-Tiadlan
Neme: férfi
Életkora: 30
Tapasztalati szintje: 4
Kb. 17cm magas, és pár kilóval 70 alatt van.
Megjelenés: Általában a tanultaknak megfelelően nyugodtan próbál viselkedni, de nem minden esetben sikerül. Közepes magasságú, nyírt hajú és borotvált. Általában egyszerű nadrágban, ingben, lábán saruban, vászonövvel a derekán, benne kardjával jelenik meg.
Jellem: Nagyképű, amivel igazából bizonytalanságát palástolja. Módjával szereti a nőket és nagyon utálja az orkokat. Nehezen bírja a hosszú távú elkötelezettséget. A nagyon hosszú távúakat pedig sehogy. A Dorcha számára még sokkal kevesebbet jelent, mint ami a kasztjából első pillantásra gondolnánk, de a tendencia erősödést mutat. Nem szeret beszélgetni. Nehezen látja át a cselszövésekkel és ármányokkal teli helyzeteket. Nem is szereti.


Erő: 11
Gyorsaság: 16
Ügyesség: 17
Állóképesség: 13
Egészség: 13
Szépség: 11
Intelligencia: 16
Akaraterő: 12
Asztrál: 11
Érzékelés: 15


ÉP:
Alap: 4
Aktuális: 7

FP:
Alap: 8
FP/szint: K6+5
Aktuális: 49

HM/ Szint: 8(3)

PSZI:
Használat foka: Af
Tipusa: Slan
Szintje: 4
Aktuális PP: 27

Mágiaellenállás: AME: 29/ MME: 28
Statikus PSZI-pajzs: 27/27
Dinamikus: 0/0

Harcértékek:
KÉ:
- Alap: 10
- HM: 4
- Fegyver nélkül: 27
TÉ:
- Alap: 20
- HM: 14
- Fegyver nélkül: 48
VÉ:
- Alap: 75
- HM: 14
- Fegyver nélkül: 102
CÉ:
- Alap: 0
- HM: 0
- Fegyver nélkül: 7

Fegyveres értékek:
Fegyver Tám/kör KÉ TÉ VÉ Sebzés
Slan kard 1 35 68 114 1K10+2
Slan kard(Chi-harc) 2 39 83 129 1K10+5
Slan tőr 2 36 62 108 1K6+2
Lándzsa 1 31 60 114 1K10
Puszta kéz 2 27 48 102 1K2
Ugrás módosító: +8VÉ

KP: 37
KP alap: 4
KP/szint: 5
Aktuális: 0

Képzettségek:

Megnevezés, Használati foka, KP felhasználás
Fegyverasználat (Slan-kard) Af
Fegyverasználat (Slan-tőr) Af
Fegyverasználat (Slan-lándzsa) Af
Pszi Slan
Ökölharc Af
Birkózás Af
Fegyvertörés (Slan-kard) Af
Hadvezetés Af
Etikett Af
Lovaglás Af
Úszás Af
Futás Af
Mászás 17%
Esés 36% 3Kp
Ugrás / Akrobatika 41% 8Kp
Írás/Olvasás Af 5Kp
Rejtőzés 22% 5Kp
Szexuális kultúra Af 5Kp
Úszás Af 2Kp


Felszerelés, fegyverzet, :

Mennyiség, megnevezés, elhelyezés
1 Slan kard, tokban, övben, derekán
1 rend jobb ruha, rajra
1 rend váltás ruha, hátizsákban
1 vászon öv, derekán
1 pár csizma, hátizsákra kötve
1 pár saru, rajta
1 vízálló, csuklyás köpeny, hátizsákban
1 pokróc, hátizsákra kötve
20m kötél, hátizsákon
2 fáklya, hátizsákban, becsavarva
tűzszerszám, hátizsák zsebében
1 hátizsák, rajta
1 kulacs, vállán
5 sulyom, hátizsákban, becsomagolva
2 erszény, egyik az övön, másik a hátizsákban
2 üveg fegyverolaj, külön rekeszben a hátizsákban
2 kendő a fegyverisztításhoz, külön rekeszben a hátizsákban
1 borotva, szappannal, a hátizsákban


Pénz
Arany: ?
Ezüst: ?
Réz: ?

Vagyon, hátas, útitárs: nincs


Előtörténet:

"Engem vigyen fel a padlásra!"

A Takeda család Tiadlan délkeleti részén, az ugoni határnál jómódú birtokos. Elsőszülött fiuk, Eto, mindenki szeme fénye, az ügyes, az okos, a szép, a nagyszerű. A többiek meg csak vannak; nekik csak a "bezzeg az Eto" jut. Nem csoda, hogy a harmadszülött Iymer ezek után gyenge szülői, családi kötődésekkel nőtt fel. Mindig csak láb alatt volt, alig figyeltek rá. Katonai pályára szánták, ahol a pályájának a csúcsa a Dorcha testőre, vagy valamelyik tisztje lehetett volna. Fűllött is hozzá Iymer foga, meg nem is.

Quo vadis, Iymer?

Miako mesterhez adták okítani. Ő a majom stílust tanítja: egy szál fegyver, és akrobatikus mozgásokkal elkerülni az ellenfél támadásait, illetve bejutni a védelme mögé. Harcosnak, mi több, kardművésznek lehet, hogy jó volt Miako mester, de nem egy született pedagógus. Míg Iymer gyerek volt, a tanulás ment is, de később, amikor serdülni kezdett, a gyerek egy hatalmas lázadás lett, alig lehetett vele haladni. A harcot és az ahhoz kapcsolódó gyakorlatokat, elmecsiszolást még elvégezte Iymer, talán szerette is, de a kötelességtudás, a Dorcha és a feljebbvalók tisztelete, tehát a szellemiség látszólag leperegtek róla. A kimenőin pedig rendszeresen bajt csinált. Amikor pedig a megfelelő hormonok is beindultak, sűrűn lettek nőügyei is. Barátra nemigen tett szert, a többiekben kialakult a kötelességkövetés, benne alig. Kevéssé értették meg egymást a hasonló korú srácokkal. A család egy darabig próbálta eltussolni a dolgot, de egy idő után náluk is betelt a pohár, és hazahivatták. Az apja igencsak be akart neki olvasni - immáron sokadjára -, de Iymer inkább megszökött otthonról. Némi pénzt és a kardját vette magához, és elhatározta, kalandozónak áll, amikről már hallott ezt-azt, de nég nem tudta, mi is az valójában.

Zsák a foltját

A tengerparti Sabaorig meg sem állt. Ott vett magának egy szürke csuklyás köpenyt, megkereste a leglepukkadtabb csehót, és egy sötét sarokban, arcába húzva a csuklyát, ült mozdulatlan. Ha szóltak hozzá, hol fellengzősen, hol kurtán válaszolt, de leginkább senki sem abalygatta. Iymer nézte, ki jön be, ki megy el, mit csinálnak a vendégek.
Első nap nem történt semmi. A másodikon sem A harmadik nap sem, és ez így ment sokáig. Egyszercsak bejött két alak - vagyis Iymer nem tudta volna megmondani, mikor jöttek be, csak arra emlékezett, hogy többen kártyáznak egy asztalnál. Egyszercsak dulakodás támadt, kések, kardok villantak, egy fej lehanyatlott, valaki kiáltott is. A két alak a kártyatársaság gyűrűjébe került: perceik láthatóan meg voltak számlálva. Iymer döntött. Egy jól irányzott rohammal, két-három csapással, no meg a két alak erős életösztönével kitörtek, és futásnak eredtek.
Amikor már elég messze voltak, bemutatkoztak egymásnak. Egyikük, Villon, a dal művésze, az illúziók mestere, és nagy nőcsábász, azaz bárd; míg másikuk, Ertond, Noir szolgája, az Antyss állandó látogatója (lakója?), és nagy mákonyfogyasztó. No és persze mind a ketten nagy hamiskátyások. Valamiből ugyebár élni is kell, nemde?
Jó kérdés, hármuk közül ki a legnagyobb gazember.

Aela iacta est

Mivel vér is folyt az eset alatt, ezért nem akartak Tiadlanban maradni. Ertond javasolta, hogy menjenek Abasziszba, a mákony és a szerencsejátékok hazájába. Ráálltak. Még az aznap esti dagállyal kifutottak a Doris gályán. Iymer már az utat kalandosnak várta, de csak három nap szélcsend volt az említésre méltó.
Ifinben viszont egyből a mélyvízbe kerültek. Ami kis pézük a hajóút végén maradt, annak nagy részét gyorsan el is veszítették kártyán: azért Ifin az mégsem Tiadlan. Pénzt kellett szerezni valahonnan. Egyik lehetőség, hogy Iymer fellép egy arénában. Csehóról csehóra jártak, és kérdezősködtek. Az egyik ilyen műintézményben, a Szalon a Hableányhoz-ban meg is tudtak állapodni a részletekben, de sem a hely, sem a szerződő partner nem keltett akkora bizalmat, hogy Iymer egészen biztos lehetett volna a holnapi harc részleteiben.

Csak a fejét, hogy ne sántuljon!

Ha tudták volna, nem biztos, hogy belevágnak, uganis Iymert egy jól megtermett ork - és annak buzogánya - bizony alaposan helybenhagyta. A lábadozása alatt felélték az összes tartalékukat is (ha Iymer nem figyel, talán még a kardját is zálogba adják a társai). Más utat nem láttak, újra fel kellett lépni az arénában. No nem abban, amit mindenki az ifini arénának ismer, hanem valami városszéli - így utólag bnelegondolva, egészen biztosan illegális - fából tákolt, ideiglenes helyszíneken. Ráérzett. Támadás, kitérés, támadás. Nem szabad az ellenfelet lélegzethez jutatni, a saját stílusát kell ráerőltetni, nem szabad átvenni az ellenfélét. Így lassan csordogált némi pénz is, egyre többször ebédeltek, illetve meleg ételt vacsoráztak. Villonnak és Ertondnak is egyre jobban ment, már inkább hozták a pénzt, mint vitték. Iymer is eljutott odáig, hogy már megválogathatta, kivel fekszik le vagy kivel áll ki harcolni, és bizony egyre inkább megválogatta partnereit. Villonék sem ültek le már akárkivel; mondhatjuk, mindegyikük nevet szerzett. Ami nem mindegyiküknek tett jót: Iymer egyre nagyobb és jobb harcosnak képzelte magát, többször beszélt társaival is lekezelően, ami ekkoriban, az egyre jobb módban még nem vezetett számottevő súrlódáshoz közöttük.

"Tejfoggal kőbe miért haraptál?"

De útjaik mégsem váltak el. Villonnak és Ertondnak szükségük volt Iymnerre, hiszen akinek neve - és pénze - is van, annak vannak ellenségei. Sok olyan hely és helyzet volt, ahonnan két társát Iymernek kellett kimenteni. Iymer viszont egy ilyen nagy városban elveszett volna. Nem ismerte ki magát egy ilyen ármányokkal és hazugságokkal teli világban, ő egyenesebb környezethez szokott. Ezt viszont nem vallotta volna be magának, habár belül azért érezte.
Az egyre jobb életük felkeltette mások érdeklődését. Egyszer Iymer rosszul választott ellenfelet (Vagy csak nem koncentrált elégé? Mindenkivel előfordulhat), és újból sokat kellett felcserre költeni. Ekkoriban ki is rabolták őket és Villon és Ertond már hitelben játszott. De valahogy nem ment.
Innen nincs visszaút, látszott, hogy valami egészen mást kell csinálniuk.

Vargabetűk egyenesednek

Aztán megcsillant a szerencse. Ertond már odáig süllyedt, hogy a szállásuknál lényegesen jobb nevű fogadó, Ceriasztosz Fehér hattyú nevű fogadójába ült be, holmi átutazó balekra várva. Már majdnem kidobták, amikor egy kereskedőfélét sodort oda hozzá a rossz sorsa. Sorban nyerte el a pénzét, és igyekezett kifürkészni, meddig mehet el baj nélkül, amikor szóba került, hogy a kereskedőnek kellene még egy valami testőrféle. Ekkor a kereskedő - a neve egyébként Yanosa Teke, még fontos lesz - elkezdett nyerni. Szinte az összes pénzét visszanyerte, amikor Ertond felajánlotta Iymert, és rajta keresztül az egész díszes társaságot. Aki ezt ilyen lelkiállapotban majdnem el is fogadta. Holnap találkozzanak.
A másnapi találkozó simán ment, Iymerék két nappal később már ki is hajóztak Ifinből előbb Obrat, majd a Pentád és Sinemos felé. Új seprő jól seper-nek mindneképp meg akartak felelni, így eleinte Yanosa is meg volt velük elégedve. A szabadság érzete eltöltötte mind a hármukat. Járták Dél-Qurioneia kikötöit, adtak, vettek, védték, amit védeni kell, segítették, vagy Villonék szórakoztatták Teke urat. Iymernek ez az újfajta élet is tetszett. Rájött, hogy nem mind botorság, amire nevelték, vagy legalábbis Miako mester nevelni próbálta, igyekezett is pótolni, ami elmaradt - jobb híjján emlékezetből. Villon és Ertond időközben odébbálltak, nem nekik való ez az élet és érezték, Iymerre már nem számíthatnak, más jövőt talált magának.
Egyszer Yanosa Teke többek között a Takeda családtól (Iymer nagybátyjáéktól) tervezte beszerezni a citrusfélék és a mandula egy részét. És nemsokára oda fognak tartani. A testőrféle pozícióból nem lehetett kibújni, ő volt a három testőr közül a legalacsonyabb rangú és talán az egyik legjobb kardforgató. Szeretett is volna haza menni, meg nem is. Ez az új, biztosabb és lényegesen egyszerűbb, világosabb élet tetszett neki, de legbelül azért a családjával és a mesterével is szívesen találkozott volna újra. Hogy lássák, mivé lett, nem elveszett ember ő. Egyelőre úgy döntött, hagyja, hadd történjenek a dolgok.

Otthon, édes otthon

Yanosa Teke egyik látogatása alkalmával, amit Iymer nagybátyáéknál tett, Iymert felismerték. Yanosa meglepetten visszaengedte, Iymer pedig visszament a családjához. Előbb a nagybátyjáékhoz, majd apjához - no persze azért nem azonnal, de visszament. Hogy mit remélt, nem tudni. Apja kamatostól pótolta, amit korábban Iymer szökése miatt elmulasztott. Így Iymer inkább újból odébbállt. Felkereste fiatalkora fontosabb helyeit, még Miako mesterhez is visszament. Itt meglepetésére szívesen fogadták. Mesterének egyre kevesebb volt a tanítványa, és annál is kevesebb a tanítványai között a haladó. Aki már levehetné a válláról a tanítás terhének egy részét. Iymer, ha már szívesen látták, beállt. Igyekezet mindazt pótolni, amit korábban elmulasztott, Miako mester már-már azt hitte, Iymer lesz a legigyekvőbb tanítványa. Miako mester híre is egyre jobb lett, több tanítványt is tudott vállalni. De aztán egyre nehezebben ment Iymernek az élet a mesternél. Elég sokáig bírta, több évig, de aztán a mehetnékje egyre csak erősödött. Ezúttal már nem elvitték a szülei, nem elszökött, hanem megköszönte mesterének az eddigi tanítást és udvariasan megkérte, bocsássa el. Viszont megígérte, hogy vissza fog még térni hozzá. A mester látta, Iymert nem tarthatja itt és azt is látta, az egyre nagyobb erőfeszítési ellenére is inkább kezdenek előjönni rossz tulajdonságai. A fegyelmezetlenség a nők és a nagyképűség.

A vér nem válik vízzé

Újból vásárolt egy újabb fekete csuklyásköpenyt és irány a déli kikötők. Sabaor ugye szóba sem kerülhet, így akkor legyen Bozzum. Kipróbálta, hogy a hátára köti a kardot, de nem volt jó, mert a köpeny miatt nem tudta elővenni, ha pedig a köpeny fölé köti, az nagyon árulkodó. Vett még hátizsákot, fáklyát, 20 láb kötelet és vassulymokat is. Tűzszerszáma volt. Ezek mind nagyon fontos dolgok. Újból beült egy fogadóba, arcába húzta a köpenyt és várt. De újból nem történt semmi. Ezúttal nem várt arra, hogy történjen valami, hanem harmadnap kiment a kikötőbe, kinézett egy szimpatikus, jó nagy, hamarosan induló gályát és felkéretszkedett rá. Mint kiderült, Damak felé vette a gálya az útját, majd onnan tovább Délnek.
Még Abasziszban szert tett némi dzsad nyelvismeretre - pontosabban már felismert néhány szót -, ami itt délen úgy néz ki, igen hasznos. Damakig nemigen állt szóba senkivel, nagyrészt magával és a jövőjével foglalkozott, de ezügyben nem jutott elölrébb. Így Damak után már az emerek is érdekelték. Akik viszont döntően dzsadok voltak, akiknek alig éretette a szavát. Néhány személy volt csak, akinek a közös vagy épp az erv lett volna az anyanyelve. Próbált kapcsolatokat kialakítani, de nehezen ment. Végül egy másik kardforgatónál kötött ki, akinek a neve Lebasque, aki épp Laroque-ba készült. Ekkor épp a dzsad vidékek határánál jártak, Abadanában hajót is váltottak, hosszú még addig az út. Viszonylag keveset beszélgettek, keveset tudtak meg egymásról, inkább a közös gyakorlatok voltak azok, amik egyre közelebb hozták őket egymáshoz. Ami a hajó legénységének és utasainak az egyik legnagyobb szórakozásábá vált. Laroque-ból Lebasque tanácsára egy másik hajóra szálltak, onnan Equasselbe utaztak - miért ne? egyéb dolga sincs. Itt Lebasque-nak valami dolga akadt, Iymer pedig egy éjszakai sétára indult, amikor is felkeltette a figyelmét egy alak, aki nagyon emlékeztette Villonra. Utána is indult hogy megszólítsa, amikor is...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Iymer 2011.06.09. 22:23-kor.
Avatar
Iymer
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 610
Csatlakozott: 2007.08.24. 14:01
Tartózkodási hely: Mány
ZK Karakter: Iymer Senton barát - Manifesztáció
ZK Karakter: Iymer cwa Takeda - Testvérviszály


Re: Testvérviszály - Karakterek

HozzászólásSzerző: Haome no Munemoto » 2011.06.09. 20:37

A különc kardművész elfogadva.

Végre kezdhetünk.
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
Avatar
Haome no Munemoto
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 402
Csatlakozott: 2009.03.15. 12:28
Tartózkodási hely: Budapest
Karakter: Essilor en Pyron - Manifesztáció


Vissza: Fórum kezdőlap

Vissza: M.A.G.U.S. Kalandok - ETK (MTK-HBG) alapján

Ki van itt

Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó