Arngeirr / Einarr (Alaven)

[Alaven]

Név: Arngeirr / Einarr
Kor: 23
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: barbár
Jellem: Élet - Káosz
Szint: 6

Erő 15
Gyorsaság 15
Ügyesség 15
Egészség 16
Állóképesség 16
Karizma 10
Intelligencia 13
Akaraterő 15
Asztrál 11
Érzékelés 18

Barbár 5
Mágiatagadás 5 (0)

Nyelvtudás (doardoni) 3
Kultúra (doardoni) 3
Helyismeret (Doardon) 3
Fegyverhasználat
botok 2 hosszúbot 3
nyeles fegyverek 2 lándzsa 3
kardok 2
tőrök 2
Fájdalomtűrés 5
Harctéri gyakorlat 5
Vakharc 4
Pusztakezes harc
ökölharc 4
birkózás 4
Vértviselet 2
Pajzshasználat 3
Fegyverismeret 2
Futás 4
Úszás 4
Harci láz 2
Vadonjárás (hegység) 2
Herbalizmus 2
Állatismeret 2
Szakma (vadászat) 2
Csomózás 2
Írás/olvasás 1
Jelbeszéd 1
Méregkeverés/seml. 1
Számtan/mértan 1
Élettan 1
Orvoslás 1
Taktika 1 Telkinior-féle lándszahasználat
Esés 115
Veszélyérzék 118

Ép 16
Fp 74
ME
Asztrális 41
Mentális 45

Harcértékek
alap
KÉ 33
TÉ 67
VÉ 123

puszta kéz
KÉ 38
TÉ 77
VÉ 133
idő 3
méret 1/3
sebzés k6

tőr
KÉ 39
TÉ 77
VÉ 127
idő 3
méret 2
sebzés k10

lándzsa
KÉ 45
TÉ 87
VÉ 141 (176)
CÉ 53
idő 5
méret 5/6
sebzés 2k6+2

hosszú bot
KÉ 41
TÉ 82
VÉ 144
idő 5
méret 5/6
sebzés 2k6

Felszerelés:
A karakterrel egyező magasságú bot, végére illeszthető abbit lándzsafejjel, abbitmaggal.
Abbitacélból készült tőr.
Abbitacél sodronying (MGT 0, SFÉ 3), felkart és combfelsőt is takaró, alá fegyverkabát.
Közepes kerek fapajzs, abbitacél kerettel, hátra csatoláshoz megfelelő szíjjal.
Bakancs, erős pamutnadrág, öv, tunika, erre a fegyverkabát és sodronying.
Vízálló, vastag, nagyméretű, barna köpeny, csuklyával.
Tarisznya, derékhoz rögzítve, benne:
Kréta
Erős kötél, 10 m
Tűzszerszám
Fáklya (2)
Sín, madzag, géz, erős alkohol, tű, cérna
Kulacs (2), szárított élelem
Gyertya (2)

Megjelenés:
1,8 láb magas, szálkás izomzatú férfi. Haja barna, amikor nincs hátrafogva, csapzottan lóg két vállára. Tartása egyenes, borostás arcán nyugalom és béke honol. Ruházatában, mozdulataiban az egyszerűség dominál, stílust tudatosan nem követ.

[Alaven]

Név: Arngeirr / Einarr
Kor: 23
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: barbár


- Megszületek egy kis faluban, néhány napnyira a kolostortól. Az apám hatvanéves, anyám húsz telet látott. Nemrég ismerték meg egymást, mikor apám ötvösmunkáit árulva barangolt a hegységben. A nő a lánya lehetne, de anyaként viselkedik felette – segít neki aludni. Erre már évek óta nem képes, ennyi idős volt ugyanis, mikor elküldték harcolni a fekete nő és csapata ellen, a környező falvak és kalandozók legkegyetlenebb összecsapásába.
- Érdekes, hogy jelen időben meséli, mintha mindez itt és most történne.
- Pszt, hallgassuk inkább. Meg add erre a bort.
- Apám a félrevezető. Csatlakozik a feketékhez, vállalja, hogy segít nekik. Pár napnyira a falvaktól találkozik velük, olcsón a szolgálatukba áll. Csupa fekete ruhás, köpenyes-csuklyás alak, rúnákkal díszített kardok, embermagas fekete bot, misztikus praktikák – pont, mint ti, vagy mint a nagykönyvben megírva. Tudom, mert a szerzetesek néha felolvasnak ezt-azt belőle számunkra. Apám mellett egész jól vészelték át a különböző csapdákat, csak páran vesznek el közülük. Végül a kolostorba viszi őket. Örömittasságuk ellenére így is derekasan helytálltak, s bár alig maradtak, páran sikeresen bezárkóztak a kazamtarendszer egy részébe. Egy mágiaforgató apám alatt szétnyitotta a talajt, azt hitte, tőrbe csalta őket a szerzeteseknek. A kialakuló állóharc miatt 3 napot tölt éhen-szomjan a sötétben. Tudja, nem alhat el, mert álmában könnyen a fekete nő praktikáinak eshet áldozatául. 3 napig virraszt, mire a szerzetesek kifüstölik a maradékot és megtalálják, állítólag az alapján, hogy megkezdte a saját fejezetét. Megkímélik, de utána többé nem jön nyugodt álom a szemére. A szerzetesek nem segítenek rajta. Így aztán vándorútra indul, mielőtt másokat kezdene felemészteni maga körül.
A Doardon-hegység túloldalának egy tanácsa megszállottnak titulálja, s száműzik a földről. Tíz esztendeig kóborol a városok területén. Nehéz idők járnak, ötvösműveiből alig tud megélni, így visszatér. Egy kis faluban találkozik egy fiatal lánnyal. A lány a szüleivel él, és hazaviszi magához – ebben a térségben a vendégszeretet az egyik legfontosabb hagyomány. Lefektetik az egyik szobába, de mindannyian arra riadnak, hogy kiabál. A lány odamegy hozzá, megöleli, ráteszi a kezét a homlokára, és a férfi annyi évtized után végre nyugodtan alszik. Másnap a lány elmeséli neki egy kislánykori álmát, miszerint egy öreg férfinak fog gyereket szülni. Felkerekednek, s a szülőfalumba, újra a kolostor közelébe költöznek. Ezt a szerzetesek is örömmel hallják, s elmondják apámnak, fejezete véget ért.
- Milyen csend van, még a szél is elállt. Egész békés ilyenkor este ez a vidék.
- Folytatnád a meséd?
- Megszületek, egy kis faluban, néhány napnyira a kolostortól. Az apám hatvanéves, az anyám húsz telet látott. Első és utolsó gyermek vagyok, anyám belehalt a szülésbe. Apám álmatlansága ennek ellenére nem tér vissza, nyugodtan alszik. Mellette cseperedek fel, de ötvösnek nem tanít ki, a faluban már van egy, két erős, ügyes fiúval. Harcra nevel, mert mesterségén kívül ehhez ért még. Megtanulom, miért a csataterek rémeként említette az egyik szerzetes, és megtanulom, hogy a fájdalom a barátom. Megismerem a másik nyelvet is, illetve a betűvetést. A szerzetesek felolvasnak nekünk a könyveikből, elbeszélik, kik tartanak felénk, hányan vannak, milyenek és mi vezeti őket ide. Kitervelik, mivel lehet odacsalni őket.
- De hát mi eleve oda igyekszünk!
- Kell neked mindig belepofáznod! A végén most meg majd nem adják meg a pénzünk a történeteinkért.
- Hallgassatok! Különben is, kezd rossz előérzetem lenni, egyre nagyobb a csend.
- Na, már megint a babonáid… Folytassuk inkább ezt a mesés estét. Haha…
- Vezető vagyok magam is. Abból élek, hogy az érkezőket a kolostorhoz vezetem. Mindenkinek jobb így. Ők nem dúlják fel a természetet, a falusiaknak nem kell félni a betévedő idegenektől, az idegenek nem kényszerülnek fölösleges tévelygésre, és a szerzetesek is biztosabbak benne, hogy sikeres a dolog. Sok csapdát felállítottak, állítólag azért, mert csak azoknak a meséire kíváncsiak, akik túljutnak az akadályokon. Sokan próbálkoznak. Van, aki megbolydul út közben, néhánnyal magam kellett végezzek. Van, aki eléri a kolostort, és találkozik a szerzetesekkel. Saját fejezetük legtöbbször ilyenkor véget ér.
- Rólunk mit meséltek a szerzetesek, felolvastak a könyvből?
- Jellegzetes feketék vagytok. Kalandozók, ahogy ti hívjátok. Fekete köpeny, csuklya, még a mókusra is gyanakodtok fenn a fán, de a bort sose vetitek meg. Mágikus holmikkal járjátok a világot, mintha nélkülük élhetetlen lenne az élet, családot pedig egyikőtök sem alapítama.
- Mi? De ezt honnan tudják?
- Elég rátok nézni.
- De a szerzetesek mit mondtak?
- Azt, hogy tipikus feketék vagytok. Idejöttök, mert el akarjátok lopni a nagykönyvet, úgyhogy vezessünk félre titeket.
- Micsoda?
- Gremor, gyere már! Szedd ki ebből a féregből az igazat!
- Hé, hol vannak a többiek?
- Mondtam, hogy túl nagy a csend…




- Rég láttuk egymást, jó újra itt.
- Ebben egyetértünk. A barátod hol van? Egy pohár bort sem iszik meg velünk egy ilyen kalandos út után?
- Kint van a fenyőnél. Ott ücsörög alatta, csendben. Hagyd rá, kérlek. Tudod, hogy furcsa szerzet.
- Mi történt veled az elmúlt években? Például hogy ismerkedtél meg vele?
- Ez egy hosszú történet.
- Én ráérek. S ahogy látom, az eső is odakint.
- Te is tudod, hogy régen azért magam is jártam néhány helyen. Ez a mai bonyodalom mindösszesen csak lábjegyzete lenne életünk dalának. A történet elejét ismered. Északi születésű vagyok, fiatal koromban barangolásra adtam a fejem. A legfőbb városokban most is eligazodnék, Haonwell karneválját pedig csak ajánlani tudom. Viszont ahogy kóborol az ember, időnként – pláne ha nem egy igazi szent – nyomokat is hagy maga után, mondjuk haragosokat.
- Ehhez tényleg értesz.
- Lassacskán forrni kezdett a talpam alatt a talaj, úgyhogy végül úgy döntöttem, nyugatra indulok.
- Ezek szerint Einarr riegoyi lenne?
- Nem, nem riegoyi. Különben pedig most Arngeirr. Az ő népe két nevet ad a harcosoknak. Doardon hegyeiről származik, ott így szokás. Ne aggódj, nem te vagy az első, aki meglepődik ezen. A mesék az ott élő, medvének öltözött, emberevő barbárokról messze van a valóságtól. Néhány dologban szerintem sokkal előrébb tartanak, mint mi, akkor is, ha ezért az inkvizíció megégetne. Nyugatnak indultam, ráadásul egy hölggyel. Riegoy városállamainak egyikében szerettünk volna letelepedni, ám a balsors – igen, az a báró – utolért minket. Kedvesem elhunyt, magam pedig újra menekülhettem. A hegyek közé vetettem magam az üldözők elől, s mint látod, tervem bevált. Einarr mentett meg, s nem ez volt az utolsó ilyen eset. Sose tudtam meg pontosan az okát, de állítása szerint meg volt írva, hogy ennek így kell történnie, miszerint ez az ő fejezetének kezdete.
- Mi történt ezután? Hogy jutottál ismét ide, ebbe a porfészekbe?
- Bosszút esküdtem hát a báró ellen, az azonnali indulástól ő tartott vissza. Sokat tanultam ott a hegyek között, míg felépültem. Mikor útnak indultam, Arngeirr velem tartott. Jem-irre városában hamar pénzre tettem szert, felelevenítettem régi kapcsolataim, s újra Abasziszba mentem. Arngeirr kiváló útitársnak, testőrnek és nem utolsó sorban barátnak bizonyult. Megtanította, hogy a bosszúmnak nincs jelentősége, ennek ellenére minden alkalommal ő állított fel, mikor már feladtam volna. Nemesi rangot szereztem, és lepaktáltunk az alvilággal is. Kedvesem halálától számítva 1 év és 6 nap kellett ahhoz, hogy újra szembenézhessek a báróval. Darton nyugossza. Azóta…
- …azóta nincs nyugalmatok?
- Nekem északon már nincs maradásom. Arngeirr-t sehol sem keresik, szerintem az emlékezetükből az is kiveszett, hogy valaha élt. Mindenesetre nem akart magamra hagyni feladatom bevégzése után, így most együtt tartunk délre. Biztos vagyok benne, hogy a nyomunkban vannak, de ezt érzem már évek óta. Kezdem megszokni. Emiatt is vagyok nagyon hálás, hogy meghúzódhatunk nálad erre a pár napra.
- Nincs mit, barátom. Hova tovább ezután?
- Megpróbáljuk követni a Hartafalost, majd átkelni a Sheral valamelyik keletebbi hágóján. A többi majd elválik.


Három nap telt el azóta, hogy a fogadóm leégett.

Öten jöttek. Négy nehézvértes, egy magiszter. A csata kimenetele végső soron nem tűnt kétségesnek, de egyikünk se riadt vissza a haláltól. Sillur az étkezőben próbálta feltartani őket. Vékony pengéjű kardja nem sokat ért a lovagi vértezetek ellen, de abban biztos vagyok, hogy ilyen hosszú táncot még nem láttam. Egyiküket harcképtelenné tettük, de végül a túlerő felőrölt minket. Hiába az összes trükkünk, az istenek ellenük voltak azon az napon. Arngeirr elintézte a magiszter, de már késő volt. Sillurt a súlyos buzogányok feje szorította át a másik szobába, nekem a combom tört el. Ekkor kezdtem megérezni a füstöt, s ekkor csaptak fel az első lángok, melyek rádöbbentettek, hogy ez már hamvasztás is egyben. Megtébolyodottan kezdtem felkúszni a lépcsőn, szívem minden dobbanása őrjítőt robbant fülemben. A toroniak mindent hátrahagyva zúdultak az ajtó irányába, de ott egy Einarr lándzsája várta őket. Embert így küzdeni sose láttam. Az északi célja a vértesek benntartása volt, de néha úgy éreztem, nem a lovagok törnek kifelé, hanem ő befelé. Szúrt, döfött, hárított, míg én minden mozdulatért megküzdöttem. A levegő fogyott, a combom őrjítően fájt. Mikor elértem az ablakot, meghallottam az első ordítást. Sose akarom megismerni az érzést, amikor felhevült, izzó fém ég a bőrömbe, s úgy érzem, ez az ordítás sokáig kísérteni fog még. Fohászkodtam, de a lángok miatt nem volt időm kétségekre. Átvetettem magam a párkányon, majd elájultam.
A mezőn tértem magamhoz. Két kar vonszolt az erdő irányába. Szemem előtt a lángoló fogadó, mögötte a naplemente. Életem legszebb és legszomorúbb látványa egyben. Rz volt hát a búcsúztatása Sillurnak, a régi jó cimborának, ki minden evilági adósságát lerótta. Darton adjon neki örök békét.

Einarr harmadik napja gondoskodik rólam. Ma érkezett egy csapat Krad-lovag, akik a kérésére gondjaikba vesznek, s elvisznek a legközelebbi rendházukig. Ő folytatja útját egyedül. Délre, a Sheral bércei felé.

[Alaven]

Név: Arngeirr / Einarr
Kor: 23
Nem: férfi
Faj: ember
Kaszt: barbár


I. Gyermekkor:

1. Milyen nemzetiségű a karakter és hol született?
A Doardon-hegység bércei között született, ember szülőktől.
2. Kik voltak a szülei? Mi a foglalkozásuk/vagy kasztjuk?
Apja ötvösmester és félrevezető volt, idős korában nemzette egyetlen gyermekét. Anyja egyszerű leány, belehalt a szülésbe.
3. Milyen társadalmi pozíciót és vagyoni helyzetben volt a család? (gazdagok, szegények, megbecsültek, számkivetettek, stb)
Apja megbecsült tagja volt a falunak, tapasztalt, vén rókának számított, sok mindenre ő tanította a falubeli gyerekeket. A kolostor szerzetesei is sok tekintetben felnézhettek rá.
4. Hol és milyen formában végezte tanoncéveit a karakter? (Céh, iskola, magányos mester, szülők okítása)
Elsősorban apjától tanult, illetve gyakorlat teszi a mestert. A Doardon-hegységet is bejárta, néhány tapasztalatra ezen utazások során is szert tett.
5. Gyeremkkorban történt jelentős családi tragédiék (ha voltak ilyenek)
Anyja belehalt a szülésbe.
6. Gyermekkorban történ jelentős -a karakter életútját befolyásoló- örömteli események (ha voltak ilyenek)
Bár apja idős korában nemzette a gyermeket, hosszú évekig egészsége teljében élt még.
7. Miért azt tanulta a karakter amit? (a képzettségek megindoklása; pl.: a Céhben tanulata, az apja kovács volt, stb.)
Apja ötvösnek nem tanította ki, ugyanis abból már volt egy a faluban, két erős, ügyes gyerekkel. Mivel ezen kívül a harchoz és az elvezetés tudományához értett, erre okította fiát.
8. Mi az amihez a karakter különösen jól ért és miért sikerült ilyen magas szintre jutnia benne? (Értsd a karinak mely képzettségei vannak 3. fok fölött és miért?)
A harc különböző fortélyaihoz ért, ezeket apja kemény nevelése, illetve a kalandozókkal való találkozások eredményezték. Ezen kívül jó futó és úszó. Ezek oka a természet és mozgás iránti szeretetében keresendők.
9. Ha karakter családi kapcsolatrendszerének vázolása. (Pl: van egy fogadós nagybátyám Erionban)
Apja halála után nem maradt élő rokona.
10. Mi volt a karakter "hobby"-ja? (Olyan képzettségek – ésszerű - megindoklása amik szorosan nem következnének a kasztból.)
Szeretett időtöltése a fenyőfák alatti ücsörgés, ahogy csak hagyja magát megnyílni a világ felé. Később ennek a nyugodt állapotnak a fenntartását sikerült kiterjeszteni, s mindennapi életébe bevonni, így elméje csendes, nem csúszik át az apróságok és megérzések felett. (Veszélyérzet)


II. Ifjúkor

1. Szerelmek és barátok (ha voltak/vannak)
Egy Sillur nevű kalandozó volt barátja, ám nemrég sajnos életét vesztette.
2. Pártfogók és ellenségek (ha vannak ilyenek azokra hogyan milyen körülmények között tett szert a karakter?)
Bár több helyen megfordult, nincs se ellensége, se pártfogója. Üldözőik Sillurt akarták elkapni. Jellegzetes karaktere mellette mindig csak mellékszereplőnek tűnt, mintha ott sem lett volna.
3. Jelentős ifjúkori életesemények (leégett a házuk, elutazott Beriquelre a mestere kíséretében, első csata átélése, stb)
Ekkor barangolta be Doardont és ismerkedett meg Sillurral. Apja halálakor egy könyvet örökölt tőle, melynek eredete számára máig sem tiszta. Sokat tanult belőle önmagával kapcsolatban, majd útnak indulásakor azt a kolostornak adományozta.
4. A tanulóévek vége (Mi volt a karakter "mestervizsgája" azaz mi volt az a momentum amikortól az adott Kaszt tagjának számított?)
Nem volt életében éles cezúra e tekintetben, talán az első, kalandozókkal való találkozása lenne annak tekinthető.
5. Mit vár el tőle az iskoljája/céhe/rendje/mestere?
Amennyiben hazatérne, valószínűleg apja nyomdokaira lépne. Tanítana, esetleg félrevezetne.
6. Mi a karakter célja most hogy az lett aki?
Nincsenek konkrét céljai, tapasztalni szeretne. Úgy érzi, valami várja a Sheral bércei közt.
7. Kihez hű a karakter? (Kiért érez felelősséget? Kinek hajlandó szívességet tenni/engedelmeskedni és miért?)
Jelenleg senkihez sem fűzik ilyen érzelmek, ám az élet védelmében – amennyiben lehetősége van rá – valószínűleg kiállna.


III. Személyiség

1. Van a karakternek jellegzetes szokása? (rágja a száját, káromkodik, fütyörészik, mindig zabál valamit, stb)
Hajlamos kérdésekre olyan választ adni, hogy „Ennek nincs jelentősége.”.
2. Miben rejlik a karakter kiválósága? (Pl: kiváló tőrdobó)
Figyelmében, illetve higgadtságában.
3. Mi a karakter gyengéje? (Pl. női társaságban annyira zavarban van, hogy nem bír kinyögni egy épkézláb mondatot)
Néha a saját gondolatait is távolállónak érzi, így néhány témában nem tud véleményt nyilvánítani, vagy egyes emberi cselekvéseknek nem látja okát.
4. Mi a karakter kedvence? (Pl: Imád meztelen talppal sétálgatni a fűben, imádja a törpe pálinkát; stb)
Fenyőfa alatti ücsörgés, illetve a testmozgás, akár harc.
5. Mi az amit szívből utál? (pl: a fűzős ruhákat, a füstös kocsmákat, az izzadtságszagot, stb)
Nem szívleli a füstös helyeket és a dohányárukat. Ezen kívül az erős alkoholt és részegséget sem kedveli.
6. Mi a karakter legnagyobb félelme? (ez lehet irracionális is) (pl: élve eltemetve lenni, víziszony, stb)
Önmagának elvesztése a gondolatok kuszaságában, az érzelmek világában. (Ameddig önmaga, addig ettől nyilván nem fél.)
7. Mi a karakter legmerészebb álma? Mire vágyik a legjobban?
Jelenleg nincsenek távoli vágyai.
8. Vannak-e a karakternek előítéletei? (nem szükséges ésszerű magyarázatot adni rá, elég hogy a karakter úgy véli ő megfelelő indokkal rendelkezik; Pl: utálom a gorvikiakat, mert egytől egyig aljas gyikos az összes)
Úgy véli, minden emberben ott a lehetőség a fejlődésre.
9. Vallásos a karakter? (Ha igen mennyire? Mekkora áldozatot lenne képes hozni a hitéért?)
Inkább hisz az életben magában, mint bármely külső-síkbeli entitásban.
10. Mit tart a karakter a mágiáról és a használóiról?
Ellenfélnek veszélyes, barátnak üdvös. De nem tartja szükségesnek ahhoz, hogy valaki leéljen egy életet.
11. Ha egy mottóval kellene kifejezned a karakter személyiségét, mi lenne az?
Csak egyetlen pillanatra csillapodj, és meg fogod érteni, hogy eddig milyen botor módon kapkodtál.