Go to footer

Abra de la Torre (Mynea)

A Manifesztációban játszó karakterek gyülekezőhelye

Moderátor: Admin


Abra de la Torre (Mynea)

HozzászólásSzerző: Mynea » 2010.10.29. 22:32

- Név: Abra de la Torre
- Kor: 20 év
- Nem: nő
- Faj: Kyr vérű
- Kaszt / Iskola / Rend / Klán: boszorkány


De mondd csak, Zhender, a saját kis patakunk fölött,
lennél-e szitakötő velem egy másik életben?



Drága egyetlen kislányom,

Néked írom e sorokat, egy gyarló lélek vallomásait. Nem remélek megbocsátást, s tudom, ezzel nem igazolhatom tetteim árnyékos oldalát. Nem adok választ az élet nagy kérdésire, s nem szolgálok tanulságul egy balga élet léha pillanataira.
Csupán nem akarom, hogy úgy nőj fel, mint én… anya nélkül, remények nélkül. S hogy tudd, volt valaki, aki feltétel nélkül egyszerűen csak szeretett téged.
Sorsunk talán már születésünkkor megíródott a csillagokban, ám az bizonyos, hogy sokáig egy előre kijelölt úton haladtam, akár a hegyi parasztok barmai, melyeket időről időre tovább hajtanak a szövevényes hegyi csapásokon.
Életem első pár évének vajmi kevés köze volt a hajdanvolt dicső Kyria elkorcsosult maradványához. Nem ajánlották se Orvellának, se Tharrnak nyomorult lelkemet, s nem álmodtam Morgena álmait, míg a farkasok csaholtak táborunk körül a kopár, téli éjszaka szürkeségben úszó égboltja alatt.
Most gondolhatnád, igaz a pletyka, s valóban egy kocsma lépcsőjén találtak vagy, hogy néhány lyukas toroni dukátért vásárolt atyám pár vándorkomédiástól. Ám ahogy mondani szokás, az éremnek mindig két oldala van… - egy értéktelen és egy lyukas - … s engem se egy szegény asszony fattyaként hagytak egy shulhuri lelencház lépcsőjén.

*


Pedig szeretném, ha egyszer hallanád,
amit én hallok, s látnád, mely csak
csukott szemhéjaim mögül látható.


Anyám népe az északi sztyeppéket járta, s jómagam e nemes és büszke törzs sarjaként láttam meg a napvilágot egy hűvös téli reggelen. Azt mondják, abban az évben a Földanya hosszú, fájdalmas haláltusát vívott, hűvös szelek jártak, s a tél ahelyett, hogy enyhült volna, az idő előrehaladtával egyre csak szorított fogásán. A föld olyannyira megfagyott, mintha csak gránitból lett volna, s a vastag hótakaró alatt hiába kerestek élelmet az erdő vadjai… Sorra pusztultak el az állatok, csupán a varjak ültek halotti tort az elhullott tetemek fölött. Vadászaink lehettek akármilyen talpraesettek, nem volt mit elejteniük, s népem, mely oly’ sok csatát vívott már meg a szabadságért, most tehetetlenül várta a poklot vagy a megváltást.
Anyám szigorú, erőskezű vezetője volt törzsünknek, s az általános tévhitek dacára, magának sem engedett meg semmivel se többet az utolsó rabszolgánál, alaposan kivette részét a nyomorúságból. Persze, nem értett hozzá, a bábát pedig mindig is csak okvetlenkedő személyként tartotta számon. Úgy gondolta, egészséges ő, mint a makk, születése óta bármiféle kórság támadta is meg, nem telt bele pár nap, mindig felülkerekedett. Ám azon a téli reggelen valami eltért a megszokottól… ugyanis a várt kettő helyett csupán egyetlen nyekergő hang csendült fel a szülősátorban. Szegény soha meg nem született húgocskám… talán jobb is így neked.
Az élet olykor furcsa tréfát űz velünk, s nem mindig érdemeink szerint alakul sorsunk… Egykor sudár, karcsú anyám csupán árnyéka maradt hajdani önmagának. Hasa örökre oly gömbölyű maradt, mint a kétcsikós vemhes kancáé, ruganyos járását pedig egy fáradt, sokat megélt öregasszony csoszogása váltotta fel. S a legszörnyűbb talán az, hogy egy büszke, makacs embernek kellett beismernie, mindez csakis az ő hibája. Így lelkének fájdalma sokkalta sanyargatóbb lehetett testének kínjainál.
Ám az én emlékeimben mégis úgy él, akár a legcsodálatosabb hekka, még akkor is, ha arcát már képtelen vagyok felidézni. Mert az anyám volt.
Atyám… vagy legalábbis aki nemzett engem manapság már csak ostoba, trágár vicceiben emlegeti fel. Azokon az otromba, mocskos tivornyákon, melyeken részeges „bajtársaival” fetreng a földön saját piszkában… Mert hát a hajdanvolt Kyria dicső leszármazottai már csak így szokták. Fogalmam sincs, mi rosszat követhetett el annak idején, hogy anyám törzsénél keresett menedéket, de egy pillanatig se volt az az ostoba rabszolga, aki csak arra jó, hogy egy emrelin kedvére tehessen. Amikor pedig úgy döntött, itt az ideje véget vetni önkéntes száműzetésének, engem is csupán biztosítékként használt, hogy ne tudják lelőni távolról menekülés közben. Persze, mentségére legyen mondva, nem metszette el torkomat az első adandó alkalommal, amikor már nem volt szüksége rám. Talán már ő maga is túlzásnak ítélte volna meg, vagy félt az istenek haragjától, nem tudom. De ezért az egy ostoba cselekedetéért igazán hálás vagyok neki.

*


Bolond dolog a női természet, nemde?

Shín tartományába vitt, a régi, családi birtokra. Örökölni ment, miután atyja végre örök álomra hajtotta fejét. S mint utóbb kiderült, volt már felesége itt is, úri családból való, ahogy azt a hagyományok megkövetelik. Zauka határozott asszony volt, karakán és makacs… csupa olyan tulajdonsággal bírt, melyet atyám nemkívánatosnak tartott. Sokat tűnődtem azon, mégis miért nem adott sose túl rajta, ám azt hiszem valami beteges félelemmel vegyes sóvárgást érzett iránta, még akkor is, ha időről időre az obsor kegyencnőihez járt könnyíteni magán, mert hát mégis ki hálna önszántából Orwellával, ha Ellana is a rendelkezésére áll?
Engem Zauka gondjaira bízott, na persze minek pazarolt volna több időt egy olyan felesleges kis nyűgre, mint én?
Az Úrnőnek nem voltak saját gyermekei. Meddő volt, vagy legalábbis ahogy a rossz nyelvek rebesgetik, azzá tette magát. A hiúság erősebben élt benne a gyermekek utáni vágynál, s feltételezem nem akarta, hogy a sok szülés csorbát ejtsen egyébként makulátlan szépségén. Valahol mindig is csodáltam őt, ahogy képes volt akaratát keresztülvinni, bármiféle akadályt gördítsen is elé az élet… de azt hiszem, ennek ellenére sosem volt igazán boldog. Csak járta naphosszat az udvarház huzatos folyosóit, utasítgatta a cselédeket, hogy ezt-vagy azt csinálják, vagy éppen vaskos papírhalmai fölé görnyedve számolgatta, mennyi birkával kell becsapnunk Tharr egyházát, hogy az így lecsippentett egyházi adományoktól családunk kellőképpen gyarapodjék. Ám gondolatai nem terjedtek tovább birtokaink határainál, így azt hiszem felszínes élete mindig is csak egy málló vakolatú ódon freskó maradt. Engem persze becsülettel felnevelt, ahogy azt illik, pontosan úgy, ahogy atyám meghagyta neki, „mintha csak a saját gyermeke volnék”. Sose ölelt meg, nem simogatta meg arcomat, de mindig a legkiválóbb nevelőnőt hozatta házunkba. Akárhányat kergettem is az őrületbe dacos, incselkedő viselkedésemmel.
Atyám közben tovább élte léha életét, bár volt, hogy hónapokig se tért haza rabló hadjáratairól. Azt hiszem nem is hiányzott annyira senkinek… Egyszer egy sudár, csontos képű nőt hozott magával. Talán tíz esztendős lehettem, éppen csak a serdülőkor küszöbén. Igazán nem láttam rendesen, csupán apró részleteket a nehéz brokátfüggönyök résein át, de azt hiszem a hosszú fülű asszonynak nem volt épp kedvére való atyám bűzös lehelete. Egész éjjel visított, mint a süldő malac, mikor vágóhídra viszik. Rémes látvány volt, de képtelen voltam elszakítani a tekintetem. Nem hiszem, hogy abban a pillanatban felfogtam, mi is történik, mégis éreztem, a gyermek valahol meghalt bennem. Kezdetem felfogni a világot körülöttem.
Aztán történt valami, ami kiszakított rémült dermedtségemből. Azt hiszem, a nő védekezni próbált, csípett, rúgott harapott, s addig viaskodott, míg valahogy sikerült atyám szemébe kapnia. Vérfagyasztó üvöltés töltötte be az épület kihalt folyosóit, s én magam annyira megijedtem, hogy kiszaladtam a függöny mögül, át a szobán, s meg se álltam a kert hátsó kapujáig. Akkor szöktem meg először. Persze, nem jutottam tovább pár mérföldnél, hisz nem volt nálam semmi, csak úgy mezítláb, hálópendelyben vágtam neki a nagyvilágnak. Mire atyám emberei visszahoztak épp pirkadt, s a szép szalmaszőke lányt már kint láttam a birtokunk határában. Ott lógott az öreg gesztenyefán…
Persze, én is megkaptam a nekem járó büntetést. Másnap reggel már a rögös országúton zötykölődtem egy világvégi, nevesincs falu irányába. Azt hiszem, az ilyen helyekre mondják azt, „ahol a madár se jár”. Zauka úgy gondolta, itt majd nőt faragnak belőlem… na persze – gondoltam én akkor – mert hölgyet aztán biztosan nem. Ugyanis ostoba gyermeki fejjel még azt hittem, hogy aki mágikus praktikákkal éri el céljait az minden, csak nem feddhetetlen.

*


Egy szép máz vagyok, de belülről csak ürességet érzek.
Mondd csak, Zhender, te látod-e valahol a szép máz mögött
a végtelen sötétséget?


Nos, persze minden fenntartásom ellenére szorgalmas „diáknak” bizonyultam. Idővel belátja az ember, ha már a sorsán nem is tud változtatni, akkor legalább érdemes a kialakult helyzetből a lehető legtöbbet kihozni. A tudás még sose vált káromra, s rendemnél rengeteg olyan könyvhöz, régi fóliánshoz juthattam hozzá, melyekre egy Hölgy sose vethette volna tekintetét. Politika, számtan, vagy a világ összefüggéseinek mélyebb értelmezései… az efféle tudás becsületes, jóravaló asszonyok számára tiltott gyümölcs volt. Na és persze atyám is jó híreket kapott felőlem Zaukán keresztül, ami azért szintén nem volt éppen haszontalan. Így mikor is végre betöltöttem a tizenhatot, úgy döntött, megbocsát, és hazahívatott Quir-in-Maldor-ba.
Látszólag odahaza mindenki örömmel fogadott, én pedig igyekeztem minél inkább atyám kedvében járni, hiszen amikor jókedvű volt, mindig nagyon bőkezűen bánt a hozzá közel állókkal. És hát persze miért ne lennék én is benne ebben a családiasan szűk körben? Így bármennyire is viszolyogtam tőle, eljátszottam a szerető jó kislány szerepét.
Idővel én lettem a szeme fénye, büszkesége. Hiszen több utódja nem született, vagy legalábbis olyan nem, akit elismert volna magáénak… Eltelt egy év, kettő, s atyám fejében megfordulhatott, hogy még mindig nincs fiú örököse. Talán a kezdődő reuma, vagy az akkoriban kialakuló köszvénye késztette arra, hogy elgondolkozzon családja jövőjén. Bal szemének helye is, melyet – ahogy mondani szokta – az az „elf szuka” kapart ki, időről időre ménkű módon égett-viszketett neki, s ezáltal az egyébként is rémesen rigolyás ember egyre türelmetlenebbé, ingerlékenyebbé vált. Egyetlen dologban nagyon hasonlított anyámra… egyszerűen nem szívlelte se a papokat, se a gyógyítókat. Vagyis talán inkább nem bízott bennük. Inkább együtt élt majd fél tucat kórságával, amit maga kuruzsolt, mintsem hogy hozzájuk forduljon segítségért. Minden esetre úgy döntött, ha már az istenek nem áldják meg fiú örökössel, akkor majd intéz egyet ő magának.

*


Mondd, Zhender, emlékszel még arra,
amikor először találkoztunk?

A Lyr család régi riválisunk volt, birtokaik pont a miénk mellett terültek el. Atyám már régóta fente a fogát azokra a dús, felvidéki legelőkre, így hogy szomszédunk hitvese sajnálatos módon hirtelen elhalálozott, pont kapóra jött számára. Jakirte Lyr, a család feje idősebb volt, mint apám, foghíjas és kopasz. Amikor utoljára vendégségbe jött hozzánk annyira remegett a keze, hogy nem tudta megenni se a vacsorára felszolgált levest, se a desszertet, mely atyám különös humorának hála szintén folyékony állagú volt. Aztán megköszönte a finom ebédet, és ki akarta fizetni, mert azt hitte egy fogadóban van. Ennek ellenére már hat feleséget elfogyasztott, s úgy gondolta, még éppen beleférne egy hetedik.
Én ostoba, azt reméltem, hogy legalább egy aprócska kis beleszólásom lehet abba, kihez vagy mikor megyek férjhez. És ha már ezt a vén bakkecskét szemelték ki számomra, legalább várhattunk volna vele pár évet, hátha addigra meghal… Na most kockázni vagy kártyázni már sose fogok, mert ezzel bebizonyosodott, hogy nekem aztán nincs szerencsém. Atyám még testőrt is fogadott mellém, nehogy valaki csorbát ejtsen becsületemen, amíg el nem jő a nász napja.
Zhender igazán fess, nyúlánk ember volt. Ám a legkevésbé se elhanyagolható tényező vele kapcsolatban az, hogy fiatal. Atyám szerintem álmában se gondolta volna, hogy pont a testőrömmel fogok meglépni egy fülledt nyári éjszakán. Ami pedig a becsületemet illeti… mire megtaláltak és visszacibáltak Toronba már négy hónapos várandós voltam.
Nem tudom, atyámnak mennyivel kellett még megtoldania hozományomat ezután az apró kis malőr után, de végül is a vén bakkecske csak elvett, hiába köptem le mindenki szeme láttára az oltárnál. Drága rokonaim úgy tettek, mintha semmit se láttak volna… Egyedül Zauka volt az, aki nem fukarkodott lekeverni egy kiadós pofont a szertartás után. Először döbbent, majd dühös lettem, ám a körítés hallatán azonnal teljesen lehiggadtam. Zauka megragadta csuklómat, s addig nem engedett el, míg végig nem hallgattam. Tudatta velem, hogy atyám nem olyan ostoba, mint amilyennek hiszem, s már nem is egy fejvadász van úton, hogy kedvesemen elégtételt vegyenek a családomnak okozott anyagi károkért. Arra kért, legyek türelemmel, az idő mindent megold, s talán atyám is megfeledkezik engedetlenségemről, ha kellően jó magaviseletet tanúsítok.
Igazán sose értettem meg Zauka indítékait, hogy miért olyan türelmes hozzám… talán csak kiváló érzéke volt ahhoz, hogy egy életre hű szövetségeseket toborozzon maga mellé. Persze végső céljaiba azt hiszem, sose nyerhetek betekintést, lehet nem is Zaukának hívták, vagy nem is csak egy egyszerű famor volt… és persze nem is olyan felületes, mint hittem.

*


Sok időbe telik, mire rájön az ember,
miért olyan könnyű felkelni napról napra,
hogy miért másabbak a reggelek,
és miért tűnik könnyebbnek, elérhetőbbnek minden. Ki az, aki erőt ad nekünk az életben…


Ahogy teltek a hónapok, beigazolódott nevelőanyám sejtése, s apám majdhogynem teljesen megfeledkezett az ügyről. Vagy legalábbis nem volt kedve a kelleténél többet foglalkozni vele. Végtére is, megkapta, amit akart… Én pedig csendben tűrtem. Akármennyire is nehezemre esett, igyekeztem a jó feleség látszatát kelteni. Ám mindeközben Zhender-ről semmi hír nem érkezett. A legrosszabbtól tartottam, ám egyelőre nem mertem lépni. Azt hiszem, ha te nem vagy ott, bizonyára a Quiron-tenger mélyére vetem magam.
Egy gyönyörű kora-tavaszi reggelen találkoztam először veled.
Annyira apró voltál és törékeny, akár a tavasz első virágai, s ahogy először magamhoz öleltelek úgy nyávogtál, mint egy elveszett, csupasz kiscica. Emlékszem, sokáig képtelen voltam elengedni pici kis kezed, rövid ujjacskáid… hiszem, hogy létezik öröklét, s édes kis mosolyod mögött ott bujkál előző életeink hosszú, közös láncolata. Mert mi mindig is egyek voltunk.
Annyira szeretném látni, ahogy szép lassan felcseperedsz. Hallani első szavad, kísérni első lépteidet…
Ám ahova most megyek, nem tarthatsz velem.
Túlzottan is gyenge vagyok, képtelen arra, hogy feláldozzam magam, és végigéljek egy olyan életet, mint a nevelőanyám. Képtelen vagyok feladni egy boldogabb élet lehetőségét. Remélem a sors kegyes lesz hozzám, s hamar visszajöhetek érted.
Álmaimban mindig veled leszek…

Mondd, Zhender, te mit látsz, amikor rám nézel?
Én csupán arany tincseidet látom, az árvalányhaj fürtöket…
Az aranynak vajon milyen illata lehet?
A hangja van olyan, mint a zongora húrjai?
És ha egyszer megérintem, eltaszítod e majd kezem?
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Mynea 2010.11.12. 15:09-kor.
"Mert jobb a sötétben úrnak lenni, mint hamis alázat köntösét viselni a fényben..." Kísértések
Avatar
Mynea
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 65
Csatlakozott: 2010.10.27. 16:55
ZK Karakter: Abra de la Torre - Manifesztáció


Re: Abra de la Torre (Mynea)

HozzászólásSzerző: Mynea » 2010.11.01. 18:39

Általános információk:

Név: Abra de la Torre
Szint: 3
Faj: kyr származék
Jellem: káosz
Kor: 20
Kaszt: boszorkány
Vallás: Morgena

Hátterek:

Klán, rend, iskola (Livinai Gyülekezet) - 5 KAP
Mágikus fogékonyság - 0 KAP
Pszi érzékenység - 0 KAP
Adottság (Karizma) - 1 KAP
Faj (Kyr származék) - 1 KAP
Nemesi vér - 1 KAP
Rang - 3 KAP
Vagyon - 3 KAP
Összesen:14 KAP

Szintenkénti KAP pontok elosztása: (50 - 14 KAP/szint)

Mp: 72 KAP = 24 Mp
KP: 36 KAP = 36 Kp
Összesen: 108 KAP

Tulajdonságok:

Erő: 8
Gyorsaság: 12
Ügyesség: 12
Állóképesség: 11
Egészség: 15
Karizma: 19 (20)
Intelligencia: 16 (17) ->Tapasztalati Mágia (boszorkány) 4 fok miatt
Akaraterő: 14 (15) -> Pszi (pyarroni) - (tudat) 4 fok miatt
Asztrál: 14
Érzékelés: 14
Összesen: 135 KAP

Harcérték alapok:

26
32
84
26

Életerő:

Ép 15
Fp 26

Manapontok

Aktuális: 28
Maximum: 28

Pszi

Használat foka: 4
Használat szintje: 3
Metódus: pyarroni - tudat
Max. pszi pont: 23
Pszi pontok aktuális értéke: 23
Mágiaellenállás:
Asztrális 27
Mentális 28

Képzettségek

Elköltött KP: 53

Zárójeles értékek az induláskor ingyen kapott szinteket jelölik!


Képzettségek (alap) fok kp
Nyelvtudás (toroni) (3) 3
Kultúra (Toron) (3) 3
Helyismeret (Toron) (3) 3
Lélektan (2) 2
Művészetek (éneklés) (2) 3 3 kp
Nyelvtudás (közös) (3) 3
Szexuális kultúra (2) 3 3 kp
Udvari etikett (2) 2
Alkímia (2) 2
Herbalizmus (3) 3
Írás-olvasás (2) 2
Legendaismeret (2) 2
Pszi (pyarroni) - (tudat) (2) 4 21 kp
Tapasztalati mágia (boszorkány) (3) 4 13 kp
Művészetek (tánc) 2 3 kp
Lovaglás 1 1 kp
Ékesszólás 1 1 kp
Számtan/mértan 2 5 kp
Ősi nyelv (kyr) 1 2 kp
Álcázás/álruha 1 1 kp
Összesen: 53 kp
Fennmaradó: 0 kp

Szintenkénti lebontás:

1. Tsz.

Vásárolt mana: 8 Mp
Aktuális manapontok: 8 Mp

Vásárolt képzettségpontok: 12 Kp
Összes Kp: 16 + 12 = 28

Pszi (pyarroni) - (tudat) 4 -> 21 kp (eredetileg 2. fokú volt)
Számtan/mértan 2 -> 5 kp
Ékesszólás 1 -> 1 kp

Összesen: 27 kp Marad: 1 kp

2. Tsz.

Vásárolt mana: 8 Mp
Aktuális manapontok: 18 Mp (16 + 2 a 4. fokú Tapasztalati mágia miatt)

Vásárolt képzettségpontok: 12 Kp
Összes Kp: 1 + 12 = 13

Tapasztalati mágia (boszorkány) 4 -> 13 kp (eredetileg 3. fokú volt)

Összesen: 13 kp Marad: 0 kp

3. Tsz.

Vásárolt mana: 8 Mp
Aktuális manapontok: 28 Mp (26 + 2)

Vásárolt képzettségpontok: 12 Kp
Összes Kp: 1 (intelligencia növekedése miatt) + 12 = 13

Művészetek (éneklés) 3 -> 3 kp (eredetileg 2. fokú volt)
Művészetek (tánc) 2 -> 3 kp
Szexuális kultúra 3 -> 3 kp (eredetileg 2. fokú volt)
Lovaglás 1 -> 1 kp
Ősi nyelv (kyr) 1 -> 2 kp
Ácázás/álruha 1 -> 1 kp

Összesen: 13 kp Marad: 0 kp

Rendnél tanulható képzettségek:

Alkímia
Állatisneret
Ékesszólás
Élettan
Értékbecslés
Fegyverhasználat
Lélektan
Heraldika
Herbalizmus
Idomítás
Időjóslás
Írás/olvasás
Kultúra
Legendaismeret
Méregkeverés/semlegesítés
Művészetek
Nyelvtudás
Orvoslás
Pszí (pyarroni)
Szakma
Számtan/mértan
Szexuális kultúra
Tapasztalati mágia (boszorkány)
Történelem
Udvari etikett
Vallásismeret
Drágakőmágia
Ősi nyelv
Rúnamágia
Színészet
Jog/törvénykezés
Politika/diplomácia

Kezdő helyszín: Taba el Ibara (Manifesztáció)
A hozzászólást 6 alkalommal szerkesztették, utoljára Mynea 2010.11.16. 18:37-kor.
"Mert jobb a sötétben úrnak lenni, mint hamis alázat köntösét viselni a fényben..." Kísértések
Avatar
Mynea
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 65
Csatlakozott: 2010.10.27. 16:55
ZK Karakter: Abra de la Torre - Manifesztáció


Re: Abra de la Torre (Mynea)

HozzászólásSzerző: Con Larrodan » 2010.11.02. 8:54

Csak meg szerettem volna említeni, hogy tetszik az elősztori. Jól kidolgozott, tetszetős.
Csak egy kérdés, az a 6-os erő nem lesz kevés, ha az átlag embereké a 10-es? ^^

ui: dark chii rlz ;)
Eiresin Wyntumal - Pathfinder
Avatar
Con Larrodan
Admin
Admin
 
Hozzászólás: 3213
Csatlakozott: 2005.08.24. 15:19
Tartózkodási hely: Budapest/Csenger
ZK Karakter: Eiresin Wyntumal


Re: Abra de la Torre (Mynea)

HozzászólásSzerző: Mynea » 2010.11.02. 11:27

Köszönöm. *-*

Eredetileg én is úgy gondoltam, hogy a 6-os erő kevés (alapból 8-as volt), de aztán azt mondták nálunk az okosok, hogy egy boszorkánynak nem kell több, és pakoljam inkább át egészsére. Féltem hogy ettől kinézetre túl nyegle lesz, de ha magamból indulok ki, real life nekem se lehet sokkal több, pedig nem nézek ki anémiás holdkórosnak. ^^ Na meg Abra magasságra nem sokkal haladja meg a 150 centit, így irreális is lenne túl nagy erő értéket kiosztani neki. De akkor visszapakoltam kettőt az egészségről az erőre, nekem úgy is jó volt. :)
"Mert jobb a sötétben úrnak lenni, mint hamis alázat köntösét viselni a fényben..." Kísértések
Avatar
Mynea
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 65
Csatlakozott: 2010.10.27. 16:55
ZK Karakter: Abra de la Torre - Manifesztáció


Re: Abra de la Torre (Mynea)

HozzászólásSzerző: Con Larrodan » 2010.11.02. 11:35

Nem azért mondtam, hogy változtasd meg, a kmeden múlik a dolog :)
Végül is akár elég lehet a 6, és a karizmája alapján mindig lesz aki cipekedjen helyette... ez tuti 8)
Eiresin Wyntumal - Pathfinder
Avatar
Con Larrodan
Admin
Admin
 
Hozzászólás: 3213
Csatlakozott: 2005.08.24. 15:19
Tartózkodási hely: Budapest/Csenger
ZK Karakter: Eiresin Wyntumal


Re: Abra de la Torre (Mynea)

HozzászólásSzerző: Ahme Ramun » 2010.11.07. 16:33

hello

-Húha! Véletlenül nem M.A.G.U.S könyvet írsz? Nagyon jó előtörténet.
-A 2. és 3. szint leírásához kérnék, kb féloldalas leírást.
Avatar
Ahme Ramun
Helyszínmoderátor
Helyszínmoderátor
 
Hozzászólás: 40
Csatlakozott: 2010.10.16. 15:56


Re: Abra de la Torre (Mynea)

HozzászólásSzerző: Mynea » 2010.11.10. 23:02

2. - 3. szint:


Még ha a halál mezsgyéjén járok is…

Kelt a Császári Korona 3567. évében Weila 2. havának 31. napján, a Fehérarany órájában.

Sose hittem volna, hogy egyszer eljön ez a pillanat… soha… de persze, kevesen gondolnák ezt életük józan pillanataiban. A csönd és a magány olykor különös dolgokat visz véghez a gyanútlan emberek lelkében. Olyan, mint a rozsda, lassan és alattomosan marja magát szívünkbe, míg végül a reményvesztett keserűség markában omlanak porrá féltve dédelgetett álmaik. Eddig mindez elképzelhetetlennek tűnt, most mégis egy megsárgult pergamenhez fohászkodok, remélve, hogy ezzel megőrizhetem elmém apró, épen maradt szilánkjait.
Talán már egy hónapja is megvan annak, hogy nevelőanyám az Árnyékúrnő kegyeltjeinek figyelmébe ajánlott. Akkor még kellőképp bizakodó voltam ahhoz, hogy úgy érezzem, pár hétnyi kutatómunka Abaszisz egy eldugott szegletében kiváló lehetőség, mely menlevélként szolgálhat függetlenné válásomhoz… Távol atyámtól, távol hitvesemtől, de legfőképpen Torontól, mely lakat volt az egyre csak fakuló álmaimat gúzsba kötő láncokon.
Mikor útra keltünk, társaim izgatottsága némi őszinteséget varázsolt bágyadt mosolyom mögé, mely már oly régen arcomra fagyott, hogy eredeti okára már nem is emlékeztem. Reményekkel telve indultunk messzi földekre, hátha pár omladozó kőfal fellebbenti a fátylat Morgena titkairól. Nem volt más iránymutatónk egy ostoba kis versikénél, melyet egy régi imádságos könyvben találtunk Quassana omladozó rendházának dohos pincéjében. Ám ez mégis elég volt ahhoz, hogy átszeljük a Quiron-tengert, s bevessük magunkat az Onpor-hegység zord erdejeibe. Azt hiszem sose éreztem magamban elég elhívatottságot az Istennő iránt, mégis, önnön céljaim elég erősen ösztökéltek ahhoz, hogy társaim oldalán kitartóan törjek előre a lombok alatti örök félhomályban. Most már azt hiszem, egészen az első pillanattól kezdve, mikor is szárazföldet ért lábunk Ifin zajos kikötőnegyedében, hajdanvolt árnyak követték lépteink, megbújtak ruháink redői között, s lehelték vörösre dércsípte arcunkat, miközben mi egyre sietősebbre fogtuk, hangtalan suttogások iránymutatásainak engedelmeskedve a kihalt erdei csapásokon.
Azóta, minden egyes éjjel ugyanabban a házban járok. Csendes, kihalt folyosókon visszhangoznak kopogó lépteim. Mindent nyúlós pókháló takar, s az ablakspaletták közt beszűrődő, ezüstös holdfényben az évezredes por olybá tűnik, mintha csak hószín takaró óvná a rozoga-ódon bútorokat. A szobák, az étkező, a könyvtár… minden olyan, mintha csak kis időre hagyták volna itt, ám a tálakban már porrá omlott az étel, s a kiszáradt kupákban is pókok vertek tanyát. A szalonban az óra az egyetlen, mely szakadatlan ketyeg, ingája komótosan billegve méri a végtelen időt, míg a mutató egykedvűen járja magányos keringőjét az üres számlapon. Különös szerkezet, hosszan csodáltam az első éjjelen… aztán ez is lassan értékét vesztette a rákövetkező éjszakán. A könyvtárban a tömérdek könyv között hiába lapoztam az üres oldalakat, hiába kerestem a soha le nem írt szavakat, csupán egyetlen kódexet lapozott a nem létező szellő, a robosztus diófa asztalon. Oldalain két aprócska szó újra és újra: „soha már”. Bejártam az üres szobákat, megmásztam a nyikorgó lépcsőfokokat, egyedül a pincébe vezető tátongó sötétség gördített elém akadályt és még egy aprócska tényező… minden egyes ajtón volt kilincs, kivéve a kijáratin. Rabul ejtettek saját álmaim, egyetlen társam a magány, s az egyre fokozódó sötétségben gyökeret vert belém a félelem. Mintha csak a pince felől gomolygott volna, töltötte meg az áthatolhatatlan feketeség az üres folyosókat. Szívem egyre hevesebben vert, ahogy gyermeki izgalommal kerestem menedéket, ahol elbújhatok üldözőm elől. S miközben a cipős szekrényben kuporogva számoltam szívem heves dobbanásait, halk kuncogásra lettem figyelmes, mely hangtalan szólongatott a távolból. Átkaroltam felhúzott térdeimet, s arcomat szoknyám redői közé rejtettem… nem mertem felelni a hívogató hangokra, s ami emellett a legkülönösebb, hogy eszem ágában se volt szembe szállni félelmem tárgyával. Feltételezem, mert fogalmam se volt róla, mi az. Aztán hirtelen minden elcsöndesedett. Erre a különös változásra felpillantottam, szemeim előtt apró fényes karikák ugráltak, annyira szorítottam még az imént arcomat térdemhez. Nem láttam semmit, még egy aprócska fénypászma se szűrődött be a szekrényajtó résein át - valaki eltakarja a fényt – sejlett fel bennem a rémisztő gondolat. Majd, ahogy rémülten magam elé meredtem, döbbenten vettem tudomásul, ami elől eddig menekültem, a sötétség itt volt végig bent velem, a csöndes cipős szekrényben.
Az első reggelen nyűgösen ébredtem. Valami rémesen kaparta torkomat, s úgy éreztem, nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. Mindenki más is nyúzottabbnak tűnt, s az egyik papnőt valahogy képtelenek voltunk felébreszteni. Olyan volt, mint aki nagyon mélyen alszik, vagy legalábbis meghalt, olyan ritkán vett levegőt. Ám arca mégis olyan földöntúli nyugalmat árasztott, mely tökéletes kontrasztot alkotott a szívünket szorongató aggodalommal. Vezetőnk, Inge mégis úgy döntött, ezért nem állhatunk meg, egyik társunk majd visszaviszi a városba, mi pedig tovább indulunk úti célunk felé. Hordágyat ácsoltunk, hozzáértés híján csak amolyan szedett-vedettet, majd egyetlen lovunk után kötve azt, visszaküldtük az alvó lányt a legközelebbi városba. Legtöbb holminkat, melyet nélkülözhetőnek ítéltünk, otthagytuk egy fa tövében, csak azt vittük magunkkal, amit feltétlenül szükséges volt. Így is, mivel nem szoktam hozzá a hegymászáshoz, mire este végre tábort vertünk, azt hittem a lelkem is kiszakad a nagy cipekedésben.
A következő éjjel se telt másképp, újra azt a házat láttam, a kihalt folyosókat, s hallottam a néma kuncogást az üresen tátongó sötétségben. Nem időztem most oly sokat az elnéptelenedett termekben, mint előző este, hamar az ominózus szekrényben találtam magam, ahogyan izgatottan pislogok a sötétségbe. Éreztem a hideg, kemény falapot, mely hátamnak feszült. Mintha kicsit kisebb lett volna most a hely, mint előző éjjel. Még levegőt is elfelejtettem venni, úgy szorította mellkasomat a félelem. Reggel fuldokolva ébredtem, azt hittem a torkomat kaparó fájdalom lyukat üt, s tátongó sebet szakít nyakamon. Négykézláb meredtem a földre, úgy öklendeztem fel azt, ami eddig nem hagyott nyugtot. Egy fekete tollat… talán hollóé vagy varjúé lehetett egykor. Fémes ízt éreztem számban, majd egy apró kis ér kezdett végigfutni ajkam szélétől le az államon. Kézfejemmel önkéntelenül is letöröltem, s döbbenten vettem tudomásul, hogy fekete vér festette bíborra fehér kezemet. Mire összeszedtem magam és felnéztem csak a riadt tekinteteket láttam, ahogy mindkét társnőm rám mered. Mindkettő… Előző este még hárman voltunk! Hiába kerestük Méá-t, szólongattuk órákon át, a komor fák elnyelték hangunkat, nem jött semmi válasz.
Aznap elértük a fenyveseket. Egyre jobban kínzott a hideg, hiába volt drága, prémmel szegett köpönyegem, vastag, kényelmes csízmám, mégis úgy éreztem, a fagy csontjaim legmélyére hatol. Egész nap alig szóltunk egymáshoz. Mindenki rémesen fáradtnak és megviseltnek tűnt, mély szarkalábak keretezték fakó tekintetünket. Egyszerűen képtelenek voltunk megmagyarázni, mi is történik velünk. Inge egészen késő estig zsolozsmázott, hátha az Úrnő meghallgatja kétségbeesett fohászait. Ám nem jött válasz, csupán Rea fogainak vacogása törte meg az erdő csendjét. Sose jártam azelőtt a „vadonban”, de különösnek találtam ezt a szinte már félelmetes némaságot. Féltem lehunyni szemem, ám a tábortűz monoton pattogása mellett győzött a fáradtság, s újra belesüppedtem a feledés mocsarába. Aznap éjjel farkasszemet néztem a pincéből gomolygó sötétséggel. Sokáig meredten bámultam rá, miközben távolról újra hallottam azt a kísérteties kuncogást. Nem igazán emlékszem, mi lendített át azon a ponton, hogy az eltökélt bátorság átforduljon megmagyarázhatatlan rettegésbe, ám egyszer csak sarkon fordultam, s rémülten futottam, menekültem korábbi menedékem felé. Már éppen elértem az ajtót, amikor valami hideg megérintette hátamat. Szemeim elkerekedtek, s alsóajkamba harapva ijedten téptem fel az ajtót, s csusszantam be biztonságosnak tűnő kis vackomba. Kezem remegett, s nagyot nyeltem, miközben még mindig éreztem a hideg érintést hátamon, mely egyre inkább beleivódott húsomba. Még reggel is ott lüktetett a jel, ruhán keresztül megtapogattam lapockámat, de nem volt ott semmi. Sokáig ültem még fekhelyemen, bambán meredve magam elé, csupán a kialudt tábortűz mellől hallatszódó halk kuncogás tépett ki mélységes önsajnálatomból. A hang irányába néztem… Rea volt az. Csak ült az alvó Inge mellett, s kezét ajkaira szorítva rázta a kuncogás. Lassan felálltam, s pár lépéssel közelebb merészkedtem. Ám ekkor eszeveszett vihogás tört ki belőle, miközben előre hátra hintázott ültében. Hiába szólongattam nem válaszolt, s ami a legijesztőbb volt az egészben, hogy Inge erre se ébredt fel.
Elszaladtam, be az erdőbe, hátrahagyva csapot-papot, nem érdekelt semmi, csak hogy eltűnjek erről az átkozott helyről. Jó ideig bolyonghattam, mire rá kellett jönnöm, eltévedtem. Hideg volt, és nem hoztam magammal semmit ruhámon és aprócska tarisznyámon kívül. Órákba tellett – vagy legalábbis nekem annak tűnt – mire sikerült tüzet csiholnom. Alig akart lángra lobbanni, így is sokat füstölt a hótól-dértől nedves fa miatt. A végére már teljesen elgémberedtek ujjaim, a kesztyűm is átázott. Nem is gondoltam volna, hogy egyszer a fájdalomnak is örülhetek, amikor végre a meleg megolvasztotta ujjaim dermedtségét, hiába fájt, tudtam ez azt jelenti, egyelőre megmaradnak. Éhes vagyok, ráadásul ólmos fáradtság nehezedik tagjaimra. Ha most engedek a kísértésnek, és elalszik a tűz, bizonyosan halálra fagyok. Már alig látom amit írok, összemosódnak a szavak szemeim előtt. Úgy érzem, mintha napok óta nem aludtam volna. Érdekes, hogy annyiszor vágytam már a halált, gondtalan, léha életem értéktelen volt szememben. Ám most mégis, rettegek… mert az élet annyira… gyönyörű.


Sötétség.

Nem szabad elaludni… motoszkált tompán az intő gondolat a lány fejében, ám mégis, képtelen volt ébren maradni. Sokáig feküdhetett így, csupán jóval később, a hirtelen beállt csöndre riadt fel.
~ Talán elaludt a tűz? ~ gondolta, s lassan kinyitotta szemeit.
Nem látott semmit. Szinte vágni lehetett a sötétséget… ráadásul zavaróan szűkösnek tűnt a hely, ahol feküdt. Bátortalanul nyújtotta ki kezét, ám az alig pár centire elakadt. Óvatosan tapogatta körbe fekhelyét, a hűvös falapokat.
~ A cipős szekrény! ~
Rémülten nyögött fel.
Egy röpke pillanatra teljesen ledermedt. Úgy érezte magát, mintha egy koporsóban feküdne, élve eltemetve. Ez most nem lehetett álom, túlzottan is valóságosnak tűnt. Egyszerre csak azon kapta magát, hogy eszeveszetten dörömböl, veri a masszív falapokat. Pedig nem is volt zárva… A szekrényajtó nyikorogva nyílt ki, a kócos-rémült lány pedig akár egy krumpliszsák, dőlt ki rajta.
Ugyanaz a ház.
- Ez nem lehet… - suttogta alig hallhatóan, s szemeiben könnyek gyűltek… a rémület könnyei. Nagy nehezen feltápászkodott, majd botladozva indult meg a sötét folyosókon, a kijárat irányába… és a sötét pince felé. Odakint nem volt senki, az előtér túl végén volt az ajtó, azzal a különbséggel, hogy most volt rajta kilincs. Ám Abra mégis megtorpant. A kuncogás most sokkal kivehetőbb volt, egyenesen a lépcsősor aljáról gomolygó sötétségből jött. Valaki számolt és… Annyira ismerősen csengett.
Abra kopogó lépteit elnyelték a sarkokban, a falak mentén gomolygó árnyak. Futott végig, teremről teremre, át a folyosókon. Ösztönösen szaladt a cipős szekrény felé, miközben az ismerős hang egyre csak zsolozsmázta a számokat. A könyvtár ajtaja nyitva volt, s mintha még az óra monoton kattogása is egyre csak számolna… egyre csak számolná a hátra lévő időt. De meddig?
~ A könyv… ~
Abra megállt, majd végül gondolkodás nélkül belépett a könyvtárszobába. Az óramutató talán épp a Feketelunír órájában járt, vagy lehet, nem is az ismert időt mérte, egy kézzelfogható valóságban. Ám a lány csak az asztalon heverő könyvet nézte, a megsárgult, poros lapokat.
~ Tíz… ~ hallatszott odakintről, bár az is lehet, hogy Abra fejében visszhangzott csak az ismerős hang ~ -…kilenc…
A lány a könyv fölé hajolt, s belepillantott a gyöngybetűkkel írt sorokba.

Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, - soha már!
*

- Az a vers… - meredt döbbenten arra az imádságos könyvre, melynek nyomán annak idején elindultak. Remegő kézzel nyúlt a megsárgult oldalakhoz, majd lapozott. Soha már… lapozott …soha már… lapozott… soha már… sohamár…
- Három. Kettő. Egy.
Abra megragadta a könyvet, s kettétépve a gerinc mentén elkeseredetten hajította a sötétségbe, saját hangja felé.

Még ha a halál mezsgyéjén járok is,
nem félek a gonosztól, mert te velem vagy…


Amikor újra magához tért, az ispotály fehérre meszelt falait látta. Dolgos kezek cseréltek homlokán borogatást, s egy kedves, idős hölgy mosolygott rá, akit egyáltalán nem is ismert. Lábadozását is ott töltötte, abban a nevesincs, hegyvidéki városkában, melynek közelében megtalálták. Azt mondják csak úgy magánkívül kóválygott, még azt se tudta megmondani, kicsoda, vagy hogy mit keres errefelé. Mégis segítettek neki, még úgy is, hogy nem várhattak/vártak viszonzást. Mert néhol vannak ilyen emberek is.


*Edgar Allan Poe: A Holló
"Mert jobb a sötétben úrnak lenni, mint hamis alázat köntösét viselni a fényben..." Kísértések
Avatar
Mynea
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 65
Csatlakozott: 2010.10.27. 16:55
ZK Karakter: Abra de la Torre - Manifesztáció


Re: Abra de la Torre (Mynea)

HozzászólásSzerző: Ahme Ramun » 2010.11.14. 11:32

Szia!

Van egy olyan érzésem, hogy inkább, majd te mesélsz nekem, mint én neked :)

Na akkor lássuk:
Előtörténet:
- Egyszerűen fantasztikus, tetszik nagyon. Viszont sajnos nem igazán értem. elindultak, néhány kalandozó társsal, akik közük az egyikük még az első nap meghalt, aztán ahogy telt az idő egyre kevesebben voltak, míg végül csak a kis boszorkány maradt. A végén pedig kiderül, h ő volt a rém? Nem tudom légyszíves segíts. Semmit nem kell változtatni, csak nehéz felfogású vagyok.

Stat:
- a káosz jellemhez írj még egy társat, ugyanis az egyszerű káosz inkább NJK jellem, mint játékosi.
- Tulajdonságok 135 KAP
- Fp nem 25 hanem 26
- Nem akarlak befolyásolni, de sok harc várható majd, így javaslom a boszorkányok valamilyen fegyver (talán számszeríj? :shock: ) felvételét, amit az előtörténetben említs meg, pár mondatban.
- az ősi nyelv képzettség 2 kp, mivel csak 2. fokú oktatói bónuszt kap a karakter. És a fajból adódó különleges képességek, mely által 4. fokú oktatói bónuszt kap, csak a szociális képzettségekre vonatkozik.
- így -1 kp val többet költöttél a lehetségesnél. Kérlek javítsd!
-Illetve kérnék még egy felszerelés listát amit gazdálkodj ki a pénzedből. És a Manifesztáció, kockadobós topicjában 5K6-tal + 12 arany dobd ki, a vagyonod.
-valamint a pszi sem stimmel. Ugyanis nem írtad hányadik fokon vette fel a 4. fokot, ( ja és azt sem hányadik szintű használó) és ha már az elsőn akkor Pszi pont = Intelligencia (ami 17) na meg a szintenkénti + 2 azaz 6 így 17 +6 = 23 ???
- ugyanígy az Mentál és Asztrális ellenállás sem jön ki.
23 pszi pontod van, és vonsz a tested köré pajzsot, ami 10 pszi pontba kerül (23-10= 13), és a maradékot lehet belefektetni, tehát az Asztrál 13 (a maradék pszi pont)+14 (asztrál) = 27-es AME ellenállással rendelkezik a karaktered. A mentál ugyan ez, csak akaraterő 15 így 28-cas lesz az ME elenállásod.

EDIT: Nem kell kp-t sem számolni, 36 -ot vettél KAP-ból és intelligencia 17 ami összesen 53 elkölthető kp-d lesz / volt.
Avatar
Ahme Ramun
Helyszínmoderátor
Helyszínmoderátor
 
Hozzászólás: 40
Csatlakozott: 2010.10.16. 15:56


Re: Abra de la Torre (Mynea)

HozzászólásSzerző: Mynea » 2010.11.14. 22:39

Hát azt hiszem megint túldramatizáltam a helyzetet. ^^ Bocsi a káoszért. :P

Na a történet alapját a Changeling - The Dreaming szolgáltatta (WoD-os RPG, talán ezért nem lett olyan érthető), vagyis az "elcserélt gyermekek" legnagyobb ellensége, a banalitás . Az egész probléma hátterében az a bizonyos könyvecske állt, mely alapján úgy vélték a csapat tagjai,hogy eljuthatnak Morgena egyik szent helyére, ahová a vallás főpapjait temették Kyria virágzása idején. De sajnos a könyvnek volt még egy tulajdonsága, mellyel igyekezett megvédeni valós tartalmát, s Morgena kegyeltjeinek földi maradványait. Nem minden varázstárgy pozitív ugye... És hiába voltak a csapat tagjai mind Morgena követői, a könyv nem tett különbséget. Lassan beférkőzött az emberek álmaiba, megmételyezte lelküket, elültette bennük a félelem csíráit, miközben mágiáját a szerencsétlenek álmaival táplálta (a kavargó sötétség ennek következménye). És mivel Morgena a lelkek legnagyobb ismerője, mindenkit azzal állított szembe, amitől a legjobban félt (Abrát a magánnyal). Az emberek szép sorjában vagy feladták - ergo elnyelték saját álmaik és innentől sose ébredtek fel - vagy egy idő után egyszerűen megőrültek. Ezért volt, hogy az álom és a valóság határai lassan kezdtek összemosódni, vagyis a lány egy idő után már nem tudta a kettőt megkülönböztetni. A végén akivel szemben állt - a sötétség és hang - saját banalitása volt, mely valljuk be, egy Morgena hívő számára felér ezernyi mantikorral. Csak azért élte túl, mert még időben rájött, hogy a könyvecske tehet mindenről, és kettétépve azt lerázta magáról a bűbájt. (A könyvet védő mágia csak az idő vasfoga ellen volt jó, drasztikusabb behatások ellen nem.) Ennyi. Sajnos nem Abra volt a főellenség, ezt a címet meghagynám a Nagy Cthulhu-nak. :P

Viszont amiért lehet, hogy morcos leszel (más nézőpont). Nem szeretnék fegyverhasználatot felvenni. Számszeríjász boszorkányról még sose hallottam (ezt megmagyarázni, nézve az eddigi előtörténetemet elég nyakatekert/erőltetett lenne), nagyjából annyit tesz, mint barbár kezébe lantot adni. Meg persze kissé pazarlásnak érezném a rááldozott Kp-t, tekintve a szenzációs harcértékeimet. Ha esetleg szemtől-szembe harcra kerülne sor - ami egy boszorkány esetében már régen rossz - lesz rá megfelelő varázslatom, ha mégse, nem téged foglak hibáztatni saját gyengeségeimért. :)
Más. Nem tudom, figyelembe vetted-e az 5k6+12 aranynál a 3 KAP-os vagyon hátteremet (más is hasonló összeget kapott, a háttér felvétele nélkül). Ennek van valami kifejezett oka - háziszabály vagy valami -, vagy csak véletlen? Mert ha ez nem számít, nem ért volna annyit, hogy ezért szintenként 3-mal kevesebb elosztható KAP-om legyen. :(

A káosz jellem pedig jól játszható, ha az embernek nincsenek erkölcsi gátjai, nem követ elavult dogmákat, hanem a saját szabályai szerint él. (A kyrek sem éppen az emberségességükről híresek... :/ ) Meg szerintem kár egy karaktert belekényszeríteni vagy kategorizálni egy duplajellembe, ha egyszerűen nem illik hozzá. Ez ha játszottál D&D-t vagyx AD&D-t, akkor a Kaotikus Semleges jellem lenne. Toroninak amúgy se osztanék életet a jellemébe, halált pedig... hát az már a csapat rovására menne.

Stat-okat illetően:

FP:26 jogos, az akaraterő növekedésével ez is megnőtt, ez az én figyelmetlenségem. :(

KP-k terén szintén lefelejtettem az intelligencia növekedést.

Ősi nyelv 2KP: Szomorú, hogy egy Kyr istent szolgáló boszorkányszektánál csak 2. fokú oktatók vannak nyelvészetből, míg a "mezei" bosziknál 4. fokúak tanítják amihez nincs is közük. :(
De technikailag jogos. 1 pontot viszont kaptam Intellectből így marad. :D


Pszi:
1. szinten vettem fel 4. fokúra.
De kétség kívül elszámoltam, mert 3. szinten 17+2+2+2, azaz 23 pontom van. (Hát kész, már nagyon kómás lehettem XD )

Így az
AME 14+13 = 27
MME 15+13 = 28

Ezeket javítottam is. A szintek szerinti részletezést holnap bepostolom. Most sajnos a szüleimnél vagyok, a jegyzeteim pedig az otthoni gépemen mosolyognak. :(

Amúgy meg amit írtam nincs kőbe vésve, logikus érvekkel meggyőzhető vagyok. ^^
"Mert jobb a sötétben úrnak lenni, mint hamis alázat köntösét viselni a fényben..." Kísértések
Avatar
Mynea
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 65
Csatlakozott: 2010.10.27. 16:55
ZK Karakter: Abra de la Torre - Manifesztáció


Re: Abra de la Torre (Mynea)

HozzászólásSzerző: Ahme Ramun » 2010.11.15. 18:47

Szia!

Így már én is jobban meggyőzhető vagyok, ha nem azonnal rontanak nekem, hogy hogy képzelem én ezt... :)

Jellem: maradhat. Bár még mindig az a véleményem, h kellene más is, mert akkor lenne a karaktere igazán illő, ha tényleg folyton káosz venné körül. DE! mivel játéktechnikailag nálam nem szokott kiütközni, így maradhat. 8)

Történet: Semmi baj, tényleg nagyon tetszik. Sőt mikor olvastam úgy éreztem, h valamelyik Wayne Chapman könyvet olvasom, (na nem mintha annyit olvastam volna) mert ő szokta leírni ilyen bonyolultan a dolgokat (számomra bonyolultan) :D De a magyarázatoddal tökéletesen jó.

Fegyver használat: Nem nem leszek morcos. :mrgreen: Egyébként csak megemlítettem, h ajánlatos lenne, illetve az ÚTK -ban számszeríjat adnak a bemutató boszinak. Itt szeretném megemlíteni még, h amit mondok egyáltalán NEM KÖTELEZŐ! csak szerintem ajánlatos. De ha nem csinálod, csináljátok, személy szerint soha nem szoktam KM-ként istent játszani. Ugyanúgy próbálom a karaktereiteket megmenteni, és jó játékot nyújtani mint azelőtt, csak nehezebb dolgotok lesz. És akkor be is fejezném ezzel a hegyibeszédem. :angel:

harcérték vs rááldozott kp: nem a harcérték számít. Mondjuk például akkor felveszed 2. fokra a tőr használatot, amit azt hiszem ingyen megkap a kari, aztán az orvtámadás képzettséget 3. fokra, s végül nem is kell hogy nagy legyen a TÉ- je csak sikeres találat kell. Na de igazad van, akkor ezt a témát is túlbeszéltük. :uzi:

pénz: pff, :fejveros: :oops: bocs, elfelejtettem. Nos akkor nem is kell dobnod. Hogy kezdenél a játékban?
1. otthonról indultál, és most éppen egy Ibarai kereskedő vendégszeretetét élvezed (ami esetben szerintem elég ha mondjuk 50 aranyat tartasz magadnál, mert ugye a kereskedő kezes-lábas, minden csak 1 szavadba kerül)
2. Vettél egy saját birtokot, kb 120 aranyért. (igazából úgy számolom/gondolom h a 3.TSZ elérése kb 2 év volt, ami a könyv szerint a vagyon háttered miatt minimum 100 aranyat jelent, 220-al indulsz így ez esetben kb 200 aranyad lenne, mondjuk az egyik bankházban, v akárhol.
3. Valahol a sivatagban, Morgena egy titkos szektájában (rajtad múlik, h itt a kb 350 aranyaddal mit kezdesz.
4. Saját ötleted, ami esetben szintén 350 arannyal indulsz.

Ezekben az esetekben kérnék, megjegyzést a birtokról, mennyi szolga, mennyi pénz, + ismerősök, sejkek, emírek, bármilyen befolyásos személy ismerete, akármi, amire ha később hivatkozol, ne mondhassam h nincs.

Pszi-s dolgot légyszíves jegyezd fel a karakter lapra.

Sajnos a szüleidnél? :shock: Én örülnék ha velük lehetnék, na de mindegy. Oké rendben. Ráérsz, mert még nem tudom mikor kezdünk. Előreláthatólag hétvége, v jövőhét szerda... kb.

Kőbe vésés: Tudom. Csak szeretem előre letisztázni a dolgokat, h mindenki tudja mihez alkalmazkodjon. És ha felháborodás van, akkor a fejemhez lehessen vágni, mert egyébként nem érzem jogosnak a JK kirohanását. :teccikerteni:

Tehát ha kezdünk, a hírdetmény nevű topikba jelezni fogok, de szerintem észre fogjátok venni. A megbeszélteket kérlek javítsd, aztán majd jelentkezem. Köszönöm :)
Avatar
Ahme Ramun
Helyszínmoderátor
Helyszínmoderátor
 
Hozzászólás: 40
Csatlakozott: 2010.10.16. 15:56


Re: Abra de la Torre (Mynea)

HozzászólásSzerző: Mynea » 2010.11.19. 20:56

Felszerelés

(Az árak 1 db-ra vonatkoznak. Csak azokat a dolgokat írtam össze, amit megtaláltam a könyvben és lényegesnek ítéltem.)

Ingatlan
nemesi udvarház + telek (berendezve) 1db 120a
Állatok
ló, igás 1db 8e
ló, utazó 5db 1a
ló, könnyű harci 2db 3a
ló, póni 1db 8e
kutya, harci 2db 8e
liba 15db 10r
csirke 30db 5r
macska 5db 5r
szamár 1db 7e
tehén 2db 9e
Lószerszámok
gyeplő, kantár, zabla 9db 15r
iga, járom 3db 80r
kötöfék 3db 3r
lópokróc 15db 4r
nyereg, női 3db 5e
nyereg, harci 1db 5e
nyereg, utazó 9db 150r
nyeregtáska 4db 1e
patkó és patkolás (per ló, feltételezem) 9db 1e
szekér szerszám 1db 6e
utazószekér, kétkerekű 1db 5a
Ruházkodás (női ruhákat teljes nemesi ruházatként számoltam ->teljes férfi ruházat értéke*10)
női ruhák (fűző + abroncs + sok alsószoknyás móka) 10 db 4a
női cipők (általában szatén vagy bőr topánkák) 10db 1a
női fehérneműk, míderek, tunikák (mennyiség itt nem mérvadó) 1db 4a
köpeny, selyem 3db 2a
köpeny, prém 1db 5a
kesztyű, nemesi 3 db 3e
csízma, lovagló 2db 3e
ékszerek (mennyiség itt nem mérvadó) 1db 30a
Alkalmazottak (havi fizetés - éves/12 -> 2a6e68r/hó)
Cselédlányok (napszámos bér - 500r) 5fő 42r
Komorna (polgár, kiskereskedő bér - 9a) 1fő 50r 7e
Komornyik (polgár, kiskereskedő bér - 9a) 1fő 50 7e
Lakáj (mesterember bér - 5a5e) 1fő 60r 4e
Inas (napszámos bér - 500r) 1fő 42r
Lovász (paraszt bér - 2a5e) 1fő 8r 2e
Szakácsnő (paraszt bér 2a5e) 1fő 8r 2e
Napszámosnő - Mabel :P 1fő 40r
Esetleges utazó felszerelés (a már fentebb felsoroltakat leszámítva)
4 öltözet ruha
nyeregtáska
tarisznya 1db 40r
gyertya 5db 2r
írótoll 3db 20r
kova és acél 1db 5r
kréta 10db 1r
kulacs 1db 4r
lámpás 1db 10r
olaj (lámpásba) 10db 3r
dohány + papír, jó minőségű, ízesített (cigarettához) (szálanként értendő) 100db 30r
papír, ív 50db 20r
pecsétviasz 2db 10r
takaró 1db 80r
tinta 2db 20r
varrótű/hímzőtű 6 db 3r
vászon 1db 25r
jobb minőségű tartós kaja (napi adag) 2db 2r
neszeszer (csupa női kacat) ^^


A lista összértéke: 252 arany 2 ezüst 43 réz
Fennmaradó összeg: 97 arany 7 ezüst 57 réz (ebből 50 arany egy dzsad bankházban)
"Mert jobb a sötétben úrnak lenni, mint hamis alázat köntösét viselni a fényben..." Kísértések
Avatar
Mynea
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 65
Csatlakozott: 2010.10.27. 16:55
ZK Karakter: Abra de la Torre - Manifesztáció


Vissza: Fórum kezdőlap

Vissza: Karakterek

Ki van itt

Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó