______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap
______________________________________________________
Az út első szakaszán nem nagyon beszélgetett senki, Mehirának sem volt hozzá kedve, habár elég sok mindet láttál, amiről szót válthattatok volna. Láttál több antilopcsordát, kisebbekből állót is és nagyobbakból állót is. Nem jöttek közelebb, de biztos vagy benne, hogy legalább három fajhoz tartoztak. hiénák ugattak mögöttetek, de nem mertek egy ekkora csapathoz közelebb jönni, vadlovak - vagy valami ilyesmi - nyomát láttátok út közben, legalábbis az előtted haladó két hadzsi közül az egyik valami ilyesmit említehetett, és vadon élő tevékkel és juhokkal is találkoztatok. Madarak közül leginkább ragadozók és dögevők tűntek fel, egy keselyű hozzátok is csatlakozott, fáról fára, bokorra, sziklára vagy csak a fűbe le száll veletek. A hadzsik, ahogy észrevették, mutogattak rá, nevetve ismerősként üdvözölték is:
- Alalaba!
Ez mindenkit egy kicsit jobb kedvre derített, Mehira elkezdett mutogatni neked ezt-azt, ami épp adódott. Hogy a bokrok közül, ami végigkísér benneteket, melyiket szeretik a tevék és a szamarak, és melyiket ne adj nekik, mert meg is dögölhetnek tőle. Hogy erre járt leopárd, ott a nyoma, ott húzta az antilopot, ott a vér csíkja a fűben és még a fán is látszik a nyoma, habár a maradék leeshetett és a hiénák és a keselyűk fel is falták mind egy szálig. Hol lehet távol, egészen a láthatár szélén igazi erdőket látni és hol van csak déibáb. Gyorsan felmelegedett a puszta.
Ahogy előrébb jött Mehira az induláskori helyére, a másik idegen, aki késve érkezett, marad a helyén, nem jön vele. Pihenőkor szólnak mindenkinek a hadzsik, hogy most itassatok, mert legközelebb csak este fogtok tudni. Egy nagy szikla árnyékában álltok meg, van egy forrás, ahol lehet inni is és valamivel lejjebb egy öblözetben itatni is, a fű is bővebben terem, mint följebb, így a lovak könnyebben legelnek. Viszont a forrás nem eléggé bővizű, a puszta pár száz méter után gyorsan el is nyeli azt a kis vizet, amit a forrás kibocsát. A másik idegennek pihenőkor nem tűnsz fel, de bizos vagy benne, hogy ez nem marad így sokáig, eléggé nehezen találja a helyét. Elég sok csomaggal érkezett és három lovat is hozott, egyen utazik, kettő pedig alaposan megpakolt teherhordó ló. A mozdulatait néha kinevetik a hadzsik, de néha elismerésre méltó az ügyessége, különösen ha a lovával, a fegyverével vagy a hatalmas tollas kalapjával foglalkozik.
Az út második szakasza már hosszabb, de részben hasonlóan telik: Mehira mesél, amikor épp érdekes dolgokat láttok, illetve nagyokat hallgattok. Az eltérés inkább onnan ered, hogy ezúttal több falvat is láttok a karavánútról: vályog- vagy sárból épült házak, a tetejük lapos a számuk pedig olyan féltucattól két tucatig terjed. Eleinte megpróbálod megjegyezni, miféle népek lakják őket - ahol a nevük inkább valamiféle családnév lehet -, de annyira egyformák, hogy kezdenek összemosódni. Egyszer, amikor egy akácián egy leopárd hűsölt a melegben, már Mehira is kérdez: mesélj neki a felétek élő fákról. Fát itt általában csak egyet-kettőt látsz egyszerre, elég sok el is van száradva közülük, az erdő fogalma pedig a mintegy bő tucatnyi fát jelenti.
A második pihenő egy városban ér benneteket. Attól város, hogy legalább ötven ház van benne, van piaca és körül van kerítve valami sárral tapasztott vesszőfonattal, néhol vályogtégla pótlással. Már vártak benneteket, Alalaba jelezte nekik az érkezéseteket. Mielőtt innen is tovább indultatok volna, Mehira mondja neked, hogy az utatok vége előtt néhány hadzsiját előre küldi, hogy ejtsenek el valamit vacsorára és gyűjtsenek tüzelőt.
- Ha van kedved, garib Hakim a vadászathoz, állj a sor elején a hadzsijaim közé.