El Hamed

[Haome no Munemoto]

Essilor en Pyron

"-Amit az el Saifokról mondtál, megnyugtatott. Sajnos hajlamos vagyok hitelt adni mindenféle szóbeszédnek - talán fiatal koromnak tudható be ez, s idővel megszabadulhatok tőle...

<Az öreg pap feláll - eszerint vége a meghallgatásnak!.. Ideje feltenni még pár kérdést; hátha futja még a türelméből választ adni rájuk!>

"-Ami azt illeti, apródként, fegyvernökként, aztán meg ifjú lovagként végigküzdöttem a Dúlást..." - már maga a szó is emléközönt indít el; kell pár pillanat, hogy gátat emeljek, és újra a jelenre fókuszáljak - ... És mit mondtam: bármit, amit adni tudsz és akarsz, azt jó szívvel és köszönettel fogadom. De mondd meg kérlek: kihez forduljak pontosan ajánlásért a főtéren? Csak azért kérdezem, mert jártam már arrafelé, és zavarba ejtően sok arrafelé a templom; Dreinának szentelt épület például kettő is van, ha jól emlékszem..."

Akár válaszol, akár nem, nekem van még egy kérésem:
"-Atyám! Equessel óta nem volt módom Darton szentélyében imádkozni Hozzá! Kérlek engedd meg, hogy indulás előtt itt megtehessem! Ki tudja, lesz e rá alkalmam ezután..."

Ha megkapom rá az engedélyét, akkor az oltár elé járulok, ahol rendünk szokása szerint féltérdre ereszkedve, lehajtott fejjel várok egy darabig, míg úgy nem érzem, hogy lelkem az Anyag világától elszakadva felfelé száll; akkor magamban fohászkodom Hozzá.
Az ima szokásos bevezető része után rátérek a "lényegre":
<...Uram! Te, aki jól ismered a lelkünk titkait, és a Kárpiton túl várod, hogy Ítélőszéked előtt adjunk számot cselekedeteinkről! Te tudod, hogy mit miért teszek - hát kérlek hallgasd meg szavam! Nem ismerem jól e ház népét, de kérlek Uram, részeltesd továbbra is kegyedben őket! Add, hogy híveid elméjét isteni bölcsességed fénye töltse ki és felismerjék, hogy emberek követése helyett a Te akaratod követése a feladatuk! Add hogy kicsinyes torzsalkodás helyett egységben dolgozhassunk akaratod beteljesítésén!>

Végezetül pedig a hívek adományainak szánt perselybe (vagy ha valamilyen oknál fogva ilyet nem találnék, akkor az oltárra, vagy valamilyen jól látható helyre két aranytallért helyezek, adományul.

<Sajnos, nem gondoltam komolyan arra, hogy ma bejutok ide - ha így lett volna, akkor hozok valamilyen áldozati ajándékot is... De sebaj: ma este a házi oltár előtt bepótolom!...>

Akárhogy is, végül búcsút veszek Mezira Darton-szentélyétől.
Az épületet elhagyva gyors léptekkel közelítek a lovamhoz; a fegyveröv felkerül a derekamra, aztán én a nyeregbe.
Ha látom, intek a pap felé - aztán irány a város főtere.
<... Meglehet, hogy ha másnak mesélném, végül azt mondaná: hiába jöttél ide!.. De azt hiszem, talán mégsem hiába. Ha Darton megtart, ha az Ibarában végeztünk, meg kell látogatnom Qesselroth szentélyét is. Vajon az öreg apát életben van még?..>

[Shackallor]

JK: Abra de la Torre (kyr boszorkány)
Esemény: I.fejezet - bemesélés
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, A rezidencián
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak

//Hát akkor üdvözlet.
Ha nem bánod, átveszem Torre kisasszony sorsfonalának gombolyítását.
Előre csak annyit bocsátanék, hogy megtiszteltetésnek tartom a lehetőséget, és próbálok felnőni a feladathoz...

Más - a Toroni Pokol használatát engedélyezem számodra.

Megint más: a személyzet tagjainak névsorát nem leltem sehol - kérlek, írd meg merre találom.
Ha pedig nincs ilyen, akkor kreálni kellene...//

A szolgálóleány, hallván elbocsátással felérő utasításod, láthatóan megkönnyebbül - hiába: ő nem képes elrejteni az érzéseit...
"-Minden az óhajod szerint lesz, Úrnő!.." - csinos kis pukedlit mutat be, majd lehajtott fejjel az ajtóig hátrál, melyet alig halhatóan húz be maga mögött.
Az idomítás csodája.

Egyedül maradva felteszed a pontot megjelenésed i-jére - így már készen állsz arra, hogy megszerezd ettől a dzsad kurafitól azt, amit akarsz.
Mert így vagy úgy, de megszerzed - efelől nincs kétséged...

Három halk koppantás az ajtón, majd egy fojtott, diszkrécióhoz szokott férfihang - persze, hogy a lakáj az.
"-Asszonyom - utólagos engedelmeddel előkészültünk a mai estére. Ha időd engedi, kérlek jöjj, és vess rá egy pillantást magad is, hogy amit kell, még elrendezhessük."

//EDIT: pontatlanul olvastam el az előzményeket! - ebből adódoan elsőre félreértettem a találka helyszínére tett utalásokat - korrigálva//

[A Rászil]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap reggel
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________

Derbatrim atya várt egy kicsit a felállással, így ekkor kérdeztél rá a főtéren tapasztalt sokféleségre.
- Nem véletlen van kettő. Arrafelé is jártak azok az új idők.
A második mondatára keményebbek lettek a vonásai. Ez után feláll, majd megkérdezed az imát, amire röviden, gyoorsan bólint és egy oldalajtón keresztül távozik.

Az imád végeztével megtetted az adományod, majd elhagytad a templomot. Az épület előtt senki sincs. Amikor kiérsz az árnyékból a napsütésre, előbb a fényének erőssége az, amivel szembesülsz, majd a melege is. A benti hűvös után most még jól esik, no de mi lesz pár óra múlva? Felpattansz Doval hátára és visszaindulsz a városba.

A főtéren megállsz, szétnézel. A vásár mostanság érhette el a legnagyobb forgalmát, nyilván tartani fog még így egy darabig, aztán délre más helyeken már pakolni szoktak, itt meg ezekre még hőség is lesz. Látsz három katonát, minden bizonnyal a városi őrség tagjai lehetnek. Sok dolguk nem akadhatott, egy hordón kockáznak. Patrel nincs köztük. Elindulsz Dreina két rendháza felé, kikerülve a vásározókat. Az egyik némileg hajaz a katedrálisra, közel is van hozzá. Egyszerűbb ugyan, de a díszítések hasonlósága elégé szembeötlő, különösen hogy ezen is eléggé hasonló márvány van, aminek nagy részét a kapu körül építették be. Hogy ugyan az a márvány-e, mint ami a katedrálist díszíti, azt nem tudnád megmondani, eddig nem a kövek foglalkoztattak. A másik dolog, amiben rendkívül hasonlít a katedrálisra, hogy felsoroolja az Aranyúrnő összes szimbólumát a kapuja fölött, akárcsak a katedrális. Ezzel szemben a másik rendkívül egyszerűen rakott falakkal övezett épület, ami önállóan áll, nem kapcsolódik más házakhoz vagy háztömbhöz. Az egyetlen díszítés rajta a kapu fölött az Aranyúrnő ezüsttenyere, de nem jogar, hanem kard van mellette. Ránézésre elég masszív épületnek tűnik, talán még erősebb is, mint a másik. Mind a két rendháznak elég masszív ajtaja van, amin van egy nehéz vas kör a kopogtatáshoz, fölötte pedig egy kis ablak elhúzható zárral, hogy bentről könnyen megvizsgálhassák a belépőni szándékozó fizimiskáját.

[Haome no Munemoto]

Essilor en Pyron

A főtérre érve, mialatt szemrevételezem a Dreinának szentelt épületeket, próbálom eszembe idézni, hogy mit tudok az Aranyúrnő papságát feszítő belső ellentétekről.
<...Azt hiszem, hogy többek közt ez is a Dúlás miatt van... Az előrelátás hiánya és az elégtelen fellépés, a kezdeményezés átengedése, meg ilyenek... Az emberek jó része azt hiszi, hogy végül megnyertük azt a háborút, pedig vesztettünk. Volt, aki az életét, volt aki a hitét, volt, aki a barátait - ha végül valaki vállalkozna rá, hát szerintem nincs annyi papír az ég alatt, amire ráférne, hogy végül mennyien mekkora árat fizettünk a vezetőink elvakultságáért?.. Nem csoda, hogy sokaknak elege van a Papi Székből?.. Az ostobák most is a Ternan helyén emelt új városukkal vannak elfoglalva, és fogalmuk sincs, hogy mi zajlik körülöttük. Valószínűleg azt sem vennék észre, h az orruk alá székelnék...>

Mikor eljut a tudatomig, hogy elkalandoztam kissé, próbálom megzabolázni gondolataim száguldó paripáit, és a lényegre fókuszálni.
Az egyedül álló, puritán, erődnek is beillő épület, mely homlokzatán csak kardot visel, felkelti érdeklődésem (valószínűleg ez volt az, amit kora reggel csak messziről láttam...)
<Alighanem ez lesz a Dreina hívek viadomoi szárnyának helyi erőssége... Valószínűleg rájuk gondolt a vén Derbatrim. Az értékrendjük ugyanaz, mint az Aranyúrnő ortodox híveinek, eltekintve a pyar érdekek agresszívabb védelméről és a fegyveres fellépés szükségességéről vallott nézeteiktől. Most majd az is kiderül, hogy fogadnak egy régi fegyvertársat...>

Nincs más hátra - be kell zörgetnem, ha azt akarom, hogy tudomást vegyenek rólam.
Úgyhogy szép lassan megközelítem a gyalogoskaput, miközben kerülöm a félreérthető mozdulatokat - nincs kétségem afelől, hogy van őrség, és hogy figyelemmel kísérik minden mozdulatomat.
Mikor a közelébe érek - feltéve, hogy addig sem mozdul semmi - akkor lovamat odahagyva lassan odasétálok, és a vaskarika segítségével egyszerűen bezörgetek.
<Olyan vagyok, mint valami vándor ószeres - csak járkálok itt szentélyről templomra...>

S remélhetőleg előbb-utóbb előkerül valaki - ha nem, készséggel addig zörgetek (s ha kell, kiáltozok is!..) míg tudomást nem vesznek jelenlétemről.
S mert hiszem, hogy egy ajtónállónak nem kell túl sokat elárulnom jöttöm okáról, ha végül kérdi valaki, csak ennyit mondok:
"-Üdvözöllek! A nevem Essilor en Pyron; nemesember, Darton híve és a Dúlás veteránja vagyok. Bizalmas természetű ügyben szeretném e ház segítségét kérni! Kérlek, jelentsd elöljáródnak jöttömet!"

[A Rászil]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap délelőtt
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________

Zörgetésed után nyílik az ablak, amin egy csatlós néz ki. Bemutatkozol, bólint, csukja a zárat és elmegy. Némi várakozás, visszajön, majd kapuzörgés, és kinyílik neked az egész kapuszárny, aminek egyébként a gyalogkapu is része. Egy rövid boltíves folyosóban találod magad, ahol a folyosó másik oldalát egy vasrács zárhatja le, de most fel van húzva. A boltívben nyílások - lőrések - vannak, a rács másik oldalán pedig egy hosszú és keskeny udvar. A két csatlós bezárja a kaput, az előbbi bevezet az udvarra és megkér, hogy itt várakozz majd visszatér a társához. Látszik, hogy részben azért keskeny az udvar, mert a rendház belső terét egy fallal kettéosztották, amin egy kapu van és innen nézve jobban meg is van erősítve, mint amin bejöttél, hiszen például torony is van fölötte. Részben pedig azért, mert itt vannak a gazdasági épületek és a személyzet egy részéneka szállása. Egy lovászfiú elkéri a lovad gyeplőjét, és Dovalt az istállóba vezeti. Mozgást vagy katonaságot nem sokat látsz, nyilván nem számítanak ostromra.

Miután gyorsan felmérted a környezeted, látod, egy elég fiatal lovag tart feléd. Végigmér, nem látszik rajta sem öröm, sem elutasítás.
- Chaqun lovag vagyok, az őrség parancsnoka. Milyen ... jellegű segítségről ... lenne szó?

[Mynea]

Miss Torre

A kopogás hallatán egy pillanatra bennem szorul a levegő. Máris ennyi lenne az idő? Mégis, mikor keltem? Hallom a mindig megfontolt és udvarias Morik hangját. Milyen figyelmes.
Az ablakhoz lépek, s résnyire elhúzom a függönyt… na nem mintha ezzel bármivel is előrébb lennék az időt illetően, csak amolyan megszokás. Felesleges.
- Köszönöm, máris megyek. – mondom kicsit hangosabban, hogy odakint is hallják, majd még sietve kis éjjeliszekrényemhez lépek.
Lehajolok, kihúzom a felső fiókot. Pár apró kacat hever az alján, hétköznapi holmik, tűzszerszám, írótoll, pár ív illatosított papíros… félresöpröm őket, s kipattintom alján a vékony falapot. Csupán egy apró fiolára lesz szükségem, amit rögtön övembe is csúsztatok. Ez a kevés, áttetsző folyadék egyszer még az életemet mentheti meg… ha pedig nem lenne elég, feltehetően többel se járnék sikerrel.
Mindent visszarendezek, ahogy volt… na persze, házam népe előtt nyílt titok, a toroniak már gyermekként megtanulják, hogy egyetlen bájos mosoly is a mélybe ránthat. De azért már csak a miheztartás végett is, jobban szeretem, ha a helyiek nem tudnak arról, mi folyik a háttérben.
Kilépek az ajtón, majd követem Morik-ot. Remélem kedves dalnokom elfogadta a felkérést ma estére. Hiába, a lágy vonások és a cifra szó mindig is a gyengéim voltak, nem kevésbé a buja bókok… na de ahogy mondani szokás: „nem engedhetjük meg egymást magunknak, hisz mindketten a vacsoránkért verselünk”. Ki így-ki úgy.
Szemügyre veszem a fogadótermet, szép apránként számba veszem, minden a helyén van-e, legyen tökéletes az összhatás. A függönyöktől az étkészleten át az utolsó párnáig mindent számba veszek, személyesen, hiszen magamnál jobban senkiben se bízhatok. Majd ha mindent rendben találtam, magamhoz intem a lakájt.
- A teát a könyvtárba kérem, és küldesse be Mialee-t is.
Persze tudom, erős túlzás kis olvasószobámat könyvtárnak nevezni, ám mindeddig lelkesen gyűjtögettem Ynev irodalmát, néha több, olykor kevesebb sikerrel. Eddigi szerzeményeimmel sikerült két egész könyves szekrényt megtöltenem… azt hiszem, ezek közt a mostoha ibarai körülmények között ez is igen nagy eredmény. Komornám és társalkodónőm, Mia pedig– lényegében egyetlen kellően értelmes tagja udvartartásomnak – megfelelő társaság lehet egy kellemes kora-délutáni csevejre, másrészt bűntudatom mértéke lényegesen csökkenne a helyi különlegességnek számító mézes sütemény elfogyasztása közben, ha azt az alkatára hasonlóan igényes hölgy társaságában tehetem meg.
- És kérem, szóljon, amint meghozták a lányokat. Magam ellenőrzöm majd, hogy megfelelőek-e.


//Én köszönöm a lehetőséget. A kért listát igyekszem holnapra összeállítani, sajnos hosszabbra sikerült a napom, mint vártam
Az áttetsző folyadék hatalom itala.
//

[Shackallor]

JK: Abra de la Torre
Esemény: I.fejezet - vendégvárás
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, A rezidencián
Idő: Pyarron szerinti 3691 év tele, egy meleg nap délutánján

Az ablakhoz lépve félrehúzod a függönyt, így a sivatagi napfény sugarai akadálytalanul találnak utat a szobádba, és egycsapásra eloszlatják annak kellemes sötétjét.
Moriknak adott válaszodra néma csend a felelet - de jól tudod: a lakáj némán várja, hogy megjelenj, ahogy mindig. S valóban: miután magadhoz veszed azt a bizonyos fiolát, szobád ajtaján kilépve valóban ott álldogál a kissé már idősödő toroni férfi; egyenes tartás, markáns arcél, a legutóbbi toroni mód szerinti, kifogástalan ruházat (bár ez egy kissé talán meleg errefelé...). Mikor meghalja az ajtó nyikordulását, azonnal meghajol, és úgy is marad:
"-Úrnő!.."
Mikor engedélyt adsz neki, felegyenesedik, majd anélkül, hogy rád pillantana, eléd áll, és körbevezet a vendégek fogadására előkészített kicsiny "birodalmadban". S bár minden kifogástalan (valószínűleg Morik mellett Mialee lelkiismeretes munkáját is tükrözi) - azért néhány apró változtatást eszközölsz; csak a miheztartás végett...
Morik csendben figyeli ténykedésed, s a végén kiadott parancsaid is meghajlással és a szokásos, Sedular kasztúaknak fenntartott formulákkal veszi tudomásul.

A könyvtárszoba félhomálya és hűvöse kellemes kontrasztot alkot az odakinti tikkasztó hőséggel. S miközben mint oly sokszor már, most is kedvtelve veszed szemügyre dédelgetett szerzeményeid, rövid kopogást követően nyílik az ajtó - és kedves komornád, egyetlen valamirevaló társaságod és bizalmasod, Mialee jelenik meg.
Bár a hölgy is a Sedular kaszt tagja, neki persze engedélyt adtál a szólásra és a szokásos tiszteletadási formulák könnyítésére. Mint mindig, most is főhajtással üdvözöl, majd ahogy reád tekint, szemében kaján fény, arcán visszafogott öröm jeleit látod.
Kezében pedig egy tálcán szépen megmunkált ezüst kancsót (melyből érdekes, erős illatú gőz száll fel) cipel néhány ezüst csésze az Ibara egyetlen bűnre csábító gyümölcse, a helyiek által bhala'va-nak nevezett sütemény kíséretében.
"-Úrnőm!" - vajon hogyan képes a tálcával egyensúlyozva is megőrizni kecsességét? - "Remélem, örömöd lelted látván előkészületeinket?.. Mivel tudom, hogy mily' fontos ez neked, bátorkodtam magam irányítani az előkészületeket; küldettem már azért a dalnokért is, kinek művészetét oly nagyon kedveled..." - diszkrét mosollyal kíséri mondandóját.

Időközben terhével az asztalhoz ér, és gond nélkül sikerül eléd helyeznie.
A kancsóból az egyik csészéből tölt annak tartalmából - a fekete lé láttán már emlékszel: valamiféle növény terméséből készítik, és a dzsadok szerint frissíti az elmét és a szellemet.
"-Kahve, úrnőm - nem éppen ajzószer, de megteszi..." - teszi végül eléd, majd - "Engedelmeddel!.." - ő is helyet foglal.

[Haome no Munemoto]

Essilor en Pyron

A lovag megjelenése örömmel tölt el - rangbeli beszélgetőtársam akadt, és ha ügyes vagyok, akkor nemigen tagadhatja meg a segítségét.
Illendően meghajolok hát felé, majd feltekintve beszélni kezdek:
"-Essilor en Pyron vagyok, és hidd el jó uram - örülök a találkozásnak..." - s miközben beszélek, lassan felé lépkedek; elvégre mégsem illik fontos dolgokat a kapuban megbeszélni!.. - "De nem is rabolom tovább a drága időd, uram - engedelmeddel a tárgyra térek: jómagam nemesember, Darton híve és a Dúlás veteránja vagyok, s nem mellesleg most épp útban El Hamed városa felé. Equessel városából egyedül keltem útra, azonban rá kellett döbbennem, hogy a sivatagi út egymagamban, tapasztalatlanul könnyedén a vesztemet okozhatja. Szeretnék csatlakozni egy karavánhoz, mely arrafelé tart - és ebben kellene a segítség, uram. Fra Derbatrim - épp az imént jártam nála - ajánlotta, hogy forduljak e ház lakóihoz, elvégre itt még van respektje egy Dúlás-veteránnak..." - várakozással pillantok reá.

<Csak csínján a tényekkel! Ebben a kérdésben úgyse ő dönt... Csak annyit mondj neki, amennyi ahhoz elég, hogy egy elöljáró színe elé engedjenek... Ezt nem hiszem el - egy reggel már másodjára fújom ugyanazt a nótát...>

Remélem, nem tesznek ki rövid úton - ha mégis így lesz, akkor egyenlőre kifogytam az ötletekből, viszont itt lesz az ideje meglátogatni egy dzsad-féle fogadót, vagy ivót, vagy tudomisén hogy hívják...

Remélhetőleg nem a derék lovag dönt majd egy személyben - azonban így szinte biztos, hogy várnom kell, míg valami elöljáró a színe elé enged. Az addig hátralévő időt illedelmesen, jó pyar nevelés szerint próbálom eltölteni - hisz' ide is szívességért, és nem Uram tréfás arcát megmutatni jöttem...

[A Rászil]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap délelőtt
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________

A kapunál azért beljebb kísért az őr, de nem sokkal, nem vagy még az udvar közepén. A belső részre vezető belső kapu viszont a külsőtől alehető legtávolabb helyezték el. Ha esetleg valaki ide betörne, a másik kapuig végig kell mennie ezen az udvaron, nyiéván a falakon az íjászok szeme láttára, míg a második kapuig elér. Nem épp egy Viadomo, de ilyen helyen több, mint megteszi. Bemutatkozol, előadod, mit szeretnél. Látod a fiatal Chaqun lovag igen zavarban van.
- Igen, természetesen, ... nyilván, de ... No, szóval.... - elég tanácstalanul körbenéz, majd a belső kapu felé mutat - Tartson velem, Pyron lovag.
Amíg Chaqun lovag szerencsétlenkedett, addig az istállóból egy rendezett ruházatú, megjelenésű, oldalán kardot hordó középkorúnál idősebb férfi indult el felétek. Chaqun lovag észre sem vette, de a férfit sem ő érdekli, téged méreget. Nem ér oda hozzátok, amíg elindultok a belső rész felé, így utánatok jön, hallani, tartja a lépést. A belső kapun már egyszerűbb az átjutás, ez is hasonló kiépítésű, mint a bejárati, egy kicsit kiugrik a falból, talán valamivel jobban megmunkált és nagyobbnak is tűnik.
Bent más kép fogad. Mindenek előtt egy mandulafa, jobban megépített szállások, biztosan itt van a konyha is és még néhány egyéb fontos épület, gyilokjáró no meg egy vaskos torony, épp csak olyan magas, hogy kintről ne tűnjön fel a mérete. Látszólag nincs kapcsolata a várfal gyilokjárójával. A mögöttetek jövő lovag beért benneteket és Chaqun csak most veszi észre.
- Mmmm... Várjon itt egy keveset, Essilor lovag. - mondja neked, majd bizonytalanul elindul a torony felé. Az udvaron két lovag pihen a mandulafa alatt, kezükben lándzsák és egy-egy pajzs. Jöttötkre felfigyeltek.
Az utánatok jött lovag nem kertel, egyből megszólít:
- A nevem Revan deMerdicus. Ha jól értettem, a Pyron nevet használta, amikor megérkezett. - Bizonytalan vagy benne, de talán mintha esetleg ismerős lenne.

[Haome no Munemoto]

Essilor en Pyron

El Mezira ugyan nem a Pyarroni Államközösség része, ám elég közel esik hozzá, és a pyar vallás, értékrend és kultúra láthatóan a helyiek életének része. A rendház belső elrendezését látva elégedetten csettintek - kedvemre való népek ezek, hisz' ilyen körülmények között sem feledkeznek meg az óvatosságról és a körültekintésről.
A fiatal lovag zavara elégedettséggel tölt el (persze ezt megpróbálom palástolni...) - ha így van, akkor van esélyem, hogy meghallgat valaki a rangbeliek közül. Egy veteránt persze nem tudok majd ilyen könnyen zavarba hozni, de a kezdeti siker mégis lelkesít.

S míg megértő ábrázattal várom, hogy a jó lovag összeszedje magát, nem kerüli el a figyelmem idősebb társa, amint engem méreget.
<Ajaj! Reméelm, nem szúrtam el - pedig olyan jól haladt a dolog!..>
Aztán mikor a férfinak mégsem akaródzik mellénk érnie, megnyugszom kissé.
<Megfigyelő ez, vagy mifene?.. Mindegy, a lényegen nem sokat változtat, hisz' befelé haladok; s ha rendesen viselkedem, nem lesz dolgom vele...>

A belső részen a jó Chaqun végre magamra hagy - nyilván jelenti a felettesének jöttöm és érkezésem célját. Közlésére tehát csak mosolyogva bólintok - tegye, amit tennie kell...
Alkalmasint alaposan felmérem a környezetem - bár nem tervezem az ellenállást akkor sem, ha a dolgok rosszra fordulnának.
Két fegyveres a mandulafánál, egy pedig mögöttem - bár biztosan akad még jó pár, az íjászokról már nem is szólva.
Alapos - és bizony kedvemre való. Látszik, hogy a Dúlás nem csak katasztrófa, de jó lecke is volt a számukra.

Gondolataimból az eddig minket követő lovag szavai zökkentenek ki.
<DeMerdicus, DeMerdicus... olyan ismerős... és ahogy elnézem, a nevem neki is az - tán Akroll fegyvertársa?.. Vagy ellensége tán?.. Egy biztos: hamarost meglátom...>
Az érkező felé fordulok:
"-Engedd meg, hogy bemutatkozzam: a nevem Essilor en Pyron; fogadott fia, tanítványa és egyetlen örököse vagyok Akroll en Pyronnak!" - tisztán és hangosan ejtek ki minden szót, hisz' nincs titkolnivalóm; aztán valamivel halkabbra fogom a mondandóm - "Kérdése arra enged következtetni, hogy nem ismeretlen az Ön számára a Pyron név... S ne vegye sértésnek uram, de meg kell jegyezzem: olyan érzésem van, mintha már láttam volna valahol önt ezelőtt is..."

Kissé bizonytalanul hallgatok el remélve, hogy ő talán majd felidézi, honnan az ismeretségünk; s magamban Dartonhoz fohászkodom, hogy szép emlékeket őrizgessen...

[A Rászil]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap délelőtt
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________

- Az "ifiúr"? - Kérdezi, a második szót erősen megnyomva. Válaszodra kezet nyújt, majd ha azt is elfogadod, egy emberes, de baráti vállveregetést is kapsz.
- No de hogyhogy az örököse? Mi történt Akrollal?
Látható, hogy fogadott apádat és tanítódat veled együtt tud hová tenni, de neked még mindig elég sok a fehér folt, hol is találkozhattál vele. Mondjuk azóta bőven történt veled egy-s-más.

[Haome no Munemoto]

Essilor en Pyron

Kissé ugyan csodálkozva, de korántsem vonakodva fogadom a lovag köszöntését. Erre egyáltalán nem számítottam.
"-Emlékszem, hogy egyszer orkok szorongatta viadomói lovagoknak segítettünk, hogy biztos helyre jussanak... Csak nem téged is, uram?.. De, igen!.." - valami legalábbis kezd már derengeni, bár siheder voltam még, mikor az ominózus eset megesett...

Kezdődő örömöm csak tovább fokozza, mikor Akrollról kérdez:
"-Akroll en Pyron, uram! Hét éve már, hogy e világ térségeit hátrahagyva a Hallgatag Úr trónusa elé tért - azóta a jobbján ülve tölti az idejét eltávozott bajtársaival!.." - örömöm nem megjátszott; valóban hiszem, hogy amit mondok, úgy igaz - s mi lehetne szebb egy dartonita számára, minthogy annyi próba és bizonyságtétel után végül a hite szerinti mennyországba kerül...
"-Sempyer alatt történt - ha láttad volna, uram!.. Seregnyi ork és nomád holtteste borította már körülötte a mezőt, mire azok az átkozottak távolról nyílzáport zúdítottak rá... Magam temettem el, illő módon. Néhány nappal Sempyer vívása előtt végrendelkezett. Engem azzal tisztelt meg, hogy fiává s örökösévé tett..."
Szégyen ide, férfias virtus oda, itt bizony elérzékenyülök a feltörő emlékek hatására...

[Mynea]

Miss Torre

Mikor végre Morik beteszi maga mögött az ajtót, mély sóhaj hagyja el ajkaim. Hiába csak egy szolga, mégis néha annyira feszélyez, mintha csak az apám lenne... vagyis, ilyennek kéne lennie az apámnak. Talán. Persze ennek ellenére modorossága nagyon is a kedvemre való, szükség van a következetességre, hogy rendet tartson a házban. Mia-val persze más a helyzet, egyszerre volt a nevelőnőm, legjobb barátnőm, bizalmasom és lelki támaszom. Előtte nincsenek titkaim, nem kell megjátszanom magam, hiszen az életem része apró gyermekkorom óta, ismeri minden titkomat. Így mikor belép a szobába és tekintetünk találkozik, őszinte öröm és megkönnyebbülés csillan szememben.
- Sejthettem volna, hogy a te kezed van a dologban. - csúsztatom vissza a kezemben tartott imádságos könyvet a polcra, melyet előző este felejtettem a kereveten - Természetesen minden tökéletesen sikerült, persze hibázni csak a halandók szoktak. És mi, hekkák, hogy engedhetnénk meg efféle gyarlóságot magunknak, nemde?
Bágyadt mosollyal ajkamon ülök a díszesen faragott ébenfa asztalka mellé, s intek Mia-nak is, hogy foglaljon helyet. A formaságokat hagyjuk a nyilvánosságnak, talán anyám rossz vérének hála, de a fontosnak vélt ügyekben sosem volt kenyerem a kertelés.
- Biztosan érdekel, mire ez a nagy felhajtás. - dőlök hátra, míg komornám kitölti a gőzölgő italt - Nem tagadom, önző szándék vezérel, bár bizonyos vagyok benne, ha elérem célomat, jobban szolgálhatjuk majd Úrnőnket annak a pár hasznos holminak a segítségével, mikre annyira áhítozom.
Tartok némi hatásszünetet, miközben akkurátusan kanalazom a mézet italomba, vigyázva nehogy egy csöpp is kárba vesszen. Tudom, hogy "nővérkémet" szétfeszíti a kíváncsiság, de húzom még egy kicsit az időt, egy kis izgalom senkinek se árt.
- Távol vagyunk otthonunktól, s ennek nem túl áldásos hatása, hogy nem remélhetünk a Rendtől segítséget. Kénytelenek leszünk hát magunkról gondoskodni... és itt jön képbe ez a Garim. Ha emlékszel az öreg Luthor Maximra, atyám varázslójára, tudhatod miért is lesz igazán hasznos nekünk. - előrébb hajolok, egyrészt ezzel is érzékeltetve mondandóm fontosságát, másrészt hogy bizalmas szavaim ne kerüljenek e falakon kívülre - Szükségem lenne pár mágikus holmira, márpedig ő nagy gyűjtő hírében áll. Nem tudom, hogy ő is képes-e ezek létrehozására, vagy csak túl sok a felesleges pénze... számunkra mindkét esetben hasznos. "Meg kell győznünk" őt arról, hogy érdemes megszolgálni a barátságunkat. Felteszem érted, mire gondolok...

[Shackallor]

JK: Abra de la Torre
Esemény: I.fejezet - vendégvárás
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, A rezidencián
Idő: Pyarron szerinti 3691 év tele, egy meleg nap délutánján

Bókod hallatán a társalkodónőd mosolya még szélesebbre húzódik.
Mikor azonban a találkozó célját kezded el fejtegetni, már nyoma sincs arcán örömnek - helyét a figyelem foglalja el. Mondandód hallatán aztán egyre nagyobb izgalom vesz rajta erőt - ez nem utolsó sorban a mesteri tálalásnak is köszönhető...
Mikor befejezed, ő ismét igyekszik visszanyerni nyugalmát - s hogy izgalmát leplezze, tölt magának az erős, aromás illatú dzsad italból.

"-Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy mennyire örülök, hogy végre történik valami!.." - kezd bele aztán; látszik rajta, hogy az elmúlt idők tétlenkedése után ég a vágytól, hogy ismét szavakkal, férfitestekkel és érzésekkel játszadozzon (és valljuk meg: minden játékszerét mesterien kezeli...) - "Úgy hiszem, hogy e ház nagybecsű úrnőjének nem lenne illendő vendégeinket illetlen dolgokkal szórakoztatni..." - mosoly húzódik a szájára - "Ez azonban a hűséges társalkodónőre már nem áll... S e hűséges és hozzáértő társalkodónő esetleg asszonyi bájait latba vetve közel engedhetné magához az egyik vendéget... Persze nem Garimot... Nem, neki a tiltott gyümölcsöt kell kívánnia, mindennél jobban vágynia... De Garim egyik bizalmasa talán vonzónak találna egy érett, külországi asszonyt..." - mosolya itt már kaján vigyorrá szélesedik.
"-A hűséges és önfeláldozó társalkodónő csupán azt sajnálja, hogy Garim e bizalmasa valószínűleg túl könnyen fogja adni magát, de sebaj - ez is több a semminél."

Mivel gyakorlatilag minden készen áll Garim és kísérete fogadására, a délutánból hátralévő két órát azzal töltheted, amivel csak tetszik. Mia természetesen mindenben a rendelkezésedre áll; csupán akkor kér majd elnézést, amikor Morrik jelenti, hogy a "bájos ifjú hölgyek és a dalnok uraság" megérkeztek; ekkor, mint mondja, megy és megteszi az utolsó előkészületeket.

Végül, mikor a nap már alacsonyan áll, és a hőség kezd alábbhagyni, Morrik újból "meglátogat"; s bár a modora és gesztusai most is kifogástalanok, ismered már annyira, hogy rögtön lásd: valami fontos történt.
"-Úrnőm! Bizonyos Garim úr és két kísérője érkezett a házba - Mialee kisasszony azt javasolta, hogy kísérjem őket az előkészített nagyterembe; most ott várnak reád."

[A Rászil]

_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap délelőtt
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________

Ahogy idézed fel az eseményeket, úgy bólogat deMerdicus lovag is. Bizony, akkor találkozhattál vele. Ki is egészít:
- Bizony, én is ott voltam. 3681, pont az Aranyúrnő havának a közepe. Épp ereszkedtünk volna lefelé a hegyekből felderíteni, merre is járhat az ellenség, amikor rajtunk ütöttek. Hogy hogy kerültek oda, nem tudom, de bizton mondhatom, csapda lehetett. Mind egy szálig lekaszaboltak volna bennünket, ha az Aranyúrnő, vagy a Hallgatag Úr oda nem vezet benneteket. Esetleg a Sólyomasszony, én már nem is tudom. Így a prédából újból ragadozó, a csapdaállítóból pedig csapdába eső lett, de így is kemény harc volt, viszont mindet levágtuk, nem volt hová menekülniük azon a keskeny úton.

Az Akrollal történtek számára kevesebb örömet okoznak, látod rajta, megrendült a hír halatán. Elérzékenyülésedet lehet, félre is értette, újból a válladra teszi a kezét. Így álltok egy darabig, amikoris egy, a lovagok felől érkező kiáltás zökkent ki benneteket. Feléjük fordultok és látjátok, két lándzsa repül felétek. Revan hátralép, gyorsan előrántja a kardját, de nem tudnád megmondani, tudott-e vele védekezni, vagy csak ügyesen félremozdult a repülő fegyver elől, mindenesetre nem érte el. Neked is sikerült kitérned, majd a lovagokra néztek, várva a következő lándzsát, de helyette nagy kacagást kaptok.
- Ez most nektek tényleg vicces volt? - Fordul feléjük Revan visszafogott dühvel és bőséges értetlenséggel.
- Ha neked nem is, de a Humoros Úr szolgájának hátha.
- Bocsásd meg a faragatlanságukat. - Fordul hozzád választ sem várva Revan deMerdicus lovag és hátat fordít a két, még mosolygó lovagnak.
- Hanem! Mit keresel te, "ifiúr" itt? Gondolom, nem rossz hírét kelteni rendünknek.