_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), este
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________
Ismered annyira a vidéket, hogy tudd, amíg a Kie-Lyron mentén maradsz, legalábbis elfogadható biztonságú helyen jársz, de mielőtt elindulnál El Hamed felé, célszerű egy karavánhoz csatlakoznod. Ezt utoljára El Mezirában teheted meg. Késő délután érsz a városba és kinézel egy elfogadható, de nem drága fogadót, kiveszel egy szobát Bajak fogadójában. Bajaktól - aki egy alacsony, fiatal, energikus, de már a feje tetején kopaszodó ember - megtudod, hogy holnapután pirkadatkor indul legközelebb karaván. Az El Saif család kereskedői indulnak vele - és akiket még maguk mellé engednek. Bajak szívesen elküld veled egy fiút megmutatni, hol laknak, de kezeskedni - "Ugye mégiscsak megérti, lovag úr!" - azért nem fog érted, így valahonnan szerezned kell egy ajánlást. Ortodox hitű temploma, ha nem is A Hallgatag Úrnak, de egyik társának biztosan van a városban, biztosan több is, de hogy Al Marem követői közül egyet is találsz, az erősen kétséges, de hát bármi megeshet.
El Mezira egy átlagos város. Olyan nagyokhoz képest, mint Rowon, Pyarron vagy akár Equassel, persze apró, de azért nem találni ilyet minden bokorban. A Kie-Lyron a várostól nyugatra folyik el, és kelet felől belefolyik, szintén a városon kívül, attól északra a Hammé. A város fallal van körülvéve és az a kevés, amit késő délután keresgélés közben láttál belőle nyilvánvalóvá tette számodra, hogy itt is a kereskedelemből élnek és a város magán viselheti a multikulturalizmus minden nyomát.
Ugyan a lovaidat a fogadó istállójába köttetted be az istállófiúval, de a felszerelésed, biztos, ami biztos, nem adod ki a kezedből. Bajaktól vacsorára sült halat, barna kenyeret és sört kapsz, de várni kell keveset, amíg elkészül és 7 réz lesz. Választhatod még a fogadó vacsoráját, ami még fő itt az ivó végében a kandallónál egy nagy kondérban. Eléggé halszagú, barna kenyér és sör pedig biztosan lesz ahhoz is. Ez viszont csak 4 réz. A söntés egyébként szinte tele is van. A két hosszú asztalnál, ami a padjaikkal együtt a berendezését adja, csak a bejárat felőli végénél van még néhány szabad hely. Akik az asztalnál ülnek, egyelőre egymással beszélgetnek, vagy a kondérban az ételre ügyelő szakácsnővel incselkednek. Mindenféle népség, de nagyon gazdag és nagyon csóró az nincs közte.
- Amíg eldönti a lovag úr, Mariett megmutatja a szobáját! - zárja Bajak a mondanivalóját. Odaadja neked a kulcsot és egy csinos lányra mutat, aki a felfelé vezető lépcső mellett téged néz.
- Hátul, a bal szélső! - kiáltja még a lány felé.
El Hamed
Moderátorok: A Rászil, Ahme Ramun, Admin
-
A Rászil - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 451
- Csatlakozott: 2007.02.19. 21:26
- Tartózkodási hely: Taba el Ibara
Re: El Hamed
Szerző: Haome no Munemoto » 2010.11.20. 21:46
Essilor en Pyron
Akárhogy is, a látogatás nemzőatyám házában hihetetlenül felkavaró élmény volt.
Annyiszor elképzeltem - és mennyivel másképpen zajlott minden!
Most, hogy ezt is letudtam, ideje volt a többiek után erednem - bár ezt akkor és ott testem-lelkem nem kívánta.
Azonban az út előrehaladtával lassacskán úrrá lettem a nyomott lelkiállapoton. Sőt, Equassel metropoliszát elhagyva, mikor is lovaimat Észak és Hamed felé fordítottam, már édes-keserű emlékké fakultak a kúriánál történtek.
S jól is van ez így - nem szeretem, ha napi teendőimtől bármi elvonja a figyelmem.
El Mezira városába érve azonban néhány dolgot át kell, hogy értékeljek.
Eddig abban a hitben éltem, hogy ha valaki el akar jutni valahová, mondjuk El Hamedbe, akkor elég ha elindul; aztán egyszer csak úgyis odaér - s közben elég, ha jó lova van és elég nehéz az erszénye.
Azonban ahogy Észak felé haladva elmaradnak mellettem a Gályák Tengerének partvidékére oly jellemző babérerdők, gyümölcsösök és kertek, hogy aztán mindinkább sivár pusztaságnak adják át helyüket, lassacskán rádöbbenek: ez a föld idegen; idegen, és olyan veszélyeket rejtegethet, mikkel nemigen vagyok tisztában.
Mikor aztán Mezirában sikerül szállást találnom és - Bajaknak hála - némi információhoz jutnom, úgy érzem ideje végiggondolni, hogyan tovább.
S bár a gondolatmenet indulását fiatal női idomok szemrevételezése hátráltatja - magára valamit is adó férfiember ezt SOHA nem hagyhatja ki - végül máskorra hagyom a leány becserkészését. Most fontosabb dolgom van.
Azért biztos, ami biztos, mikor a szobához érünk, megajándékozom bájos segítőm kettő rézpénzzel, na meg egyel a szebbik mosolyomból. Csak, hogy ne feledjen el...
Aztán a szobába nyitva gyorsan szemrevételezem a berendezést, nyílászárókat, miegymást - elvégre egyedül vagyok, csak magamra számíthatok. És igen kellemetlen volna, ha Hamedben mondjuk nehézvért nélkül járulnék a hadnagyunk elé.
Bár mellvérttel szaladó tolvajt is ritkán látni - de első az óvatosság!
Úgyhogy a vértet ahogy van, becsúsztatom az ágy alá. Mellé kerül kedves kétkezes pengém is - névadó apám öröke - ám mielőtt letenném, nem állom meg, hogy végig ne simítsam tokját.
<...Hej, Akroll, ha látnál most... Mit nem adnák egyetlen szavadért!...>
Aztán mosolyogva hagyom az egészet: mesterem valószínűleg Darton jobbjáról nézi az egészet, és minden bizonnyal jót derül gyarlóságomon.
Gyorsan elkészülök hát.
Az erszényem mellé felkötöm az egykezes pengét is - hiába no, fegyver nélkül meztelennek érzem magam akkor is, ha jól tudom: most valószínűleg nem kell majd előhúznom.
Azonban a háborúk, melyekben volt szerencsém eddig részt venni, megtanítottak egy s másra.
Az egyik bölcsesség valahogy így hangzik:
"Az ember tervez - az istenek meg feszt beleártáják magukat, hogy aztán a végén jót röhögjenek!"
Úgyhogy fogadó és vacsora ide vagy oda - a kard jön.
Leérve a pultnál újabb hét rézért kérek vacsorát magamnak - nem baj, ha várni kell, addig is ismerkedem a hellyel.
Hátha látok mondjuk hasonszőrű utazókat - értesülések, tapasztalatok, esetleg ivócimborák bármikor jól jöhetnek...
És persze most van időm elindítani azt a bizonyos gondolatmenetet...
<...Ami azt illeti, nem túl rózsás a helyzet. Valahogy csatlakoznom kellene az el Said-karavánhoz. Ha jól sejtem, akkor ezt vagy utasként, vagy őrként tehetem meg... De ahhoz, hogy utas lehessek, nem elég kifizetnem a díjat - ajánlólevél is kell! Mintha bizony valami haramiaképű ficsúr lennék!!!... Mindegy, ezen kár idegeskedni. S ha már egy utasnak is kell ajánlólevél, akkor őrnek valószínűleg még inkább kell. Egy biztos...> - és ennél a gondolatnál önkéntelenül is baljós mosoly ül ki az arcomra - <...nem fogunk unatkozni... De addig is: ajánlólevél. Testem-lelkem nem kívánja, de úgy tűnik, nem úszom meg a pyar hit helyi védőbástyájában teendő látogatást...>
Hamarjában el is határozom, hogy reggelre kelve így teszek.
Előbb azonban nem ártana egy olyan ruha, mi nem fekete. Nem mintha hirtelen másra vágynék, csak hát a szín nem túl kellemes viselet, ha melegre fordul az idő.
Úgyhogy mielőtt meglátogatnám a pyar hit helyi védbástyáját, meg kell ejtenem egy látogatást a helyi szabók egyikénél is.
És nem ártana egy vizestömlő sem - valami olyan, mint amit az egyik füstös képű utazónál láttam a város felé jövet.
Ha a vacsorám végeztével rendelek még egy korsó bort a jobbikból.
Míg ezzel is végzek, csak történik valami érdekes esemény; ha más nem, akkor legalább meglátok olyasvalakit, aki alkalmi ivócimbora lehet.
Ha mégsem, akkor irány az ágy - elvégre hosszú út áll mögöttem, és holnap sok a tennivaló.
//Off: megígérem, hogy legközelebb nem leszek ily szűkszavú - ma valahogy nem volt ihletem...
//
Akárhogy is, a látogatás nemzőatyám házában hihetetlenül felkavaró élmény volt.
Annyiszor elképzeltem - és mennyivel másképpen zajlott minden!
Most, hogy ezt is letudtam, ideje volt a többiek után erednem - bár ezt akkor és ott testem-lelkem nem kívánta.
Azonban az út előrehaladtával lassacskán úrrá lettem a nyomott lelkiállapoton. Sőt, Equassel metropoliszát elhagyva, mikor is lovaimat Észak és Hamed felé fordítottam, már édes-keserű emlékké fakultak a kúriánál történtek.
S jól is van ez így - nem szeretem, ha napi teendőimtől bármi elvonja a figyelmem.
El Mezira városába érve azonban néhány dolgot át kell, hogy értékeljek.
Eddig abban a hitben éltem, hogy ha valaki el akar jutni valahová, mondjuk El Hamedbe, akkor elég ha elindul; aztán egyszer csak úgyis odaér - s közben elég, ha jó lova van és elég nehéz az erszénye.
Azonban ahogy Észak felé haladva elmaradnak mellettem a Gályák Tengerének partvidékére oly jellemző babérerdők, gyümölcsösök és kertek, hogy aztán mindinkább sivár pusztaságnak adják át helyüket, lassacskán rádöbbenek: ez a föld idegen; idegen, és olyan veszélyeket rejtegethet, mikkel nemigen vagyok tisztában.
Mikor aztán Mezirában sikerül szállást találnom és - Bajaknak hála - némi információhoz jutnom, úgy érzem ideje végiggondolni, hogyan tovább.
S bár a gondolatmenet indulását fiatal női idomok szemrevételezése hátráltatja - magára valamit is adó férfiember ezt SOHA nem hagyhatja ki - végül máskorra hagyom a leány becserkészését. Most fontosabb dolgom van.
Azért biztos, ami biztos, mikor a szobához érünk, megajándékozom bájos segítőm kettő rézpénzzel, na meg egyel a szebbik mosolyomból. Csak, hogy ne feledjen el...
Aztán a szobába nyitva gyorsan szemrevételezem a berendezést, nyílászárókat, miegymást - elvégre egyedül vagyok, csak magamra számíthatok. És igen kellemetlen volna, ha Hamedben mondjuk nehézvért nélkül járulnék a hadnagyunk elé.
Bár mellvérttel szaladó tolvajt is ritkán látni - de első az óvatosság!
Úgyhogy a vértet ahogy van, becsúsztatom az ágy alá. Mellé kerül kedves kétkezes pengém is - névadó apám öröke - ám mielőtt letenném, nem állom meg, hogy végig ne simítsam tokját.
<...Hej, Akroll, ha látnál most... Mit nem adnák egyetlen szavadért!...>
Aztán mosolyogva hagyom az egészet: mesterem valószínűleg Darton jobbjáról nézi az egészet, és minden bizonnyal jót derül gyarlóságomon.
Gyorsan elkészülök hát.
Az erszényem mellé felkötöm az egykezes pengét is - hiába no, fegyver nélkül meztelennek érzem magam akkor is, ha jól tudom: most valószínűleg nem kell majd előhúznom.
Azonban a háborúk, melyekben volt szerencsém eddig részt venni, megtanítottak egy s másra.
Az egyik bölcsesség valahogy így hangzik:
"Az ember tervez - az istenek meg feszt beleártáják magukat, hogy aztán a végén jót röhögjenek!"
Úgyhogy fogadó és vacsora ide vagy oda - a kard jön.
Leérve a pultnál újabb hét rézért kérek vacsorát magamnak - nem baj, ha várni kell, addig is ismerkedem a hellyel.
Hátha látok mondjuk hasonszőrű utazókat - értesülések, tapasztalatok, esetleg ivócimborák bármikor jól jöhetnek...
És persze most van időm elindítani azt a bizonyos gondolatmenetet...
<...Ami azt illeti, nem túl rózsás a helyzet. Valahogy csatlakoznom kellene az el Said-karavánhoz. Ha jól sejtem, akkor ezt vagy utasként, vagy őrként tehetem meg... De ahhoz, hogy utas lehessek, nem elég kifizetnem a díjat - ajánlólevél is kell! Mintha bizony valami haramiaképű ficsúr lennék!!!... Mindegy, ezen kár idegeskedni. S ha már egy utasnak is kell ajánlólevél, akkor őrnek valószínűleg még inkább kell. Egy biztos...> - és ennél a gondolatnál önkéntelenül is baljós mosoly ül ki az arcomra - <...nem fogunk unatkozni... De addig is: ajánlólevél. Testem-lelkem nem kívánja, de úgy tűnik, nem úszom meg a pyar hit helyi védőbástyájában teendő látogatást...>
Hamarjában el is határozom, hogy reggelre kelve így teszek.
Előbb azonban nem ártana egy olyan ruha, mi nem fekete. Nem mintha hirtelen másra vágynék, csak hát a szín nem túl kellemes viselet, ha melegre fordul az idő.
Úgyhogy mielőtt meglátogatnám a pyar hit helyi védbástyáját, meg kell ejtenem egy látogatást a helyi szabók egyikénél is.
És nem ártana egy vizestömlő sem - valami olyan, mint amit az egyik füstös képű utazónál láttam a város felé jövet.
Ha a vacsorám végeztével rendelek még egy korsó bort a jobbikból.
Míg ezzel is végzek, csak történik valami érdekes esemény; ha más nem, akkor legalább meglátok olyasvalakit, aki alkalmi ivócimbora lehet.
Ha mégsem, akkor irány az ágy - elvégre hosszú út áll mögöttem, és holnap sok a tennivaló.
//Off: megígérem, hogy legközelebb nem leszek ily szűkszavú - ma valahogy nem volt ihletem...
//"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
-
Haome no Munemoto - Kalandmester
- Hozzászólás: 402
- Csatlakozott: 2009.03.15. 12:28
- Tartózkodási hely: Budapest
- Karakter: Essilor en Pyron - Manifesztáció
Re: El Hamed
Szerző: A Rászil » 2010.11.21. 17:23
_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), este
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________
Mariettel felmentek az emeletre. A szobák a söntés fölött vannak az olcsóbb fogadók szokásos elrendezésében. Jobb oldalt a férfiak, bal oldalt a nők közös szállása egy-egy nagy szobában. Ilyen helyeken, ha úgy adódik, bizony meg kell osztani mással is az ember ágyát. Amíg felméred az emeletet, Mariett egy pokrócot és ágyneműket vesz magához egy szekrényből, amit vissza is zár, és egy mosoly kíséretében int neked. Te saját szobát vettél ki, így elmentek a folyosó végére, ahol egymás melett négy szoba van. Ha jól számolod, a szobák a söntés kandallója fölött lehetnek. Mariett a bal szélső szobához vezet. Kicsit szorul a kulcs a zárban, de sikerül kinyitnod a nélkül, hogy bármiben maradandó sérülés keletkezett volna. Az ajtó még áll rendben, de elnézve elég valószínűnek érzed, hogy ha nekifeszülnél, te győznél és nem kellene különösebben megerőltetned magad.
A szobában ágy, rajta szalmazsák, majd Mariettnek hála pokróc, lepedő és egy másik lepedő huzatban és párna. Asztal, szék, egy másik kisebb asztalon egy egyelrőre üres mosdótál, kancsó, pohár és egy tetőablak még, ami a szobában található és egy kis hely mozogni. Nem épp fényűzés, de ennyi pénzért elmegy. A mosdótál mellé kerül egy másik lepedő is, Mariett pedig térül, fordul és hoz vizet a kancsóba. Miután végzett, a lány vár egy kicsit, mosolyog, kihúzza magát, megigazítja a haját is. Átadod a pénzt, amit egy apró gyors pukedlivel megköszön. Egy pár pillanatig egymás szemébe néztek, majd Mariett a dolga után néz (nem siet), de mielőtt becsukná az ajtót, még visszafordul.
Biztonságba helyezted a dolgaid, mielőtt visszatértél volna az ivóba. Bajakkal közölted, mit szeretnél vacsorázni, majd leültél a kevés szabad hely egyikére, lehetőleg a leginkább magadfajták közé. Társaid megnéztek maguknak, majd sok figyelmet nem fordítanak rád, egymással beszélgetnek és szolídan söröznek. Látszik, nem lerészegedni jöttek ide, ők is enni akarnak majd. A beszédükből kiszűröd, hogy a négy katona, akik mellé ültél, a város őrségéhez tartoznak. Tegnap volt valami hőzöngő, akit le kellett hűteniük; az egyiküknek van valami gyümölcsöse, de férgesedni kezd; a másiknak betegeskedik a felesége meg a gyereke; a harmadiknak a fia már emeli a kardot, az apja bíztatja, de az anyósa ebbe is beleszól; a negyedik meg, a legfiatalabb, nem nagyon mond semmit, vagy ha igen, akkor is helyesel.
A te sülted és a nagy kondérban az étel nagyjából egyszerre készülhetett el, és amikor meglátták a társaid, mit rendeltél, meg is jegyzik:
- Úriember!
Az asztalonál ülők nagy része a kondérból kér. E közben Bajak és Mariett horják be a sörös és boros kancsókat, amiknek az ebés vége felé illetve utána gazdájuk is akad. Nagyrészt beszélgetések folynak, majd az este elhúzódásábal, az éjszaka kezdetével elkezdenek elszállingózni a vendégek.
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), este
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________
Mariettel felmentek az emeletre. A szobák a söntés fölött vannak az olcsóbb fogadók szokásos elrendezésében. Jobb oldalt a férfiak, bal oldalt a nők közös szállása egy-egy nagy szobában. Ilyen helyeken, ha úgy adódik, bizony meg kell osztani mással is az ember ágyát. Amíg felméred az emeletet, Mariett egy pokrócot és ágyneműket vesz magához egy szekrényből, amit vissza is zár, és egy mosoly kíséretében int neked. Te saját szobát vettél ki, így elmentek a folyosó végére, ahol egymás melett négy szoba van. Ha jól számolod, a szobák a söntés kandallója fölött lehetnek. Mariett a bal szélső szobához vezet. Kicsit szorul a kulcs a zárban, de sikerül kinyitnod a nélkül, hogy bármiben maradandó sérülés keletkezett volna. Az ajtó még áll rendben, de elnézve elég valószínűnek érzed, hogy ha nekifeszülnél, te győznél és nem kellene különösebben megerőltetned magad.
A szobában ágy, rajta szalmazsák, majd Mariettnek hála pokróc, lepedő és egy másik lepedő huzatban és párna. Asztal, szék, egy másik kisebb asztalon egy egyelrőre üres mosdótál, kancsó, pohár és egy tetőablak még, ami a szobában található és egy kis hely mozogni. Nem épp fényűzés, de ennyi pénzért elmegy. A mosdótál mellé kerül egy másik lepedő is, Mariett pedig térül, fordul és hoz vizet a kancsóba. Miután végzett, a lány vár egy kicsit, mosolyog, kihúzza magát, megigazítja a haját is. Átadod a pénzt, amit egy apró gyors pukedlivel megköszön. Egy pár pillanatig egymás szemébe néztek, majd Mariett a dolga után néz (nem siet), de mielőtt becsukná az ajtót, még visszafordul.
Biztonságba helyezted a dolgaid, mielőtt visszatértél volna az ivóba. Bajakkal közölted, mit szeretnél vacsorázni, majd leültél a kevés szabad hely egyikére, lehetőleg a leginkább magadfajták közé. Társaid megnéztek maguknak, majd sok figyelmet nem fordítanak rád, egymással beszélgetnek és szolídan söröznek. Látszik, nem lerészegedni jöttek ide, ők is enni akarnak majd. A beszédükből kiszűröd, hogy a négy katona, akik mellé ültél, a város őrségéhez tartoznak. Tegnap volt valami hőzöngő, akit le kellett hűteniük; az egyiküknek van valami gyümölcsöse, de férgesedni kezd; a másiknak betegeskedik a felesége meg a gyereke; a harmadiknak a fia már emeli a kardot, az apja bíztatja, de az anyósa ebbe is beleszól; a negyedik meg, a legfiatalabb, nem nagyon mond semmit, vagy ha igen, akkor is helyesel.
A te sülted és a nagy kondérban az étel nagyjából egyszerre készülhetett el, és amikor meglátták a társaid, mit rendeltél, meg is jegyzik:
- Úriember!
Az asztalonál ülők nagy része a kondérból kér. E közben Bajak és Mariett horják be a sörös és boros kancsókat, amiknek az ebés vége felé illetve utána gazdájuk is akad. Nagyrészt beszélgetések folynak, majd az este elhúzódásábal, az éjszaka kezdetével elkezdenek elszállingózni a vendégek.
-
A Rászil - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 451
- Csatlakozott: 2007.02.19. 21:26
- Tartózkodási hely: Taba el Ibara
Re: El Hamed
Szerző: Haome no Munemoto » 2010.11.23. 8:35
Essilor en Pyron
A szállásért és ételért járó rezeket levontam - a borért meg nem tudom, mennyit kell fizetni...
Az estére a szolgálat taposómalmában megfáradt fegyveresek látványa régi emlékeket ébreszt - melléjük telepedem hát.
S ahogy beszélgetésüket hallgatva értesülök apróbb-nagyobb bajaikról, még azt is megállom, hogy annak rendje és módja szerint csepegtessek nekik egy kicsit Darton fanyar bölcsességéből.
Mikor pedig egyikük beteg feleségéről és kisfiáról beszél, megesik rajta a szívem - ez az egyik gyengém ugyanis...
<Ezek a fiúk épp megfelelnek társaságnak ma estére. Egy kicsit lazíthatok, és felkészülhetek az előttem álló utazásra. Ha emlékezetem nem csal, Hamed nem itt van a szomszédban... S ha egy kicsit felengedtünk - ki tudja? - még valami hasznosat is megtudhatok tőlük...>
Így mikor kihozzák a vacsorát, és elhangzik az a bizonyos "úriember", akkor feléjük fordulok, és poharam rájuk emelve kezdek beszélni hozzájuk:
"Hogy úriember lennék? Ki tudja - rövidke életem alatt neveztek már sokféleképp. De én jobban szeretek magamra harcosként gondolni. Olyasfajta harcosra, mint amilyennek benneteket nézlek!.. Rátok emelem poharam, szolgálattevőkre - egészségetekre!" - aztán fenékig ürítem a poharam.
Ha nem reagálnak rá, az sem baj - akkor magamban folytatom a vacsorát, és a bor fogytával elteszem magam holnapra én is.
Ha azonban fogadják közeledésem, akkor alaposan megvendégelem őket.
Először én beszélek magamról - hátha ez majd közelebb hoz minket egymáshoz.
Az életemről beszélek nekik - persze nem mindenről, csak ami őket érdekelheti. Az apródéveimről, a Dúlás harcairól, meg az Északon tapasztaltakról. Magamat dartonita vándor harcosként mutatom be.
És ehhez kapcsolódva mondom el, hogy most épp El Hamedbe tartok - egyedül. Sajnos azonban a sivatagon keresztül kicsi az esélye, hogy egymagam túl tudnám élni az utat, ezért ajánlólevelet kell szereznem.
Ha hajlandók és képesek választ adni, akkor az alábbi kérdésekről informálódom náluk.
-Merre találok jó szabóságot, hol ruhát szabathatnék?
-Merre van a város piaca, és holnap piacnap van e?
-Tudják e, hogy milyen pyar istennek szentelt templom van a városban, és ezek merre vannak? Papjaik milyen emberek?
-Mit pletykálnak az el Saif családról?
Persze ezeket a kérdéseket megfelelő "körítés" mellett teszem fel, nem direktben. Ha valamelyikre valamiért nem kapok választ, akkor nem erőltetem - inkább lássék ez úgy, hogy csak beszélgetni akarok, mint komolyan tájékozódni.
A fogyasztásukat persze, mint afféle világcsavargó vándor, teljesen én állom.
Végül aztán ha van rá mód, csomagoltatok neki egy-egy adagot a sültből is, vacsorára a családnak - "...Mert ugyan nem vagyok kirurgus vagy efféle, de azt tudom, hogy a betegség legyőzéséhez csakúgy, mint a kard megemeléséhez erő kell; azt meg nem lehet sovány koszton megszerezni..." - aztán nyugovóra térek.
A szobámba érve az ajtót zárom, az ablak elől pedig elhúzom a függönyt - lássak, ha kell. Gyorsan levetkőzöm, megmosakszom - <Végre, tiszta víz!> - és a ruhám az egyik szék támlájára rendben letéve nyugovóra térek. A kardom a közelben letámasztva várja, hogy valami botor lélek éjszaka besurranjon...
//Annyira nem játék centrikus, hogy rövidítettem kicsit - szólj rám, ha zavar!//
A szállásért és ételért járó rezeket levontam - a borért meg nem tudom, mennyit kell fizetni...
Az estére a szolgálat taposómalmában megfáradt fegyveresek látványa régi emlékeket ébreszt - melléjük telepedem hát.
S ahogy beszélgetésüket hallgatva értesülök apróbb-nagyobb bajaikról, még azt is megállom, hogy annak rendje és módja szerint csepegtessek nekik egy kicsit Darton fanyar bölcsességéből.
Mikor pedig egyikük beteg feleségéről és kisfiáról beszél, megesik rajta a szívem - ez az egyik gyengém ugyanis...
<Ezek a fiúk épp megfelelnek társaságnak ma estére. Egy kicsit lazíthatok, és felkészülhetek az előttem álló utazásra. Ha emlékezetem nem csal, Hamed nem itt van a szomszédban... S ha egy kicsit felengedtünk - ki tudja? - még valami hasznosat is megtudhatok tőlük...>
Így mikor kihozzák a vacsorát, és elhangzik az a bizonyos "úriember", akkor feléjük fordulok, és poharam rájuk emelve kezdek beszélni hozzájuk:
"Hogy úriember lennék? Ki tudja - rövidke életem alatt neveztek már sokféleképp. De én jobban szeretek magamra harcosként gondolni. Olyasfajta harcosra, mint amilyennek benneteket nézlek!.. Rátok emelem poharam, szolgálattevőkre - egészségetekre!" - aztán fenékig ürítem a poharam.
Ha nem reagálnak rá, az sem baj - akkor magamban folytatom a vacsorát, és a bor fogytával elteszem magam holnapra én is.
Ha azonban fogadják közeledésem, akkor alaposan megvendégelem őket.
Először én beszélek magamról - hátha ez majd közelebb hoz minket egymáshoz.
Az életemről beszélek nekik - persze nem mindenről, csak ami őket érdekelheti. Az apródéveimről, a Dúlás harcairól, meg az Északon tapasztaltakról. Magamat dartonita vándor harcosként mutatom be.
És ehhez kapcsolódva mondom el, hogy most épp El Hamedbe tartok - egyedül. Sajnos azonban a sivatagon keresztül kicsi az esélye, hogy egymagam túl tudnám élni az utat, ezért ajánlólevelet kell szereznem.
Ha hajlandók és képesek választ adni, akkor az alábbi kérdésekről informálódom náluk.
-Merre találok jó szabóságot, hol ruhát szabathatnék?
-Merre van a város piaca, és holnap piacnap van e?
-Tudják e, hogy milyen pyar istennek szentelt templom van a városban, és ezek merre vannak? Papjaik milyen emberek?
-Mit pletykálnak az el Saif családról?
Persze ezeket a kérdéseket megfelelő "körítés" mellett teszem fel, nem direktben. Ha valamelyikre valamiért nem kapok választ, akkor nem erőltetem - inkább lássék ez úgy, hogy csak beszélgetni akarok, mint komolyan tájékozódni.
A fogyasztásukat persze, mint afféle világcsavargó vándor, teljesen én állom.
Végül aztán ha van rá mód, csomagoltatok neki egy-egy adagot a sültből is, vacsorára a családnak - "...Mert ugyan nem vagyok kirurgus vagy efféle, de azt tudom, hogy a betegség legyőzéséhez csakúgy, mint a kard megemeléséhez erő kell; azt meg nem lehet sovány koszton megszerezni..." - aztán nyugovóra térek.
A szobámba érve az ajtót zárom, az ablak elől pedig elhúzom a függönyt - lássak, ha kell. Gyorsan levetkőzöm, megmosakszom - <Végre, tiszta víz!> - és a ruhám az egyik szék támlájára rendben letéve nyugovóra térek. A kardom a közelben letámasztva várja, hogy valami botor lélek éjszaka besurranjon...
//Annyira nem játék centrikus, hogy rövidítettem kicsit - szólj rám, ha zavar!//
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
-
Haome no Munemoto - Kalandmester
- Hozzászólás: 402
- Csatlakozott: 2009.03.15. 12:28
- Tartózkodási hely: Budapest
- Karakter: Essilor en Pyron - Manifesztáció
Re: El Hamed
Szerző: Ahme Ramun » 2010.11.25. 17:57
______________________________________________________
JK: Abra de la Torre (kyr boszorkány)
Esemény: I.fejezet - bemesélés
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, A rezidencián
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak
______________________________________________________
Újabb nap virrad a városra. A saját külön bejáratú birtokodon vagy, melyet egy Gaszhaim el Harin nevezetű kereskedőtől vettél, szolgákkal és mindennel együtt. A rezidencián ma reggel is, mindenki a megszokott ütemben teszi a dolgát. A sötét szobába azért, néha-néha beszűrődik egy kevés zaj. Az órák telnek,de te csak az egyik oldaladról a másikra fordulsz. Mindhiába. Nem bírsz visszaaludni, egyszercsak valaki benyit a szobád ajtaján, majd halkan a függönyhöz sétál, s elhúzza azt.
-Jó reggelt asszonyom. Ahogy kérte felkeltettem. Kér valami reggelit? köszönt a cselédlány, majd halkan folytatja.
-Tegnap este azt is kérte még, ha reggel véletlenül elfelejtené, említsem a déli találkozót Huszán Masszim Garim úrral. mondja, miközben a kezében tartott fürdőköpenyeddel közelebb lép, hogy könnyebben belebújhass.
JK: Abra de la Torre (kyr boszorkány)
Esemény: I.fejezet - bemesélés
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, A rezidencián
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak
______________________________________________________
Újabb nap virrad a városra. A saját külön bejáratú birtokodon vagy, melyet egy Gaszhaim el Harin nevezetű kereskedőtől vettél, szolgákkal és mindennel együtt. A rezidencián ma reggel is, mindenki a megszokott ütemben teszi a dolgát. A sötét szobába azért, néha-néha beszűrődik egy kevés zaj. Az órák telnek,de te csak az egyik oldaladról a másikra fordulsz. Mindhiába. Nem bírsz visszaaludni, egyszercsak valaki benyit a szobád ajtaján, majd halkan a függönyhöz sétál, s elhúzza azt.
-Jó reggelt asszonyom. Ahogy kérte felkeltettem. Kér valami reggelit? köszönt a cselédlány, majd halkan folytatja.
-Tegnap este azt is kérte még, ha reggel véletlenül elfelejtené, említsem a déli találkozót Huszán Masszim Garim úrral. mondja, miközben a kezében tartott fürdőköpenyeddel közelebb lép, hogy könnyebben belebújhass.
-
Ahme Ramun - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 40
- Csatlakozott: 2010.10.16. 15:56
Re: El Hamed
Szerző: Mynea » 2010.11.27. 22:06
Miss Torre/ Mrs. Lyr - ahogy tetszik ^^
Sose gondoltam volna, hogy régi kalitkám egyszer még hiányozni fog.
Soha.
Gyűlöltem azt az ódon, huzatos udvarházat, a vaskos kőfalakat színesre festett, gótikus ívű ablakaival. Nem volt szememben különb a Boszorkányerőd tömlöcénél, s az ónüveg képek sem jelentettek többet, mint rácsok homályos cellám ablakán. Mégis, valami hiányzott.
Amióta Ibarába jöttem nap mint nap szembesülnöm kellett a rekkenő hőséggel, a fullasztóan poros utakkal, és azokkal a nyomorult, mocskos emberekkel, akik folyvást csak alamizsnáért könyörögnek, amint kitettem a lábam az ajtón. Még szolgáim pálcáitól se tartanak…. rémisztő.
Átfordulok a másik oldalamra, s kézfejemet szemeim elé emelve küzdök álmaim utolsó morzsáiért. A nap perzselő sugarai utat törnek a nehéz brokátfüggönyök résein át, szinte égetik hófehér bőrömet. Mikor beköltöztem, első dolgom volt utasítani a cselédeket, hogy minden egyes helységet függönyözzenek el a házban. Mintha csak az éjszaka teremtménye volnék, úgy menekülök otthonom árnyékos zugaiba… nevetséges.
Képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni az ajtó nyikordulását. Bizonyára a lány vigyázva jött be, mégis ez az apró kis zaj is fájón hasít elmémbe, s a következő pillanatban már teljesen éber vagyok.
- Jó reggelt asszonyom… - kezdi a lány… bosszantó. Vagy talán csak teszi a dolgát, én mégis… nekem… dühös vagyok rá. Pedig én kértem, hogy ébresszen. Most mégis, ez az ötlet annyira ostobának tűnik.
Találkozó egy koszos dzsaddal… szavakkal ki se tudnám fejezni, mennyire rosszul vagyok már a gondolatától is. Pedig nincs másról szó, mint a szokásos játékról. Én szeretnék valamit tőle, ő szeretne valamit tőlem. Sajnálatos módon ez a világon mindenhol így megy. Csak hát az asszonyok érdekei ritkán ütköznek a férfiakéval. Vágyaink pedig, ajh… merőben más természetűek kicsinyes, földhözragadt sóvárgásaikhoz képest. Lassan felülök ágyamban, majd óvatosan jobbra-balra billentem fejem, unott arccal dörzsölgetve zsibbadt nyakamat. Talán nem kéne ennyire komolyan vennem az ügyet, legyen ez most egy kellemes kis légyott, egy kevésbé kellemes emberrel… majd később kárpótlom magam.
- Erre semmi szükség, kedves… - legyintek a köntösre utalva – Fürdőt veszek, a dézsát hozasd a szobámba. Ez a dominus*… mit is mondtál? Ahh, Garim. Nos hát a legjobbat érdemli, nemde?
Bájos kis fintorra húzom ajkaim, s bár szavaim nyilvánvalóan cinikusan csengtek, mégis meg kell adni a módját. Amíg a lány a fürdőmet intézi, kikászálódom az ágyból, majd fésülködőasztalomhoz sétálok. A tükör… mindig az igazat mutatja, nemde? Előre hajolok, majd a szemem alatti – képzelt – ráncokat finoman kisimítom ujjbegyemmel. Az élet annyira kegyetlen… minél többet ad, annál fájóbb, mikor ezt az adományt visszaveszi. Kár is lenne hát, ha nem élnénk vele, amíg még lehet. Leülök, s gondolkodás nélkül nyúlok gyöngyberakásos fésűm után, majd a megszokott, monoton mozdulatokkal fésülni kezdem hófehér tincseim. Ha most sikerül erőt vennem magamon, és kellőképpen hmm… a kedvére teszek ennek az úriembernek estére tán pár hasznos információval, s némi csecsebecsével leszek gazdagabb. És persze ez mindennél fontosabb. Ajkaim halvány mosolyra húzódnak… Ujjaim rutinosan csavarnak kontyot hajamból, melyet egy ezüst hajtűvel gyorsan rögzítek is. Ha a lány behozatta a fürdőmet, megkérem, hogy maradjon.
Kilépek szatén tunikámból, majd félrerúgva azt belépek a vízbe. Hagyom, hogy a lány segítsen a fürdésben, s illatos olajokkal dörzsölje be testem.
- Mondd, meus carus**, milyen ember ez a Garim? – kérdezem álmatag hangon – Mennyire gazdag? Eszes vagy ostoba tán? Tudom, hogy mindent megbeszéltek lent a konyhában. Mesélj nekem valamit…
* dominus ~ úr
** meus carus ~ kedvesem
Sose gondoltam volna, hogy régi kalitkám egyszer még hiányozni fog.
Soha.
Gyűlöltem azt az ódon, huzatos udvarházat, a vaskos kőfalakat színesre festett, gótikus ívű ablakaival. Nem volt szememben különb a Boszorkányerőd tömlöcénél, s az ónüveg képek sem jelentettek többet, mint rácsok homályos cellám ablakán. Mégis, valami hiányzott.
Amióta Ibarába jöttem nap mint nap szembesülnöm kellett a rekkenő hőséggel, a fullasztóan poros utakkal, és azokkal a nyomorult, mocskos emberekkel, akik folyvást csak alamizsnáért könyörögnek, amint kitettem a lábam az ajtón. Még szolgáim pálcáitól se tartanak…. rémisztő.
Átfordulok a másik oldalamra, s kézfejemet szemeim elé emelve küzdök álmaim utolsó morzsáiért. A nap perzselő sugarai utat törnek a nehéz brokátfüggönyök résein át, szinte égetik hófehér bőrömet. Mikor beköltöztem, első dolgom volt utasítani a cselédeket, hogy minden egyes helységet függönyözzenek el a házban. Mintha csak az éjszaka teremtménye volnék, úgy menekülök otthonom árnyékos zugaiba… nevetséges.
Képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni az ajtó nyikordulását. Bizonyára a lány vigyázva jött be, mégis ez az apró kis zaj is fájón hasít elmémbe, s a következő pillanatban már teljesen éber vagyok.
- Jó reggelt asszonyom… - kezdi a lány… bosszantó. Vagy talán csak teszi a dolgát, én mégis… nekem… dühös vagyok rá. Pedig én kértem, hogy ébresszen. Most mégis, ez az ötlet annyira ostobának tűnik.
Találkozó egy koszos dzsaddal… szavakkal ki se tudnám fejezni, mennyire rosszul vagyok már a gondolatától is. Pedig nincs másról szó, mint a szokásos játékról. Én szeretnék valamit tőle, ő szeretne valamit tőlem. Sajnálatos módon ez a világon mindenhol így megy. Csak hát az asszonyok érdekei ritkán ütköznek a férfiakéval. Vágyaink pedig, ajh… merőben más természetűek kicsinyes, földhözragadt sóvárgásaikhoz képest. Lassan felülök ágyamban, majd óvatosan jobbra-balra billentem fejem, unott arccal dörzsölgetve zsibbadt nyakamat. Talán nem kéne ennyire komolyan vennem az ügyet, legyen ez most egy kellemes kis légyott, egy kevésbé kellemes emberrel… majd később kárpótlom magam.
- Erre semmi szükség, kedves… - legyintek a köntösre utalva – Fürdőt veszek, a dézsát hozasd a szobámba. Ez a dominus*… mit is mondtál? Ahh, Garim. Nos hát a legjobbat érdemli, nemde?
Bájos kis fintorra húzom ajkaim, s bár szavaim nyilvánvalóan cinikusan csengtek, mégis meg kell adni a módját. Amíg a lány a fürdőmet intézi, kikászálódom az ágyból, majd fésülködőasztalomhoz sétálok. A tükör… mindig az igazat mutatja, nemde? Előre hajolok, majd a szemem alatti – képzelt – ráncokat finoman kisimítom ujjbegyemmel. Az élet annyira kegyetlen… minél többet ad, annál fájóbb, mikor ezt az adományt visszaveszi. Kár is lenne hát, ha nem élnénk vele, amíg még lehet. Leülök, s gondolkodás nélkül nyúlok gyöngyberakásos fésűm után, majd a megszokott, monoton mozdulatokkal fésülni kezdem hófehér tincseim. Ha most sikerül erőt vennem magamon, és kellőképpen hmm… a kedvére teszek ennek az úriembernek estére tán pár hasznos információval, s némi csecsebecsével leszek gazdagabb. És persze ez mindennél fontosabb. Ajkaim halvány mosolyra húzódnak… Ujjaim rutinosan csavarnak kontyot hajamból, melyet egy ezüst hajtűvel gyorsan rögzítek is. Ha a lány behozatta a fürdőmet, megkérem, hogy maradjon.
Kilépek szatén tunikámból, majd félrerúgva azt belépek a vízbe. Hagyom, hogy a lány segítsen a fürdésben, s illatos olajokkal dörzsölje be testem.
- Mondd, meus carus**, milyen ember ez a Garim? – kérdezem álmatag hangon – Mennyire gazdag? Eszes vagy ostoba tán? Tudom, hogy mindent megbeszéltek lent a konyhában. Mesélj nekem valamit…
* dominus ~ úr
** meus carus ~ kedvesem
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Mynea 2010.11.29. 1:14-kor.
"Mert jobb a sötétben úrnak lenni, mint hamis alázat köntösét viselni a fényben..." Kísértések
-
Mynea - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 65
- Csatlakozott: 2010.10.27. 16:55
- ZK Karakter: Abra de la Torre - Manifesztáció
Re: El Hamed
Szerző: Ahme Ramun » 2010.11.28. 15:26
______________________________________________________
JK: Abra de la Torre (kyr boszorkány)
Esemény: I.fejezet - bemesélés
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, A rezidencián
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak
______________________________________________________
A szolgalány egy szerény fejbiccentéssel nyugtázza, hogy nem kell a köntös, s parancsodra gyorsan elsiet. Pár perc múlva ismét kopogtatnak az ajtódon. Ha engedélyt adsz rá, a cseléd és egy parasztlegény lépi át a küszöböt, majd mikor belépnek a nő óvatosan rád pillant, hogy nyugtázhassa minden rendben van, és nincs kivetésed sem a dézsa nagysága, sem pedig a férfi lábbelije iránt. A cselédlány gyorsan a szoba egyik szegletébe viteti a fürdőd, ahol pillanatok alatt királynőnek járó fürdőrészt alakítanak ki. Mikor végeztek három újabb szolga meghordja a dézsát, közben a személyi cseléded előkészíti az illatos szereket, és a selyem törölköződet. A cselédek távoznak kivétel Meus, aki szemmel láthatólag megijedt kérdésed hallatán.
-Nem tudom asszonyom. Én csak egy szolga vagyok kezdi ijedt hangon -Több fogadója van Hamed városában, mint ahány felesége az emírnek. A kereskedőktől védelmi pénzt szedet, sőt állítólag alvilági körökbe is van bejárása... válaszol majd a kezében lévő szivacsot beszappanozza és gyengéden válladat mossa.
-Vigyázzon magára, miss Torre! fejezi be mondatát a lány, majd mikor végzett a törölköződért nyúl és segít kilépni a fürdődből. Ha megtörölköztél, a fekete-vörös utcai ruhádat adja át, s várja mit parancsolsz.
JK: Abra de la Torre (kyr boszorkány)
Esemény: I.fejezet - bemesélés
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, A rezidencián
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak
______________________________________________________
A szolgalány egy szerény fejbiccentéssel nyugtázza, hogy nem kell a köntös, s parancsodra gyorsan elsiet. Pár perc múlva ismét kopogtatnak az ajtódon. Ha engedélyt adsz rá, a cseléd és egy parasztlegény lépi át a küszöböt, majd mikor belépnek a nő óvatosan rád pillant, hogy nyugtázhassa minden rendben van, és nincs kivetésed sem a dézsa nagysága, sem pedig a férfi lábbelije iránt. A cselédlány gyorsan a szoba egyik szegletébe viteti a fürdőd, ahol pillanatok alatt királynőnek járó fürdőrészt alakítanak ki. Mikor végeztek három újabb szolga meghordja a dézsát, közben a személyi cseléded előkészíti az illatos szereket, és a selyem törölköződet. A cselédek távoznak kivétel Meus, aki szemmel láthatólag megijedt kérdésed hallatán.
-Nem tudom asszonyom. Én csak egy szolga vagyok kezdi ijedt hangon -Több fogadója van Hamed városában, mint ahány felesége az emírnek. A kereskedőktől védelmi pénzt szedet, sőt állítólag alvilági körökbe is van bejárása... válaszol majd a kezében lévő szivacsot beszappanozza és gyengéden válladat mossa.
-Vigyázzon magára, miss Torre! fejezi be mondatát a lány, majd mikor végzett a törölköződért nyúl és segít kilépni a fürdődből. Ha megtörölköztél, a fekete-vörös utcai ruhádat adja át, s várja mit parancsolsz.
-
Ahme Ramun - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 40
- Csatlakozott: 2010.10.16. 15:56
Re: El Hamed
Szerző: A Rászil » 2010.11.29. 23:07
_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 1. nap este, 2. nap reggel
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________
Alkalmi társaidnak egy idő után kezd terhes lenni a társaságod, de amikor egy hosszabbra sikerült beszélgetés során felajánlod, hogy állod a fogyasztásukat, már örök barátok vagytok. Ugyan a Dúlás első éveiről lemaradtak, de bőven sikerül pótolni őket a fennmaradő hét-nyolc év eseményeiből, nem beszélve az északi kalandjaidról.
- Hamedbe az El Saif karavánjával? Én megvárnám a következőt. Egy héten belül biztosan indul majd másik.
- Ugyan már, mit károgsz! Rendes emberek azok!
- Bahh... Nem zörög a haraszt! A múlkor is az a kölyök milyen csúful járt.
- De bizonyítani semmit sem tudsz. Az emberek meg mindenkit a szájukra vesznek, te is tudod. Főleg ha van mit a tejbe aprítania.
És így tovább. Nem az első, nem is az utolsó, és nyilván nem is az egyetlen vitájuk. Szabóság ügyben sokra nem mégy velük, otthon varrják a ruháikat, akit meg ajánlanak, Aldemonst, aki a környének lakik, az meg nem készül el vele egy héten belül sem. Holnap is van reggel piac, de délre fel szokott oszlani. Ha mégy befelé a városba az úton, amin bejöttél, arról jobb felé kell fordulni. A sok torony között van a piactér. A sok torony meg nagyrészt templom. A teológiai képzettségük hagy némi kívánni valót maga után, így nem egészen tiszta, milyen Dreina-templom vagy erőd van a piactér mellett és mennyi is, de valami van. Az egyes városrészeknek, kisebb közösségeknek mindegyiknek van saját temploma, ahol mindegyik pap, ahogy megtudod, rendes és segítőkész ember. Az elmondottakból az jön át, hogy alkalmi társaid mindegike pyarroni hitű, de ennél mélyebben nem érdemes feszegetni a kérdést. Nagyobb templom van még az északi kapu mentén is, de az nem pyarronita, a Hamedi kapun túl, az út mellett jobbra a temetőnél és a kapun belül is, de az a dzsad negyed, nekik arra igen kevés dolguk van. És kiderült az is, hogy van több fürdő is a városban.
A sülted egy adagjából nem nagyon van mit csomagoltatni, de a levesből két adagot szívesen hazavisz a beteg feleségének és a fiának a katona. Látszik Patrelen, hogy nagyon lekötelezted.
- Hónap rëggel a szógálat előtt idegyüvök magáho', oszt szívesën segítëk eligazodni ebbe' a városba! Mán persze ha kíri.
A vacsora 6 adagja mellé a 4 kancsó bor nem volt különösebben sok, mindegyikük józanon, esetleg kissé kapatosan ment haza. A lépcső felé menet újból találkozik a pillantásotok Mariettel, aki Bajakkal és a kondér melletti szakácsnővel pakolnak.
Elteszed magad másnapra. Az éjszakád a ilyen helyekez képest nyugodalmasan telik. Valami részeg kornyikált az utcán, ami miatt nem sikerült elaludnod, így hallhattad, hogy megpróbáltak páran bejönni hozzád, de nagy nehezen felismerték, hogy ez nem az ő szállásuk, így odébb már sikerült kinyitni az ajtójukat. Ezen túl végigalszod az éjszakát.
Ha kérted a segítséget, Patrel ébreszt hajnalban, hogy siess az öltözéssel, neki egy óra múlva jelentkeznie kell szolgálatra. Ha nem kérted, akkor ébredsz, amikor ébredsz. A szobádban mindent úgy találtál, ahogy este hagytad. Az emeleti folyosó üres, a földszinten rendet csináltak, de ettől eltekintve az is majdben üres, csak Bajakkal futsz össze (vagy azért, mert ő engedte be Patrelt vagy azért, mert már ő is kialudta már magát).
- Egy reggelit? Vagy inkább magával vinné a kenyeret és a sajtot?
Mariettet nem láttad.
// Szállás 10r/éj, bor: 5r/kancsó
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 1. nap este, 2. nap reggel
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________
Alkalmi társaidnak egy idő után kezd terhes lenni a társaságod, de amikor egy hosszabbra sikerült beszélgetés során felajánlod, hogy állod a fogyasztásukat, már örök barátok vagytok. Ugyan a Dúlás első éveiről lemaradtak, de bőven sikerül pótolni őket a fennmaradő hét-nyolc év eseményeiből, nem beszélve az északi kalandjaidról.
- Hamedbe az El Saif karavánjával? Én megvárnám a következőt. Egy héten belül biztosan indul majd másik.
- Ugyan már, mit károgsz! Rendes emberek azok!
- Bahh... Nem zörög a haraszt! A múlkor is az a kölyök milyen csúful járt.
- De bizonyítani semmit sem tudsz. Az emberek meg mindenkit a szájukra vesznek, te is tudod. Főleg ha van mit a tejbe aprítania.
És így tovább. Nem az első, nem is az utolsó, és nyilván nem is az egyetlen vitájuk. Szabóság ügyben sokra nem mégy velük, otthon varrják a ruháikat, akit meg ajánlanak, Aldemonst, aki a környének lakik, az meg nem készül el vele egy héten belül sem. Holnap is van reggel piac, de délre fel szokott oszlani. Ha mégy befelé a városba az úton, amin bejöttél, arról jobb felé kell fordulni. A sok torony között van a piactér. A sok torony meg nagyrészt templom. A teológiai képzettségük hagy némi kívánni valót maga után, így nem egészen tiszta, milyen Dreina-templom vagy erőd van a piactér mellett és mennyi is, de valami van. Az egyes városrészeknek, kisebb közösségeknek mindegyiknek van saját temploma, ahol mindegyik pap, ahogy megtudod, rendes és segítőkész ember. Az elmondottakból az jön át, hogy alkalmi társaid mindegike pyarroni hitű, de ennél mélyebben nem érdemes feszegetni a kérdést. Nagyobb templom van még az északi kapu mentén is, de az nem pyarronita, a Hamedi kapun túl, az út mellett jobbra a temetőnél és a kapun belül is, de az a dzsad negyed, nekik arra igen kevés dolguk van. És kiderült az is, hogy van több fürdő is a városban.
A sülted egy adagjából nem nagyon van mit csomagoltatni, de a levesből két adagot szívesen hazavisz a beteg feleségének és a fiának a katona. Látszik Patrelen, hogy nagyon lekötelezted.
- Hónap rëggel a szógálat előtt idegyüvök magáho', oszt szívesën segítëk eligazodni ebbe' a városba! Mán persze ha kíri.
A vacsora 6 adagja mellé a 4 kancsó bor nem volt különösebben sok, mindegyikük józanon, esetleg kissé kapatosan ment haza. A lépcső felé menet újból találkozik a pillantásotok Mariettel, aki Bajakkal és a kondér melletti szakácsnővel pakolnak.
Elteszed magad másnapra. Az éjszakád a ilyen helyekez képest nyugodalmasan telik. Valami részeg kornyikált az utcán, ami miatt nem sikerült elaludnod, így hallhattad, hogy megpróbáltak páran bejönni hozzád, de nagy nehezen felismerték, hogy ez nem az ő szállásuk, így odébb már sikerült kinyitni az ajtójukat. Ezen túl végigalszod az éjszakát.
Ha kérted a segítséget, Patrel ébreszt hajnalban, hogy siess az öltözéssel, neki egy óra múlva jelentkeznie kell szolgálatra. Ha nem kérted, akkor ébredsz, amikor ébredsz. A szobádban mindent úgy találtál, ahogy este hagytad. Az emeleti folyosó üres, a földszinten rendet csináltak, de ettől eltekintve az is majdben üres, csak Bajakkal futsz össze (vagy azért, mert ő engedte be Patrelt vagy azért, mert már ő is kialudta már magát).
- Egy reggelit? Vagy inkább magával vinné a kenyeret és a sajtot?
Mariettet nem láttad.
// Szállás 10r/éj, bor: 5r/kancsó
-
A Rászil - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 451
- Csatlakozott: 2007.02.19. 21:26
- Tartózkodási hely: Taba el Ibara
Re: El Hamed
Szerző: Haome no Munemoto » 2010.11.30. 14:28
Essilor en Pyron
//Levontam a szállás és a bor árát//
Nem meglepő számomra, hogy az itteniek nem egykönnyen fogadják külhoni közeledését - még ha errefelé sok is a kereskedő (persze lehet, hogy épp ezért?..)
S bár egy kicsit erőltetetten indul az este, én mégis jól érzem magam. hiszen emberi lények elfogadható társasága vesz körül, van étel ital, s egy kényelmes fekhely vár. S pillanatnyilag nem is kell több.
Mikor a Patrel nevű fegyveres felajánlkozik, boldogan fogadom - persze ekkor még nem sejtem, hogy ezért holnap hajnalban drágán fizetek majd...
S ahogy az est végeztével a szobámban vetkőzöm, igaz, némileg borgőzös fejjel, de van alkalmam átgondolni, mit is tudtam meg.
<Úgy tűnik, hogy ezek az el Saifok nem éppen rendes emberek... Vajon mire céloztak azzal a kölökkel kapcsolatban?.. Eh, ez csak ostoba pletyka - de nem árt az óvatosság.
Nade a lényegre: holnap hajnalban piac - aztán irány egy templom. De melyik? A dreina-hívekhez nincs sok bizodalmam - mert ugye a fajtám hogy is mondják: nem kívánatos errefelé...> - mosoly ül ki az ajkaimra, az ádázabbik fajtából - <Úgyhogy az marad utoljára. Még hogy minden pap rendes ember... Ezek nem ismernek egy igaz dartonitát se, hehe... Lássuk csak, mi van még: a nem pyar templom? Ott meg mi keresnivalóm lenne?.. Bár végszükség esetén... A temetőnél lévő? Az lehet, hogy Dartoné? Kérdés, hogy pyarronita, vagy maremita szentély e? Mert tudom, hogy az üldöztetés ellenére maradtak itt szép számmal Airunhoz hű paptársak is... Mindegy, csak egy módon deríthetem ki, mi a helyzet: holnap a piac után odalátogatok!>
Így már nyugodtan hajtom álomra fejem.
A pihenésem még a kis epizódok sem zavarhatják meg - azonban a korai ébresztőt kissé morcosan viselem.
Gyorsan szedelőzködöm - nincs épp ínyemre - aztán a vasak felett elidőzöm kicsinyt.
<Páncél?.. Nem, egyenlőre nincs bajom senkivel, s tudtommal senki sem fen reám vasat errefelé. Fegyver? Hát, a kétkezes itthon marad; hisz' béke van - legalábbis egyenlőre... Az egykezes viszont velem jön - elvégre az ember sohasem tudhatja... Pénz? Na, ha igaz, most arra lesz a legnagyobb szükségem...>
Úgyhogy egyedül az egykezes kardot kötöm az oldalamra, mellé akasztom a pénzes szütyőm, és szobám ajtaját kulcsra zárva alkalmi vezetőm után eredek.
Mire leérünk, már összeszedem magam annyira, hogy Bajak kérdésére értelmes választ adjak:
"Nem eszem most. Kimegyek inkább a piacra - de ebédre biztos megjövök; addigra készíts valami finomat!.. Oh, és nem kérek takarítást - nem szenvedhetem, ha valaki a szobámban pakolászik úgy, hogy nem vagyok ott!.." - teszem hozzá vigyorogva, elmenőben.
Először is a piacra vezettetem magam, ahol vízestömlőt veszek (gondolva az előttem álló sivatagi út viszontagságaira) - na meg valami harapnivalót, amivel egyre jobban mardosó éhem elverhetem.
Aztán megkérem Partelt, hogy vezessen a temetőnél található szentélyhez.
Ha megteszi, akkor egy félbeharapott ezüstpénzzel köszönöm meg fáradtságát.
Végül, ha tehetem nagy levegőt véve, és magamban Dartonhoz fohászkodva belépek.
//Levontam a szállás és a bor árát//
Nem meglepő számomra, hogy az itteniek nem egykönnyen fogadják külhoni közeledését - még ha errefelé sok is a kereskedő (persze lehet, hogy épp ezért?..)
S bár egy kicsit erőltetetten indul az este, én mégis jól érzem magam. hiszen emberi lények elfogadható társasága vesz körül, van étel ital, s egy kényelmes fekhely vár. S pillanatnyilag nem is kell több.
Mikor a Patrel nevű fegyveres felajánlkozik, boldogan fogadom - persze ekkor még nem sejtem, hogy ezért holnap hajnalban drágán fizetek majd...
S ahogy az est végeztével a szobámban vetkőzöm, igaz, némileg borgőzös fejjel, de van alkalmam átgondolni, mit is tudtam meg.
<Úgy tűnik, hogy ezek az el Saifok nem éppen rendes emberek... Vajon mire céloztak azzal a kölökkel kapcsolatban?.. Eh, ez csak ostoba pletyka - de nem árt az óvatosság.
Nade a lényegre: holnap hajnalban piac - aztán irány egy templom. De melyik? A dreina-hívekhez nincs sok bizodalmam - mert ugye a fajtám hogy is mondják: nem kívánatos errefelé...> - mosoly ül ki az ajkaimra, az ádázabbik fajtából - <Úgyhogy az marad utoljára. Még hogy minden pap rendes ember... Ezek nem ismernek egy igaz dartonitát se, hehe... Lássuk csak, mi van még: a nem pyar templom? Ott meg mi keresnivalóm lenne?.. Bár végszükség esetén... A temetőnél lévő? Az lehet, hogy Dartoné? Kérdés, hogy pyarronita, vagy maremita szentély e? Mert tudom, hogy az üldöztetés ellenére maradtak itt szép számmal Airunhoz hű paptársak is... Mindegy, csak egy módon deríthetem ki, mi a helyzet: holnap a piac után odalátogatok!>
Így már nyugodtan hajtom álomra fejem.
A pihenésem még a kis epizódok sem zavarhatják meg - azonban a korai ébresztőt kissé morcosan viselem.
Gyorsan szedelőzködöm - nincs épp ínyemre - aztán a vasak felett elidőzöm kicsinyt.
<Páncél?.. Nem, egyenlőre nincs bajom senkivel, s tudtommal senki sem fen reám vasat errefelé. Fegyver? Hát, a kétkezes itthon marad; hisz' béke van - legalábbis egyenlőre... Az egykezes viszont velem jön - elvégre az ember sohasem tudhatja... Pénz? Na, ha igaz, most arra lesz a legnagyobb szükségem...>
Úgyhogy egyedül az egykezes kardot kötöm az oldalamra, mellé akasztom a pénzes szütyőm, és szobám ajtaját kulcsra zárva alkalmi vezetőm után eredek.
Mire leérünk, már összeszedem magam annyira, hogy Bajak kérdésére értelmes választ adjak:
"Nem eszem most. Kimegyek inkább a piacra - de ebédre biztos megjövök; addigra készíts valami finomat!.. Oh, és nem kérek takarítást - nem szenvedhetem, ha valaki a szobámban pakolászik úgy, hogy nem vagyok ott!.." - teszem hozzá vigyorogva, elmenőben.
Először is a piacra vezettetem magam, ahol vízestömlőt veszek (gondolva az előttem álló sivatagi út viszontagságaira) - na meg valami harapnivalót, amivel egyre jobban mardosó éhem elverhetem.
Aztán megkérem Partelt, hogy vezessen a temetőnél található szentélyhez.
Ha megteszi, akkor egy félbeharapott ezüstpénzzel köszönöm meg fáradtságát.
Végül, ha tehetem nagy levegőt véve, és magamban Dartonhoz fohászkodva belépek.
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
-
Haome no Munemoto - Kalandmester
- Hozzászólás: 402
- Csatlakozott: 2009.03.15. 12:28
- Tartózkodási hely: Budapest
- Karakter: Essilor en Pyron - Manifesztáció
Re: El Hamed
Szerző: Mynea » 2010.11.30. 23:12
Miss Torre
A szolgálókat szinte észre se vettem, csupán tudatalatti ösztöneim nyugtázták, hogy jelenlétük nem több mint szükséges rossz, és egyáltalán nem jelentenek veszélyt. Amióta csak élek, ezek az obsorok csöndes árnyak voltak körülöttem, megszokott, néma motoszkálásukkal mintha csak nem is élő emberek lennének. Tették a dolgukat, rendben tartották szobáim, öltöztettek, fésülték a hajam… ám nem tudtam gondolataikról vagy érzéseikről, persze nem is igazán érdekeltek.
Ez a lány is, zavarában azt se tudja, mit mondjon… persze én nem érzékelek belőle többet, mint hogy keze érdessé vált a sok ház körüli munkától. Ez bosszant, zavar amikor a fürdőkendő mellett véletlen hozzám ér. Hallgatom fásult hangját, a semmitmondó szavakat… miért is kérdeztem? Inkább vétetek majd magamnak egy amolyan csalogány félét, mint amilyet az emír udvarában láttam. Annak nagyobb hasznát venném…
Kiszállva a vízből inkább már magam törölközök meg, majd visszaülök tükröm elé. Valamit csacsog még a lány, hogy vigyázzak… azt hiszem, veszélyesnek ítéli ezt a Garim-ot.
- Hát persze… - mondom, mintha csak intő szavaira válaszolnék, ám felé se nézek. Csupán a tükörből vetek rá egy röpke pillantást, miközben vörös-fekete ruhámmal küszködik… jól láthatóan még azt se tudja, melyik az eleje.
Azt a ruhát atyám temetésére vettem még mikor Új-Pyarron-on utaztam át. Felül szűk, alul bő, több rétegű szoknyával, pont a legújabb divat szerint. Épp megfelelő a „gyászhoz”, persze ha végre beadná a kulcsot az öreg. De hiába, Tharr vigyáz gyermekeire, és amilyen az én szerencsém, úgyis túlél a vén kurafi…
- Nem azt veszem fel… - vetem oda foghegyről - A hosszú kék tunikámat kérem, az ezüstszín stólámmal.
Hagyom, hogy felöltöztessen, még azt is, hogy feltűzze tincseim, ám semmi többet. Mielőtt elmenne, megkérem, hogy látogasson el abba a jó hírű bordélyházba az örömnegyed szélén, ahonnan egyszer már hozattunk lányokat. Legyen szemrevaló a szolgaszemélyzet, ha már egy ilyen úr látogat szerény hajlékomba… meg persze az se hátrány, ha mindenben készségesek, esetleg táncolni is tudnak. Nekem meg persze, vigyáznom kell a jó híremre. Még a végén szóbeszéd kapna szárnyra, hogy én mindenféle urakat látok vendégül házamban, kiknek magam teszek kedvére… Ezt azért mégse hagyhatom, még ha így is lenne, akkor se.
- Ohh, és hívd el, kérlek kedves „éhenhalós” muzsikusomat is, ma este talán három ezüstöt is kaphat szolgálataiért, amennyiben elég magasztaló dallamokat zeng a dominus őseiről.
Még egy semmitmondó mosoly, majd elbocsátom a lányt. Előveszem drága festékeimet, s fekete hennával teszem még macskaszerűbbé szemeim, adjuk meg a módját, ha már e nemes állat díszíti családom címerét. Enyhe pír, rózsás ajkak, s gyönyörű zafír nyakékem… Nem viszem túlzásba, adózva a „néha a kevesebb, több” alapelvemnek. Majd kezem az elmaradhatatlan mélykék kövekkel kirakott hajtűmre siklik. Visszatérve Gramira és az esetlegesen felmerülő veszélyekre… ellenőrzöm az egyik apró kövecske benyomásával, hogy még mindig megfelelően működik-e, majd elégedetten nyugtázom, ha kellemes kis csevegésünk balul sülne el, a Toroni Pokol majd megteszi hatását…
//Amennyiben nem engedélyezed a Toroni Pokol használatát, valami hasonlóan gyors hatású méreggel próbálkoznék. Persze, reméljük nem kényszerítik ki, hogy használjam is.//
A szolgálókat szinte észre se vettem, csupán tudatalatti ösztöneim nyugtázták, hogy jelenlétük nem több mint szükséges rossz, és egyáltalán nem jelentenek veszélyt. Amióta csak élek, ezek az obsorok csöndes árnyak voltak körülöttem, megszokott, néma motoszkálásukkal mintha csak nem is élő emberek lennének. Tették a dolgukat, rendben tartották szobáim, öltöztettek, fésülték a hajam… ám nem tudtam gondolataikról vagy érzéseikről, persze nem is igazán érdekeltek.
Ez a lány is, zavarában azt se tudja, mit mondjon… persze én nem érzékelek belőle többet, mint hogy keze érdessé vált a sok ház körüli munkától. Ez bosszant, zavar amikor a fürdőkendő mellett véletlen hozzám ér. Hallgatom fásult hangját, a semmitmondó szavakat… miért is kérdeztem? Inkább vétetek majd magamnak egy amolyan csalogány félét, mint amilyet az emír udvarában láttam. Annak nagyobb hasznát venném…
Kiszállva a vízből inkább már magam törölközök meg, majd visszaülök tükröm elé. Valamit csacsog még a lány, hogy vigyázzak… azt hiszem, veszélyesnek ítéli ezt a Garim-ot.
- Hát persze… - mondom, mintha csak intő szavaira válaszolnék, ám felé se nézek. Csupán a tükörből vetek rá egy röpke pillantást, miközben vörös-fekete ruhámmal küszködik… jól láthatóan még azt se tudja, melyik az eleje.
Azt a ruhát atyám temetésére vettem még mikor Új-Pyarron-on utaztam át. Felül szűk, alul bő, több rétegű szoknyával, pont a legújabb divat szerint. Épp megfelelő a „gyászhoz”, persze ha végre beadná a kulcsot az öreg. De hiába, Tharr vigyáz gyermekeire, és amilyen az én szerencsém, úgyis túlél a vén kurafi…
- Nem azt veszem fel… - vetem oda foghegyről - A hosszú kék tunikámat kérem, az ezüstszín stólámmal.
Hagyom, hogy felöltöztessen, még azt is, hogy feltűzze tincseim, ám semmi többet. Mielőtt elmenne, megkérem, hogy látogasson el abba a jó hírű bordélyházba az örömnegyed szélén, ahonnan egyszer már hozattunk lányokat. Legyen szemrevaló a szolgaszemélyzet, ha már egy ilyen úr látogat szerény hajlékomba… meg persze az se hátrány, ha mindenben készségesek, esetleg táncolni is tudnak. Nekem meg persze, vigyáznom kell a jó híremre. Még a végén szóbeszéd kapna szárnyra, hogy én mindenféle urakat látok vendégül házamban, kiknek magam teszek kedvére… Ezt azért mégse hagyhatom, még ha így is lenne, akkor se.
- Ohh, és hívd el, kérlek kedves „éhenhalós” muzsikusomat is, ma este talán három ezüstöt is kaphat szolgálataiért, amennyiben elég magasztaló dallamokat zeng a dominus őseiről.
Még egy semmitmondó mosoly, majd elbocsátom a lányt. Előveszem drága festékeimet, s fekete hennával teszem még macskaszerűbbé szemeim, adjuk meg a módját, ha már e nemes állat díszíti családom címerét. Enyhe pír, rózsás ajkak, s gyönyörű zafír nyakékem… Nem viszem túlzásba, adózva a „néha a kevesebb, több” alapelvemnek. Majd kezem az elmaradhatatlan mélykék kövekkel kirakott hajtűmre siklik. Visszatérve Gramira és az esetlegesen felmerülő veszélyekre… ellenőrzöm az egyik apró kövecske benyomásával, hogy még mindig megfelelően működik-e, majd elégedetten nyugtázom, ha kellemes kis csevegésünk balul sülne el, a Toroni Pokol majd megteszi hatását…
//Amennyiben nem engedélyezed a Toroni Pokol használatát, valami hasonlóan gyors hatású méreggel próbálkoznék. Persze, reméljük nem kényszerítik ki, hogy használjam is.//
"Mert jobb a sötétben úrnak lenni, mint hamis alázat köntösét viselni a fényben..." Kísértések
-
Mynea - Játékos Karakter
- Hozzászólás: 65
- Csatlakozott: 2010.10.27. 16:55
- ZK Karakter: Abra de la Torre - Manifesztáció
Re: El Hamed
Szerző: Iymer » 2010.12.01. 2:59
_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap reggel
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________
Miután elagytad a szülői házat és észak felé haladtál, azt is érezted, hogy egyre messzebb kerülsz a tengertől. Egyre melegebbek a nappalok és hidegebbek az éjszakák és egyre szárazabb az idő is. A mai reggel sem hagyja, hogy megfeledkezz a jelenségről. Amint kiléptél a kapun, a reggeli hűvös levegő az álmosság maradékát is elűzte a szemedből.
A piactér felé menve van bőven időtök beszélgetni. Ugyan magaddal hozod Dovalt, de nem ülsz fel, Patrel ugyanis gyalog van. Mindenek előtt újra megköszöni az ételt, amit fizettél a családjának.
- Haggya az El Saifékot. Mondanak azokrú' a népek mindenfélét. A múltkor, az év elejin az a gyerëk is minden áron véllek akart mënni, oszt a víz hozta vissza. Össze vót szúrkálva, a híd fogta meg. Mëgvannak az embëreik oszt mindënt azokka' csináltatnak, külsőst alig vësznek bë. Mongyák, hoznak mindenfélle bódító mëg kábító fűket oszt Istentëlën dógokat kuruzsónak belőllök. Meg azt is mongyák, hogy nem vëlletlen hótt meg az Al
Hazima Insullah. - Ezt a végén már halkabban mondja, oda is fordul hozzád, bár még alig vannak az utcán.
Ahogy jobbra fordultok a nyíló, szintén széles utcába, már az elején látni, hogy a főtér felé tartatok. Ahogy haladtatok befelé a városba, a korábbi kisebb házakat a nagyobb, nagypolgári házak váltják fel, de itt a főtér környékén már kész rezidenciák vannak. A rövid utca végén pedig a térre érve megpillantod a főhelyen Dreina katedrálisát, vele szemben pedig méltó válaszként a városházát. Ha egyenesen mentél volna tovább, akkor valaiféle nagyobb dzsad templom mellet vitt volna el az utad. Ha körbenézel, bőven van látnivaló, a főtér mérete impozáns. Valami 200 láb hosszú lehet és kb fele olyan széles. Látsz egy Krad templomot is, de jóval kisebb, mint Dreina úrnő katedrálisa; kb a dzsámi méretében van. Látni jónéhány valóban nagy palotát; amik a dzsámi mellett vannak, azok valami idegen, minden bizonnyal a dzsadok stílusában épültek, és feltűnik egy rendház is távolabb, de innen nehéz lenne kivenni, miféle is. A tér közepét az árusok sátrai foglalják el.
Nem egy nagy vásár, de elég sokmindent kapni. Leginkább a városba bejövő vidéki asszonyok kínálják a portékáikat, másrészt vannak a helyi iparosok a friss áruikkal, leginkább pékek. Nyers húsfélét nem látsz, azt ilyen helyekről ki szokták tiltani, de pecsenyések akadnak. Végül pedig néhány egyéb árus. Késes, bőrös, két szabó néhány ruhával, látszik, inkább csak bemutatni hozták, rézműves, egyebek. És persze az elmaradhatatlan bor- és sörkereskedők, de itt csak kisebb hordónyit lehet venni. Pantel könnyen eligazodik, amihez kéred, odavezet, de megjegyzi, Vigyázzék ám az úr az erszényére!
A vásárt járva közelebb értek a rendházhoz, ami olyan messze volt tőled. Innen sem látod rendesen, de mintha ez is Dreina úrnő védelmét élvezné. No de minek a fő térre kettő? Egymától ilyen távol? Amikor végeztél a bevásárlással, Pantel a dzsámi felé mutat.
- Én má' nem mëhetëk az úrral. Ha elmëgy a' mellëtt a nagy templomi ház mellëtt,az út ëgyenësën kiviszi a kapun, onnan meg egy övid futammal a temëtőhö' ér. Onnet meg mán látni mindent. Ha visszagyün oszt minket keres, abba' a toronyba' van az őrség. - mutat a városházától balra egy zömök, majd fölfelé elkeskenyedő, a házak többségénél magasabb, de itt semmiképp sem kirívó toronyra. Azzal elköszöntök egymástól és mind a ketten a dolgotok után néztek.
Doval hátán elindulsz a jelzett irányba. Ahogy beérsz a dzsámi mellett az utcába, itt is látod, hogy a főtér és közvetlen környéke a felkapottabb, itt vannak a nagyobb, díszesebb házak, paloták, és ahogy haladsz kifelé, egyre kisebbek, kevésébé díszítettek a házak. Maguk a házak a piarroni résznél sokakl inkább erődszerűek, sokkal kevesebb rajtuk az ablak és magasabbak a falak, de az ivóik, vagy tavernáik, vagy hogy is hívják, azoknak pedig mindnek van terasza, ahol az utcán is lehet iszogatni meg ... meg nem is tudod, mit csinálni, sose láttál még ilyen szájba vehető csöves izét.
Gyorsan a temetőhöz érsz. Egy domboldal, logikus hely. A városba nem tehették a temetőt, a folyó mellé nem tehették és ha nem akarnak hídon átmenni, nem is nagyon van máshol hely. Amerről érkezel, ott vannak a frissebb sírok, míg hátrább, amerre a templomot látod, már régebbiek a sírok. Látszik, hogy él a város, hiszen vele él a temetője is, még ha ez kicsit zavart kép is, de hát mégiscsak valami ilyesmi a világ rendje. Ahogy haladsz befelé és nézed a sírokat, látod, itt mindenféle piarroni népek temetkeznek. Van, aki kápolnát épít, van, aki egész nagy kriptát, van, akinek csak egy nagyobb sírkő jut és van, akinek épp csak jelzi egy mellvasnyi kőlap a sírját. Itt nem divat a fejfa. Ahogy haladsz a templom felé, egy fiatal növendék pattan fel az egyik sír mellől és berohan a templomba. Közelebb érve látod, hogy a templomot árnyas tornác veszi körül. Ez is gondos tervezsre vall, így bent legalább nem melegszik fel olyan gyorsan a levegő. Amikor odaérnél, az ajtón egy idősebb pap lép ki, amolyan vezetőféle. Mellkasán a szent szimbólmára nézel és egyből látod, nincs szerencséd. A pap megáll előtted a tornác legszélén, ahol még épp tart az árnyék, végigmér és hűvösen mondja:
- Új idők új hírnöke. Úgy látom, mást szerettél volna.
A nap még alacsonyan jár, hiszen korán indultál és eddig gyorsan intéztél mindent, és egy kis szellőcska is fújdogálgat.
// Az árakat nem akarom mindig írni. Ha egyebet nem jelzek, akkor a szabálykönyvben az átlagos ár, vagy az alatt kicsivel az érvényes.
// Írd le magad, légyszives, hogyan nézel most ki, most mit hordasz. Szokásos fekete?
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap reggel
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________
Miután elagytad a szülői házat és észak felé haladtál, azt is érezted, hogy egyre messzebb kerülsz a tengertől. Egyre melegebbek a nappalok és hidegebbek az éjszakák és egyre szárazabb az idő is. A mai reggel sem hagyja, hogy megfeledkezz a jelenségről. Amint kiléptél a kapun, a reggeli hűvös levegő az álmosság maradékát is elűzte a szemedből.
A piactér felé menve van bőven időtök beszélgetni. Ugyan magaddal hozod Dovalt, de nem ülsz fel, Patrel ugyanis gyalog van. Mindenek előtt újra megköszöni az ételt, amit fizettél a családjának.
- Haggya az El Saifékot. Mondanak azokrú' a népek mindenfélét. A múltkor, az év elejin az a gyerëk is minden áron véllek akart mënni, oszt a víz hozta vissza. Össze vót szúrkálva, a híd fogta meg. Mëgvannak az embëreik oszt mindënt azokka' csináltatnak, külsőst alig vësznek bë. Mongyák, hoznak mindenfélle bódító mëg kábító fűket oszt Istentëlën dógokat kuruzsónak belőllök. Meg azt is mongyák, hogy nem vëlletlen hótt meg az Al
Hazima Insullah. - Ezt a végén már halkabban mondja, oda is fordul hozzád, bár még alig vannak az utcán.
Ahogy jobbra fordultok a nyíló, szintén széles utcába, már az elején látni, hogy a főtér felé tartatok. Ahogy haladtatok befelé a városba, a korábbi kisebb házakat a nagyobb, nagypolgári házak váltják fel, de itt a főtér környékén már kész rezidenciák vannak. A rövid utca végén pedig a térre érve megpillantod a főhelyen Dreina katedrálisát, vele szemben pedig méltó válaszként a városházát. Ha egyenesen mentél volna tovább, akkor valaiféle nagyobb dzsad templom mellet vitt volna el az utad. Ha körbenézel, bőven van látnivaló, a főtér mérete impozáns. Valami 200 láb hosszú lehet és kb fele olyan széles. Látsz egy Krad templomot is, de jóval kisebb, mint Dreina úrnő katedrálisa; kb a dzsámi méretében van. Látni jónéhány valóban nagy palotát; amik a dzsámi mellett vannak, azok valami idegen, minden bizonnyal a dzsadok stílusában épültek, és feltűnik egy rendház is távolabb, de innen nehéz lenne kivenni, miféle is. A tér közepét az árusok sátrai foglalják el.
Nem egy nagy vásár, de elég sokmindent kapni. Leginkább a városba bejövő vidéki asszonyok kínálják a portékáikat, másrészt vannak a helyi iparosok a friss áruikkal, leginkább pékek. Nyers húsfélét nem látsz, azt ilyen helyekről ki szokták tiltani, de pecsenyések akadnak. Végül pedig néhány egyéb árus. Késes, bőrös, két szabó néhány ruhával, látszik, inkább csak bemutatni hozták, rézműves, egyebek. És persze az elmaradhatatlan bor- és sörkereskedők, de itt csak kisebb hordónyit lehet venni. Pantel könnyen eligazodik, amihez kéred, odavezet, de megjegyzi, Vigyázzék ám az úr az erszényére!
A vásárt járva közelebb értek a rendházhoz, ami olyan messze volt tőled. Innen sem látod rendesen, de mintha ez is Dreina úrnő védelmét élvezné. No de minek a fő térre kettő? Egymától ilyen távol? Amikor végeztél a bevásárlással, Pantel a dzsámi felé mutat.
- Én má' nem mëhetëk az úrral. Ha elmëgy a' mellëtt a nagy templomi ház mellëtt,az út ëgyenësën kiviszi a kapun, onnan meg egy övid futammal a temëtőhö' ér. Onnet meg mán látni mindent. Ha visszagyün oszt minket keres, abba' a toronyba' van az őrség. - mutat a városházától balra egy zömök, majd fölfelé elkeskenyedő, a házak többségénél magasabb, de itt semmiképp sem kirívó toronyra. Azzal elköszöntök egymástól és mind a ketten a dolgotok után néztek.
Doval hátán elindulsz a jelzett irányba. Ahogy beérsz a dzsámi mellett az utcába, itt is látod, hogy a főtér és közvetlen környéke a felkapottabb, itt vannak a nagyobb, díszesebb házak, paloták, és ahogy haladsz kifelé, egyre kisebbek, kevésébé díszítettek a házak. Maguk a házak a piarroni résznél sokakl inkább erődszerűek, sokkal kevesebb rajtuk az ablak és magasabbak a falak, de az ivóik, vagy tavernáik, vagy hogy is hívják, azoknak pedig mindnek van terasza, ahol az utcán is lehet iszogatni meg ... meg nem is tudod, mit csinálni, sose láttál még ilyen szájba vehető csöves izét.
Gyorsan a temetőhöz érsz. Egy domboldal, logikus hely. A városba nem tehették a temetőt, a folyó mellé nem tehették és ha nem akarnak hídon átmenni, nem is nagyon van máshol hely. Amerről érkezel, ott vannak a frissebb sírok, míg hátrább, amerre a templomot látod, már régebbiek a sírok. Látszik, hogy él a város, hiszen vele él a temetője is, még ha ez kicsit zavart kép is, de hát mégiscsak valami ilyesmi a világ rendje. Ahogy haladsz befelé és nézed a sírokat, látod, itt mindenféle piarroni népek temetkeznek. Van, aki kápolnát épít, van, aki egész nagy kriptát, van, akinek csak egy nagyobb sírkő jut és van, akinek épp csak jelzi egy mellvasnyi kőlap a sírját. Itt nem divat a fejfa. Ahogy haladsz a templom felé, egy fiatal növendék pattan fel az egyik sír mellől és berohan a templomba. Közelebb érve látod, hogy a templomot árnyas tornác veszi körül. Ez is gondos tervezsre vall, így bent legalább nem melegszik fel olyan gyorsan a levegő. Amikor odaérnél, az ajtón egy idősebb pap lép ki, amolyan vezetőféle. Mellkasán a szent szimbólmára nézel és egyből látod, nincs szerencséd. A pap megáll előtted a tornác legszélén, ahol még épp tart az árnyék, végigmér és hűvösen mondja:
- Új idők új hírnöke. Úgy látom, mást szerettél volna.
A nap még alacsonyan jár, hiszen korán indultál és eddig gyorsan intéztél mindent, és egy kis szellőcska is fújdogálgat.
// Az árakat nem akarom mindig írni. Ha egyebet nem jelzek, akkor a szabálykönyvben az átlagos ár, vagy az alatt kicsivel az érvényes.
// Írd le magad, légyszives, hogyan nézel most ki, most mit hordasz. Szokásos fekete?
-
Iymer - Kalandmester
- Hozzászólás: 610
- Csatlakozott: 2007.08.24. 14:01
- Tartózkodási hely: Mány
- ZK Karakter: Iymer Senton barát - Manifesztáció
- ZK Karakter: Iymer cwa Takeda - Testvérviszály
Re: El Hamed
Szerző: Haome no Munemoto » 2010.12.04. 12:48
Essilor en Pyron
//Árakkal kapcsolatban rendben - azért a nagyobb tételeket beszéljük meg.
A stathoz egy vizestömlőt írok fel.
Ruházat: Elnézést, valóban nem írtam - szokásos egyszerű fekete, egyenlőre egyéb opció hiányában//
Patrellel beszélgetve tovább erősödik a gyanúm, hogy az el Saif nem éppen az a kereskedőfamília, akikre nekem most szükségem lenne.
Nem mondhatnám, hogy kedvemre való a fordulat.
Azonban semmi sincs veszve: segítséget viszonylag sok helyről kérhetek még.
Az érdekességeket - pl a két Dreinának szentelt épület, a Krad templom, a dzsad szentélyféleségek helyzete - megjegyzem magamnak; jól jöhet később, ha a temetőnél nem érek célt.
Külön megcsodálom a barna bőrűek fogadóit-ivóit, vagy akárhogy is nevezzék őket - és hamarjában eldöntöm, hogy ha lesz alkalmam, akkor még ebben a városban meglátogatom az egyiket.
Ahogy végeztünk a piacon, és Patrelnek is búcsút intek, végre egyedül maradok a vásárolt harapnivalóval, meg persze a gondolataimmal.
<Sürgősen ki kell találnom valamit - semmi kedvem itt megöregedni, miközben a többiek jól szórakoznak a dzsadok földjén... Annak idején, mikor engedélyt kértem a családlátogatásra, nem gondoltam volna, hogy errefelé ennyire nem lesz egyszerű boldogulni...>
A temető és a Darton szentély láttán szokatlan érzés fog el - hasonló szentélyben találtam menedékre annak idején, mikor mindenki elfordult tőlem...
De mielőtt istenigazából a múltba révedhetnék, a suhanc felbukkanása és "menekülése" visszatérít a jelenbe.
És kezdem már sejteni: nem lesz túl szíves a fogadtatás.
Aztán a szentély komor vezetőjének megjelenése tovább erősíti ezt a sejtést.
Mikor szavainak értelme eljut hozzám, egy ideig csak figyelem őt.
<A fene, ez nem jött össze... Persze gondolhattam volna - ily közel Pyarronhoz... De ahogy mondani szokták a remény hal meg utoljára!.. Ezek itt azt hiszik, hogy bajt keverni jöttem ide - az ostobák nem is sejtik, milyen távol vannak az igazságtól! Akárhogy is, annak idején egy ilyen szentélyben kezdtem el Darton szolgálatát. És történjék bármi: ÉN nem emelek kezet senkire, aki ugyanannak az istennek szolgál, mint én!..Nos, sok remény a sikerre nincs, de tartozom annyival, hogy legalább megpróbálok beszélni vele...>
Végül fineszes mozdulattal szállok le a lovamról, majd a pap felé fordulva teszek egy lépést:
"Üdvözöllek! Én Essilor en Pyron vagyok! - enyhe meghajlással kísérem bemutatkozásom.
"Szavaidra visszatérve: meglehet, hogy mást szerettem volna - azonban sejtettem, hogy nem lesz túl szíves a fogadtatás. Úgyhogy nem is áltattam magam vele.
Előrebocsátom: nem azért jöttem ide, hogy tengelyt akasszak veled, vagy bárki mással - ha elbocsátasz, békével elmegyek.
Azonban ha már eljöttem idáig, és mert vagy oly szíves szóba állni velem, elmondom, miért jöttem. Mivel nem vagyok sem Dreina-pap, sem pedig valami istenverte diplomata, engedd meg, hogy a tárgyra térjek: a segítségedet kérem. És teszem ezt Darton felkentjeként tudva, hogy olyasvalakitől kérek, aki maga is Darton felkentje.
Meghallgatsz odabent, vagy menjek máris?"
Aztán már csak arra várok, hogy szavaimnak milyen hatása van hallgatóságomra.
//Árakkal kapcsolatban rendben - azért a nagyobb tételeket beszéljük meg.
A stathoz egy vizestömlőt írok fel.
Ruházat: Elnézést, valóban nem írtam - szokásos egyszerű fekete, egyenlőre egyéb opció hiányában//
Patrellel beszélgetve tovább erősödik a gyanúm, hogy az el Saif nem éppen az a kereskedőfamília, akikre nekem most szükségem lenne.
Nem mondhatnám, hogy kedvemre való a fordulat.
Azonban semmi sincs veszve: segítséget viszonylag sok helyről kérhetek még.
Az érdekességeket - pl a két Dreinának szentelt épület, a Krad templom, a dzsad szentélyféleségek helyzete - megjegyzem magamnak; jól jöhet később, ha a temetőnél nem érek célt.
Külön megcsodálom a barna bőrűek fogadóit-ivóit, vagy akárhogy is nevezzék őket - és hamarjában eldöntöm, hogy ha lesz alkalmam, akkor még ebben a városban meglátogatom az egyiket.
Ahogy végeztünk a piacon, és Patrelnek is búcsút intek, végre egyedül maradok a vásárolt harapnivalóval, meg persze a gondolataimmal.
<Sürgősen ki kell találnom valamit - semmi kedvem itt megöregedni, miközben a többiek jól szórakoznak a dzsadok földjén... Annak idején, mikor engedélyt kértem a családlátogatásra, nem gondoltam volna, hogy errefelé ennyire nem lesz egyszerű boldogulni...>
A temető és a Darton szentély láttán szokatlan érzés fog el - hasonló szentélyben találtam menedékre annak idején, mikor mindenki elfordult tőlem...
De mielőtt istenigazából a múltba révedhetnék, a suhanc felbukkanása és "menekülése" visszatérít a jelenbe.
És kezdem már sejteni: nem lesz túl szíves a fogadtatás.
Aztán a szentély komor vezetőjének megjelenése tovább erősíti ezt a sejtést.
Mikor szavainak értelme eljut hozzám, egy ideig csak figyelem őt.
<A fene, ez nem jött össze... Persze gondolhattam volna - ily közel Pyarronhoz... De ahogy mondani szokták a remény hal meg utoljára!.. Ezek itt azt hiszik, hogy bajt keverni jöttem ide - az ostobák nem is sejtik, milyen távol vannak az igazságtól! Akárhogy is, annak idején egy ilyen szentélyben kezdtem el Darton szolgálatát. És történjék bármi: ÉN nem emelek kezet senkire, aki ugyanannak az istennek szolgál, mint én!..Nos, sok remény a sikerre nincs, de tartozom annyival, hogy legalább megpróbálok beszélni vele...>
Végül fineszes mozdulattal szállok le a lovamról, majd a pap felé fordulva teszek egy lépést:
"Üdvözöllek! Én Essilor en Pyron vagyok! - enyhe meghajlással kísérem bemutatkozásom.
"Szavaidra visszatérve: meglehet, hogy mást szerettem volna - azonban sejtettem, hogy nem lesz túl szíves a fogadtatás. Úgyhogy nem is áltattam magam vele.
Előrebocsátom: nem azért jöttem ide, hogy tengelyt akasszak veled, vagy bárki mással - ha elbocsátasz, békével elmegyek.
Azonban ha már eljöttem idáig, és mert vagy oly szíves szóba állni velem, elmondom, miért jöttem. Mivel nem vagyok sem Dreina-pap, sem pedig valami istenverte diplomata, engedd meg, hogy a tárgyra térjek: a segítségedet kérem. És teszem ezt Darton felkentjeként tudva, hogy olyasvalakitől kérek, aki maga is Darton felkentje.
Meghallgatsz odabent, vagy menjek máris?"
Aztán már csak arra várok, hogy szavaimnak milyen hatása van hallgatóságomra.
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
-
Haome no Munemoto - Kalandmester
- Hozzászólás: 402
- Csatlakozott: 2009.03.15. 12:28
- Tartózkodási hely: Budapest
- Karakter: Essilor en Pyron - Manifesztáció
Re: El Hamed
Szerző: A Rászil » 2010.12.06. 8:58
_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap reggel
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________
Leszálltál a lovadról és előadtad a semmiképp sem sértő, sőt, ha figyelembe vesszük a nézeteitek közötti eltérést, akkor talán még udvariasnak is tekinthető kérésed. Az idős pap komótosan végigmér, majd megszólal:
- Exhaustasius Derbatrim. - Ő is meghajol. Legalábbis a mozdulat több volt, mint egy biccentés. - Gyere be.
Azzal megfordul és elindul befelé. A széles tornác után maga a templomépület hírtelen kicsinek tűnik, de belépve magába a templomtérbe, már a megszokott méretekkel találkozol. Bent látszik, hogy a Hallgatag Úr puritán házában vagytok, nem pedig - teszem azt - az Aranyúrnő gazdagon díszített, a híveket elkápráztatni szándékozó templomában. A falak, oszlopok a környék kövéből faragottak, szépen de egyszerűen megmunkáltak, csak a tető készült fából. Ahogy beljebb haladtok, egyre több a fekete festés, illetve brokát vagy bársony borítás, amit csak néha tör meg az ezüstözés. A díszítések igazán hangsúlyossá csak a szentélyben válnak, de ott em lesznek hivalkodók. A padok a templomban két oldalt vannak, középen nagy tér, ami most üres, de közismert, hogy ide kerül a ravatalozó. Derbatim atya az oltárhoz legközelebbi, de még a híveknek fenntartott padra ül és maga mellé mutat.
Itt hátul csapja csak meg az orrod a balzsamozáshoz használt szerek enyhe illata; valaki valahol nyitva felejthetett egy ajtót. Elég hűvös van itt bent, a templomtérnek még esélye sem volt felmelegedni, amihez még a kinti ragyogó fényesség utáni félhomály társul, szokni kell még a szemednek. Ketten vagytok. Amikor belépetek, Derbatim intésére két idős templomszolga sietett ki a templomból; épp végeztek az oltár közelében a négy gyertya meggyújtásával. Mondjuk ezt nálatok pont a fiatalok intézik.
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap reggel
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________
Leszálltál a lovadról és előadtad a semmiképp sem sértő, sőt, ha figyelembe vesszük a nézeteitek közötti eltérést, akkor talán még udvariasnak is tekinthető kérésed. Az idős pap komótosan végigmér, majd megszólal:
- Exhaustasius Derbatrim. - Ő is meghajol. Legalábbis a mozdulat több volt, mint egy biccentés. - Gyere be.
Azzal megfordul és elindul befelé. A széles tornác után maga a templomépület hírtelen kicsinek tűnik, de belépve magába a templomtérbe, már a megszokott méretekkel találkozol. Bent látszik, hogy a Hallgatag Úr puritán házában vagytok, nem pedig - teszem azt - az Aranyúrnő gazdagon díszített, a híveket elkápráztatni szándékozó templomában. A falak, oszlopok a környék kövéből faragottak, szépen de egyszerűen megmunkáltak, csak a tető készült fából. Ahogy beljebb haladtok, egyre több a fekete festés, illetve brokát vagy bársony borítás, amit csak néha tör meg az ezüstözés. A díszítések igazán hangsúlyossá csak a szentélyben válnak, de ott em lesznek hivalkodók. A padok a templomban két oldalt vannak, középen nagy tér, ami most üres, de közismert, hogy ide kerül a ravatalozó. Derbatim atya az oltárhoz legközelebbi, de még a híveknek fenntartott padra ül és maga mellé mutat.
Itt hátul csapja csak meg az orrod a balzsamozáshoz használt szerek enyhe illata; valaki valahol nyitva felejthetett egy ajtót. Elég hűvös van itt bent, a templomtérnek még esélye sem volt felmelegedni, amihez még a kinti ragyogó fényesség utáni félhomály társul, szokni kell még a szemednek. Ketten vagytok. Amikor belépetek, Derbatim intésére két idős templomszolga sietett ki a templomból; épp végeztek az oltár közelében a négy gyertya meggyújtásával. Mondjuk ezt nálatok pont a fiatalok intézik.
-
A Rászil - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 451
- Csatlakozott: 2007.02.19. 21:26
- Tartózkodási hely: Taba el Ibara
Re: El Hamed
Szerző: Haome no Munemoto » 2010.12.07. 22:16
Essilor en Pyron
Fra Derbatrim válasza egy pillanatra kizökkent - inkább számítottam csípős tréfára és elutasításra, mint erre.
Pillanatnyi megdöbbenésem legyűrve a tettek mezejére lépek: fegyverövem gyors mozdulatokkal csatolom le, és akasztom Doval nyergének kápájára. Igazából sok jelentőssége nincs a dolognak - gesztusnak szánom, mely békés szándékom hivatott jelezni; remélem, az idős pap érti és értékeli.
Aztán a pap után indulok - s miközben befelé haladunk, alaposan szemügyre veszem a szentély belsejét.
S ahogy a hasonlóságok és a különbségek egyre-másra tűnnek fel, elmélázom kissé, hogy egy forrás hányfelé ágazhat, hogy aztán vizével táplálhasson...
Gondolataimat az atya szakítja meg - gyorsan le is telepszem mellé, és kisvártatva belekezdek a mondanivalómba. Nem cifrázom, próbálok a szívemből beszélni:
"Mindenekelőtt tudnod kell: nagyra értékelem, hogy meghallgatsz.
Talán csodálkozol, hogy egy magamfajta mit keres itt egy szál maga - és főleg, hogy mi veszi rá arra, hogy felkeresse a szentélyed.
Nem akarlak untatni, de kénytelen vagyok az elején kezdeni.
Mint tudod, a Sötét Együttállás alkalmával a Sötétség számtalan teremtménye talált utat Satralisra. És ezek írtásában sok rend, szerzet és társaság mellett a mi rendünk is szerepet vállalt - akármi is a közvélekedés, ezt senki sem veheti el tőlünk!
Tudomásunkra jutott, hogy egy ilyen lény az Ibara dűnéi közt vert tanyát, s mert eddig nem fedte fel jelenlétét, a világ nem szerzett róla tudomást. Én tagja voltam a csapatnak, ami azt a feladatot kapta előljáróinktól, hogy kutassuk fel ezt a lényt, és ha lehet, pusztítsa el.
Valaha a hatvárosi Qesselroth városában ringatták a bölcsőm - s bár nincsennek arról az időszakról szép emlékeim, engedélyt kértem a csapat vezetőjétől, hogy meglátogathassam a családom. Ezután el Hamed felé vettem az irányt, hogy újra csatlakozhassam enyéimhez - és idáig, Meziráig jutottam.
Nincs sok ismeretem a sivatagról - de arra rájöttem, hogy ha továbbra is egyedül folytatom utam, akkor a biztos pusztulásba lovagolok. És bár nincs ellenemre Darton Urunk színe elé állni, vezetőinkken keresztül feladatot kaptam Tőle - és e feladat végzése során szeretnék diadalmaskodni, vagy veszni, ha kell!.."
Tartok némi szünetet - ha akar, most kérdezhet a jó Derbatrim atya. Aztán folytatom.
"Annak idején, mikor anyám meghalt, apám pedig elfordult tőlem, egy ilyen szentély papjai fogadtak be a Hallgatag Úr nevében. S bár sorsom fonala másfelé vezetett, sosem feled ezt el nekik. Ez vezetett ma el hozzád...
S a kérésem: el kell jutnom El Hamed városába. Ehhez az el Saif család karavánját ajánlották - azonban ajánlólevél kell ahhoz, hogy velük tarthassak. Az ajánlólevelet tőled remélem megkapni.
Azonban ha van más megoldás, ami egyszerűbb és biztosabb ennél - mert ami azt illeti, az el Saifról sok jót nem hallottam! - akkor szívesen fogadom tanácsod."
Némi hatásszünetet követően hozzáteszem még:
"És akárkinek is tartassz, egyvalamit tudnod kell: segítséget segítséggel, szivességet szivességgel viszonzok!"
Ezek után már komolyan kíváncsi vagyok, hogy mit szól az idős atya mindehhez...
Fra Derbatrim válasza egy pillanatra kizökkent - inkább számítottam csípős tréfára és elutasításra, mint erre.
Pillanatnyi megdöbbenésem legyűrve a tettek mezejére lépek: fegyverövem gyors mozdulatokkal csatolom le, és akasztom Doval nyergének kápájára. Igazából sok jelentőssége nincs a dolognak - gesztusnak szánom, mely békés szándékom hivatott jelezni; remélem, az idős pap érti és értékeli.
Aztán a pap után indulok - s miközben befelé haladunk, alaposan szemügyre veszem a szentély belsejét.
S ahogy a hasonlóságok és a különbségek egyre-másra tűnnek fel, elmélázom kissé, hogy egy forrás hányfelé ágazhat, hogy aztán vizével táplálhasson...
Gondolataimat az atya szakítja meg - gyorsan le is telepszem mellé, és kisvártatva belekezdek a mondanivalómba. Nem cifrázom, próbálok a szívemből beszélni:
"Mindenekelőtt tudnod kell: nagyra értékelem, hogy meghallgatsz.
Talán csodálkozol, hogy egy magamfajta mit keres itt egy szál maga - és főleg, hogy mi veszi rá arra, hogy felkeresse a szentélyed.
Nem akarlak untatni, de kénytelen vagyok az elején kezdeni.
Mint tudod, a Sötét Együttállás alkalmával a Sötétség számtalan teremtménye talált utat Satralisra. És ezek írtásában sok rend, szerzet és társaság mellett a mi rendünk is szerepet vállalt - akármi is a közvélekedés, ezt senki sem veheti el tőlünk!
Tudomásunkra jutott, hogy egy ilyen lény az Ibara dűnéi közt vert tanyát, s mert eddig nem fedte fel jelenlétét, a világ nem szerzett róla tudomást. Én tagja voltam a csapatnak, ami azt a feladatot kapta előljáróinktól, hogy kutassuk fel ezt a lényt, és ha lehet, pusztítsa el.
Valaha a hatvárosi Qesselroth városában ringatták a bölcsőm - s bár nincsennek arról az időszakról szép emlékeim, engedélyt kértem a csapat vezetőjétől, hogy meglátogathassam a családom. Ezután el Hamed felé vettem az irányt, hogy újra csatlakozhassam enyéimhez - és idáig, Meziráig jutottam.
Nincs sok ismeretem a sivatagról - de arra rájöttem, hogy ha továbbra is egyedül folytatom utam, akkor a biztos pusztulásba lovagolok. És bár nincs ellenemre Darton Urunk színe elé állni, vezetőinkken keresztül feladatot kaptam Tőle - és e feladat végzése során szeretnék diadalmaskodni, vagy veszni, ha kell!.."
Tartok némi szünetet - ha akar, most kérdezhet a jó Derbatrim atya. Aztán folytatom.
"Annak idején, mikor anyám meghalt, apám pedig elfordult tőlem, egy ilyen szentély papjai fogadtak be a Hallgatag Úr nevében. S bár sorsom fonala másfelé vezetett, sosem feled ezt el nekik. Ez vezetett ma el hozzád...
S a kérésem: el kell jutnom El Hamed városába. Ehhez az el Saif család karavánját ajánlották - azonban ajánlólevél kell ahhoz, hogy velük tarthassak. Az ajánlólevelet tőled remélem megkapni.
Azonban ha van más megoldás, ami egyszerűbb és biztosabb ennél - mert ami azt illeti, az el Saifról sok jót nem hallottam! - akkor szívesen fogadom tanácsod."
Némi hatásszünetet követően hozzáteszem még:
"És akárkinek is tartassz, egyvalamit tudnod kell: segítséget segítséggel, szivességet szivességgel viszonzok!"
Ezek után már komolyan kíváncsi vagyok, hogy mit szól az idős atya mindehhez...
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
-
Haome no Munemoto - Kalandmester
- Hozzászólás: 402
- Csatlakozott: 2009.03.15. 12:28
- Tartózkodási hely: Budapest
- Karakter: Essilor en Pyron - Manifesztáció
Re: El Hamed
Szerző: A Rászil » 2010.12.07. 23:27
_____________________________________________________________
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap reggel
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________
Derbatrim atya a beszéded alatt összefogva tartja a kezeit és téged néz. Végighallgatja amit mondasz, nem él a felkínált szünettel. Nem látsz az arcán semmit, habár a szemed kezdi megszokni az itteni félhomályt, ami igazából csak a kinti erős fény után volt félhomály. Jól tudod, este egy fáklyáktól füstös kocsmában sokkal rosszabb. Az atya is tart egy kis szünetet, látod, hogy gondolkodik valamin, majd megszólal:
- Az El Saifoktól nem kell jobban tartanod, mint bármely más gazdagabb dzsadtól. Ha pedig pyartól hallottál róluk, akkor azért, ha dzsadról, akkor pedig azért nem kell mindent elsőre úgy elhinni, ahogy mondják.
Tart egy kis szünetet. Végig téged néz, látszik, hogy még mindig gondolkodik valamin, majd folytatja:
- Ismerni nem ismerlek, így jó szívvel utasnak nem ajánlhatlak. Katonaként talán megállnád a helyed, de ahhoz meg nem az én ajánlásom kell. Menj vissza a főtérre, ott találhatsz megfelelőt, főként ha harcoltál a Dúlás alatt. Szolgának meg be sem állnál és használhatatlan is lennél.
Fra Derbatrim arca semmit sem mutatott a beszélgetés alatt és végig a te arcodat fürkészte. Még minidg gondolkodik valamin. Amikor befejezte amit mondani gondolt, kisvártatva felállt.
KM esemény [Iymer]
Helyszín: Hat Város
Időpont: Az Égi Fény 3692. évének eleje (esős évszak második fele), 2. nap reggel
Résztvevők: Essilor en Pyron [Haome no Munemoto]
_____________________________________________________________
Derbatrim atya a beszéded alatt összefogva tartja a kezeit és téged néz. Végighallgatja amit mondasz, nem él a felkínált szünettel. Nem látsz az arcán semmit, habár a szemed kezdi megszokni az itteni félhomályt, ami igazából csak a kinti erős fény után volt félhomály. Jól tudod, este egy fáklyáktól füstös kocsmában sokkal rosszabb. Az atya is tart egy kis szünetet, látod, hogy gondolkodik valamin, majd megszólal:
- Az El Saifoktól nem kell jobban tartanod, mint bármely más gazdagabb dzsadtól. Ha pedig pyartól hallottál róluk, akkor azért, ha dzsadról, akkor pedig azért nem kell mindent elsőre úgy elhinni, ahogy mondják.
Tart egy kis szünetet. Végig téged néz, látszik, hogy még mindig gondolkodik valamin, majd folytatja:
- Ismerni nem ismerlek, így jó szívvel utasnak nem ajánlhatlak. Katonaként talán megállnád a helyed, de ahhoz meg nem az én ajánlásom kell. Menj vissza a főtérre, ott találhatsz megfelelőt, főként ha harcoltál a Dúlás alatt. Szolgának meg be sem állnál és használhatatlan is lennél.
Fra Derbatrim arca semmit sem mutatott a beszélgetés alatt és végig a te arcodat fürkészte. Még minidg gondolkodik valamin. Amikor befejezte amit mondani gondolt, kisvártatva felállt.
-
A Rászil - Helyszínmoderátor
- Hozzászólás: 451
- Csatlakozott: 2007.02.19. 21:26
- Tartózkodási hely: Taba el Ibara
Ki van itt
Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó