El Hamed

[Garmacor]

Nelveta

// off nem pihentem csak folyamatosan rohangálok kutatok stb. így kevesebb időm van a játékra igyekszem rendezni a soraim, hogy gyakrabban írjak reagot is. A levelet nem részletezném. Egy tudós részletességével leírok mindent amit láttam és tapasztaltam a növényvilágtól a kultúráig.

- Hát érdekességekkel nem rendelkezek hacsak a tudásom nem nevezzük annak. Nem ismerem a helyi viszonyokat és őszinte leszek az anyagi erőforrásaim korlátozottak. Milyen áron tudok egy megfelelő tevét venni? Esetleg tudna valakit mellé adni aki ebben a segítségemre lehet?
Reggel kelés és reggeli után elindulok a városba, hogy megfelelő ajándékot találjak. S igyekszem még időben visszaérni.
Ahogy a fürdőbe megyünk élvezem a látványt. S szándékosan lassan megyek hogy mindent jól megnézhessek magamnak. Arra azért ügyelek hogy vendéglátóm neheztelését ezzel ne vívjam ki.
A fürdőben magam is levetkőzök majd felfekszem az egyik ágyra és hagyom hogy átgyúrják az izmaim. Majd követem Quattrahimot s én is köszönök mindazoknak akiknek ő köszön, de ezt leszámítva a háttérben maradok. Ahogy bemutatnak Ibramnak meghajtom magam egy kicst.
- Üdvözltem. Örülök hogy megismerhetem.
Majd szép csendben hallgatom a beszélgetést. A halálhírre felvonom a szemöldököm s kérdőn nézek a beszélgetőkre, de nem teszek fel kérdéseket.

[Iymer]

(*)

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, a Hamamban
Idő: Pyarron szerinti 3691 év, Téli évszak, 7. nap délelőtt
______________________________________________________

Quattrahim úr, de még Abu is elmosolyodik, hogy te akarsz tevét adni ajándékba.
- Mennyire ért a tevékhez, barátom? Én ajánlhatom magának mondjuk Bajezidet, hogy segítsen kiválasztani egy erős, fiatal teherhordó tevekancát jó áron, de nem tudom, mennyire lesznek sikeresek. Tudja, az én nagyobb házam El Ageilhában van, ide csak eladni jövök. De ha esetleg megpróbálkozik Mehirával? Ha még itt lesz egyáltalán holnap a városban...

// Ha mégis akarsz tevét vagy lovat venni, akkor játszuk le. Ékszert magad is könnyen találsz, dzsad vidéken járunk, ugye...

A fürdőbeli élmények egyelőre szokatlanok, de a jóba könnyű beleszokni; elengeded magad és így még könnyebb. A masszírozás után felszabadultságot érzel, középen a gőzben inkább elnehezültséget, míg a kevésbé párás, oldalsó helyen némi megkönnyebbülést.

Láthatóan meglepték egymást Dzabba és Quattrahim urak. Quattrahim úr nem számított Aziz halálára, Dzabba úr pedig Quattrahim első gondolatára. Ezt mind a ketten emésztik egy darabig.
- És azt lehet tudni, hogy miért? Miért kellett meghalnia? Egyáltalán, miért ment olyan veszélyes helyre? - Teszi fel a kérdését Quattrahim úr némi idő után. A dolog érdekli Immaturot is, itt nem vonul el, mint a középső részben.
- No éppen ez az, amit senki sem ért.
Újabb csönd telepszik rátok.
- És biztos, hogy Aziz halt meg? Nem valaki, aki hasonlít rá?
- Azt mondják... én nem láttam, de mindenki biztosra veszi...
- Riffai alkancellát mit szólt hozzá?
- Tombolt. - mintha ez a változat tetszene Dzabba úrnak - Szerintem ma nem érdemes hozzá szólni; majd talán holnap. Ez a téma a Tekkében is, oda sem érdemes szerintem ma menni.
- Riffai vezette be a közmunkákat bérért, a csatornát is elvitte a város széléig, hozott be ipart. Nem értem, miért épp az ő emberét... - mondja Quattrahim úr, félig már feléd és Immaturo felé fordulva. Dzabba is bólogat és látszik rajta, hogy ő is így gondolja és ő sem érti.

Kis szünet után Immaturo szólal meg, nagyrészt közös nyelven, amit fordítanotok kell, hogy az itt élőknek is érthető legyen.
- Nálunk hasonlóan néznek ki a megrendezett gyilkosságok. Amikor valaki azt akarja, hogy a gyilkost másnak gondolják.

Még tart egy kicsit a beszélgetés, majd visszamentek a középső terembe, de Quattrahim úr nem tud maradni. Előkerül Abu is és mentek vissza a Fatimid házba, mondván "Még ki kell választani a megfelelő kelmét". Kint tombol a hőség.

[Garmacor]

Nelveta

A mosolyt látva elgondolkodok egy pillanatra, de végül is ez is a tanulás egy formája.
- Megköszönném ha elkísérne. Őszintén szólva sem a drágaságokhoz sem a tevékhez nem értek de valamikor ezt is meg kell tanulni.
- Bár jómagam kedves lovamtól semmi pénzért nem válnék meg de úgy vélem nem haszontalan tudás.
Megtudakolom még hogy mikor tudunk elmenni tevét venni. Amikor már Bajeziddel vagyok egyből faggatni kezdem a tevékről. Próbálom megérteni a tevék és a lovak közti hasonlóságokat és különbségeket. Az árakat és a helyi viszonyokat is.
// off a fürdőhöz még nem írnék reagot majd ha a tevén túl vagyunk akkor folytatom csak a két szálon való játék nem biztos hogy jó

[Mynea]

Abra de la Torre

(Itt tartottunk: klikk)

~ A fenébe… ~ rezdül meg egy pillanatra bal szemöldököm Garim válasza hallatán.
Ennyire egy szófukar embert… vagyis inkább kiválóan cifrázza a semmit. Ha bármiféle információt ki akarok belőle csikarni, legalábbis kínpadra kéne vonnom. Talán ha forró piszkavassal szurkálnám az ülepét, mindjárt beszédesebb lenne. Lelki szemeim előtt már a gallérjánál fogva cibáltam… ~ Adod ki azt a nyüves táskát, de rögtön, vagy szíjat hasítok a hátadból, te kutyazabáló tetves disznó!!! ~ Ám ehelyett csak lelkesen pislogtam feléje, mintha csak elolvadnék bókjai hallatán.
- Ugyan, kedves Uram, ha ez így lenne ahogy mondja, még egy csésze teát se kérhetnék senkitől. Így mégis mi hasznom származna az örökös hajlongásból? – kacsintok rá pajkosan – Apropó…
Tapsolok a cselédségnek, s italt töltetek vendégeimnek – vagy legalábbis bepróbálkozom némi bódító nedűvel, hátha most az egyszer nem állnak ellen ezek a „nemes férfiak”. Sőt, amennyiben hagyja, Garim-nak magam töltök, legtestesebb boromból. Hátha megoldja a nyelvét ennek az isten verésének…
Gahonnar érkezése megkönnyebbüléssel tölt el. Egyrészt mert így már nem érzem magam olyan egyedül… mivel, hogy Mia-val még egy pillantást se tudtam váltani, amióta arra a zsírbölényre…khm, izmos úriemberre kivetette hálóját. Másrészt mert talán majd lesz rá érkezése, hogy szemmel tartsa harmadik vendégünket, nehogy túl józan maradjon az este hátralevő részében és keresztülhúzza számításaimat. Ám ami a belépőt illeti… az állam is leesik, s még szerencsés is, hogy a két férfi szóba elegyedik, hiszen a döbbenttől egy hang se jönne a torkomra… Gahonnar-t kellett volna kérdeznem Garim felől, nem pedig azt az ostoba cselédet. Ha tudtam volna, hogy ismerik egymást, az egész vendégségesdinek máshogy állok neki. Már épp azon törtem a fejem, hogy feddjem majd meg ezt a mihaszna léhűtőt – selyemkorbáccsal vagy annak a megvonásával – amikor is szóba került az ominózus „bóvlibolt”. Erre vártam…
- Nahát, valóban? Magam is oda vagyok a „különleges” csecsebecsékért, csak nem ön is gyűjtő? – kérdem, majd édes kis fintorra húzom orromat, s bizalmasan közelebb hajolok Garimhoz, mintha csak súgni akarnék valamit – Én tudok mutatni valami olyasmit, amihez még bizonyosan nem volt szerencséje.
Még mielőtt válaszolhatna, kuncogva állok fel helyemről, majd Mia mellé lépve megérintem társalkodónőm vállát, ezzel jelezve, hogy jöjjön velem, és kisietek az árnyas boltívek alatt. Odakint kaján vigyorral ajkamon várakozom, majd ha Mia is megérkezett, megragadom a kezét.
- Mit szólnál, ha egy kicsit mi is szórakoznánk?- suttogom közelebb hajolva – Mi lenne, ha táncolnánk nekik egy kicsit úgy… tudod, mint otthon, amikor senki sem lát. Amikor csak örülünk az Anyának, az Úrnőnek… és, és… - nem hagyom, hogy Mia megszólaljon, ujjammal finoman letapasztom ajkait - Van még abból a kellemes bódító mákonyból, dobhatnánk a füstölők közé… Képtelen vagyok egy egész estét unalmas csevegéssel tölteni, megbolondulok, ha ugyanúgy kell játszanom az úrinőt, mint otthon. Csak egy kicsit szórakoznánk, éppen csak hogy többre vágyjon. Nem adom magam oda neki…
Ha ellen áll, még kérlelem kicsit. Elmondom, hogy már ígéretet tettem Garim-nak, miszerint tartogatok neki egy kis meglepetést. Addig nyúzom, amíg nem hozza a fátylakat, s nem bújunk kellemesebb, lengébb ruhákba. Ha sikerült meggyőznöm, intek az egyik kinti szolgálónak, szóljon Gahonnar-nak, gondoskodjon zenéről, ő pedig intézkedjen a kellemes félhomályról, na meg persze a bódító hatású füstről.
Bizonyára Garim nem látott még hófehér hajú hurikat, egymás kezét fogva-ölelve-kerülgetve a holdfényben, csak úgy egymás örömére táncolni. Olykor andalító, olykor már eszelősen sürgető dallamokra pörögni-forogni… Valaha anyám népe tudhatta magáénak ezt a szokást, a tűz körül, vagy csöndes tisztásokon járták a természet táncát az Anya tiszteletére. Ennek a „barbár” szokásnak persze megvolt az előnyös oldala is, a férfiakat majd megette a fene, hogy részt vehessenek benne. Később bevonjuk a szórakoztatásra iderendelt lányokat is, így elrejtőzve közöttük a félhomályban. Hagyom, hadd terelődjön Mia-ra a figyelem, miközben én csöndesen kiosonok a férfiak háta mögé. – Árnyak varázslat UTK 288. o. - Óvatosan odahajolok Garimhoz s illatos fátylammal arcát érintem, majd elé nyújtva kezem – ezzel hátulról félig meddig átkarolva – suttogva, ám vidám csillogással hangomban szólok hozzá.
- Csatlakozz, jó uram..

[Iymer]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, a Fatimid házban illetve a nagyvásártéren
Idő: Pyarron szerinti 3691 év, Téli évszak, 6. nap este, 7. nap korán reggel
______________________________________________________

// off a fürdőhöz még nem írnék reagot majd ha a tevén túl vagyunk akkor folytatom csak a két szálon való játék nem biztos hogy jó

OK.

Elismerik a kitartásod, így akkor Quattrahim úr bólint, holnap reggel viheted Bajezidet. Abu is csatlakozna hozzátok:
- Engedelmével, apám, én is a lovag vendégünkkel tartanék, Musztafával együtt.
Quattrahim már épp bólintott volna fia kérésére, de Musztafa említése után bizonytalan lesz, végül csak bólint egyet.
- Ha megengedik, én is önökkel tartok - teszi hozzá végül Immaturo is.
- Reggel korán induljanak, ha jó vásárt akarnak csinálni. Árban pedig, nos, felénk egy ló árából lehet venni egy tevét és még marad is.

Ez esetben a reggeli kelésből hajnali költés lesz - a kettő közül az egyik hölgy ébreszt. Nem tudod, hogy csinálta, csak azt érzed, hogy valaki fogja a vállad és amikor felnézel, az arcát látod.
- Tudja, a tevepiac. - mondja mosolyogva - Lehetek valamiben a szolgálatára?
Ahogy elkészülsz, lassan a többiek is előkerülnek. Bajezid és Musztafa már vár benneteket, Abu és Immaturo nagyjából egyszerre kerülnek elő. Abu szobája a ház más részén lehet, nem föntről jön, mint Immaturo.
- A reggeli ráér, induljunk máris - mondja - vagy inkább adja ki az utasítást - Abu.
Kint már pirkad, de a nap még bőven nincs fent. Előbb a kisebb utcákon mentek, majd kijuttok egy másik, ahhoz hasonló főútra, amin bejöttetek a városba és érzésed szerint a városfal felé mentek. Majd hallani valami zsongást, ami erősödik, végül odaértek a piachoz. Nem tudtad volna megmondani, hogy Bajezid vagy Musztafa vezetett benneteket, ti hárman inkább követtétek őket. A piac szélén megtorpantok egy kis időre, mintha Bajezid és Musztafa felmérné az egészet, majd elindultok, de nem az állatok felé. Musztafa odalép az egyik árushoz és sót vesz, majd utána mentek beljebb.
Eleinte kirakodóvásár-szerűség, de észreveszed, hogy nem mindenféle dolgok vannak, inkább csak amik az állatok körül kellenek. Kosarak, zsákok, mindenféle táskák pakolni, övek, szíjak, kötelek, bőrök szerszámozni, mindenféle kivitelű és díszítésű nyereg, egyéb kaparók, villák, hegyek és nyelek, még néhány fegyvert is látsz, de inkább kések a jellemzők, a szinte már szokásos víz és perecárusok viszont sehol. Beljebb takarók, kordék, kocsik, egyéb szerszámok majd a jószágok. A lovak, szamarak, öszvérek, tevék, marhák inkább kikötve, a birkák és a kecskék inkább hevenyészett karámokban, aprójószág csak alig, az is inkább ketrecekben. Mindenfelől hallani a beszéletéseket, ajánlásokat, "Ezt vegye meg, effendi!", meg a "Nem bánja meg, Garib!" meg ilyenek. Többször meg is fogják a ruhátokat és húznak, sokszor problémás, hogy úgy szabadítsd ki magad, hogy ne szakadjon semmi. Néha pedig egy-egy ló vagy tehén, szamár Musztafa zsebéhez hajol.
Bajezid és Musztafa elég tanácstalannak tűnnek. Nem látod rajtuk, hogy sikerült volna választaniuk vagy csak ajánlani tudnának valamit. Megállnak, tanakodnak, majd Bajezid feléd fordul és mondja:
- Ha emlékszik, nemes Klangoro lovag, annál a kék kaftánosnál hosszabban néztünk szét. Érdemes lehet megpróbálni, különösen a vemhes kancát, és van még egy-két szebb példány is, de szerintünk drágán fogja adni. A másik, még az elején a szamaras, akinek volt két tevéje. A magasabb, erősebb érdekes lehet, olcsón is adja, de azt alaposan meg kellene nézni. Sajnos nem most van a nagyvásár, elég kevés a jószág.
- És azt a szép almásderest annál a két ikernél miért nem említettétek? - kérdezi Abu - Ha nem feltétlen tevében gondolkodik, hanem egy jó csődör is megfelel, megnézhetnénk azt is. - Bajezid és Musztafa is bizonytalanul bólint.
Nagyjából sejted, miről lehet szó. A Kék kaftános alakra nagyjából emlékszel, de az egyik teve neked olyan, mint a másik, nem érzed, hogy olyan különleges lenne valamelyik is. Az állatvásár szélén tényleg a csóróbb alak lehet, mondjuk a szamarasra nem emlékszel, de az megvan, hogy voltak valahol a tevék mellett szamarak is. A két ikerre is emlékszel, nem sokkal találkozni. Alacsony, fekete göndör hajú szakállas fickók, egyik erősebb, a másik átlagos testalkatú, fiatalok. De arra nem emlékszel, hogy olyan kimagasló lovuk lett volna, habár tényleg többször láttatok lovakat is, amikhez legalább valamellyest értesz. Mondjuk egyik sem tűnt olyan nagyon érdekesnek.

[Garmacor]

Nelveta

- Köszönöm a segítségüket.
Mondom még este majd a beszélgetés végeztével nyugovóra térek és izgatottan várom a hajnalt. Amikor a hölgy fölkelt mosolyogva köszönök neki.
- Jó reggelt. Köszönöm hogy felébresztett. Köszönöm nincs semmire szükségem.
Majd gyorsan rendbeszedem magam és felöltözök majd csatlakozok a többiekhez.
- Rendben menjünk.
Út közben pedig faggatni kezdem Abut és Musztafát a tevékről. Miről lehet megismerni a jó és rossz tevéket stb.
Ahogy végigmegyünk a vásáron igyekszem mindent megfigyelni. A sóvásárlás okára pedig rá is kérdezek. Amikor megállunk tanakodni akkor megszólalok én is.
- Nos a tevékhez nem értek. Melyiket javasoljátok inkább. A lovakhoz már kicsit jobban. Sejtem melyik árusra gondoltok, de a lovai nem igazán keltették fel a figyelmemet.

[A Rászil]

KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, a nagyvásártéren
Idő: Pyarron szerinti 3691 év, Téli évszak, 7. nap korán reggel
______________________________________________________

- Hogy honnan lehet megismerni a jó tevét? Sokáig él, sok terhet visz, sokáig egészséges és sok csikót nevel fel. De hogy melyik lesz ilyen, azt most nehéz megmondani. Ha minden rendben van és formás, szép, akkor megfelelő lehet. Most nehéz megmondani.
- Só? Szereti a jószág. Könnyen velük fog jönni.

- Ez esetben javaslom, hogy akkor nézzük meg a szamarasnál azt a csődört jobban, majd az ikreknél az almásderest és végül a vemhes kancát!
Rá is álltok. El is indultok, mostmár nem csak egy gyors mustrára, hanem alaposan megnézni.

A szamaras ember szerint ez a tevecsődör szinte mindent tud, talán csak felolvasni a tanítást a tekercsből, azt nem. Erős, fiatal, jól bírja a terhet, kezes, sose volt beteg, fedeztetni is volt már vele és csak neked odaadja tizenöt ezüstért - és ez még csak az alku eleje. Bajezid alaposabban körbenézi, nem nagyon mond semmit, de Musztafa csak a fejét rázza. Amikor odébb álltok, mondja is Musztafa, hogy vörhenyes volt, a hátán meg nem látszik, hogy cipelt volna bármit is. Bajezid válaszol:
mondja, hogy igen, de csak volt, már nem fertőz és elkapni sem fogja. De a patája repedt, szóval ezzel kemény helyen jártak, nem a homoksivatagban, ahogy a gazdája mondja. Erre jegyzi meg Musztafa,
- Igen, vörhenyes volt, de nem baj, mert már nem fertőz és később meg nem lesz. A hátát nem tudja, de a patája meg repedt.
- Az csak akkor baj, ha fent reped vagy nagyon berepedt, de szerintem azt láttam volna. Körmöléssel megoldható.
A repedést épp észrevetted - lovon is alap, hogy megnézed - kis repedés a pata elején. De hogy ezt hogy lehet körmölni?

A lovat te is alaposan körbenézed, valamelyest értesz hozzá. Az látszik, hogy nem egy kezes jószág, és épp kitartónak sem nézed a lovat, amiben a társaságod minden tagja megerősít - lóhoz mindannyian értetek -, habár a tulaj szerint egy futamra lemegy akár Ageilháig.

A vemhesre pedig mindenki azt mondja, hogy szinte semmi érdekes, átlagos teve, de a hasa elég nagy, ahhoz képest, hogy a tizedik hónapban van a tulaj szerint. Aki ért hozzá, mindegyik megerősít, hogy igen, vemhes, nem - pl. - felfúvódott. Ja, és Bajezid megjegyzi, hogy a tőgye is talán nagyobb az ilyenkor szokásosnál.

Bajezid és Musztafa szerint a kanca talán jobb, mint a csődör, ha tevét szeretnél, szerintük ezt válaszd. Immaturo szerint is a tevekanca, Abu meggondolná az almásderes is, de nem dönt semelyik mellett.

[Shackallor]

JK: Abra de la Torre
Esemény: I.fejezet - vendégvárás
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, A rezidencián
Idő: Pyarron szerinti 3691 év tele, egy meleg nap délutánján

Eljött az ideje, hogy ismét felvegyem egy érdekes történet fonalát...
Bocsáss meg a hosszúra nyúlt hallgatásért.

Garim kifürkészhetetlen mosollyal válaszol a hajlongást és annak várható hasznait elemző mondatodra.
-Biztosra veszem, Úrnőm, hogy senki emberfia nem marad közömbös, ha Te hajlongsz előtte... - közli, búgónak szánt hangon, majd egy cinkosan kacsint a szélesen vigyorgó Gahonnar felé.
Gahonnar mellétek telepszik, majd vet egy hosszú-hosszú pillantást Mia és az időközben gyakorlatilag nyáladzó idiótává degradálódott húshegy felé.
-Érdekes... - jegyzi meg hallkan, a távoli Toron köznyelvén.

Halk tapsodra kezes szolgálók sorjáznak elő, hogy egyetlen intésedre csordultig töltsék a poharakat. A Garim pohara felé közelítőtől pedig egy türelmetlen intéssel kéred el a kancsót, hogy aztán egy rafinált mozdulattal - melynek során a tested csupán egyetlen rövid pillanatig ér hozzá a "kedves" vendég karjához - magad tölts neki.
Természetesen a hatás nem marad el: Garimról egy hosszú pillanatra lefoszlik a magabiztos, ereje teljében lévő csődör üzletember álcája, hogy átadja a helyét a sóvár, epekedő férfiembernek. Annak a fajtának, akit Miával igen-igen jól ismertek...
Így hát kissé már magabiztosabb vagy, mikor a megteszed azt a bizonyos ajánlatot...

Mikor előadod Miának a tervet, először finoman elfintorodik - "kár ezekbe!.." - súgja a grimasz. Ám végül egy sóhaj kíséretében csak ennyit mond:
-Legyen óhajod szerint!..
Az előkészületekkel hamar megvagytok, hogy aztán pontosan azt adjátok ezeknek a senkiházi barnabőrűeknek, amire legmerészebb álmaikban sem gondoltak.
Legalábbis erre utalnak a nehezen leírható arckifejezések, amik akkor ülnek ki az orcájukra, mikor a halk zene mellett a megfelelő helyeken sokat sejtető, kellemesen lenge öltözékben léptek eléjük a félhomályban, hogy aztán a szekta szokásainak megfelelően táncolni kezdjetek Morgena, magatok, és az alkalmi közönség örömére.

És az Úrnőnek tetszhet, amit lát - legalábbis erre utalhat az, hogy végül is minden úgy alakul, ahogy tervezted...
Még azt is elérted, hogy Garim - szakítva hazája szokásaival - egy dróton rángatott báb mozgását utánozva áll fel, hogy kövessen téged a félhomályban fátylakban pergő-forgó hölgyek gyűrűjébe.
Ami azt illeti, látszik rajta, hogy sosem járt még hóhajú hurik kertjében...

[Mynea]

Abra de la Torre

Új keletű marionett bábumnak nem engedem el a kezét, magam után vonom a táncoló pörgő-forgó-hajlongó testek közé. Majd amikor már úgy érzem, hogy megfelelően beolvadtunk, tekintetemmel Miá-t keresem, amolyan könnyítésképpen. Pár röpke pillanatig figyelem vállán gyűrűző tincseit, apró-finom mozdulatait, hátát, ahogy izmai megfeszülnek, majd elernyednek. Behunyom szemeimet, majd magam is mélyen belélegzem a levegőben kavargó kellemes illatú füstöt. Lelki szemeim elől már rég eltűntek a színes ruhák, az otromba férfitestek, csupán Mia hófehéren hullámzó tincseit látom, mely lassacskán szőke fürtökké színeződik át. Hallom a ropogó tűz pattogó hangját, az asszonyi hangok önfeledt énekét, s valamiféle pánsípot, ahogy ütemes dobszó diktálja mellette az egyre sürgetőbb ritmust. Közelebb húzom magamhoz Garimot, hogy mellkasa hátamat érinti, nem látom, csak érzem, így akár bárki más is lehetne… Kezeit derekam köré fonom, majd egészen eltolom csípőmig, hogy ő is ráérezhessen az eleinte lassan jobbra-balra billenő, apró nyolcasokat leíró mozdulatokból a dal ütemére. Majd lassan elengedem, s karjaimat először mellmagasságba, majd annál följebb emelve, egyik kezemmel hátrafelé nyakát érintem, másikkal pedig miközben oldalvást fordítom fejemet, arcán is végigsimítok, mintegy véletlenül. Ám nem hagyom nagyon belemerülni, éppen hogy csak fájjon neki, amiért el kell engednie, a következő zenei motívumra, hirtelen megfordulva egy lépést hátrébb lépek. Ajkaimon bíztató mosoly sejlik fel, s újra megfogom kezét, majd körbefordulok vele együtt. Vállmagasságba emelve kezét, tenyereinket összeérintem, majd összekulcsolódnak ujjaink, s így is fordulok vele tovább. Engedem, hogy átöleljen, hiszen most már nem számít a marcona arc… újabb mély lélegzet, s amúgy sem őt látom már, csupán az aranyló tincseket. Kezét újra derekamra csúsztatom, s lassan hátra hajolok, bal lábamat felhúzva megtámaszkodom csípőjén, s kört leírva felsőtestemmel újra felemelkedem, miközben már ősi igéket suttogok hangtalanul, s karjaimmal átölelem nyakát, így kénytelen lesz szemeimbe nézni.

Megpróbálkozom egy kis bájolással, ennél nem lesz rá megfelelőbb pillanat.
Szerelemvarázs - A kockadobálóban leírtak szerint 22 + a kockadobás eredménye, ami 8 -> így végül: 30 E (És imádkozok, hogy a jó öreg Garim ne egy dzsad kereskedőnek álcázott ősi kyr arkmágus legyen, akinek visít a Membránja és sértődöttségét ellensúlyozván 220 volttal süti ropogósra az agyamat… )

[Shackallor]

JK: Abra de la Torre
Esemény: I.fejezet - fontos vendégek
Helyszín: Hamed emírség, El Hamed városa, A rezidencián
Idő: a Pyarron szerinti 3691. év tele, egy forró este...

Új sütetű marionett bábod természetesen nem tud ellenállni - bár súlyra majdnem kettőször annyit nyom, mint te, mégis olyan könnyű vezetni, mint egy gyermeket...
Veled ellentétben ő teljesen el van bűvölve - legalábbis ez van az arcvonásaira (csillogó szemek, enyhén elnyílt, bárgyú mosolyra húzott száj) írva.
Aztán, követve hű társalkodónőd példáját, táncba kezdesz. Legalábbis így hívják felétek, bár bízvást állíthatjuk, hogy ez a tánc nem marad hatástalan senkire.
Garim csak nehezen találja ki, hogy mit is vársz tőle, ám mikor altestével hátulról a tiedhez simulva hűen követni kezd, már biztosan érzed: mint már annyiszor, most is sikerült felajzanod a kiszemelt hímet.
S valóban: jobb alkalom nemigen kínálkozhat. A teljes mértékben hatásod alá került férfinek talán fel sem tűnik, hogy mit teszel...

Nem most alkalmazod először ezt a varázslatot, így tudod, hogy a hatás a legritkább esetben teljesedik ki azonnal. Ám az biztos, hogy a viselkedése nem változik ellenségesre, sőt: mintha át akarná venni a kezdeményezést azzal, hogy gyengéden, de erőteljesen próbál magához húzni. Eme hadmozdulattal egyenes arányban erősebben hallod a mind reszelősebbé váló zihálást a füledben...

//Ebből levonhatsz olyan következtetést is, hogy nem kyr ősmágus... //

Aztán hatalmasat nyel - az ádámcsutkája szinte a szemed veri ki - és próbálja rendezni az arcvonásait-lélegzetét. Néhány minutum múlva, mikor ez úgy, ahogy sikerül neki, halkra fogott, és kissé remegősre sikeredett hangon megszólal:
-Úrnőm!.. Mondd csak, tifelétek mindig így múlatnak?.. - aztán, hogy mind jobban visszanyeri az irányítást, egyre magabiztosabban folytatja - ... Nem mintha ellenemre lenne, persze... Ám egy kissé kifulladtam. Olyan fülledt ez az este. Nem kísérnél ki egy kicsit a levegőre?..
Vágyakozással telt a pillantása - ám bizonyosan nem levegő után áhítozik.

[Mynea]

Abra vs.Voldemort - 1:0


Nahát, semmiféle látványos reakció...na de nem is számítottam fergeteges csókokra, nagy ölelkezésekre... még. Jobb is így, egyelőre nem kell kedvem ellen cselekednem, bár már rám is hatott a bódító illat mely lassan az egész termet betöltötte. Ezt használtam otthon is, mielőtt hitvesi kötelezettségemet mentem teljesíteni uram szobájába, meg ha éppen nem volt alkalmam használni a dzsadok fehér porát. Kell valami, ami segít elviselni az élet nehéz vagy épp kellemetlen pillanatait. Ha otthon nevelőanyám ezt megtudná, persze szíjat hasítana a hátamból... de Toron messze van.
Minden esetre, a nyomás a fenekem magasságában sok mindent elárult. Hihetetlen, hogy a férfiak mennyire képtelenek kontrollálni a vágyaikat... igen, hihetetlen... hihetetlen nagy előny. Pláne, hogy ennyire látszik rajtuk. Ez egy kis önbizalmat kölcsönöz, bár ennek ellenére próbálom azt is észben tartani, hogy a mágusok is csak "emberek", így ez tulajdonképpen még nem bizonyít semmit. Az már annál inkább, hogy még nem lobbant lángra a hajam, de ettől még jobb lesz, ha a mai este folyamán már csak személyes bájamra alapozok. Nem lenne jó, ha nagyon ostromolgatnám a férfi esetleges mágikus védelmét, a végén még feltűnne valakinek.
Garim kérdésére igyekszem leplezni önelégült mosolyomat. Felidézi pár évvel ezelőtti emlékképeimet, olyan dolgokról, melyekről talán ez a szerencsétlen még álmodni sem mer. Tudok én jó kislány lenni persze, na de rossz is, ha éppen úgy tartja kedvem.
- Ugyan-ugyan... - suttogom fülébe, érezze csak csiklandozó leheletem nyakán - ...ne legyen ilyen szerény, hiszen még csak most kezdődik az igazi mulatság.
Végül mégiscsak megeresztek egy kaján vigyort... a "mulatság" is csak nézőpont kérdése. Persze ezt ő ebből a szögből aligha láthatta. Jobb kezem lefelé siklik, végig a mellkasán, majd éppen ágyéka előtt kitérve oldalt megfogom a kezét.
- Persze, legyen ahogy kívánod... - mondom most már újra, "átszellemült" ábrázattal, majd kivezetem a táncoló emberek közül.
A terasz felé veszem az irányt, remélve, hogy most már Garim se lesz egy karót nyelt, sziszegő totemoszlop. Számomra mindenképpen előnyös hely, alkonyatkor magam is ide szoktam kiülni, a kényelmes kerevetek egyikére szép, hófehér rózsáimban gyönyörködni - ritka látvány ezen a sivatagos környéken, ritka nagy pazarlás egy olyan helyen, ahol a víz aranyat ér. Na és persze bentről nem lehet kilátni a súlyos brokátfüggönyök miatt, melyek a nap perzselő sugarai elől egész nap elfátyolozzák házam termeit, viszont mégsincs annyira elzárva a belső világtól, Miától, testőreimtől, mintha vaskos hideg fal húzódna közöttünk.
Kifelé menet intek az egyik cselédnek, hogy hozzon nekünk egy kis frissítőt, na és persze utána iparkodjon vissza a terembe - nem hiányzik most egy "gyertyatartó" sem, bár magam már hozzászoktam a szolgák jelenlétéhez minden helyzetben. Bolond ez a Garim, ha azt hiszi, majd a hideg levegő elhessegeti a bódító füvek hatását, pláne ha még iszik is hozzá... remélem, a kreativitását azért előtérbe hozza, ha egyáltalán lappang benne ilyesmi.

[Shackallor]

Abra de la Torre
P. sz. 3691 telén, El Hamed városában, a családi kúriában

Garim hálás arccal hagyja, hogy a szolgáló töltsön a poharába.
Addig is időt nyer.
A város felé fordulva hosszasan szemléli a kilátást; aztán megköszörüli a torkát, és kissé mesterkéltnek tetsző mosollyal fordul feléd.
-Úrnőm! Tudod, igazi megtiszteltetés a házadban vendégeskedni. Olyan ez... - jobb kezével nagyívű mozdulattal int körbe - ... mintha nem is Hamedben lennénk. Olyan érzése van az embernek, mintha távoli szülőhazádban járna...
Doldzsahra mondom, hogy soha, sehol nem láttam ehhez foghatót. Oly szépség és gazdagság vonul fel méltatlan szemeim előtt, melynek láttán a paradicsomi hurik is sárgulnak irigységükben. Olyan fogadtatásban részesítettél, amivel egy sejkkel szemben sem maradtál volna szégyenben.
Jól tudom azonban, hogy ily kegyet nem osztogatnak ingyen az istenek... És azt is jól tudom, hogy nem vagyok sejk; sem sok pénzem, sem nagy hatalmam nincsen.
Egyszerű kereskedő vagyok. Kereskedő, akinek azért megvan még a józan esze... S az eszem most azt súgja, hogy nem a magad örömére... - eltart egy kis ideig, míg a megfelelő szót megtatlálja - ... szórakoztatsz bennünket.
Azt hiszem, jogosan merül fel bennem a kérdés: akkor miért? Miért kényezteted az érzékeinket oly élvezetekkel, amikről mi, egyszerű halandók nem is álmodhatunk? Miért részeltetsz oly kegyekben, amikről a leghatalmasabbak némelyike is csak álmodik csupán?
Miért?..

Egy biztos: a jó Garim már nem sziszeg, és koránt sem totemoszlop. Búg a hangja inkább, mint a a gerléé, mikor udvarol.

[Mynea]

Abra de la Torre
Abra vs. Voldemort - 1:1

A következő pár pillanatban gyökeresen megváltozott a Garimról alkotott véleményem. Túlzottan is hozzászoktam a gazdag és befolyásos férfiak magabiztosságához, és persze a dzsadot is azonnal beskatulyáztam ebbe a szerepkörbe. Ezek a férfiak egy pillanatig se szoktak elgondolkozni azon, hogy minek köszönhetik egy szemrevaló fehérnép édes mosolyát. Egyszerűen a hatalmuk velejárójának tekintik az őket körülvevő rajongást, ahogy én magam is megszoktam a rangomnak kijáró tiszteletet. Ez hiba volt. A felismerés hidegzuhanyként rántott ki mámoros egykedvűségemből, s egy pillanatra meg is látszik félrebiggyesztett ajkamon az, hogy ez a megrázó élmény korántse volt kellemes. Gyorsan oldalvást fordítom fejem, mintha csak Garim kézmozdulatát követné tekintetem, s közben igyekszem lelohasztani a lelkemben felhorkanó fenevadat, mely legszívesebben felrúgná ezt a nyomorult kis hímet, amiért kétségbe meri vonni szándékom tisztaságát. Mégha igaza is van... vagyis talán ez bántott a leginkább. Most az egyszer szerencsésnek érzem a férfi nyakatekert eszmefuttatását, hosszú szóvirágait, időt nyer számomra, hogy elnyomhassam magamban gyermeki énemet. Mire Garim érvelése végére ér, már egész higgadtnak érzem magam, nem akarom magas sarkú szandálommal addig ütni, amíg nyüszítve nem húzódik a sarokba. Dühöngésre lesz majd időm, miután a díszes kompánia elment...
- Nem várhatom, hogy ismerd hazám szokásait... - pislogok rá elnéző mosollyal most már, s kezemben italommal helyet foglalok az egyik közeli kereveten - Mifelénk, a messzi északon pontosan olyan zord a világ, mint amilyen a fákat tépdeső vihar Weila havában. S ahogy ilyen helyzetben a felvidéken legelésző bárányok is keresik egymás melegét, úgy mi is keressük a magunkfajta közelségét, hogy ellen tudjunk állni a minket körülvevő rideg valóságnak. Hiszen egyedül vajmi kevés esélyünk lenne a túlélésre.
Kicsit arrébb csusszanok, hogyha Garim is leülhessen mellém, bár a jelen helyzetben nem vagyok benne biztos, hogy valóban helyes-e ennyire közel engednem magamhoz. Persze, egy pillanatra se feltételeztem, hogy a dzsad tökkelütött lenne, de nagyon is reménykedtem benne, hogy a vágy őt is pont olyan meggondolatlanná teszi, mint férfitársait. Vagy inkább jó érzés volt magamat azzal áltatni, hogy könnyű préda lesz. Nagyon vágytam már rá, az otthoni feszített tempó után, egy kis kedvességre, hogy lássam mennyire fontos vagyok valakinek. Bár, ezt Théris-től is megkapom, nem is értem, miért nem elégszem meg a macskám társaságával...
- Az, hogy ön nem emír vagy sejk, mit sem számít a szememben. Jártam már efféle méltóságok udvarában, s megjegyzem feleségeiket semmivel sem tartották nagyobb becsben, mint egyszerű vadászölyveiket. Másrészt, mint ahogy uram is láthatja, evilági javakban sem szűkölködöm, saját vagyonommal én rendelkezem, nem pedig családom férfi tagjai.
Belekortyolok boromba, a kellemes bíbor nedűből merítve némi erőt. Az igazat megvallva én is kezdtem jól érezni magamat, nagyon szeretek táncolni, s mélyen belélegezni a kellemesen bódító illatokat. Persze mindezt leginkább vagy Gahonnar társaságában, vagy egyedül, hiszen a féktelen mulatozás mindig más hatást vált ki belőlem. Van, hogy csak kacagok, mintha ezernyi libatollal csiklandoznának, s van hogy óriási vágy kél bennem társaságom nemétől függetlenül. Persze néha az is előfordul, hogy rettenetes harag dúl bennem, vagy csak zokogok párnáim között, de a végén mindig annyira nyugodtnak érzem magam, mint a templomi közös imádságok során még soha. Ilyenkor érzem egyedül azt, hogy az Istenanya bennem is jelen van, nem csak körülöttem. Továbbra is a kupába tekintve harapok alsó ajkamba, majd pillanatra behunyom szememet, igyekezve magamban tartani a szökni próbáló kellemes érzéseket.
- Garim... - nézek fel végül, nagy kerek szemekkel, akár egy elárvult kiscica, s egészen csöndesen folytatom, hogy ha eddig nem is tette, kénytelen legyen közelebb hajolni hozzám - Nem gondolom azt, hogy egy távoli országban az ember ugyanolyan lehetőségekkel indul, mint otthon. És azt is tudom, hogy bár tiszteletben tartják hazám szokásait, mégse nézik jó szemmel, ha egy nő egyedül próbál boldogulni. Őszintén megmondom azt is, hogy ennek ellenére semmi szükségem szövetségesekre, mert a szövetségeket érdek szüli, az érdekek pedig változhatnak. Én azt szeretném, ha barátok lehetnénk, ha az együtt töltött idő, mindkettőnk számára nem csak hasznos, hanem kellemes is lenne. Biztos vagyok benne, hogy mindketten tudunk a másik számára olyat nyújtani, amiért érdemes ezt a barátságot minél jobban elmélyíteni. Te nem így gondolod, Garim?