El Ageilha

[Garmacor]

Nelveta
- Rendben legyen kívánságod szerint. Mondom s a szemébe nézve mondom el a történteket.
- Miután befejeztük a vadászatot. Hiénák tűntek fel s közeledtek felénk. A fiatal fiú a lándzsájával feléjük rohant, hogy elijessze őket de az arckifejezése alapján szokatlan módon nem hátráltak.
- A lovammal ottmaradtunk hogy időt nyerjünk a vadászaidnak. Annyit kértem, hogy használják az íjaik. Ők pedig egy lövés nélkül elvágtattak.
- Gyáva kutyának neveztem őket és azt mondtam hogy közük nincs a harcosokhoz.
- Nálunk nem szokás cserbenhagyni a társakat és veszély nélkül lőhettek volna a tevéikről.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap, este felé
______________________________________________________

Elmondtad az esetet és Mehira bólint.
- Ők is ilyesmit mondtak. Köszönöm, hogy segítettél a fiúnak, garib hakim, és elnézésed kérem az embereim miatt, de nem ígérem, hogy nem fog újra előfordulni.
- Viszont annál nagyobb sértés, hogy nem harcosok, kevés van. Ebből még baj lehet, ilyet, kérlek, ne mondj máskor. Jobb lesz, ha elkerülöd őket. Ez tanács.
- Az íjakkal pedig lehet, azért nem lőtek, mert látták a másik antilop ott maradt és nem akarták a falka mérgességét növelni. Vagy meglehet, lőttek egy másik antilopot is.
- Mosd meg az arcod, garib hakim, az jól szokott esni. Nyugodj meg és egyél. Holnap hosszú utunk lesz.

[Garmacor]

Nelveta

- Az hogy segítek másoknak az természetes.
- Te ismered az embereid ha úgy gondolod jót tehet hívd ide az embereid és beszéljük meg együtt.
- Viszont számomra sem a másik antilop sem a falka mérgessége nem indok a cserbenhagyásra ezt jó ha tudod.
- Viszont azzal is tisztában vagyok, hogy csak egymásra számíthatunk és jobb ha nincsenek ellentétek a karavánon belül. A belátásodra bízom, hogy legyen tovább.
- A dühöm már rég elszállt. Csak a csalódottság és értetlenség maradt, hogy miért nem védik az embereid az életet.
- Az én nézeteim szerint illetve ahonnan jövök ott ez a harcos legfontosabb dolga.
- De lehet hogy olyasmit mondanak az embereid, hogy belátom hogy hibáztam. Én örülnék ha együtt megbeszélnénk.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap, este
______________________________________________________

Mehira gondolkodik egy keveset, majd megrázza a fejét.
- Lehet, a te mérged elszállt, de az övék nem. Nem fognak beszélni veled. Hogy lőttek antilopot, csak remélem, de nem tudom.

Ha nem akarsz mást mondani, elindul vissza a hadzsik tüzéhez és befejezi a hússütést. Akikkel együtt voltál, még mindig nem űltek a tűzhöz. A többi tűznél már nagyjából végeztek, csak páran sütögetnek még. Kezd alkonyodni és már azt is tudod, hogy errefelé gyorsabban lesz este, mint a hazádban.

Akik végeztek, azok lemálházzák a hezdineket - vagy lovakat, szamarakat, kinek mi van -, sátort vernek vagy csak kerenek egy puhább helyet és oda terítik a pokrócukat. Mehira ezúttal is egy védettebb helyre vezetett benneteket, két oldalról ugyanis egy meredekebb domboldal veszi körül a társaságot.

Ahogy a hadzsik is végeztek a vacsorájukkal, a domb karéjától távolabb letáborozókat beljebb tessékelik és két csoportra oszolva ők vernek kintebb tábort. Néhányan lefekszenek közülük, de ketten-ketten nem. Előkerülnek azok a levelek, amivel Mehira kínált még Resdikarnál és azok a hadzsik, akik nem feküdtek le, vagy már rágcsálják, vagy csak fogják a kezükben, tehát rágcsálni is fogják, ebben biztos vagy. A tábor is csendesedik, már mindenki megtalálta a helyét, még Alalaba is letelepedett egy közeli száraz fára, csak az a másik idegen tesz-vesz még. A lassan leereszkedő éjszakát a puszta hangjai töltik meg.

[Garmacor]

Nelveta

- Ennél többet pedig nem tehetek az ügy érdekében.
Ahogy Mehira távozik még egy kicsit magam maradok, majd visszamegyek a tűzhöz. Leülök és befejezem az étkezést. Majd a málhámból előveszem a papírt és az írószereket és a fontosabb dolgokat, tapasztalatokat lejegyzetelem majd gondosan elrakom a jegyzeteim és az írószereket. Majd leveszem a vértem, letisztítom. Majd magam is nyugovóra térek. A pajzsom használom párnának a fegyvereim gondosan magam mellé rakom. A vértemet az egyik takarómba csavarom a fegyverkabátot pedig ráterítem, hogy száradhasson.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap, éjszaka
______________________________________________________

Elteszed magad éjszakára. Még nem alszol el de már fekszel és közben hallod, hogy a másik idegen odamegy hozzád, de amikor látja, hogy nem vagy kommunikációképes, a környékeden lefekszik ő is. A fegyvereivel hozzád hasonló gondossággal jár el, de nem hallod, hogy lenne vértje. Majd lassan elalszol.

Az éjszaka során arra ébredsz fel, hogy patadobogást hallassz. Nem aludtad még ki magad, érzel tagjaidban még fáradtságot és az álmosság sem múlt még el. A pajzsod a földön fekszik, azon a füled, így elfogadhatóan hallod a mozgást. Ez egy kis csoport és nem vadállatok, szinte biztos. Mozognak, megállnak, megint mzognak, megint megállnak, nem egy tipikus éjszakai legelés, ivás vagy menekülés valami ragadozó elől. A táborotokban viszont nincs mozgás, legfeljebb egy-két alvó mocorgása, szuszokgása, horkolása. Beszédet is hallassz, amiben felismered, hogy az egyik beszélő Mehira. Halkan beszélnek, nehéz érteni.
- ...
- ... mennyi ...
- Öt.

Majd szünet. Újabb patadobogás, majd pendül néhány íj húrja, hallod, hogy a vesszők tőletek távolodnak, újabb patadobogás (nem ló, talán teve lehet), majd hosszú csönd. Amióta eloltották a hús sütéséhez használ tüzeket, nem gyújtottak újakat, kissé hűvös is van. Fény csak a csillagok felől jön, de az égen elég sok a felhő, a két hold felől is csak gyér fény érkezik. Ha szétnézel, így csak annyit látsz, hogy a tábor nem mozog, Alalaba pedig nincs azon a fán, ahová este letelepedett. Nem látod sehol.

[Garmacor]

Nelveta

Amikor meghalllom a beszélgetést, gyors halk mozdulatokkal magamra veszem a fegyverkabátom. derekamra kötöm a kardom és a pajzsomat felkapva a beszélgetés irányába megyek és megkeresem Mehirát.
<vajon mi a gond>
Majd amikor meghallom az íj pendülését már biztosra veszem hogy valami nem stimmel s átkozom magam hogy legalább a sisakom nem vettem fel majd rádöbbenek, hogy az akkor is túl zajos lenne. Mehirához érve halkan suttogok.
- Mi a gond?

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 2. nap, éjszaka
______________________________________________________

Amikor felkeltél és felöltözködtél majd elindulsz a hangok irányába, Mehiráék hátrafordulnak és integetnek, hogy csendben, laposan. Így csak lassan, guggolva jutsz csak el hozzájuk. Az íjak nem mindegyike pendült Mehira melletti hadzsiktól, nyilván a másik őrcsoportból is lőttek. Kérdésedre Mehira az éjszakai félhomályba mutat.
- Ott, látod? Öten vannak. Holnap visszajönnek.

Egy darabig marad mindenki, ahogy volt, figyeli a távolodókat. Majd a hadzsik lassan leeresztik az íjukat, el is teszik, Mehira pedig visszafekszik aludni. Azok, akik kezdetben voltak őrök, nem ébredtek fel - ugyan nem látod mellettük a rágott leveleket, de biztos vagy benne, hogy megtette a hatását -, a többi hadzsiról viszont az ittléted alatt kiderült, hogy ugyan nem keltek fel, de figyelték az eseményeket, ébren voltak. Lassan ők is visszaalszanak.

[Garmacor]

Nelveta

Igyekszem olyan csendben és óvatosan menni Mehirához amennyire tőlem telik. Meghallgatom amit mond és csak bólintok, hogy értettem. Majd látva, hogy a többiek lefekszenek én is visszamegyek a helyemre és nyugovóra térek. A felszerelésem fegyvereim ugyanúgy helyezem el mint korábban is.

[Iymer]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 3. nap, hajnal
______________________________________________________

Amint fekszel vissza, a közeledben fekvő másik idegen előbb felkönyököl majd kérdez is:
- El que va passar?
Majd lassan kapcsol, hogy ez így nem volt az igazi és újra próbálkozik, hozzád hasonlóan törve a dzsad nyelvet:
- Mi ... történt?

Hajnalban Mehira kelt.
- Kelj fel, most indulunk! Szükség van rád, Garib Hakim! Víz lesz.
Néhány hadzsi van ébren, de egy kivételel ők sem aktívak még, a többiek pedig még nyugodtan fekszenek, alszanak. Az ég továbbra is felhős, az egyik holdat és pár csillagot még látsz, a nap soká fog felkelni, csípős az idő. Amint a felszerelésedért nyúlsz érzed, hogy a fegyverkabát ugyan megszáradt az éjszaka, de a felületére harmat jutott. Ha felkelsz, látod, hogy Mehira a másik idegenhez lép, neki is nagyjából ugyan azt mondja, mint neked és még beszélnek valamit a lovakról, mibe az idegen beleegyezik. Találkozik a pillantásod a másik idegennel. Számodra szokatlan, de nem kimondottan idegen öltözete van, mondjuk így, érdekes. Semmiképp sem dzsad. Nagy karimájú kalap, bő ing, szűk nadrág combközéptől, bőr öv, amin egy hosszúkard van, de van neki meg valami nyárs szerűsége is. Egyéb fegyvert vagy páncélt nem látsz nála egy kis méretű dzsad pajzson kívül. Nagy lovaglócsizmát hord, ami elég meleg lehet ebben a forró napsütésben. Az arca világosnak tűnik, ami már elkezdett barnulni, haja hosszú, rövid bajsza és kecskeszakálla van. Ő is végigmér téged és amikor észreveszi a rended szimbólumát elgondolkodik, látszik, láta már. Ha másfelé is fordulsz, láthatod, hogy lemálházzák a másik idegen egyik lovát, és felrakják az egyik tevére.

[Garmacor]

Nelveta

- Valakik járkáltak a tábor körül, de elmentek. Mondom lassan tagoltan dzsadul az idegennek.

Ahogy Mehira kelt egyből kipattanak a szemeim.
- Nem értelek mire gondolsz? Kérdezem tőle, de közben kapkodás nélkül, de tempósan nekiállok felvenni a páncélom és útra kész állapotba hozni magam.
- Jó reggelt! fordulok az idegen felé.
- Nelveta vagyok. Tud esetleg valamit hogy mi folyik itt?

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 3. nap, hajnal
______________________________________________________

Az idegen lassan bólint egyet majd ő is visszafekszik aludni.

- Bon día, senhor Nelveta! O meu nombre est Immaturo de Monteverde. Lamento me! - üt a homlokára, majd tört dzsad nyelven folytatja - Nem ... nem tudom.
Lassan ő is felöltözik, majd látjátok, hogy az előbb lemálházott lóra kerül egy nyereg és ellovagol rajta egy hadzsi azok közül, akik középen Mehira mellett jöttek eddig a karavánnal.
- Az Álamszövetségből jött, Nevelta lovag? - Kérdezi kis oső után az idegen - ezúttal a közös nyelv déli dialektusában, amit majdnem tökéletesen is beszél.
Időközben visszajön Mehria, majd mind a kettőtöknek mondja:
- Az esti látogatókat ... meglepjük. Nektek van lovatok, ezért hívtalak.

Mindenki gyorsan elkészül, majd elindultok: Mehira, Te, az idegen és az egyik dzsad a két lovas közül, a karaván többi része pedig lassan szedelőzködik, hogy a anp már úton lássa őket. A dzsad kereskedő egyébként jóvágású, a dzsadok között még magasnak is számítana, de elég fiatalnak néz ki, még nincs is igazi férfi szakálla, az alsó ruhája is elég díszes de a kaftánja és a fejfedője különösen, az övében pedig egy aranyozott tokban van a kardja. Mehira előremutat egy szikla felé ami pár mérföldre lehet:
- Ott megbújunk, van bent víz. Megvárjuk Elizart, mit mond az estiekről. Ha kevesen vannak, ők - hátramutat az induláshoz készülődő karavánra - szemből, mi hátulról rájuk támadunk.
Az idegen mögötted van, figyeli a beszédetek, de nem tolakszik előre. Ezen a környéken több helyen is vannak fás csoportok, de otthon ligetnek sem neveznéd; nem zavarják különösebben a kilátást. A dombhoz és a sziklához - amire Mehira mutatott - hasonló már több van, azok inkább útban vannak, ha valaki szét akar nézni. Vagy másképpen: lehet ügyesen manőverezni a takarásukban, de ehhez azért tényleg elég ügyesnek kell lenni.
- Mit gondolsz, garib szerdar?

[Garmacor]

Nelveta

Őszinte érdeklődéssel hallgatom az idegen hangzású szavakat. Majd elmosolyodok amikor dzsad nyelvre vált.
- Így már értem is amit mond.
Majd amikor közös nyelvre vált még szélesebb lesz a mosolyom
- Erigowból hogy egész pontos legyek. És ön honnan szármozik?

Amikor Mehira visszajön.
- Értem. Nem tudom meddig húzódik majd el a dolog, de a lovamnak biztos hogy sok vízre lesz szüksége. Ezzel számolnunk kell.
Mondom majd leellenőrzöm a páncélom szíjazását hisz sietve vettem fel, majd felnyergelek.
Ahogy elindulunk végigmérem az utitársaim igyekszem felmérni ki mennyire jó lovas illetve, hogy vajon mi várható tőle a harcban.
- Részemről rendben van, arra viszont számolj, hogy az én lovam alkalmatlan egy hosszabb üldözésre. A harcban viszont megállja a helyét. Az én fegyverzetem arra való hogy a harc sűrűjébe mehessek.
- Jó lenne tisztázni ki mennyire tudja forgatni a fegyverét közülünk.
Ahogy elérjük a búvóhelyünk. Megitatom a lovamat, nem túlságosan nehogy elnehezüljön, de annyira igen hogy bírja az elkövetkező harcot.

[A Rászil]

______________________________________________________
KM esemény [Iymer]
JK: Nelveta cwa Klangoro (Erigowi krad lovag)
Helyszín: Hamed emírség, el Mezira városa, Karavánszeráj
Idő: Pyarron szerinti 3691, Téli évszak, 3. nap, hajnal
______________________________________________________

Miután sikeresen megtaláltátok a közös nyelvet, ennél is maradtok.
- Erigow... Erigow... Maga északi?
- Shadlekből. Tudja, merre van? Mióta él Délen?

Gyorsan odaértek a mutatot sziklához, amiről csak közelről derül ki, hogy igazából egy barlang. A szája után lefelé vezet, ahol ha lementek, most még nyirkos, később, ha melegebb lesz, már inkáb kellemesen hűvös fogad, van ugyanis benne egy patak-szerűség. Talán ez mehet tovább a föld alatt a sós mocsárig, ahol vadásztatok. Egyébként az sincs nagyon messze, arrafelé ritkulnak a dombok és talán lehet sejteni, merre is lehet. Amikor megérkeztek, leszálltok a lovakról, óvatosan bevezetitek az állatokat, ugyanis több állat ide jár inni, így némileg iszamos a szája. Beljebb, ahonnan még kiláttok, ha történne valami, de takarva is vagytok, Mehira a többiek felé fordul és dzsad nyelven mondja:
- A szerdar kérdezi, ki hogy forgatja a kardot?

A fiatal dzsadon látod, hogy élvezi a nálánál lényegesen tapasztaltabb kardforgatók társaságát, így készségesen és gyorsan válaszol is:
- Én nagyon jól! Már ismerem az összes fogást amit Musztafa mutatott és a jatagánt is ki tudom ütni a kezéből.
Újdonsült shadleki ismerősöd válaszként az előhúzza a vékonyabbik kardját, fordul, lép előre, enyhén meg is csúszik a víztől kissé síkos földön és szúr. Kint a barlang szájánál a bokornak átszúrja az egyik levelét, amit még a kintiszellő mozgatott is.

Telik az idő, a karaván már el is indult, Elizar pedig visszaérkezik és mondja - szintén dzsad nyelven
- Este öten voltak, elmentek a völgybe. Ott most még kétszer annyian vannak és két csoportban indulni készülnek.
- Nyilván tudni szeretnék, pontosan mekkora is az a karaván, így előreküldenek egy csapatot az újabb felderítésre. Ha azokat szérzavarjuk, nyugtunk lesz estig. - Teszi hozzá Mehira kis gondolodás után.
- Más vélemény?
A fiatal és a hadzsi hallgatnak, csak a shadleki szólal meg:
- Nem lehet, ... hogy ... ööö izé... két irányból... a karavánra, ... szóval rátámad?
- Lehetni lehet, de ahhoz kevesen vannak. Meg a völgy másfelé fordul, vagy itt jönnek ki, vagy lemaradnának a karavánról.

[Garmacor]

Nelveta

- Igen ott születtem és nevelkedtem.
- Csak hallottam róla, de jóformán alig tudok róla valamit. Esetleg majd nyugodtabb időben mesélhetne a hazájáról. Tudja afféle tudós vagyok. S szinte minden érdekel.

Az ifjú dzsad válasza bár mosolygásra késztet csak komolyan bólintok. A shaldeki mutatványa viszont elismerő mosolyt csal az arcomra.
- Ha csak a felderítőket zavarjuk szét bármikor ránk támadhatnak, de ha elmennek melletünk és mögéjük kerülhetünk akkor esetleg beszoríthatjuk őket a karaván és kis csapatunk közé és úgy egyszer s mindenkorra megszabadulunk a veszélytől.
- Ne értsenek félre nem szomjazom a vérükre, de ha váratlanul rajtunk tudnak ütni sokkal többen halnának meg.