Az éjszaka rögös útjai

[Filio Mortale]

A színfalak mögött
2010 Október vége

Liviu Santovescu

Áldozatod vitaeje testes és édes mit a kínokkal egybefonódó gyönyörök és adrenalin még édesebbé tesz, minden önuralmadat meg kell őrizd, hogy a játszadozás közben ne kezd el teljesen átgyúrni a testét mint a langymeleg agyagot kedved és pillanatnyi hóbortod formájára.
A nő a halandók számára oly izgató és vágykeltő mocskosságokat sikkant és súg felváltva a füledbe játszadozásaitok közepette aztán a kéj csúcsára jut mikor megharapod és az agónia közepette teljesen kipilled mint rongybaba hever a karjaid közt.
De Luca érdeklődését és közeledését észreveszi az egyik kisportolt férfi „rabszolga” és a fülkédből a vállára kapja eddigi játékszeredet így biztosítva az intim szférát következő várható vendégednek.
A következő pillanatban már ott is van előtted De Luca a kipárolgása és a megjelenése szinte teljesen letaglóz, cipősarkai finoman koppannak a padlón csupán annyira amennyire ő akarja, szinte a semmiből kerül elő a finom fekete szélén csipkékkel ékített zsebkendő. A hölgy törődő „anyaként” törli meg vele szád szélét miközben az napernyőjét finoman a kanapé szélének támasztja. Most tudatosul benned, hogy a művészi selyemmel burkolt kiegészítő váza embercsontból készült a legfinomabb kivitelben.

- Hát enye Santovescu úr szabad ennyire mohónak lenni, hol marad a kecs, báj és kellem kérem. Nem tagadom szívemnek kedves volt az előadás mit produkált maga igazán nagy művész, ám úgy érzem a jövőben még tovább fog lépni önnön korlátain.

Doromboló hangja közepette elementáris vágy fog el, hogy megízleld vitaejét, érzed lényének végletekig romlott és élvhajhász kisugárzását mi mint zamatos lédús gyümölcs vonz, újait szinte perszelően tűzforrónak érzed a zsebkendőn keresztül is, mit mikor végzett a szád szélének törölgetésével ruhád egyik fém karikájába fűz elegánsan.

- Nem is tudom, hogyan nem vettem észre eddig páratlan tehetségét, igazán sajnálatos az így elvesztegetett idő, még ha az örökkévalóság is áll előttünk.

Finoman manikűrözött körmei lágyan ismeretlen rúnákat rajzolnak a szabad bőrfelületedre.
De Luca pillanatok alatt rengeteg káinita illemszokást hág át az érintésen keresztül a bizalmas közelségig ám egyenlőre fenevadad nem horgad fel inkább nyálcsorgatva köröz a tiltott és veszélyes gyümölcs körül.

[Filio Mortale]

A színfalak előtt
2010 Október vége

Murányi Róbert

Az intézet a sziporkázó lemenő nap fényének ellenére a szokásosnál is nyomasztóbban hat, a személyzet munkahelyi álarcának mélyén szorongás, félelem és nem egyszer rettegés ül. Az orvosok inkább gondterheltek és fáradtak, az egész helyen rajta ül valami bénító titoknak a nyomasztó terhe. A hátsó kapun kilépve szinte mázsás súly esik le vállaidról a benti apatikus hangulattal együtt.
Kényelmesen sétálsz vissza a parkolóhoz miközben Pallos Imrét tárcsázod, pár rövid csöngés után fel is veszi. Türelmesen végighallgatja mondandódat majd „halkan” válaszol.

- Sajnos nem tudok most odamenni ellenben úgy két óra múlva találkozhatnánk a Kodály Köröndnél lévő kávézóban mi a Pók névre hallgat. A többit személyesen.

Két óra nem sok az alatt szinte semmit sem tudsz intézni, figyelembe véve a délutáni forgalmat, ezért átkocsikázol a megadott helyre és nem messze egy mellékutcában leparkolsz.
Az alkonyat árnyai egyre hosszabb árnyékokat vetnek az enyhe őszi időben miközben a szél is feltámad és száraz faleveleket kavar körülötted.
Amikor megérkezel rá kell jöjjél, hogy Imre erősen túlzott amikor kávézót emlegetett a Pók úgy tűnik egy roppant felkapott szórakozóhely mely egy teljes régi bérházi blokk pincéjében terpeszkedik a V.I.P. vendégeknek külön pincegarázzsal ellátva, ide nem a csórók járnak mulatni a középréteg és a felső tízezer érkezik a sötétség beálltával.
A bejáratnál egy jól szituált, öltönyös kétajtós szekrény őrzi a nyugalmat és, hogy csak a megfelelő illően „öltözött” vagy kellően vastag pénztárcával rendelkező személyek léphessenek be. Az egész hely óriási és zegzugos valószínűleg több különböző teremmel, ahol a vendégek különböző zenei és szórakozási igényeit elégítik ki, egyenlőre nem kívánod bejárni, így lehorgonyzol a „bejárat” közelében lévő kávézóval egybeépített bárpultnál.
A „gyönyörű” pincér lány rád villantja tökéletes mosolyát.



- Jó estét mit parancsol az úr?



Pallós Imre úgy bő egy óra múlva fog megérkezni a két órás határidőn belül, gondterhelten ül le majd veled egy boxba.



- Sajnos az Intézet pince szintje jelenleg zárolt terület külsősöknek az egész ügyet a Belső Ügyosztály vette át pillanatok alatt a illetékes nyomozóktól és ők tartják rajta a kezüket a személyzeti anyagokon is. Ha meg akarod látogatni az alagsort valami belsős embert kell szerezzél aki hajlandó levinni oda, mondjuk egy orvost, vagy egy biztonsági őrt.


Váradi Gergely

A „tömegből” további morgolódás hallatszik, bár egy pillanatra megtorpannak.

- Ezt bárki mondhatja….. Mivel bizonyítja tiszta szándékait…… Hisz nem járt erre senki rajta kívül….. Csak a gonosz teremtményei ólálkodnak éjszaka a templom romjai közt….. Biztos valami szentségtelenségre készült….. Báránybőrbe bújt farkas…. Sima szavai ne tévesszenek meg senkit….. Azt mondom vessük próba alá…

Az alkonyat utolsó fényeiben a templomrommal a hátad mögött és a morgolódó, zúgolódó tétova csoporttal előtted homályos képek úsznak az elmédbe.

<…Hideg kőlépcső feletted egy homályos templomtorony és feszület, zsoltárokat éneklő szerzetesek, apácák szigorú és komor megjelenése, Károly atya sajnálkozó tekintete az avatásodkor, Andrássy Bíboros vizslató gyanakvóan kutató tekintete mikor átadta a megbízatásodat, Katalin nővér tiszta imái a kápolnában amikor valami rosszat tettél…>

A homályos emlékképek után egy bársonyos férfi bariton zeng végig elméden.

<…Aggasztó és vészterhes idők amikor az elvadult hívők az Úr jámbor szolgájára támadnak. Hova tekint ilyenkor az Úr szeme? Vagy talán valami sötét vészterhes titok lappang az úr szerény szolgájának múltjában? Miért lett árva mi vesz rá arra egy édesanyát, hogy szíve alatt hordott szeplőtlenül tiszta magzatát az úr háza előtt hagyja? Miért kellet vallásos nevelésben részesülnie. Lehet, hogy a vallás csak egy gát egy palack egy burok mi bent tartja az Úr jámbor szolgájában az esszenciális sötétséget? Vajon ezt a sötétséget érezték meg e kétségbeesett hívők kiket e kegyetlen világ elvadított és már a Hit sem elég menedék számukra?…>

A hang elhallgat kínzó ürességet, kételyeket és kérdéseket hagyva maga után, közben a kis csoport kántálásba kezd és megindulnak óvatosan feléd.

- Próba!... Próba!... Próba!... Próba!... Próba!...

Már szinte teljesen körülvesznek amikor a hátuk mögül egy női alt hang szólal meg.

- Elég legyen tiszteletlen csürhe! Nem ismeritek fel a jámbor szolgát?

A tömeg szétválik és egy hollófekete hajú magas nőt pillantasz meg széles vállakkal fehér kosztümben tusfekete körmökkel, előtte térdel a lány kit követtél és tiszta latinsággal a megbocsájtás zsoltárát szavalja. A tömeg teljesen „megvadul” és kétfelé válva akarja befejezni tettét már semmi nem érdekli őket csak az állítólagos gonosz szolgának vérét és testnedvét akarják látni a romokon, fáklyák gyulladnak láncok kerülnek elő. Aztán a fekete hajú szépség ajkát síron túli mennydörgő szavak hagyják el.



- „Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága, és gonoszok zsarnoksága.
Áldott legyen az, ki az irgalmasság és jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője, és elveszett gyermekek meglelője.
Én pedig lesújtok majd terád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt reátok.”

A következő pillanatban mint őszi szél a száraz faleveleket úgy szórja szét valami erő a kis csoportot, térdre hullanak és zokognak, vagy csak eldőlnek és habzik a szájuk, vagy agóniában fetrengenek. Mire felpillantasz a két nő már sehol sincsen….
A következő pillanatban egy remegő kéz ragadja meg a bokádat, egy középkorú férfi kinek szivárog a vér a szájából emeli rád megtört és rettegő tekintetét.

- Bocsásd meg kevélységünket és bűneinket Atyám. Bocsáss meg nekünk Atyám Vétkeztünk.

És elájul. Az őszi szél panaszosan sír az elejtett fáklyák meg-meg lobbanka a mindent beburkoló sötétségben.

[Enor ak Mverrys]

Liviu Santovescu

Belemegyek de Luca játszadozásába... imponál a közelsége, az, hogy a figyelmének a középpontjában vagyok. Ám jól tudom, hogy ő is ugyanúgy veszélyes ragadozó, akárcsak minden káinita.

<...Forróak az ujjai, forróak, mint ha lázas halandó lenne... pedig halott, hűvösnek kéne lenniük...> csak halványan sejlenek fel ezek a gondolatok tudatomban. Sűrű, fülledt pára lepi el, mint a kamaszok agyát, mikor először esnek egymásnak, hogy mindenféle rítust félre téve csak a párzásnak hódoljanak, engedelmeskedve hormonjaik fullasztó pórázának.

Megnyalom a szám szélét. A de Luca nővér illata őrjítő. Tudom, hogy tudja ezt, és provokál... nem érdekel.

Kihívóan pillantok a szemébe, majd éppen hogy nem illetlenül közel hajolva, magamba szívom parfümjének dekadens és vad illatát. Óvatosan végig simítom ujjaimmal feszes latex ruháján keresztül testének buja íveit.
Az én ujjaim nem forróak... jegesek, de az előző kehely vérétől, még mindig sikamlósak. Nagy a vágy, hogy megérintsem bőrét, hogy csontjáig hatolva érezzem a testét, hogy minden izmot megvizsgálhassak, hogy formálhatták meg ezt a pajzán, éjfekete Vénuszt.

Nem teszem. Ezt nem... de ujjaimmal előbb utóbb feltérképezem, hogy a csillogó latex hol bontható le róla.

-A szavai rendkívül hízelgőek hölgyem, lehet illendő lenne elpirulnom?-kérdezem romlott, de gyermeki hangon.- Szívesen venném, ha meglátogatná egyszer egy előadásomat, minden bizonnyal ismeri merre tartom, ezeket a kis performanszokat.

Mikor a zsebkendőt a ruhámba tűzi, követem a kezét, majd újra mélyet szippantok a keszkenő illatából. Talán kissé állatiasra sikeredett az elégedett morranás? Nem baj.

[Filio Mortale]

A színfalak mögött
2010 Október vége



Liviu Santovescu

De Luca bőre hibátlan, már amit fedetlenül hagy a ruhája jelenleg, ahogy kezed megindul a felfedező úton meg kell állapítsd, hogy a latex feszülése ellenére a „szabás” és vonalvezetés sok apró hibát elfed a közel sem tökéletes testből ám a halandók számára még így is vadítóan vágykeltő főleg az éjszaka hölgyének viselkedésével párosítva.
Rövid időn belül megtalálod a rafináltan elrejtett cipzárokat és megkezded a veszélyes gyümölcs kicsomagolását, a kezével ellentétben teste márvány hideg és bőre szemfájdítóan tökéletes ez feledteti csontos vállait és a kelleténél kicsit szélesebb csípőjét mihez kis mellek párosulnak. Aztán egy pillanatra megdermedsz De Luca bal vállán újaid egy a reneszánsz korban általánosan használt billog nyomára bukkansz, csak pillanataid vannak így a stilízált liliom mellet döntesz mivel a szajhákat bélyegezték e korban.
Ám De Luca is akcióba lép mielőtt tüzetesebben megvizsgálhatnád az izgalmas kis billogot, félig kibontva rafinált latex estélyiéből „tűzforró” kecses kacsójával határozottan és ellentmondás nem tűrően fog rá ágyékod nemesebb szervére, miközben kéjesen a füledbe dorombol.

- Drága ne rohanjunk a dolgok elébe, hova ez a sietség? Hagyjuk az élvezetekből későbbre is hisz rengeteg idő áll a rendelkezésünkre és egymás mélyebb megismerésére.
Hallottam már nem mindennapi művészetéről és kiselőadásairól komoly kritikusoktól. Ezért is gondolom, hogy esetleg elfogadná a meghívásomat egy vendégfellépésre az Infernó klub VIP klubtagjai részére egy kisebb zártkörű társaságnak amolyan unicum szintjén.
Nos mi a válasza? Amíg gondolkodik kicsit csacsogok drága úgy hallottam érdeklődést mutat a Grünwald hagyaték iránt?

A titeket körbevevő orgia kipárolgása és hangjai hol harmonikus hol disszonáns háttérzenét biztosít kis privát csatátokhoz.

[Enor ak Mverrys]

Liviu Santovescu

Teljesen lázba hoz a finom billog nyom a drága testén... Mennyire kár, hogy kedves hölgyem nem engedi meg, hogy jobban szemügyre vehessem. Ahogy rámarkol ágyékomra csak egy perverz vigyor szalad szét az arcomon. Már régóta nem érzem azokat a reakciókat amiknek társulnia kéne ehhez, ám úgy tűnik de Luca még régebb óta élvezi a nemlétet.

Az ajánlata meglepő... az Inferno klub vetélytársa az Assimilationnek. De Luca meg akar szerezni magának és megszabadulni a konkurenciától? Valamint ne feledkezzünk meg a Váradi Liga és a Camarilla kapcsolatáról sem...
<...Fondorlatos egy ribanc...méltó a bélyegre...>
-Csábító ajánlat dragă doamnă, meg fogom gondolni mindenképpen.-ujjaim más irányba indulnak, immáron kevésbé merész útvonalakon.- Valóban érdeklődöm a megboldogult Dr. Grünwald után az utókorra maradt gyűjtemény néhány darabja után. Azonban a véletlenek érdekes összejátszásának "köszönhetően" az aukció elmarad. Tud erről talán valamit?

<...Tudom, hogy tudod... de mit kérsz cserébe? Egy előadást? Vagy többet?...>

Egyenlőre ha csak lehet nem kívánok egyenes választ adni neki... Atyámmal, drága Leopold bácsikámmal is beszélnem kell erről.

//dragă doamnă - drága úrnőm, ha a google nem hazudik//

[Orwen del'Correl]

Mivel korai még az éjjel, bátran indult útnak Mikhail. Útja során betartotta a status quo által leosztott szerepét: csendben, gyorsan haladt végig a vadászmezőkön, míg elért az Inside kapujához. Odakint felismerte Sándort, így leült mellé. A szivar lángja fenyegetően pislákol felé, ha szabadon engedhetné a vágyait legszívesebben kivenné a zsaru szájából, és a képébe nyomná. Néha nehéz ezeket a gondolatokat elhessegetni, Emmereich megbízható ember volt, sohasem okozott neki csalódást. Így - mint mindig ilyen esetben - felvette azt a bárgyú, kedélyes arcot amelyet az embereknek mutatott.
- Köszönöm, hogy tudott időt szakítani rám Sándor.
Megérkezik a szemrevaló felszolgálólány, kedvesen rámosolyog - szokásos rutin - majd lágy hangon válaszol:
- Köszönöm, kicsit később.
Megvárja, míg távozik a nő, és belekezd:
- Egy személyes problémában kérném a segítségét: egy bizonyos árverésen kellett volna megjelennem, ám a házigazda megbetegedése miatt elmaradt. Ügyfelemnek rendkívül fontos műtárgyakról volna szó, így mindenképp utol kellene érnem a tárgyak gazdáját. Dr. Gartner Károly úr az árverező, szeretném, ha utána nézne a dolognak, remélhetőleg nem valami árverésen kívüli üzletet tervez végrehajtani.

[Rannien Siey]

Váradi Gergely

Egyre inkább kezdek megijedni az engem körülvevő tömegtől. Próbálok hátrálni de néhány lépést, de közben hátulról is beérnek.

-Kérem, higgyék el nekem, tényleg nem akartam semmi rosszat!

Majd ledermedek, ahogy a képek átvillanak fejemen. Kővé dermedve figyelem a nőt és a kislányt. Figyelem, ahogy az embereket szétszórja nő (vagy Isten?) ereje. Önálló akaratom, cselekvőképességem feloldódik az események forgatagába, testem tehetetlenül áll, és csak néz...

Miután az egésznek vége, lassan visszanyerem a testem fölötti uralmat. Próbálom összeszedni mi is történt.

<Érzem a bőrömön a csípős őszi szelet, tehát nem álmodok. Az emberek is itt fekszenek a földön, tehát nem csak képzeltem ezt, ami történt... De hát akkor csak is egy dolog lehetetett: ez valóban Isten volt! Isten csodát tett az én jelenlétemben! ... De akkor mik lehettek azok a látomások a múltamról? Kinek a hangja volt az? Lehet a sátán próbált megkísérteni? Mi más mételyezhette volna meg elmém? Igen, neki kellett lennie! És az a két lány... Úgy tűntek föl, mint az angyalok... S az egyik szájából az Úr hallatta igéit... Ez biztosan Isten kinyilatkoztatása volt! ... De mit akarhat tőlem? Ezek a dolgok biztosan okkal történtek... De egyszerűen nem bírok rájönni mi csudát kéne tennem!>

Felnézek az égre, s elkiáltom magam, olyan hangerővel, amilyennel csak tudok:

-Uram, mond hát meg nekem, mik a szándékaid! Mond meg mit kell tennem, s követem parancsaidat! Hű szolgád leszek, csak add tudatomra az akaratod!

Néhány percig még bámulom az eget, s várom a jelet a Mennyei Atyától, de mivel nem érkezik, elindulok a templom felé, ahol a misémet tartottam. Útközben egyre csak azon jár az agyam, hogy mi is történt ott valójában. Nem figyelek másokra, átvágok az autók között, nem létezik a világ körülöttem, csak a gondolataim vannak. Elmélyülésem közepette nem törődök azzal, hogy esetleg neki megyek valakinek, vagy piros a lámpa...

Ha odaérek, letérdelek az oltár előtt, s addig imádkozok, míg meg nem világosodok, vagy a fáradtságtól össze nem esek...

[Alarond]

Murányi Róbert

Amíg Pallos Imre úrra várakozok csak teát fogyasztok, majd informátoromat érkezésekor meghívom egy kórsó sörre vagy előző fogyasztásomhoz hasnonlóan egy teára. Mikor elmondja az információkat a pinceszintről csak elgondolkozott arcal bólintok és meg köszönöm. Majd a következőt kérdezem:
-És esetleg valamennyi információt tudott nekem szerezni Prof. Dr. Bittner Beatrix-ről? Mert számomra gyanús ez a hírtelen vezető válltás főleg úgy, hogy egy eddig ismeretlen doktornő vette át a helyét. Eddigig segíségét nagyon köszönöm, és ha esetleg én tudnék magának valamiben segíteni csak szóljon nekem nyugodtam.
Majd az italunk elfogyasztása után még egyszer meg köszönöm neki segítségeit bólintok majd felálok a boxunkból és az italok árát az asztalon haggyva kézfogásra nyújtom kezem és elköszönök tőle.(kézfogás közben alaposan meg figyelem arcát és kézfogásást majd ebből próbálok következtettni lelki állaptára mert úgy érzem valami problámája van)

A helyről kilépve nyugoddt lassú tempóban sétálok az autóm felé miközben az égre néha-néha felpillantava elgondolkozok a mostanában történtekről. Autómhoz érve beszálok de egy furcsa ötletem támad és nem pesti szálásomra imréhe megyek még hanem fel autózok a gellért hegyre és egy városra néző parkolóból csodálom az éjsazkai várost, és az eget, miközben gondolataim még mindig a pszichiátrián történtekről járnak.

(ha nem történik semmi éjfélig) Éjfél körül mikor észre veszem, hogy emnnyire elgndolkoztam gyorsan autóba szálok és imre lakására halytok minnél tempósabban de ügyelve arra, hogy ne kerüljek a rendőrséggel összetűzésbe. Haza érésem után ha még ébren van imre mindent elemsélek neki szóról-szóra. Ha pedig már alszik akkor csöndesen lezuhanyzok és minden étekzés nélül éhesen lefekszek aludni.

[Filio Mortale]

A szépség és szörnyeteg
2010 Október vége

Liviu Santovescu

De Luca rád villantja ragadozó mosolyát.

- Drágám igazán örömteli, hogy sikerült felkeltenem az érdeklődését. Sokak szívét keserűség öntötte el, hogy az aukció elmarad. Természetesen ha valaki esetleg visszahozná Dr. Gartner Károly józan eszét és az orvosok újra cselekvőképesnek nyilvánítanák akkor semmi akadálya nem lenne az árverésnek ám egyenlőre a prof vezetett intézménye újdonsült pácienseként tengeti napjait, míg a hagyaték ügygondnoka megpróbálja előkeríteni húgát aki egyetlen élő egyenes ági leszármazottként rendelkezhetne a hagyatékról.

Elengedi az ágyékodat és újra önfeledt játszadozásba kezdenek finoman manikűrözött körmei jéghideg bőrödön.

- Furcsa egy szerkezet az emberi elme néha minden magyarázat nélkül fordulnak benne a folyamatok, nem a professzor lenne az első és utolsó ki hirtelen tér vissza az őrület birodalmából. A professzor húga a hírek szerint vallásos lélek, valószínűleg a Vatikánnak ajánlaná fel a hagyatékot.


A színfalak mögött
2010 Október vége

Mikhail Rykov

A szívar felparázslik a lágy puha selymes hamuréteg mögött ahogy Sándor egy öblöset szippant belőle, nm sokkal utána körbeburkol testes füstje mi sokkal karakteresebbnek hat így a száraz hűvös őszi estben.
Sándor arca szenvtelen marad ám az asztal lapon nyugtatott kézfején megfeszülnek az inak és apró rángás fut végig a doktor nevének említése nyomán. Lerakja a szívarját és egy hosszú kortyol a gőzölgő kávéjából mielőtt megszólalna.

- Gartner professzor biztos, hogy nem tervez árverésen kívüli üzletet a hagyaték kapcsán mivel, hogy a Központi Pszichiátriai és Elmegyógyintézet Intézetben történt megrázó események hatására elveszttette a beszámíthatóságát és ezért most az eddig vezetett intézet vendégszeretetét élvezi mint páciens.
Az események annyira voltak megrázóak, hogy az illetékes nyomozó hatóságoktól a Központi Nyomozó Hivatal belső ügyosztálya a DGS-9 röpke tizenkét óra leforgása után elvette az ügyet. Jelenleg hírzárlat van az egész ügy körül és úgy tűnik sikerrel mivel lassan két hete zajlanak az események és eddig a média semmit sem szimatolt meg.

Korty kávé után öblös szippantás közben résnyire szűkült szemekkel vizslatja a reakcióidat.


A Bársonyfüggöny határa
2010 Október vége

Váradi Gergely

Kiáltásod elhal az éjszakában a földön heverő csoport felett a kiégett templom nyújtotta díszlete előtt. Szinte öntudatlanul botladozol el az esemény helyszínéről magára hagyva a sokkos állapotban lévő magatehetetlen testeket. Az utad a templomig homályos lázálomként él elmédben és igazán csak az oltár előtt tudatosulnak benned.
A világ teljesen kivetkőzött magából vandál és drogos fiatalok szegélyezték céltalannak tűnő botladozásodat, nepperek szólongattak kárörvendően sötét beugrók mélyéről <...Mennyei megváltást atyám? Az Úr ostyáját? Isten hangját? Legközelebb tiszta anyagot használjon!...>
Éjszakai pillangók kínálják fel testüket nők és férfiak vegyesen, romlott érintésük és cirógatásuk sem képes felrázni az apátiádból, talán csak a templom és az oltár hidege kezd észhez téríteni ám a következő pillanatban visszatér A HANG…..
<...Enye Atyám hát méltó dolog magukra hagyni a védtelen elesetteket még ha bűnöztek is? Hisz az Úr irgalma és megbocsájtása mindenki számára elérhető, ha bűnbánatot tanúsít és vezekel bűneiért…. Vagy csak az Úr ártatlan és hithű szolgája körül gyűrűzik a sötétség? De vajon miért is? Minek köszönheti Hitén e Stigmát? Kérdések és Válaszok sötét titkokkal övezve...>
A következő pillanatban kitárul a templom főajtaja és a boltozatok alatt a főhajóban egy szerzetes alakja bontakozok ki zengő hang tölti meg a teret.

„Emberfia, állj fel, beszélni akarok veled. Tövisek vesznek körül és skorpiókon ülsz. Ne félj szavaiktól, és ne remegj arcuktól, mert hiszen a Hit házának „őrzői” megalkuvó csoportosulás! Emberfia, Hit házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben. Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. Nem érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű népekhez szól küldetésed, amelyeknek nem érted a szavukat. Ha hozzájuk küldenélek, meghallgatnának, de Hit háza nem akar majd meghallgatni, mert engem sem akarnak meghallgatni. Mert a Hit egész házának kemény a feje és megátalkodott a szíve. Nézd, olyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és homlokodat is olyan keménnyé, mint amilyen az ő homlokuk.”

A gonosz és a jó szelének harca tépi a templom belsejét statikus kisülések közepette, odakint viharfelhők gyülekeznek és jég kék tiszta villámok hasítják át a sötét fellegeket.


Murányi Róbert

Imre csak egy pillanatra vonja fel a szemöldökét.

- A doktornőről bővebb információkat az Intézet felügyelő bizottságától és a Országos Orvosi Kamarától lehetne szerezni, ám a belső ügyosztály jelenleg leállított mindenféle kutatást más szervezetek részéről a Intézet és a intézetben történtek kapcsán. Valószínűleg kiemelt figyelemmel kísérik ezt követően az összes információs csatornát is és fülön csípik az engedetleneket…..

Imre kézfogása száraz és határozott valószínűleg már túllépett a tudomására jutott felzaklató információkon és az egész ügyet és vonzatait elrakta a munka dobozába az elméje mélyén. Az elszigetelés is egyfajta hatásos védekező mechanizmus.

A hegy tömör tömege tisztán magasodik a romlott város felé ám a magán viselt parkokba már beszivárog a hűvös őszi éj ellenére a romlottság, bujasággal karöltve. Szerelmes párok és hivatásos éjszakai pillangók kéjelegnek hol kevésbé hol szempirító magamutogatással az összképet részegek és drogosok szegélyezik a padokon és bokrok alatt. Sétád során sikerül egy nyugodtabb tisztásra találnod, ám ekkor hasít beléd a felismerés valaki veled volt a háttérben egész nap, kiről csak te veszel tudomást és csak most tudatosul benned háttérbe húzódó jelenléte.



A nő alakja homályba veszik a fák alatt a sötétségnek köszönhetően…..

[Filio Mortale]

A Éjszaka rögös útjai ezennel lezárul az OM Maguson

A történet itt és ilyen formában lezárásra kerül az érintettek teljes körű tájékoztatásával. A Játékosoknak köszönöm a eddigi türelmet és megértést, ha valaki a közelmúlt eseményei miatt távozni kíván a krónikából azt is maximálisan megértem és köszönöm az eddigi játékát.

Azt, hogy HOL és HOGYAN tovább privát csatornákon keresztül megtárgyaljuk a többségnek szimpatikus megoldási lehetőség fog megvalósulni.

A Sötét Apostol legyen veletek