Attasyn Chassydes kalandjai

[Dorio Racchini]

Név: Attasyn Chassydes
Kor: 20 éves
Jellem: Rend, Halál
Faj: Kyr-származék
Neme: Férfi
Kaszt: Boszorkánymester
Vallás: Morgena

Helyszín: Erion - Örömnegyed
Idő: P.sz. 3703, Meleg évszak, Lant hónapja

[Dorio Racchini]

Mestereddel, a Déli Kapun át érkeztek meg Erionba. Mestered gyorsan utat mutat a Három Tallér fogadó felé, ezt az "útitervet" még Yankar-ban beszéltétek meg, közösen a Szektával. Itt viszonylag biztonságban érezhetitek magatokat, és adva van a tovább haladás a cél felé. Sajnos egyelőre nem tudtok sokat, sem a városról (sem annak "milyenlétéről"), sem a negyedről és sajnos a dzsadokról sem.
A Mestered sokat panaszkodott erről neked az utatok során, bár az zökkenő mentes volt, ez előre nem volt elmondható az itteni teendőitekről. Szinte a teljes tudatlanságban jöttetek ide. Egy kevés kapcsolatfelvétel volt a Szekta és a dzsadok között, de mivel iszonyatosan kifizetődőnek tűnik már előre is az együttműködés (ez lehet a szekta első megjelenése Erionba) a vezetés úgy döntött, hogy a kevés információ ellenére is felderítő, információgyűjtő, és esetlegesen kapcsolatfelvevő csapatot küld Erionba. Ti vagytok az elsők, és hírektől függetlenül jön majd utánatok még két ugyanekkora csoport, két hetes különbségekkel.

*****

Megérkezésetekkor, gyorsan lefoglaljátok a két személyes szállást. Előre egy hétre kifizetitek <direkte két személyes szobát akartatok, főleg a magatok "védelmének" érdekében, ezt két hétre fizetve, szintén a klán fizeti nektek>. A szobátok egyszerű puritán berendezésű. Itt valószínűleg a magányért fizettek többet; semmivel nincs több és jobb berendezés, mint a tömegszálláson. Fehér falak, egyszerű ablakok. Könnyű fabútorzat - egy kétajtós szekrény, két ágy, egy kisebb asztal, két székkel - egy egyszerűbb függöny és szőnyeg, illetve gyertyatartók, semmi cicoma - se kép, se növény.

Lepakolás közben a Mester odafordul feléd - Fiam! Be kellene szereznünk egy két kisebb holmit, főleg füveket - közben nagyot sóhajt - Piacot kellene ehhez keresnünk. Meg egy-két információ foszlány sem ártana, a negyedben tartózkodó dzsad nemzettségről.
- Értem, Mester! - bólintasz megértésed jeléül.
Fiam! Megkérhetlek, hogy ezt ma intézd te magad? Nagyon fáradt vagyok. A korom végett nem bírom ezt a tempót. Az utóbbi napok, rengeteget kivettek belőlem. Kérlek Attasyn, tedd meg ezt nekem! - sóhajt megint egyet, félbe hagyj a pakolást, és lehuppan a hozzá közelebb fekvő ágyra.
És mielőtt elindulsz Fiam! Ne feledd hol vagyunk, kik vagyunk és miért is jöttünk. Mindig ez legyen az első a szemedben! A sorrend is kiváltképp fontos. Sose feledd ezeket! Nem ismerjük ezt a helyet - kisebb szünetet tart, közben lassan lehúzza úti csizmáját - sem az embereket! - közben feléd nyújt egy fecnit, rajta az öreges, mégis kifinomult, cirkalmas betűivel a hozzávalókról, amiket be kell szerezz.

[Izuron]

A szállás elfoglalása után nyomban el is kezdem, kipakolni a felszereléseim. Mikor mester megszólal, félbe hagyja a teendőjét, végig hallgatja.

-Értem, mester!

Amint a fecnit átvettem végig olvasom a listát, a többségéről még csak könyvtár könyveiből olvastam, láttam a rajzokat. Összehajtva zsebre is teszem, visszamegyek, befejezem a pakolást. A szekrény egyik felét kisajátítom a váltó ruháim és a hátizsákom számára.
<Mire is lehet szükségem belőle ma?> Töprengek, mit vigyek, magammal majd elő veszem, belőle az egyik ampullát sötétkékes van, benne minden mást benne hagyok. A hatalom italát egy vékony bőrszíjat kötök rá és a nyakamba veszem a ruhám alá rejtve. <Sose lehet tudni…> Majd visszafordulok a magitorhoz.

-Segítsek valamit a pakolásban mester?

<Valld, be csak meg akarsz szabadulni tőlem, te szoktad mondogatni egy fárasztó utazás után a legjobb gyógymód egy fehérnép társasága… vén kurafi. Talán nekem se ártana a ma éjre egy kis kikapcsolódás>
Ha ad valami teendőt azt elvégzem, ha megoldja, akkor:

-Akkor neki is látnék a dolgainknak mester.

Leellenőrzöm a magamnál viselt dolgaimat, tőrt az oldalamon, garottot az övem belső felén még egyszer megérintem a nyakamon logó italt. Magamra kanyarintom az incognot és tarisznyámat benne minden vagyonommal. Elindulok kifele a szobából, az ajtóból még visszakérdezek.

-Küldessek fel valami harapni valót?

A válaszát megvárva, kilépek a szobából, ajtót visszacsukva elindulok a lépcső irányába le a fogadó részre.
Helyet foglalok egy szabad asztalnál, majd intek egy felszolgálónak, rendelnék. Amíg ki jön, szétnézek, felmérem a jelenlévőket, az arcokat, a viselt ruháikat. Kirívó idegen lehetek itt nem ártana valami más gúnyába bújni ezen elmélkedek.

[Dorio Racchini]

Mestered nem kéret fel magához semmi. Szemében látszik a fáradtság, de valószínűsíted, hogy egyelőre csak egy kis magányra vágyik.

- Köszönöm Attasyn! Éjszaka is hasznos lehet egy kis nézelődés. Nézz körül itt is, van egy olyan érzésem, hogy rengeteg hasznos információ búvik meg ezen falak között. - megint sóhajt egyet. Az ágyon ülve, kutakodik a zsákjában, amikor egy lepecsételt levél hullik ki belőle. Mestered kort meghazudtoló fürgeséggel kap után. A vörös viaszon kívül nem is látsz belőle többet, de érzed, hogy Mestered próbálja viselkedésével elbagatellizálni a mozdulatot.

- Menj nyugodtan Attasyn - búcsúzik tőled.

*****

A nap magasan fenn jár még az égen, így a forgalom sem túl nagy a lenti ivóban, még az élőzene sem indult be. A mogorva tekintetű varkocsba fogott ősszes-barna hajú nagydarab fogadóson kívül, csak egy alacsony kopasz figura van pultnál. Egy eldugott kis sarokban 3 kaftános dzsad sutyorog. Aranygyűrűk, nyakláncok, és egyéb ékszerek díszítik mindegyikük. Egyikük elég ingerülten magyaráz a másik kettőnek. Feltűnő fegyverzetük nincs.
Középtájékon hárman iszogatnak, fehérnépek, igaz a beszédüket nem érted. Egyszerű, posztóból készült zöldes árnyalatú ruhákat viselnek, egyiküknél míves kés látható, az oldalán.
Egy másik asztalnál négyen üldögélnek, és félhangosan beszélgetnek. Mindegyikük magas, fekete hajú és sötét tekintetűek. Nyelvük ismerős, de egyelőre nem tudtad beazonosítani, hogy mikor hallhattál ilyet. Vászon ruházatuk, főleg kék és a fekete árnyalatokat követik.
Mikor odaintesz a fogadósnak, mogorván bólint, megfordul és bekiált valamit a konyhára. Egy gyönyörű, középmagas, hollófekete hajú leányzó viharzik ki. Szép metszésű arcán hatalmas mosoly terül el. Rásandít smaragdzöld, kissé mandula vágású szemével a kocsmárosra, aki feléd int, majd a leányzó könnyű léptekkel feléd igyekszik. Mosolya nem lankad, magabiztosan közelít feléd. Dús kebleit mélyen dekoltált selymes árnyalatú türkiz felső takarja, a bő és buggyos vászon nadrágja nagyon jól kihangsúlyozza kissé széles csípőjét, amik erős, de nem vastag combokat engednek sejtetni. Pyar-ul köszön rád.
- Üdvözlöm kedves vendégünk a Három Tallérban! Hozhatok esetleg valamit, vagy ajánljak esetleg én? - mosolyát kissé feljebb húzza a kérés végén.

[Izuron]

Nem kellet sokat várni gyorsan meg jelent egy tünemény, felvegye a rendelést. Mikor megjelenik még csak egy gyors pillantást vettem rá. Nem oda tekintve próbálok hallgatózni, vagy legalábbis beazonosítani a négyfős társaság nyelvét, hol is hallhattam. Amint közelebb ér a felszolgáló szemébe nézek, kis mosolyt engedek az arcomra a köszönésétől. A válasszal kicsit várok, össze kell szedni a pyarr. nyelvtudást. Rég volt, hogy használni kellett.

-Valami sültet kérnék, mellé zöldség körettel. A sültet rád bízom, milyen is. Kérnék még egy kupa mézsört leöblíteni. – Erős akcentussal beszél nem is próbálom palástolni, hogy csak tanult nyelv, nem ebből a kultúrkörből származok.
Majd újra elgondolódik, összeszedni gondolatait.

-Még lenne valami, egy kérés… Új vagyok még ebben a városban, nem ismerem még ki magamat az ebéd után kis útba igazítást kérhetnék? –vettem oda egy mosoly kíséretében.

Amint kihozza rendelést ki is fizetem. Addig eszembe jut a lepecsételt levél, mi is lehet az, vörös viasz? Primagitortól vagy a ”famorunktól” származhatott. Ezeket a gondolatokat gyorsan el is hessegeti, ha rám tartozna a mester szólt volt róla.
Figyelme újra a környezetére terelődik vissza. Tekintette elidőzik a sötétebb bőrűeken a sarokban. Keveset látni a fajtájukat fenn északon. Nem sokat foglalkozik velük, csak emberek, ők is…

[Dorio Racchini]

A leányzó nem tűnik meglepettnek akcentusod láttán és azért neked is szóról, szóüra jobban áll a nyelvedre a pyarr, de azért sosem lesz a kedvenc dialektusod.
- A bárányt ajánlanám. Nagyon finom és a nem drága kategóriába tartozik. Azonnal hozom a sört. - mosolyog folyamatosan - a másikkal kapcsolatban szívesen segítenék, de Doval nem örülne neki - itt a pultos felé biccent a fejével - viszont a barátja, a kopasz, Corar tudni fog neked segíteni. A jelmondata: Mindennek ára van. Úgy hiszem ezt mindent elmond róla, és ő legalább minőséget is közvetít, ha érted?!
- Ami még nagyon fontos, hogy légy tisztelettudó! Ez itt az Örömnegyedben, talán az egyik legfontosabb jótanács. Tiszteld a negyedet és annak hozadékát, illetve a hozzátartozókat. - még egy mosoly és könnyedén távozik.

Valószínűleg ennél őszintébb megnyilvánulása nem volt a leányzónak, örülsz minden hasonló tanácsnak. Az étel nagyon ízletes, kedvedre van. A sör szinte a hazai ízeket juttatja már eszedbe. Miközben ételednek hódolsz, lassan feldereng a négy sötétképűvel kapcsolatban a lovasnép, Illanor neve, de nem vagy benne teljes mértékben biztos.
Közben nem sokat változik a hangulat a fogadóban. Egy-két itt dolgozó még feltűnik a konyháról, de semmi több. A dzsadok közül a hangosabb és cicomásabb sietős léptekkel távozik, két döbbent társa tekintetével kísérve. Miután kaftánja is kilibbent az ajtón, gyorsan változik arcuk színe és úgy alapvetően a hangulatuk, majd még jobban összedugják fejüket, úgy kezdenek sutyorogni tovább.

[Izuron]

Jól esik a frissen sült étek. Főleg az útjuk alatt elfogyasztott vándor koszt után. Kiélvez minden falatot, ki tudja mit szán neki itt a sors. A bárány elfogyasztása után hátra dől, székében kortyolgatja, mézes nedűjét és a két fickót méregeti.

< Tiszteletet ezeknek az embereknek? Azt felénk ki kell érdemelni… emberek, nekik csak a pénz számít… minél többet belőle. Pedig hatalmat már hogy is lehet szerezni> Sóhajt egyet, majd iszik rá a kupából. < De most nem otthon vagyunk, más a játékszabályok… hallgassunk vénség szavaira ”Ne feledd hol vagyunk”. Játszunk akkor…>

Kiiszom az utolsó kortyokat is. Felállók és a kupával együtt a pulthoz indulok, Pár lépéssel a kocsmáros és a kopasz fickó mellett állok oda. Rá nézek a kocsmárosra.

-Kérnék még egy kupával. Meghívhatom önöket is valamire? Egy sörre vagy bort innának az urak?
Amint megkapom, leteszek a pultra 1 rezet, fizetésképp. Majd belekortyolok a finom nedűbe és folytatom. tekintetem hol az egyiken hol a másikon van.

-Messziről jöttünk a mesterrel, új nekem még ez a város nem ismerem még ki magamat. Ha kérhetnék egy kis segítséget, útmutatást, nem lennék hálátlan. –a mondat vége kicsit már szarkasztikus hangvételűre sikeredet. <”Mindennek ára van” rémlik fel a felszolgáló szavai.>
Amennyiben érdekli őket: elő veszek még 4 rezet, hátha elég lesz.

-Vándor borbélyok vagyunk. Sebet varr, amputál, betegségeket gyógyítok <okozók>. A mesterem már idős, már nem olyan, mint régen volt az ápolás nélkül. A készleteim megfogyatkoztak, ha kérhetnék egy útba igazítást piacra, herbalistához vagy egy ispotályhoz ahol beszerezhetném a szükséges szereket.

Még a tanuló évei alatt mondta neki az egyik novícius társa ”a legjobb hazugság a fél igazság”. ha még kell ki egészíti a pénz annyira amennyit akarnak.
<Egyszerre csak egy dolgot… elég, ha csak ebben tudtok segíteni. A kereskedőknél majd puhatolózok a dzsadok irányt. Ezek jobban teszik, ha nem túrják bele az orrukat a dolgainkba…>

[Dorio Racchini]

A két dzsad tovább sutyorog a sarokban, egyszer mintha az egyikük megérezné, hogy figyeli őket valaki, tompán felpillant, és gyorsan körbe hordozza tekintetét a további asztalokon. Amikor feléd siklik a feje, azért leveszed róluk a szemedet. Mikor újra visszanézel, már nem ülnek olyan közel egymáshoz, és talán kicsit lazábban is ülnek és kortyolgatják tovább a borukat.

Úgy érzed eleget láttad ezeket a pénzéhes népeket. Felállsz és lassan a pulthoz mész.


*- Kérnék még egy kupával. Meghívhatom önöket is valamire? Egy sörre vagy bort innának az urak?*


Mindketten feléd fordulnak, majd a kocsmáros válaszol először.

- Köszönöm Uram, de én nem fogadhatom el – válaszol kedvesen, majd a kopaszhoz fordul – Corar, gondolom neked hozhatok egy szokásosat?!

- Megtisztel – Corar feléd emeli köszönése jeléül a poharát – Nincs is jobb egy száraz fehér pyarroninál!


*- Messziről jöttünk a mesterrel, új nekem még ez a város nem ismerem még ki magamat. Ha kérhetnék egy kis segítséget, útmutatást, nem lennék hálátlan.*


A mondatodra nem reagálnak éppenséggel sehogy, de érzed hogy a mondat utat talált a fülekbe és a gondolatok közé. Davol, a kocsmáros, eléd teszi a korsót, majd amikor látja az előkerülő rézérméket, elindul a konyha felé. Corar oldalra sandítva figyeli a mozdulatod, majd halkan maga elé dörmögve megszólal – Hagyd az asztalon, mintha fizetség lenne.

Kiszóród a 4 rezet az asztalra, és mikor felpillantasz a kopaszra, az még mindig nem néz rád.

- Hallod-e Jóuram! Még egy kör - kiállt a konyha felé, vélhetően a kocsmáros után, majd újra lehalkítja a szavait, hogy csak te hallhasd - Mindent az idejében. Mivel nehezen hiszem, hogy csupán herbalisták lennétek, de persze, itt Erionban érthető ezafjata titkolozás. - amennyiben válaszolni akarnál erre, szimplán beléd folytja a szót, ha nem, akkor kis szünet után folytatja - De persze nem is érdekel, adsz egy kis pénzt az információért, és így mindenki érdeke védve marad. Viszont ebben az esetben maradnunk kell ennél a változatnál.

- Ha van egy kis eszed, akkor itt az Örömnegyedben nem próbálkozol beszerezni a dolgaid kísérő nélkül. Elég veszélyes tud lenni. Egyszerűbb növényeket akár a Dogadó negyedben, de a Kereskedő negyedben is be tudsz szerezni, de utóbbiban szintén nem lófrálnék nagyon kísérő nélkül, itt nem a veszélyfaktor a nagyobb, hanem, hogy megpróbálnak átverni. Amire nagyon kell ügyelni, azok a zsebesek, az átkozottak - kiköp egyett - de te nem tűnsz olyan féleszűnek aki, nem vigyázna a dolgaira. Ránézésre is látszik, hogy van nálad fegyver.

Davol, a kocsmáros eközben előcsoszog a konyhából, és tölt neked egy újabb kupával. Közben a pénzt szépen bezsebeli. Mindeközben a szeme sem rebben és fel sem néz rátok.

Konkrét helyet nem fogok ajánlani, nincs értelme, kisebb dolgokat bárhol megtalálsz, szinte egy folyton prögő piactér az egész város. Ha bővebb bepillantást kérsz, akkor azért még fizetned kell - folytatja Corar, még mindig halkan, közben azért már kissé feléd fordult, de látszik rajta, hogy ügyel a mozdulataira <nagyon bizalmatlannak tűnik irányodba> - De bármit szeretnél, csak kérned kell. Mindennek ára van! - itt lágyan rád kacsint.

//Off: Vonj majd le összesen 5 rezet//

[Izuron]

Fél mosolyra csúszik a szája, inkább szól, a saját botor próbálkozásának, mint a beszédpartnere ember ismeretének. Nem szakítja félbe, nem próbálja mentegetőzéssel tovább rombolni a már átlátszó álcát. Kortyolgatja inkább a megkapott sörét.

< Egy kísérő nem is ártana, egy olyan, aki segíteni is tudna ritkább alapanyagokat fellelni… gyorsabban végeznék ezzel a feladattal is és több időm maradna a másikra. Kitudja talán még belőle is kiszedhetek valami információt.>

- Orvos vagyok, nem valami féle haramia. Nem sokat segítene ez a tőr, ha megtámadnának. Elég, ha csak elgondolkodtatja azokat, akik kiszemelnek maguknak. –mondja maga elé két korty sör között.

< Nem olcsón nyitod ki a szádat. Nem kértem nagydolgot, és nem is mondasz semmit, amire magamtól sem jöttem volna rá….>

- Most járok itt először „Dogadó negyed” nekem nem mond semmit. Negyed negyeden belül…
- Ha jól sejtem tudnál segíteni, olyan fickó kell, aki a ritkább növényekhez is tudna biztos ajtót nyitni. Lenne más dolgom is, mint egész napomat erre fecsérelni. Mennyi italba kerülne mindez nekem? –kupát letéve, nézek kérdőn rá.

< A kaftánosokkal talán jobban jártam volna, mit ezzel itt.> Ha még nem mentek el, rájuk is vetek egy pillantást. < Ha itt végzek, egy kis kérdezősködés nem árthat ott se. Mindenki szolgál itt valakit… talán kideríthetek valami a fajtájukról, és hátha nekik olcsóbban oldódik a nyelvűk.>

Visszafordulok a Corarhoz.

- Mikorra tudna segítő kezet biztosítani? Fizetni előre csak a két-harmadát adom oda most a maradékot, ha épségben visszaérek. Ha nem esik semmi bajom nem veszt semmit rajta…– ártatlanul mosolygók rá.

< Nyugi… én se bízom a magad fajtában… remélem, nem veszed sértésnek, kevesebbet kellene feltételezni és többet válaszolni.>

A válaszára bólintok egyet, ha egy pár órán belül megoldható. Ha nem azonnal tud, akkor távozni készülök.

-Itt megvárom – távozás képen biccentek egyet felé. Felállva a dzsadok felé fordulok, hozzájuk megyek.

<Nem hinném, hogy kereskedők lennének, mit keresnének itt nappal…>

Az asztaluk előtt megállok.

-Tisztelt uraim! –Fejet hajtok feléjük. A hangomat csak annyira halkítom, hogy más nagyon ne hallja. – Messzi északról jöttem. Ott a távoli földek híres, megbecsült kereskedőinek tekintik a magukat. Esetleg önök tudnának segíteni? Hosszú utat tettem meg ide a mesteremmel. Tudnának ajánlani néhány helyet ahol, feltölthetnénk készleteinket?

< Remélem nem rossz az orruk, és érzik a pénz szagát. Emberek… csak ez számít nekik.>

Ha akarnak segíteni, leülök szemben velük. Ha nem visszaindulok a szobába további előkészületeket tenni.

[Dorio Racchini]

//Off: Véletlen írtam Dogadó negyedet, Fogadó akart lenni. Elnézést, érte!//


- Tudok ajánlani ilyen fickót persze - mondja Corar. Most, hogy így a lényegre tértetek, kezd folyamatosan oldódni. Erősödik a hangja, és egyre inkább feléd fordul - Ha gondolod küldetek is érte, legkésőbb 1 óra és itt is lesz. A szolgáltatás 5 réz egy órára. Vagy előre fizetsz teljesen vagy sehogy. Ebből nem is engedek, nem is engedhetek. Nekem nevem van itt Kölyök! - ezt kicsit tán sértetten is mondja, de nem fenyegetően - Megvárhatod, vagy érted küldetek, ha megérkezik, ahogy gondolod.

Megbeszélitek, majd felállsz és elindulsz a dzsadok felé, akik már akkor befejezik a sutyorgós beszédet, amikor közelítesz feléjük.

*-Tisztelt uraim! – Fejet hajtok feléjük. A hangomat csak annyira halkítom, hogy más nagyon ne hallja. – Messzi északról jöttem. Ott a távoli földek híres, megbecsült kereskedőinek tekintik a magukat. Esetleg önök tudnának segíteni? Hosszú utat tettem meg ide a mesteremmel. Tudnának ajánlani néhány helyet ahol, feltölthetnénk készleteinket?*

Mindketten kérdőn néznek rád, míg beszélsz. Mikor befejezed, gyorsan összenéznek és a fiatalabbnak tűnő, de komorabb válaszol.

- Erionban vagy Ember! Itt mindent megtalálsz. Hacsak nem valami ritkaságra vágysz, vagy valakire - ezt jóval halkabban mondja - akkor ne rabold tovább az időnk!

[Izuron]

Corarnál még:

-Megvárom itt a barátodat. Lásd, nem vagyok kufár, ha megérkezik, estig kifizetem a bérét.

< Ha addig nem változik semmi…>

Dzsadoknál:

< Ne merj többet emberhez hasonlítani… De modortalan fajta ez a déli nép… de mit is várhatnék? Csupán alja népek vagytok, ebben a városban. >

-Akkor ha szabad –ha nincs további ellen vetés, hellyel kínálom meg magam. A szememet a szószolójukra szegezve

- Nem azért szeltem át a fél világot hogy holmi minden hol elő forduló kellékeket gyűjtsek össze. – kis hatásszünet keretében átnézek a másik szempárra – ha megfelelő dolgot, dolgokat segítenének megszerezni, nem lennénk hálátlanok. –ezt már én is halkabban mondom az eddigi hangsúlyomnál. Majd visszatekintve a fiatalbbikra.

-Ha olyan kellene, azt megtalálnám a piacon is. Szavaiból kitűnt tudnának segíteni rajtam, ezek szerint már csak annak ára a kérdéses.

< Remélem, figyelsz kopasz, konkurenciád támad >

[Dorio Racchini]

A dzsadoknak, mindkettejüknek, felcsillan a szeme, amikor a ritkaságokat említed. Látszik, hogy elsőre rosszul mérhették fel az erőviszonyokat, amikor rápillantottak. Miután leülsz közéjük, érezhetően változik a hozzáállásuk és mintha szavaik mögött némi tiszteletet is vélnél felfedezni.

- Jól beszélsz! Ebben a városban minden és mindenki megtalálható, elérhető, csak az erszényed szab ennek határt - a fiatalabbik rád kacsint, majd az idősebb aki mellé leültél, folytatja.

- Mondjad mire lenne szükséged barátom? - kissé előredől, lehalkítja a hangját, de érzed benne a behízelgő hangnemet.

[Izuron]

Elégedetten hátra dőlök a székben, kötélnek álltak. Mélyen belenézek mind kettő szemébe. Mély sóhajtás után benyúlok a zsebembe, előkotrom a fecnit, amit még a mestertől kaptam meg. Elő véve széthajtóm magamban még át futom a listát. Majd leteszem az asztalra.

- Amire most szükségem lenne, néhány növény, felénk fent északon szinte már egzotikumnak minősül. Legyen ez a kezdet.
Elérőbb hajolok, bizalmaskodóan.

- Ha tudtok segíteni talán hosszabb távú, és jövedelmező barátság kezdete lehet ez. – végét már mosolyogva mondom, majd hátra dőlök.

- Mennyire értetek ezekhez? – nézek le a papírosra. – Megnézitek, vagy szakavatottabb ismerőnek bemutattok?

[Dorio Racchini]

Játékos: Attasyn Chassydes
Időpont: Psz. 3691.
Helyszín: Erion – Örömnegyed – Három Tallér fogadó

*****

Az egzotikus szóra a veled szemben ülő kufárnak felcsillan a szeme. Szinte hallod, ahogy beindulnak a fejében a fogaskerekek. Biztos, hogy majd még megpróbálnak téged megkopasztani.

*- Ha tudtok segíteni talán hosszabb távú, és jövedelmező barátság kezdete lehet ez.*

- Biztos fogunk tudni segíteni - A melletted ülő rásandít a fecnire - Bár ezek azért tényleg nehezen elérhető növények. Egy-kettőről még nem is halottam. Érdekes kis herbalisták lehettek ti - kancsal szemével és ferde mosolyával néz fel rád.

- Az biztos, hogy ha hosszútávon is ilyesfajta kórók kellenek majd, jobb ha velünk üzletelsz. Ismerünk itt a negyedben egy olyan figurát, akinél mindenféle növények, őrlemények s kivonatok fellelhetők, vagy ha nem, akkor rövid időn belül megszerzi. Ő lesz a te embered - kacsint rád a veled szemben ülő. Érződik rajta, hogy tőri a közöst.

- Milyen sürgős ez neked? - kérdezi - Ha gondolod hamarost indulhatunk is.

[Izuron]

”-Édekes kis herbalisták lehettek ti”

<Akkor sejtheted, nem érdemes minket átejteni. Csak ha számolsz a következményekkel is... Mekkora is lehet a hátteretek? Hmm most még mindegy is először lássuk mit kínáltok.>

A ferde mosolyra egy ártatlan mosollyal válaszolok, széttárom kezeim.

- Megegyezés előtt még látni akarom a barátotokat, és mit kínálna számunkra. Utána megbeszélem a mesterrel, majd ő eldönti megfeleltek e.
- Ezért indultam, amint nektek megfelel, indulhatunk is. De előtte még váltanom kell egy pár szót a fickóval a pultnál. Addig is nem tartanám fel önöket.

Papírdarabot összehajtom és zsebre vágom, felállok, távozásképp még biccentek egyet feléjük. Visszasétálok, a pulthoz út közben még igazgatom a magamon lévő göncöt, oda haza nem ilyen fajta gúnyához voltam szokva.
Ha Corar még egyedül van, vagy a csapossal megszólítom.

<A másik kísérőt elhalasztjuk, amíg ezeken a dzsadokon túl nem leszek. Utána majd meg tekintem mit is tudna nyújtani nekünk. Összeszedek annyi kereskedőt, árust a mesternek amennyit csak lehet találni ebben a pór fészekben. Pár napba bele telik, míg eldöntik.>

-Ha zavarhatom még. Nem kell sietnie a barátjának, lenne itt másik dolgom is. Nem tervezem hogy sokáig tartana, remélem meg várna itt.