1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Garmacor]

Aramil

A hozzám legközelebb álló gyíklényt támadom meg. S igyekszem közben felmérni, hogy hogy helyezkednek a társaim és a gyíklények.

[Mesemondó]

Aramil

Neked sem sikeresebb a támadásod mint Heiané, a meglepetés körben nem sikerült találatot bevigyél.

A trogloditák jönnek (utánuk Selia)

Elmondható hogy a trogloditák meglepetésszerű támadása általában sikeres volt. A mozgó ostromtoronyként magasodó Holgal egyszerűen nem tudnak mit kezdeni, páncélján elvésnek a csapások.
Seila fürgén kitér, viszont a többiek sebeket kapnak a gyíklények csatabárdjaitól. (Lásd a dobott értékeket a kockadobósban.)
Vonnegut különösen megszenvedi, igen komoly mellkasi, oldalirányú csapást kap, Heiannak pedig a combcsontja állítja meg a kritikus ütést és Banyek, illetve Aramil sem ússza meg ép bőrrel.

A gyíklények elvégezték a maguk támadását, a meglepetés kör utolsó nem cselekedett részvevőjeként, Seila következik.

[Kyarra]

Selia

Elvarázsolok egy Álomvarázst. Próbálom úgy helyezni a varázslat kitörésének központját, hogy a társaim közül egy se essen bele, de annál több troglodita.

[Mesemondó]

Mindenki

Különös hatalomszavak zöngéje tölti be a levegőt Selia varázslatától, és ezután Banyek és Heian trogloditája fennakadt szemekkel összeesik és hortyogva eldől, mint egy liszteszsák.
A zsivány és a druida magatehetetlen ellenfelekkel maradtak.

A meglepetés köt véget ért.
1. harci kör kezdődik, kezdeményezést kérek mindenkitől.

[Mesemondó]

1. harci kör

Aramil reagál a leggyorsabban a körben, ő cselekedhet elsőnek.

[Garmacor]

Aramil

A gyíklény csapásának hatására felkiáltok a fájdalomtól, majd újra megpróbálom megütni az ellenfelem.

[Mesemondó]

Aramil

Szép, egyenes vágást ejtesz a gyíklény testén, ám az még nem győzetett le, dühödten tovább harcol.

Sebzésnyilvántartás:

Banyek által kiosztott sebzés: 7 ÉP (Trog1-alszik)
Aramil által kiosztott sebzés 5 ÉP

//OFF: Akkor most a +1-es Hoszzúkardot használod? Alkalomadtán frissíthetnéd a karakterlapot az új szintre.//

Seila következik.

[Kyarra]

Újabb varázslatba kezdek újra egy kutyát hívok a segítségemre. amit megjelent a hozzám legközelebb álló trogloditára mutatok.
-Őt támadd!

//Szörnyek idézése I-et varázsolok

[Mesemondó]

Seila

Elkezded az idézőlitániát, és csak remélni tudod, hogy nem szakítanak félbe egy jól irányzott csatabárd csapással...
//OFF: A szörnyidézés varázslási ideje egy teljes kör.//


Holg

//OFF: Quator, elnézésedet kérem, eltévesztettem a sorrendet, te jöttél volna Seila előtt. Bocs. De olyan nagy kavart ez nem okoz, legközelebb jobban figyelek.//

A barbár mit kíván cselekedni az első harci körben?
(Dobd le a támadást is és a sebzést is, ha harc a terved.)

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A szólongatásoknak vagy ki tudja minek köszönhetően végül csak előkerültek a "nyomi-goblinkák". Bár inkább a táborból eljövet látott gyíkizék nagytestvéreinek látszanak. Mindez különösebben nem zavarja össze Holgot. Számára a nagyobb gyík nagyobb találati felületet jelent. Bár kicsit meglepő volt a romok közötti bújócskában elért eredményességük, de a bogárvért ismét megóvta ifjú gazdáját a kaparászó csapkodásuktól. Így a félork videm morranással lendületet vesz és szokásához híven minden izmát megmozgatva félkörívesen meglendíti a nehéz buzogányt. A társai hogylétével egyenlőre nem nagyon foglalkozik, hiszen Vonnegut megmondta, hogy ő a legjobb harcos a csapatban, így az ő dolga az első sorokban gázolni az ellenségek között.*

//Semmi gond. Igazából nekem fel sem tűnt a sorrendcsere. //

[Mesemondó]

Holg

Láthatólag Holgnak mindegy, milyen fegyvert adnak a kezébe, csak meg lehessen fogni és ütni lehessen vele, ugyanis a nehéz buzogánnyal is eredményes harcosnak bizonyul. A gyíklény feje beszakad és egy pillanatig Holg buzogánya tölti ki a koponyaüregét, aztán szilánkokra szakad.
(gyk.: igen, meghalt. )

Banyek következik.
Banyek

Tulajdonképpen ellenfél nélkül maradtál, ugyanis rajtad csak egy volt, de azt Seila varázslata szépen elaltatta.

[Navaratna]

Banyek

Ugyan nem ért meglepésként, a romok között mások is vannak, egyikük jól odacsördített nekem. Elvonul a fájdalom java, s törném a fejem, mi a jutalma annak, aki vérem veszi, amikor a dolog magától megoldódik.
Ellenfelem kidől, pedig még semmit se csináltam. Milyen előzékeny!
Máris megyek, hogy új célpontot szerezzek, nincs gusztusom ájult egyéneket halálra döfködni. Az legalább olyan kellemetlen, mint ha az árnyékszéket a gnómra nyitják elfoglaltság közben
Van itt bőven válogatni való, csak mivel már a nyakamon vannak, nem sok hasznát venném a nyílpuskámnak, így zsákmányolt rövid kardom jut nagyobb szerephez.

//Banyek ép állása: 22/28 //

[Mesemondó]

Mindenki

Egy kis helyzet összegzés:

10 troglodita támadt 6 főre.
Mindenkire 2-en támadtak, kivéve Heiant és Seilát őrájuk csak egy-egy jutott-

Megeleptés kör:
-Banyek eltalálta az egyiket és 7 Ép-t sebzett rajta. (Ezt altatta el Seila, rosszul mondtam hogy nincs rajta senki. Ketten támadtak rá, és csak az egyik aludt el.)
-Seila elaltatta Banyek és Heian egy ellenfelét

1. kör
Aramil sebzett 5 ÉP-t a saját ellenfelei egyikén
Seila idézővarázslatba kezdett, ami kitart egész körön át.
Holg megölte az egyik ellenfelét, még maradt neki egy.
Banyek a nyílpuskával megsebesítette az ellenfelét.(Megjegyzés: ha közelharcban lőfegyvert fogsz használni, az újratöltés megszakító támadást von maga után, mert nem az ellenfeledre figyelsz aki éppen téged hentel. Ezt figyelembe véve módosíthatod a reagod, hogy a fegyver újratöltése helyett fegyvert váltasz.)

Heian következik.

[Martos col Legium]

(Heian)

Egy rém ügyetlen támadás után kibillenek egyensúlyomból, és védtelenségem alaposan ki is használja a támadóm. Szörnyen mélyen hasít a lábamba, egy iszonyatos pillanat erejéig lelki szemeim előtt lepereg, ahogy a csatabárd utat vág egészen a másik lábamig, de szerencsém van, ennyire azért nem súlyos.
Felkiáltok, de mire visszavághatnék sérelmemért a támadóm hirtelen összeesik, amit hirtelen nem tudok mire vélni.
<Nofene, ezzel meg...?>
Aztán gondolatban összekapcsolom a troglodita állapotát Selia félig-meddig észlelt szavaival, és megvilágosodom. Szerencsés helyzetemet kihasználva körbenézek, kinek kellene segítenem, egyelőre az előttem heverésző öntudatlan gyíklényt hanyagolom.
<Ugyan a halott ellenség a jó ellenség, de a fekvő még mindig jobb, mint aki épp támad>

Megítélésem szerint a két legszorongatottabb bajtárs a hadnagy, aki a mellkasán növekvő vérfolt dacára kettővel is küzd, illetve Selia, aki úgy tűnik komolyabb idézésbe kezdett, mert már egy ideje kántál valami számomra ismeretlen nyelven. A döntést végül a buzogány alatt szétplaccsanó koponya hangja adja meg: a félork úgy tűnik most is elég hatékony a harcban, s talán érdekli annyira a hadnagy, hogy segítsen rajta.
- Holg! Vonnegut bajban van! - hívom fel a bakára a figyelmét, miközben én Seliának megyek segíteni.
<No igen, neki valószínűleg kevésbé lelkesen segítene Holg...>

A vérem pezsg, így lábsebemmel nem törődve ugrok a következő gyíklénynek, bár valahol mélyen tudom, hogy meg lesz még ennek a böjtje...

[Mesemondó]

Mindenki

Az aktív, harcoló trogloditák a kör végén jutnak szóhoz. Senkit sem sikerül eltalálniuk, vagy mellé ütnek, vagy a páncélotokon vásik el a támadásuk; esetleg nektek sikerül kitérni egy-egy csatabárd suhintás elől.
A trogloditák nem nagyon taktikáznak, bíznak -az egyre fogyatkozó- túlerejükben, és abban hogy sikerül földre sújtani a behatolókat.
Az öreg katonát, Vonnegutot, két troglodita támadja és találja el, de a katona is viszonozza az áldást, és megvágja az egyiküket.
Vérzik de még talpon van és küzd, valószínűleg volt már szorongatott helyzetben, ha csak az eddigi utat nézzük is. Tymora különös fintora hogy minden találkozáskor ő sínyli meg a legjobban. Odakint a Másoló verte kis híján agyon, most a gyíklények püfölik.

2. kör kezdődik, kezdeményezőt kérek mindenkitől