1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Garmacor]

Aramil

- Nem tudom még. Gyorsan megnézem Vogenutot hogy van-e komolyabb sérülése. Ha nincs akkor az ijjamért nyúlok és újra lőni kezdem a másolót.
// off gondolom a lövés az már a következő kör lesz

[Mesemondó]

Hajas és Aramil
Hajas nem talál semmit, a lőrések legalább 6-7 méter magasságáig feljuttathatná. A lőrések felé semmilyen kapaszkodó nincs, csak a sziklafal. Meg lehet próbálkozni a mászással, de az nagyon nehéz lesz.

Vonnegut feje meglehetősen duzzadt és véres, de lélegzik.
A kószától Gyógyítás szakértelempróbát kérek a sérült diagnosztizálására, mivel szakértelem kell a sérülés súlyosságának megállapításához.

Holg

A Mimic kemény ellenfél, leginkább az a tulajdonsága teszi azzá hogy ebben a körben sem tudtad a testéből kiszabadítani a fegyvered. Támadni már nem támadhatsz a körben, ráadásul, mivel az erőpróbábval vagy elfoglalva, a lény könyebben támad téged, és ezúttal kőkeményen állcsúcson is talál -14 Ép-t sebezve rajtad, véres nyálat vagy kénytelen köpni.
A váratlanul megjelent fénylő kutyusok viszont eredményesen harapdálják a lényt -7 ÉP-t sebeznek rajta.

Sebzésnyilvántartás:
Másoló kapott sebzése:

26 ÉP Közepes sérült

Heian
20% tévesztési esélyed így is van arra, hogy a küzdelem kiszámíthatatlan menete miatt elhibázod a lüvésed. Dobd le a dobásokat.

Selia

Tascha Rettenetes Nevetése, sajnos semmilyen látható eredménnyel nincs a Másolóra nézve, sajnos ellenállt a bűbájnak.

[Kyarra]

Sóhajjal veszem tudomásul, hogy nem hatott semmit az egyik legerősebb varázslatom a megelevenedett szoborra. Majd elgondolkodó, egyre ráncolódó homlokkal figyelem a barbár küszködését a karddal. Vajon mi ragasztja a kardot a szoborhoz? Vajon ismerek e olyan vegyületet, ami oldja az a ragacsos mázat, ami a szobrot borítja?
Talán valami alkohol, de itt hol találok olyat? Sebesen felmérem a teret és próbálok visszaemlékezni, hogy fogságom alatt volt e olyan, hogy a koboldokat inni láttam volna. Amit ők megisznak és alkoholból van, lehet hogy oldja a másoló ragasztóját is.

[Navaratna]

Timna

Eszem ágában sincs felmászni. Bosszúsan a szoborral hadakozókra pillantok. A kutyák jól megtépik.
<Varázsebek...>
Felfénylik a szemem, előhúzom a sípot, amiből én is tudok állatot idézni. Belefújok, és ha előjön, elrikkantom magam előre mutatva a szoborra:
- Harapd! Szedd szét, cincáld, ahol éred!
Szegény Szőr szarul fest.
- Itatni kéne vele gyógylöttyöt, nem?

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A folytonos hiábavaló próbálkozásoknak meglett az eredménye. A ragacsos szörny csapkodásai végül célt értek és szegény félork csillagokat látva tántorog hátrébb.*

-holg lát csillagok. holg fej zúg nagyon.

*Sopánkodik fejét fogva Holg és meg-meg rázza kobakját, hogy kitisztuljon minden és ismét a megnyugtató csönd honoljon odabent. Közben tovább hátrál Aramil irányába, hogy kérjen valami még használható fegyvert, amit a gonosz szörnybe márthat. Nomeg itt az ideje Kutyus-lányból kirázni a gyógyszörpöket, amiket eltett. Eddig nem is nagyon foglalkozott a környezet változásaival, úgy tűnik a bogársisak vagy az elszánás szűkítette látóterét ennyire. Most hátrahúzódva megpillantja az eddig csak halványan érzékelt fénylő kutyusokat. Erre elkerekedett szemekkel, csodálkozó felkiáltással bök a mennyei lényekre az ifjú barbár.*

-hűű!!! világítós kutyusok! holg szeret világítós kutyusok. holg akar simogat világítós kutyusok.

[Mesemondó]

//OFF: Üdv! Elnézést a több mint egy hónapos leállásért, de van az úgy hogy jobb pihentetni a dolgokat. Megpróbálom újra felvenni a mese fonalát.
Egy kicsit már elvesztem a Termek előtti ütközet levezetésében, nem igazán tudnám már az eddigiekkel egyeztetve folytatni, ezért most -egy kissé erőltetett húzással- a csatát a győzelmetekkel lezárom, azt hiszem épp eleget szívtatok benne, senki nem mondhatja hogy könnyű vér volt.
A karakterek, -minden játékos karakter- a 4. TSZ-re lépett, az új TP-je a 4. szint kezdője.

Az életerő alakulása a következőképpen történik:
Az egyszerűség -no meg annak a kedvéért hogy a kaland csúcs szakasza jön egy veszélyes dungeonnal, és legyen fair play- a maximumon van mindenkinél.
A varázslatok minden mágiahasználónál maxon vannak és be vannak tárazva igény szerint.
Erre Aramilnek is lehetősége van, hiszen a vándor a 4. szintet elérve már használhat papi varázslatokat.
A kapott képzettségpontokat simán, minden további nélkül el lehet költeni a képzettségekre, a játékban nem szimuláljuk vagy jegyezzük a tanulóidőt, csak a fejlődést.
Az Ép dobást a kockadobósba kérem. A nyomorék, szar dobásértékeket kerülendő, minimum csak 60% vagy a fölötti eredményeket fogadok el, addig kell dobjál míg egyszer ilyet nem dobsz. A 60% már elég tisztességes hogy senkit se zavarjon.
//

A csapat és Vonnegut, no meg a legújabb tag, Selia, sikeresen leküzdötte a termek bejárata előtti ellenállást.
Hosszú kemény ütközet volt, de szerencsére senki nem halt meg, Az öreg hadnagyot talpra állítja két gyógyital, esetleg két Könyebb Sebek Gyógyítása.
Vert hadként, de győztesen álltok a Termek bejárata elé. Valahol bent van Fooler. Selia vele raboskodott, elvileg tudnia kell, vagy legalábbis van róla fogalma hogy bent Foolert merre kell keresni. (Legalábbis KM-i emlékeim szerint az elf mágusnő megosztotta ezt az infót a többiekkel.)

A feladat a következő: be kellene valahogy jutni a Termek bejáratán, de az acélpántokkal erősített ajtó sima és nincs rajta zárszerkezet.
Az ajtó elé állással csak óvatosan...Timnát kis híján forró olajjal borították nyakon. De legalább már gerelyeket nem hajigálnak a védők.

Mit tesztek?

[Navaratna]

Timna/Banyek

Leülök kicsit lihegni. Húzós volt ez a mostani megmozdulásunk, és a java még odabent vár ránk.
Odabent, a hegyben. Ettől vigyoroghatnékom támad. Én voltaképp szeretem az ilyen sziklás tárnás termes helyeket, és ha nincs vaksötét, jól boldogulok bennük. A kő szaga, anyaga, tapintása kedvemre való. Nem vagyok egy törp, de mégis. A hegyi termek korlátozott mozgásteret jelentenek, de nekem nem gond. Kicsi vagyok, a behemót Holggal ellentétben nekem kevesebb bajom lesz ezzel.
- Uram-Szőr, látom, a szobor segített fogyni. Kicsit kikanyarított magából - vigyorgok rá vezetőnkre. - Tüncinek is segíthetne fogyni, így lentről úgy látom, farban erős - jegyzem meg az elf nőnek ugratásképpen. Köztudomású, az elfek között nem fenyeget senkit sem az elhízás veszélye, de cukkolni jó.
- Ja, Koffer egyébként tud varázsolni. Némelyik egész jó néha. Amúgy mit kerestél itt? És jól láttam, bentről dobtak ki? Fogadjunk, eltorlaszoltad a valagaddal a benti utakat és megunták a goblinok, miattad bontsák meg a járatokat
- Uram, hogyan tovább? Fentről néha jön a forró áldás. Az ajtó masszív. Felrobbantsam? - támad szememben ördögi láng.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A ragacsos szörny legyőzését követően a világító kutyafalka olyan hirtelenséggel tűnik el, mint ahogy megjelentek. Holg még egy halk pukkanást is hallani vél, apró felvillanást lát lelki szemeivel, bár ez inkább a saját képzelete szüleménye lehet. Eléggé lelombozóan hat a felismerés, hogy nem simogathatta meg a "világítós kutyusokat" és elhatározza, hogy a saját "agyafúrt" eszközeivel kinyomozza, hogy miként tudna szert tenni ilyen egzotikus házi kedvencekre. A terve most is egyszerűségében nagyszerű: Először némi fenyegetőzéssel kicsikarja kutyus-lányból, hogy ki hozta ide az állatkákat. Aztán az illetőből hasonló módszerekkel kive... tehát "megkéri", hogy hozza vissza simogatni a világítós kutyusokat. Már éppen elindulna megkeresni Banyekot, amikor egy az ebeknél is sokkal tragikusabb veszteség érzete szorítja össze az ifjú barbár szívét. Sisakja rejtekében kissé nedves szemekkel bámul az övéből előhúzott maradványokra, amik egykor az ő szeretett nagy baltája voltak. Még az apukájától kapta ajándékba, így mindenképp meg kell mentenie! Egy nagy sóhajjal, amivel egy kis szipogást is palástol, leül az egyik szobor talapzatának szélére és nagy búsan méregeti a savtól tönkrement fegyvert, hogy vajon miként és ki tudná neki megjavítani??? Ezzel, mint általában, el is foglalja magát és nem reagál a kapuval kapcsolatos kérdésekre, felvetésekre.*

[Mesemondó]

//Mindenki//

Vonnegut:

Lihegve kifújja magát és egy az öve mögül előkotort babos kendővel megtörölgeti a duzzadt fejét:

-Még nem volt alkalmam bemutatkozni neked idegen. -nyekergi Seliának.

-Köszönjük hogy mellénk álltál a csatában, azt hiszem jóval keservesebb árat fizettünk volna a győzelmünkért ha nem kicsinyíted le a Másoló szörnyet.

-A nevem Vonnegut; és Lady Myrmen Arebelt felmentő seregéből jöttünk, hogy egy társunkat kiszabadítsuk innét. Úgy tudjuk a legvalószínűbb az, hogy itt tartják fogva a zhent bérencek. Nem tudsz róla? Foolernek hívták, egy nálam fiatalabb ember férfi és futárként szolgált nálunk.


Timnának:

-Ez nem is hülye ötlet...-élénkül fel a hadnagy.
-Bár azt kétlem Hajas, hogy annyi gyú-pora lenne amivel tényleg ki lehetne fordítani ezt a masszív kaput... Mégis mennyit hurcolászik magával?

[Martos col Legium]

(Heian)

A csata végeztével mindenekelőtt összeszedem a fegyvereimet: a parittyalövedékeket, amiket a szobor-lényhez vágtam, illetve ha nem túl füves a talaj, akkor azokat is, amik mellé mentek, illetve fölveszem a földről a kardomat is. A vadonban töltött éveim alatt megtanultam, hogy ne szórjam szanaszéjjel a holmimat. Persze még nem felejtettem el a partraszálláskor a szárnyaló sólyom sebességével alábukó barátunk esetét, szóval alaposan megnézem, hová is lépek.
Beszerzőkörutamról visszatérve észreveszem társaságunk újabb tagját, akit a harc közben ugyan elkönyveltem magamban, mint szövetséges, de nem igazán fogtam fel a jelenlétét. Most viszont, hogy van időm alaposabban szemügyre venni, élek is a lehetőséggel.
- Elen sila lúmenn omentilmo - üdvözlöm a hölgyet őseink nyelvén egy rövid meghajlás kíséretében. - Az én nevem Heian Amanodel. Örömmel tölti el szívemet, hogy a sok legenda után, amit kegyed népéről hallottam, végre személyesen is találkozhattam az aranyelfek népének egy tagjával.

Banyek és Vonnegut társalgása gyorsan a gyakorlati problémák irányába tereli a figyelmem.
- Uram, ha nincs ellene kifogása, volna egy javaslatom. Azt hiszem képes vagyok a kapu körüli sziklát puha agyaggá változtatni, és úgy valószínűleg akár a kis hölgy füstpora, akár Holg bivalyereje könnyedén kidöntheti a kaput a helyéről.
//OFF: Amennyire a leírásaidat értettem a bejárat a nyers sziklába van vájva, nem pedig kövekből felépítve, azaz - ha jól értelmezem a varázslat leírását - a Föld és kő lágyítása hatásos ellene. Ha valamit félre értettem, akkor ez utóbbi bekezdést kérlek tekintsd érvénytelennek, mivel a karakter nyilván tisztában van a varázslata korlátaival, és ha ennek a tervnek a megvalósítására nem lát reális esélyt, akkor fel sem merül benne az ötlet.//

[Navaratna]

Banyek

//Martos, a zöld szövegszín olvashatatlan a fórum szürkéskék hátterével.//

Szőrt megragadja ötletem a robbantás kapcsán. Fejszámolást végzek:
- Olyan két fontnyi még van. Nem tekintélyes mennyiség, többel látványosabbat lehetne alkotni. Ez az ajtó - intek a kapu felé - súlyánál fogva jelent akadályt, nem a zárján múlik a bejutásunk...

Hejha érdekes stílust vesz föl, mulatságos az egész. Ámulva nézek rá, füttyentek, cikizem kicsit:
- Nocsak, te ismered azt a szót, kegyed? Hű, meg ez az elf köszöntés! De nagyon jó benyomást akarsz tenni, ez aztán a nyomulás! Velem bezzeg nem viselkedtél így, figyellek! Meg mitől is örül a szíved? Biztos hogy a szívedről van szó, ha a dudáira nézel? Tényleg örülsz, vagy ez afféle bevágódós szóhasználat, hogy legyen egy jó pontod ennél a jó dudájú elf nőnél? Amúgy a legendákkal csak bánj módjával - fintorgok. - Az aranyelfek is ugyan olyanok, mint bármilyen más lény a földön. Hidd el, nem ibolyaillatút szellentenek, még akkor se, ha azt állítják, nem szoktak egyáltalán Ha meg erősíti a népéről kialakított közhelyeket, az uncsi lesz és részemről nagy csalódás...
Felnézek Kofferre:
- Szedj belépti díjat, hogy élőben láthat egy aranyelfet. Betegre kereshetnéd magad rajta, ha lenne benned üzleti szemlélet.

[Garmacor]

Aramil

Ahogy véget ér a harc a társaimhoz megyek és szükség szerint bekötözöm őket. Majd az elf nőhöz megyek.
- Üdvözöllek Aramil vagyok. Köszönjük a segítséged. Egyúttal újabbat is kérnék. Kérlek mond el amit e helyről és örzőiről tudsz.
Meghallagatom a választ majd én is összeszedem a nyílvesszőim fegyvereim. Mindazt amit elszórtam. Közben hallva Timna szavait felnevetek és odalépek hozzá és összeborzolom a haját..
- Timna kérlek legalább azt várd ki amíg kiderül milyen vérmérsékletű a hölgy mielőtt békává változtat. Mondom mosolyogva.
- Ki tudja lehet hogy jó lecke lenne neked és a békák csendesebbek mint te most.
- A bejutásra nincs ötletem nekem az erdő az otthonom.

[Martos col Legium]

//Nava, igazad van, átállítottam, most jobb? Bocsi, én még az Epoch-ot használom, mert szerintem szebb.//

(Heian)

Banyek kiakadásán elmosolyodom.
- Nyugalom, kicsi hölgy, nincs okod féltékenységre. Csupán nekem otthon azt tanították, hogy köszöntsek mindenki illőn, és úgy tudom, náluk ilyen köszöntés a szokás, míg ti, gnómok kevésbé vagytok formálisak. Bár mivel tényleg csak hallomásból ismerem a népét, tényleg lehet, hogy eltúloztam kissé. Ugyanakkor hajlok az amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten elvre, és te már a megismerkedésük első pillanatában belém fojtottad a szót, s vele együtt azt a fajta udvariasságot, amit az imént hallottál. Nem gondolkodtál még azon, hogy ha kicsit kevesebbet járatnád a nyelved, neked is több bókot tudnának mondani?

[Navaratna]

Banyek

Aramil is tiszteletét teszi Koffer előtt, ő nem annyira dagályos, mint Hejha.
- Milyen vérmérsékletű? Hm, amennyit eddig hallottam tőle, hiú - vonom meg a vállaimat. A hiúságra vonatkozó megállapításom tényszerű, semmi irónia nincs benne. - Erőssége a gyengesége, ahogy szokott az ilyesmivel lenni. Képzeld el, mi történne, egy éjjel tőből lenyírnám a haját. Úgy zokogna, mintha meghalt volna valakije, aztán ördögi lánggal a szemében szeretne felgyújtani engem. Ez kicsit kiszámítható gnóm mércével. Hm, ezt a hajnyírást lehet meg kéne próbálnom - gondolkozom fennhangon - Sose láttam még rövid hajú elfet, üdítő változatosság lenne...
Persze ez is a cukkolás része, dehogy nyírnék bele Selia hajába! Habár ha az élete múlna rajta, egyből megtenném.
Kinevetem Aramilt:
- A békák igen is hangos lények! Brekegnek és csak brekegnek, hidd el, hamar megunnád
Vigyorgok Hejha szavain.
- Hát, tudod, az ő dudáit egyből megnézted, az enyémeimet meg nem, és ne legyek féltékeny? Csak mert pici vagyok még nőnek születtem, de ezt sajnos senki nem veszi észre. Hiába próbálom felhívni magamra Aramil figyelmét, gyereknek néz a mérteim miatt! - sóhajtok egy nagyot, mintha ez nyomná a lelkemet. - Még a hajamat is úgy borzolta össze, hallatlan! Hm, ha némán ám pucéran végiglejtenék a csapat előtt, akkor se történne semmi. Ja, de - kuncogok. - Holg elfutna vagy lecsapna. Egyedül ő van tisztában a nememmel.

[Mesemondó]

//Mindenki//

//OFF: Kyarra karaktere is csak annyit tud elmondani, amennyi infó tőlem jön, úgyhogy a raboskodást meg a helyet "üzemeltetőkre" vonatkozó kérdésekre válaszolok én.//

Seliát utazásai közben ejtették foglyul az orkok, mikor a környéken vándorolt.
Egy cellában raboskodott Foolerrel, - bent a Termekben - akit előzős este fogtak el. Valami "mester" érkezésére vártak aki majd kikérdezi a foglyokat. A mai nap Seilát kiemelték a cellájából - nem tudni miért - és a felszínre hozták, de épphogy kiért a csapat az ork táborban riadót fújtak, később jöttetek ti, őt meg otthagyták összekötözve, szerencsére nem elég ügyesen, hogy ne tudjon kiszabadulni.
A Termeket alapvetően Zhentarim által fizetett zsoldos kompániák lakják -legalábbis egy részét- orkok, goblinok, koboldok és trogloditák.
Csupán a felszínhez legközelebb eső termekbe mertek bemerészkedni, mélyebben olyan kreatúrák szunnyadnak, amelyek elől ösztönösen kitérnek és eszük ágában se volt mélyebben bevenni magukat. Foolert is itt, a felszíni részben őrzik, ahhoz a cellához, ahol utoljára raboskodott, oda tudja vezetni a csapatot.
A járöröző zsoldosok száma változó, 5-12 között mozog egy-egy szabadcsapat. A legnagyobb és a legerősebb az az worg-lovas ork egység volt, ami kis híján veletek is végzett, bent már csak az "apraja" van, bár azok sem kevesen.
A Termek belső elhelyezkedéséről Selia nem sokat tud, annyit viszont igen hogy közvetlenül a bejáratot és trogloditák ellenőrzik, illetve néhány lény táborának elhelyezkedését. (Más rab nem volt csak ő és Fooler, pontosabban Seila nem tud másról.)

(A vonalak kölekedő utakat jelentenek. A találkozások erősségéről anyit elmondanék, hogy minnél rövidebb utat választotok, azaz, minél kevesebb helyszín érintésével szabadítjátok ki Foolert, annál erősebb lesz az egy helyszínre jutó találkozás. Például a 4-estől csak egy ugrás Fooler, kérdés, mi a négyeske, amin át kell verekedni magatok... ) )

***

Vonnegut nem reagál Timna szómenésére, láthatólag kénytelen volt már hozzászokni a gnóm lány karattyolásához, és szelektíven csak az értelmes dolgokra figyel.
Észreveszi Holg búslakodását és odamegy hozzá:

Holg

-Na...hát mi a probléma Holg? Jól harcoltál. Akkor meg mit lógatod itt az orrod, mint egy tengerész aki előtt bezárták a bordélyt?

Heian

-Nem is tudtam hogy a druidák képesek efféle turpisságokra...-mosolyodik el Vonnegut.
-Mindenesetre ez veszélytelenebb ötletnek tűnik, mint Hajas robbantási terve, attól tartok, előbb repítené magát a levegőbe nagy igyekezetében, mint a kaput...bár az óvatosságát ismerve nagyon remélem, erre nem fog még sor fog kerülni, mondjuk a szekéren, a visszaút alatt...-morogja.