1. kaland: Fooler megmentése (Cormyr-i kaland)

[Navaratna]

(Banyek)

- Áh, vraclef! - nézek az eliszkoló goblinok után.
<Túl hamar lőttem, ezért nem sikerült teljesen becsalogatni őket! Ej, ej!>
- Se egy, akit vallathattunk volna Fooler hollétéről, tetejébe jön egy rakat! - Dorafhoz megyek, rásandítok: - Mondjuk az jó hír, nem? Többnek csaphatod szét a fejét
A sziklákoz közeli hulláknak nagy figyelmet szentelek, amelyiket én lőttem le, abból megpróbálom kibányászni a nyílvesszőmet
- Amúgy, amikor az ujjam azon vakarózott a ravaszon, lőjek, ne lőjek, de természetesen lőttem, érdekes gondolatom támadt arról, hogy most szabad akaratunkból döntünk úgy, rühelljük a goblinokat, vagy ez eleve el van rendelve. Az egy dolog, ezt tanultam az őseimtől, szüleimtől, nincs is ebben hiba, de ők, vagy az első gnómok vajon azért döntöttek így, mert volt valami kezdeti nagy konfliktus, ami egyre tovább és tovább burjánzott, míg mára hagyomány lett az ellentétből, vagy valami benső, engesztelhetetlen parancs munkál bennünk, ami akkor is meg volt már, mielőtt tudtuk volna, mi az a goblin? Vagy kobold, mert azokat se szeretem. Téged sose foglalkoztatott ez a kérdés? Vagy szimplán elfogadtad, öld őket mert ettől leszel helyesen élő törp? Tőlem ölhetjük, de az eredendő ok sose izgatott? legalább elméleti szinten. Hogy most akkor mi döntünk, vagy eszközei vagyunk valami másnak? Lehet, a szabad akarat pusztán... illúzió? - tárom szét karjaimat. - Mert mindennek megvan a maga oka, ahogy az életünket is bizonyos kedvelt vagy nem kedvelt törvények szerint éljük. Kérdés, hogy ha ez így van, mért van így? Így tartják az istenek mozgásban a halandók ügyeit hogy egyrészt ők ne unatkozzanak, másrészt legyen mivel foglalkoznunk? ...hm, egyébként ha átverekedjük magunkat az erősítésen, az erődön, a folyón a termeken és meglesz Fooler, mesélek arról, hogyan is lakunk meg hol, meg megmutatom, mik a stukkerem részei, hogyan kell betölteni és lőhetsz is vele, ha gondolod Amúgy szívesen felpróbálnám a vértedet egyszer, nagyon baró.

Guberálás után, ha az időnkből kifér, megkörnyékezem Alauront:
- Mondd, eddig hol tartogattad a sasod? Amikor nem itt van, hol szokott lenni? Élő, igazi sas, vagy csak mozgó, megfogható trükk, amit irányítasz?

[Alauron]

(Alauron)

A kis gnóm odasündörög kérdezősködni:
- Egy igazi sas, és nem az enyém. Szólítottam, hogy segítsen nekem, és jött. Nem én irányítom, azt sem látom mindig merre megy, és ha letelik a varázslat amivel idehívtam visszatér oda ahol volt. Hogy ez hol van pontosan nem tudom, de valószínűleg valahol a hözelben. Talán ő volt a legközelebbi sas, amit a varázslat idehozhatott.

//Amúgy gondolom a sas is elejtett még egy párat a menekülők közül? Dobjak neki támadót?//

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*Bár kis ügyetlenkedés meg kergetőzés után, de csak sikerül agyonverni a kiszemelt goblint. Így Holg ismét vállára vetett csatabárddal kullog vissza a sziklák mögé a csapat gyülekezőhelyére. Mint a koboldoknál is tette busa fejét ingatja szomorúan, ahogy Vonnegut elé áll.*

-holg kér bocsánat. vonnegut mond sokat kell ölni. holg öl csak kettőt.

*Banyek szófolyását csak fél füllel hallgatja, de még így is értetlen kifejezés ül ki a félork arcára. Valahogy életidegen számára azon agyalni, hogy vajon miért öldökölnek. Holg számára ez teljesen egyértelmű mindenféle isteni útmutatás nélkül is: azért mert mókás szétcsapdosni a visító ellenfeleket! Szólni viszont nem szól, egyenlőre lefoglalja az, hogy azon aggódjon vaján Vonnegut a kevés halott miatt haragszik-e és megvonja-e a tortaválasztás ígéretét Holgtól. Szinte látja lelki szemei előtt, ahogy a habos-krémes vízkeréknyi torta összetöpped egy apró mignonná.*

[Garmacor]

Aramil

Miután utolsó ellenfelemet is lelőttem, szépen körbemegyek a csatatéren és begyűjtöm az előtt vesszőimet. Majd visszamegyek a csapathoz.
- Holg megtetted amit lehetett. Sajnos Banyek türelmetlensége kudarcra ítélte az eredeti tervet nem a te hibád.
Majd Vonnegut felé fordulok.
- Fölmegyek a dombtetőre és megnézem mit csinálnak és mennyien jönnek ellenünk. Amikor megindulnak párat megpróbálok lelőni. Mi legyen az a létszámhatár ahol már nem vállaljuk fel a harcot?

[Togar]

Doraf

Miután elszaladtak kifújom magam, futni nem futok utánuk, úgyis visszajönnek többen.

- Így van Banyek, többen jönnek vissza többet küldünk a más világra, mondjuk talán nem ártana valami másik rejtekhelyet keresni, elvégre tudják, hogy itt vagyunk. És ha arrébb megyünk meglephetjük őket mi. Aramil, nincs létszámhatár, szétverjük őket, én nem futok el egy tetves goblin elől sem, maximum újabb csapdát állítunk nekik hátha ez sikeresebb lesz- válaszolom. MAjd megvárom a többiek véleményét, mert én nem ismerem a környéket, így nem tudom van.e másik rejtekhely a közelben.

[Martos col Legium]

(Heian)

Mielőtt Argent a menekülő goblinok után vetné magát, visszahívom.
<Még csak az kéne, hogy meglássák, és levadásszák az erődben tanyázó fajzatok.>
Ezután a két célt tévesztett lövedékemet próbálom megkeresni. //off: Jól emlékszem, van valami szabály erre? Mert most nem találom a könyvben.//

- A másik leshely nem rossz ötlet, szerintem is szét kéne nézni egy kicsit - felelem Doraf ötletére.

[Mesemondó]

//Mindenki//

Vonnegut a fejét ingatja:

-Értékelem a bátorságát és az előrelátását törp uram, de másik leshely keresésére nincs idő, hosszú időbe telt Aramilnek és Heiannak rálelni erre is. Ha elmegyünk innét, csak azt kockáztatjuk hogy annyi fedezékünk se lesz mint most.

//OFF: Nem sikerül minden kilőtt vesszőt megtalálni. -3 vesszőt Banyek is és Aramil is könyveljen el, csakhogy megjelenítsük valahogy az amortizációt és ne legyenek "Soha Ki Nem Ürülő Tegezek" +Banyek 2 adag mérget elhasznált 12-ből. Heian: egy kis parittyalövedéket esélyed sincs itt megtalálni.
Viszont értékelem hogy a karakterek vigyáznak a municiójukra +20 Tp-t kapnak. <Heian, Banyek, és Aramil>//

Vonnegut:

Hátbaveregeti Holgot:

-Semmi baj Holg, te mindent megtettél a győzelemért, jó katona vagy.

-Hajas! Kár hogy ezek a magvas gondolatok nem jutottak akkor eszébe mikor meghúzta a kioldókart és szétterítette a goblin agyvelejét...-göcög magában az öreg.

-Ha lesz ideje gyűjtse össze a gondolatait vesse papírra és adassa ki.

Vonnegut meghallgatja a kósza javaslatát:

-Mekkora létszám? Teljesen mindegy hányan vannak, aki az erődben van az mind ránk fog jönni, sajnos nem vagyunk abban a helyzetben hogy kitérjünk az ütközet elől. Egy biztos: jönni fognak és nem térhetünk ki.

-Épp ezért őszintén szólva jobban örülnék ha maga és Csöpike felmásznának egy-egy fára, lőállást vennének fel és pontlövésekkel ritkítanák őket míg tart a lőszerük. Nem tudhatjuk hogy nincsenek-e hátasaik az erődben, lehet nem lenne ideje lefutni őket. Nyugodtabb lennék ha a fejem felett tudhatnám a lövészeimet.

-Heian, Alauron, maguk druidák; elő tudnának készíteni egy olyan mozgó gyökeres trükköt, amit a koboldoknál is láttam? Az nagyon jól jönne most.


//OFF:
Holg és Banyek +100 Tp-t írjon fel a gondosan szerepben tartott és érzékeltetett hozzászólásaiért.//

[Navaratna]

(Banyek)

Doraf rendíthetetlensége és szűkszavúsága - inkább gondos szelekciója olyasmi iránt, amire nincs kedve felelni - nem lep meg:
- Élve azért többet tehetünk, mint halva, nem? Ha nem muszáj, azért egy szál fegyverrel ne állj ki túlerővel szemben. Doraf, most komolyan, te vagy ilyen "az se bajha beledöglünk"-alkat, vagy a hivatásod követeli meg, esetleg mindkettő?

Alauronnak:
- Várj, most elképzelem: a sas békésen evett, vagy pihent, erre egy ellenállhatatlan erő leszedi kedvenc ágáról, kiböfögi egy névtelen helyre, s mire egyáltalán felfoghatná, mi történt vele, romlottat evett és roszul van vagy csak hallucinál, egyből belé mászik az az érzet, ölj! Ölj! - utánzom vijjogó rekedtséggel az ölj szavakat, és még az ujjaim is begörbítem közben. - Hmm, szívás lehet olyan állatnak lenni, akit egy druida szólít

Vesszőm, amit szerettem volna kibányászni, túlzottan is ragaszkodott új gazdájához, benne maradt, és csak összekentem magam vérrel

Vonnegut megfedd picit, bánatos ábrázatot próbálok magamra ölteni, ami félig végül is sikerül, mert nagyon nem jutottunk előrébb Fooler érdekében (továbbra se tudjuk, hol van, rólunk viszont tudják, itt vagyunk), én viszont kiélhettem ellenszenvemet egy másik (utált) nép iránt.

- Van még több bölcselet ahonnét ez jött! És azért tetszett magának az a lövés, figyeltem ám - eresztek meg egy vigyort.
Töröm a fejem, de mielőtt a törés végére érnék, már mondom is:
- Uram-Szőr, lenne egy ötletem. Az előttem is nyilvánvaló, ez a hely nem meglepetés a goblinoknak többé, azaz kell egy új. Viszont... Viszont gondoljon bele: felhúztuk őket, visszajönnek erősítéssel, nem kéne kihasználnom az alkalmat arra, hogy most izibe indulnék, és míg önök ellen jönnek, szimatoljak kissé a megcsappant őrségű erőd környékén? Tudja, Fooler miatt. Akár goblinnak is beöltözhetnék, kár, hogy a nyelvükön még annyit se tudok, cseszd meg Mellesleg vegye figyelembe, szép dolog tőlem, ezt egyáltalán megkérdezem, máskor csak eltűnnék se szó se beszéd megcsinálni... - állok egyik lábamról a másikra, ficergek, mint a sajtkukac, mert már mehetnékem van - Na, uram, mondja hogy nem hülyeség és hadd menjek a dolgomra! Vagy fogatni kéne megint szagot Toportyánféreggel, és ha nem az erődhöz visz, azt ki is zárhatjuk, de ez a kétség az őőőrületbe kerget! - tépem meg kicsit a hajam, ártalmatlanul

//Off: levonásokat, tp-ket felvittem karilapra//

[Alauron]

(Alauron)

- Igen, valóban kiborító lehet, egyszer meg kellene kérdezni egy állatot mit érzett. Főleg tavasszal, mikor sok állat a párválasztással van elfoglalva, vagy az új generáció nemzésével. Épp ezért csak nagyon ritkán szoktam ehhez a varázslathoz folyamodni, hisz ki tudja épp mit csinált, nem igaz?. - mondja komolyan a gnómnak. Magában persze nevet, az apszurd helyzeten, hogy egy sast a másik hátáról, vagy alóla varázsol ide éppen, hisz valószínűleg épp akkor egy mások sast fog megidézni a varázslat, nem azt. Ez teljesen világos, de talán meglepheti a gnómot a válasszal.

- Sajnos parancsnok, most nem tudok olyan varázslatot csinálni mint a koboldok támadásakor. Úgy készültem, hogy Foolert barlangban, katakombákban kell majd keresnünk, ahol nincsenek növények. - válaszol Vannegutnak.
- Szerintem nincs idő már arra, hogy sokat tegyünk, helyezkedjünk el itt, és végezzük a dolgunk. Bármi is lesz.

[Garmacor]

Aramil

- Hm. Ha túl nagy a túlerő akkor csak fölöslegesen felkoncoltatjuk magunkat. Ezzel a mentalitással pont a legnagyobb előnyünket az alkalmazkodóképességünket veszítjük el. Ha meg lovat látok az erőd udvarán akkor még mindig ráérek visszajönni. Annyival gyorsabban nem indulhatnak lóval mint hogy visszaérjek. Viszont az információ hiánya ütközet előtt szerintem megengedhetetlen luxus, de maga a fönök.
- Fára viszont nem megyek fel. A legnagyobb előnyöm a mozgékonyságom veszítem el vele. Viszont cserébe nem nyerünk semmit ráadásul két fegyverrel több ellenfelet tudok lekötni és ezzel időt adhatok a nálam jobb harcosoknak. Annyival nem vagyok hatékonyabb íjjal hogy ezt az előnyt feladjam. Banyek esetében viszont tényleg jó ötlet.
Ezzel kérdőn nézek Vonnegutra és várom a válaszát

Banyek ötletét hallvaelmosolyodok.
- Az ötlet jó, de amíg nem tudjuk hány ellenféllel állunk szemben addig nem nélkülözhetjük a pontos lövéseidet szerintem.

[Quator ar Zaraquer]

(Holg)

*A félork ábrázata egészen felderül Aramil és Vonnegut megnyugtatására. Láthatóan nagy kő esett le a szívéről, hogy nem rontott el semmit és így ismét szép nagyra nő "lelki tortája". Ez a plusz energia majd szétveti Holgot, így kidüllesztve mellkasát baljával magára bök az akadékoskodásokat hallva.*

-csapat marad sziklák között. holg feltart sok goblin, ork. lövős többiek lőnek. nyilak elfogy, akkor mindenki harcol közel.

*Mélyen ülő szemeiben vad harci tűz lobog. Mivel újból bizodalmát helyezte bele Vonnegut, így Holgnak eszébe sem jut megkérdőjelezni a parancsnok utasításait. Annál is inkább, emrt pontosan egybevágnak a saját terveivel. Ezek mondjuk ismételten nem túl bonyolultak. A lényeg, hogy sok ellenfél jöjjön csapástávolságon belül és remélhetőleg lesznek annyian, hogy ne szaladhassanak szanaszét, ha beindul a mészárlás. A felderítést, illetve Banyek külön akcióját nem igazán érti, hogy miért is lenne ez jó nekik és ennek az aggályának hangot is ad.*

-holg gondol aramil nem lát több dombról, mint sziklák közt, mikor ideér ellenség. holg gondol csapat öl meg minden goblin itt, utána kutyus-lány benéz barlangba nyugodtan.

[Martos col Legium]

(Heian)

-Heian, Alauron, maguk druidák; elő tudnának készíteni egy olyan mozgó gyökeres trükköt, amit a koboldoknál is láttam? Az nagyon jól jönne most.

- Sajnos parancsnok, most nem tudok olyan varázslatot csinálni mint a koboldok támadásakor. Úgy készültem, hogy Foolert barlangban, katakombákban kell majd keresnünk, ahol nincsenek növények.

- Sajnos ezzel a varázslattal én sem készültem - rántom meg minden mindegy mozdulattal a vállam.

- És mi lenne, ha a Kishölgy tervét kiterjesztenénk mindannyiunkra? A goblinok nem láthatták pontosan, hányan is vagyunk, és a menekülők mindig is túlbecsülik az ellen létszámát. És ha van egy kis élni akarás bennük, akkor a kirohamozók minél nagyobb túlerőben akarnak majd lenni, hogy minél kevesebb legyen a veszteség. Tehát jó eséllyel az erődben legfeljebb néhány őrszem marad, vagy annyi sem. Így viszont akár be is tudnánk venni, aztán kis szerencsével tarthatnánk a visszatérő csapattal szemben. Már ha egyáltalán szükség lenne erre, hisz az erőd nem tűnt nagynak, könnyen átfésülhetjük Foolerért, a goblinok meg nem hinném, hogy elhinnék, hogy csak úgy elpárologtunk, tehát egy ideig keresni fognak minket. Tehát bemegyünk, körülnézünk, és kijövünk - Foolerrel vagy nélküle.
A tervet csak úgy teljesen mellékesen vetem fel, és egyáltalán nem ragaszkodom hozzá. A stratégiához nem sokat értek, és még szerintem is van benne néhány "ha". Mivel azonban láthatólag mindenki csak ötletel, úgy érzem én is kimondhatom, ami eszembe jut.

[Togar]

Doraf

- Nem vagyok beledöglős alkat, viszont elfutós sem. Főleg nem goblinok és orkok elől, ezek szégyenei a világunknak és jobb minél előbb kiebrudalni őket innen. Különben nem túl taktikus ugyanitt maradni, mivel tudják itt vagyunk, így nem hinném, hogy megint szemből és ömlesztve jönnek, De nem én vagyok a hadvezér., szóval maradunk. Jobb lesz ha felmászol egy fára már ha tudsz-válaszolom a gnómnak.

Szétnézek ismét a terepen és próbálok egy jól tartható állást találni magamnak, mondjuk előtte megvárom, melyik fát nézik ki maguknak a lövészek, hogy a közelükben tudjak elhelyezkedni.

[Mesemondó]

//Mindenki//

Vonnegut elgondolkozik a halottakon.

-Rendben, legyen ahogy akarják. Vonuljunk odébb új fedezéket keresve?

(OFF: Új rejtekhelyet találni a jelen terepen és rendelkezésre álló idő alatt NAGYON nehéz feladat. Ha többen is bekapcsolódnak a keresésbe akkor kérnék a próbát a vezető karatertől egy Vadonismeret próbát, a segítőktől szintén.)

//Banyek, Aramil//

-Ha akarják megpróbálkozhatnak a felderítéssel. -hagyja helyben Vonnegut.

[Navaratna]

(Banyek)

Alauronnak:

Meghallom a druida fejtegetését és megeresztek egy rövid, ám vidám kacajt.
- Ez tetszett, ez tetszett! Nem vagy elveszett félelf! Ez olyan emberi, az elfeknek ritkán van humorérzéke

Megbeszélésnél, amikor rémlik, valaki lovas goblinokat említett:
- Ez a ló most egy fikció. Garl hamis aranygombjára, most tényleg belevonunk egy feltételezést a terveinkbe, mi lesz ha azzal jönnek? Goblin lovon?! Ez valami félszerzet vicc? Melyik ló lenne már olyan ferdehajlamú, hogy a hátára engedjen egy goblint? Tudom, én szoktam szeretni a mi lenne hát, de ez most nem az az eset - háborodom fel.
Nem tart soká, gyorsan váltok át másba
- Hm, szóval fára kéne másznom. Kábé ugyan azon okból gondoltatnám ezt újra, mint Aramil: mozgékony fán aligha tudnék lenni, ráadásul hamar elveszíteném az újdonság varázsát ha egyálandó pontról lődöznék. Én pedig a kiszámíthatatlanságban...
<Khm, orvságban >
-...vagyok otthon. <Az orvlövés csak az első lövésig orv...> Van két táram meg ott a pisztolyom, bár az különleges ketyere, nem puffogtatnám hiába. Mondjuk ha bogármedve jönne, na, akkor talán, de csíra goblinok kevesebbel is beérik
Holg ajánlja, ő mindenkit letarol és azzal el lesz intézve. Végignézek rajta, azaz a kát lábon járó hegyen, amit Holgnak nevezett el valami botor anya
<De lehet, orkul valami vérengző csecsszopót jelent, mert már kicsiként, a puszta ínyével elintézte anyucit:)>:
- Nem kétlem, erős vagy és szívós, de félek, ha bepörögsz, csúnyán megjárjuk és amikor igazán kéne az őrjöngésed, akkor nem tudsz.
Hejha javasolja, eridjünk mind felderítésre, megugrok, mitn akit darázs csípett meg:
- Ööö, ne! Egyedül, vagy másodmagamban még sikerre is vinném, de hogy mind...! Amíg itt jártatom a szám, a drága idő fogy, azok kotornak vissza az erődbe, és mire megmozdulunk, már vissza is jönnek sokadmagukkal! Farkasszimattal könnyen el lehetne dönteni, az erőd stratégiailag fontos nekünk, vagy elhanyagolható! Nem mindegy, francnak megyünk bele, vagy sem.
Kiderül, Doraf mért is híve az eltiprásnak annyira:
- Az ésszel élés, értsd tervkészítés és nem kiállás egymagunkban túlerővel szemben még nem megfutamodás. Mellesleg fajirtáshoz hatékonyabb és nagyobb létszámú, szervezett haderő szükségeltetik, mondjuk ami majd Arabelbe indul, ha eljutunk oda. Bármennyire vágyjuk, mi azt már nem éljük meg, sőt, Aramil se, hogy az öszes rühellt fajzat feldobja a talpát Már csak az isteni fortély miatt sem: ha az összes kidöglik, mihez kezdünk aztán?!
Mire ide jutok, lemondóan legyintek:
- Elszövegeltük az időt. Nekem már félúton kéne lennem ide meg az erőd között... Meg most ahogy végiggondolom, nincs kedvem új rejtekhelyet keresni...