Akkor már csak a stat hiányzik, amibe már találtam hibát. A HM alap oszlopba rossz adatokat írtam, és az is hozzá van adva az összértékhez. Illetve az akrobatikából adódó +VÉ-t nem tüntettem fel. Első körben ennyi, de majd átnézed, és ha van még hiba, akkor javítom.
Üdv: N.
" Légy őszinte és csak a becsületre adj, Ne mondj ki szót, mely nem a szívedből fakad. "
Sajna nem rajtam múlik, én már 2 héttel ezelőtt kész lennék, de kedves ismerősöm múlthét előtt elérhetetlen volt, előző hétvégén mást csinált mit mait megbeszéltünk utána leszart szal eléggé benne vagyok, ez a hátránya ha az embernek nincs UTK ja az előtörténettel az a gondom hogy abban vagyok a legszarabb de össze dobok valamit, ha nagyon elegetek van akkor mondjátok meg és abba hagyom a próbálkozást sry de ideges vok.
Pappal akartam volna haverom mesélése alatt játszani hogy belerázódjak, de az egész történet lényege az volt hogy egy másik haveromat megszívassák erre ment rá egy napom amikor meglett volna beszélni hogy időt fordítunk a karakteremre, a poén benne az hogy még ő sincs kész a karakterével pedig nem hiszem hogy olyan gondja lenne mint nekem.
A fény nagyon, nagyon gyors, de a sötétség már ott van!
Elhiszem, hogy ideges vagy... én még nem. Előtörit akár könyv nélkül is tudsz írni... a csapat többi tagjáé megvan, így van a legkönnyebb dolgod hozzáigazítani a magadét. Kérdezel segítenek... néma gyereknek az anyja se látja a fától az erdőt. De siess kérlek.
Nah akkor írom az előtörténetem, ne számítsatok nagyra ez a gyengém xD.
Név: Amadis Krys Faj: Kyr származék Kaszt: Pap (arel)
Nagyon szerencsétlen családom volt, szörnyű gyerekorral, a szüleim túl sokat ittak. Annyira is, hogy amikor a 12. életévemet töltöttem mikor már nemtudták fizetni a kölcsönkért pénzt a helybéli tolvajklánnak. Ezért eladták őket Toronba rabszolgának, szerencsére én elbírtam menekülni. Akkortájt gyakran álmodtam ezt, és ez lett a legnagyobb félelmem, hogy eladnak engem is rabszolgának, és hogy megmondják mit kell tennem. Az erdőben bolyongva 2 napi koplalás után egy arel-pap talált rám, akinek a sólyma (Fonfon) rám pottyantott egy akkorát mint egy barack és első pillanatban az a sólyom vált a bálványommá, ezután a sólyom mestere emiatt azt hitte hogy arel kiválasztottja vagyok. Nagyot nem tévedett, hisz tényleg isten keggyel születtem, biztos Arel akarta így!!!- gondoltam. Bár vagy az vagyok, vagy nem szal nem lehetett nehéz eltalálni. Az öreg kitanított engem a papság fortélyaira, lovagolni, a hit tanaira és még sok másra. Az öreg kicsit furcsa volt, túlságosan jól tartotta magát így 93 évesen, földig érő hófehér szakállal. Érdekes humorérzéke volt, ugyanis imádta a favicceket amiken ő annál inkább, én annál kevésbé nevettem. Talán a föld leghóbortosabb embere volt. A kitanításom utolsó napján ezekkel a szavakkal vált meg tőlem: Fiam, olyan embert próbáló feladat volt a tudásodat eddig csiszolni, hogy most egy ezernegyvenkét-khm-khm-és félszer könnyebb célt tűztem ki magam elé. Átúszom a Quiron-tengert, lazításként. Azt gondoltam az öreg csak tréfál, de másnap tényleg elindult, reggel már nem találtam az oltárunk körül. Pár nap után nem vártam tovább, elindultam a magam útján. Az első pár napban mikor elváltunk, gyakran álmodtam azt hogy eladnak egyedül rabszolgának, pedig ezt az öreggel való találkozásom óta sikerült valamennyire elfelednem. Legnagyobb vágyam lassan körülvonalazódott az egyedül lét alatt, elérni a halhatatlanságot, és segíteni a nagyon nagyon rászorulókon, mint amilyen én is vagyok D - gondoltam akkor magamat előtérbe helyezve.
(egyenlőre ennyi holnap írom tovább)(sry a változtatásokért a képzettségek miatt váltottam fajt)
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Dwinga 2009.10.11. 13:56-kor.
A fény nagyon, nagyon gyors, de a sötétség már ott van!