A mobiltelefonod cincogására ébredsz a lakásodban. A nappali redőnyei között bágyadtan besüt a tavaszi napfény. A gázszigetelő tömítés és a hangszigetelő üveg tompa duruzsolássá szelíditi a nagyváros közlekedési zaját, -különben képtelenség lenne a lakásban pihenni, hiszen épp egy forgalmas kereszteződés tövében épült toronyházban van a bérlakásod, a 33. emeleten. A készülék kitartóan csipog, mikor felveszed rejtett számot jelez.
- Mi a.... - *ébredek. Kipattanok az ágyból, egyből a ruhámhoz nyúlok - az egyenruhámat szeretném magamra húzni sebesen, de amikor csak a farmerem akad a kezembe megállok. Megvilágosodom.* - B****a meg! - *a telefonom a kezembe veszem, lerogyok az ágyam szélére és felveszem. Ingerülten szólok bele.* - Igen?!
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
-Hello Kate, Fireman vagyok, ha mond neked valamit ez a név. -recseg egy mély bariton a vonalban.
(OFF: Fireman az egyik legismertebb fegyverkereskedő Night Cityben, legális üzletei is vannak.)
-Te nem ismersz engem, de én halottam már rólad, Narektől még mielőtt olyan rossz véget ért volna az a történet. Nekem kellett volna leszállítani azt a kis sólisztgyurmát. -elhallgat egy másodpercre hogy felfogd az elhangzottakat.
-Ne parázz, semmit nem akarok leverni rajtad, sőt...halottam hírét hogy jól bánsz a petárdákkal, kellene egy "barátomnak" valaki aki megcsinálja a tüzijátékot a gyerek szülinapi zsúrjára... Apuka fél, hogy megégeti magát és fizetne azért ha valaki más vinné helyette vásárra a bőrét. Szóval kinéz itt egy kis meló, és nem akarok bénákkal üzletelni, a hackerem szerint e valami vesenyt is nyertél vagy mit...
-Ha érdekel a téma legyél ma este tízkor az Atlantiszban...megadom az egyik mobilszámom amin elérhetsz...
-Hello Kate, Fireman vagyok, ha mond neked valamit ez a név. - Sokat. Hallgatlak. -Te nem ismersz engem, de én halottam már rólad, Narektől még mielőtt olyan rossz véget ért volna az a történet. Nekem kellett volna leszállítani azt a kis sólisztgyurmát. - Narektől... leszarom. - *nem pontosítok, hogy mit is, találgasson. Végig hallgatom azért mondandóját.* -Ne parázz, semmit nem akarok leverni rajtad, sőt...halottam hírét hogy jól bánsz a petárdákkal, kellene egy "barátomnak" valaki aki megcsinálja a tüzijátékot a gyerek szülinapi zsúrjára... Apuka fél, hogy megégeti magát és fizetne azért ha valaki más vinné helyette vásárra a bőrét. Szóval kinéz itt egy kis meló, és nem akarok bénákkal üzletelni, a hackerem szerint e valami vesenyt is nyertél vagy mit... -Ha érdekel a téma legyél ma este tízkor az Atlantiszban...megadom az egyik mobilszámom amin elérhetsz... - A hackered nem mondta, hogy nem a pirotechnika a szakterületem?... De persze, ha egy egyszerű tűzijátékkal nem éri be a "barátod"... Mond a számot... Elmegyek az Atlantiszba, de ne vedd készpénznek, hogy elfogadom az ajánlatot.
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
-Rendben, Katie ott találkozunk. -aztán bontja a vonalat.
Annyit azért sejtesz hogy Fireman szavait nem szó szerint kell érteni, az egyik legnagyobb fegyverkereskedő a városban valószínűleg nem egy szülinapi zsúr pirotechnikájának előkészítéséről beszélt, hanem arról hogy a levegőbe kell röpíteni valakit vagy valamit, csak óvakodik tőle hogy ilyesmit nyílt vonalon közöljön. A rendőrségnek is vannak hackereik... Addig azonban szabad a napod. Mit teszel?
*Az ágyamra hajintom a telefont, majd felveszek egy tiszta göncöt magamra. Nem ártana reggelizni valamit. Hitelkártya, személyes iratok magamhoz, most a fegyverem nem viszem magammal. Az iratok a dzsekibe mennek. Bezárom az ajtóm magam után, majd gyalog a közeli gyorséttermbe indulok. A tervem az, hogy reggeli után egy szépségápolási macerán essek át. Kis frizura igazítás némi kozmetikai bőrápolással (arc, nyak, dekoltázs) egybekötve, ha nem lesz túl húzós az ára, akkor talán szakítok még egy részt egy kis manikűr-pedikűr kényeztetésre is. Úgyis régen estem már át ezeken.* (Maximum ezekre 300 Eb-t kívánok szánni, semmivel sem többet.)
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
Az étkezéssel kezded a napot. Elhagyod a lakást, a króm ajtón egy egy elektronikus számzár van, kiegészítve a hagyományos mechanikus zárakkal. Lemész a lifttel az előtérbe, ahol a társasház saját portaszolgálatot üzemeltet. A biztonsági ember felnéz a faxlapból amit éppen olvas, majd köszönöés nélkül visszatemetkezik az olvasásba. Odakint büdös van és az utcán áll a szemét. Éppen szemben van egy kínai kajálda, egy sarokkal arrébb egy arab gyrosos, de nemrégiben felfedeztél egy mexikói palacsintázót is, igaz az öt perc séta ide. Melyikbe szeretnél menni?
*Míg kiérek a bűzös utcára eldöntöm, hogy az újonnan felfedezett mexikói palacsintázót látogatom meg. Az legalább útba esik a szépségszalonhoz, melybe járni szoktam.* - Viszlát! - *mondom a papírjaiba újra beletemetkező portaszolgálatosnak, majd tovább is lépek, ki egyenesen a bűzös utcára. Örülök, hogy a messzebb lévő kajáldánál maradtam, legalább a kissé mocorgó gyomrom normál állapotába áll vissza - hiába, ez korunk egyik sajátossága, de a hirtelen szagváltásoktól még egy edzett gyomor is megmozdul.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
A mexikói kajáldát választod. A metanol gázok égésterméke -amivel a buszokés az autók mennek- állandóan ott lebeg mindenütt. Csepp alakú városi autók, motorosok, buszok döcögnek el melletted az úton- gyorsabban menni adugókmiatt aligha tudnak. A fejed felett úszó ballonok óriási plazma reklámtáblákat visznek ahonnét vinnyogva üvöltenek az ilyen olyan termék reklámok, főleg testszabászatot és mindenféle beültetéseket reklámozók. Biotechnika és a Hithachi hírdet főleg, cybervégtagot, huzalozott reflexeket, megerősített csontokat izmokat, nanotechnológiával dúsított emberi testet. A "Medical Center" városrészében laksz, ott ahol a legtöbb klinika, kórház kutatóintézet, kísérleti állomás van, igaz te a negyed szélén laksz a "Bank Block"-hoz közelebb. A felhőkarcolók árnyékában kerülgeted az eldoblát sörösflakonokból, ételesdobozokból, és faxlapokból álló szemétkupacokat, amiket a hajléktalanok gyűjtögettek össze, hogy eladják az újrahsznosító üzemeknek. A "Burritos" hagyományos mexikói ételeket ajánló kis utcai kifőzde, a zsebkendőnyi vendégtérben csak bárszékek vannak egy műanyag polc-csík előtt ami körbefut a fal mentén, hogy ha a székre ülsz, legyen hová letenni a kaját meg az innivalót és legyen hol megtámasztani a könyököd. A falakat tükröződő felülettel vonták be hogy nagyobbítsák a teret, ha leülsz és eszel éppen a tükörképedbe bámulsz. Olcsó szintetikus ételt-italt rendelsz (5 ed) és leülsz az egyetlen szabad helyre: három harsány festett hajú rokker mellé, akik gitár tokot szorongatnak és egy elektromos dobszerkó van a lábuknál összecsomagolva. A hangszerelésről meg a számaikról beszélgetnek. Az egyikük feléd fordul és rád mosolyog: http://vietbathepenz.deviantart.com/art ... r-85627843
*Az, hogy ennyien vannak a kajáldában betudható annak, hogy nem lehet az utolsó színvonalú a környéken. Gondolom. A megrendelt kajával a kezemben helyet keresek, szerencsém van, hogy egy hely még pont szabad. Az különösebben nem izgat, hogy milyen ember mellé kényszerülök ülni, így csak annyira figyelem meg a harsány társaságot, mint bárki mást. A köszönés meglep, de nem mutatom. Mosolyát nem viszonzom attól függetlenül, hogy magamban megállípítom, hogy "Ez már pasas a javából!". De bunkó sem vagyok annyira, hogy köszönését ne fogadjam.* - Hello! - *válaszolom neki. Leteszem a tálcát a kezemből és leülök. Hozzálátok reggelizni. Néha megvizslatom tükörképem a falon - tényleg rám fér egy kis renoválás.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
*Felvonom a szemöldököm a kérésre, de nem utasítom el.* - Persze, miért ne, ráérek jelenleg... - *míg távozik bekapok néhány falatot a reggelimből, közben a tükröződő falon nézem mit csinál a rocker - érdekel is, no meg igencsak kellemes a látványa. Ahogy a kávét leteszi elém megköszönöm egy mosoly kíséretében - furcsa ez a kötöttség nélküli lét, meg tudnám szokni... persze jönnének elő a komorabb gondolatok, de most azokat elhajtom magamtól.* - Köszi a kávét! ... Véleményt majd akkor mondok, ha végighallgattam. Okés? - *emelem fel szemöldököm játékosan. Míg hallgatom a zenét és nézem a társaságot elgondolkodom azon, hogy láttam-e már őket valahol - közben meg azon igyekszem, hogy a hallott zene tetszését ne mutassam feléjük nagyon, de azért unottnak se tűnjek. Had üljenek kicsit tűkön, hogy vajon milyennek találom... Míg tart a szám befejezem a reggelim, majd jön a potya kávé, ami legalább jól is esik - a tükröződő felületen nézem a többi vendég reakcióját is - kíváncsi vagyok, hogy van-e más is akinek tetszik a hallott zeneszám.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
A vendégek nemigen foglalkoznak azzal mi szól a hangszórókból, lévén esetükben "háttérzene hallgatásról" van szó és nem tudatosan figyelik és értékelik a hallottakat, tovább esznek, vagy épp beszélgetnek. Nem éltetik kitörő ovációval a dolgot -végül is ez csak egy kajálda- de nem is lázadnak ellene, hogy vegyék ki. Sem a fiúkat sem a bandát nem ismered és nem is hallottál róluk, tök idegen -és valószínűleg alig ismert, kezdő- huszonéves srácok világhódító tervekkel. A másik két arc: A dobos: http://images.inmagine.com/img/radiusim ... 106035.jpg A szintis: http://farm4.static.flickr.com/3329/363 ... 8f.jpg?v=0 A cd úgy látszik csak egy számot tartalmazhatott, mert a fickó visszakéri és miközben a belső zsebébe csúsztatja a korongot, az mondja:
-Oh, majd el felejtettem a nevem Mikey. Mikey Lennox. -nyújt kezet. -Ők meg itt a bandám: Case, a dobos és Rupert a szintis. Én vagyok az énekes és a szólógitáros.- az érintettek mind "Hello"-znak egyet. -Mi vagyunk a "Shining Chrome Melody".
- Sziasztok! Én Katie vagyok. Egész jó a szám, bár én nem vagyok egy nagy bulizós fajta, de nekem tetszik. - *a nevük nem mond semmit, így ezt kommentár nélkül hagyom. A kávét hamar megiszom, hiába, berögzült a gyorsaság.* - Ez az egy számotok van? - *fordulok ismét feléjük. Nem akarózik menni, úgyis ráérek, estig még van időm.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.