A mágneses nyergesvasút topa zümmögéssel visz a munkahelyed,az 52.-es rendőrős felé. A vagon majdnem tele van, műszakban dolgozó gyári munkások már elmentek, most az irdosták és a közalkalmazottak vannak. Hivatalnokok, alacsony beosztású cégesek, könnyű fizikai munkát végzők. Nem aludtál túl jól, kicsit lüktet a fejed; -a masztoid-commod (tulajdonképpen nevezzük egy head-setnek) éppen mobiltelelefon üzemmódban van- édesanyád van a vonalban és arról panaszkodik, hogy egy bírósági behajtó kereste meg, -és minősíthetetlen stílusban- 5000 ed tartozást követelve rajta egy párizsi luxusutazás ki nem fizetett hotelszoba tartózkodás és fogyasztás árát. A dolog pikantériája hogy jószerével még képről sem láttátok soha Párizst, nemhogy valaha is jártatok volna ott, és nem igazán érted a dolgot. Anyád már sír az idegtől, akadozva beszél alig tudtad kihámozni a lényegét annak amit mond.
-Most mondd meg mit csináljak Clancy!? És ha láttad volna hogy viselkedett! Az a stílus, az a beszéd...áhh...mintha bűnöző lennék. Még két fegyveres biztonsági ember is volt vele! Bejöttek a lakásomba és összeírták az értéktárgyakat hogy ha foglalni kell ne tudjam letagadni!
Az automatizált metrokocsinak alig van hangja, viszont vagy 50 ember kommunikál még hozzás hasonló módon, csak mobilokkal. A kocsi szabad falfelületein plazmaképernyők zúdítják a reklámokat és a híreket. Anyád panaszáradata mellett párhuzamosan hallgatsz egy mobilon zajló szakítási drámát amit egy padlizsánlila hajú tinádzserkorból alig kinőtt lány bonyolít egy telefonnal a fülén, -közben nagyokat pukkaszgat a rágójával. -Megomondtam Bill, felejtsd el az édeshármast, ha nem vagyok elég neked az ágyban, vidd be a kur*dat, de akkor vége köztünk mindennek! Továbbá ordít melletted hogy "mióta az Alwways Ultrát használom, sokkal szárazabbnak és biztonságosabbnak érzem magam azokon a napokon..."
*A napi ingázás és zötykölődés közepette kissé rezignáltan hallgatja anyja beszámolóját. Nem ez az első eset, hogy hasonló csalás történik, az ezzel foglalkozó osztály mégis tehetetlen a legtöbb esetben a hivatalos vagy legalábbis nagyon annak tűnő okiratok ellenében. Viszont a másik oldal, hogy általában az első ellenőrzések megkezdése után az elkövetők visszavesznek, hogy ne kerüljenek idejekorán rendőrkézre. A külső zaj teljes kizárásától ódzkodik, hiszen bármikor elszabadulhat valami csendes ámokfutó a vasúti kocsiban. Erre is egyre több példa van manapság. Így csupán orrnyergét dörgöli meg, hogy oda tudjon figyelni a telefonbeszélgetésre.*
-Nyugodj meg Anya. Nem fognak rádverni olyat, amit nem is vettél meg. Viszont ahhoz, hogy tudjunk lépni az ügyben meg kell nyugodnod és válaszolnod néhány kérdésre. A legfontosabb, hogy pontosan kik voltak ezek? Kinek, minek a nevében követeltek pénzt és kik voltak a "végrehajtók"? Saját embereik vagy valami behajtó céget fogadtak? Ha ezeket megadod, akkor szólok a srácoknak, hogy nézzenek utána.
*Csak reméli, hogy a kimért hangnem valamelyest megnyugtatja anyját és használható infót kap, amin el lehet indulni, mert ilyen messziről mást nem nagyon tehet, mint megadja az adatokat az illetékes ügyosztálynak. Közben a betétreklám és mások szexuális életének változatossága miatt elgondolkodik halványan, hogy lehet nem is lenne annyira hülyeség szép lassan felállni és a hóna alól előhúzott pisztollyal elhallgattatni a plazma TV-t meg a fiatal szukát. Aztán mégsem lövi halomra a körülötte lévőket, mert mint általában hamarabb ér be a szerelvény az állomásra, minthogy végére érjen türelmének. Alapvetően még mindig van benne valami naív remény, hogy az mberek megváltozhatnak és jobb útra térhetnek.*
Édesanyád néhány szipogás után összeszedi magát és pillanatnyi szünet után azt mondja:
-A fickó itt hagyott egy névjegykártyát:
"VLAGYIMíR és TÁRSA KFT. -Arkansas Állam Önálló Bírósági Végrehajtója",... -mond egy telefonszámot és cég elérhetőséget is, valamint azt az ügyiratszámot amire hivatkozva kezelik a hivatalban édesanyád esetét.
-Nem nem tudnál átruccanni ide Arkadelphiába? Rettenetesen nyomaszt ez az ügy, nagyon jó lenne ha tudnál segíteni. Nem tudom hogy érsz rá....ez a pasas pénteken elvileg délután hat óráig fogadóórát tart. Sőt kérte is hogy vegyem fel vele akapcsolatot és tárgyaljunk hogy hogy tudnám rendezni ezt az ügyet...
Megvárja a válaszod, elköszön tőled és leteszi a telefont.
*** Leszállsz a mágnesvasútról, megközelíted a munkahelyed. A szmog és a metanol üzemanyagok bomlásterméke igen magas koncentrációjú. A tavaszi nap bágyadtan izzik az égen. A zajtól itt se szabadulsz, egymást érik az úton a városi autók. Az egyik bár előtt valami önjelölt zöld próféta hangosbeszélőből, tart mega-társaság ellenes szónoklatot,, körülötte 10-20 szájtáti munkanélküli, de a többség inkább elmegy mellettük. Az 52-es rendőrőrs tervezésénél nem mondhatni hogy elengedték magukat az alkotók: egy három emeletes üveg-beton téglalap, homlokzatán az államcímer, zászló, az örs azonosítója kék neonbetűkkel, és egy rendőrségi jelvény nagyításával, és az elmaradhatatlan POLICE felirattal.
*Anyja válaszára hümmög, miközben a zsebében kotorászva papírt, tollat keres vagy valamit, amire lejegyezheti a hallottakat.*
-Aham. Aham. ... Nem tudom Anya, hogy most haza tudok-e menni. Ma megkérdezem, hogy milyen a beosztásom a hétvégén és el tudom-e cserélni a műszakokat. Estére vagy holnap reggel felhívlak, hogy mit sikerült intézni. Addig is nyugodj meg és ne idegeskedj ezen. Közben megérkeztem, le kell tennem. Szia Anya és üdvözlöm Apát is.
*Az elköszönés után bontja a vonalat és kiszáll a szerelvényből. A kis csődületnél lassít és kicsit megáll szétnézni. Mivel sem a szónok, sem a hallgatóság nem tűnik veszélyesnek, inkább csak csendes számkivetetteknek, így nem piszkálja őket. A rendőrőrs épülete előtt megtorpan egy pillanatra és felnéz az állami címerre, ami most is elégedettséggel és valamiféle emelkedett büszkeséggel tölti el. Szórakozottan megörgöli vállát, szinte érzi, hogy bizsereg a neoncímer mása a bőrén. Besétálva szolgálati helyére köszön minden szembejövő, illetve bentlévő kollégának és elindul, hogy átöltözve lőszert vételezzen a szolgálati fegyverhez és megjelenjen az eligazításon. Ha van még ideje előtte, akkor megnézi a beosztást és az ügyeletes tisztet is megpróbálja elcsíni, hogy érdeklődjön a péntek és esetleg a szombat felől, hogy haza tud-e utazni egy-két napra vagy sem. A csalásokkal foglalkozó kollégákat már nem valószínű, hogy el tudná intézni meló előtt, így azt a szolgálat utánra halasztja. Ha közben összefut társával, akkor együtt jelenhetnek meg az eligazításon, ahol kiderül ma milyen válogatott mocsokban lesznek kénytelen gázolni előre láthatólag.*