A Godvin öröme konyhája nagyon jó. Itt olyan belaktunk hogy szinte gurultunk. A tulaj fogadóavatáskor beverte a homlokát az egyik gerendába. Így jár az aki majd két láb magas de nem ahhoz igazítja a mennyezetet. A helyiek gyakran esznek itt ebédet. Egyszintes, udvarnélküli épület, apró sötét cserepekkel, mázas csuprokkal az ablakban.
Alen lovag Izolda párja is lehetne, mert ez is valami mesehős de a történetét nem tudtam meg. Pedig ott laktunk! Jóhírű fogadó, gazdagabbaknak való. Hős persze ide húzta be magát. Nélküle biztos sose laktam volna ilyen fogadóban. Szép famegmunkálás odabenn, majdnem minden abból készült, az illatuk betölti a levegőt, egészek északi hazámban éreztem magam tőle. S dísznek inkább való kardokkal van kidíszítve. A felszolgálólány sokmindenre kapható, csak éppen arra nem hogy az ágyamba jöjjön. Bár Hős sandán vigyorog mikor ez szóba kerül, szóval ez a kutyaütő lehet itt is sikerrel járt...
Ez már emeletes, 3 is van belőle, mint egy hegyi nagylak, olyan faragások díszítik a balkonjai korlátját, s minden ablakában muskátlik illatoznak.
Nagyorrú Roderik már a címerére is egy nagy orrú ipsét tetetett. A mostani fogadós ellenben se nem nagyorrú se nem randa. Gabriel a neve és 30as hosszú szőke hajú férfi, mintha Domvik valamelyik angyalszobra lelépett volna a talapzatról és felcsapott volna szállósnak. Ez a hely csak és kizárólag külföldieknek ad ki szobát. Ha a lakosztálya szabad lett volna, itt szálltunk volna meg. A gerendákra illatos füveket akasztanak hogy elnyomja a mindenféle idegen bűzét. Gabriel sok nyelvet beszél, szóval aki nem beszéli a királyi nyelvet, annak sem kell szíven szúrnia magát
"
