Berrana - roda: Érmepalota

[Lianna Pentangelin]

Érmepalota

"Eltévedtél volna? Dehogy csak valaki nagyzolni akart, mondván olyan jó pénzügyesek azok a barna bőrű dzsadok, hát ha már a hely maga is valami effélének ad otthont, legyen ibarai stílusú! Khm, azt már nem reklámoznám, hogy azok az ügyes dzsadok most a homokot harapják akkora szívást kaptak!...
Jól nézd meg, itt van a város vámközpontja, s csak azért nem hívják egyszerűen vámháznak, mert ide zsúfolták be a kereskedelemből, vámokból, kereskedelmi haszonból befolyt aranyos kis tamtumocskákat. Igen, itt egy akkora páncélterem van, hogy pofád leszakad! Nekem nem szakadt le, mert nem láttam. De ha lett volna velem egy 10 tagú tolvajbanda, megfújom ami benne van!
Drága Hősöm sajna szintén nem lopási szándékkal járt itt, hanem mert el akarták vámolni a családi páncélját. Fű alatt összeröhögtem magam, ritka alkalom amikor nem én húzom a rövidebbet. Oh, a lovát is megvámolták meg nem akart fizetni a hajóskapitánynak az ellátásáért arra hivatkozva, mint nemes, neki ez ingyen jár. Azaz a lovának, nem neki, de érted. Míg ő verte a mellét és lengette a kutyabőrét én kint hűsöltem a váróban. Ennyi pénzes kereskedőt én még az életben nem láttam egy helyen. Bár csődbe ment suttyók is oldalogtak a fal mellett de nem soká. Csak az irigység csillanása leplezte le őket, mert a ruhájukra arra nagyon adnak ám. S van olyan megszállott, akinek ha még nincs családja, hogy itt lakik az egyik oldalszárnyban. Ez már beteges...de nem is vagyok gazdag...."