Berrana-roda - a pengebárók édene

[Lianna Pentangelin]

//Válasz Glória parkban//

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok belép az ajtón, s óvatosan becsukja azt maguk után. Lantját az ágy mellé helyezi, mind e közben rásandítva a lány markában lévő családi „ereklyére”. Elmosolyodik a nőcske szavain, majd óvatosan felemelkedik. Odasétál a szekrényhez, s kiönt két pohárral a finom nedűből, közben halkan megszólal.*

- Sejtettem, hogy Ada nem egy egyszerű úrilány, főleg a délutáni kis párbajunk után.

* Megfordul, s átnyújtja az egyik kelyhet Imoennek, persze a gyűrűt tartó kacsójába, majd óvatosan „visszaszerzi” a családi „örökségét”, de közben enyhén végigsimítja a lány kézfejének élét, elmosolyodik majd enyhén megemeli poharát, de a szócsavarás közben teljesen máshol járnak gondolatai.*

<… Hmmm… Ada egy papnő!? Te meg egy kis tolvaj vagy lányka! Ronjáról meg kiderül a végén, hogy egy boszorkány a rosszabbik fajtából! Na, még csak az kellene!!!…>

- Ürítsük poharunkat Imoen a megismerkedésünkre, s ígérem Ronjának nem szólok, hogy a kis védence felhajtott egy kupicával! * Kacsint a lányra, majd megemeli poharát, s koccint a lánykával. Kortyol egy nagyot a finom nedűből, majd elhelyezkedik az ágyon a lány mellé. Persze olyan távolságra, hogy az ne legyen tolakodó. Végigméri alaposan a fiatal hölgyeményt, keresve annak tekintetét.*

<… Még a végén kiderül erről a csajról, hogy nem is úrihölgy, csak egy díszes ruhába öltöztetett utcagyerek, aki lopásból tartotta fent anno magát?!…>

* A bárd eme gondolat közepette végigméri Imoen kacsóját, hátha jelét találja furcsa gondolatának a nő kézfején, körmein, ujjain. Hisz egy utcagyerek testén, főleg kezén a megpróbáltatásokkal teli évek nem maradnak nyom nélkül.*

- Imoen! Az imént beszéltél útitársnőidről, de magadról nem sokat. Elnézést az indiszkrét kérdésért, de hogy a viharban van az, hogy egy ily fiatal, s szépséges leányzót elengedik hazulról a gazdag és féltő szülők?!

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak

Imoen felnevetett.
-Őszintén: kit érdekel, hogy iszom-e vagy sem? Ronja hadd pattogjon, Ada meg fütyül rá-s belekortyol a borba. A kézsimogatástól enyhén elpirult, de nem akasztotta szavát.
Lezserül nézelődik, közben kezén láthatod, ez a lány bizony nem nagyon lehet kencékkel kényeztetett nemes leányzó. Ügyes, karcsú ujjai voltak, de a tenyere nem volt puha és kímélt, kézfején a bőr kicsit száraznak találtatik, körmei sem voltak ápoltak, ám javára szólt, hogy legalább tiszták.
Mikor rákérdezel arra, mért utazik egyedül és ez hogy lehet, majdnem a könnye is kiserken a nevetésben.
-Te pacsulis tyúknak néztél engem? Jó, akkor kiábrándítalak-forgatta a poharat-Nem vagyok nemes, gazdag majd leszek és a szüleim felejtősek. És Ronja sem nemes, egyedül Ada villoghatna a kék vérével, ha gőgös lenne. Vagy szerinted egy különc nemes nőnek nem lehetnek nemtelen barátnői?-ráncolta homlokát. Ajkát csücsörítette, várva, válaszod mennyire lesz sznob.
-Na jó, tudod mit, én most hunyok egyet, mert biztos fancsali kedved kerekedik mindjárt, hogy nem egy puccos család eltévedt báránykája libbent be ide dugiitókára...-s lassan felállt, hogy később letegye a poharat s az ajtó felé lépjen. Már ha hagyod, hogy a feszes nadrágú, formás süldőlány csak úgy kilibbenjen.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok „issza” a lány szavait, s „kitörését”. Elereszt egy félmosolyt, majd egy szuszra felhörpinti pohara tartalmát. Miután Imoen letette a poharat a szekrényre, s elindul az ajtó irányába, Erlon nem habozik, s felkel az ágyról. A távozni készülő leányzó kacsóját elkapja gyöngéden, s óvatosan „visszapenderíti”, mintha csak egy táncos estély kellős közepén lennének. Óvatosan megpörgeti a lányt, majd a teljes fordulat után „megállítja" a táncmozdulatot, pont úgy, hogy szembe kerüljenek egymással. Elmosolyodik az északi, s közelebb lép a nőcskéhez. Szemeit a nő tekintetébe mélyeszti, arcuk , orr hegyük majd, hogy összeér, de „visszafogja magát” a bárd.*

- Imoen! Tévedsz, ha azt hiszed, hogy csak a dámák, úri hölgyek lehetnek azok, kik megdobogtatják egy férfi szívét! Számomra az őszinteség, a természetes szépség az mi megfog egy nőben. * Simít végig a leányzó arcán , de a mozdulat után sem akarja „letámadni” eme „friss husit”.*

- Persze, ha te csak a pénzhajhász, úri hölgyekre bukó nyeglét látod bennem, s ellenszenves vagyok neked, nem tartalak vissza, s menj pihenni.*Mutat szabad kezével az ajtó irányába, tekintetét azonban még mindig a hölgyemény szemeibe mélyeszti, s jobbjával még mindig fogja gyengéden a lány kezét, persze ha az engedi, s kérdőn várja Imoen reakcióját, eme „sorsdöntő” pillanatban. Hisz Erlon tudja, mondatával „feldobta azt a bizonyos labdát”. Két lehetőség van. Győzelem, vagy kudarc. Nincs köztes állapot. *

[Lianna Pentangelin]

Erlonnak

Imoent mulattatja a perdítés, vigyorog. Ám amikor közel viszed orrod az orrához, zavarba jön és hátrébb húzza a fejét, kerüli tekinteted. A szavaid meghallgatja, de az arcsimítás után még inkább bizonytalan lesz, torkát köszörüli, fülig pirul.
-Ahm, khm...-s nyel nagyot, finoman kihúzza kezét a kezedből.
-Amit állítasz magadról, nem írom alá, mert nem tudok írni, s undok sem vagy, de jobb lesz ha most távozom... Ömm, maradjunk abban, nem vagy az esetem...-de a zavar nem csökken, s visszavonulót fújt. Esküdni mernél rá, ez a lány még nem volt hapsival, s ezért araszolna kifelé, mert nem az a nyomulós típus. Nyúl a kilincs után, hogy kisurranjon.


//Ha kiengeded és bezárod utána az ajtót, pár lábnyira az ajtódtól mezítlábas ugrálást hallhatsz valami olyan elfolytott suttogással, hogy "igen, igen, igen", ám ha nem... Nos az attól függ mit teszel.//

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok teljes odaadással figyeli mind azt amit eme „nőkezdemény művel”, még a száját is beharapja kissé, érezvén a lány feszültségét, s tudván, hogy ezt mind a „nagy” Erlon okozza. Persze férfiúi hiúságán felülkerekedik egy érzés. A lány nagyon szimpatikus a bárdnak. Nem csak mint nő, nem csak, mint egy „újabb áldozat”, hanem Imoen „tisztasága”, őszintesége megérinti a hobókos kobzos lelkét, s egy gondolat furakodik furmányos agyába.*

<… Oly rendes, őszinte, szeretetre méltó ez a lány! Erlon! Ne légy gonosz!!! Ne használd ki ártatlanságát!!! Imoen többet érdemel, annál amit te tudsz „nyújtani”!!! Neki nincs szüksége egy kurafira, ki csak azért akarja megszerezni a „lelkét”, hogy hanyatt dönthesse!!! Ereszd el, s majd lesz valahogy, valamikor, később!!!…>

* A férfi szelíden elmosolyodik, majd ő maga nyitja ki az ajtót, s udvariasan kikíséri a hölgyeményt, majd búcsúzóul csak ennyit mond.*

- Imoen, örülök, hogy egy ilyen érdekes, s gyönyörű hölgy megtisztelt azzal, hogy elfogatta invitálásom egy pohár italra! Jó éjszakát, s szép álmokat! Remélem reggel találkozunk, mert nagyon kedves számomra a társaságod! * Ejti szavait csendesen, szelíden. A lány távolodó alakja után pillant, majd becsukja az ajtót. Leheveredik az ágyra. Lerugja csizmáját, megereszti övét, kigombolja ingjét, s kezeit tarkója alá rakva a plafont nézve töpreng, s gondol örömmel eme csodálatos napra. Átfut az agyán mindaz ami vele történt azóta, hogy Shadonba érkezett. Elmosolyodik, rágondolva az „álvőlegény” szerepre, Nicol kissé pimasz fizimiskájára, Ada határozott, s csábító megjelenésére, Imoen tiszta, kissé még gyermeki megnyílvánulására. Lassan felemelkedik fektéből, önt még egy pohárkával, majd felhörpinti a jóízű nedűt. Lantját megigazítja, ujjaival ismét végigsimítva annak nyakát, majd elfújja a mécsest, s jóleső érzéssel nyugovóra tér, várván a holnapi nap eseményeit….*

[Lianna Pentangelin]

//Válasz az utak, ösvények, csapások témánál//

[Lianna Pentangelin]

JK: Dorien
Helyszín: Ronella tartomány, Berrana-roda városa, a kikötőnél
Időpont: Délután

*Hosszú utat hagytál magad mögött, de végre újból hazád földjét taposod. Teleszívod tüdődet friss levegővel, és próbálsz egy pillanatra lazítani, élni a percnek. Nem könnyítik meg magányodat a rakodómunkások, be- és kiszálló utasok kavalkádja, a zsivaj utat tör nyugalmad végedelmén. A 'Lélekvesztőt' korbácsoló hullámok képe még mindig ott ég elmédben, talán csak Domvik segedelme óvott meg, hogy sírodat ne a tenger örvénylő forgatagában, sötét mélységében találd. A viszontagságoktól egyáltalán nem mentes út több hónapig tartott, ám több kihívást is tartogatott ahogy a gorviki kalózok fenségterületére érkeztetek. Nem egyszer láttál feketezászlós, a hullámokon villámsebesen lovagló portyázó hajókat, de szerencsétekre - vagy a matrózok tapasztalatának hála - nem került harcra sor. Már pár órája leszállóágban van a Nap, a hajó is kikötött, a rámpáról északi portákákat cipelő emberek áramlanak. A kikötő hatalmas, nem hiába Shadon legnagyobb kereskedővárosához tartozik. Óriás árbocosok, hadihajók, kereskedőhajók sorakoznak, várva, hogy szél kapjon vitorláikba. Pezseg az élet, mindenki mozgásban van, úgy tűnik egy percre sem áll meg senki. Elindulsz a mólókon, rég látott hazád feléleszti szép emlékeid. Pár perces séta után, látod, hogy az egyik hadihajóról sebesülteket hoznak hordágyok sokaságán. Mind honfitársad. Távollétedben hallottad, hogy háború tört ki a Kékszemű istenségnek csúfolt korcs követői ellen, ezrek szálltak partra a gyűlölt szomszéd földjén: Gorvikban. Úgy tűnik igaz a hír.*

[Noryella]

Dorien

A hajóról leszállva még kissé imbolygok. Meg kell szokni, hogy újra biztos föld van a talpam alatt.

<A 7arcúnak hála, ép bőrrel megúsztuk a tengeri kalandokat. Már azt hittem sosem jutok haza.
Haza... oly rég vágytam már erre a földre lépni. És tessék, végre Itthon vagyok! Shadon megérkeztem!>

Szerencsére a lovamba tudtam kapaszkodni. Egy kis séta igazán jót tesz most.
Amint meglátom a sebesülteket felbuzog bennem a tettvágy és a segítő szándék.
Szellőt kantáron vezetve elindulok a hordágyat cipelők felé.
Közben figyelek, hogy merre tartanak a betegekkel.
Ha valamelyik ispotály felé, akkor oda megyek be utánuk.

[Lianna Pentangelin]

JK: Dorien
Helyszín: Ronella tartomány, Berrana-roda városa, a kikötőnél
Időpont: Délután

*Nem látsz a közelben Domvik-templomot, a harangtorony égbetörő csúcsa a kőházak fölött magasodik jó pár utcányira. A sebesülteket egy raktárházba viszik, dolgos emberek újra és újra visszatérnek a hajóra egy-egy hordággyal, hogy katonákat cipeljenek az épületbe. Több tucat honfitársad vonul a raktárházba, ki a saját lábán, vagy éppen egymásra támaszkodva, ám mindegyiken kivétel nélkül átvérzett kötés éktelenkedik. Ahogy közelebb érsz, pár pillantás rád szegeződik és szimbólumodra, - főleg a katonák részéről - , végül egy magas, borotvált, középkorú férfi szólít meg, kezében iratokkal és jegyzetekkel. A hangja egy kissé bizonytalan, láthatólag keresi a szavakat.*
- Jó napot... Atyám... Vagyis... - gondolkozik egy szegmens erejéig és egy kicsit el is pirul. - Öhm, Domvik szent felkentje! Sajnos sok katona szorul ellátásra mint láthatja, túlzottan sok a helyi papok létszámához képest. Mindannyian hálásak lennénk ha gyógyító kezét a sebekre tudná szorítani, de persze ha az Úr nagyobb és sürgősebb feladatot szánt magának, úgy elnézést, hogy feltartottam, atyám... Domvik felkentje...

[Noryella]

Dorien

- Jó napot... Atyám... Vagyis... - gondolkozik egy szegmens erejéig és egy kicsit el is pirul.
- Öhm, Domvik szent felkentje! Sajnos sok katona szorul ellátásra mint láthatja, túlzottan sok a helyi papok létszámához képest.
Mindannyian hálásak lennénk ha gyógyító kezét a sebekre tudná szorítani, de persze ha az Úr nagyobb és sürgősebb feladatot szánt magának, úgy elnézést, hogy feltartottam, atyám... Domvik felkentje...

A zavarától én is elpirulok kissé.

<Ezt talán sosem szokom meg...>

Körbenézek még egyszer, majd immáron teljesen megnyugodott arccal a férfihoz fordulok vissza.
- A 7arcú fordítsa feléd jóságos orcáit! És, csak hogy tisztázzuk a dolgot, bemutatkozom:
Dorien vagyok, Domvik felkent papnője. Azért jöttem, mert láttam a sok sebesültet.
Nézzük hát meg, hogy mit tehetek értük...-
Ha nem reagál semmit, Szellőt bevezetem egy sarokba és megvakargatom a füle tövét.
- Most van egy kis dolgom, de utána dupla adag friss szénát kapsz.-
Súgom a fülébe, majd elindulok a legközelebb lévő ágy felé.
Az ott fekvő beteget jó alaposan megvizsgálom.

[Lianna Pentangelin]

JK: Dorien
Helyszín: Ronella tartomány, Berrana-roda városa, a kikötőnél
Időpont: Délután

*A férfi bólint, hogy értette, majd bemutatkozásodra kissé meghajol.*
- Örvendek, Dorien papnő, az én nevem Racculio, én vagyok a kikötőmester. Erre parancsoljon, papnő...
*Könnyed mozdulattal sarkon pördül, hogy bevezessen a raktárba ahol a sok sebesültet látják el. Egy hatalmas kétszárnyú fakapu között vezet az utad, mely most tárva-nyitva áll. Két szekér is könnyedén elfélne széltében, a hosszát csak becsülni tudod. A távolabbi sarokban faládák és rekeszek vannak feltornyosulva, ám a helyiség többi részét a sok sebesült foglalja. Több mint két tucat Domvik-papot látsz sürgölődni a katonák között, mind a halványkék papi csuhát viselik hozzád hasonlóan. Több száz ember vár ellátásra, a súlyosabb esetekre egy-egy "S" betű van rajzolva a homlokra tintával. Ezt megosztja veled a kikötőmester, majd köszönés után magadra hagy. A legtöbb katona aki itt fekszik körülötted túl fogja élni, egyiknek sincs a jel a homlokán. Csodálkozásodra több közember is fekszik az összeeszkábált ágyakon, talán valamiféle ragályt kaptak el a katonáktól. A zsivaj már a kezdetektől fogva megüti a füled, hörgések, ordibálások, fájdalmas kiáltások visszhangzanak.*

(Amennyiben szeretnéd megvizsgálni az egyik katonát kérlek dobj egy Orvoslás-próbát a Gurító-szobába.)

[Noryella]

Dorien

A férfinek bólintok, majd követem amerre vezet.
A termen végignézve kiválasztok egy súlyosabb esetet és jó alaposan megvizsgálom a beteget.

[Lianna Pentangelin]

JK: Dorien
Helyszín: Ronella tartomány, Berrana-roda városa, a kikötőnél
Időpont: Délután

*Megvizsgálod a férfit, több vágott seb csúfítja kreolos bőrét, és belső vérzése is van. A közelben, az egyik asztalon kötszerek, fecskendők, fertőtlenítők és hasonló orvosi kellékek sorakoznak.*

[Noryella]

Dorien

Az asztalról veszek el fertőtlenítőt és kötszert, majd nekilátok kitisztítani a sebeit.
- Ez most egy kicsit csípni fog, de jobban leszel tőle. - Mondom a betegnek.
Ezután bekötözöm a sebeit, majd megpróbálom Domvikot segítségül hívva meggyógyítani a belső vérzését.

//Milyen súlyosnak gondolom a dolgot? Kb. Mennyi Kegy Pontot költsek rá és milyen erősítésű legyen?
Max. Kegy pont: 8//