Berrana-roda - a pengebárók édene

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A férfi megáll és szembe fordul Connal érdeklõdõ ábrázattal.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)[

- Ki vagy, és miért jársz a nyomomban? *végignéz a férfin, fegyeverket keres... szúrós tekintettel illeti, s ugrásra készen áll...*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Ha már így megszólítasz...-hajol meg a férfi- Augustino Tassi vagyok. Szerintem már tudod, mivel foglalkozom. Kíváncsi voltam, kit fogadott a fõpap, mikor épp portré készült róla. Erre rigolyás szokott lenni. Figyelemreméltó lehetsz-néz Con övére-bár nem rég kezdhetted szolgálni urukat.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Rigolyás? * szól félhangosan... s látszik pillanatokra gondolataiba mélyed*

<Valami itt bûzlik... a Fõpap azt mondta ne találkozzak Tassival... de így csak akadályoznánk egymást... ugyanabban a vadászatban... ennek így nincs értelme... Ráadásul Tassi jön utánam... Valamit elhallgatott... vagy félre akar vezetni.... sáros... ez mostmár biztos... de bizonyítékot kell szereznem... megdönthetetlent... De így Letit sem engedhetem a kezei közé... Franc... a jó büdös francba!>

- Kérlek bocsátsd meg udvariatlanságomat... Con Larrodan vagyok * nyújtja a kezét* Igen, magam is meglepõdtem a hirtelen audencián... de nem értesítettek elõre a szükségállapotról...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

-Légy üdvözölve! -a kézfogást viszonozta, határozott volt- Ah, a kapuõrök? Nem sok minden tud megmaradni a fejükben, de majd biztos lesz következménye rájuk nézve, hogy ez a hiányosság napvilágra került. Õszintén bevallva, nekem most dolgom van, sosem lehet eléggé jól Urunk kedvére tenni!-hajolt meg, s látszott, szeretne a távozás mezejére lépni.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Ne haragudj, nem akarlak feltartani. További szép napot! *még hosszan néz a férfi után... nem bízik benne... most már senkiben sem... ha már eltûnt a szeme elõl a fogadóba siet...

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A fiatal férfit elöntötte a mély bizalmatlanság és gyanakvás. Ez birokra kelt a feltétlen hûséggel, amit egyházi feljebbvalók irányába kell tanusítani s amit sulykoltak elégszer belé. Itt valami bûzlik. De ki és hol? Mintha valami kulimászba kezdene belemászni. Valami bonyolult ügybe. vagy nem is bonyolult, mindenki az, aminek látszik, vagy aminek sejti õket? Vajon azesti találkozó tovább mélyíti a gyanakvását, vagy kitisztul a szeme? Vagy összezavarják még jobban?
Nem tudja meg ha nem megy el rá.
A fogadóban azzal fogadják, Letizia sétálni ment. Conba beleütött a riadalom. Mi van ha a lányról már tud Tassi? Bajt okozhat neki? Ártatlan lány, ha tetsileg már nem is, de mi biztosítja, hogy nem találnak ellene valamit, ha akarnak találni?
Aztán a riadalom tovahullámzott. Vidáman érkezett meg a férfi után pár perccel Letizia. Karján lila orgonákkal. Meglátva a férfit elpirult szégyenkezve:
-Bocsáss meg, nem tudom, szabad volt-e sétálnom mennem, de untam a bezártságot. Mi a baj? Úgy nézel rám, mint aki szellemet látott.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

<Mindenképp el kell mennem este, de Letit nem engedhetem amíg nem bizonyosodtam meg biztonságáról....>

*Hatalmas kõ esik le a szívérõl, mikor épségben meglátja Letit, lassan kúszik arréb szívérõl a rémület...*

- Semmi baj *próbál a lehetõ legnyugodtabban viselkedni*... jöjj kérlek, meg kell beszéljünk pár dolgot.
- Fogadós! Kérlek hozass a szobánkba pár ív tiszta papírt, írótollat, tintát, pecsétviaszt. Köszönöm...

*Karját nyújtja a lánynak, hogy amaz karoljon bele, s felsietnek a szobába....*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Letizia nem érti ezt a hirtelen sietséget. Con megkapja amit kér, egész hamar. A lány aggodalmasan teszi le a virágokat s ül le ágya szélére. Mindkettõ be van vetve.
-Mi történt? Köze van ahhoz, hogy reggel el kellett menned?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Miután megkapta amit kért kikukkant az ajtón, jobra-balra... bezárja, belülrõl kulcsra.... majd az ablakhoz siet... ugyanúgy kinéz, majd bezárja, s leül a lány mellé az ágyra...*

- Nem is tudom hol kezdjem... *mondja halkan, Letihez elé guggolva...*
- Valami készül... valami nagy dolog, s én nyakig belecsöppentem... Nem bízhatom senkiben... lehet, hogy a Fõpap is részese az összeesküvésnek... Bizonyítékom nincs, de rengeteg különös dolog történt... *vár egy picit, hogy a lány megérthesse amit mond...*

- Egy másik mendraiosz is készül a bálra, hasonlóan felkarolt egy leányt, és egy nemesi család nevelõnõje készíti fel. A fõpap felajánlotta, hogy a közeli birtokára vinne, s ott a bálig esedékes 5 nap alatt megtanítanának mindent amire csak szükséged lehet.... *ismét kisebb szünet...*

- A másik mendraiosszal szemben viszont titoktartást kért, ami furcsa, hisz így csak akadályoznánk egymást, s ez nem szokás... Emelett kérte ne találkozzak vele, még véletlenül sem, erre ahogy a parkot elhagytam a rendttársam követett... váltottunk pár szót, de semmi különös... Nem tudom mi történik, de ki kell derítenem. Ma estére jönne érted a kocsi ami a birtokra vinne.... de nem engedlek. Betegnek tetteted magad, s velem maradsz...
-A délután folyamán ismét találkoznom kell a fõpappal, nem tudom mit akarhat...
- Bajban vagyok... nem is kicsiben, s ebbe téged is belesodortalak.... Nem árulhatjuk el, hogy a jegyesem vagy, amíg azt hiszik, hogy csak egy pór leány, addig biztonságban vagy nincs miért bántanának...

...

- Ne haragudj... kérlek... *arcán látszik teljesen tanácstalan, s gyötri a lelkiismeret... miért is keverte bele Letit...

Majd tollat s papírt ragad, és írni kezd....*

~
Én, Con Aylarth von Sandreas, jegyesemmé fogadom Letiziát. Minden nemesi jogom, kiváltságom ugyanúgy Õt is megilleti.

Amennyiben elhaláloznék Õt jelölném meg örökösömmé, a család vagyonának felével rendelkezhet. A vagyon másik fele a családi birtok fenntartását szolgálja.

Kelt Berranada-rodában Domvik 4. havának 23. napján

Con Aylarth van Sandreas
~
*Pecsétviaszt olvaszt, az aláírása mellé csepegtet, s belenyomja gyûrûjét. Vár vele amíg megszilárdul, majd összetekeri a papirost, ismét pecsétviaszt csepegtet rá, s gyûrûjével lezárja.*

*Kezébe fogja szent medálját, másik kezébe a lezárt tekercset, s imába kezd...*

- Uram... kérlek terjeszd ki jóságod, s védelmed eme iratra. Szentséged óvja a természet erõitõl, védelme legyen ellenséges mágiáktól... áldásod legyen rajta... Mindörökké...

//Áldás, 3Mp //

*Majd a papirost gyûrûjével együtt a lánynak nyújtja...*

- Itt... ezzel, ha velem bármi történne... bizonyíthatod, hogy tényleg jegyesem vagy. Ez az irat egyenértékû egy nemesi menlevéllel, s az Aylarth család teljes jogú támogatottságát élvezheted.

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Letizia értetlenül nézi a férfit, Nem ragad át rá a riadalom, inkább zavart kicsit.
-Nem vonom kétségbe azt, hogy te okos vagy és az egyház hû szolgája, de egy napja vagyunk csak itt! Hogy keveredhettél volna bele valamibe? S ha csak véletlen volt, hogy összefutottál azzal a másik meddraszollal? Néha hallottuk, falun, hogy pár férfi, ki teljes lélekkel az Urat szolgálta, egy idõ után már az eszével is csak azt szolgálta s az már nem volt jó...Meglágyult nekik-mutatott a saját fejére. Teljesen ártatlanul beszélt ezekrõl a dolgokról. Szent révületben túlkapások néha esnek, s ez a néphez is eljut.
-Te nem vagy nyugodt, Con, szerintem kapkodsz, mint a fiatal juhász, amikor valaki farkast kiált. Hm, nehezedett a dolgod, de szép a fõpaptól, hogy segíteni akar s értõ kezekbe akar engem tenni.
Letizia naívsága nem ismert határokat.
-Én nem tudom, mi szokás nálatok, így ehhez nem tudok mit mondani-vonogatta tanácstalanul a vállát.
-De én nem akarok hazudni egy fõpapnak nemlétezõ betegségrõl-vonakodott-Inkább megcsókolom a gyûrûjét. Úgy illik. S nem szégyellem, hogy a jegyesem vagy, igen is elmondom mindenkinek!-szegte fel fejét. Nem értette, mért kell egy ilyen csodálatos dologról hallgatni, mintha bûn lenne!
-És még egy ilyen butaságot meg ne halljak, hogy halni készülsz, mint egy tyúktolvaj!-dobbantott ültében.-Nem fogadom el ezt a levelet!-fonta össze karjait s fejét rázta.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

<Domvikra... ennyira naív nem lehet... >

- Figyelj rám... amit most elmondtam még véletlenül se mondd másnak. Amit teszek azért teszem, hogy Egyházunk nevén csorba ne eshessen... nem képzelõdöm... nem vagyok bolond, ennek a legkisebb feltételezését is visszautasítom! *csattan fel kissé erõsebb hangon, majd nyugodtabb hangnemben folytatja*

- Nem kell hazudnod. Én mindent elintézek a fogadóssal. Csak maradj a szobában, és ne mozdulj innen, amíg vissza nem jövök.
- Nem szégyellésrõl van szó... ha belekeveredek akármibe is, jobb ha nem tudnak Rólad... ha elrabolnának, bármit tennének veled nem tudom mit csinálnék. Ennyi az oka, semmi több... A papirost pedig épp ezért adtam, ha velem bármi történne, elkapnának... akármi... igazolhasd magad vele... De ne félj... nem készülök elpatkolni a menyasszonyom mellõl * kacsint és megcsókolja*

- Fogd kérlek... a kedvemért. Ha estére nem érek haza szólj a fogadósnak, õ tudni fogja mit tegyen. ... Szeretlek... de most imádkoznom kell.... Szükségem van Domvik erejére...

*Letérdel az ágy elé, és halk mormolásba kezd...*

~
Pater noster, qui es in coelis,
Sanctificetur nomen tuum,
Adveniat regnum tuum,
Fiat voluntas tua,
Sicut in coelo et in terra.
Panem nostrum quotidianum da nobis hodiae,
Et dimitte nobis debita nostra,
Sicut et nos dimittimus debitoribus nostris.
Et ne nos inducas in tentationem,
Sed libera nos a malo.

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

A kitörésre megszeppenten ült. Egyre értetlenebbül nézett Conra, aki az ö szemeiben kezd kifordulni magából. És ez ijesztõ.
-Nem maradok bezárva! Nem vagyok fogoly! Ilyet ne kérj tõlem!-sikoltotta ijedten s fel is pattant-Utálok a négy fal között lenni, ennél már a búzamezõ is jobb! Con, ha ez ilyen, én nem csinálom tovább! Ki akarok menni!-siet az ajtóhoz de a kulcs Connál.
-Nyisd ki kérlek. Nem maradok itt! Nem, nem nem!-a végén már kétségbeesve kiáltott. Con félelme átragadt a lányra, csak más okból és pánikká dagadt. Igen vad dogokat csillogtatott meg elõtte: elrablás...baj...patkolás!!! Még ha nem is készül, de szóba került! Egyszerû lelkeknek ez túl sok is lehet. Hiába a figyelmeztetõ jószándék. Most a csók sem nyugosztja meg. Úgy tûnik, a nõkhöz még sem ért eléggé a férfi, vagy Letizia igen nehéz eset!

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Kérlek... nyugodj meg * lép hozzá, s átkarolja* nem lesz semmi baj... ígérem. *lassan, érthetõen, tagoltan beszél... szinte hipnotikusan... sugárzik belõle a nyugodtság...*
- Nem lesz semmi baj, nincs mitõl félned... *suttogja fülébe, s hátát simogatja, hogy megnyugodjon...*
- Csak a mai napot kérem még... nem többet... de ha most ezen az ajtón kimész nem tudlak megvédeni, itt biztonságban vagy... Csak ezt az egy napot, s meglásd minden jóra fordul...
*lágyan megcsókolja*

[Lianna Pentangelin]

Con Larrodannak

Letizia azonnal megnyugodott, ahogy a védõ karokat maga körül érezte.
-Olyan hatásosan tudod ecsetelni a vészt, hogy bántódásom eshet, hogy egészen elhittem.
Igen, ez egy új felfedezés. Con képes erre is, ha eddig nem tudta volna
-Jó, maradok, de te siess vissza. Ám...mi történik, ha rámkopognak és idegenek jönnek ide be? Ha mégis elvisznek pecsétes levelet lobogtatva, amit nem tudok elolvasni? Egy fõpappal dacolhatsz, Con?-kérdezte óvatosan, halkan, felnézve a férfira.