Berrana-roda - a pengebárók édene

[Lianna Pentangelin]

JK: Dorien
Helyszín: Ronella tartomány, Berrana-roda városa, a kikötőnél
Időpont: Délután

*A katona felé magasodsz, majd miután imára kulcsolod a kezed, halk litánia hagyja el a szádat. Jogarod fehér színben kezd el ragyogni, miközben bal kezeddel finoman megérinted a sérült részeket. Érzed, hogy Urad veled van, mintha rád szegezné áldott tekintetét, láthatatlan karjaival átölelne. A sebek pillanatok alatt behegednek, a szövetek és inak újranőnek, azonban a teljes gyógyuláshoz még rengeteg időre lesz szüksége. Az utolsó nyomókötést is felhelyezed a férfira, majd rögzíted. Ahogy haladsz a következő sérülthöz, elkapod egy idősebb pap pillantását, ám mindez csupán pár másodperc erejéig történik. Több órát töltessz a katonák között, alaposan elfáradsz, és a ruhád is foltokban véres lesz, nem beszélve a kezedről. Még mindig zivaly uralkodik a raktárban, mégis egy közember nyögése eljut a füledbe. Nincs eszméleténél, verejték gyöngyözik a homlokán és láthatólag magas láza van*

(Alaperősítés megteszi, az Áldás 1 Mp, a Gyógyítás 4 Mpba fog kerülni. Tehát összesen 5 Mp, ezt vond le kérlek.)

[Noryella]

Dorien

Megtörlöm a homlokom, sóhajtok egyet és a nyöszörgő beteghez lépek. Egy vödröt és szövetdarabot keresek, majd verejtékező homlokát megtörlöm vele és borogatást teszek a fejére.
Ha úgy érzem, hogy tényleg nagyon fáradt vagyok és ma már nem tudok máson segíteni, összecuccolok és elindulok kifelé. Az ajtónál még megállok és visszafordulok.
A szememmel a papot keresem, aki olyan (Kérdés: Furán? Vagy hogyan?) nagyon megnézett. Ha találkozik a tekintetem az övével, benne kíváncsiság ül.
Ha nem jön oda hozzám, elindulok, hogy lejelentkezzem a megbízómnál.

//KegyPont: 8-1-4= 3 maradt!
Lianna leírnád, hogy pontosan mit véltem felfedezni a pap arcán, amint először megláttam és most másodszor is. Elárul valamit az arckifejezése vagy a tekintete?//

[Lianna Pentangelin]

JK: Dorien
Helyszín: Ronella tartomány, Berrana-roda városa, a kikötőnél
Időpont: Délután

*Kicsavarod a vizes szövetdarabot és mozdulsz, hogy a beteg homlokára terítsd. Ám ahogy hozzáérinted a férfihoz, hirtelen felpattanak a szemei és megragadja a karod. Erőtlenül, szinte túlvilági hangon kéri a segítséged, és ahogy beszél rohadni kezd a teste. Először a füle, majd az orra esik le, a bőre elszíneződik és rohamos bomlásnak indul. Az alatta leterített lepedő elfeketedik, majd kigyullad és hamarosan pár méteres környezetben minden lángra kap, undorító és fullasztó kénes szagot árasztva magából. Pillanatok múlva semmivé válik a test, érintése nyomán égetté és hólyagossá válik a bőröd, és érzed, ahogy a fájdalom és a halál szétárad az ereidben és belülről emészt fel. Egyetlen gondolat pörög az agyadban ami minden mást elnyom: elkárhoztál. Elkezdsz rohadni, levegő helyett pedig szén-dioxid lélegzel be, egyre gyengülsz és fuldokolsz. Nem tudsz mozogni, gondolkodni és a tűz ropogása démoni, ám mégis emberi kacajt imitál. Mielőtt meghalnál, látod, ahogy Domvik elfordítja tőled arcát... Aztán hirtelen visszazökkensz a valóságba, és levegő után kapsz. A beteg ugyanúgy eszméletlenül fekszik az ágyban, verejték gyöngyözik a homlokán. Te is normális vagy, nem éketlenkedik semmi égési sérülés rajtad, és nem feketedett el a bőröd. Ám ami a legfontosabb: érzed Istened jelenlétét még mindig. Viszont kivert a víz, és még mindig szaporán szeded a levegőt.*
- Jól van, atyám?
*Hangzik mögüled, és ha megfordulsz, látod, hogy a hang az idős paphoz tartozik, aki először kérdőn tekintett rád. A tekintetében nem láttál semmi ellenségeskedést vagy méregetést, inkább mintha azon tűnődne ki is lehetsz. Alig magasodik föléd, ám tónusa erőt hordoz, ellentmondást nem tűr, mégis kiérződik mögüle az aggodalom és a kíváncsiság keveréke. Arca ráncos, szeme mélyen ül, tekintete megviseltnek és fáradtnak tűnik, mégis bölcsességről és tapasztalatról árulkodik.*

[Noryella]

Dorien

- Jól van, atyám?
- Azt hiszem... azt hiszem, hogy... volt egy... egy látomásom. Láttam, ahogy ehhez a férfihoz érek és... és meghalok, ahogy... ahogy ő is... Borzalmas volt... mintha... mintha elevenen elrohadtunk volna mindketten. De... de nem az volt a legrosszabb az egészben, hogy meghaltam... hanem az, hogy... hogy úgy éreztem, Domvik elhagyott.-
Dadogva mesélem neki, majd a végére elcsuklik a hangom. Még mindig az események hatása alatt állva.
Szemeimben iszonyat és félelem ül.
- Ne érjen hozzá atyám, ki tudja, talán átkozott a szerencsétlen! -
Mondom az idős papnak rettegve a gondolattól, hogy újra látnom kell a beteget elsorvadni a szemem láttára.

[Lianna Pentangelin]

JK: Dorien
Helyszín: Ronella tartomány, Berrana-roda városa, a kikötőnél
Időpont: Kora este

*A pap a kezét a válladra helyezi, majd nyugtatólag szól hozzád.*
- Nyugodjon meg, atyám, üljön le és igyon egy pohár vizet.
*Megvárja míg elindulsz tanácsának megfelelően, majd a beteghez lép és finoman megérinti. Nem látod összerezzeni, vagy erős akarat bírója, vagy csak nem éli át azt az élményt mint te. Pár perc után kinyitja a szemét, és otthagyva a férfit ismét hozzád lép. Kihúz melléd egy széket, és helyet foglal. Arckifejezése bosszúságra utal.*
- Igaza volt, valóban átkozott szerencsétlen pára, ám azt kell, hogy mondjam a rontás mögött egy sötét praktikákat űző tisztátalan lélek húzódik... Mit tud a férfiról, hogy került ide?

[Noryella]

Dorien

A pap a kezét a vállamra teszi és nyugtatólag szól:
- Nyugodjon meg, atyám, üljön le és igyon egy pohár vizet.
Lassan elindulok, de azért vissza-vissza fordulok feléjük. Leülök és lassan kortyolva iszom a vízből. Megvárom, amíg végez, majd leül mellém és elmondja, hogy mit tapasztalt.
- Igaza volt, valóban átkozott szerencsétlen pára, ám azt kell, hogy mondjam a rontás mögött egy sötét praktikákat űző tisztátalan lélek húzódik... Mit tud a férfiról, hogy került ide?- Kérdezi.
- Atyám, én nemrég érkeztem haza külhoni kiküldetésből. De megláttam a sebesülteket és betértem segíteni rajtuk. Tudja én Domvik gyógyító arcát tisztelem a legjobban. Visszatérve a férfihoz, nem ismerem. De talán kideríthetnénk Domvik segítségével valamit az átkáról.- Válaszolom rövid gondolkodás után.