Felföld - ahol a babonák életre kelnek

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Gyere Holnap fogadó mögötti sikátor

Lalish áll a lábán csak oldalát fájlalja, úgy fest, megmarad. No meg a fickó meglépne, ha most leó leállna ápolni.
Leó gyors volt. Nemcsak elérte a férfit, de lábára jól rá is húzott. Fájdalmas üvöltés volt a felelet s az, hogy leroskadt a mocskos kőre. A penge igen éles, az izmait jól megnyeste.Futni ez nehezen fog! Lőfegyvert meg nem birtokolt, hogy ahhoz nyúlva folytassa ellenállását.
-Ne öld meg! Hadd szívassa a hatóság, én aztán be nem piszkolom vele a kezem!-kiáltott Lalish a fiatal félelf háta mögül. Két őr érkezett most a kocsma háta mögé. Készen voltak az azonnali összecsapásra is, de sebesülteket találtak.
-Senki ne mozduljon! (nyílpuskát emelt fel a vékonyabbik)
-Ő az?-nézett az egyik busa szemöldökű Leóra s lemutatott a kövön jajgatóra.
-És azok?-nézett a két nő irányába társa. Most Leónak kell igazolni, hogy talán ne gyűjtsék be a leányzókat is a hűvösre

[Herold Bardelot]

(Leó)

A delikvens rövid kardját, ha még nem ejtette volna el kirúgom a kezéböl, mikor felhangzik a felszólítás. Kardom az oldalam mellett egyenes karral tartom, nem tévesztem szem elöl üldözöttemet.
-A Hölgyek az áldozatok! Ez itt az akit keresnek! Vihetik ahova akarják. Van önök közt felcser? Mindketten megsérültek. Mutatok a lányok felé a szabad karommal.
Amint a helyzet tisztázódik, megyek be a fogadóba a berúgott ajtó romjain keresztül.


//oké a többit, majd Lianna kapja//

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Gyere Holnap fogadó mögötti sikátor

-Nincs felcser, de a Mandula Ispotály éjjel is fogad sérülteket őrségi kísérettel-hajol le a nagydarab a lábvágotthoz, a nyílpuskás Lalishoz és Imoenhez lépett.
-A lány rosszul fest, de maga még bírja.
Lalish fintorgott.
-Bírom , kösz, de nem kívánom a fájdalmat, amit érzek!
Két újabb őr érkezett.
-Szénnéégette azt a fattyút-kezdett bele az egyik.
-Jól tette. Itt van még egy-húzta fel a lábsérültet az őr, aki jajongással tiltakozott a bánásmód ellen.
-Te vágtad így meg?
-Nem, az a nyurga valószínűleg-intett fejével Leó felé.
-Be kell jönniük a kapitányságra. Önnek kell ellátás?-lépett az újonnan jött.
-Nekünk kéne(L)
-Azaz nekik-toldott mellé a nylípuskás őr.
-Rendben van. Elől van még egy káromkodó szőke, akinek az orra tört el és bedagadt a szeme ökölharcban, de az nem súlyos.
-Firdaus-lehelte Imoen.
-Szűzen halok meg!-nyöszörögte a fekete lány.
-Hülye, nem is vagy szűz már! (L)
-Hazudtam!...Az vagyok!(I)
-Nem halsz meg! Leó! Tudnád ölben vinni? Hol az az ispotály?(L)
-Én mutatom az utat, hordágy most nincs nálunk.(őr)

[Herold Bardelot]

(Leó)

-Ó ...hogy nem köszönöm én csak most értem ide.
***
-Sokan megsérültek a kocsmában?
Kérdezem a most érkezötöl. A pengém a helyére rakom, és odamegyek Imoenhez. Sajnos nem értek a sebekhez így Lalish kérdésre óvatosan a karomba veszem. A sziszegésre és jajgatásra egy "nem tehetek róla ennél óvatosabban nem megy" mosolyt eresztek meg a kis szűz felé, majd követem az örségböl ajánlkozó fickót az ispotályba. Magamban azonban rágom a kefét hogy a többiekkel mi lehet, de nem látok rá módot, hogy ennek most feltünés nélkül utánnajárjak. Habár....
-Lalish légyszíves nézd meg a többiek jól vannak-e. Vigyázok Imoenre! Nézek rá segélykérön.
-Ha megtennéd, hogy utánnunk jössz, és elmondod ki hogy van, nagyon hálás lennék!

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Mandula ispotály

-Szerencsére nem: egy nagydarab férfit találtunk letaglózva, egy másik szénnéégett, ketten könnyebben sérültek, egy nőt ájulva találtunk, egy másikat nekünk kellett lefogni mert káromkodott és rugdosta a nagydarab fickót.
Lalish biccentett, oldalát fogva bement a hátsó bejáraton.
-Erre jöjjön-szólt az őr Leónak, aki Imoent cipelte.
-Ki mersz röhögni, megbánod-nyöszörögte a cserfes lány-Lakatot teszel a szádra, vagy a bosszúm elér...
Neki mindegy volt, viszik vagy sem, hagyta. Egy hosszú utcán átvágva kiértek egy terecskére, ott balra fordulva egy magas épület szointén magasan lévő ablakaival volt a cél: vastag ajtajáb bekopogott az őr, a kinézőken vázolta a helyzetet, be is jutottak. Kis helyiség után egy nagyobb következett, tábori ágyakkal. Talán ha a 100 fő befogadására alkalmas helyből 6 volt foglalt. Lámpást gyújtottak és máris egy inges-gatyás férfi érkezett, körszakállal, kopaszodón.
-Tegyék le ide. Úgy. Felcser vagyok. Mikor szúrták meg? (ez Leónak szólt)
Az őr hátrébb állt, a férfi elkezdte Imoen ruháját megbontani.
-Tűnés innen! (I)
-Sss, kisasszony, itt most nem kell szégyellősködni, sebesült.
-De meglátják a...aúúú ... a mellem!
Az őr szösszent és félrenézett, nehogy aztán Imoen őt csesztesse Bár ha panaszkodni van ereje, akkor lehet, megmarad

[Herold Bardelot]

(Leó)

Megnyugszom a hírek hallatán, de még jobban mikor Lalish bemegy.
Az ispotályig cipelem a lányt, nem okoz gondot a súlya. Azon meg kifejezetten mosolygok, hogy fenyegetözik. Hisz épp a felcserhez viszem, és ha 50 font van a súlya, vasággyal.
-Megvan az elsö közös titkunk. Kacsintok rá, de azért nem feledem, hogy itt sürgössen orvosra van szükség.
Az ispotályban eleget teszek minden elhangzó kérésnek, habár a vigyort csak nem bírom levakarni a képemröl. Milyen szemérmes lett hirtelen. Bezzeg a fogadónál reggel.
< na majd nem vigyorogsz ennyire ha Lalish visszaér... de ugye vigyáznom kell rá... maradok>
-Nagyjából negyed órája találtam rá, akkor már így nézett ki.
Adom meg a kért információt cseppnyi gondolkodás után. Leülök az ágya lábának a végéhez, nem rondítom össze ruhámmal a szomszédos ágyakat. Ide gyógyulni jönnek az emberek. Várakozok, néha mikor elmegy valaki az ajtó elött, oda kapom a tekintetem. Közben az örrel próbálok szóba elegyedni.
-Sűrűn elöfordul az ilyesmi errefelé?
-Nem gondoltam volna hogy ennyire mélyen az országban a lázadó követöitöl kell tartanom, de maguk remekül helyt álltak elismerésem. Nem tud valamit a frontról? Mifelénk falura csak a pletykák érnek el sajnos semmi konkrétum. Visznek még a fiainkból, testvéreinkböl a sivatagba?

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Mandula Ispotály

A felcser kibontotta a lányt, vizsgálta a sebet.
-Könnyen lélegzik? Igen? Az jó, nagyon jó. Tüdőt nem ért és ahogy nézem létfontosságú szerveket sem, de azért ezzel fekvés lesz jó ideig és vért is veszített. Most már itthagyhatják velünk...-két ápolónő forma hosszú szoknyás, fejkendős nő érkezett vízzel, gézzel (nem az a modern mai finomságú!)
-El ne menj, Leó, vagy szétrúgom a segged!-emelte fel fejét Imoen, de megbánta, mert valami más is fájhatott és visszatette.
-Hohó, hogyan beszélünk! (felcser)
A kavarodásban most tűnik fel, hogy Imoen végig közös nyelven makogott és hogy a felcser maga is ezen a nyelven kérdezett.
-Nem túl gyakori, hogy mágiás személyt kapunk el. A frontról inkább hazajönnek már, nem kiküldenek. A felföldi seregrészeket már elkezték hazahívni. Ha van is bajkeverés, főleg a hazatérő katonák csinálják nagy jókedvükben, hogy újra ihatnak és nőzhetnek... Viszont gorviki menekültek érkeztek északra és befogadják őket. Változik a világ...Ámbátor hiába nézik át őket, a helyiek szerint biztos van aki átcsúszik a rostán és nem kellene.

[Herold Bardelot]

(Leó)
//Kár hogy nem kérdeztem meg, azt hittem hogy használod a jelölést a nyelveknél, akkor most shadoniul beszélek ha kék és jelölöm más színnel ha nem//

-Megvárom Lalisht, ne aggódj, inkább pihenj végre! Neki is szüksége van ellátásra, tudja a másik nönek aki ott volt velünk az utcán. Ha vele beszéltem mehetünk az örszobára, több mint valószínű hogy Ö is befekszik ide.
-Akkor semmi baja nem lessz? Kérdem a felcsert. No igen a modorával nem tud valamit kezdeni? A többiek remélem szintén ide jönnek, hisz ketten elájultak. Életemben nem volt ilyen rossz éjszakám! És még nincs vége.
Nézek az ég felé.
-Sokáig fog tartani a jegyzökönyvezés? Úgy érzem rám férne vagy két napi alvás ezek után.
//pyar//

[Lianna Pentangelin]

//Most szándékosan nem jeleztem //

Leónak
Surdor, Mandula ispotály

-Aki ma este megsérült, mind ide fog jönni-közölte az őr háttal. A felcser bólogatott:
-Hála Domviknak, hogy itt vagyok. vagy hogy nem hívtak el éjjel valamelyik udvarházba, mert akkor bajban lennének-tette hozzá még a férfi, aki közben elkezdte kimosni Imoen sebét. Az őr a felszólításra arrébb ment, remélbe ezt teszi majd Leó is. A két asszony paravánt hozott, ahol fakeretbe vászon volt rögzítve, hogy ne lássák a fárfiak a lány ellátását. Ám hallani hallhatták:
-Kurva élet , ez csíp!!! Hé, el a csecsemtől, az kérem szépen mancsmentes csecs!
Ha az őr értette volna, lehet hogy mosolyt csal arcűra, de így leóé maradt ez az élmény meg szegény felcseré.
-Kisasszony, legyen csendesebb, vagy zsibbasztófüvet tetetek a nyelvére és akkor megnézheti magát...
-Asztat próbáld meg, felkelek és...Aúúú!!!
Az őr eközben taglalni kezdte, hogy valószínűleg az őrség összeszed mindenkit, aki bűnös, azt elhurcolják a cellába, aki bűnös de sérült elébb őrizettel ugyan ide és aztána cellába, s a tanúkat, riasztókat (akik szóltak) gyors jegyzőkönyvvételre havják, majd műásnap reggel szembesítés és esetleg szövegmódosításra adott lehetőség.
-Mivel van egy halottunk, csak a bérenceket tudjuk kivallatni. de van egy olyan érzésem, hogy egyházi kezekbe kerülnek, már csak a mágiás miatt is, akit szolgáltak. A maga által levágott férfivel ketten vannak.
Várakozás közben megérkezett a második blokk: három őr meg a sérült majdnem-gyilkos, aki imoent is megszúrta s Lalisht is megvágta. Imoen után őt kezdte kezelni a felcser, kevesebb lelkesedéssel.
-Csak varrja össze kösse be és viosszük is. Maximilian mendraiosz kész azonnal csevegni vele is meg a másikal is.
-Óvja Domvik a lelkét!-emelte szemeit az égnek a felcser. A bűnösökre nagy szívás vár
A harmadik blokk hozta a többi nőt: kótyagosan Spazzmatikát, ferde orral Firdaust, vágottan lalisht, akit le is fektettek nyomban, s a harcias pillantású ám sértetlen Ayalát.
-Ó, itt a szemét köcsög-s majdnem belerúgott a frissen összefoltozott rabba Lalish, csak Ayala karja állította meg ebben, mert lefogta.
-Hagyd már, viszik is!(A)
-Orvost akarok! Piszokul fáj az orrom! (F)
-Annyira nem ha nem torzult a beszéde kisasszony-törölte meg kezét a felcser megnézte egyik majd másik oldalról az orrot aztán rántott egyet rajta értő ujajkkal. A nő üvöltött egy kurtát, majd megtapogatta színekben pompázó véres orrát. Már nem volt ferde.
-Kész. Mossa le és meggyógyul. dagadt és érzékeny lesz pár napig.
-Kösz, ez olyan megnyugtató volt...(F)
-Jobb mintha azt mondom, le kell vágni, mert roncsolódott, nem?
Spazzmatika fáradtan mooslygott. Firdaus csak pislogott, ki nem nézte egy shadoniból a fekete humort.
-Önt leütötték?-fordult a felcser Spazzziho.
-Nem, uram, csak elfáradtam, semmi több. A korábbi ájulásomnak semmi köze erőszakhoz. Viszont lányok nekem mindenképp be kell mennem a kapitányságra.
-A tüzecskéd miatt? nekem tetszett-rántott vállat Firdaus.
Így csatlakozott azon őrökhöz, és a boszorkányvadászhoz (ő kint várt, mondhatni strázsált végig) hogy elmehessen velük. A többiek Imonet nézték meg, ayalűt leszámítva.
-Jól vagy?-lépett Leóhoz és aggódva nézett végig a férfin, nem-e fedez fel sebet.

közös nyelv

[Alauron]

(Ezio)

Megköszöni előre is a járandóságát, és ha lehet távozik a birtokról. Erősen küzd a gondolattak, hogy a sörét ne vágja e be indulás előtt a faluban, de inkább józanul szeretne nekivágni az útnak, s felmérni a tereper a farkasok tanyájának környékén. Egyenlőre Vigyorinak sem szól az útjáról, bizonyára nagyon el van fáragdva az "erdőkerülésben"...

[Herold Bardelot]

(Leó)

Kicsit csökken bennem a feszültség mikor kiderül mindenki itt végzi majd a kis csapatból. Lelkessen bólogatva értek egyet a felcser kijelentésével.
-Azt hiszem a hölgyek gyújtanak majd pár gyertyát az Ön segítségért hálából, de Én mindenképpen.
-Imoen! Légyszíves! Kicsit szedd már össze magad, épp a segged menti meg Te meg mint valami utolsó útszéli ribanc úgy beszélsz vele. Elégelem meg a talán nem alaptalan ám semmikép nem helyénvaló hozzászólásokat.
-Akkor ez még elfog tartani egy darabig. Válaszolom az ör eszemfuttatására fejcsóválva, miközben odalépek mellé.
-Remélem nem ússzák meg, méghogy gorvikiakat a Hétarcú ege alá, még a víz is kiver ha belegondolok. Aztán meg egyre másra fognak szaporodni az ilyen esetek.
A lépéseket már korábban meghallom mint a teremben bárki, így az ajtón belépök meglepetést nem okoznak csalódást ellenben igen.
< na ezt is meghozták>
Nem szólok a rabhoz, még csak nem is foglakozom vele, ez nem tüntetöleges hanem sima érdektelenség az irányába. Azért az hogy rá sokkal megrázóbb folytatás vár megkönnybeülést nyújt.
A harmadik csapat érkezése elé már nagyob várakozással nézek, de okulva az elöbbi belépöböl nem táplálok hiú reményket. Annál jobban esik látni hogy mindeki a saját lábán érkezik.
< ... hol van Malva? ... azt mondták senki sem halt meg! ... >
Az hogy Lalish mennyire nem tört össze elörevetiti hogy a papnönek sincs semmi baja.
< egy idegen isten papja után aggódom .... Ph Domvik tisztísd meg a lelkem>
-Imoen megússza úgy néz ki.Malva? Teszem fel az egyszerű kérdést, mikor közelebb érnek.
< szóval akkor Ö csinálta a tüzet! Azért még lehet majd magyarázkodni>
-Örülök hogy épségben látlak! Nem nincs semmi bajom, csak a végére értem oda, sajnos.

//shadoniul, pyarul//

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor

Imoen nem felelt, csak nyöszörgött, majd csend lett felőle. A felcser arcán látszott, ő gondoskodott arról, hogy csend legyen
-Pedig joguk van idejönni és menedéket kérni, ha a saját hazájukban nem érzik biztonságban magukat és megesküsznek arra, hogy tiszteletben tartják országunk szokásait vallását és törvényeit. a magukét itt nem gyakorolhatják, az bűn.
Elkszönt az őr, elment a rabbal meg Spazzival. Alig hagyták el az ajtónyílást, malva érkezett sánítva.
-Veled meg mi lett? A kocsmánál még virultál (F)
-Megbotlottam. Nem komoly de még nem az igazi...(M)
Megnézték a szendergő Imoent, aztán Ayala feldobta az ötletet, menjenek vissza a fogadóba pihenni. Spazzi úgy is majd kitálal mindent.
-Nem úgy van az, nekünk is be kell menni...
Így is volt. Csipőás szemmel mindenki lediktálhatta a maga által látottakat, hallottakat, aztán egyelőre elbocsájtották őket. A társaság hulla fáradtan vonszolta magát vissza szobájukhoz. Ayala arcon csókolta Leót:
-Bocs az elmaradt vacsoráért...És holnap csak azért is veled megyek a templomba.

közös

[Herold Bardelot]

(Leó)

Amikor kiment az ör azért kap egy kis csókot Ayala, ha feltűnik neki ha nem a látszatra adni kell.
Mivel az idegei kaptak eleget, viszont a futkosáson kívül mást nem csinált így csak agyilag toprongy. A lányokat nézegeti, szóval ilyen a kalandozók egy napja, nem biztos benne hogy ez jót tenne neki. Ha túl sokszor fordul elö valaki neve a jegyzökönyvekben egyszer benéz hozzá az inkvizíció. Na persze nem rögtön a fehér ruhás máglyára küldös, beépülnek mint a boszorkányvadász a kocsmába. Na utánna mikor már minden titokra fény derült, akkor jönnek a máglyarakók és a bírák!
-Imoen akkor itt marad? A Te sebed nem kell ellátni Lalish? Valakinek itt kéne maradnia vele, mert különben balhézni fog ez biztos. A macskával mi lett Öt is elkapták? Közben a szüzike felé böktem az államal.
***
Elmegyek velük megtenni a vallomásom, nem lévén más választásom. A fogadóban ha nem akar az én szobámban éjszakázni akkor kap egy "jó éjt" puszit Ayala, a többiek csak egy Jó éjtet aztán bemegyek a szobámba. Akár hogy is történt a szobában megtisztítom a pengét a rászáradt vértöl majd lekezelem. Az alvás elött még gyakorlok, formamozdulatokat végzek és a szellem mellé a testet is kifárasztom. Mindezt sötétben,//a gyakorlást// és nem zajongva. A gyakorláshoz a szobám berendezési tárgyait, amik útban lennének a fal mellé húzom, rakom. Ezt is finoman inkább lassabban mint hangossan csinálom. A gyakorlás során hangsúlyt fektetek a kétkezes változatokra, érzem még nem az igazi de már csak elvétve akadnak össze kezeim vagy a pengék. Az edzés után jön egy negyed órás meditáció, majd az ágyba dölök.

[Lianna Pentangelin]

Leónak
Surdor, Foglalat fogadó, reggel

-A Macska volt az, akinek megnyested a lábát és aki jól oldalba pattintott engem-morogta Lalish. Azt hitte majd maga boldogul a sebbel, de amikor a séta közben nőtt a fájdalma, viszafordult az Ispotályba. Ígérte, Imoennel marad, mert hogy egy ideig ott fekszik, az biztos.

Ayala törődött volt és fáradt. Alvásra volt szüksége, úgy döntött, barátnőivel alszik, hagyja, hadd töltődjön fel egyedül Leó. Így a félelfnek van ideje mind a tisztogatásra, mind a meditációra, gyakorlásra, aztán pedig a fejbekólintós mély alvásra is.

A reggel három veréb perpatvarával kezdődött a párkányon. Csiripeltek veszettül és szárnyverdesés közepette csépelték egymást. Vagy csak heves a szerelem? Ki tudja verebéknél Odakinn a megszokott városi idill. Mintha előző este nem is járt volna egy kétes kocsmában, s aztán nem keveredett volna bele 6 kalandozónő/lány ügyébe. Mintha akapitányság meg az ispotály csak egy álom része lett volna. Halk kopogás szakította félbe a fiatalember mosdását: egy nyurga kamasz volt az, üzenetet hozott a városi őrség kapitányától -tehát nem álom volt sajnos- és érdeklődött, mit óhajt reggelire enni és hol fogyasztaná el. Nem sima küldönc volt, a fogadó alkalmazásában álló mindenesfiúnak tűnt.

[Herold Bardelot]

(Leó)
//köszi//

< ...hm tehát ö volt a Macska ....az még mindig csak három... nem négyen voltak?>
__________________________________________________________________
< Megint egy új nap áááh...>
Nem tűnik úgy hogy valami sokat aludtam volna, de a madárzaj kétség kívül bizonyítja hogy a nap már felkelt így nem ártana neki sem. Pár percig csak ül az ágya szélén, és próbál kapaszkodót találni az esti események után még kába gondolatainak. Szeme megakad a mosdótálon, ez az na majd a hideg víz elkergeti a madarakat meg a káoszt! A frissítö mosdásnak még csak a "lendületet vesz" részénél tart mikor kopognak.
< Bah ... ma minden így lessz én kitalálom aztán a sors keresztbe tesz? >
Fancsali képpel nyit ajtót és néz a fiúra hogy mit akar.
-Jó reggelt. Mi az üzenet?
***
-A reggelit majd lent. Másvalami? Rendben, köszönöm.
Becsukom az ajtót, és megmosdok. Pár percig gondolkozok az üzeneten//ha levél volt elolvasom ha a srác mondta akkor meg egyértelmű//, majd úgy döntök-a tegnapi kudarcok sorozata ellenére- mégis felépítem azokat a légvárakat. Jobb az óvatosság.//dinamikus pszi pajzsok 5-5 mindkettöre//. Ezek után a fogadóba megyek és kérek egy reggelit, ha más nem történik akkor elfogyasztom, és közben az üzenet jár az eszemben.
//2//